Rosszat álmodtam, oda bújhatok melléd? Liam & Elena

Tárgy: Rosszat álmodtam, oda bújhatok melléd? Liam & Elena 04.11.13 9:44

Sehogy sem hagyott nyugodni a liftben történő kis incidens. Melyik férfi ne élt volna vissza a kialakult helyzettel? Eddig azt hittem, hogy nincs olyan férfi, aki képes lenne ellen állni a csáberőmnek, de nagyon úgy látszik, hogy Liam egészen más hapsi, mint azok akikkel ezidáig dolgom volt. Valahogy, valami más benne, talán túl úriemberként viselkedett, csak mert nem akart egyből megkapni? Vagy részemről az már nevetséges, hogy azt gondolom, hogy nekem már pedig akkor sem képes senki sem ellenállni? Meglehet túlságosan hozzá szoktam már ahhoz, hogy mindenkit egyszerűen az ujjaim köré tudok teperni, túl könnyű volt ezidáig, Liam pedig most bele került abba a bizonyos kihívás kategóriámba. Most ezzel nagyon sikerült elérnie, hogy ne is tudjak aludni a túl sok bennem kavargó gondolat végett, mert az már biztos, hogy csak forgolódtam az ágyban és azon merengtem, hogy miért engedett kiszállni a liftből olyan könnyedén. Ez pedig túlságosan sértette a női hiúságomat, egyszerűen úgy éreztem muszáj magamnak bizonyítanom és ha kell késő éjszaka is felverem álmából. Ha már miatta képtelen vagyok aludni, akkor az a minimum, hogy viszonozom neki ezt a kis szívességet. Nem mondom, nem volt könnyű ilyen tájban kideríteni, hogy melyik lakásban lakik, de ha valamit a fejembe veszek, akkor előttem nem létezik lehetetlen. Mivel semmit sem akartam a véletlenre bízni, ezért felvettem egy csábos fekete baby dollt, amire kaptam egy cuki rózsaszín sejtem combközépig érő köpenyt, már csak azért is, hogy valamivel eltakarjam a rajtam lévő csábos fehérneműt. Így indultam útnak immár célirányosan Liam lakás felé. Vagy háromszor-négyszer meg kellett nyomnom a csengőt, mire odabentről mocorgás hangját hallottam. Gondolom nem is számít ilyenkor ilyen váratlan, de nagyon kellemes meglepetésre. Legszebb mosolyomat elő véve vártam arra, hogy végre ajtót nyisson nekem.

Nem mondhatom el magamról, hogy túlságosan mély alvó lennék. Különösen ha valami miatt nem tudok épp nyugodtan aludni, akkor bármiféle apró kis neszre képes vagyok felébredni. Szóval alaposan ki kell magam ütnöm ahhoz, túltegyek az éberségemen. Szintén nem jellemző rám hogy bárki bármit tehet, akkor sem fogok felébredni rá amennyiben engem békén hagynak valamint az ágy is alattam marad. Ugyanis ha a helyzet úgy kívánja eléggé sokféle helyen eltudok aludni és meglepően kevés alvás is elegendő a számomra. Persze azért huzamosabb ideig az sem működőképes állapot.
Fogalmam sincs mennyi lehet az idő, de még egész biztosan nem lehet reggel, hiszen a vekkert még sosem aludtam el bármilyen fáradt vagyok is. Ha pedig mégis lenyomtam volnék anélkül, hogy emlékeznék rá, akkor is a telefonom keresnének nem pedig személyesen az ajtócsengőre tapadva. Így az első két alkalommal próbáltam nem figyelembe venni, de a harmadiknál valamint a negyediknél már nem volt kérdéses, hogy álmodom vagy sem. Most már határozottan ébren vagyok és el nem tudom képzelni, hogy mégis ki várakozhat ennyire türelmetlenül a bejárati ajtó túloldalán. De egy biztos, hogy nagyon szeretne már bejönni, legalábbis is örülne neki ha végre megjelennék az ajtóban. A nappalin keresztülhaladva még gyorsan az asztalon lévő digitális órára pillantottam... Hajnali kettő. Oké, most már egyre jobban érdekelne, hogy mi lehet ennyire fontos, ami nem várhat reggelig, oly annyira, hogy hajnali kettőkor kellett úgymond kicsengetni az ágyamból.
- Elena... Van fogalmad róla mennyi az idő? - Elképzelhető, hogy nincs. Ahogyan az is, hogy igen csak épp a legkevésbé sem zavarja ez az apró jelentéktelen kis tényező. Ettől eltekintve mégis csak elképedve néztem rá, amint ajtót nyitottam. Ennyi erővel és a szemem elé táruló látványnak köszönhetően akár azt is hihetném, hogy álmodom. De jobb szeretném ha a m jelenlegi helyzetünkre az volna igaz, miszerint túl szép, hogy csak egy álom legyen. Nem pedig az, miszerint túl szép, hogy igaz legyen. De ha mégis, akkor könyörgöm még néhány óráig, ameddig az lehetséges nem szeretnék magamhoz térni.
- Elképzelésem sincs hogyan tudtad meg a számot az éjszaka kellős közepén, de ha már voltál ilyen kitartó, akkor biztosan fontos lehet. Szóval, mit tehetek érted...? - Így hajnali kettő tájt egy talán túlságosan dögös kis köntösben, ami alatt láthatóan nincs túlöltözve minden bizonnyal nem véletlenül. Végül is nem olyan meglepő az öltözéke tekintve az időpontot, de magamra visszavezetve a dolgok mentét én se csak egy alsóban szoktam átveretni a szomszédhoz türelmetlenül rajta felejtve az ajtócsengőn a kezem. Így remélem, hogy lényegre törő lesz máskülönben előfordulhat, hogy két percen belül már a fallal kezdek el szemezgetni annyira szeretném majd lekaparni a vakolatot róla. De attól persze figyelek... Gondolom nem annak köszönhetem a késő esti látogatását, mert otthon éppen elfogyott a kávé, cukor vagy a tej.

Esküszöm nem vagyok őrült! Csak hát néha képes vagyok efféle őrültségeket végre hajtani. Még mindig nem tudok szemet hunyni afelett, hogy csak úgy hagyott kisétálni a liftből azok után, hogy olyan szenvedélyesen megcsókolt. Őszintén vártam volna a folytatást is, de mivel ráuntam tovább várni, ezért úgy döntöttem, hogy kénytelen vagyok a saját kezembe venni a dolgokat. Az sem tudott érdekelni, hogy ilyenkor hány óra van. Nekem csak az számított, hogy kiderítsem, hogy Liam melyik lakásban lakik, ez pedig könnyedén sikerült is. Nekem minden sikerülni szokott, most pedig meglátjuk, hogy a mostani tervem mennyire fog beválni. Csak nem küldhet vissza a saját lakásomba, ha elő veszem az édes mosolyomat és megrebegtetem előtte a szempilláimat. Vagyis csak remélem, hogy tudok rá akkora hatással lenni, hogy ne tudjon nekem nemet mondani.
- Biztosan már nagyon késő van. - Állapítottam meg miközben hatalmas szemekkel néztem rá. Amolyan "bambi" tekintettel. Még szép, hogy minden női praktikámat be fogom vetni a célom elérésében és ez még csak a kezdet, amolyan bemelegítés, a java még nagyon hátra van. De mondjuk szívesen végre hajtanám vele együtt is azt a bizonyos bemelegítés részt, biztosan ketten jobban élveznénk az együtt töltött perceket, órákat. Feltéve ha nem lesz rám nagyon mérges, hogy felkeltettem és nem csapja be előttem a bejárati ajtót pillanatokon belül.
- Rosszat álmodtam, oda bújhatok melléd? - Próbáltam magamba vissza szorítani a szexi dögöt, hogy a legártatlanabb tekintetemet elő véve legyek rá a lehető legnagyobb hatással. Az pedig egy egészen másik kérdés, hogy ezek után beenged-e vagy engedné-e azt, hogy tényleg mellé bújjak, na meg az a legnagyobb kérdés, hogy kibírnám-e, hogy csak mellette legyek. Ha viszont beenged, le fog rólam kerülni a kis köntösöm ahogy az ágyba kerülök és onnantól minden csak azon fog múlni, hogy Liam közeledik-e felem, vagy sem. Nem éreznék sikerélményt, ha idő előtt elaludna mellettem.

- Tájékoztatásképp hajnali kettő. - Ami számmora azt a szomorú tényt jelenti, hogy legfeljebb már csak három órám lenne órám lenne arra, hogy valamilyen szinten kipihenjem magam, ami persze nem lehetséges. Egyébként még ha egyszer volna is rá alkalmam, akkor sem hiszem, hogy tudnék sokkal többet aludni a megszokottnál. De tudnám mire hasznosítani a furcsa módon megvalósult szabad időmet. Ami pedig a rendelkezésére álló időt illeti az nem volt olyan sok. Ő mégis kiderítette, hogy egész pontosan hol kell keresnie, a szándékai sem lehetnének ennél világosabb így az éjszaka kellős közepén, de neki még arra is volt lehetősége, hogy álmodjon? Azért nem gondoltam volna, hogy ennyire komolyan vesz, hogy ilyen hamar szavamon fog majd, amiről persze figyelmeztetett, vagyis nem állíthatom, hogy nem szólt előre. Most akkor ugye kötelességem lenne eleget tenni a szavamnak?
Ezt nevezem teljesítmények. Nekem még arra sem volt elegendő időm, hogy bármit is álmodni tudjak. Arra már nem kell külön kitérnem,hogy mégis miből gondolhatja, hogy egyébként egyedül és magányosan töltöm az éjszakákat, gondolom ennek egyértelmű jelét adtam még néhány órával ezelőtt, aminek ezek szerint nem kellett volna hamar véget érnie. Kissé talán csalódottnak is látszott, most viszont simán csak határozottnak tűnik. Mindkettőt magamnak köszönhetem. Az első egy egy hiba, a mások pedig érdem, amit még ha utólagosan is, de ki kell érdemelni.
- Kifejtenéd kicsit bővebben, hogy miről is szólt az az álom, hogy megoldást tudjuk találni rá? - Ami kettőnknek már egész biztosan sikerülni fog. Viszont még így éjjeli kettő környékén sem szeretnék érdekességekkel szolgálni más lakók számára... Én mindössze egy alsóban. Ő pedig egy köntösben. Ezért is álltam odébb az ajtóból, hogy beljebb tudjon kerülni.
- Mondjuk úgy három óra elég lesz arra, hogy megtudjalak nyugtatni a karjaimban, amíg odabújsz hozzám? - Mert jelenleg ennyi állna a rendelkezésünkre, aminek az öltözékét tekintve a túlnyomó részét hát nem kifejezetten alvással fogjuk eltölteni, viszont garantálni tudom, hogy utána sokkal nyugodtabb lesz. Feszültséglevezésben különös jó vagyok. Az pedig ha reggel már egyikünk sem kívánja a plusz kiegészítő koffeinmennyiséget az ébrenléthez, akkor az azt jelenti, hogy máskor is szívesen látnám vendégül éjszakánként, sőt mi több reggelig el sem engedném, de persze csak ha ismét rosszat álmodik, hiszen megígértem, hogy abban az esetben vigyázok rá.

Pontosan tudtam, hogy már mennyire későre jár az idő, de ettől függetlenül nem bírtam már magammal, ezért is volt muszáj minél hamarabb felkeresnem azt a rejtélyes idegent, akit még csak alig pár órája ismerek, de mégis minden gondolatom csak körülötte tud forogni. Ahhoz vagyok hozzá szokva, hogy a számomra nem szimpatikus férfiakat lekoptassam magamról, viszont Liam nagyon is szimpatikus nekem, mégis képes volt arra, hogy ne akarjon felcsábítani a lakásába. Pedig ha tudná mennyire vágytam erre a liftben történtek után. Fogalmam sincs, hogy hogyan tudott annyira érzékien megcsókolni, de testem minden egyes porcikája belebizsergett. Ezek után pedig pláne követelni fogom tőle a folytatást is. Egyszerűen akarom, meg akarom kapni!
- Hoppácska. Az túl későn van már ahhoz, hogy ilyen csinos látogatod legyen? - Azért finoman fogalmaztam, mert ebben a köntösben nem vagyok túlságosan csinos, inkább szexi már ami azt a hálóruhámat illeti amit alatta rejtegetek. Reményeim szerint ezt Liam is hamarosan szemre tudja venni és nem csak a fantáziáját fogom megmozgatni. Mert ami engem illet kész csoda, hogy vissza tudom fogni magam úgy, hogy előttem áll egy alsóban. Meg kell hagyni nagyon is magáért beszél a látvány, sőt ennél jobban már nem is lehetne a tetszésemre. Teljesen beindít.
- Hát ez egy nagyon csúnya rémálom volt. Arról szólt, hogy képes voltál arra, hogy vissza utasítsd a közeledésemet. - Beismerem nem is álmodtam semmit sem, de neki erről nem kell tudnia. Egyszerűen nem tudtam aludni, mert a liftben történtek játszódtak le a fejemben újra és újra, azon merengtem, hogy mit ronthattam el, hogy csak úgy hagyott kiszállni. Most viszont nem fogok neki hagyni választási lehetőséget, mert ahogyan szétnyílik a köntösöm előtte úgy várnék el tőle némi heves reakciót, ami után egyenesen az ágyban kötünk ki. Nem vagyok nagyra vágyó, de arra igazán vágyok már, hogy megtapasztaljam milyen is egy ilyen igazi férfival ágyba bújni.
- Azt hiszem be tudom érni három órácskával. - Sejtelmesen mosolyogtam rá, miközben beléptem a lakásába. Eddig is túl sok időt vesztegettünk el az üres fecsegésre, ezért nem ártana gyorsítani a tempón, főleg ha csak három óránk maradt. Ezért is oldottam ki máris a köntösömet. Fejemet kíváncsian oldalra billentettem úgy néztem rá. Nem hinném, hogy innentől képes lesz arra, hogy vissza tudjon aludni, főleg ha itt van a lakásán egy nagyon akaratos és mohó nő, aki szívesen elszórakoztatja.

- Az attól függ... - Természetesen a szándékától, amit már az eddigiek során is nagyon buzgón próbált a tudtomra adni nem is olyan sikertelenül. Eleinte nem volt túlságosan sok értelme, legalábbis nem tűnt annak. Normális, hogy amiatt tepert annyira, hogy letudja a dolgot büntetés nélkül, ami elsőre tényleg nem számít nagy dolognak, viszont többszöri előfordulásnál egy szerencsétlen alkalomadtán a jogosítványába is kerülhet. Én viszont érzem, hogy megtudunk egyezni abban, hogy csak egyszeri esetről beszélhessünk, ugyanis nem fog előfordulni többet, mert oda fog figyelni, már persze amennyiben szeretne velem jó viszonyt ápolni. Nekem pedig nagyon úgy tűnik, hogy szeretne. Amit cserébe kérek tőle az pedig semmiség. Csupán csak annyit várnék el, hogy késő esténként legalább miatta ne keljen, hogy fájjon a fejem, ha csak nem szeretné, hogy a közerlj9vőben napi szinten elmenjek érte, hogy hazakísérjem, vagyis ha úgy vesszük, akkor hogy együtt jöjjünk haza. Még mindig megdöbbentő a számomra, hogy hogyan alakulhattak éppen így a dolgok, de akkor szép lassan kénytelen leszel elhinni neki, hogy tényleg nem véletlenül, ahhoz túlságosan különös. Én magam is furcsállom, de majd kiderül. Nem hiszem a véletlenekben, de még ha kivételt tennék is az első előforduláson már túl vagyunk. Szóval, innentől már aligha tudható be véletlennek az érdekes egybeesések. Mert attól eltekintve, hogy egy épületben lakunk eddig is sikeresen elkerültük egymást. Jó, talán ez annyira nem tekinthető sikeresnek, de most inkább ne menjünk bele abba, hogy mi lett volna ha...
- Értem, ez pedig annyira nyugtalanított, hogy nem tudtál aludni a gondolattól. Most pedig azt várnád tőlem, hogy mi hamarabb rácáfoljak a csúnya rémálmodra? Sőt mi több, hogy vigyázzam a további álmaidat? - Nem olyan bonyolult, hiszen ez nem egy álom volt, több volt annál. Mert a liftben tényleg úgy tűnhetett, hogy ez történt, hogy visszautasítottam. De egyszerűen csak lassítani szerettem volna, nem pedig fejest ugrani az ismeretlen mély vízbe. Az első benyomás nem volt biztató, de utána ügyesen kibújt a dolgok alól, ami furcsa módon tetszett.
- Megígérem ma már nem fogsz többet rosszat álmodni, mert nem foglak elengedni. - Hogy lássa egész pontosan mire gondoltam közelebb léptem hozzá majd mindkét kezem finoman felsiklott az oldalára, onnan pedig tovább, hogy összetudjam fonni őket a dereka körül úgy húztam közelebb magamhoz egész szorosan. Ha kell, akkor az éjszaka hátralévő részében nem fog ennél távolabbra kerülni tőlem, mert nem fogom hagyni.
- Mit gondolsz? Ez így eléggé jól hangzik? - Még ha nem is fogja szóvá tenni a véleményét nekem az is bőven elég, ha csak megmutatja. Én viszont ekkora már egészen közel hajoltam hozzá... Homlokom finoman érintette az övét, éreztem minden egyes lélegzetvételt, ami egyre inkább felhevülni látszott.

Nem is tudom minek érzem magam jobban, pofátlannak-e vagy inkább elszántnak, hogy ilyenkor is képes voltam felkeresni. Későre jár már ez tény, de vannak olyan dolgok amik nem tűrnek halasztást. Ez a mostani is ilyen számomra. Nem tudtam bele nyugodni a ténybe, hogy csak annyi lett volna, csak egy pillanatnyi fellángolás annak köszönhetően, hogy a felvonó pár pillanatra megállt miközben benne tartózkodtunk. Nem és nem és nem! Ettől az jóval több volt, csak én vagyok ennyire türelmetlen, hogy kivárjam, hogy az én hercegem felkeressen, ezért is vettem kezembe a dolgokat és adtam ennek még egy lehetőséget, hát ha most nem engedne el olyan könnyedén.
- Mitől? - Ki sem bírtam volna, hogy ne kérdezzek rá, azt hiszem van erről elképzelésem, de azért mégis csak jobban szeretném Liam szájából hallani a választ. Még a hangja is olyan férfias, áh egyszerűen ez a pasi kikészít engem, ha tovább játssza a nehezen kaphatót.
- Igen, valami ilyesmit várnék el tőled, persze csak is akkor, ha nem esne nehezedre. - De azt sem bánnám, ha nem hagyna aludni, mert akkor az a csúnya "rémálom" nem igazolódna be, mert ha alvás helyett egészen mást művelnénk azzal egészen rá tudna cáfolni.
- Ilyen erős karok fogságában biztosra veszem, hogy mindentől biztonságban vagyok. - Mindvégig erre a pillanatra vágytam, hogy hozzám érjen, hogy közelebb legyen hozzám. Alig akarom elhinni, hogy tényleg bekövetkezett ez a pillanat. Ezek szerint már nem kell a visszautasítástól tartanom, mert Liam is ugyan annyira vágyik rám, mint ahogyan én is rá.
- Inkább megmutatnám mit is gondolok. - Egészen eddig sóvárogtam ajkai után, de most újra megtapasztalhatom milyen érzés is vett hatalmába a liftben. Újra érezni akarom azt a különös bizsergető érzést, amit akkor, ezért most én kezdeményeztem a csókot. Követelőzve csókoltam, miközben kezeimet felvezettem hátára, hogy még ennél is közelebb kerüljünk egymáshoz. Testemmel hozzá simulva faltam ajkait, közben pedig megszűnt létezni a külvilág.

- Arról neked nem kell tudnod. - Az viszont már egyáltalán nem olyan biztos, hogy ki is fogja bírni, de kénytelen lesz. Én sem tudom pillanatnyilag, hogy mitől, de még ha másképp is lenne, akkor sem hiszem, hogy neki erről feltétlenül tudnia kellene. Már így is eléggé elszánt és akaratos és megkockáztatom, hogy határozott, legalábbis ami a jelenlegi helyzetet illeti. Mert kétséges, hogy önszántamból hajnali kettőkor szerettem volna mindenáron felkeresni. Ő viszont ezt pontosan tudta, hogy nem fogom megtenni, csak erre tudok következtetni, ezért is döntött úgy, hogy meghozza helyettem ezt a döntés, ahogy a kezdőlépést is megteszi. Gondolom azért nem tartott olyan sokáig eljutni erre az elhatározásra, mert alig néhány órája váltunk el egymástól nem akárhogyan. Őt pedig nem hagyta nyugodni a gondolat, oly annyira hogy még aludni is képtelen volt. Én tehetek róla... Én vagyok a hibás... Persze, hogy nem ennyire drasztikus a helyzet, de mégis csak egy nőről van szó.
- Mindketten tudjuk, hogy elég makacs vagy ahhoz, hogy semmilyen körülmények között sem távoznál vesztesen. - Ezért is veszem annyira bitzós, hogy a továbbiakban is minden létező eszközt és női praktikát befog vetni, ha kell ellenem. Azt viszont nem tekintettem igazán komoly kérdésnek, hogy mindaz, amit elvárna tőlem a nehezemre esik-e. Számmora legalábbis egyértelmű a választ, nem! Ami pedig őt illeti szerintem nincs az a körülmény amely között feladná.
- Azt nem ígérhetem meg, hogy egész éjszaka így foglak tartani, de azt igen, hogy ennél távolabb nem engedlek magamtól. - Általában minden nő így érzi magát a legnagyobb biztonságban legyen szó bármiről. Ha pedig szeretnénk eltúlozni a dolgokat, akkor azt állítanám, hogy a legtöbb férfi pedig arra vágyik, hogy valakit mindig így tarthasson a karjaiban.
Még ennél is közelebb már csak egyféleképpen kerülhetnénk egymáshoz, amiben pillanatnyilag még akadályozva érzem magam, de már nem sokáig. Két választási lehetősége maradt. Az első, hogy közös erővel mihamarabb kibújik a hálóingéből. A második, hogy egész egyszerűen egyetlen határozott mozdulattal széttépem és a probléma elhárítva. De azt hiszem elsőként az első módszerrel próbálkoznék meg. Lassú léptekkel haladtunk hátrafelé addig, amíg a falnak nem ütköztünk. Ekkor elszakadtam ajkaitól, de csak hogy sikerüljön végre kibújtatnom a ruhájából. Türelmetlenül kezdtem el felfelé tűrni az anyagot, hogy Elena mihamarabb megtudjon tőle szabadulni, mert az álmaihoz nem lesz rá szüksége.

Tárgy: Re: Rosszat álmodtam, oda bújhatok melléd? Liam & Elena 12.11.13 3:21

Hatalmas érdeklődő szempárral nézek rá, mikor kitudódik, hogy Liam bizony ezt nem szeretné velem megosztani és minden jel szerint nem is fogja. Habár nagyon is kíváncsi lennék arra, amit mondani tudna nekem, de mégsem azzal a szándékkal néztem át hozzá ilyen későn, - vagy inkább korán - hogy erről faggassam ki. Egészen más szándékaim vannak vele kapcsolatban. Szerintem ez ellen Liam sem ellenkezne, hiszen melyik férfi lenne arra képes, hogy hátat fordítson nekem, mikor ennyire nyilvánvaló szándékokkal jöttem el hozzá? Erre még sosem volt példa, na meg nem is szeretném ha lenne.
- Mit is mondhatnék? Sosem voltam az a vesztes típus. - Jegyzem meg egy sejtelmes mosollyal. Nem is szeretek meghátrálni legyen szó bármiről is, de főleg nem fogok vissza vonulót fújni, mikor már annyira közel érzem magam a célom eléréséhez. Aztán pedig az egy hatalmas kérdőjel, hogy a jövő mit fog hozni, egyelőre csak erre az éjszakára koncentrálok, de ezt megígérhetem, hogy emlékezetessé fogom tenni a számára.
- Ezek szerint, akkor panaszra semmi okom sem fog lenni. - Annyira erős és most szem előtt is vannak izmos bicepszei. Nekem pedig semmi másra nincs most szükségem, csak egy ilyen erős férfira, mint Liam. Ez a határozottság részéről nagyon is tetszik, végre kezébe vette a dolgokat, én pedig hagyom is, hogy irányítson. Testem teljesen lázban ég, csak is rá vágyik, ezért segítettem neki, hogy mihamarabb ki tudjon bujtatni hálóingemből, ami alatt persze semmi sem fedi testemet. Ezért szemei elé tárult a meztelen igazság.
- Tetszik az, amit látsz? - Közben kezeim elindultak Liam felső testén azzal a céllal, hogy mihamarabb elérjem a derekát, na meg az alsóját és kibújtassam belőle, hiszen csak úgy fair, ha mindketten teljesen meztelenek vagyunk. Különben is amire készülök ahhoz aztán tényleg meztelennek kell lennünk.

- Te akkor még biztosan nem hallottad a szava járást miszerint veszíteni is tudni kell. De remélhetőleg nem is általam és nem is ma este fogod megtapasztalni. Utálok csalódni. - Méghozzá nagyon, de még inkább magamban. Így ez nem fordulhat elő. Azt nem állíthatom, hogy eddig ilyesmire még sosem volt példa, de talán pontosan emiatt nem fogom megengedni az elkövetkezőkbe, legalábbis egy könnyen. Egy nőnek pedig nem olyan nehéz megvalósítani a vágyait az éjszaka kellős közepén, ahogy kitalálni sem, hogy mire vágyik, különösen ha éjjeli kettőkor csönget be egy cuki kis köntösben egy baromi dögös hálóinggel alatta. Nem mintha annyira neheztelnék, de erről azért majd fogok még megjegyzéseket tenni magamat ismerve, de egy emeletes marha volnék, ha most nem élnék a lehetőségemmel, amit csak úgy felkínált nekem, hogy alig akartam elhinni.
- Most sem lehet... - Nem azért mert nem szabad, mert határozottan megtiltom, hogy panaszkodni merjen a vendéglátásra vagy a vendégszeretetemre vagy bírálni merészeljen mint vendéglátót, mert a körülményekhez képest nagyon is odaadó vagyok és fogok lenni. Szóval szerintem egyetlen nőnek sem lehetne oka a panaszra. Különösen neki. Ez nyilvánvaló csak rá kell nézni. Mérhetetlenül szexi. Eleinte meg sem fordult a fejemben, hogy egy ilyen vonzó nőnek ne legyen senkije, már pedig nagyon úgy tűnik, hogy ez a helyzet. A megjelenéséből ítélve pedig nem arra lehet következtetni, hogy panaszkodni szeretne nekem, legfeljebb szemrehányást tenni, amiért a ma éjszaka folyamán csak egy jó éjt puszit kapott, hol ott többet érdemelt volna. De ahogy nézem rövid időn belül jött is, hogy könyörtelenül benyújtsa a számlát, amiért nem bántam vele olyan kielégítően, ahogy várta volna.
- Megmutatom mennyire. - A megfelelő szavakat most aligha találnám, ezért inkább meg sem próbálom, inkább szemléltetem. Gyorsan kibújtunk a ruhájából majd az alsóm következett. Most már csak az a nehéz feladat hárult ránk, hogy valahogy eljussunk a hálóig, de nem meglepő módon sokkal jobban leköt, hogy felfedezzem a testét, hogy megtapasztaljam, érezni akarjam mindazt, amit eddig nem sikerült. Azért egészen lassú léptekkel vezetni kezdtem hátrafelé a hálószoba irányába mintha csak táncolnánk miközben a nyakát kezdtem el ostromolni ajkaimmal, kezem pedig le majd fel siklott végig a hátán a lapockáitól egészen a fenekéig.

Tárgy: Re: Rosszat álmodtam, oda bújhatok melléd? Liam & Elena 15.11.13 3:02

- Ezek szerint van bennünk valami közös is, mert ami a csalódást illeti, nos azt én is utálom. - Jó nálam egészen más a helyzet, én általában a férfiakban szoktam csalódni és az állóképességükben. Most viszont a liftes jelenet után egy egészen kicsit Liamban is sikerült csalódnom, hogy csak ennyi volt, amit tőle kaptam. Egyetlen egy csók, majd hagyott elmenni. Ezért ennél többre vágyom, de hamarosan Liam is megtudja mennyire mohó vágyakkal rendelkezek. Mit is mondott, három órácska múlva már kelnie kell? Én ezen azért pontosítanék egy kicsit, mert már nem fog aludni ha rajtam múlik és azt a szűk három órát igazán hasznosan fel tudom használni. Szerintem nem fogja bánni, ha reggel egy kicsit álmosan fog dolgozni menni.
- Meg sem fordult a fejemben egy pillanatig sem, hogy bármire is panaszkodjak. - Tényleg nincs okom panaszra, aki panaszkodni tudna az egyedül Liam, hogy voltam olyan pofátlan, hogy hajnalok hajnalán kicsengettem. De azért azt hiszem, hogy egy ilyen hajnali ajándékot, mint én vagyok nem is lehetne elutasítani, még akkor sem ha ilyen későn érkezik. Mit is mondhatnék? Szerintem az élvezetek nem időhöz kötött dolgok, bármikor és bárhol jól esik. Ha már a panaszkodásnál tartunk, szerintem reggelre Liam nem fogja az orrom alá dörgölni, hogy nem hagytam aludni, mert volt éppen jobb dolgunk is alvás helyett.
- Nagyon szembetűnő már, hogy mennyire. - Nem kell mondania semmit sem, lepillantva teste hamar jelezte, hogy nagyon is elégedett a látványommal. Egyre jobban izgalomba jöttem, ahogy engedtem, hogy vezessen és feltehetőleg a hálója felé hátráltam. Jólesően sóhajoztam attól, hogy nyakamat kényeztette út közben. Még mielőtt elértük volna az ágyat, egy kis csellel kijátszottam, hogy Liam kerüljön a helyemre, azelőtt hogy észbe kapott volna, már löktem is le az ágyra.
- Azt elfelejtettem mondani ugye, hogy szeretek irányítani? - Sokat mondóan mosolyogtam rá, közben pedig szó szerint rá másztam. Vállainál fogva nyomtam az ágynak, úgy csókoltam meg ismét. Tisztában vagyok azzal, hogy az erőviszonyok neki kedveznek és bármikor változtathat a jelenlegi pózunkon, de azért mégis egy kicsit reménykedek benne, hogy még hagy irányítani.

- Ami annyit jelent, hogy? - A nőknél furcsa módon minden egyes vonásnak megvan a maga jelentése és jelentősége és nem meglepő módon mindegyiknek más és más. Eléggé nehéz rajtuk kiigazodni és most nem is igazán vagyok a toppon és tippleni sincs kedvem. Jobb szeretek inkább a tárgyra térni, de ahogy nézem ezen tulajdonságommal sem fogok egyedül maradni. Aminek jelen körülmények között valami nagyon jót kellene tartogatnia kettőnk számára.
- Pedig nekem egy egészen kicsikét csalódottnak tűntél, szóval? - Most mégsem azért van itt, mert annyira utálna, hogy többé látni sem akar. Sokkal inkább a csalódottság érzetével nem lehet túl jó viszonyban és pontosan ez az, ami a ma éjszaka folyamán nem hagyta nyugodtan aludni. A kisasszony úgy tűnik nem kapta meg amit akart, többet várt volna vagy többre számított? Lényeges különbség. Ő így első megállapításra az a mindent vagy semmit típus, aki ha megveszik sem tudja kevesebbel beérni, mint amennyi úgy érzi, hogy kijár neki.
- Szóval te volnál a hajnali meglepetés ajándék vagy pedig én az áldozat vagy mindkettő? - Ez már annyira nem is lényeges, ha azt nézzük, hogy mindegyik variáció egyaránt élvezhető. Mohó kisasszony volt elég kitartó ahhoz, hogy kétségeket keltsen bennem. Azt hiszem ő az a bármit megteszek a célom érdekében, hogy megkapjam amit akarok nőszemély. De egy ilyen dögös nőt ki tudna elutasítani? De ha mégis lett volna harmadik alkalom is? Azt hiszem mégis csak elsiettem a dolgokat ha a kitartásról van szó, de már így is láttam eleget.
- Ha nem tudnám azt gondolnám, hogy végig ez történt velem, pedig az úttesten nem úgy tűntél mint aki a helyzete magaslatán lenne. - De azt hiszem ezt már egyszer letaglaltuk. Tehát két lehetőség marad... Az első, hogy profi előadóművész és színészien vetette magát a karjaim közé mesterien elhitetve velem, hogy véletlen volt. A második lehetőség pedig, hogy tényleg véletlen volt és csak azután döntötte el, hogy ma este ha törik, ha szakad rosszat fog álmodni.
- De talán megengedem, hogy maradj egy kicsit ebben a szerepben. - Legalábbis amíg ilyen látványban lehet részem miért is akarnék változtatni ezen? Fogalmam sincs mit művelt velem, de ha a puszta tekintetemmel képes lennék őt lángra lobbantani már megtörtént volna. Nem is tudom... Legjobban talán ahhoz tudnám hasonlítani a jelenetet, mint amikor egy ártatlan ábrázatú kiscica finoman az öledbe mászik, hogy aztán neked essen foggal, körömmel és mindenével. Nagyjából most is ez fog történni, csakhogy tőlem ebben az esetben többet kell számításba venni, mint egy sima ejnye-bejnye rossz cicus voltál.

Tárgy: Re: Rosszat álmodtam, oda bújhatok melléd? Liam & Elena 17.11.13 3:42

Szépen fel tudtam kelteni a kíváncsiságát, de beszéd helyett én inkább valami egészen mást művelnék már vele. Nem hiába vettem fel a köntösöm alá az egyik legcsábosabb szerelésemet, biztosra akartam menni. Mint mindig. Volt pár nagy csábításom, de ez az eset a maga kis sajátos módján igazán egyedinek mondható. Úgy éreztem, hogy a liftben még nem kellettem neki eléggé, vagy csak Liam nem akarta elsietni a dolgokat? Most már nem is számít, hiszen itt vagyok nála, nem igen van más választása. Előlem senki sem menekülhet.
- Annyit jelent, hogy maradjon inkább ez meglepetés. - Hiszem viccmesélésnél sem úgy kezdünk neki, hogy először a poént lőjük le. Én pedig szeretem a meglepetéseket, remélem Liam is hasonlóan van ezzel, mert zokon is venném, ha kiderülne, hogy utálja őket, én pedig úgy vártátlanul meg szerettem volna lepni.
- Őszintén nem kicsit voltam akkor csalódott, mikor csak úgy hagytál a csók után kisétálni a liftből. - Nem hibáztathat ezért, mert egy olyan szenvedélyes csók után bárki várta volna a folytatást. Ezzel csak annyi baj van, hogy én képtelen vagyok rá várni, ezért személyesen kerestem fel, hogy tényleg legyen ennek folytatása.
- Az áldozatok szoktak kapni ilyen csinos meglepetéseket? - Egyértelmű, hogy inkább meglepetésnek szántam magam, még csak egy cuki rózsaszín masni hiányzott volna a nyakamba. Masnika helyett rózsaszín köntös volt rajtam, szerintem ez így is rendben volt, főleg az a látvány ami azután elé tárult, mikor ledobtam magamról.
- Akkor egy egészen kicsit kicsúszott a kezemből az irányítás, de már vissza szereztem. - Ami ott történt az teljesen a véletlennek és annak a három pohárka pezsgőnek a műve volt. Most viszont még sem tudom bánni, hogy akkor a dolgok úgy alakultak, mert ha nem lettem volna spicces nem mentem volna gyorsan és át a piroson, Liam pedig észre sem vett volna. Szóval ez egy lánc reakció. Az számít már, hogy most nála vagyok és mindketten nagyon tettre készen állunk.
- Na és meddig is bírnád ki, hogy irányítsak? - Ha tippelnem kell nem annyi ideig, mint szeretném. Kezeim lesiklanak mellkasára, ajkaimmal pedig finoman kezdem el csókolgatni nyakát. Saját magam szenvedtetem azzal, hogy ilyen lassan haladok, de ki szeretném élvezni minden egyes másodpercét annak, hogy végre sikerült meghódítanom. Pedig az ellenállása nem volt eleinte semmi.

- Talán akartam is, hogy egy kicsit csalódott legyél. - Nem hiszem, hogy ezt meg kell indokolnom, ahogy azt sem, hogy túlságosan sokszor megtapasztalta volna már a csalódottság érzetét, mármint melyik balfék utasítana vissza egy ilyen dögös nőt, aki csakhogy nem ezüst tálcán kínálta fel magát a mai éjszaka folyamán. Azt hiszem már csak egy piros masnit tudnék hiányozni a gondolattal, hogy csomagolj ki, de szerintem anélkül is megfogom oldani. Gyorsan és hamar ráfogok jönni melyik ponton adja meg magát az anyag a legkisebb erőfeszítésekkel is. Legfeljebb ha mégsem boldogulnék annyira jól mint hittem előre is elnézést kérek tőle a ruháért majd megfogom és letépem róla. Probléma megoldva. Ha pedig túlságosan fájna érte a szíve később kapna egy másik helyette. Egy dögösebbet, ami egyből azt sugallja a férfi tekinteteknek, hogy gyere és falj fel! Azt hiszem az ilyen meglepetésekből kérek még! Akarok!
- Túl finoman fogalmazol. Mondjuk inkább úgy, hogy észvesztően dögös. - Igen, így sokkal jobban hangzik. Ami pedig az áldozatokat illeti ők egészen másfajta meglepetéseket szoktak kapni. számukra teljesen mást takarhat a piros masni és a csomagolás. De ez most a legkevésbé sem tartozik ide, hacsak nem a bilincsemre fájna a foga... Ami ugyan lehetséges, de kizárt hogy ebbe belemegyek. Én egyelőre vele, csak vele is képes leszek beérni. Nem vágyom semmi extrára. Miért is tenném? Ez a nő egy alap tízes skálán is tizenötös.
Először csak a kezéből csúszott ki az irányítás, azt követően pedig a lábai alól a talaj is. Még szerencse, hogy a közvetlen közelében voltam, más különben eléggé csúnya lett volna, nem pusztán az esés. Abban az esetben nem hiszem, hogy most tartanánk itt. Szerintem épp egy kórházi váróteremben lennék vagy épp a sebészetről jönnénk meg, mert kiment a bokája a helyéről. Abban a cipőben nem is lett volna akkora csoda.
- Meglátjuk. Ez most csak rajtad múlik. - Valószínűleg ameddig bírom magammal és kibírom, hogy ne teperjem le. Szóval nem elég ideig. De egyelőre még tartom a tempóját. Finoman túrtam bele ujjaimmal a hajába. Nagyon remélem, hogy most nem az a rész fog jönni, hogy meddig bírjuk ezt így. Több volna mint pusztán csalódás. Aljas kis húzás lenne, amit nem fogok megengedni... Nagylány már, aki most új játszópartnerre akadt, ezért előbb még felméri a terepet. Nekem pedig csak élveznem kell. Kivárom amíg kiélem magát jelenlegi szerepében. Utána pedig megfosztom a fölényes helyzetétől,amikor már többet akarok! Azt sem tartom kizártnak, hogy pontosan erre játszik.

Tárgy: Re: Rosszat álmodtam, oda bújhatok melléd? Liam & Elena 08.12.13 3:59

Ez viszont egy nagyon gonosz, aljas húzás volt tőle. Megkockáztatom, hogy mindvégig csak arra ment ki a játék részéről, hogy becsalogasson a kis csapdájába. Ha tényleg ez volt a fő célja velem, akkor csak gratulálni tudok neki, hiszen nagyon jól sikerült neki véghez vinnie. Gondolkodás nélkül sétáltam be az ajtóján, azzal a szándékkal, hogy na majd most elérem nála, azt amire nem voltam képes nem is olyan régen. Nem akartam semmit sem a véletlenre bízni, ezért is van rajtam ennyire kevéske, na meg sokat sejtető hálóruha. Aminek már a látványa is öröm lehet, de még akkor milyen örömöt tudok majd neki okozni, mikor végre le is kerül majd rólam.
- Na és most mit akarsz Liam? - Döntöttem kérdőn oldalra fejemet, miközben ajkaimon sejtelmes mosoly húzódott. Talán helytállóbb lett volna feltennem úgy a kérdésemet, hogy kit akar... De az túl nyilvánvaló lett volna, túl gyorsan kiderülne mire is megy ki az én kis játékom. Habár nagyon okos pasinak tűnik, nem lehet túl könnyű túljárni az eszén, de egy kis figyelemeltereléssel szerintem képes lennék rá.
- Ezzel arra szeretnél célozni, hogy elveszem az eszedet? - Talán ez egy kicsit túlzás most a részemről, de szeretem feszegetni a határaimat. Ha már a túlzásoknál tartunk abban azt hiszem, hogy jó vagyok. Most is hajnalok hajnalán képes voltam csak így beállítani hozzá, csak azért mert úgy éreztem nem akar eléggé és elégtételt szerettem volna tőle venni.
- Te csak élvezd. - Suttogom fülébe, miközben még mindig nyakát csókolgatom, szép lassan kezdtem haladni rajta lefelé. Ajkaimmal felfedezve izmos mellkasát haladtam lejjebb, egészen addig a testrészéig, ami már értem meredezik. Nekem pedig nem kell mondani mit is kell tenni egy tettre kész férfival. Először is ha már az irányítás még az én kezemben van, akkor a számmal kezdtem el lassan kényeztetni, csak szépen finoman. Liamnak tényleg csak élveznie kell, amit vele művelek.

- Csak téged... Csak téged akarlak! - Ebben most már egészen biztos vagyok. Nem viselném el, nem tudnám még egyszer úgy elengedni, mint a felvonóban mert megvesznék utána. Valószínűleg abban az esetben nem csak neki lennének álmatlan éjszakái az ágyban forgolódva. Az tényleg felérne egy rémálommal. Ezért sem utasíthatom vissza. Nem mellékesen pedig egy címeres marha volnék... Ez sem egy utolsó szempont. Tény, hogy nem jellemző rám az efféle gyors tempó, hogy igen csak meglepett és váratlanul ért ez a kialakulóban lévő helyzet, ahogy az is, hogy ennyire dögösnek lenni már súlyos bűntett. talán bilincset kellene helyeznem a csuklójára, hogy érezze a döntéseinek a súlyát, hogy most mégis mit művelt velem, mert szerintem fogalmam sincsen róla, hogy mennyire megőrjített. Nem hiszem, hogy túlságosan ellenkezne adott esetben.
- Arra, hogy megőrjítesz. Ennyire dögösnek lenni már bűntettnek bizonyul, de hogy mindezt felhasználod ellenem már súlyos vétségnek számít. - Azt hiszem hirtelen nekem is kedvem támadt egy kicsikét rosszalkodni vele. Már eleinte is volt egy pillanat, amikor úgy éreztem, hogy nekem itt végem van, mégpedig abban a momentumban, ahogy kiszállt a kocsiból és végig tudtam mérni. Már akkor is szemet gyönyörködtető látvány tárult elém. Nem is akartam hinni a szememnek, hogy lehet valaki ennyire elbűvölően, magabiztosan, határozottan... Ellentmondást nem tűrően egyszerűen csak szexi!
- Erre nincsen gyógymód. De arra hogyan kell téged elfelejteni, a hiányodra létezik valamiféle gyógyír? Ha igen, akkor az elkövetkező néhány napra a jól bevált dózis tízszeresét kérem, mert nagy szükségem lesz rá.- Egy ilyen dögös nő nem arról ismerszik meg, hogy túl sok esély lenne nála egy legközelebbi alkalomra. Sokkal inkább olyan, akinél érezd magad istentelenül mázlista férfinak, ha kicsönget az ágyból hajnali kettőkor, hogy neki bizony huncutkodni támadt kedve. Arról viszont fogalmam sincs, hogy merre tovább, hogy holnap hogy fogom mindezt elfelejteni, túltenni magam rajta, hogy szép volt, eszméletlenül jó volt, de ennyi volt. Ezt is megmondom... Sehogy sem!
Egy ilyen nő társaságát éjnek évadján az ágyban nehéz is lenne nem élvezni. Pontosan azt tettem. Fejemet hátra vetve élveztem, ahogy nyelvével kényezteti azt a testrészemet, ami már a legjobban vágyik rá közvetlenül utánam. A váratlanul megcsörrenő telefon pedig nem is tudom mivel ért fel leginkább. De a tudat az valami iszonyatosan fájt, ami belém hasított, hogy talán abba kell hagynunk. Elsőre próbáltam nem figyelembe venni és inkább csak az én huncut vad macskámra összpontosítani és arra, amit velem művel. De a csöngés továbbra sem akar abbamaradni... Én pedig egyre biztosabb vagyok abban, hogy az éjszaka hátralévő részét külön fogjuk tölteni.

- Ezt szerettem volna hallani. - Elégedett mosollyal ajkaimon ejtettem ki szavaimat. Szeretem mikor egy férfi képes bevallani, hogy csak rám vágyik, engem akar megkapni. Ilyenkor mindig olyan jóleső érzés kerít hatalmába, mintha úgy érezném magam, hogy senki sem lenne képes ellenállni a vonzerőmnek. Liam pedig amilyen határozottan ejtette ki szavait, abból tényleg hallatszott, hogy mennyire komolyan gondolta azt, hogy csak engem akar. Ez esetben van egy jó hírem számára, engem akar hát most meg is kap. Magamat ismerve pedig nagyon is emlékezetesség fogom tenni számára ezt az éjszakát és nem azért, mert hajnalok hajnalán felkeltetettem, hanem egészen más miatt fog emlékezetes lenni. Mondjuk úgy, ez maradjon meglepetés.
- Mit is mondhatnék? Az én vétkem, hogy ennyire szépnek születtem, ezért bevallom ebben bűnös vagyok. Ezért akár meg is büntethetsz. - Nem tagadom rossz kislány vagyok és élvezném ha úgy büntetne meg, ahogyan most azt elképzeltem. Biztostan nem ellenkeznék, vagy csak akkor ha az lenne a feladatom, mert nem vetem meg ám a szexi szerepjátékokat sem. Szeretem a változatosságot, na meg az izgalmakat az ágyban, ezért szinte nincsen olyan dolog, amire nemet mondtam volna eddig. Nagyon is kíváncsi természet vagyok, szeretek sok mindent kipróbálni. Most pedig Liamot szeretném kipróbálni, úgy látszik ez fordítva is elmondható.
- Miért akarnál már most elfelejteni? - Vannak dogok, amiket nem értek, még ha nem is vagyok szőke. Ez viszont tényleg meglepett és nem is számítottam arra, hogy Liam már most azzal fog előhozakodni, hogy már most el szeretne felejteni, mikor most készülök arra, hogy egy emlékezetes éjszakában legyen része. Ezért is kezdtem kényeztetni a férfiasságát, bevallom szeretem ezt csinálni, örömöt okozni a férfiaknak, most pedig jelen pillanatban Liamnak is. Teste rezdüléseiből éreztem, hogy már közel van az édes kielégültséghez. Minden egészen izgalmas és harmonikus volt, még nem a telefonja meg nem csörrent.
- Fel ne vedd! - Hagytam abba egy pillanatra a rajta lévő munkálatokat, mert még csak most kezdtem bele és nem szeretném már most abba hagyni. De a telefon csak szüntelenül csörgött, közben pedig Liam kényeztetésem hatására a számba élvezett. Kiszerettem volna használni azt a kevéske kis időt, ameddig a felhők felett jár, hogy a telefonját kikapcsolom a fenébe, hogy tovább szórakozhassunk egymással. Szó szerint áthasaltam az ágyon, hogy elérjem a telefont, mikor kezembe vettem, megéreztem hogy Liam utánam nyúlt, biztosan a telefonra pályázik, ahogyan én is.
- Jelenleg Liam túl szexi és elfoglalt ahhoz, hogy felvegye, ezért inkább hagyjon üzenetet, mert úgy terveztem, hogy az egész éjszakát úgy fogja tölteni, hogy egymást elszórakoztassuk... - Mielőtt még ennél is többet mondhattam volna szinte már hadarva és dühösen azért mert megzavarta a kis szórakozásunkat Liam kivette a kezemből a telefont és ahogy nézem nem csak én vagyok dühös. Már csak az a kérdés, hogy Liam kire lehet az, rám aki most juttatta el a csúcsra de kissé kiborult a telefon csörgése végett, vagy a vonal túlsó végén lévő egyénre? Akiről fogalmam sincs, hogy kicsoda, mert szótlanul hallgatott végig.

- Arra nem lesz semmi szükség, amíg úgy ítélem meg, hogy anélkül is elbírok veled, már pedig beláthatod szépségem, hogy az erőviszonyok jelen helyzetben nem neked kedveznek. - így nem valószínű, hogy megfogom bilincsleni sőt, annál valószínűbb, hogy nem fogom, hiszen anélkül is könnyedén magam alá gyűrhetem amikor csak akarom egy pillanat alatt. Ő pedig úgy ellenkezhet, ahogy csak akar, ha kell akkor minden elképzelhető módon, de még akkor sem látok túl sok esélyt arra, hogy egy könnyedén eltudna szabadulni tőlem, hacsak úgy nem akarom és meg nem engedem. Ehhez viszont nincs szükségem segédeszközre.
- Elena, az olyan nőket, mint te is vagy nem véletlenül nevezik álomszépnek... Szép mint egy álom, éppen ezért nem tarthat tovább egyetlen éjszakánál. De nyugodtan javíts ki, ha szerinted tévednék. - Mert bevallom örülnék neki, még sosem akartam ennyire tévedni. Ő nem egyszerűen szép, hanem annál sokkal több. Olyan nő, akiért bármelyik férfi képes lenne a fél életét odaadni, hogy a másik felében csakis vele lehessen, egyedül az övé legyen és senki másé. Én is csak egy férfinak számítok, de még soha sem éreztem ehhez foghatót, hogy tényleg megtenném, ha ez volna az ára annak, hogy velem legyen. Most sem fűznék hozzá különösebb reményeket, ezért is kértem ki a tanácsát abban, hogy véleménye szerint mi lehet a leggyorsabb és egyben leghatásosabb módszer arra, hogy miután reggel elválunk egymástól elfelejtsem és ne akarjam újból felkeresni.
Meg kell mondjam soha rosszabbkor nem csörrenhetett volna meg a telefonom, ami pedig még rosszabb, hogy tudom muszáj lesz felvennem, de a hab mégis csak az lesz a tortán, ami ezért kapni fogok tőle, különösen miután most parancsolt rám, hogy eszembe se jusson, fel ne merjem venni. Én esküszöm megpróbáltam figyelmen kívül hagyni és csakis rá figyelni annak reményében, hogy előbb-utóbb majd feladják és találnak valaki mást helyettem, de a telefon továbbra is szüntelenül csörgött. Még a második hívásra sem vettem fel... Szóval szót fogadtam. A legkevesebb azok után, hogy neki köszönhetően egy nagyon elégedett férfi lehetek ezekben a percekben... De most már muszáj... Ezért megfog ölni! Mégsem, mivel gyorsabb volt nálam, ezért meg tőlem fog kapni, amint sikerült megkaparintanom illetve most már kivennem a kezéből a telefont. Igyekeztem dühösen nézni rá és dühös is voltam, főleg amiért még fel is vette a telefont, amit pláne nem kellett volna ezen szavakkal érvelnie. Rákényszerített, hogy erőből vessek véget a szórakozásának és ellentmondást nem tűrően kaptam ki a kezéből a mobilt. Ezt jobban teszi, ha nem kíséreli meg újból most legalábbis...
- Ha nem maradsz nyugton előkerítem azt a bilincset egy szigetelő szalaggal, ami pedig a cuki szájacskádon fogja végezni és ha tetszik, ha nem úgy fogsz itt várni rám, mert úgy foglak itt hagyni az ágyhoz kötözve kiéhezve... - Suttogva hadartam még el neki mondanivalómat, mielőtt még a telefonba is szóltam volna. Azt hiszem kellett ez a kis motiváció, hogy maradjon végre veszteg, különben mérges leszek, nagyon.
- Lockwood különleges ügynök... Hallgatom. - Ültem fel az ágyon szabad kezemmel felé mutatva, hogy most az egyszer legyen jó és szófogadó kislány és maradjon csöndben, de persze ha rákényszerít másképp is csinálhatjuk. Nekem ugyanis nincs szükségem mindkét kezemre, elég az egyik is. Közben pedig figyelmesen hallgattam végig, hogy mi a helyzet, az viszont tisztán levehető volt az arcomról, hogy számukra ez az éjszaka itt és most ért véget.
- Értem, körülbelül harminc perc múlva tudok ott lenni... Addigra térképeket, tervrajzokat kérek és mindenki álljon készen a felszerelésekkel együtt. Senkire sem fogok várni. - Azzal már nyomtam is le a telefont, amitől kezdve számítanak arra a harminc percre. Fejemet a tenyerembe temetve dőltem vissza az ágyra. Hát ez nem lehet igaz. Nem hiszem el, hogy tényleg itt kell hagynom. De egész pontosan huszonnyolc percem maradt.
- Bepótoljuk, rendben? ígérem kárpótolni foglak, de most mennem kell... - Fordultam felé bocsánatkérő tekintettel. Ő pedig örülhetek ha a szemem nem fogja kikaparni, amiért most képes leszek így itt hagyni, már pedig mindketten tudjuk, hogy ezt fogom tenni, ez fog történni, legfeljebb csak reménykedik abban, hogy nem így lesz.

Tárgy: Re: Rosszat álmodtam, oda bújhatok melléd? Liam & Elena 29.12.13 5:34

Ez csak természetes, hogy az erőviszonyok nem nekem kedveznek, hiszen Liam dagadó izmai láttán én is gyenge nőnek érezhetem magamat, habár annyira gyenge még sem vagyok, de neki hagynám, hogy azokkal a bicepszekkel megvédjen bármitől. Egyébként pedig iszonyúan nehezemre esik figyelni arra amit mond, mikor ilyen nem mindennapi látvány tárult elém. Ilyen testet bármikor szemügyre vennék, sőt szerintem neki hatalmas plakáton kellene szerepelnie a legforgalmasabb helyeken, biztosan dugót okozna, na meg minden nőt lázba is hozna. Mert engem már nagyon is felhevített, ezért is szeretném minél előbb megtapasztalni, hogy milyen lehet mikor egy ennyire izmos férfi tesz magáévá. Teste minden egyes porcikája arról árulkodik, hogy olyan gyönyörben lesz részem, amiben még sosem volt. Akarom, de még mennyire akarom!
- Tudod mit? Most egyáltalán nem tudom bánni, hogy az erőviszonyok nem az én pártomon állnak. - Suttogtam sejtelmes mosollyal arcomon. Pedig legszívesebben már üvöltöttem volna neki, hogy tegyen a magáévá. Akarom, hogy izmos testével maga alá gyűrjön.
- Liam veled még nem fordult elő olyan, hogy ugyan azt álmodtad újra és újra? - Ezzel finoman szeretnék arra célozni, hogy nem feltétlenül kell ennek egy éjszakáról szólnia. Ám nagyon hízelgőnek találtam, hogy álomszépnek tart. Valójában nem erősségem a komoly kapcsolatos vackok, de ettől függetlenül komolytalanul azért még néha ébredhetnénk egymás ágyába. Ugye én sem vagyok ünneprontó és ha működne közöttünk a dolog, akkor nem tartom kizártnak, hogy lenne folytatása. Viszont a mostani folyatásunkat illetően nagyon is bizonytalan vagyok. Liam most rontott el mindent azzal, hogy a telefonját bekapcsolva hagyta és csörögni kezdett, pont jókor mondhatom. De ami még bizarrabb, hogy bárki is képes ilyenkor zaklatni, én pedig már csak dühből is, de felvettem a telefont, talán nem kellett volna, főleg nem olyanokat mondanom a készülékbe, de egy szexre éhes nőt senki se zavarjon meg játszadozás közben.
- Kegyetlen vagy! - Csak ennyit sziszegtem felé, közben pedig mérgesen magam körül körbe fontam karjaimat, akár egy duzzogó nőszemély, akire pont most készül kitörni egy hatalmas hisztiroham. Kikerekedett szemekkel néztem rá, mikor meghallottam, hogy fél órán belül oda fog érni, ahol nagyon várják már. Velem mi lesz? Én is nagyon várom, hogy végre megkapjam azt, ami nekem kijár. Ezt nem hiszem el! Nem, ez nem igaz. Ez csak egy rossz álom, vagy csak egy térfa. Mi ez már? Ne már! Csak úgy itt fog hagyni ez a szexisten, mert akadt valami sokkal fontosabb dolga még nálam is.
- És én? Velem mi lesz? - Nincs most hatással rám a tekintete, ilyenkor biztosan nem hatásos, mikor az ágyában fekszem meztelenül és mégis képes felkelni mellőlem. Annál megalázóbbat el sem tudnék képzelni annál, hogy kidobna a lakásáról, mert mennie kell, ezért már csak büszkeségből is felkelek az ágyról, hogy magamra kapjam a köntösömet.
- Ezt sosem fogom megbocsájtani. - Most ölni is tudnék, tombolnak bennem a hormonok és még másodpercekkel ezelőtt úgy volt, hogy egy tartalmas estém fog lenni vele, erre tessék mi maradt nekem? Megmondom, a jéghideg ágyam, ami csak rám vár.
- Nem kell kikísérnéd, kitalálok magamtól is, te csak minél előbb öltözz fel, nehogy elkéss, mert ugye fontosabb ez nálam. - Most még a női hiúságom is sértve érzi magát, na meg a csillapíthatatlan vágyaim sem találtak kielégülésre a mai este folyamán.

Így gondolom azt sem bánja, hogy olyan bosszantóan pimasz volt, valamint nem volt épp a maga ura, szóval ha nem tudnám, azt gondolnám, hogy szépen kitervelt művelet volt, hogy elveszíti az egyensúlyérzékét szinte csak egy pillanatra, hogy azonnal a karjaimban köthessen ki. Azt kell mondjam hibátlanul végrehajtott merénylet volt ellenem és száz százalékig sikeresnek is mondható. Részeg aligha volt, inkább csak egy kicsit spicces, na meg persze nem is az én hatáskörömbe tartozik, hogy megbüntessem gyorshajtásért, de neki erről még mindig nem kell feltétlenül tudomást szereznie. Nekem annyi is bőven elég, ha legközelebb gondolni fog rám és a ma történtekre mielőtt ittasan a gázpedálra lépne. Miért? Majd tenni fogok róla, hogy így legyen és eszébe jussak.
Az igazat megvallva nagyon álmodni sincs időm. De ha mégis, akkor olyan fáradtan dőlök be az ágyba, hogy esélytelen, hogy miután felébredek tudatában legyen annak, hogy mit álmodhattam. Addig viszont nincs is szükségem álmokra, amíg itt van velem. Nála szebbet, édesebbet és csábítóbbat amúgy sem tudna az elmém kreálni.
- Te pedig kegyetlenül szexi, amikor duzzogsz. Nekem mégis valahogy itt kell hagyjalak. - Gondolom még így sem fogja megkönnyíteni a dolgomat, hogy megkértem rá ne nehezítse meg. Most legszívesebben fejjel mennék a falnak, amiért tényleg itt kell hagynom és ahelyett, hogy együtt dolgoznánk egy maximális extázison, nekem tényleg dolgozni kell mennem és ott senki sem lesz olyan dögös, mint az én álomtündérem.
- Megtanulok rosszakat álmodni, de figyelmeztetlek, hogy számomra a zárt ajtó sem jelent akadályt, de azért majd megpróbálok csöngetni. - Most valószínűleg nagyon, nagyon, irgalmatlanul utál. Sőt, ha a tekintetével ölni tudna már régen a lábai előtt hevernék annyi szépséghibával, hogy holtan.
Ez az ára annak, ha hosszú évekig csak a munkádnak élsz. Én pedig pontosan tudom, hogy véletlenül tárcsáztak engem és nem hívtak volna harmadjára is, ha találtak volna valaki más a helyemre, mert lássuk be nem minden ötödik ember mesterlövész. De ezt mégis hogy fogadtassam el egy meztelen szexre éhes nővel? Sehogyan...
- Akkor erre majd rádolgozom egy kicsit. - Más szavakkal teperni fogok, mint állat annak reményében, hogy utána őt is leteperhetem ismét. Gyakorlatilag most sem csináltam semmit, mégis az én lakásomat választotta az én ágyammal a sajátja helyett. Én pedig majd generálok magamban valami különös kényszerérzetet arra, hogy kiakarjam engesztelni, bár azt hiszem erre nem lesz szükség.
- Igen Elena ez most fontos. Valószínűleg nem a sarki zöldségeshez próbáltak meg betörni. Szóval, most óvatosan a kívánságokkal. - Komolyan, hisztisen is csak azt tudom mondani, hogy dögös és szexi. Még szerencse, hogy nekem kötélből kell legyenek az idegeim. Többek között ezért sem tud meghatni illetve de igen, csak eltudom rejteni előle...
- Itt is maradhattál volna, de valószínűleg csak késő délután fogok végezni. Ki foglak engesztelni. - Tudom, de most már tényleg sietnem kell. Ezért közelebb húzva magamhoz megragadtam és még egyszer ajkaira tapadtam. Ez rosszabb, mint gondoltam. De az én munkám nem az akaratról szól, hanem a szükség- és kényszerhelyzetekről.

Tárgy: Re: Rosszat álmodtam, oda bújhatok melléd? Liam & Elena 15.02.14 7:29

Minden olyan jól kezdődött, én pedig naivan azt hittem, hogy a végkifejlet is legalább ilyen jó fog lenni, sőt még az eddigieket is felül múlja. Annyira vágytam rá, meg akartam kapni, szinte már fizikai fájdalmat éreztem, annyira vágyakoztam utána. Ez a pasi olyan, akár egy félisten. Sármos, izmos és van valami a megjelenésében, amitől érezteti velem, hogy életem legnagyobb hibáját követném el azzal, ha a dolgot csak ennyiben hagynám. Őszintén nem tudom, hogy mikor voltam utoljára ennyire mérges egy férfira. Nem hiszem el, hogy tényleg képes lelépni, miközben meztelen és mindenre kapható volnék.
- Ezzel életed legnagyobb hibáját követed el. - Valóban így is gondolom, hatalmas hiba engem itt hagyni. Mégis mit gondolt? Egy ilyen nő, mint amilyen én vagyok nem fog sírásba kezdeni azért, mert a munkáját választotta helyettem. Nem is fogok várni rá.
- Feleslegesen csöngetnél, kizárt, hogy ezek után beengedjelek. - Nem nevezném ezt hisztinek, csupán csalódott és kiábrándult vagyok. Mégis mit gondolt? Mikor éppen kanos, akkor majd rám töri az ajtót, akkor amikor csak akarja? Ezek után erősen kell neki tepernie, hogy újra lekerülj rólam a fehérnemű. Az pedig már egészen biztos, hogy könnyebb lenne rá haragudni, ha nem lenne ennyire jóképű és ellenállhatatlan. Nem! Most erre nem gondolhatok! Mérges vagyok rá, még akkor is ha iszonyatosan sármos.
- Remélem miközben azt az irtó fontos dolgodat végzed azért eszedbe fog jutni, hogy milyen nőről mondtál le. - Ezt is csak azért mondom, mert dühít, hogy nekem még alkalmam sem volt arra, hogy megtapasztaljam, kiélvezzem mire képes az ágyban. Pedig lefogadom annyira, de annyira élveztem volna, ha eljátszadozik velem, miközben ajkaim közül elégedett nyögések, sikolyok szakadnának ki. De utálom ezért!
- Ugyan, ne is fáradj vele! - Már éppen kimentem volna az ajtón, mikor megragadott. Szívem majd ki akart ugrani a helyéről olyan intenzitással dobogott. Egy pillanat alatt olvadtam el karjai között. Ez a férfi úgy csókol, mint még soha senki. Elszakadva ajkaitól szó nélkül indultam meg sietős léptekkel saját lakásom felé, mert tudtam, ha még egy másodpercet vele maradok, akkor tényleg elveszi az eszemet.

» Bye? - Liam & Elena
» Liam & Elena
» Elena M. Walker
» Elena Jenkins
» Elena Victoria Jenkins

Rosszat álmodtam, oda bújhatok melléd? Liam & Elena

Rosszat álmodtam, oda bújhatok melléd? Liam & Elena

Similar topics

Similar topics