Amikor meghallod a nevet: Las Vegas, mi jut először eszedbe? Kaszinók? Féktelen bulik? Black jack? Roulette? A lehetőségek tárháza végtelen, a kaszinók sora gazdagokat dönt mocsokba... Azonban egy valamire senki sem gondol. Miután a kaszinóban megszeded magad zöldhasúval, nem árt vigyázni a haza úton; Las Vegas sem másabb, mint a többi város. Vannak rosszfiúk és rosszlányok is, akik képesek bárkivel végezni, ha úgy tartja kedvük. Vannak drogosok és más szenvedélybetegek, akik képesek ölni is azért, hogy megkapják a napi adagjukat. Táncosnők és krupiék, akik egy szempillantás alatt elveszik mindenedet. Prostituáltak és maffiózók, akiknek már, ha csak a nevét tudod, már veszélyben vagy. Mi a közös bennük? Egy rossz mozdulat, egy alaposan át nem gondolt lépés, és máris a börtönben találják magukat, ahonnan megszökni, még senkinek sem sikerült...
Vannak dolgok, amikről nem szívesen beszél az ember, mégis valami elemi erő arra készteti, hogy bizony nyissa szóra a száját és merje kimondani, azt amiről eddig mélyen hallgatott. Eddig hagytam, hogy a „betegségem” uralja az életemet, de most mégis minden erőmmel azon küzdök, hogy el tudjam nyomni magamban. Nem könnyű, sosem hittem, hogy az lenne, de azt sosem gondoltam volna, hogy ennyire nehéz fog lenni. Ő pedig nem ezt érdemli. Kedvelem, sőt nagyon is kedvelem, ami nálam abban nyilvánul meg, hogy féken tudtam magam tartani a csábírással szemben, hogy nem voltam mással azóta mióta vele először egymásba gabalyodtunk. És őszintén nem is vágyok rajta kívül másra. - Liam... - Fájdalmasan felsóhajtottam. Eltoltam magam mellkasától, most még azt sem tud megnyugtatni, hogy hallhatom egyenletes szívverését. - Azt hiszem, beszélnünk kellene. - Még soha életemben nem voltam ennyire bizonytalan, hangomból kihallható a hezitálás. Attól független, hogy úgy érzem tudna kell, még nem vagyok benne biztos, hogy miféle reakciót váltanék ki belőle. Ez valami olyasmi, amiről még soha senkivel sem beszéltem, egészen eddig ez volt az én féltve őrzött titkom. - Liam nagyon is kedvellek, pont ezért kell, hogy ennek... Kettőnknek véget vessünk. - Hálóruhám pántját szép lassan vissza igazítottam vállamra, miközben tekintetemet elszakítottam róla. Most képtelen voltam rá nézni. Azt hiszem ez volt az a pillanat, mikor rájöttem arra, hogy Liam milyen fontos a számomra, noha eddig is sejtettem ezt, de ha nem jelentene semmit sem, akkor most gond nélkül kisétálnék az ajtón, amire most nyilvánvalóan képtelen vagyok. Alsó ajkamba haraptam, próbáltam időt nyerni, összeszedni a gondolataimat. Úgy hiszem várna némi magyarázatot tőlem, érdekelné, hogy miért hoztam meg ezt a döntést, de még némi erőt kell gyűjtenem mielőtt mindent bevallanék neki. - Nincs nálad rendesebb férfi a világon ebben biztos vagyok, ezért sem tehetem ezt veled. Én tényleg kedvellek, de tartok attól, hogy idővel csak fájdalmat fogok neked okozni. Sejted, hogy mire akarok kilyukadni? - Nehéz erről beszélnem, de szerintem nem fogja hideg zuhanyként érni az, amiről ilyen nehezen tudok beszélni.