Név: Sasha Michelle Murray
Becenév: crazy azaz őrült, de amúgy nem becéznek
Kor: 19
Születése hely, idő: 1994.-január- 22. / L.V - Nevada  
Tartózkodási hely: L.V
Csoport: városlakó
Anyagi háttér: Középosztály  
Szexualitás: Heteroszexuális

Jellem: Sok olyan beteg ember van aki nem meri bevallani saját magának, hogy igen is gondjai vannak és segítségre szorulnak. Én nem tartozom közéjük. Pontosan tudom, hogy egy őrült bújt meg bennem. Viszont annak ellenére, hogy tudom azt hiszem még a konnektor lyukja is figyel, hangokat hallok és a vicceim betegesek még sem akarom elfogadni a tényt, hogy orvosra és gyógyszerekre van szükségem. Próbálom sokszor leplezni ki is vagyok. Az én életem egy hatalmas színdarab és én vagyok a főszereplő logikus módon. Nem mindig törik felszínre a reszkető mániákus énem. Normális életet akarok élni, de az, hogy néha észre sem veszem és beszélgetek magammal mások szerint bizar. De ők ezt nem érthetik. Hát nem hallják? Nem hallod? Folyamatosan beszél hozzám, nem akar kiszállni a fejemből. Azt kéri öljem meg magam... Szerinted? Nagyon kedves ötlet! Sokszor próbáltam kárt tenni magamban parancsát teljesítve, de mindig volt valami visszahúzó erő bennem ami miatt nem túl súlyos sérülést okoztam. Nem vagyok hülye! Csak egy kicsit zavaros az elmém.

Külső: Alap adatok: 165 cm magas 46 kg tömegű vagyok. Hajam szőkés barna, vállam súrolja. Szinte mindig kiengedve hordom. Ehhez párosulva talán kék, esetleg zöld szememnek kéne lennie, de meglepő módon barna.
Egyéb: Ajkaim nem túl teltek, s szinte sosem mosolyra gördül szélük. Csuklóm belső felén rengeteg heg található amik öncsonkításnak köszönhető. Az öltözködési stílusom meglehetősen sajátos. Nem túl nőies, de sportosnak sem mondható.

Előtörténet: Elmegyógyintézet-elbeszélgetés

Mikor jelentkeztek az első tünetek? Volt-e a betegségének valami kiváltó oka, vagy csak spontán jött?
Mikor az ember úgy érzi nincs mellette senki, csak az üres homály elkezd gondolkozni az életén. Én is ezt tettem. Fél éve körülbelül arra jöttem rá, hogy elüldöztem magam mellől minden segítő kezet és magam maradtam egy üres szobában, melyet nem mertem elhagyni. Az ablak nyikorgott az ajtó nem nyílt és a fal sárgállott. Körbe-körbe járkáltam. Az ablakon féltem kinézni. Mi van oda kint, ki van oda kint? Figyel vajon? Megakar támadni esetleg? Ilyesmiken gondolkoztam miközben már szédüléstől alig tudtam leírni a kört. Az a kör az én biztonságot nyújtó falam. Az én váram. A képzeletbeli szikla erős falat senki sem érinthette csak én, én vagyok az egyetlen! Úgy gondoltam biztonságát élvezve nem kell tartanom az ablakon beszűrődő fénytől, a tükörképemtől és az emberektől melyekről éreztem, hogy figyelnek még, ha én nem is láttam őket, ám az életben maradást megnehezítette. Eleinte nem zavart elvoltam étel nélkül és a puha ágy nélkül. Egy idő után kimerülten és gyengén rogytam össze mint egy kártyavár. Egy rossz lap, egy rossz döntés és az eddig elért munka szertefoszlik. A szomszéd talált rám és gondolta, hogy itt jó helyem lesz, bár őszintén szólva én úgy gondolom nem kellene itt lennem.

Próbált már kárt tenni önmagában? Ha igen, miért?
Próbáltam-e? Ohh...igen! Próbálkoztam azzal, hogy felvágom az ereim, de túl gyáva voltam ahhoz, hogy a megfelelőt válasszam. Megpróbáltam magam begyógyszerezni, de sajnos nem bírta a szervezetem és kirókáztam. Az utolsó próbálkozásom az volt, hogy felakartam kötni magam. De hát mint lehet látni testem még mindig e nyomorult világ lakója.. Milyen vicces is lett volna egy kötélen végezni nem?! És, hogy válaszoljak az utolsó kérdésre, hogy miért csak annyit mondhatok:Meg kell halnom! És mielőtt jönne ismét a miért kérdés gyorsan elmondom. Ez egy undorító, ocsmány élet. Maga szerint milyen lehet úgy létezni, hogy letakarom a konnektort mert olyan mint ha két szem rám összpontosulna?! És még rengeteg érvet felhozhatnék.

Volt-e molesztálva, szexuálisan zaklatva?
Szűz vagyok. Sosem bírtam volna elviselni, ha valaki csak úgy elvenné tőlem ezt a "kincset". Bár egyszer majdnem megerőszakoltak. De az illető nem élte túl.... Leszúrtam, majd behurcoltam egy sikátorba ahol apró darabokra szaggattam fel a rusnya testét. Kezeim vérben áztak, érces illata csak úgy csiklandozta érzékszerveim. Mosolyogva tettem ezt a középkorú férfival. Miután a cafatokat kezemben tartottam felálltam és mint egy játékszert szétdobáltam. A falra festettem vérével, hogy nesze te köcsög! Minden bíborvörös volt, csodálatos látvány volt és egyszerűen olyan volt mintha a világ legcsodálatosabb helyére csöppentem volna. És mielőtt nagyot nyelve hívatni akar értem valakit csak szólok, hogy.... csak vicceltem. Leütötték az utcán és eséskor rossz helyen ütötte be a fejét a nyomorultja.

Érzett már valaha szexuális vonzalmat egy Önnel azonos nemű személy iránt?
Nem soha, bár jobban belegondolva...ismét vicceltem, sosem. Lehetek őszinte? Undorítónak és természetellenesnek tartom, ha valaki a saját neméhez vonzódik. És a legborzalmasabb, hogy ilyen emberek is akarnak gyermeket. Ők nem fogják átélni azt milyen, ha várod a pici érkezését. A cseperedését, nem érezhetik ahogy rúg a baba és a fájdalmat sem mellyel világra jön. Nem hallják az első sírást és nem érezhetik azt sem ahogy a szívük összeszorul majd nagyot dobbanva megkönnyebbül, hogy épségben látta meg a napvilágot. Ők csak örökbe fogadnak egy gyereket és kész. De végül is mindegy nem vagyok Jézus, hogy ítélkezzem, csak titokban. Ha lehet ne mondja el senkinek, hogy gyűlölöm őket.

Meséljen a családjáról. Vannak-e testvérei? Hogyan fogadták a hírt?
Volt egy testvérem, de a hangsúly a volton van. Mikor megszülettem rá pár napra felakasztotta magát. Talán ezért is próbálkoztam én is ezzel, bár nekem nem jött össze. Anyám összeroppant, apám nem bírta tovább alkoholizált és félrekefélt. Egyszer megszöktem. Gondoltam ezzel elég nagy fájdalmat okozok nekik. Akkorát ami így is csak egy aprócska szelet abból amit én éreztem és érzek. Egy árokban találtak rám kihűlve, halottan. Hát igen ez nagyon humoros nem de bár mivel itt vagyok szóval akkor, hogy lehettem halott?! Nem vagyok doki így én sem értem valami klinikai halál vagy tudja fene mi volt a lényeg, hogy anyám idegesen vezetett a hír miatt a kórházba apámmal és karamboloztak. Odavesztek mindketten. Én pedig mikor felébredtem hirtelen a boncasztalon rájöttem egyedül vagyok és élek. Még valami! Nagyon jó volt mikor azt hitték halott vagyok pedig én tudtam, hogy élek és mikor felakartak metélni, hogy megtudják mi bajom az még élvezetesebb volt, de mindegy felkeltem még időben bár állítólag olyan voltam mint egy zombie.... Remélem most nem festek úgy! Na szóval a lényeg amiért ezt elmeséltem, hogy nem volt ki reagáljon arra, hogy itt vagyok csak a hülye szomszéd de mivel ide dugott gondolom leszarja mi van.

Mik a tervei az életben? Van-e titkos vágya, álma?
Az a tervem, álmom, hogy csodálatos halálom legyen. Jah meg, hogy előtte szeressen engem valaki és veszítsem elvégre. Lehet ez nem olyan nagy dolog, de nekem igen. Nos lássuk csak van-e még valami.. hmm; talán az, hogy szeretnék egyszer egy saját koncertet és kiállítást. Tudnillik művészlélek vagyok. Imádom a modern festészetet illetve szeretek énekelni az már más kérdés, hogy mások szeretnék-e amit képviselek. Mindenesetre ez nem hiszem, hogy valóra váltható álmocska így hát a fejemben őrzöm.

Hogyan jellemezné a betegségét? Ön hogy látja?
Legjobb kérdés! Nos tény és való olykor a vicceim nem mindenkinek viccesek és a paranoiásságom is elég magas szintet karcol azért úgy gondolom nem vagyok egy értéktelen darabka. És szerintem van nálam ezerszer rosszabb eset, szóval elgondolásom szerint nem kellene itt lennem. De hát hiába mondom ezt, úgy is tudom üres szavak számára és csak azért teszi fel, mert kötelező és közben le se szarja mi van velem vagy bárki mással. Inkább én szeretnék kérdezni. Úgy is annyi pocsék kérdést feltett nekem amiktől lassan falnak megyek, itt lenne az ideje, hogy maga válaszoljon valamire. Örökre ezek a falak fogják nyújtani számomra az "otthont"???

Mit érez, ha vért lát? Elkápráztatja, vagy inkább undorodik tőle?
Egyik sem. A mágikus színét viszont imádom. Olyan gyönyörű! És az édes illata fantasztikus. Nah jó ezek alapján arra lehet következtetni, hogy elkápráztat, de nem! Nehéz ezt elmagyarázni. De a lényeg undorítónak semmiképpen sem találom hisz imádom nézni mikor apró cseppek felszínre törve csurrannak végig hófehér bőrömön.

Mit gondol? Szerinte jogosan ítélték Önt az intézetbe?
Ha azt mondom nem akkor mi lesz? Kiengednek? Ugyan! Annyira felesleges ez a kérdés mert úgy is csak egy dolog történik. Be leszek zárva ide mint egy rab és nem császkálhatok szabadon. Tudom jól, hogy nem vagyok egy átlagos viselkedéssel rendelkező lány, de akkor is ezt túlzásnak tartom! De előre szólok, nem fogom megkönnyíteni senki munkáját, helyzetét, semmiét!

Nincs több kérdésem!

Pár évet eltöltöttem az intézményben és annak ellenére, hogy megfogadtam tönkre teszek mindenki nem így tettem. A lehető legjobban próbáltam leplezni a gondjaim, egyfajta színészi produkció volt az ott töltött idő. Azt hitték meggyógyultam és mivel elmúltam 18 így nem is kellett foglalkozniuk azzal ki fogadna örökbe. "Szabad lábra helyeztek", és bár élhetek kedvem szerint gyógyszereimet folyton szednem kell, valamint Dr Oliver McAvoy-hoz járnom kell. Mit mondhatnék nincs ínyemre sem a bogyó, sem a dilidoki de ez van...túl kell ezt is élnem, ha az elmegyógyból kijutottam ez nem foghat ki rajtam.