Alex & Chels

 
Most legszívesebben bevágtam volna, hogy tőlem is kaphat egyet, ha nagyon szeretne, aztán mégis visszaszívtam, mert én erre is képes vagyok. - Erre most mit vársz, mint mondjak? Már mondtam, hogy sajnálom... - Őszintén sajnálom, nem játszom megy ilyesmi, más különben már rég leléptem volna, mondjuk azzal az erőszakos vadbarommal. Az kicsit sem zavar vagy érdekel, hogy milyen jelzőkkel illeti, én a jó előbb egy orangutánhoz hasonlítottam, és mint az kiderült, nem is tévedtem, csakhogy ezzel a kijelentésével már inkább engem minősít, ami meg már nagyon is érdekel.
- Majd megmondom, ha nyugton maradsz. - Vontam meg a vállam egy sunyi kis vigyorral. Ennyiből azért már sejtheti, hogy mit is gondolok, de most nem az számít, hogy én mit gondolok, hanem hogy elég szépen helyben hagyták, amiről én tehetek, szóval az a legkevesebb, hogy megpróbálok legalább most rendes lenni, értékelhetné, nem kell mindjárt bunkózni, hogy milyen alakokkal kavarok vagy kavartam.
- Mi?! Dehogynem kell! Na, ne legyél már puhány, vedd el a kezed. - Most komolyan ezt fogjuk játszani? Mint a kicsi gyerekkel, amikor etetni akarják? Játszunk, repül a, repül a, repül fertőtlenítő kendőt, vagy mi? Bár én nem megetetni akarom vele, csak az arcára kenni. - Jobban hisztizel, mint egy két éves, aki nem akar sárgarépapürét enni. Ne csináld, engedd már! - Igen, fájni fog, igaz nekem még sosem mostak be, de azért estem már el gyerekként, pont így ellenkeztem, csak hangosabban, és azt hiszem rúgtam és haraptam is, szóval megtudom érteni, de már felnőttek vagyunk.
- A buli már akkor elvolt rontva, amikor ez a vadbarom betette a lábát ide. - Vagyis Alex végképp nem tehet semmiről, és ha valakinek bocsánatot is kell kérnie, akkor az én vagyok.
- Majd ha nem leszel ilyen puding, akkor megengedem. - Talán nem kellene tovább zrikálnom, de hátha így tudok rá hatni, vaaagy esetleg, elküld a fenébe, az is elég sanszos, bár azért kétlem, ha már moziba akar vinni.

klikk

Alex & Chels

 
- Akkor szenvedj, bánom is én! - Adtam fel a dolgot, legszívesebben ahelyett, hogy próbálnám ráerőltetni, hogy engedje, hogy segítsek, inkább jó alaposan fenékbe rúgnám, aztán csessze meg! Elvégre, én ehhez amúgy sem értek, csak ahhoz hogyan kavarjak vadbarmokkal, nem mellesleg egy barom most is itt áll, vagyis épp ül előttem, szóval ezt inkább ne is vesézzük tovább.
- Persze, rendben van. Menj csak. - Nem állt szándékomban útját állni vagy megakadályozni ebben, így szépen körbefont karral végignéztem, ahogy nagy nehezen feláll a székről és stabilan két lábon is marad, bár hogy mennyire stabilan, arra nem fogadnék, és megindul a kijárat felé. Lassú léptekkel haladtam utána, egyrészt mert látni akartam ezt mégis hogyan képzelte el a kis fejében, másrészt, ha nem jön össze a haditerve, legalább az orra alá dörgölhetem. Csökönyös szamár. Szinte filmbe illő volt a jelenet, ahogy megszédült, csak reméltem, hogy azért nem fogunk mit ketten felnyalni valahova, ha megpróbálom megtartani, így gyors léptekkel teremte mögötte és bújtam be a válla alatt, hogy segítsek neki egyensúlyt tartani.
- Inkább ne szólalj meg, csak gyere! - Őszintén már ott tartok, hogy azt sem tudom mire is vagyok dühös igazából. Talán kicsit mindkettejükre. Az ég szerelmére, csak bulizni akartam, erre kibuliztam magamnak egy részeg disznót, meg egy másikat, aki alig lát ki a fejéből a szeme alatt lévő duzzanattól, de azért jól van. Kiérve leintettem az első taxit, majd a kocsi felé irányítottam, vagyis hát megpróbáltam arra dönteni.
- Befelé! - Nem nagyon érdekel mit akar vagy hova akar menni, nincs épp a helyzete magaslatán, szóval így járt, a lesz, amit én mondok, végre! Tényleg, ne segíts! Kimelegedtem, mire betuszkoltam a kocsi hátsó ülésére, félig-meddig ülő- fekvő pozícióban, nem számít, de bent van, beültem mellé, majd bemondtam a címet. A sofőr először úgy nézett ránk, hogy ha lerókázod a kárpitot, halott ember vagy, de most nem igazán foglalkoztam vele, amúgy sem az elfogyasztott alkohol a nagyobb problémája, sokkal inkább a sajgó feje.

klikk