Jaj, már kezdünk is? Sziasztok, Michelle vagyok, 24 éves, Los Angelesben születtem egy tűzoltó, és egy festőművész második gyermekeként, van egy bátyám, aki öt évvel idősebb nálam. Boldog gyerekkorom volt, gyakran jártunk el túrázni, kirándulni, és nyaralás címszó alatt sok helyre elutaztunk, szóval már gyerekként sokat láttam Amerikából, és egyszer még Európában is voltunk. Már egész kiskoromban magába szippantott a zene világa, mikor megkaptam az első furulyám. Még tanárhoz is jártam, hogy meg tudjak tanulni rajta játszani rendesen. Ezt aztán követte a zongora, a hegedű, a fuvola, és a gitár is, és még énekelni is tanultam, egyszóval a zene a mindennapjaim részévé vált. Persze a legnagyobb hatással rám a zongora, és a gitár volt. A gimnázium elvégeztével zeneakadémiára mentem, hogy tehetségem tovább csiszoljam, azonban nem tudtam befejezni az akadémiát, ugyanis a 22. szülésnapom után néhány héttel épp tartottam vissza a suli kollégiuma felé otthonról autóval, mikor valami buta ember a másik sávból átjött az enyémre, és karamboloztunk. Legalábbis anyuék ezt mondták nekem, én viszont ebből semmire nem emlékszem, csak annyira, hogy nyugodtan vezetek, s egyszercsak BUMM!! És elsötétül minden. A következő emlékem már a kórházban van, én ott fekszem a kórházi ágyban, anyu meg ott ül mellettem, és sír. Én meg nem értettem, hogy miért sír, hisz nincs semmi baj, mindenki él. Akkor még nem tudtam, hogy a balesetben annyira roncsolódott a jobb lábam, hogy térdtől lefele amputálni kellett. Erre csak akkor jöttem rá, mikor megpróbáltam felállni, de nem sikerült, eldőltem, mint egy krumpliszsák. Az orvosoktól kaptam egy műlábat, amivel gyakorlatilag újra meg kellett tanulnom járni, de nem adtam fel, és most már futni is tudok. Persze a futáshoz egy külön arra a célra kifejlesztett lábat kaptam.
Felébredésem utáni kilenc hónap azzal telt, hogy megtanultam járni a műlábbal, de aztán nem bírtam otthon maradni, kellett a változás, így szinte egyik napról a másikra összepakoltam, elköszöntem anyuéktól, és a gitárom társaságában útnak indultam. És most itt vagyok, Las Vegasban, ahol jelenleg egy kisebb bárban dolgozom, esténként szoktam énekelni, amiért elég jól megfizetnek. De nem is ez a lényeg, hanem, hogy végre azt csinálhatom, amit szeretek.