Amikor meghallod a nevet: Las Vegas, mi jut először eszedbe? Kaszinók? Féktelen bulik? Black jack? Roulette? A lehetőségek tárháza végtelen, a kaszinók sora gazdagokat dönt mocsokba... Azonban egy valamire senki sem gondol. Miután a kaszinóban megszeded magad zöldhasúval, nem árt vigyázni a haza úton; Las Vegas sem másabb, mint a többi város. Vannak rosszfiúk és rosszlányok is, akik képesek bárkivel végezni, ha úgy tartja kedvük. Vannak drogosok és más szenvedélybetegek, akik képesek ölni is azért, hogy megkapják a napi adagjukat. Táncosnők és krupiék, akik egy szempillantás alatt elveszik mindenedet. Prostituáltak és maffiózók, akiknek már, ha csak a nevét tudod, már veszélyben vagy. Mi a közös bennük? Egy rossz mozdulat, egy alaposan át nem gondolt lépés, és máris a börtönben találják magukat, ahonnan megszökni, még senkinek sem sikerült...
Eltelt jó néhány hét és nyugodtan kijelenthetem, hogy Graham gondoskodásának hála már ismét jajgatás nélkül lábra tudok állni. Sokat köszönhetek neki. Szinte minden szabadidejében velem volt és sikerült közelebb kerülnünk egymáshoz. Párszor nálam töltötte az éjszakát, sőt egy ágyban is aludtunk, de soha semmi sem történt közöttünk. Mindvégig igazi gentleman volt. Legnagyobb sajnálatomra. Szóval csak a barátságunk lett egyre stabilabb. Rengeteget filmeztünk és nevettünk együtt. Sőt, már néha lelkiismeret furdalásom volt, hogy tényleg mindig velm volt, kikéve akkor mikor dolgozott. Volt, hogy egy hosszú műszak után benézett hozzám és annyira fáradt volt, hogy el is aludt nálam. Ilyenkor mindig betakargattam és csendben maradtam, hogy bírjon pihenni. Sőt, mindig összeütöttem neki valami kaját mire felébredt. Jobban belegondolva eljátszottuk a "házasélet" minden egyes pillanatát, kivéve az erotikus részeket. Felnyitottam laptopomat. Rengeteg olvasatlan e-mail várt rám. Legtöbb üzenet azoktól az üzletektől jött, ahová van törzsvásárlói kártyám és persze a netes előfizetéseim és a sok akciós felíratú üzenet... Uncsi... Uncsi... Uncsi... Elolvasás nélkül hajtottam lejebb az oldalt, tényleg rengeteg levéllel bombáznak napi szinten. Aztán... Megpillantottam egy nyereményjátékról szólót, már szinte el is felejtettem, hogy beneveztünk a játékra, valószínűleg azért mert nem hittem, hogy szerencsénk lesz. Izgatottan kattintottam rá. Nem sokon múlott, hogy leforduljak a székről, amikor azt olvastam, hogy mi vagyunk a szerencsés kiválasztottak. Ott ültem a laptopom előtt és fogalmam sem volt arról, hogy most mitévő is legyek. Nyertünk, de mi nem is vagyunk házasok és az egy dolog, hogy azzal poénkodtunk, hogy összeházasodunk, ha kell, de most tényleg? Hihetetlen. Mivel pontosan ismerem Graham beosztását tudtam, hogy otthon lesz, ezért nem is gondoltam túl a dolgot. Néhány másodperc múlva már a háza előtt álltam és úgy nyomtam a csengőt, mint egy őrült. - Nyertünk. - Ahogy kinyította az ajtót nagy lendülettel ugrottam a nyakába. Sőt, hirtelen annyira elárasztotta elmémet a boldogsághormon, hogy gondolkozás nélkül megcsókoltam. - Bocsi... Csak... - Hebegtem. - Izgulok és ideges is vagyok. - Mert szeretnék elmenni arra az útra, de megéri ezért megházasodni? Azt hiszem, hogy ezt meg kell beszélnünk minél hamarabb. Nem akarom beleélni magamat, de talán már ezzel elkéstem.
|
do you know who i am?
Graham Hastings
Tárgy: Re: Hastings & Woodson 24.04.20 23:40
Hayley & Graham
Az utóbbi napok elég zűrzavarosan teltek, már mondhatni, hogy Hayley-nél laktam, volt, hogy beugrottam megnézni mielőtt munkába mentem és amikor hazaértem és volt, hogy elaludtam a kanapéján, ami nem azért volt, mert untatott, hanem mert tényleg fáradt voltam és szerintem, mire a mondta végére ért é válaszolnom kellett volna már horkoltam. Többnyire zuhanyozni ugrottam haza, átöltözni, amit egy-két napig még egész jól visel az ember fizikailag is, de egy egész héten már elég megterhelő, de így nyugodtabb voltam, mert nem szorult újbóli ellátásra, bár így is egyedül volt egész napokat, de a szabadnapjaimon nem kellett egymaga szerencsétlenkednie, és azért sem panaszkodtam, ha esetleg összeütött valami kaját, mire megjöttem. Igazság szerint fel se tűnt az egész, annyira szokványos és rutinos lett már, hogy odafigyelünk és gondoskodunk egymásról, én a lábáról, meg persze arról, hogy lehetőleg több helyen ne érje semmi sérülés, Hayley pedig arról, hogy hét közben ne haljak éhen, meg el ne késsek. Így egy bő hét után már javulni látszott a térde, már nem dagadt és óvatosan rátudott állni, már nem jártam át annyiszor, vagyis legnagyobb sajnálatára egyedül kell magát ágyba tennie esténként, azt hiszem már túlságosan élvezte is, de egyszer minden jónak vége szakad. Kimerült voltam, így kora reggel hazaérve most egyenesen a saját lakásomba mentem, lezuhanyoztam és nagyjából kidőltem, ilyenkor már nagyban zajlik az élet odakint, de most még a kinti zajok sem tudtak zavarni abban, hogy végre elaludjak. Valamikor a délutáni órákban ébredtem fel, kikómáztam a konyhába, feltettem főni kávét, éés valami kaja is kéne. A kávémat kortyolgattam még és próbáltam életre kelni, mikor csengettek, el is feledkeztem arról, hogy csak egy melegítő alsó van rajtam, letettem a bögrémet a pultra és mentem ajtót nyitni. Épp annyi érkezetem volt, hogy elkapjam, nem igazán értettem, hogy mi van, ennyire azért biztos nem örülhet nekem, még a számat sem volt időm kinyitni, megcsókolt, majd hirtelen el is húzódott. Okéé, lemaradtam valamiről? - Szia Hayley. - Engedtem le karjaimat derekáról. - Kérlek megismételnéd? - Tisztán hallottam, csak abban nem vagyok biztos, hogy jelenlegi állapotomban fel is fogtam miről beszél.
Még mindig nem tudom, hogy hogyan regisztrálhattunk be. Mindketten azt hittük, hogy jó móka lesz és nekünk aztán semmi esélyünk arra, hogy nyerjünk. Hát tévedtünk, de még mekkorát. Ennek ellenére még mindig akkora sokk hatás alatt vagyok, hogy nehezemre esik elhinni. Valószínűleg most a józan gondolkozás sem megy túl jól nekem, hiszen örömömben megcsókoltam. Oké, ez nem az első eset, de az első csókunk nem volt komoly, mindössze azért tettük, hogy megnyerjük azt a hülye kis játékot. Most viszont... Szerintem Graham sem fogta fel teljesen, hogy mi történik körülötte, mert ahelyett, hogy visszautasított volna viszonozta a csókot. Szerintem csak ösztönből reagált így, ezért nekem kellett eltolnom magam tőle mire észbe kaptam, hogy mit is művelünk. Oké, ez cseppet sem kínos. Akkor lesz az, ha hagyjuk, hogy az legyen. Csak egy aprócska csók volt, nincs jelentősége. - Nyertünk! - Ismételtem meg kérésére, ezek szerint Graham sem akar hinni a saját fülének. - Te mindenkinek így nyitsz ajtót? - Miért nem mondellnek állt? Szerintem még mindig nem késő szakmát váltania. Mert tagadhatatlanul jóképű és szexi. Az pedig, hogy így nyitott nekem ajtót és még mindig nem invitált be.... Nem akarom, hogy rólam pletykáljanak az itteniek, főleg most, ez az időszak eléggé forgalmas a milfeknél. - Menjünk beljebb, még az hiányzik, hogy valaki meglásson mindket és azt gondolják, hogy a szeretőd vagyok. - Ragadtam meg a karjánál fogva, hogy tegyünk a lakása belseje felé pár lépést. Gyorsan be is csuktam mögöttünk a bejárati ajtót, ezzel a veszély el is van hárítva. Na vajon a szomszédok mit gondolnának, ha meglátnák, hogy Graham úgy traccsol velem, hogy félmeztelen? Azt hiszem, hogy sok mindent, ha látták az előzményeket is, mikor rárontok és megcsókolom. - Várj egy kicsit... - Vettem ki zsebemből a telefonomat, hogy megkeressem azt a bizonyos e-mailt. - Nézd. - Nyomtam is a kezébe a készüléket, hogy saját szemével is láthassa.
ruha
|
do you know who i am?
Graham Hastings
Tárgy: Re: Hastings & Woodson 25.04.20 11:54
Hayley & Graham
- Általában nem... - Kivéve, ha az ébredésem utáni percekben rontanak rám, akkor megtörténhet, még annyira nem voltam képben, hogy így belegondolva örülök, hogy legalább nadrág van rajtam, mert szerintem egy szál alsóban is simán ajtót nyitottam volna. Még nem volt ideje hatni a kávénak és még meg sem ittam. - Te mindenkit férfit megcsókolsz, aki félmeztelenül nyit neked ajtót? - Vágtam vissza, de még mindig nem tiszta mi történik. Hagytam, hogy beljebb toljon az ajtón, jól van, jól van, megyek már! Egész héten ingáztam Hayley háza meg az enyém között, szerintem nagyon mindegy már. Várjunk már egy kicsit, nyertünk? Most egyre gondolunk? A hawaii nászutas valamire, amire egy kattant percünkben beneveztünk úgysem sikerül alapon, teljesen józan állapotban a kanapéján, arról a szemtelenül drága útról beszélünk, luxus lakosztállyal, pálmafákkal, koktélokkal meg a jó ég tudja, erről beszélünk? Mert akkor nekem kell egy sör. - Mutasd. - Dörgöltem meg a szemeim, majd kezembe vettem a mobilját és olvasni kezdtem, te jó ég! Oké, Hayley nem csak szívat, ez alapján tényleg mi kaptuk meg az utat, mennyi volt ennek az esélye? Hát, ezek szerint annyira mégsem kevés, vagy a benevezett kép alapján nagyon is boldog ifjú házasoknak tűnhettünk. Már csak egy a bökkenő, igaz? Mi nagyon nem vagyunk azok. - Kérsz egy sört? - Adtam vissza kezébe és igazából nem is kérdésnek szántam, mert már indultam is, hogy hozzak magunknak két üveget. Tudom, hogy azt mondtuk, na jó, én mondtam, hogy ha ezt megnyerjük, akkor elveszem, mert az éves fizetésünkből nem futná egy ilyen útra, és mért is ne, és nem arról van szó, hogy most visszatáncolnék, amikor Hayley arckifejezéséből ítélve fejben már bikinit válogat és csomagol, de biztosak vagyunk mi ebben? Úgy értem, nem lesz elég azt mondani csak, hogy igen, házasok vagyunk, tényleg az is kell hozzá, hogy hozzám jöjjön, az egész ceremóniával együtt, a gyűrű felhúzástól, az igenen át, a csókig, bár az már egészen jól megy.
A legelső csókunk óta jó sok idő eltelt és azóta se csókoltam meg senkit se rajta kívül. Szóval tényleg túl régóta. Vajon Graham huncutkodott a tudtomon kívül? Persze nem kell neki beszámolnia, de azt gondolnám, hogy vagyunk annyira jóban egymással, hogy elmondaná, ha lenne valakije, akivel smacizgat. - Ó, ha tudnád mit tennék veled, ha pucéran nyitnál nekem ajtót. - Hangosan felnevettem. Valamiért el sem tudom képzelni róla, hogy tényleg megtenné, csak azért, hogy megtudja erre a választ. Mert szerintem, ha egyikünk meglátja a másikat meztelenül és azt nem indít be közöttünk semmit sem... Szóval ha abból nem lenne szex, az nagyon sajnálatos dolog lenne. - Többet is. - Mert most úgy érzem, hogy egy kis alkohol nem tud már ártani a helyzeten. Sőt... Azt gondolom, hogy még tudna javítani is rajta. Jelen körülmények között teljesen be vagyok feszülve. Mi van akkor, hogy ha valaki kideríti, hogy csaltunk? Tudom is én... Mondjuk utána néz annak, hogy mikor keltünk össze, féltéve, ha tényleg bevállaljuk, mert ugye erről még egy árva szó sem esett. Hát akkor most itt van az ideje. - Tudom, hogy azt mondtuk, hogy ez csak egy játék... - Közben vissza is ért a sörrel. Elvettem tőle és egy jó nagy kortyot ittam belőle indításként, majd egy kisebbel folytattam. Ha így haladok, akkor tényleg több sör is le fog csúszni. - Szeretném, ha meg tudnánk egyezni egymással és főleg azt, hogy egyikünk se érezze azt, hogy ez kényszer lenne. Még van lehetőségünk arra, hogy lemondjuk. - Őrültek is lennénk, hogyha kihagynánk egy ekkora lehetőséget. Ilyen esély hányszor fordulhat elő az életben? Kizárt, hogy legközelebb is nyernénk valamit, maximum a kertvárosi tombolán. - Te mit szeretnél? - Mert ehhez is ketten kellünk. Neki és nekem is ki kell mondanunk azt a bizonyos igent, hogy házasok legyünk.
ruha
|
do you know who i am?
Graham Hastings
Tárgy: Re: Hastings & Woodson 26.04.20 12:35
Hayley & Graham
El kell döntenünk, hogy akarjuk-e ezt. Ez egy páratlan út és igaz mi még csak együtt sem vagyunk, úgy együtt, de még ez sem jelent igazán akadályt, csak a későbbiek, valahogy én sem így terveztem megnősülni és a nyakamat mertem volna rá tenni, hogy csak jó poén volt, amit majd szép lassan elfelejtünk, egyáltalán nem számoltunk annak lehetőségével, hogy esetleg kapunk egy e-mailt, hogy miénk a nyaralás. - Háát, már beleélted magad, ugye? - Kortyoltam bele a sörömbe. Szerintem már abban a másodpercben, hogy elolvasta a sorokat és tudatosult benne, már látta lelki szemei előtt, ahogy sütteti a hasát bikiniben a kis ernyővel a koktéljában. Úgy hiszem kicsit mindketten beleéltük magunkat akkor, mikor komolyan kitöltöttünk a jelentkezést. - Elszeretnél menni? - Tudom, hogy igen, de hallani is akarom. Hát ez több kérdést is felvet. Fogalmam sincs kapok-e erre a célra szabadságot, bár, ha bedobom, hogy megnősülök, akkor gondolom igen, aztán időpontot is kellene kérnünk mihamarabb, mondjuk még tegnapra. - Pontosan mi állt benne? Milyen kötelezettségeink vannak ezzel? - Nem igazán szoktam ezeket elolvasni, ha szembe is jönnek velem, gondolom csinálnunk kell egy rakás édes és szerelmes képet, amit közzé kell tennünk rajta feltüntetve az irodát, amelyiken keresztül nyertük az utat, vagyis a titok már egyáltalán nem maradna titok, mindenki megtudná, a szomszédok, a barátaink, a családunkról nem is beszélve. Senkink sincsen, szóval aláírhatnánk azt a papírt, aztán kit érdekel, ráérünk akkor kitalálni mi legyen,... amikor akarjuk. De gondolom azt nem szeretnénk, hogy ez bármikor is kínos legyen, hogy mi házasok voltunk néhány hétig. - Tudom, hogy már említettem, de még mindig jobb vagy, mint a kávé. - Eddig még mindig előtudott állni valami olyannal, ami felrázott. Végül is, felőlem csinálhatjuk. Elveszem. Kellenek a gyűrűk, meg két tanú, azt hiszem beváltom a szívességet Oliviánál. Hogyan fogjuk ezt beadni? Az anyám oda lenne meg vissza az örömtől, de azt hiszem ők már elég régimódiak ahhoz, hogy kibukjanak, ha előállok ezzel a sztorival, hogy figyeljetek, megnősülök néhány hétre.
Nagyon, de nagyon jó lenne elmenni arra a gyönyörű helyre. Nem túlzás azt állítani, hogy ez egy soha vissza nem térő alkalom. Ezzel ugye semmi problémám sem lenne, főleg úgy, ha mi ketten tényleg házasok lennénk és úgy neveztünk volna be. Sőt, akkor még ennél is jobban repesnék a boldogságtól, de viszont van egy apró kis bökkenő, ami meggátol abban, hogy teljesen átadjam magam ennek az euforikus érzésnek. - Igen is, meg nem is. - Ez ám a válasz. Mert tényleg jó lenne kimozdulni és az benne a legjobb, hogy nekünk semmit sem kellene fizetnünk. Totálisan megérné. Süttetnénk a hasunkat úgy, hogy nem kell foglalkoznunk az anyagiakkal. Mert vannak akik egy egész életen át egy ilyen útra sporolnak. Nekünk meg csak úgy az ölünkbe hullik egy ilyen lehetőség, mindössze annyit tettünk érte, hogy beregisztráltuk magunkat. Ez ám a szerencse. - Te? - Tudom nem szép dolog kérdésre kérdéssel válaszolni, de tudni akarom, hogy Graham mit akar. Sőt, inkább előtérbe helyezném az akaratát, mert ha nem vállalja ezt az egészet, akkor sem leszek rá mérges. Jogában áll úgy dönteni, hogy egy játék miatt nem akar megházasodni. Valójában sosem hittem volna, hogy azért lennék bármi felesége, mert rávisz a kényszer. Mert valójában ez egy kényszerből kötött házasság lenne, habár mi kedveljük egymást, de ennél semmi több. - Azt hiszem, hogy lenne néhány kötelességünk. - De nem akarok butaságot mondani, ezért inkább újból elővettem a telefonomat és megnyítottam az e-maileket. - Kapd el. - Lusta voltam felkelni, hogy a kezébe adjam a telómat, ezért inkább finoman megcéloztam vele, remélhetőleg még időben észreveszi és el tudja kapni. Nézze csak át alaposan, hogy mit is várnának el tőlünk, mielőtt meghoznánk egy nagyon komoly döntést. - Bókolj még. - Ezen elnevettem magam, majd ittam egy újabb kortyot a sörömből, ami már nagyon a végét járja. Mondtam én, hogy ide több sör fog kelleni.
ruha
|
do you know who i am?
Graham Hastings
Tárgy: Re: Hastings & Woodson 30.04.20 10:39
Hayley & Graham
- Kis telhetetlen, elveszlek, ez már nem is elég? - Csak akkor figyeltem fel rá, hogy mit is mondtam, miután már kimondtam, azt mondtam elveszem, nem azt, hogy ha elveszem, akkor ez azt jelentheti, hogy tudat alatt már eldöntöttem a dolgot? Fogalmam sincs. De előbb olvassuk el mi is lenne a dolgunk, azért egy olyan nyaraláshoz semmi kedvem, ahol minden időnként valami iroda osztja be, mert ugye ők szponzorálják az egészet. - Nyugodtan, szolgáld ki magad. Van még sör a hűtőben. - Böktem fejemmel a konyha felé, miközben az e-mailt olvastam tovább. Hát, annyi biztos, hogy nem szívatnak, tényleg nyertünk, azt kérik, hogy fáradjunk be az itteni irodába, hogy megbeszéljük a részleteket, hát ezzel lesz egy kis gondunk. - Hát akkor... - Nyújtottam el kicsit, mintha még mindig komolyan gondolkodnék rajta, miközben visszapasszoltam a mobilját. - Elő a bikinivel, ja és arra szükségem lesz.. - Mutattam az ujján lévő gyűrűre. Tudom, hogy ez így nem az igazi, nem váratlan és nincs meg az a varázsa, de attól még nem lehet ott, amikor a gyűrűket veszem és még azt sem tudja, hogy... mégis csak lesz valami váratlan és meglepő a dologban. Nem szándékozom külön eljegyzési gyűrűt is venni, majd megkapja azt, ami Mrs. Hastingsre vár az éjjeli szekrényem fiókjában. Minden második nap dolgozom huszonnégy órában, így azért kicsit necces lesz mindent összehozni, nem fogok ebédszünetben nősülni, igaz, azon sem gondolkodtam még, hogy egyáltalán megnősüljek mostanában, de minimálisan adjuk meg a módját, annak ellenére, hogy idő szűkében vagyunk. Majd kilógok a reggeli szünetben, aztán beadom, hogy szabadságot kell kivennem, mert nászútra megyek, hol ott eddig még barátnőm se volt, hmm majd azt mondom szeretek hirtelen élni és döntéseket hozni, ami kicsit sem vall rám és még magam sem értem mi ütött belém, de valahogy nem érzem hibának, végül is mi rossz történhetne?
Éppen a sörömbe kotyoltam amikor Graham száját az a bizonyos szó elhagyta. Nem sok kellett ahhoz, hogy rá köpjem a sörömet meglepettségemben. Ezek szerint döntött is? Tényleg el fog venni feleségül? Ez még mindig annyira hihetetlen, mármint tudom, hogy ez csak azért lenne, mert nyertünk, de ez akkor is komoly döntés. - Szóval csak így? Semmi letérdelős lánykérés? - Nem vagyok az a nagyon romantikus alkat, de azért mégis azt gondoltam, hogy ha egyszer eljön az ideje, akkor bizony térdeljenek le előttem és úgy akarják majd megkérni a kezemet. - Szorít minket az idő, szóval ha tényleg megtennénk, akkor minél hamarabb kellene. - Ez vicces. Még azt sem tudom, hogy mikor házasodnék meg vele, de máris azon gondolkozok, hogy akkor mi meddig is leszünk házasok. Talán egy hónapig? Aztán jöhet is a válás. Aztán milyen csodálatos lesz, ha lenne egy komoly kapcsolatom, amiben a másik felet be kell majd avatnom abba, hogy én amúgy már elvált nő vagyok, de nyugi a házasságunk nem volt komoly. Sőt... Alapja sem volt, mindössze csak megnyertünk egy játékot, amihez az kellett, hogy férj és feleség legyünk. Fantasztikusan hangzik. Felkeltem és sietős léptekkel közelítettem meg a hűtőt. Kivettem két üveg sört és máris mentem vissza hozzá, mert bizony van még miről beszélnünk. Sőt, azt sem tartom kizártnak, hogy mire oda jutnék, hogy haza megyek innen már nagyon sok sört megittam és jó kedvem lesz, vagy több, mint jó. - Tudod sose hittem volna, hogy a saját gyűrűmmel akarnák megkérni a kezemet. - Ezen hangosan fel is nevettem, de már bonyottam is ki a következő sört. Neki is meg nekem is. - Talán valami erősebb kellene. - Persze ettől is be lehet rúgni, ha elég sokat iszunk, de jelen körülmények között.... Vagy nem ártana, ha inkább józanok maradnánk. Mert az ember néha részegen különös döntéseket hoz. - Nem hittem volna, hogy hozzá fogok menni egy olyan férfihoz, akivel még le sem feküdtem. - Ez olyan... Vicces. Igaz régen nem is volt divat a házasság előtti szex. Mi pedig ugye csak barátok vagyunk, szóval bármi élvezetes érintkezés ki van zárva.
ruha
|
do you know who i am?
Graham Hastings
Tárgy: Re: Hastings & Woodson 01.05.20 11:17
Hayley & Graham
- Akkor rendben van, mert most sem erről van szó, csak tudod nem élünk együtt, szóval, az elcsenem az éjjeli szekrényről vagy a mintát veszek az ujjadról halkan és csendben, amíg alszol, sajnos megbukott. - Magyaráztam, miközben felhajtottam az üvegem még meglévő tartalmát, ha így haladunk, akkor ma már nem fogok vezetni, az az érzésem. Különben sem volt tervembe ma túl sok mindent csinálni, de akkor még az nem volt belekalkulálva, hogy nősülnöm kellene, ha akarjuk ezt az utat, őszintén még mindig nem nagyon hiszem el, az egész olyan, annyira valószerűtlennek tűnik és hangzik, éppen mi? - Tisztázzuk, most komolyan féltérdre ereszkedős lánykérést akarsz? Úgy érted, itt és most? - Pislogtam rá meglepetten, nem arról van szó, hogy nem tenném meg, ha arra vágyna, elvégre normális esetben ez a szokás és más körülmények között ezt meg sem kérdezném, csak hogy nálunk ez nem a megszokott módon fog zajlani, így azon sem gondolkodtam hogyan kérhetném meg a kezét, eszembe sem jutott az, hogy függetlenül attól, hogy nem lesz hosszan tartó és igazi a házasságunk még rendesen romantikus lánykérést szeretne. - Talán lehiggadhatnál, neked nem azon kellene gondolkodnod, hogy melyik bikinidet csomagold be? - Talán az lenne a hiba, hogyha mindezt most túlgondolnánk. - Miért? Ez is kritérium? - Ekkor már én sem bírtam ki, hogy ne nevessek. Csak mert erről nem olvastam, hogy ezt is teljesítenünk kéne előzőleg. Tudom, tudom, a házasság általában szexel párosul, de nekik sem kell mindenről tudniuk. - De legalább aludtál már velem, nászutas lakosztályt kapunk, ha nem lesz kanapé, akkor nem is lesz hová száműznöd. - Bár bízom benne, hogy nem csak egy bazi nagy franciaágyból fog állni a szobánk, mert akkor simán bevállalom a kanapén alvást, csak legyen. Azt hiszem nem gondoltuk ezt végig, így most már sodródunk az árral és meglátjuk merre visz minket.
- Igen! Itt és most! - Én tényleg nagyon igyekztem komoly maradni, de csak pár pillanatig sikerült. Elnevettem magam, de gyorsan szerettem volna megszólalni, még mielőtt tényleg megtenné és féltérdere ereszkedne előttem. - Nem várok el tőled semmi ilyesmit... Maradjon meg neked az első térdelős lánykérés annak, akit tényleg szeretsz és feleségül akarsz venni. - Legyen az neki az első, ne rám akarja elpazarolni. Kedvelem és ez azt jelenti nálam, hogy semmire se akarom rávenni. - Bikinit? Nem gondoltam arra, hogy vinni fogok magammal. - Ismét hangosan felnevettem. Na jó, azt hiszem, hogy hat már a sör rám, vagyis legalább arra fogom, hogy incselkedek vele. Eddig is húztuk egymás agyát és ebből nem volt semmi problémánk. Elvégre nem ezt szokták csinálni a haverok? Talán néha átlépem a határokat, de ez eddig nem volt gond. - Csak abban az esetben, ha gondoskodsz az egyenletes barnulásomról. Mondjuk egy rendes férj megtenné. - Szinte már látom lelki szemeim előtt, hogy fekszem a napozóágyon, Graham meg kötelességtudóan kenyegeti testemet napolajjal. Persze aztán viszonoznám a gesztusát, elvégre milyen feleség lennék, ha hagynám a férjemet rákvörösre égni? - Dehogy! - Nevettem vele. Legalábbis nem hinném, hogy bárki is bekopogna hozzánk az éjszaka közepén, hogy miért nem szexelünk egymással. - Mit fogunk csinálni a nászéjszakán? - Miért is érdekel ez ennyire? Mert talán mindig is úgy hittem, hogy ha egyszer lesz valaki annyira őrült, hogy el akarjon venni feleségül, akkor a nászéjszakán csodálatos fog lenni. Nem kellene ilyen mesevilágban élnem, hiszen már rég megtanulhattam volna, hogy semmi sem úgy műküdik, ahogyan azt elképzeljük. - Ne viccelj! Nem száműznélek ki az ágyból. Mi nyertünk, szóval mindkettőnké fog lenni a luxus és a kényelem. - Soha semmit sem sajátítanék ki magamnak. Hiszek abban, hogy Graham volt az, aki meghozta a szerencsémet. Mert mielőtt megismertem volna, azelőtt semmi ilyen jó dolog nem történt még velem.
ruha
|
do you know who i am?
Graham Hastings
Tárgy: Re: Hastings & Woodson 01.05.20 20:43
Hayley & Graham
Nem akarom elhappolni más férfi elől a nagy pillanatot, mármint jó esetben ilyen egyszer van az ember életében, inkább tartogassa csak a nagy pillanatot az igazinak, mert a mi házasságunk nem a házas életről fog szólni, egy butaságnak tűnő játékból indult az egész, át sem gondoltuk igazán, de már mindegy is abból a szempontból, hogy utólag már könnyű józan ésszel gondolkodni, akkor mindketten nagyon is bátrak voltunk, végül mi vesztenivalónk van alapon belecsaptunk a lecsóba, aztán nem tudom Hayley-nek eszébe jutott-e még, de nekem teljesen kiment a fejemből, lehet valamikor beugrott volna egy közös sörözés alkalmával, de az végképp nem fordult meg a fejemben, hogy úgy fog beugrani, hogy megnyerjük. - Egy jó férj pedig nem nézné jó szemmel, hogy a felesége mások előtt meztelenkedik, képzeljük csak el, ahogy napozol a strandon, mi van elalszol és közben megfordulsz? - Mint a férjének, dühösnek kellene lennem, de mint a férje ezt meg sem engedném, úgy értem azt egész biztosan szóvá tenném, hogy mennyire nincs a tetszésemre a dolog. - Csakis a férjed előtt meztelenkedhetsz. - Közöltem vele vigyorogva, ami azt illeti túlságosan i a nyeregben érzi magát, szinte már cukkol, egy kevés vissza is jár, így korrekt. - Berúgunk? - Emeltem fel az üveget szemléltetésképp... - Az az dehogyis, a jó válasz valahogy úgy hangzana, hogy amit az édes kis feleségem csak csinálni akar. - Vagy valahogy így. De felőlem tényleg bármit csinálhatunk, gondolom a szokványos nászéjszakához most egyikünk sem ragaszkodik, szóval akár ki is mozdulhatunk valamerre, vagy itthon is maradhatunk, veszünk egy rekesz sört, aztán nézünk valamit, vagy csak elnyúlunk a kanapén. - Nincs sok időnk, szóval kezdj majd el gyakorolni az aláírást, Mrs. Hastings. - Furcsán jönne ki az, ha nem venné fel a nevem. Itt most nem hetekről vagy hónapokról beszélünk, mint a jegyesek általában, itt napok vannak, pontosabban amennyi időnk a legkorábbi időpontig van, amit az anyakönyvvezető fog közölni. Ki tudja? Az is lehet, két nap múlva ilyenkor már férj és feleség leszünk Nevada állam színei előtt.
- Hát akkor másoknak okoztam egy szép napot. - Valójában nem is vagyok az a magamutogatós fajta, esetleg monikinizek a hátsókertben. Mert szerintem semmi rossz sincs abban, ha csupán egy bikini alsóban süttetem a hasamat a saját udvaromban. Elvégre zárt térről van szó, szóval nagyon kevés annak az esélye, hogy bárki is meglásson. - Szóval a strandor ki van zárva a meztelenkedés, de a négy fal között már megengedett? - Jó tudni, hogy mivel is állok szemben. Még nem a férjem, de úgy tűnik, hogy neki már vannak arról elképzelései, hogy egy házasságban mit is fog nekem megengedni, még akkor is, ha csak számunkra játék az egész. Nem vagyok szégyenlős, de valamiért annyira nehezemre esik elképzelni azt a szituációt, hogy előtte bármikor is meztelenre vetkőznék. Fura lenne. - Nekem az első lehetőség is tetszik. - Mert meg kell ünnepelni, még akkor is, ha a körülmények nem pontosan olyanok, amilyet elképzeltem. Arról pedig még fogalmam sincs, hogy kit is kérhetnék fel arra, hogy a tanúm legyen. Egy biztos, valakitől kérnem kell egy nagyon nagy szívességet. - Viszont ez is tetszik. - Elnevettem magam, utána pedig már ki is végeztem a második üveg sörömet. Valamiért el tudom hinni, hogy Graham nagyon is jó férj fog lenni, még a mi kamu házasságunkban is. Gondoskodó és mindig számíthattam rá, még annak ellenére is, hogy mi csak barátok vagyunk. Valaki nagyon meg fogja nyerni vele a főnyereményt. - Még a nevedet is fel kell vennem? - Meglepetten néztem rá. Azt gondoltam, hogy ez már nem divat, esetleg a megrögzött katolikusok között. Valójában még azt sem tudom, hogy miben is hisz, szóval nekünk milyen esküvőnk is fog lenni? Gondolom ez lényegtelen, hiszen nem fogunk templomban is összekellni, elég annyi is, hogy az anyakönyvvezető előtt alá írjuk a megfelelő papírokat és kész is. Onnantól kezdve pedig házastársak leszünk.
ruha
|
do you know who i am?
Graham Hastings
Tárgy: Re: Hastings & Woodson 04.05.20 12:22
Hayley & Graham
- Erről szólnak a mézeshetek, nem? - Vontam meg a vállam, majd újabb kortyot ittam a sörömből. Azért remélem nem veszi teljesen komolyan, mert ha komolyan ezt tervi, akkor előfordulhat, hogy valami megmozdul közöttünk, ami az ifjú házasok között abszolút normális, de nálunk nem egészen volt szó róla a megállapodásunkba. Szóval, most az egyszer bízom benne, hogy csak az ajkaival szándékozik velem ennyire kacérkodni és azt is csak szóban. Nem élnék vissza az alkalommal, de azt tartom, hogy férfiból vagyok, vágyai pedig mindenkinek vannak. - Oké, akkor majd menet közben eldöntjük. - Bár még sosem voltam házam, de a kollégáim igen és, ha valamit már is megtanultam tőlük az az, hogy általában nem a férfié a döntő szó a házban, hanem az asszonyé. Én ezzel még hajlamos is vagyok kiegyezni a mi házasságunkban, más körülmények között már azért állást foglalnék a vitában és erősen tiltakoznék, de itt végül is mi történhet, amin összekaphatnánk, hawaiin, kik azok az őrültek, akik a nászútjukat veszekedéssel töltik, nagyon maximum azon szeretnék vitába bocsátkozni vele, hogy hova menjünk ki este vagy mit próbáljunk ki. - Nem lenne úgy furcsa úgy bejelentkezni egy nászútra, hogy Hasting & Woodson? - De persze semmi sem kötelező, ez sem kényszer, csak egy felvetés volt a részemről, úgy talán kevesebb volna a kérdés, Mr. és Mrs. Hastings, egyértelműen hangzik, nem? A feleségemtől persze elvárnám, hogy büszkén viselje a nevem, de Hayley nem úgy lesz a feleségem és az is csak egy rövid ideig, így nem fog megbántani azzal, ha mégis inkább megtartaná a Woodson-t. - Akkor majd legfeljebb arra is kitalálunk valami mesét. - Végül is egyszerűbb lenne, kevesebb a hercehurca vele, kevesebb szaladgálás a papírok után most is meg, amikor elválunk, utána is. Akkor ez így működne? Hayley lenne az ész a házasságunkban, én pedig a szerető férj, aki pénzt keres, hogy az asszonynak ne keljen dolgoznia és eltartsa a családot?
- Másoknál biztosan. - Meztelenkedésről és rengeteg szexről. Az egy dolog, hogy össze fogunk házasodni, azt később semmissé tehessük egy válással, de ha lefeküdnénk egymással a "mézes hetek" közben azt már sose tudnánk meg nem történté tenni. Na és akkor mi van, ha kedvet kapnánk egymáshoz? Elvégre mindketten felnőttek vagyunk, és egyedülállók. Mindössze csak attól tartok, hogy a testiségre rámenne a barátságunk. Mert mi van akkor, ha működne közöttünk a szex? Egy ideig lehet, hogy jól ellennénk egymással, amolyan barátság extrákkal dolog lenne, de nem nézem ki belőle, hogy bele menne az ilyesmibe. Valójában nem is akarom kockára tenni a barátságunkat. Az még belefér, hogy néha teszek kétértelmű megjegyzéseket, vagy pimaszkodok vele, de nem fogok elé állni meztelenül, hogy tegyen velem amit csak szeretne. Az pedig pláne kínos lenne, ha visszautasítana arra az érvre alapozva, hogy többet ér neki a barátságunk, mint némi testi vágy. - Furcsa lenne, de már a mai világban szerintem ezen se lepődnének meg. - Mondtam vállat vonva. Elvileg már nem kell felvenned a házasságnál a férjed nevét, ha nem akarod... Viszont ott van még a kötőjeles megoldás is, de nálunk ugye ez másról szól. - Azért nem is gondoltam arra, hogy felvegyem a nevedet, mert a mi házasságunk nem fog túl hosszú lenni és meg szerettem volna magam kímélni a sok sorban állástól és a többi kellemetlenségtől. - Szerintem ez eléggé logikus, de viszont fogalmam sincs, hogy a mi helyzetünkben mi is lenne a legjobb döntés. - Mert ha felveszem a nevedet és túlesek minden procedúrán és mondjuk egy hónap múlva elválunk, akkor menjek vissza és vegyem vissza a lánykori nevemet? Mert válás után ragaszkodnék a saját családnevemhez. - Különös még mindig arra gondolni, hogy mi meg fogunk házasodni, de gyorsan el is fogunk válni egymástól. - Kérsz még egy sört? - Lassan kifosztom Graham sör tartalékát a hűtőből, de majd legközelebb sörrel állítok be hozzá, pont mint a legelső találkozásunkkor. Akkor még nem is sejtettem, hogy ennyire jóban leszünk és ilyen elvetemült döntéseket hozunk meg együtt.
ruha
|
do you know who i am?
Graham Hastings
Tárgy: Re: Hastings & Woodson 08.06.20 21:45
Hayley & Graham
- Majd kitalálunk valami maszlagot arról, hogy gy szeretnéd megőrizni önmagad és a személyiséged, szerintem ez még tetszene is nekik. - A mai világban végül is már minden erről szó, a legyél önmagad, hogyan fogadd el önmagad, őrizd meg a személyiséged, bla, bla, bla, szóval ezzel nem lesz problémánk, sőt így még egyszerűbb a dolog, így csak alá kell írnia néhány helyen és megvagyunk. - Aha, hozz nekem is. - Csak előbb még felhajtom, ami megmaradt az üvegemben. Elég gyorsan elpusztítottunk, szerintem ez így már meglesz egy rekesz sör, szóval ha még inni szeretne, akkor el kell mennünk valahova. - Utána már mennünk kell érte valahova. - Szóltam utána a vállam fölül. Teszem azt boltba, vagy bárhova. Még nem igazán volt alkalmam körülnézni a városban, a környéket már nagyon is ismerem, az utcákat, az embereket, de a szórakozás az valahogy nem fért bele az utóbbi időben, de legalább a beilleszkedés gyorsan ment, őszintén szólva nélküle nem biztos, hogy ennyire élvezném az itt létet. - Tudod, nélküled nem hiszem, hogy ilyen hamar beilleszkedtem volna. - Talán csak a sör teszi mindezt, fogjuk csak a sörre, amúgy sosem vagyok, voltam a szavak embere és azt sem hittem, hogy máris megfogok nősülni és még csak erőlködnöm sem kellett a szívem hölgyéjért. Oké, nyilvánvalóan csak a sör teszi. - És még mindig a többi kertvárosi nők ostromolnának. - Ments isten. Bár hosszú ideje nem volt ennyire jó dolga a hasamnak, azért én kezdtem már nehezen viselni, amikor délelőtt felkeltett a csengő, amikor alig egy-két órája aludtam el. Mondhatni azt ettem, ami épp kidőlt a frigóból és szerintem ennyi még életemben nem akart tőlem valamit, nagyon hízelgő volt, csak rémesen pocsék az időzítés. Bár így jobban belegondolva érdekelne Hayley-nek hogyan sikerült ennyire jól és gyorsan ráéreznie a dolgokra, hmm simán eltudom képzelni, hogy a nappalija ablakából nézte a műsort.
Akár csinálhatnánk egy ivós játékot is, amiben az lenne a szabály, hogy ha kimondjuk a házasság szócsát akkor innunk kellene. Vicces lenne, de azt hiszem, hogy enélkül is éppen eleget iszunk. Mintha csak ezzal akarnánk leplezni a kezdeti sokkot, amit mindketten kaptunk. Ez azért mindkettőnk számára hatalmas dolog. Nagy döntés, de a nyeremény egy életre szóló élményt biztosítana számunkra. - Én már nem vezetek, és neked sem engedném, szóval maximum csak taxival. - Szépen is néznénk ki, hogy az alkeszoknak elfogyott a folyékony kenyerük, ezért taxival kell menniük alkoholt venni. Végülis, kit érdekel? Felnőttek vagyunk, azt teszünk, amit csak akarunk. - Ezt nem akarom elhinni. - Ittam egy újabb kortyot a sörömből, mikor rám tört a nevetés Graham mondandóját hallva. Nem az volt vicces, amit mondott, hanem amit elképzeltem. Nagyon kevés kellett ahhoz, hogy a sör ne az orromon jöjjök ki. Micsoda szemet gyönyörködtető látvány is lett volna. Szép nőies, szerencsére megúsztam. - Elég lett volna annyi is a beilleszkedéshez, hogy felső nélkül kezdesz el fűvet nyirni. - Habár enélkül is nagyon sikeres volt a többi itteni nők körében. Nem túlzás, ha azt mondom, hogy oda vannak érte. Sőt, simán benne lennének vele egy kis hűtlenkedésben. Ó, Graham lehetne a szexi csábító, akivel a nők csalják a férjüket. Viszont ezt a szerepet valahogy nem tudom kinézni belőle. Ennél sokkal jobb embernek gondolom, remélem igazam is van. - Véget ért az ostrom? - Meglepetten néztem rá. El múlt volna az újdonság varázsa? Nem is tudom... Talán én is feladnám a próbálkozást, ha tudnám, hogy nem lenne esélyem nála. Viszont az, aki nem is próbálkozik, annak a legjobb, nem tud pofára esni. - Egy pillanat... - Gyors felugrottan és sietős léptekkel kerestem meg a mosdót. Szeretem a sört, de azt már nem, hogy ennyit kell miatta mosdóra járni. Őszintén nem szoktam nézelődni más házában és azt lesni, hogy hol rejtőzködnek a porcicák, de ahhoz képest, hogy egyedül él nagyon is rend van nála. - Van takarítónőd? - Vissza térve hozzá lehuppantam a kanapéra. Nem lesem vagy bármi, de ha járna hozzá valaki rendszeresen az feltűnne. Viszont ha férfi létére ilyen rendet tart... Akkor azt látni akarom. Oké, jöhet a félmeztelen, vagy teljesen meztelen műsor. Biztosan megártott a sör, hogy ha már ilyenekről fantáziálok. Azért mégis szexi lehet Graham meztelenül miközben takarít. Igazság szerint bárhogy szexi.
ruha
|
do you know who i am?
Graham Hastings
Tárgy: Re: Hastings & Woodson 10.06.20 13:49
Hayley & Graham
- Az ittas vezetés kétlem, hogy jól állna egy mentőshöz. - Még sosem bűntettek meg pozitív alkoholteszttel volán mögött, gyorshajtásért, na azért már igen, de ebben a városban, mint minden nagy városban folyton késésben van mindenki, mert kilóméteres sorok alakulnak ki, jó nagy szarban is lennénk, ha nem használhatnék villogót és szirénát, valószínűleg már régen megcsappant a sikeres ellátások statisztikája, mert ebben a forgalomban szinte esélytelen percek alatt eljutni úgy bárhova is. akkor már még az is többet érne, ha cipelnénk Oliviával a hordágyat a metrón. - Takarítónő? Nem, nincsen. Miért? - Bár őszintén lett volna rá jelentkező, amikor beköltöztem, de elvagyok egyedül is és az valahogy drága szolgáltatás lett volna az nekem. Örülök, hogy végre alábbhagyott a lelkesedés és nem csengetnek be napi szinten vagy húsz alkalommal, kezdett már zavarni és bosszantani, főleg amikor aludni próbáltam. - Netalán van valami kivetni valód férfi kezem munkájából? - Oké, ha egy nő takarít fel, az mindig más, jobban meglátszik, egy női kéz nyoma mindig jobb, valahogy van hozzá érzékük., amíg egy férfi végigtörli azzal, amit éppen talál és tisztítószernek néz ki, bár én azért igyekeztem. - Szeretem a rendet és azt, ha megtalálom a dolgaimat a helyén és nem két perccel indulás előtt kell felrúgnom a házban mindent, hogy meglegyen, ami éppen kell. - Nem tudom, hogy a legtöbb pasi ezen a téren milyen, de ha nem olyan, mint én vagyok, akkor gondolom azt is mindjárt megtudom. Nem vagyok hisztis, ha valami szétmarad, sőt én is elhagyok -ezt-azt a ház különböző részen, különösen, amikor fáradtan és álmosan dobok le mindent, mindössze arról van szó, hogy nem szeretek és szeretnék semmin se átesni, mondjuk egy ruhakosáron, vagy bármi. - Bár a mosógéppel voltak eleinte nézeteltéréseim. - Magyaráztam belőle, majd újabb kortyot ittam a sörömből. Na igen, a mit mivel hogyan és hány fokon problémás volt egy ideig.
Meglepett, de valahol mégis erre a válaszra számítottam. - Mindössze csak érdekelt. - Mondtam vállat vonva. Igyekeztem kitérni a válaszadás alól, de Graham csak nem hagyta annyiban a dolgot. Na jó, nem akartam felmagaztalni, de ha kikényszeríti belőlem, akkor legyen... - Őszintén semmi kivetnivalóm sincs. Sőt, örülnék is annak, ha olyan férjem lenne, aki rendet tud tenni maga körül és nem kell azért veszekednem vele, mert már megint széthagyta a szennyest. - Kapni is fogok egy ilyen álomba illő férfit, de mi nem valódi házastársak leszünk, szóval nem is hinném, hogy átjönne hozzám, hogy szétdobálja a szennyesét. Várjunk csak... Összeházasodunk, aztán el is válunk. Ennyi az egész. Szóval azt sem kell megtapasztalnunk, hogy milyen is az együttélés, esetleg csupán a nászutunkon. Mert ugye ott egészen fura lenne, ha külön szobát kérnénk a nászutas lakosztály helyett. - Akkor tökéletesen kiegészítenénk egymást. Engem nem zavar a káosz. - Persze ezt nem úgy kell érteni, hogy olyan vagyok, mint egy megszállot gyűjtögető és már egy négyzetcentiméter hely sincs sehol sem a lakásban. Persze nem is kell előtte erről magyarázkodnom, hiszen járt már néhányszor nálam és tisztában van azzal, hogy milyen körülmények között élek. Noha ameddig a térdem nem volt a toppon, addig ugye nekem sem az volt a legfontosabb, hogy tökéletes rend legyen a házban. Már annak is örültem akkor, ha túléltem az előző napot, de Graham mindig olyan lelkiismeretesen gondomat viselte. Jó szomszéd és nem túlzok, ha azt mondom, hogy még jobb barát. - Ha eseteg adódna mással is nehézséged, akkor nyugodtan szólj és segítek. - Ittam egy újabb kortyot a sörömből. - Mármint annyival, hogy megmondom, hogy melyik környékbeli házitündértől kell tanácsot kérned. - Ezen hangosan felnevettem. Na jó, talán elbírok egy mosógéppel, legalábbis mostanában nem mostam össze a színest a fehérrel. - Azt hiszem, hogy itt lenne az ideje annak, hogy beismerjem, hogy nem vagyok az a tökéletes kertvárosi nő, aki minden elvárásodnak meg tudna felelni, csak mondom, ha már el akarsz venni feleségül. - Szerintem ezzel tisztában van. Melyik szomszédja hozott neki sört rajtam kívül? Egyik sem, mind csak kaját, mert mind olyan elbűvölő házitündér, talán egyszer én is az leszek, ha valaki igaziból akarna elvenni feleségül.
ruha
|
do you know who i am?
Graham Hastings
Tárgy: Re: Hastings & Woodson 21.06.20 22:23
Hayley & Graham
Attól óvjon meg a jó isten, egy újabb hullámtól, még az elsőt sem hevertem ki teljes mértékben, épp csak most kezdem élvezni, hogy végre tudok nyugodtan pihenni. - Persze, csak szólj előtte, hogy elbújhassak. - Nevettem, majd ismét számhoz emeltem az üveget, hogy kortyoljak belőle. És itt elsősorban nem a szekrényre kell gondolni, hanem annál valami komolyabbra, konkrét menekülő haditervem még nincs, de majd kidolgozok egyet, ráfogok érni az éjjeli műszakokban, amikor épp béke és nyugi van. - Mondjuk nálad, bevetem magad hozzád, aztán magyarázkodj csak, ha eszükbe jutna ott keresni. - Annyira nem ismerem a nőket, de ha tippelnem kellene, véleményem szerint nagyon is megfordulna a fejükben Hayley, csodálkoznék is, ha nem pikkelnének rá már így is, bár ezután sem állt szándékomban foglalkozni velük. - Várjunk, várjunk, azt akarod mondani... - Iszom újabb kortyot a sörömből, majd valami egészen megdöbbent és rémült arcot próbálok vágni. - Hogy ők volnának a tökéletes kertvárosi nők? - Mutattam is megerősítésképp az utca felé, majd kitört belőlem az elfojtott a nevetés. Oké, főzni azt tud némelyik, de nekem valahogy mégis más az elképzelésem a tökéletes kertvárosi nő hallatán. - Mert akkor bajban vagyok. - Fejeztem be végül a gondolatmenetet, hát ez vicces, nem azért költöztem ide, hogy itt feleséget találjak, de ha mégis ez lett volna a célom, akkor most komoly dilemmában is lennék. - Túl késő már ahhoz, hogy beidomítsalak, ugye? - Vettem fel vele a fonalat, magas labdát nem szabad engedni magától leesni, azt bizony le kell csapni, még akkor is, ha nem gondolom komolyan, mert nem, az viszont nagyon is az lesz, hogy feleségül veszem, igaz mindössze néhány hétig, nekünk teljesen elment az eszünk, ennyiben nagyon is biztos vagyok. Ki vállalná be ezt rajtunk kívül? Abba bele sem gondoltunk, hogy esetleg balul is elsülhet a dolog és most már ne is.
- Egyébként tisztában vagy azzal, hogy a barátságunk miatt mennyi rosszalló pillantást kapok? Biztos vagyok abban, hogy aki látott az előtt bejönni hozzád annak tuti nem az volt az első gondolata, hogy mennyire irigyli a barátságunkat. Habár őszintén nem érdekel, hogy mit pletykálnak rólam, rólunk, de biztosra veszem, hogy nem azt hiszik, hogy sörözünk, hanem hogy szenvedélyesen szexelünk egymással. - Mondjuk úgy, hogy aki látta a született feleségek cimű sorozatot az el tudja képzelni, hogy az itteni nők milyenek tudnak lenni. - Azt hittem, hogy ezzel már tisztában vagy. - Nem bírtam ki, belőlem is kitört a nevetés. Nem hinném, hogy belőlem bármikor is olyan tökéletes férjes asszony fog vállni, legalábbis lehet, hogy a látszat meglesz. Kertvárosban élek, de még mindig a szüleim házában. Logikus megoldásnak tűnt, tekintve, hogy annyit utaznak, hogy szinte alig vannak itthon. Nekem meg nem szempont, hogy minél közelebb lakjak a munkahelyemhez, tekintve, hogy otthonról dolgozok. Ezért is tűnt egyszerűbbnek maradni, habár talán egyszer eljön még az a nap is, mikor kirepülök a családi fészekből. Most mégis úgy hiszem, hogy kár lenne elpocsékolni egy ekkora házat, hogy üressen álljon. - Tessék? - Nem azért kérdeztem vissza mert nem hallottam volna jól azt, amit kérdezett. Sokkal inkább azért, hogy esélyt adjak neki, hogy máshogy, vagy inkább másik kérdést tegyen fel, de képtelen voltam ismét hagyni, hogy szóhoz jusson. - Beidomítani? Mégis mire? - Esetleg arra, hogy engedelmesen főzzek, mossak, takarítsak rá? Úgy gondolom, hogy a mai modern világban ez már nem csak a nő dolga, főleg akkor nem, ha a nő nem háztartásbeli. Biztosan el fogom várni a férjemtől, hogy segítsen be a ház körüli teendőkbe, mert tuti, hogy nem fogok egyedül mindent megcsinálni a munkám mellett. Ez is arra mutat, hogy belőlem bizony nem vállna jó kertvárosi feleség.
ruha
|
do you know who i am?
Graham Hastings
Tárgy: Re: Hastings & Woodson 15.07.20 17:40
Hayley & Graham
Nem bírtam megállni, nevetésben törtem ki, oké, ezt gyorsan fogalmazzuk át, vagy már késő lenne? Igen, azt hiszem túlon-túl, sokkal inkább lenne itt az ideje menekülőre fogni vagy megdobálni valamivel, mondjuk valami édességgel, mert a sörből szerintem már kifogytunk, ami a hangulatunkon is jól érzékelhető. - Lássuk csak, cuki kertvárosi feleségnek, áfonyás pite illattal, kockás kis köténykében? - Próbáltam, esküszöm nagyon igyekeztem komoly arcot vágni, de ha látná milyen arckifejezést vág... - Nem, nem jött be? Nem, oké, csak megjegyezném, hogy a jegyek nászútra érvényesek, nem az özvegységre. - Igaz, még alá sem írtuk, sőt még semmit sem csináltunk, de nem szeretném bedobni a törölközőt még a nászutam előtt, abból hol marad az élvezet? - De néha, azért kedveskedhetnél, nem? A férjuradnak... - Folytattam tovább a heccelését végig vigyorogva és mi tagadás, jó mókának tűnik, vagyis tűnt egészen addig, amíg Hayley be nem keményített és fel nem kapta a kanapéról az egyik díszpárnát. - Hayley, tedd azt le, jó? Esküszöm, nem gondoltam komolyan... - Nem én, csak még mindig ráz a nevetés, gondolom ennek tulajdonítható az is, hogy a következő másodpercben a képembe landolt a párna. - Asszony, az asztalra csapok! - Emeltem fel a párnát és vágtam vissza nem túl erősen, egy, hogy nem szeretnék semmit se leverni, nincs kedvem takarítani és a kicsi feleségemben sem szeretnék bármi kárt tenni. - Álljunk csak meg, akkor itt pontosan mik is lesznek a te teendőid feleségként? - A vesztemet érzem és úgy látszik mindenáron elakarok menni a végsőkig, amíg csak bírja cérnával az ugratást, hát legalább időben felkészülünk egymás bosszantó társaságára. Nemrég voltam szabadságon, pontosabban mielőtt munkahelyet váltottam, de nem fogok tiltakozni újabb két hét ellen, hawaiin. Hmm, jól hangzik, majd kenegetem a hátát, nehogy leégjen, elvégre az elég kellemetlen tud lenni éjszakánként, ha sehogyan sem tudsz feküdni, azt mégsem hagyhatom.
Az már biztos, hogy ez a beszélgetés kezd egyre inkább furcsább lenni számomra. Valójában nem tudom elképzelni magamat olyannak, mint amilyennek a filmekben tűntetik fel a kertvárosi nőket. Úgy érzem, hogy bennem sokkal több rejlik annál, mint hogy egész nap süssek és főzzek a férjemre és persze az egész házat makulátlanná tegyem. - Szóval így már nem is vagyok elég jó neked? - Graham nagyon jól szórakozik ezen. Még szerencse, hogy mentősként dolgozik, mert ha továbbra is így halad, akkor talán szükség lesz arra, hogy ellássa a saját sérülését, amit okozni fogok neki. - Most már kezdem érteni, hogy miért van annyi elvált nő. - Hát ez csodálatos. Az özvegységről és a válásról beszélgetünk mikor még valójában össze sem vagyunk házasodva. Azt hiszem, hogy a vártnál is rövidebb lesz a kamu házasságunk, ha továbbra is így haladunk. - Kedveskedhetnék? Adok én neked olyan kedvességet... - Ennyi volt, már nem bírtam tovább cérnával. Graham nagyon kezdett túlzásokba esni és látszólag nagyon is jól szórakozik. Most pedig rajtam van a sor. Felpattantam kezemben fogva az egyik párnát, hogy végre megkapja azt, ami egyébként is rég meg kellett volna. Mondhatni elszabadult a pokol. Még szép, hogy hozzá vágtam az egyik párnát. Örülhetne, mivel nagyon is kedvelem ezért dobálozok csak párnával, hiszen nem akarok benne kárt tenni. Azzal viszont nagyon is meglepett, hogy asszonynak nevezett és a párna hirtelen ismét vissza került hozzám. Szóval így... - Hmm... - Tettem felé néhány aprócska lépést, miközben a párna mindig a kezemben volt. - Egy rendes házasságban biztosan az lenne a dolgom, hogy kielégítsem a férjem minden vágyát. - Hopp. Magas labda feldobva. - De a mi házasságunkban talán az lesz a legfőbb dolgom, hogy megpróbáljalak nem megölni a szemtelenkedésedért. - Persze a hatás kedvéért lendítettem meg ismét a párnát, de úgy tűnik, hogy túl nagy volt a lendület, de szerencsére közel voltam már ekkor hozzá. Megbillentem és persze abba próbáltam megkapaszkodni ami a legközelebb volt hozzám és persze Graham volt az. Szerencsénkre a kanapé pont mögötte volt. Mire észbe kaptam már ott feküdtem rajta. Túl közel volt hozzám és ilyen közelségből szinte lehetetlen ellenállni neki. Szándékosan van ilyen jó illata? Most valahogy szóhoz sem tudtam jutni, pedig már nagyon hosszú ideje nézünk egymás szemébe.
ruha
|
do you know who i am?
Graham Hastings
Tárgy: Re: Hastings & Woodson 17.07.20 18:33
Hayley & Graham
A támadás első hullámot sikeresen vészeltem át, jól van asszony, akkor kesztyűt fel. - Hé, ácsi, én csak próbálok hiteles férjet játszani, neked is azt kellene, tudod, csak hogy könnyen menjen élesben, szóval igen kedveskedned kell, és nem a serpenyővel, amikor éjjel kettőkor érek haza sörmámorban úszva. - Oké, ezt azért nem tudnám elképzelni magamról, sosem voltam az a kocsmatöltelék, nem azt mondom, hogy a haverokkal nem ugrom le szívesen egy-két körre, de hogy egyedül, aztán valamikor beesve az ajtón érjek haza, az nem az stílusom. - Bár asszony, te inkább azért lennél dühös rám és ütnél, mert téged nem vittelek magammal. - És bumm, megint előjött a szemtelenkedő énem, túl jól megy ez már, tudom, tudom, ideje lenne befognom és abbahagyni a nevetést, mert Hayley szemeiben már pattog az a bizonyos szikra, az a folytasd csak és meghalsz pillantás, de abból a rekesz sörből, amivel először és azóta többször is beállított, eléggé erre tudok következtetni. Már láttam előre, hogy ez nem lesz meg, de mire szólni tudtam volna, addig inkább elkaptam, lendületből pottyant, inkább zakózott az ölembe, hosszú másodpercekig álltuk egymás tekintetét, pimaszul vontam fel szemöldököm, miközben tartottam félig rajtam fekve. - Egy újabb pont nekem. - Most már ideje volna neki is mutatnia valamit, én vagy elkapom, vagy eltudom látni, mert ez a munkám. - Ha ezt is fogod csinálni, talán enyhíthetünk a többi kötelezettségeden. - Őszintén magam sem tudom mi ütött belém, talán tényleg csak a sör, de pillantásom fúrom mélybarna szemeibe, hol ott el kellene engednem már. Egyetlen másodperc erejéig engedve annak a különös késztetésnek hajoltam hozzá közelebb és pontosan tudtam mit akarok, puha ajkaira tapadni, közben mégis magamhoz tértem. - Bocsáss meg. - Kaptam el a tekintetem és fordultam el. Zavart voltam és rég éreztem ennyire idiótán magam. Az alkoholra szerettem volna fogni és a pillanatnyi, villanásnyi zavarra a fejemben, elkapott a hév és nem gondolkodtam, jobban mondva fogalmam sincs mire gondoltam, fenébe.
- Ne aggódj, biztos vagyok benne, hogy nagyon is hitelesen fogom játszani a szerepemet. - Mivel már volt kapcsolatom más férfival, ezért tudom, hogy hogyan viselkedik egy szerelmes pár... Az pedig egészen biztos, hogy vele más lesz, hiszen mi csak hamu házasok leszünk. Meg kell találnunk a biztonságos középutat. Nem szeretném, ha kellemetlenül éreznénk magunkat azért, mert mások előtt enyelegnünk kell. Viszont azt sem akarhatom, hogy erre az utazásra rámenjen a barátságunk, hiába nyertük meg ezt a drága utat, nem érne annyit. - Biztos mérges lennék rád, de azért nem ütnélek miatta. - Minek néz engem? Az egy dolog, hogy elszórakozunk azzal, hogy egymást dobáljuk párnával, de tettlegességig sosem fajulnának el közöttünk a dolgok. Szép is lenne, egy házaspár, aki veri egymást. Ez lehetett volna közöttünk az a bizonyos hűha pillanat... Az ölében voltam, kezei derekamra tévedtek, és esküszöm, hogy tényleg azt hittem egy röpke kis pillanatra, hogy meg fog csókolni. Aztán inkább bűnbánóan elfordította a fejét, mintha valami rosszat akart volna elkövetni. Talán nem is baj, hogy így alakult, még akkor sem, ha én is vágytam csókjára, talán még jobban is akartam, hogy megtörténjen. Nem ez lenne az első csókunk, de akkor is csak azért csókoltuk meg egymást, hogy megnyerjük azt a buta kis játékot. - Ez csak akkor lesz kínos, ha azzá tesszük. - Most kellett volna kipattannom az öléből, de mégis inkább finoman végig simítottam arcán, miközben óvatosan felém fordítottam fejét, hogy ismét rám tudjon nézni. - Nagyon gyorsan le fogunk bukni az utunkon, ha képtelenek vagyunk megcsókolni egymást. - Mert a szerelmeskedő nászutasok között biztosan mindenki csókolozni fog, nekünk pedig el kell játszanunk előttük egy szerepet és hitelesnek kell lennünk. Nem azt mondom, hogy egymásra kell cuppannunk egész úton, de azért meg kell tennünk bizonyos dolgokat. - Szerinted mit kellene tennünk? - El kellene próbálnunk azt, hogy mások előtt hogyan csókolnánk meg egymást? Biztosan csak a sör miatt gondolok erre... Talán még sem kellene. Jobban bele gondolva eddig, ha valaki ölében ülve csókoloztam, akkor sosem álltunk meg a csóknál.
Kezdőlap 
Tárgy: Hastings & Woodson 
23.04.20 17:41
Az utóbbi napok elég zűrzavarosan teltek, már mondhatni, hogy Hayley-nél laktam, volt, hogy beugrottam megnézni mielőtt munkába mentem és amikor hazaértem és volt, hogy elaludtam a kanapéján, ami nem azért volt, mert untatott, hanem mert tényleg fáradt voltam és szerintem, mire a mondta végére ért é válaszolnom kellett volna már horkoltam. Többnyire zuhanyozni ugrottam haza, átöltözni, amit egy-két napig még egész jól visel az ember fizikailag is, de egy egész héten már elég megterhelő, de így nyugodtabb voltam, mert nem szorult újbóli ellátásra, bár így is egyedül volt egész napokat, de a szabadnapjaimon nem kellett egymaga szerencsétlenkednie, és azért sem panaszkodtam, ha esetleg összeütött valami kaját, mire megjöttem.