Anyám mindig azt szajkózta, hogy sosem leszek jó semmire sem, sosem lesz belőlem elég jó ember, mindössze egy semmirekellő vagyok, ahogyan az apám is. Aztán igaza is lett. Fene sem tudja, hogy azért mert egész gyerekkoromban szinte minden nap ezt hallgattam és végül nem akartam kitörni a rám erőltetett skatulya szerepből. De az is lehet, hogy mindvégig tisztában volt azzal, hogy sosem fogok teljesen kitörni a mocsokból. Bent ragadtam a kis piti dolgok kellős közepében. Van, mikor jobban megy a szekér, de vannak olyan napok, amikor fogalmam sincs, hogy mit fog hozni a holnap. Valójában már évek óta nem tervezek előre, csak sodródok az árral, így alakulhatott az is, hogy már tiszteletemet tettem a börtönben is. Inkább nem térnék ki a börtönben töltött időszakomra, tényleg annyira durva, mint a filmekben levázolják, sőt még durvább is. Nincs más választásod, ha bekerültél csak arra kell koncentrálnod, hogy egy nap ki is fogsz jutni a sittről, ha pedig kijutottál onnan, akkor minden újra kezdhetsz, tiszta lappal indíthatsz. A börtönben időm az volt bőven, ezért alaposan át tudtam értékelni odabent az életemet, de aztán mégis ahogy kijöttem visszacsöppentem a régi bevált rendszerembe. Minek változtatni valami, ami egyébként tökéletesen működött azelőtt? Mindössze óvatosabbnak kell lennem, a fene se akar újra a rácsok mögé kerülni. Megtanultam odabent értékelni a szabadság érzetét, de nap, mint nap kockáztatok azzal, hogy nem tettem le a régi rossz szokásaimról. Minden piti kis balhéba benne van a kezem a környéken, mindenről tudok, ami a közelemben történik, legyen szó akár drog, vagy fegyverkereskedelemről, de a maffiával nem akarok összetűzésbe keveredni, nekem éppen elég a saját placcom is, később is ráérek terjeszkedni. Hogy mit akarok az élettől? Erre a kérdésre még magam sem tudom a választ. Talán nem ártana, ha valahol gyökeret eresztenék, találnék magam mellé valakit, akit nem zavar, hogy miből élek, hogy az életem milyen veszélyes szokott lenni. Túl nagy kérés, ugye? De a magam negyven évével már én sem leszek fiatalabb. Az idő felettem is elmúlik, de még esélyem lehet arra, hogy nemzzek egy utódot, aki tovább viheti az Avery nevet. Egy utódot, aki mindent megkapna tőlem, de sosem engedném, hogy részt vegyen az apja mocskos ügyeiben.