welcome to prison frpg
üdvözlünk
lépj be las vegas-ba!
Amikor meghallod a nevet: Las Vegas, mi jut először eszedbe?
Kaszinók? Féktelen bulik? Black jack? Roulette? A lehetőségek tárháza végtelen, a kaszinók sora gazdagokat dönt mocsokba...
Azonban egy valamire senki sem gondol. Miután a kaszinóban megszeded magad zöldhasúval, nem árt vigyázni a haza úton; Las Vegas sem másabb, mint a többi város. Vannak rosszfiúk és rosszlányok is, akik képesek bárkivel végezni, ha úgy tartja kedvük. Vannak drogosok és más szenvedélybetegek, akik képesek ölni is azért, hogy megkapják a napi adagjukat. Táncosnők és krupiék, akik egy szempillantás alatt elveszik mindenedet. Prostituáltak és maffiózók, akiknek már, ha csak a nevét tudod, már veszélyben vagy. Mi a közös bennük? Egy rossz mozdulat, egy alaposan át nem gondolt lépés, és máris a börtönben találják magukat, ahonnan megszökni, még senkinek sem sikerült...

facebook csoportunk
lépj be
las vegas téged vár
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
csacsogda
súgj nekem egy titkot...
promónk
csak tekintsd meg!
új posztok
kaptál választ?
Grimm
Timur Theodor Volkov
Yesterday at 0:33
Városháza
Logan Whitmore
10.11.17 19:57
Emily & Derick
Emily Hastings
07.11.17 20:14
a legaktívabbak
a legtöbb posztot írók
Admin (2134)
 
Lyna Frei (779)
 
Desmond Drescher (649)
 
Cassandra Drescher (599)
 
Chad Donaghue (561)
 
Charlotte Collins (493)
 
Jennifer Ariadne Lively (451)
 
Aurora Rossum (399)
 
Veronica Chloe Foster (389)
 
Helena Nina Lemmer (273)
 
Top posting users this month
Benjamin Tate Hunter
 
Simon Whitlock
 
Candice Westmiller
 
Rebekah Walker
 
Lyna Frei
 
Zachary M. Boild
 
Jennifer Ariadne Lively
 
Austin Dawson
 
Logan Whitmore
 
Crystal Haynes
 

Új téma nyitásaHozzászólás a témáhozShare| .

Meow... - Madison & Raven

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Meow... - Madison & Raven 22.12.13 22:06

- Ezt még valahogy elviselem... De azt, hogy anélkül vonod kétségbe az állóképességemet, hogy tapasztaltad volna már egy kicsikét sértőnek érzem. - Azt hiszem lassan már az is kezd megtetszeni benne ahogy duzzog. Én meg persze megint csak kiforgatom a szavait anélkül, hogy lenne bármi elképzelésem a következményekről. Én csak annyit tudok, hogy ha a fene fenét eszik is, akkor sem fogj szó nélkül hagyni, nekem ennyi bőven elég. Egészen szórakoztató kis hatalmi harc ez, csak a következő körhöz egy új fajta leosztáshoz lesz szükségünk illetve jó lenne játékteret váltanunk véleményem szerint, csupán az izgalom miatt. Mondjuk ha a ruháival kellene eljátszadoznom, a tét pedig az lenne, hogy ki maradhat felül sokkal izgalmasabbnak találnám annyira, hogy talán egész éjjel meg sem unnám és akkor ott végre Madison is igazi esélyt kapna, hogy beszálljon és megmutassa mit tud módosított szabályokkal.
- Én esetleg megtehetném helyetted, ha nem kéretnéd magad tovább, hanem megengednéd végre. Úgy talán még izgatóbb is lehetne, nem csak határozott. - Kezd már lefárasztani ez a sok beszéd...Nem ártana egy újabb kört rendelni lassan, mert attól félek, hogy a végén még kiszáradok és akkor még meg sem kapom, amit akarok. Hihetetlen, hogy egy nő mennyit képes fecsegni, de ha ez még mind nem lenne elég pluszban még el is várják, hogy figyelmesen és érdeklődve hallgassuk őket végig. Én nagyon is figyelek csak lassan már. egészen másra. Éppenséggel látom, hogy mozog a szúja, csak nem mindig jut el a tudatomig, hogy pontosan miről beszél, mert ahhoz túlságosan elfoglalt vagyok példának okáért a mellbőségével.
- Madison, ez most úgy hangzott mintha attól féltél volna, hogy bántalak majd... vagy mint aki minden férfit elkönyvelt egy állatként, mert azok rosszul bánnak a nőkkel?!  - Fogalmam sincs melyik talált. De ennek így nincs értelme és egyáltalán nem érem, hogy miért mondta ezt most el nekem, de nem hiszem, hogy erről tényleg velem szeretne beszélni vagy általánosságban beszélni szeretne róla. Afelől nyugodt lehet, hogy nem fogom faggatni. Nem vagyok az a típus és az a kimondottan jó hallgatóság sem. Őt is csak megsérteném végül a véleményemmel és csak még inkább bánná, hogy elmondta a dolgot, bármi is legyen az. De szerintem neki most valami egészen másra van szüksége és tőlem megkaphatja.
- Ne tedd. Feltalálom magam. - Ameddig akarom, addig nincs gond. Bár kimondottan utálok teperni, de most megteszem és elviselem ha néha megégetem magam, ha a későbbiek folyamán cserébe lesz aki adjon rá nekem gyógypuszit, mert bár nem nézné ki belőlem, de követelni fogom. Tudom mikor kell leállni és abba hagyni, nem most... Így lehajtottam gyorsan ezzel a pohárral is, még mielőtt meggondolná magát a távozással kapcsolatban vagy azzal, hogy teljes mértékben rám bízza a döntést.
- Szöszi...? Ehhez még hozzá kell szoknom. - Nem arról van szó, hogy nem tudnék, csak meglepő fordulat volt tőle ez a hirtelen jött becézgetés, de akkor a cica is marad. Felálltam az asztaltól majd őt is megvártam majd gyorsan végiggondoltam, hogyan is nem lenne olyan zavarba ejtő távozni. Végül egyik kezemet a derekára csúsztattam, már ha megengedte... Amint kiértünk hívtam egy taxit, a sofőrnek pedig a lakcímemet adtam meg. Fogalmam sincs, hogy ezzel mennyire mondtam sokat vagy mennyire akartam sokat, de majd elválik, ha odaértünk.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Meow... - Madison & Raven 22.12.13 22:37

Úgy érzem, hogy Ravent nem pont a magamfajta csajokhoz teremtették, mivel sokkal kitartóbb is lehetne. Bizonyára ő azt hiszi magáról, hogy van olyan kemény férfi, hogy már eddig is az volt, de én nem így látom, tovább tesztelgetném még, de azért azt nem akarom, hogy esetleg más felé tekintgessen, mert megunta velem a játszadozást, tehát nagyon lassan kezdek rátaposni arra a bizonyos fékre.
- Most ennek meg mégis mi a fene köze volt a te állóképességednek? Én csak azt mondom, hogy egy magamfajta nőhöz nincs elég türelmed, mivel már most kivagy, amiért nem kerültem még a karjaidba. – oh, én aztán nem fogom feladni, tehát igen, én is érzem ám ezt a hatalmi harcot, amit folytatunk és csak akkor fogja Raven igazán felkelteni a figyelmemet, hogyha ezt a harcot ő nyeri meg. Kevés férfi van, aki képes fölém kerekedni, de ha ezt megteszi, akkor nagyon is sokra vihetni még nálam… majd meglátjuk, hogy miként alakul még ez, de egy picikét talán én is engedhetek. Tényleg nem akarok pofára esni ma este, már kezdem beleélni magam, hogy jól fogunk szórakozni.
- Ha mindent rögtön megkapnál, hidd el, nem lenne az olyan izgató. – csóválom meg fejemet is, de hiába beszélek tovább, mintha nem teljesen érte meg engem. Na nem baj, én azért kitartóan magyarázok meg minden szót, amelyek elhagyják csinos kis ajkaimat, és bizony feltűnik ám az ő tekintete is, ahogy engem figyel. Egyre jobban vágyik rám, nekem pedig ez imponál. Na de kis időre magamra hagy, én pedig rendesen át is gondolom az állást, majd egy kis bogyó és mire visszatér, az újrakezdés lehetőségét lendítem Raven szeme elé és hogy lássa, komolyan gondolom, még a cicázásos dolgot is megmagyarázom, de… mintha egy picit se érdekelné. Én azt hittem, hogy egy kicsit megértőbb lesz, de semmi ilyesmit se látok benne…
- Nem félek tőled, Raven! – jelentem is ki határozottan, majd arrébb is csusszanok, hogy mellém ülhessen. Hogy félnék tőle? Pff… még a feltételezés is sértő rám nézve, így csak inkább kortyolgatom kis ideig még tovább az italomat. – És szerintem nem számít, hogy mit gondolok a férfiakról, úgyse érdekel Téged. – vetem még oda neki. Na tessék, ennyit arról, hogy próbáltam kedves lenni. A fene se érti, hogy ezek után miért akarok lelépni vele bárhová is, de mégis ezt teszem. Így hát az italok elfogynak, mi pedig elhagyjuk ezt a kényelmes bokszot, hogy a beszélgetésünket máshol folytassuk.
- Akkor szokj hozzá. Még nem vagyok álmos, tőled függ, hogy meddig tart az este. – ismét egy picit neki kedvezek, aztán majd eldől, hogy jól teszem-e. Mindenesetre amikor keze hozzám ér, szinte tűzforrónak, bizsergetőnek érzem. Nyelek egy aprót, és ösztönösen nyalom meg kissé ajkaimat, ahogy érzem azok kiszáradását. Mi van már? Nem lehet rám ilyen hatással, ahhoz túlságosan is idegesítő. De nem húzódom el, hagyom, hogy így sétáljunk ki a taxiig, amibe rögtön bele is ülök, majd hallom is azt a bizonyos címet.
- Hová megyünk? – nem vagyok még teljesen biztos benne, hogy Raven lakására, de hát sose lehet tudni. Mindenesetre szép szemeim őt figyelik, miközben ezernyi gondolat jár a fejemben, de legfőképpen az, amikor az előbb úgy megérintett. Jól esett, túl jól is és nagyon szeretném, ha ez megismétlődne. Mégis, én most nem lépek, csak nyugodtan ülök a taxiban, miközben olykor kifelé bámulok az ablakon és türelmesen várom meg, amíg megérkezünk az említett helyre. Ha pedig megállunk, elköszönök a sofőrtől, majd kiszállok a kocsiból, hogy végül a férfi mellé sétálva nézhessek rá kérdőn, várva, hogy meginduljunk a megfelelő lakás, ház felé, tehát a célunkhoz.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Meow... - Madison & Raven 26.12.13 16:35

- Szóval, nincs elég türelmem... Annyit azért elárulnál magadról, hogy olykor tudsz-e mondjuk kedvesebben bánni egy férfival, aki még csak egy szóval sem bántott meg vagy ilyen az alaptermészetednél fogva rendelkezel méregfogakkal, mert akkor megcsókolni már meg sem próbálnálak. Bármilyen vonzó vagy, mégis élni jobban szeretnék. - Igen, hozzá hasonlóan nekem is megvan az a képességem, hogy ha akarok, akkor túl tudom bonyolítani a dolgokat a végtelenségig, bár ez neki megint csak jobban áll. Én inkább úgy fogalmaznék, hogy csak szeretném megtudni még a legelején, hogy mennyire érdemes törnöm magam annak érdekében, hogy valamivel közelebb kerüljünk egymáshoz, hogy mi és mennyi kell ahhoz, hogy engedjen végre egy kicsit, egyáltalán lehet ilyesmire számítani vagy teljesen felesleges?
- Ez kissé úgy hangzott mintha elkényeztetettnek tartanál, pedig nem vagyok az. De hidd el férfi szemmel ez a taktika sem lenne valami működőképes hosszútávon. Mármint folyton csak hárítasz, de soha sem engedsz. - Ebben az értelmezésben az izgalmas megfogalmazás nagyon hamar unalmassá válik és ez nem türelem kérdése, mert nagyon is az voltam vele, de nem tagadom, hogy sokkal jobban értékelném ha egy egészen más helyzetben próbálna meg lefárasztani, ha nem az idegeimmel tenné ezt, bár ebben is páratlan tehetséggel rendelkezik azt meg kell hagyni.
- Sokkal egyszerűbb lenne, ha elmondanád, hogy mit akarsz ezzel elérni, én pedig megadnám azt neked, vagy azt hiszed nem menne? - Én viszont már egyre kevésbé tudom, hogy mit gondoljak erről az egészről. Mármint az biztos, hogy könnyebb volna felhagyni, ha békén hagynám és ahogy kérte leszállnék róla, de az túlságosan a nehezemre esne.
- Talán mégis... Tegyünk egy próbát, szóval? Figyelek... - Oké, csak nem fogok ebbe belepusztulni, amúgy pedig most már eljutottunk odáig, hogy érdekelne is a mondanivalója, tényleg. A látszat kedvéért még oldalra is fordultam egyik kezemmel a fotel támlájára támaszkodva.
- Ha valóban tőlem függ, akkor nem fogsz aludni. - Mert nem fogom hagyni, de gondolom ez magától értetődő. Mindenesetre hamarosan kiderül mennyire is volt jó döntés a részéről rám bíznia magát, de ha egy kicsit engedne, olvadni látszana a jég, akkor talán utólag már neki sem lenne oka panaszra a bánásmódot illetően, ha mondjuk ahelyett, hogy szurkálódnánk valami sokkal élvezhetőbb dologba fektetnék a meglévő energiánkat.
- Csak nem vagy kíváncsi? - Őszintén meglepne, ha kiderülne, hogy ilyen is tud lenni, bár kétlem, hogy ennél jobban is tudna nekem tetszeni. Neki pedig már nem kell sokáig várnia a válaszra, hiszen ahogy befordultunk a taxi lassítani kezdett majd megállt. Fizettem majd mindketten kiszálltunk. Komolyan mondom még a sofőrtől is kedvesebb hangszínben köszönt el, mint amilyenben velem beszélt eleinte... Más körülmények között talán még irigy is lennék arra az emberre, de tekintve, hogy Madison velem tart így nincsen rá semmi okom.
- Nos, megérkeztünk... Nem fogsz kiakadni, amiért volt merszem egyből idehozni téged hozzám? - Léptem egészen közel hozzá hasonló kérdő tekintettel, csak hogy az én kérdésem csöppet más jellegű lenne és nem is kifejezetten egy szavakkal kimondott válaszra várnék. Már megint túl sokat akarok, igaz?
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Meow... - Madison & Raven 27.12.13 12:26

Kezd egyértelművé válni a számomra, hogy Raven eddig mindig, mindenkit megkaphatott, akit csak akart és most kezdi úgy érezni, hogy belém tör a bicskája. Én nem hagyom ám magam azonnal, ma biztosan nem és ha már itt tartunk, meg is jegyzem neki a dolgot. Lehetne türelmesebb is, igen, még inkább az… de e helyett ismét csak támadni tud és sértegetni, de azt nem érzi szerintem, hogy minden egyes negatív szava csak úgy lepattogzik rólam. Nem került ő még olyan közel hozzám, hogy őszintén meg tudjon bántani, sőt, mulattat is az, hogy egy viperához hasonlít vagy valami más, méregfogú kígyóhoz. Szeretem a hüllőket.
- Érdekes, hogy egy kígyóhoz hasonlítasz, amikor én se tettem ellened még olyasmit, ami ezt hozhatná ki belőled, de tudod mit? Nem is kell megtudnod, hogy milyen vagyok, a csókodra pedig egyre kevésbé vágyom… - húzom el kissé a számat és bár tény és való, hogy nem egyszer képzeltem el az este folyamán, hogy vajon hogyan is csókolhat ez a szöszke, kezdi elveszteni a lehetőségét annak, hogy ezt valaha is megtapasztaljuk. Szóval hiába is ment ki arra a játék, hogy így majd a karjaiba omlok, egyre jobban tesz érte, hogy ne kerüljön erre sor, hiába próbálok engedni. Folyamatos a kétségem vele kapcsolatban, egyszer nagyon szimpatikus, másszor pedig taszít, mint a fene.
- Ez nem igaz! Nagyon is engedtem, például azzal, hogy most veled iszogatok itt és kettesben beszélgetünk és nem vagyok olyan távolságtartó, mint amilyennek te beállítasz. Azért, mert nem veszed észre azt, ami a szemed előtt van, már a te bajod. – inkább maradok is az iszogatásnál, mielőtt kezdenék felrobbanni, de ő csak tovább kérdez, nem hagyva egy kicsinyke nyugtot se nekem.
- Hogy mit akarok? Egyszerűen csak jól érezném magam, ha nem kötekednél folyton. Akkor talán én is jobb fej lennék. – jegyzem meg most már morgolódva, és ez után jelentem ki, hogy nem félek tőle, de a véleményeimet most már szeretném valamilyen szinten megtartani magamnak.
- Nem kell figyelned, nincs kedvem már beszélni róla. – inkább lehetőséget adok magunknak arra, hogy máshol folytassuk ezt az egészet. Talán ha lelépünk a kaszinóból, jobb lesz a hangulatunk is, mert lehet, hogy ez a hely tehet most mindenről, amiért ennyire nem tudjuk megérteni a másikat. Szóval fel is kelek a másik után, hogy megindulhassunk végre a taxik felé.
- De magabiztos vagy. – pillantok felé most már egy aprócska mosollyal és ez a megjegyzés arra irányul természetesen, hogy nem fogok aludni az este. Én azért ezt nem hinném… A taxi viszont előttünk, így ideje hát beszállni, de az még érdekelne, hogy pontosan hova is megyünk. Sok féle hely akad itt, Vegasban, ez a cím pedig nekem egyelőre semmit se mond.
- Ha nem lennék az, nem kérdeztem volna. – szerintem ez egyértelmű. Na de az út most szerencsére nem tart sokáig, így nemsokára megáll az autó, én elköszönök a sofőrtől, majd kiszállok belőle, és miután Raven fizetett, már mellé is sétálok, így látom meg azt a lakást, ahova valószínűleg nemsokára be fogunk sétálni, de előtte még ismét kérdez… Ahj, ezek a kérdések, de hogy ilyen közel is sétál hozzám…
- Nem szándékozok kiakadni. Akkor, be is mehetünk? – hiába akar tőlem bármit is, nem fog kapni egyelőre semmit se. Viszont… hirtelen furcsa szédülés tör rám, így a következő pillanatban dől meg testem, kezeim pedig ösztönösen kapaszkodnak meg Raven vállaiba. – A francba… - morgom halkan magam elé, de a szavaimat ő is bátran hallhatja, hiszen elég közel van hozzám. Az ital tehet erről? Vagy az az újfajta drog? Nem… biztosan csak az ital az oka. Jó, még egy picikét forognak a dolgok, de ahogy cseppet jobb lesz, megköszörülöm torkomat, majd lassan eleresztem a másikat.
- Bocs, csak… kicsit szédülök. – ismerem be gyengeségem, de azt nem óhajtom elárulni neki, hogy nem csak alkoholt fogyasztottam az este. Ehhez aztán semmi köze és bár Vegasban sokan élnek különféle kábítószerekkel, ettől függetlenül nem vagyok kíváncsi az esetleges negatív kritikára, hogyha ő pont nem. Még nem ismerem, semmit se tudok róla, jobb óvatosnak lenni. És én is szeretném most már, ha kellemesebbé válna ez az este, nem pedig hazataxizni.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Meow... - Madison & Raven 06.01.14 10:02

Nem tudom mi lehet olyan érdekes a kis hasonlatomban, de van egy olyan érzésem, hogy nekem ezt sem kell feltétlenül tudnom, ezért inkább nem is boncolgatnám tovább ezt a témát. Ahhoz pedig már egyébként is túl késő van, hogy visszaszívjam. Előfordulhat, hogy annyira azért mégsem gondoltam komolyan, de ettől függetlenül sem vallanám be, hogy talán igaza lehet. Őt egy kígyóhoz hasonlítottam, én pedig akkor azt hiszem egy tíz éves kisfiúhoz hasonlítok leginkább, akitől épp ezekben a percekben vették el a kedvenc játékát és most könyörög a szemeivel, hogy bármit, csak azt ne vegyék el tőle. Én is valahogy így vagyok ezzel, csak nm könyörgöm. Gyerekkorban édes meg aranyos, felnőtt korban pedig simán csak szánalmas és sajnálatra méltó. Ez utóbbi kettő közül egyik kategóriába sem szeretnék tartozni. Valahol talán érthető, ha már egyre kevésbé kér belőlem. Én sem kérnék magamból fordított esetben, de belőle mindenképp. Az pedig, hogy már egyre kevésbé vágyik rám - szerintem, legalábbis számmora - azt  jelenti, hogy voltak pillanatok, amikor nagyon is megmozgattam a kis fantáziáját. Ami egyszer sikerült, az másodszor is fog. Muszáj lesz. Mert erről a nőről most nem mondok le. Annyira csak nem szúrhattam el.
- Én nagyon is észrevettem azt, ami a szemem előtt volt, más különben nem nyúltam volna a kezed után, ez egy. Kettő, meglehet kicsit korán becsültél alá, amikor azt tanácsoltad, hogy minél előbb szálljak ki a játékból, mert azért azt még kitudtam játszani, hogy marasztalj... - Persze ha megint tévedtem az egy nagyon sajnálatos dolog lenne, de simán kinézem belőle, hogy csak azért is rácáfolna, hogy neki legyen igaza. A hozzáállása is megváltozott. Eleinte csak simán taszított, most viszont már húz és taszít is egyben, mint aki elbizonytalanodott volna egy kicsit. De nem várom el, hogy beismerje.
- Akkor fogjam be? - Végül is megoldható lenne, bár úgy eléggé nehezen kivitelezhető lesz a további beszélgetés, amit általában nem is szoktam túlzásba vinni, de most azt hiszem befogom pótolni az összes alkalmat ezzel a mai estével. Úgy érzem már kezdek kiszáradni, annyit beszélek, bár ha inkább azt szeretné, elkussoljak úgy ettől nem is kell tovább tartanom. Esküszöm, még eddig soha senki sem volt ennyire makacs. Miért pont Madison kell nekem annyira? Egyelőre csak reménykedem abban, hogy ez a kérdés a közeljövőben nem fog belőle is kibukni, hogy miért akarom annyira ezt az egészet, mert lövésem sincs. Igen... Nincsen rá magyarázatom.
- Ez így nem volt fair. - De mégsem erőltethetem ki belőle a szavakat, ha egyszer nem akar beszélni róla, bármi is legyen az. Először azért szúr le... Miért is? Mert férfiból vagyok. Amikor meg megpróbáltam volna odafigyelni rá már egyáltalán nem volt olyan fontos az, amit korábban elszeretett volna mondani.
- Muszáj annak lennem... Van más esélye melletted egy férfinak, mint a határozottsága? - Tapasztalataim szerint nincs. Mármint így sem ment olyan könnyen, hogy pontosan tudom mit akarok és ha jól sejtem a továbbiakban sem fog. Lehetőségem sem volna megnyerni magamnak, ha nem lennék olyan magabiztos. Simán elsétált volna mellettem, azt pedig nem hagyhattam, ahhoz túlságosan megtetszett nekem, először csak a látvány fogott meg, most pedig már minden.
- Persze. - Már el is indulhattunk volna, amikor hirtelen megkapaszkodott bennem. Én is elmondhatom, hogy egyre kevésbé értem, hogy mi történik. Oké, megszédült egy kicsit, de ez bárkivel megesik, neki viszont mintha mást jelentene. Sosem fogom megérteni, igaz?
- Tudod felajánlanám, hogy viszlek, de amilyen makacs vagy úgysem engednéd meg...  - Azért biztos, ami biztos alapon kezem a derekára csúsztattam, ha esetleg újból megszédülne annak se legyen csúnya vége. Bár azt hiszem jobb ha semmit sem kérdezek, mert mintha kissé fel lenne ezen akadva. Inkább csak letudom magamban annyival a dolgot, hogy ha baj van majd szólni vagy észre fogom venni. Talán pontosan ezt nem akarta, hogy odafigyeljek rá, de ügyesen kivívta magának, hogy a dolgok ne a elképzelései szerint történjenek.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Meow... - Madison & Raven 08.01.14 13:01

És még ő gondolja azt, hogy én vagyok kiszámíthatatlan és kusza. Ő kezd el sértegetni egyszer, máskor meg bókol, szóval már fogalmam sincs, hogy hova kellene tennem Ravent, de kezdek ott tartani, hogy nem is érdekel. Csak sodródom az árral, aztán lesz, mai lesz. De természetesen ismét cseppet kiforgatja a szavaimat, de mégis, most jó irányba, így csak elmosolyodom cseppet azokon, amiket mond és meg is csóválom kissé a fejem.
- Tudod te is jól, hogy nem így gondoltam. Egyszerűen azt vedd észre, hogy nem utasítalak el teljesen. – adom is meg most már az egyértelmű választ a férfinak, de ő tovább folytatja, így térve rá arra, hogy én mégis csak marasztaltam. – Nem bánom. – pillantok fel arcára, majd még azért elmondom neki, hogy zavar a folytonos kötekedése. És hogy befogná?
- Te képtelen vagy csendben maradni Raven. – most viszont már kissé szélesebbé válik a mosolyom is. Igen, úgy érzem, hogy ennek a pasinak mindenre van válasza, ahogy természetesen én nekem is. Még sincs már kedvem neki kifejteni a férfiakról való véleményem, nem törődve azzal, hogy mi fair és mi nem, tovább lépek ezen az egészen.
- Hmm, nem is tudom. Tény, hogy nem szeretem a félénk, visszafogott pasikat, szóval lehet, hogy igazad van. A határozottság fontos, de azért engem nehéz ám überelni. – kacsintok rá játékosan, majd végül sikerül is megérkezünk a férfi lakásához. Nem gondoltam volna, hogy itt fogunk majd kilyukadni ezen az estén, de mégis csak sikerült, ő pedig… hát egyre közelebb merészkedik hozzám, ami furcsa lángokat lobbant fel bennem, mégis, nem tudok velük most foglalkozni, hála a szédülésnek, így kapaszkodom meg cseppet Raven vállaiban, majd pislogok is fel rá mérgesen. Nem rá haragszom most kivételesen, hanem magamra.
- Hát nem is tudom. Félő, hogy nem bírnál el. – ismét csak cukkolom, ezt most már talán érzi, mindenesetre hagyom, hogy derekamon tartsa a kezét és úgy térünk be végre az otthonába.
- Ugye megkínálsz majd egy itallal, ha már feljöttem hozzád? – kérdezem az ajtónál állva és hogyha Raven kinyitja azt, akkor minden bizonnyal előre is fogok sétálni és ahogy illik, a csizmákat azért leveszem, tehát nemsokára már mezítlábasan lépkedem beljebb, ismerkedve az eddig ismeretlen hellyel.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Meow... - Madison & Raven 11.01.14 17:56

Nem teljesen... Mihez viszonyítva nem teljesen? Nem tehetek róla. Szeretek képben lenni és tisztában lenni azzal, hogy hányadán is állok. A nem teljesen az az átlaghoz képest? Szóval, ennek most akkor örülnöm kellene? Nem szokásom megfigyelés alatt tartani egyetlen nőt sem, akitől szeretnék valamit, hogy megtudjam miféle esélyekkel indulhatok. Nincs túltengésem versengési szellemből, de nem lennék elégedettebb, ha csak úgy tényleg a karjaimban vetette volna magát tíz perc után. De semmiben sem lehetek biztos, ami azért egy kissé zavar és frusztrál. Mégis honnan tudhatnám, hogy nála mi számít működőképes taktikának, ami mondjuk valaki más esetében rövidebb idő alatt is bevált? Remélem nem csak engem szenvedtet meg ennyire, csak azért "rosszul indítottam"? Én inkább úgy fogalmaznék, hogy nem az elképzelései szerint történtek a dolgok. De ez melyik nőnek tetszene? Az a vicc az egészben, hogy nekem jelenleg nagyon is a kedvemre való ez a játék annyival, hogy nagyon utálnék a végén veszíteni.
- Akkor mégsem lehet olyan elviselhetetlen természetem. - De ha nekem elviselhetetlen természetem van, akkor Madison meg hisztérikus, nagyon. Nem árt előre gondolkodni. Már meg is volna a következő napirendi pont, amin összeveszhetnénk. Bár ilyet eddig még egy nőről sem mondtam, de neki még a hiszti is jól áll. Engem viszont érdekelne, hogy vajon másban is tudnánk ennyire jók lenni?
- Fogd be a szám, akkor csendben maradok! - Kacsintok rá játékosan. Ez nem kifejezetten egy ajánlat volt, inkább csak egy kevésbé burkolt célzás, amit természetesen a tőlem elvárható és rám jellemző pofátlan mosollyal terítettem, amiben már nem volt túl sok sejtelmesség. Jobb szeretnék már nyílt lapokkal játszani, ha már úgyis tudjuk mindketten, hogy mit akarok. Most már rajta lenne a sor.
- Én nem is akarlak felülmúlni. Ellenkezőleg... - A mondatom végét mégis inkább elharaptam, ami valahogy így hangzott volna... Ellenkezőleg, jobban szeretnélek már leteperni? Igen, azt hiszem valahogy így. Fogalmam sincs meddig tudom ezt még kevésbé feltűnően művelni, de nem sokáig. A tekintetem elkalandozik és nem igazán a szemein. Irányítani sem tudom már. Hirtelenjében megszűnt az akaraterőm. Végső esetben majd észhez térít.
- Pedig nincs akkora feneked. Tudom, mert azt vettem szemügyre először. - Kell ennél több? Gondolom azt már nem kell hozzátennem, hogy tetszett, amit láttam.
- Szóval, gondolom most már a "csak utánad" túl átlátszó lenne, ugye? - Valószínűleg. Így én mentem előre, hogy kinyissam az ajtót, ahol mégis előre engedtem, majd utána belépve a világítást is felkapcsoltam ezzel elszalasztva egy számmora kedvező lehetőséget. De ezt most nem igazán szeretném elszúrni, még akkor is ha utálok mások játékszabályaihoz alkalmazkodni.
- Eggyel? Egy egész üveggel... Addig is foglalj helyet. - Miután megmutattam neki merre találja a nappalit egyből a bárszekrényhez sétáltam majd poharakért, amiket le is pakoltam a kis asztalra, hogy az üveget is feltudjam bontani és töltsek mindkét pohárba, amiből az egyiket egyből felé nyújtottam.[/color]
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Sponsored content



TémanyitásTárgy: Re: Meow... - Madison & Raven

Vissza az elejére Go down

Meow... - Madison & Raven

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére
1 / 1 oldal

Similar topics

-
» Varjak kódexe
» Raven előtörténete
» Raven Sutter feljegyzései

Permissions in this forum:Válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
PRISON FRPG :: Egyéb :: Archívum :: Raven Hannigan lakása-
Új téma nyitásaHozzászólás a témához