Eléggé nehéz kiismerni és az esetek többségében nem is könnyítem meg senkinek sem. Szóval, aki annyira megakar ismerni, az hajtson. Férfiak esetében inkább teperjen. De általánosságban véve is elég bizalmatlan vagyok. Megválogatom az engem körülvevő személyeket. Ez persze nem azt jelenti, hogy zárkózott lennék vagy nehezen kötök barátságokat, de az tény, hogy meghúzok egy bizonyos határt a felszínes kapcsolatok és a bizalmasabb kapcsolat között. Jó emberismerő vagyok. Hamar rájövök ki az, akire számíthatok és ki az, akire nem. Nem vagyok számító, inkább csak megfontolt. Talpraesett vagyok, magabiztos, mindig tudom mit akarok, ha pedig nem, na az bizony ingerültté tesz, ugyanis nem sűrűn esik meg velem, hogy tanácstalan vagyok. Talán számon tudom tartani, hogy az lemúlt húsz évben mennyiszer is voltam reménytelenül, kétségbeesetten tanácstalan. Egyszer... Mindennek ellenére közlékeny vagyok. Ha csak nem vagyok valami oknál fogva totál a padlón, de ha elvagyok keseredve, akkor is mindig találok magamnak valamit, aminek tudok örülni. Én magam megbízható vagyok, ha ez nekem valamiért nem is megy annyira. Nehezen bízom meg másokban annyira, hogy erről magamat is meggyőzzem, hogy valóban úgy van, nem csak azt mondtam. Nem vagyok picsa, önző sem, sem magamnak való. Egyszerűen csak van bennem tartás. Önteltség már nem kell hozzá, hogy ezt másokkal is éreztessem.
Nos, amint az látható hajszínem barna, szemöldököm ívelt, szemeim pedig rabul ejtően zöldek. Testalkatom nőies, mindenem ott kerek és domborodik, ahol kell. Magasságom talán eléri a százhetvenöt centit, és úgy a hatvan pár kiló lehetek. Általában az öltözködésemre a vissza fogottság és az elegancia jellemző. Persze, ha olyan helyre megyek, ahol a kihívó ruhák elfogadottak, akkor megadom a módját. Ugyan úgy szeretem a sötét és a világos színeket is, ezért elég színes személyiségnek mondanám magam. Ugyan úgy felveszek egy trikót, mint egy estélyit. Mint minden nő, úgy én is szeretem a cipőket, mindegy, hogy edző, vagy magassarkú, csak érezzem jól benne magam. A kiegészítők mellett fanatikusan rajongok a táskákért. Női táskákból valóságos kiállítást tudnék nyitni méghozzá árnyalatok szerint, a magassarkú csizmákról nem is beszélve, azokból pedig aszerint, hogy boka- rövid szárú vagy hosszú szárú csizma. Szóval, imádom őket minden mennyiségben. A kedvenc színeim mégis leginkább a vörös és fekete, de azért emellett elmennek az élénkebb, világosabb színek is, attól függ miben. Fehéres és lilás árnyalatokat például nem szívesen viselek magamon, maximum egy sálat, a környezetemben viszont kifejezetten szeretem őket, sőt még az élénk narancssárgát is idesorolnám. Amely színeket ki nem bírom állni az leginkább a zöld, a barna és talán a rózsaszín. Ezek a színek valahogy nem én vagyok, így nem is érzem bennük jól magam.