Amikor meghallod a nevet: Las Vegas, mi jut először eszedbe? Kaszinók? Féktelen bulik? Black jack? Roulette? A lehetőségek tárháza végtelen, a kaszinók sora gazdagokat dönt mocsokba... Azonban egy valamire senki sem gondol. Miután a kaszinóban megszeded magad zöldhasúval, nem árt vigyázni a haza úton; Las Vegas sem másabb, mint a többi város. Vannak rosszfiúk és rosszlányok is, akik képesek bárkivel végezni, ha úgy tartja kedvük. Vannak drogosok és más szenvedélybetegek, akik képesek ölni is azért, hogy megkapják a napi adagjukat. Táncosnők és krupiék, akik egy szempillantás alatt elveszik mindenedet. Prostituáltak és maffiózók, akiknek már, ha csak a nevét tudod, már veszélyben vagy. Mi a közös bennük? Egy rossz mozdulat, egy alaposan át nem gondolt lépés, és máris a börtönben találják magukat, ahonnan megszökni, még senkinek sem sikerült...
Az igazi bajnokok a célt látják maguk előtt, nem pedig az akadályokat.
Rohadtul utáltam az ágynak ezen a részén feküdni. Mindig is a jobb oldalon aludtam, de Ana miatt meg kellett tennem bizonyos kompromisszumokat és mire észbe kaptam már az ágy bal oldalán találtam magam. Lényegében feleslegesen vettük meg ezt a hatalmas francia ágyat, mert Ana mindig úgy bújik hozzám, mintha egy szűkös kanapén kellene osztozkodnunk. Hosszú percekig csak néztem a mellettem, vagyis jobban mondva rajtam békésen alvó feleségemet, de a karom már teljesen elzsibbadt, ezért óvatosan keltem ki az ágyból. Ahogy a kora reggeli fény bevilágított a hálószobába egészen olyan látványt nyújtott a fehér szaténlepedőn fekvő szőke hajú feleségem akár egy földre szállt angyal. Nem túlzás azt állítani, hogy gyönyörködtem a látványában. Aztán nehezen, de mégis elszakadtam tőle, hogy szinte hangtalan léptekkel elsétáljak a kávéfőzőig. Nagyot nyújtózkodtam, miközben elnyomtam magamban egy ásítást, miközben áthaladtam a nappalin. - Ezt nem hiszem el! – Morogtam. Egyetlen pillanatra néztem ki a hatalmas üvegajtón keresztül az udvarra, de azaz egy pillanat is elegendő volt, hogy észrevegyem a bokorban rejtőzködő lesifotóst. Ez már a pofátlanság tetőfoka! A saját birtokomon sincs már nyugtom ezektől a férgektől? Mi jöhet még ezután? Talán ha nem figyelünk, azon kapjuk magunkat Anával, hogy holnapra már a gardróbba gubbasztva nyomják az arcunkba a fényképezőgépet. - Kávét? – Hatalmas elégedett vigyor kúszott ki a képemre, mikor megpillantottam a felém tartó feleségemet. Kinyitva a konyhaszekrényt vettem ki a bögrémet, meg a saját bögréjét is, elvégre ismerem már annyira, hogy tudjam Ana mindig kávéval indítja a napot. - Ana… - Felsóhajtottam. – Ne nézz az udvar felé, de nem is akarom, hogy megijedj, de társaságunk van. Megtennéd nekem, hogy a lehető legtermészetesebben viselkedsz? – Biztos vagyok benne, hogy a bokorban bujkáló hapsi most ránk nagyított és minden egyes mozdulatunknál kattogtassa a gépet. Remek, holnapra a bulvárlapok tele lesznek a rólam készült alsónadrágos képekkel.
Az álmodik, akinek hiányzik valami az életéből. Aki nem álmodozik, az egy életre kelt álomban él
Álmosan még behunyt szemekkel nyújtózkodva fordultam a hátamra. Még hosszú percekig nyújtóztam el a hatalmas ágyon, amit mi szinte sosem használunk ki, kivéve, ha lepedőforgatásról van szó, mert akkor nekünk semmi sem lenne elég, magamban mosolyogva. Semmi kedvem felkelni, de mivel egyedül vagyok, inkább megkeresném a férjemet és rávenném, hogy bújjunk vissza. Túl szépen indul ez a reggel ahhoz, hogy ne használjuk ki. Körülbelül úgy húsz perc lustálkodás után sikerült rászánnom magam, hogy felkeljek, időközben magamra kaptam Jackson ingét, amit lefelé menet begondolgattam. - Jó reggelt. Kérek. - Sejtelmes mosolyra húzódtak ajkaim, ahogy végigfuttattam rajta tekintetem. Hűha Severide! - Mi? Ilyenkor? Ezt nem hiszem el... - Most komolyan, ekkora szenzáció lenne kora reggel Ő alsónadrágban, én pedig az ingében, miközben épp kávézni szeretnénk kihangsúlyoznám kettesben szintén hangsúlyoznám a saját otthonunkban. Esküszöm, ezek a pofátlanság koronázatlan királyai. Őszintén fogalmam, még csak elképzelésem sincs róla mégis mire számítanak. - Ezek nem alszanak vagy nincs még véletlenül se szabadnapjuk? - Mert azért ez mégis csak a magánéletünk enyhén pofátlan megsértése, amihez ugyebár neki aztán sok köze van. Tényleg arra lenne kíváncsi hogyan is indul nálunk egy reggel? Mit gondolna? Jackson mit csinálhat minden reggel? Gondolom, mint mindenki más, azt leszámítva, hogy nem oson be senki birtokára se fényképezőgéppel a kezében egy bokor vagy fa mögött meglapulva várva valami izgalmasra, amit aztán kilehet teregetni. Mindig is meglehetősen egy ízléstelen foglalkozásnak véltem, de ahogy elnézem erről ezután sem fog megváltozni a véleményem. Ha abból kellene megélnem, hogy mások szennyesét teregetem ki, inkább elásnám magam, de jó mélyre. - Már nem azért, de szerinted mégis mire számíthat? Mit fog lencsevégre kapni? Mi fog történni nálunk kora reggel? - Nem torpantam meg, nem fordultam meg, még csak vissza sem néztem a vállam fölül az ablak irányába, de azért kedvem lenni most megkocogtatni a vállát, hogy halló, ezt magánlaksértésnek hívják. Próbáltam a megszokott módon viselkedni, de azért ez csak nekem gusztustalanul tolakodó?
Az igazi bajnokok a célt látják maguk előtt, nem pedig az akadályokat.
Most bizony minden rajongom tisztában fog lenni azzal, hogy az asszony annyira elháziasított, hogy már tudok bánni a kávéfőző géppel. Viccet félretéve, azelőtt is tudtam magamnak kávét készíteni mielőtt megismertem volna Anát. Viszont nagyjából ennyi lenni a konyhai tudományom. Szűkség helyzetben persze össze tudok ütni ezt – azt, de inkább a gasztronómiai ismeretek helyett inkább más az, ami fel tudja kelteni a figyelmemet, például a feleségem kora reggeli látványa. - Mikor hozzám jöttél tisztában voltál azzal, hogy miféle következményekkel jár Jackson Severide feleségének lenni. – Csúsztattam elé a pulton immár a kávéval teli bögréjét egy pofátlan vigyort megeresztve. – Most már nem csak rám kíváncsiak, hanem arra a nőre is, aki képes volt annyira az ujjai köré csavarni, hogy elvettem feleségül. – Köztudott volt rólam, hogy Ana előtt mennyire nőcsábász életet éltem, ami részben igaz, de a média mindig is szerette iszonyúan felfújni a nőügyeimet. Egy jótékonysági sportesemény keretein belül még Cheryl Cole énekesnővel is szóba lettem hozva, konkrétan azért, mert váltottunk pár szót. Nem az esetem, Cheryl barna hajú, én pedig a szőkékre bukok. - Szerintem magánéletük nincs, ezért foglalkoznak a miénkkel. – Annyira szenzáció hajhászok, hogy szinte már csaknem értékelni tudom a kitartásukat. - Attól, hogy hozzá szoktam már a rivalda fényhez még nem tetszik, hogy ezt bárki is megengedi magának. – Ittam egy kortyot a kávémból. – Legszívesebben kimennék és behúznék neki egyet, de nem akarok a fotósokat verő sztárok közé kerülni, mint Kanye West, hogy aztán a bíróság testi sértésért közmunkára ítéljen. – Mégis úgy hiszem tennem kell valamit, mert ha hagyom ezt megtörténni talán holnapra már egy egész seregnyi fotós fog tolongani a kert végében. - Szerinted elér odáig az öntözőrendszer? – Egyszerű megoldásnak tűnik bekapcsolni és várni, hogy elmeneküljön a fotós mielőtt a gépével együtt elázna. - Nekem vannak ötleteim arra, hogy kora reggel mi történhetne. – Kerültem meg a pultot gyors léptekkel és a következő pillanatban már Ana előtt termettem. - Mit szólnál ahhoz, ha ma elmennél vásárolni? Nem ártana beszerezni egy függönyt, ha nem szeretnél pucéran az újságok címlapjára kerülni. – Igazítottam füle mögé egy kósza tincset, mielőtt lehajoltam volna hozzá annyira, hogy birtokba vehessem ajkait.
Az álmodik, akinek hiányzik valami az életéből. Aki nem álmodozik, az egy életre kelt álomban él
- Igen. Tisztában voltam vele és ilyenkor maximálisan megértő tudok lenni magammal szemben. - Tettem hozzá egy sejtelmes mosollyal, miközben le sem tudtam, de miket is beszélek nem is akartam róla levenni a szemem. - Hmm, azt hiszem most is hozzád mennék. - Ehhez semmi kétség sem fér. Ő mindig is tudta hogyan vegyen le egy nőt a lábáról, ha azt akarta. Fogalmazzunk úgy, hogy mindenben jó, amibe csak belefog. - Talán épp egy nő bérelte el privát képekért. Ki tudja? Én ezekből bármit kinézek. Minél kevesebb ruha, annál magasabb összeg. Hűha, akkor most biztosan el lehet keseredve, amiért nem az derült ki, hogy szeretsz meztelenül flangálni a házban. - Ez azért elgondolkodtató. Beteges, de ha valamit megtanultam ebben a körben az az, hogy van a pénz, bármiről is legyen szó. Pénzzel bármit meglehet kapni és ezek az emberek ezt tényleg el is hiszik, ebben hisznek, hogy van pénzük, akkor minden és mindenki az övéké lehet, bármit megkaphatnak, amit akarnak. Bár nem panaszkodom. Én is megkaptam, amit akartam. Igaza van. Tudtam, hogy mivel jár, ha hozzámegyek, csakhogy nem érdekelt, vagyis nem ez érdekelt. Most sem. Simán csak ízléstelennek tartom, amit ezek leművelnek minden egyes alkalommal, amikor csak tehetik. Ezeknek tényleg nincs életük? Hmm, még csak szánakozni sem tudok rajtuk. - Fogalmam sincs, de szerintem a kutyáid is nagyon szeretnék már kinyújtóztatni elgémberedett végtagjaikat. Még lenne is, aki futna velük. - Igaz. Nem velük, hanem sokkal inkább előlük, de ez most részletkérdés. - Bár kétlem, hogy az eszemért vettél volna el, de amennyire jártas vagyok az ilyesmiben, ez magánterület, amit pedig művel az meg a személyi jogok megsértése. Az lenne a legkevesebb, ha viszonoznánk a figyelmességét. Vagy esetleg invitáljuk is be? - Akkor ne okozzunk csalódást. - Ha most igazam lenne, amin meglehetősen jót tudnék nevetni, de egyet is értenék. Ez a férfi mindent megér. És igaz, hogy már csak egy alsóban is szenzációs, de én azt is tudom, hogy mennyire az alsó nélkül. - Később... - Kezeimet lassan felvezettem vállára, majd körbefontam nyaka körül, miközben ajkaink egymásra tapadtak. A pultnak dőlve húztam közelebb magamhoz, ahogy egyre követelőzőbben faltam ajkait.
Az igazi bajnokok a célt látják maguk előtt, nem pedig az akadályokat.
Jogomban áll a házamban, a házunkban reggelente egy alsónadrágban közlekedni, sőt ha akarnám, akkor egész nap rendezhetnék pucér maratonokat is, de nem akarom a másnapi újságban magamat meztelenül viszont látni. - Megtapasztalva, hogy milyen a házas élet szerinted ismét lennék olyan ostoba, hogy megkérném a kezedet? – Leplezni próbáltam egy mosolyt miközben bele kortyoltam ismét a kávémba. Az összes házas csapattársam megdöbbent azon, mikor megkértem Ana kezét. Mindig is azt hitték rólam én leszek az utolsó a csapatból, aki ilyen dologra szánná el magát, vagy talán inkább azt gondolták megmaradok az örökös agglegény életnél. - Szerintem túl élénk a fantáziád. – Elnevettem magam Ana elméletén, hogy ezt a kertben bujkáló fényképészt egy nő bérelhette fel… Ha mégis igaza lenne, akkor az a nő már betegesen mániákus, általában az ilyen fanatikus rajongok arra is képesek, hogy betörjenek az általuk piadesztára emelt személyhez. - Persze egyáltalán nem bánom, ha élénk a fantáziád. – Tettem hozzá szinte úgy mosolyogva, hogy az egész fogsorom kilátszott, enyhén perverz gondolataim közepette. - Engedjem ki a kutyákat? – Vontam fel kérdőn egyik szemöldökömet. – Nem akarok holnapra az újságokban szerepelni azzal, hogy a kutyáim súlyosan megsebesítették az egyik lesifotóst. Szerintem elég lenne Giát kiengedni, elég vérmes tud lenni a kis szörnyeteg. – Egyedül csak Ana miatt viselem el azt a dögöt. Imádom az állatokat, ezért nekem is vannak kutyáim, de Gia olyan, mint egy nagyra nőtt mókus és mindig támadni akar, ha Ana közelébe akarok menni. - Fogalmam sincs mi lenne a legjobb megoldás, de az a hapsi csak a munkáját végzi és elég bátor is, szóval szerintem hagyjuk egy ideig még, legyen egy jó napja neki is. – Inkább a gyönyörű feleségemmel foglalkoznék, mint a ránk leselkedő fotóssal. Azon kaptam magam, hogy teljesen ösztönösen felkaptam és a pultra ültettem, majd kigomboltam az egyik gombot az ingjén, hogy ajkai után felfedezhessem ismét selymes bőrét. - Mit szólnál egy kis edzéshez még az edzésem előtt? – Suttogtam nyakát csókolgatva, még biztosan van annyi időm, hogy ne késsem le a mai edzésemet a csapattal.
Az álmodik, akinek hiányzik valami az életéből. Aki nem álmodozik, az egy életre kelt álomban él
- Te paraszt. Ha most lenne odakint az a fotós hozzád is vágnék valamit, bár ha jobban belegondolok arra kértél viselkedjek úgy, mintha ott sem lenne. - Elgondolkodva ezen néztem körbe magam körül mégis mivel csaphatnám meg, mert az, hogy nem gondolta komolyan, még nem menti fel, de mivel semmi könnyű és gyors nem akadt a kezem ügyébe feladtam, de attól még nem felejtem el s láttam azt a pofátlan vigyort is a képén, hiába is próbálta leplezni. - Szerintem meg jobban is félthetné a csinos seggem, mert annyi erővel, amilyen erőfeszítéssel az a kertünkben van, annyival akár bárki be is sétálhatna, ha nem vagy itthon és gondolom az én fizikumommal össze is szarná magát az illető személy, ha rászólnék, hogy halló. Én dramatizálom túl vagy Te nem veszed komolyan? Részletkérdés. - A lényeg a lényeg. Kortyoltam bele a kávémba. De azért ez mégis csak átmegy egy bizonyos határon, ha már a saját birtokán sincs nyugta ezektől a keselyükről, mert az egy dolog, hogy nyilvános helyen nekik az a dolguk, de ez már ízléstelen. - Hé, ne bántsd. Tényleg, hol van Gia? - Nyújtóztam ki, hogy körbenézzek, de még nem látom sehol, nem is hallom, szóval szerintem még alszik. - Amúgy meg Te is, na és? Szoktalak én sértegetni? - Vágyam vissza pimaszul. Nem is kis szörnyeteg. Szerintem nagyon is aranyos, csak valami oknál fogva annyira nem kedveli Gia, aminek a legtöbbször hangot is ad, ha Jackson a közelemben van,o olyankor elég nehezen lehet vele bírni, de hát velem is kell valakinek lennie, ha Ő épp elutazik. - Nekem mindjárt az lesz... - Lábaimat szinte már ösztönösen húztam fel az oldalához, ennél közelebb már nem is lehetne hozzám, azaz lehetne, de azért ennyire jó anyagot ugye már nem akarunk csinálni a fotósnak. Én ami azt illeti kibírom, ha mondjuk most azonnal felkap és megindul velem fel a hálóba. Tudtam, hogy még nem kellett volna felkelnünk, de mivel Ő hamarabb felébredt és lejött nekem sem volt más választásom, így viszont a kávénk ki fog hűlni. Érdekli is a fenét. - Izgalmasan hangzik. - Jólesően sóhajtottam fel, ahogy nyakamat kezdte el csókolgatni. Azt hiszem többször kellene így indítanunk a reggelt, különben is nagyon utálok egyedül ébredni, bár ehhez meg nekem kellett hozzászoknom. Kénytelen voltam belátni, hogy emiatt nem csaphatom ki a hisztit. De most ez a legkevesebb, mégis a legjobb, amivel kárpótolhat.
Az igazi bajnokok a célt látják maguk előtt, nem pedig az akadályokat.
Imádnák a lesifotósok, ha az egyik vitánkat lencsevégre kaphatnák, főleg hogy mostanában felrebbent az a pletyka, hogy veszélyben van a házasságunk. Unom már ennek ellenkezőjét állítani minden egyes riporternek, aki ezzel a kérdéssel fáraszt. - Fotósok jelenlétében nem kellene rosszalkodnod asszony! – Abból már elegem van, hogy vigyázunk kell, hogy mit teszünk, de nem is akarok szánt szándékokkal bekerülni az újságokba, nem hiányzik ennyire a felhajtás. - Már látom is a holnapi szalagcímet: Anabelle Severide most támassza alá eddigi pletykáinkat. Bizonyítékunk van arról, hogy neki esett férjének. – Gondolom, valamiféle ilyen szöveggel drukkolnának elő azok a kreatív újságírók, akik eddig is rólunk közölték a híreket, amik általában nem voltak igazak, de a bulvárlapokban ez nem meglepő. - Még a mai nap folyamán elintézem, hogy egy szakember a lehető legprofibb biztonsági rendszerrel lássa el a házat, így megfelel? – Mert én ettől nyugodtabb lennék, főleg annak tudtában, hogy gyakran kell utazgatnom és Ana nem mindig kísér el az útjaimra. - Biztos az egyik cipőmbe szarik már megint. – Mondtam fintorogva. Az a kis dög előszeretettel szeret nekem kis ajándékokat hagyni. Esküszöm még azzal is sokkal jobban ki lennék békülve, hogy ha egy macskája lenne ehelyett az eb helyett. - Szóval vérmes szörnyeteg lennék? – Felnevettem. – De azt be kell vallanod, hogy ez esetben eléggé jóképű szörnyeteg lennék. – Villantottam rá a lehető legsármosabb mosolyomat. Arról pedig egyáltalán nem tehetek, hogy a kutya valamiért már az első pillanattól kezdve ki nem bír állni, ez pedig visszafelé is kölcsönös. Biztosan konkurenciát lát bennem. - Szeretem ezt az optimista hozzáállásodat. – Egyik kezemmel végig simítottam csupasz, selymes combján, miközben már érezhetem, hogy Ana közelsége miféle hatással van rám. - Hálószoba, vagy zuhanyzó? – Suttogtam még mindig nyakát ostromolva ajkaimmal, hogy lássa milyen jól döntött, mikor hozzám jött feleségül ezért van választása. Közben mindkét kezem derekára siklott készen állva arra, hogy megragadjam és felkapjam, miután kitudakoltam tőle, hogy hol szeretetné élvezni férje társaságát.
Az álmodik, akinek hiányzik valami az életéből. Aki nem álmodozik, az egy életre kelt álomban él
- Hmm, ahogy elnézem mostanság nagyon keveset fogok rosszalkodni. - Böktem kissé az ablak felé, mielőtt jóízűen belekortyoltam volna a reggeli kávémba. Nem véletlenül ki nem állhatom őket. Egyszerűen ízléstelen, amit művelnek. Ezeknek komolyan nincs életük vagy szimplán annyira unalmas, hogy inkább másokéban keresnek izgalmat? - Túl kreatív vagy, nem gondolod? Te pedig addig biztosan kiolvasnád az újságot, amíg neked esnék, igaz? - Könyörgöm, fél kézzel is elbírna velem, ha úgy akarná és még csak nagyon meg se kellene erőltetnie magát, épp csak annyi is elég lenne, hogy mozogni ne bírjak és körülbelül annyi az egész, szóval miről is beszélünk? Hogyan is esnék neki? Bár néha... Na jó, annyira nem néha, sokszor legszívesebben hozzávágnék valamit, amikor épp bunkó, mert igen csak, az is előszokott fordulni, de aztán elvetem az ötletet, na jó, nem mindig, de érzékeny tárgyat nem vágnék hozzá. - Elképzelhető... - Nem bírtam ki, hogy ezen ne nevessem el magam. Nem az én hibám. Egyszerűen hiába szólok rá, hogy nem szabad, akkor is, mintha a falnak beszélek. Na meg arról se én tehetek, hogy nem kedvelik egymást Jacksonnal. Én sem mindig kedvelem, Gia viszont tényleg egy kis vérmes szörnyeteggé válik a közlében vagyis, ha Jackson van a közelemben. Nem értem mi van vele. - Azt hiszem Ti sosem lesztek jó barátok. - Tettem hozzá még mindig jól szórakozva ezen. - Én úgy értettem, hogy állat, de végül is... - Vontam meg a vállam egy bájos kis mosollyal. Hmm, szörnyetegnék nem nevezném, sőt a következő kijelentésére is csak édesen mosolyogva oldalra döntöttem a fejem. Igen. Tényleg az. Mocskosul jóképű, de azt kétlem, hogy bármit is be kellene vallanom. Végül is nem az Audi miatt mentem hozzá... - Zuhanyzó. - Vezettem fel vállára mindkét kezem, hogy miután felkap - úgy mintha legalább nem lennék több húsz kilónál - könnyedén a nyaka köré fonhassam őket. Azt viszont bevallom, hogy imádom az ilyen reggeleket.
Az igazi bajnokok a célt látják maguk előtt, nem pedig az akadályokat.
- Vagy csak inkább jobban meg kell válogatni a helyszínt. – Szeretem a közös házunkat, ahogy a nagy nyitott tereket is benne, ahogy az udvarra néző hatalmas üvegablakokat, ajtókat. De az már bosszant, hogy a házunkban is oda kell figyelnünk arra, hogy mit és hol szeretnénk művelni. Ez a sztárság egyik árnyoldala. Mindenki mindent szeretne tudni rólam és most már Anáról is. Kíváncsiak a házaséletünkre, mintha azt hinnék, hogy annyira eltér egy szokásos házasságtól. - Kicsim próbálkozhatsz kedved szerint, talán egyszer hagyom is magam. – Az erőviszonyok nekem kedveznek ez nyilvánvaló. Biztosan szórakoztatónak találnám az erőfeszítéseit. - Amikor a pap összeadott minket, akkor a jóban és rosszban résznél nem szerepelt az, hogy akkor is jóban, mikor a feleséged kutyája ajándékcsomagokat hagy neked hátra… - Mondtam fintorogva. Állatbarátnak vallom magam, de még soha egyetlen egy kutyát sem utáltam még annyira, mint Giát. - Erre miből jöttél rá? – Tettem fel ironikusan a kérdésemet, mondhatni költői kérdésnek is, de erre igazán nem is várok tőle választ, elvégre ez nyílt titok. - Állat? – Próbáltam póker arccal nézni rá, de kérdőn megugrott a szemöldököm. Ez kezd egyre jobb lenni. Sőt, egyre jobban érdekelne az, hogy drága feleségem miféle jelzőkkel illetne még. - Milyen praktikus. Kellemest a hasznossal? – Legszívesebben az egész napot vele tölteném, de vár még rám egy edzés a csapattal, amit most nem bírok kihagyni. Viszont van még úgy fél órám, amit kellemesen szeretnék vele eltölteni, ezért formás hátsójánál fogva vittem karjaim között egészen a fürdőszobáig. Gyorsan megnyitottam a zuhanyt, miután letettem. - Szexi ez az összeállítás, de az még jobban vonz, ami alatta van. – Céloztam az ingre és a bugyira, amit visel, de a következő pillanatban már a gombokkal foglaltam le magam, hogy minél hamarabb újra felfedezhessem mezítelen bájait, miközben nyakát ostromoltam.
Az álmodik, akinek hiányzik valami az életéből. Aki nem álmodozik, az egy életre kelt álomban él
- Az csak neked lenne szórakoztató. - Nyilvánvalóan nem menne, így az is az, hogy másféle módszerekhez kell folyamodnom, amivel könnyebben és nagyobb erőfeszítések nélkül is lefegyverezhetem. Minden férfi az, csak meg kell találni a dolog nyitját, onnantól pedig már nem nehéz. Végül is, ha azt nézzük el vett feleségül. Minden bizonnyal nem az eszemért döntött így vagy azért, mert hívni kellene a médiát, ha mi valamiben egyszer simán egyetértünk, de ennek alapján mégis csak valamit jól csinálhatok, ha még mindig velem van. - Azért, mert nem szeret. Kedveltesd meg magad vele. Értesz a nőkhöz. Ő is az, csak kisebb, még könnyebb dolgod is van vele. Azt hittem szereted a kihívásokat. Én is Giát. Sok szerencsét. - Ennyivel le is zárnám ezt a dolgot. A kutya marad. Szeretem Giát. Az pedig, hogy Gia nem szívleli, nos azt még nem tudom miért van. Talán csak mert Ő érez valamit, amit én nem Jacksonnal kapcsolatban. Én csak a női megérzésekhez értek és csak az enyémekhez, az övéibe pedig nem látok bele. - Ne bonyolódjunk bele. - Mosolyodtam el bocsánatkérően. Most nincs semmi kedvem nekiállni magyarázkodni, hogy félreértette, mert egyáltalán nem sértő szándékkal mondtam, amit. De ha már Gia, akiben össze-vissza öt kiló sincs egy vérmes kis szörnyeteg, akkor Jackson micsoda azzal a maga agresszív kemény fizikumával? - Így is fogalmazhatunk. - Fogalmam sincs mihez fogok magammal kezdeni, miután elmegy, nem mintha olyan sokat lenne velem és még ilyenkor edzésekre jár. Tudom mire szerződtem, amikor hozzá mentem, de néha olyan jó lenne... Nem is tudom, többet együtt lenni, ha többet lenne itthon velem. Oké, Jackson nem egy nyáltól csöpögő romantikus lélek, aminek kifejezetten örülök is, szóval semmi ilyesmit nem is várok, de attól még, hogy házasok vagyunk, sehol sem írja, hogy nem randizhatnánk. Lényegtelen. Abbahagyom a nyavalygást és inkább megpróbálom kiélvezni és kihasználni, hogy most itt van velem, hogy még egy kis ideig csak az enyém. - Ez is egy lelkes bizonyítéka annak, hogy nem kellett volna olyan korán felkelned. - Beleborzongtam, ahogy egész testemmel a hideg csempéhez simultam, fejemet nekidöntve, egyik kezemmel a hajába túrva adtam át magam az édes élvezetnek, ahogy ismét csókokkal kezdte elhalmozni immár fedetlen felsőtestem.
Az igazi bajnokok a célt látják maguk előtt, nem pedig az akadályokat.
Most inkább nem részletezném, hogy mennyi mindent találnék szórakoztatónak. Nem is tudom, hogy mi tetszene jobban… Hogy, ha a feleségen anyaszült meztelenül feküdne az ágyon, miközben felém nyújt egy falakon tejszínhabot, miközben szexin hívogat, vagy ha beszerezne egy rudat a hálószobába. Mert mondjuk nem panaszkodnék, hogy ha az asszony néha napján ilyen kis meglepetésekkel akarná kimutatni, hogy mennyire jó férj vagyok és, hogy mennyire szeret. - Gia nem szeret engem, én sem szeretem őt. Ennyire egyszerű az egész. – Az egy kis dög, egy szörnyeteg. Nem velem van a baj, hanem azzal, hogy a kutyának kisebbségi komplexusa van a méretei végett. Sokkal nagyobb vagyok tőle, igazi alfahím. Gia pedig ezért utál engem, főleg, na meg azért mert úgy érzi, hogy a gazdája és közé akarok állni. - Ó, hát persze, hogy nem fogok bele bonyolódni. De nem felejtek, ezért még megkapod a büntetésedet asszony! – Nevetni szerettem volna, de mégis tartottam a komoly mimikát, ahogy szavaimat felé intéztem. Sosem bántanám, de azért még egy kis elfenekelést szerintem még Ana is élvezne. Vagyis leginkább a fenekelés után járó jutalmat biztosan. - Talán, ha ma este jobban kifárasztasz, akkor holnap nem kelek fel ennyire korán. – Nem panaszként szántam. Iszonyú jó kondiban vagyok, órákig kellene rajtan lovagolnia, mire teljesen le tudna fárasztani. Mondjuk, az sem lenne ellenemre, hogy ha Ana ki akarná próbálni, hogy mennyire kell oda tennie magát, hogy beváljon. - Nekem van a leggyönyörűbb feleségem az egész világon. – Suttogtam. Minden egyes szó után apró puszit hagyva selymes bőrén. Az ing gyorsan le is került róla, kezem végig siklott testén, egy kézzel letéptem róla az alsóneműjét, másik kezemmel pedig az alsómat ráncigáltam le magamról. Aztán a következő másodpercben már ismét felkaptam, lábai derekam körül voltak, én pedig olyan szenvedéllyel hatoltam bele, mint a legelső alkalomkor, mikor együtt voltunk.
Az álmodik, akinek hiányzik valami az életéből. Aki nem álmodozik, az egy életre kelt álomban él
- Asszony? Most komolyan? Asszony? - Nem szeretem, ha így hív, sőt utálom. - Jaj már Jackson, mintha Téged olyan könnyű lenne megsérteni, különben is a dráma meg a hiszti az én szerepem nálunk és ehhez ragaszkodnék. - De most inkább nem kezdenék bele, különben is olyan kár lenne elrontani ezt a szép reggelünket, ha már olyan jól indult és még ennél is lehetne jobb. Ne most akarjunk már megint nézeteltérésekbe bonyolódni, mert nekünk folyton, csak olyanjaink vannak, de most komolyan nincs ehhez hangulatom. Jó kedvem van és neki is és miért is ne maradhatna ez így? Mondhatni, hogy már arról a pofátlan fotósról is sikerült megfeledkeznünk, mert a figyelemelterelésben mindketten jók vagyunk, szóval szerintem ezek után már nem érné elrontani a dolgot valami buta vitával, aminek semmi értelme, mert sehová sem vezetne, csak egy még újabb vitához, ami meg már csúnyább veszekedésbe fulladna, mire Ő elviharzana és annyit erről a csodásan induló napunktól. Na azt már nem! Nem fogom engedni... - Meglátom mit tehetek... - Ezt a fajta gondolkodását viszont nagyon is szeretem benne. Ami azt illeti Jackson iszonyú jó kondiban van, de azt hiszem ez nyilvánvaló is, ez elengedhetetlen egy sportágban, főleg ebben, ahol épp nem finomkodnak, Ő pedig nem arról ismert, hogy hajlandó lenne alul maradni, kivéve, ha velem hancúrozik, az az egy eset kivételt képez, de csak ez az egy. - Igen... - Az övé vagyok és csak az övé. Jackson és a hevessége verhetetlen páros, számomra pedig mindig is ellenállhatatlan volt. Nem volt titok, hogy az első pillanatban sikerült levennie a lábamról, de hát ez bármelyik nővel ment volna, mégis én lettem az a nő, csak ez számít. Légzésem hamar szaggatottá vált forró édes csókjainak köszönhetően és mire feleszméltem már az utolsó ruhadarabot tépte le rólam könnyedén. Lábaimat engedelmesen a dereka köré fontam, amint felkapott, kezeimet pedig nyaka köré fontam, úgy vontam közelebb magamhoz. Kéjes nyögések szakadtak ki ajkaim közül, amikor végre magamban érezhettem, egyre mélyebben és mélyebben hatolt belém, szinte önkívületi állapotba kerültem, a külvilág megszűnt létezni, csak mi maradtunk és csak rá összpontosítottam. Lábaimat még szorosan fontam össze dereka körül, a lehető legközelebb akartam lenni hozzá és érezni magamban. Talán ezzel egy kicsit azt is éreztetni akartam vele, hogy soha nem akarom elengedni, hogy mindig ilyen közel akarom tudni magamhoz. Ujjbegyeimmel a hátát simogattam, körmeimmel pedig finoman cirógattam, amit egyéb hatást nem vált ki belőlem. Játékosan kezdtem el kóstolgatni ajkait, miközben bele-belenyögtem a csókba.
Az igazi bajnokok a célt látják maguk előtt, nem pedig az akadályokat.
Imádom mikor Ana ennyire bosszankodik, sőt leginkább azt, hogy ilyen kis apróságokon is képes teljesen felhúzni magát. Ilyenkor a homlokán mindig összefutnak az apró ráncok, ami a közelgő vihar előjeleit jelentik nálunk. Ana annyira képes elterelni a figyelmemet, hogy teljesen megfeledkeztem arról, amiről az imént beszélgettünk. Teljesen másfajta gondolatok vették át fejemben az irányítást, már nem is érdekelt a bokorban kuksoló fotós. Figyelmemet elterelte az asszonykám ruhája alatt lévő idomok. - Hozzám jöttél, ezért minden jogom meg van ahhoz, hogy asszonynak nevezzelek. Ana te az én asszonyom vagy. – Mikor fog ebbe végre beletörődni? Mármint abba, hogy így nevezem, ha kedvem támad hozzá, nem pedig ahhoz, hogy férj és feleség vagyunk. Minden olyan gyorsan történt, kibírtam bő harminc évet agglegény, nőcsábászként, most pedig férj vagyok. Ez pedig kötelezettségekkel jár, komolyabb dolog, mint hittem volna. - Ha lehet, inkább mellőzzük a drámát és a hisztit, én ehhez nem ragaszkodnék. – Az én világomban minden agresszívan intézünk, de a házasságban meg kellett tanulnom visszafognom magam, elvégre nem csaphatok oda, ha nem tetszik valami. Az életem a hoki körül forog, de igyekszem rá is időt szánni, de mikor hozzám jött tudta, hogy mit vállal. - Ha netán nem jutna eszedbe semmi sem, amit tehetsz, majd kitalálunk közösen valamit. – Kacsintottam rá. Attól, hogy edzésre megyek ma, még nem jelenti azt, hogy fáradtam fogok hazatérni, vissza hozzá. Ahhoz bőven lesz még erőm, hogy az este folyamán se hagyjam unatkozni az asszonykámat. Az óra ketyeg, nekem pedig már lassan indulnom kellene, de túlságosan csábít a feleségem, de egy gyors numerára még van időnk, majd később hosszabb kárpótlásban lesz része, gondolom ezzel Ana is tisztában van. Egyre gyorsabban és gyorsabban mozgattam csípőmet, asszonykám nyögései kiválóan ösztönöztek. Annyira összhangban vagyunk, hogy szinte testünk egyszerre feszült meg, ahogy mindketten elértük a gyönyör legfelsőbb fokát. - Még csurom vizesen szex után is gyönyörű vagy. – Simítottam végig vizes tincsein, mielőtt ajkaira csókolhattam volna. - Mennem kell. – Nehezemre esett kilépni a tusolóból, de hív a kötelezettség. Miután eltávolodtam tőle leakasztottam a fogasról egy törölközőt, hogy derekam köré csavarva meginduljak a hálóba felöltözni.
Az álmodik, akinek hiányzik valami az életéből. Aki nem álmodozik, az egy életre kelt álomban él
- Hát persze. Uramnak ne szólítsalak? Még mielőtt elgondolkodnál rajta nem mondtam komolyan. - Ez olyan divatjamúlt, mintha legalábbis az 1600-700-as években élnénk vagy még előbb, de akkor is... Nagyon utálom, amikor így hív. Főleg azért is, mert ennél sokkal édesebben is tudna szólítani, szokott is, ami azt illeti, onnan tudom, hogy akar valamit. Jackson, nem hízeleg csak úgy ok nélkül, de ettől kivételesen a falra tudnék mászni. Éljen a férfi,női egyenjogúság, nincsenek mát felsőbb- és alsóbbrendűség a férfiak és a nők között, szóval nincs az az isten, hogy uramnak szólítsam. - Elvettél. Tudtad mit vállalsz. - Hoppá, most a saját szavait használtam volna fel ellene? Meglehet. De annyiszor hallottam már ezeket a szavakat a szájából, hogy pontosan tudtam mit vállalok azzal, ha hozzámegyek, mintha ez fordítva nem így lenne. Nekem sem tetszik minden, ahogy neki sem. Nőből vagyok, ezért néha hisztizek és ha okot is kapok, akkor nem csak néha és mivel levett és Ő lenne a férjem így kénytelen hallgatni, bár amennyit távol van Tőlem ez sem igazán mondható el, még hisztizni sem hisztizhetek neki. Pedig ez már alapból egy jó ok lenne rá, de hát akkor megint csak megkapnám, hogy tudom mit vállaltam... Hát persze. - Még jó, hogy csapatjátékos vagy. - Tettem hozzá kuncogva. Így mindig lehet rá számítani, ebben legalábbis... Jackson, az a fajta férfi, akinek ha egy reggel azt mondanám, hogy édes, menjünk el sétálni, azt válaszolná, hogy inkább keféljük végig az egész napot, de szerencsére ezt is tudtam, amikor hozzámentem és tökéletesen megvagyok közös séta nélkül. Mondjuk nem is lenne valami élvezhető, ha közben vagy ötszáz fotó készülne rólunk. Szóval, ennyit a közös pillanatokról, lassan már a saját otthonunkban sincs, egyszer ara leszünk figyelmesek, hogy valaki tartja a gyertyát... Imádom benne, hogy olyan vad, heves és tüzes. Ha akarnék se tudnék neki ellenállni. Egyre intenzívebben mozgattam a csípőm és egyre mélyebb sóhajok és hangosabb nyögések szakadtak ki ajkaim közül. Lábaimat olyan szorosra fontam össze dereka körül, amennyire csak tudtam, annyira, hogy szinte már fájtak az izmaim, de nem érdekelt, mert akartam, mindennél jobban. Egész testemmel beleremegtem abba a gyönyörbe, ami átjárt és ami elszédített. - Tudom. - Legszívesebben inkább azt kérdeztem volna hatalmas kérlelő pillantással, hogy muszáj? De válasz nélkül is tudom, hogy igen. Tisztában vagyok vele, hogy ebben a körben ennél többet nem nyerhetek, vagyis ez most nem az az alkalom, amikor velem marad. Kilépve a zuhanyzóból gyorsan belebújtam a köntösömbe és utánamentem a hálóba. - Ha mész majd ránéznél a vendégünkre? - Hátha nem tudja mikor kell távozni.
Az igazi bajnokok a célt látják maguk előtt, nem pedig az akadályokat.
Nem tagadom, képes lennék elviselni azt, ha a drága feleségem, aki utálja, ha asszonynak szólítom, esetlegesen olykor tényleg uramnak hívna, már csak a móka kedvéért is. Na, nem mintha máris bármi baj lenne a hálószobai életünkkel, sőt még nem tartunk ott, hogy untatnánk egymást az ágyban, de az tény, hogy olykor elviselnék némi ilyesmi szerepjátékot, mikor teljesen behódolna nekem, s akaratomnak. Noha benne még azt is szeretem, hogy nem mindig hagyja olyan könnyen magát, még akkor sem, ha tisztában van azzal, hogy az erőviszonyok nekem kedveznek, de azért mégis olyan makacs, de kitartó is egyben. - Ilyen hosszú távú döntést is csak akkor kellett meghoznom, mikor a szerződésemet írtam alá. – Mármint azt a szerződést, ami arról szól, hogy melyik csapathoz igazoltam a ligában, s hogy betöltöm a csapatkapitányi posztot. – De mégis tartom magam ahhoz, hogy mikor a hokis szerződést írtam alá, akkor tudtam, hogy mire vállalkozok, de ez a házassággal már egészen másként van. Persze sejtettem, hogy milyen fog lenni, de nem gondoltam volna, hogy egy papír képes mindent ennyire bonyolulttá tenni. – Rólam pedig azt nem gondolta volna senki sem, hogy feladom bárkiért is az agglegény életemet, de aztán jött Ana, hirtelen betoppant az életembe, s egy pillanat alatt minden megváltozott. - Pontosabban csapatjátékos és a csapatkapitány is egy személyben. – Finoman arra célozgattam, hogy bizony én vagyok a főnök, na nem mintha ez nem lett volna eddig is teljesen nyilvánvaló. - Nyugi szívi, majd ráijesztek és önszántából távozni fog. – Mondtam miután gyorsan magamra kaptam ruháimat. Nagyon elhívatott lehetek, ha már a mostani testedzésünk után is ennyire sietek edzeni, kénytelen vagyok, ma dolgozzuk ki az új támadási módszerünket az ellenféllel szemben. - Meg a mai nap folyamán kihívok néhány szakembert, hogy a legmodernebb biztonsági rendszert kapjuk. – Mielőtt még kiléptem volna a hálószoba ajtaján menet közben rácsaptam az én drága asszonykám hátsófertályára.
Az álmodik, akinek hiányzik valami az életéből. Aki nem álmodozik, az egy életre kelt álomban él
- Ez is az volt, csak nem egy-két évre szóló, de azért ismertél már... Tudtad mire vállalkozol. - Velem legalábbis. Bevallom jó egy kicsit a saját szavaival visszavágni, elvégre van egy olyan érzésem, hogy fogom még egy néhányszor hallani a közös életünk során, amikor valami nem az elképzeléseim szerint fog alakulni és ha a megérzéseim nem csalnak sokszor lesz ilyen. Vannak dolgok, amikhez még ennyi idő után sem sikerült hozzászoknom, mert nem is akartam, de kénytelen leszek, ha vele akarok lenni és vele akarok lenni, még ha nem is sajátíthatom ki magamnak, amikor csak szeretném. Ez azért még bosszant egy kicsit, de nem duzzoghatok mindig miatta. - Szerintem ezért egy papír nem okolható. - Egy papír csak papír, az pedig csak rajtunk áll mekkora jelentőséget tanúsítunk neki, de azt sem állíthatja, hogy én erőltettem volna rá a dolgot, hogy magamhoz akartam volna láncolni vagy fordítva. Nem akartam kijátszani mondjuk egy gyerekkel. Más nők talán megtették volna, sőt sokan is, ebben biztos vagyok, hiszen Jackson közismert, közkedvelt személy, akire a média felfigyel, így nem engedhette volna meg magának a botrányt, amiért felcsinált egy nőt, de a felelősségből már nem kér. Szóval szerintem a mi házasságunk nagyon is tisztességes alapokra épül, az pedig, hogy bonyolult... Hát nem a kertészfiúhoz mentem hozzá. - Le sem tudnád tagadni. - Azt nem mondanám, hogy irányításmániás, de egy biztos, hogy senki kezébe sem adná át az irányítás lehetőségét, igazi vezéregyéniség, aki csapaton belül nem tűri, ha nem az elképzelései szerint alakulnak a dolgok, vagyis nem biztos, hogy játszanék vele egy csapatban. Fogalmazzunk úgy, hogy bőven elég nekünk a házasságunk, az sem mindig egy könnyű menet, főleg vele nem és olykor, ha azt akarom, hogy valamiben nekem legyen igazam fel kell vennem a kesztyűt ellene. - Én is szeretlek! - Fordultam utána a fenekemet dörzsölve. Áucs! Annyira tudtam.
Kezdőlap 
Tárgy: Ana & Jackson 
10.03.15 20:09
