Amikor meghallod a nevet: Las Vegas, mi jut először eszedbe? Kaszinók? Féktelen bulik? Black jack? Roulette? A lehetőségek tárháza végtelen, a kaszinók sora gazdagokat dönt mocsokba... Azonban egy valamire senki sem gondol. Miután a kaszinóban megszeded magad zöldhasúval, nem árt vigyázni a haza úton; Las Vegas sem másabb, mint a többi város. Vannak rosszfiúk és rosszlányok is, akik képesek bárkivel végezni, ha úgy tartja kedvük. Vannak drogosok és más szenvedélybetegek, akik képesek ölni is azért, hogy megkapják a napi adagjukat. Táncosnők és krupiék, akik egy szempillantás alatt elveszik mindenedet. Prostituáltak és maffiózók, akiknek már, ha csak a nevét tudod, már veszélyben vagy. Mi a közös bennük? Egy rossz mozdulat, egy alaposan át nem gondolt lépés, és máris a börtönben találják magukat, ahonnan megszökni, még senkinek sem sikerült...
Név: Lisa Hastings Becenév: Lizzy Születése hely, idő: 1975. december 3. / USA, Kalifornia Tartózkodási hely: Las Vegas Csoport: ügyvéd Anyagi háttér: Középosztály Szexualitás: Heteroszexuális Avatar alany: Holly Marie Combs
Ki vagyok én...?!
Sosem tartottam magam egy különösebben érdekes, vagy kirívó embernek. Na jó, tinédzser és egyetemista koromban talán az voltam a színes tincseimmel, a szakadt, rocker cuccaimmal, olykor az illendőnél rövidebb szoknyáimmal és a balhéimmal. De mára már lehiggadtam. Egy ilyen hivatással, mint az enyém, muszáj is. Azért fizetnek, hogy akár hétpróbás bűnözőket is kihozzak a rácsok mögül, nem azért, hogy esetlegesen én kerüljek oda. Na meg családanya is vagyok, példát is kell mutatnom. Sőt, ha már itt tartunk, most már egyedülálló anya is. Dupla teher… A munkámban a végsőkig küzdök, nem szeretek pert veszíteni, bárkiről is legyen szó, igyekszem számára a körülményekhez képest legelőnyösebben alakítani a dolgokat. Sokat dolgozom, éppen ezért nehéz kicsit megtartanom a jó, már-már baráti kapcsolatot a kamasz lányommal, Ashley-vel. Na meg, be kell lássam, sajnos egy konyhatündér sem vagyok. Bár a munkámban mindig precízen, rendben tartom a dolgaimat, a háztartásról ezt már sajnos nem mondhatom el. De hát mindenkinek vannak hibái, nem igaz? Ami a külsőmet illeti, nem vagyok túl magas, sőt a magam 156 centijével kifejezetten kicsinek számítok, még a lányom is a fejemre nő lassan. A hajam természetes barna, ma már nem festetem, hátközépig ér, sminkelni is csak alig szoktam magam. A koromhoz képest szerintem így is jól tartom magam. A munkám során természetesen elvárás az elegáns öltözet, de a szabadidőmben előnyben részesítem a lazább ruhadarabokat, szívesen hordok lezserebb felsőket, farmert és lapos talpú cipőt.
Életem, létem, világom
Amai napig képtelen vagyok elhinni, ami történt. Hogyan is voltam képes szeretni egy ilyen embert és együtt élni vele hosszú éveken át? Pedig azt hittem, megfogtam az Isten lábát és csak nevettem magamban azokon a nőkön, akik arról panaszkodtak, milyen megbízhatatlanok és hálátlanok a férfiak. Erre tessék. Kiderül, hogy kígyót melengettem én is a keblemen. Gyakorlatilag szó szerint. Az életem eddig maga volt a csoda. A megtestesült tökély. Mint egy tündérmesében. Talán túlságosan jól is ment minden. Ház, autó, csodálatos családi háttér, szép, okos gyerek, szerető férj és a karrierem is szépen alakult. És most az egész egy pillanat alatt összeomlott. A férjem elhagyott. Egy pasi miatt. Ez melyik nőt ne viselné meg? Számtalan kérdést vet fel. Ennyire rossz feleség és szerető lettem volna? Hogy le kell engem cserélni? Egy pasira? Felfoghatatlan. Sokat csámcsognak rajtam a rossz nyelvek mostanában. De ez érdekel engem a legkevésbé. Az önbecsülésem romokban. Kinek kellenék én így, közel a negyvenhez? Még szerencse, hogy a lányom mellettem áll. Az egyetlen jó dolog, amit ebben a házasságban kaptam. Az az idióta persze azt mondja, nem az én hibám. Én mégis nap mint nap újra átpörgetem magamban az elmúlt évek emlékeit. Mégis hol ronthattam el? Igyekszem persze elterelni a gondolataimat. Az ügyvédi irodám remekül működik, sorra nyerem a pereket az ügyfeleimnek. Minden energiámat ebbe fektetem. Sokszor hétpróbás bűnözőket védek, néha úgy mentetem fel őket, hogy magam is tudom, bűnösök. De a legkevésbé sem érdekel. Jól megfizetnek érte, a lényeg azonban számomra a szakmai kihívás. Presztízskérdés, hogy ne veszítsek pert. Bárkit kell is védenem, a végsőkig elmegyek érte. A szakmában meg is becsülnek. Valami mégis hiányzik. Talán az a laza rocker csaj, aki egykor voltam. Aki az egyetem utolsó évében összejött azzal az idiótával és a legszebb éveit elvesztegette rá. Bár ha a lányomra nézek, úgy érzem, mindez megérte. A lányom, Ashley és a munkám. Engem már csak ez éltet. Ha sikerült Ashley számára egy jobb életet biztosítanom és a szakmámban még nagyobb elismerést szereznem, már elmondhatom, hogy elértem valamit az életben. Legalábbis szeretném hinni, hogy mindez elég lesz számomra a teljes élethez. De férfit soha többé! Tartós kapcsolatot, szerelmet, házasságot legalábbis biztosan nem…
do you know who i am?
Admin
Admin
Tárgy: Re: Lisa Hastings 24.03.15 7:14
Lisa Hastings!
Ügyvédből sosem elég, mert az már biztos, hogy ez a város rászorul a védelemre! Mivel történetedben minden megfelelő volt, ezért; elfogadom! Üdvözöllek az oldalon Lisa! Foglalj avit, már téged is vár a játéktér. Jó játékot kívánok a továbbiakban!