Nem vagyok az a közismert irgalmas szamaritánus, ezt aláírom, sőt szerintem még életemben nem adtam egy centet egy utcai zenésznek sem, vagy adakoztam alapítványoknak, ha meg is tettem, azt nem a magam nevében és ebbe a témába most inkább ne is kezdjünk bele, ettől lehetek rossz ember vagy nem, ezt már rábízom mindenki másra, hogy mit gondol, ez soha nem is volt igazán befolyással rám vagy a döntéseimre és soha nem is lesz, hiszen a feleségem, elvettem, de ugyanakkor nem vagyok végtelenül tapló sem, neki munka kellett, nekem pedig valaki, aki alám dolgozik és nem úgy, hanem valaki, aki helyettesítené Samanthát, oké elég közhelyes, hogy épp egy sztriptízbárból ismerem, ezt sem tagadhatom, mert így van és nem is ott és akkor beszéltünk erről a munkáról vagy bármilyen lehetőségről, hanem később keresett fel, és most tudtam segíteni, mindössze ennyiről van szó.
- Samantha-ra is ugyanezt mondtad, és történt valami? Nem. - Tettem hozzá határozottan megnyomva szavaimat, még mielőtt bármilyen esetleges kérdés fogalmazódhatott volna meg a csini kis buksijában, aminek nem kéne.
- Csak dolgozni szeretnének, elvégezni a munkájukat és hazamenni, és ha bedolgoznak úgy én is hamarabb tudok végezni és időben itthon lenni, veled. - Másképp már nem tudnám megfogalmazni, vagy kérhetném, hogy enyhítsük ezeket a pillanatnyi féltékenységi kirohanásokat, amit más körülmények között átkozottul szexinek tartanék, de nem az irodámban és azért erre sem szeretnék hazaérni.
- A nejem vagy, én mindig, de mindig téged foglak választani, mindegy mi van. - Én sosem használok üres szavakat, ezt már megtanulhatta rólam, megfogom védeni mindig, minden körülmények között és azt a megoldást fogom választani, ami neki jó.
- Khm, mert nem éreztem úgy, hogy már kellene, csak most vettelek el, és fiatal vagy, van még időnk és azt gondolom, hogy vannak még dolgok, amiket érdemes az anyaág előtt megtapasztalnod, nem kell egyből belevágnunk vagy kötelességednek érezned, vagy mindeddig rossz helyen tapogatóztam? - Mert nekem eddig nem tűnt fel, hogy azt látnám a feleségemen, hogy anyai örömök elé szeretne nézni, hiszen olyan, de annyira fiatal még.
Őrülten vágyom rá, mindig és csak szeretném minél többször kielégíteni, édesen és mélyen követelve magamnak forró lüktető és hangos gyönyörét. Mondjuk úgy, hogy kellőképpen élénkítő volt a hideg víz, úgy érzem kicsit elfeledkeztünk az időről.
- Vállalom a bűnömet. - Mert az Ő maga, elvettem a törölközőt, hogy megtöröljem magam, de őszintén nem szeretnék még felöltözni.
- Azt szeretném... - Léptem a háta mögé, kezeim csúsztatva vállamira húztam finoman közelebb magamhoz.
- Ha semmit sem vennél fel és úgy bújnánk be az ágyba. - Nyomtam egy csókot még mindig nedves vállára.

Tagadhatatlanul szeretem feszegetni a határokat és ezzel Desmond is pontosan tisztában van. Na és azt is tegyük hozzá, ha ez nem így lenne, akkor valószínűleg ma most nem is lennénk együtt, házasok pedig pláne nem. Mondjuk úgy, hogy a mi kapcsolatunk is egyfajta határ feszegetésként indult. Pontosan tudtam, hogy el kellene kerülnöm méghozzá jó messzire, mégis volt valami, ami vonzott hozzá, talán a tudat, hogy ezt nem lenne szabad. Viszont az már a múlt, most pedig boldogabbak vagyunk együtt, mint valaha és már nyíltan felvállaljuk, amit egymás iránt érzünk. Ez miatt pedig jogomban áll bármire féltékeny lenni és főleg azokra, akikkel körül veszi magát, mégis tisztában vagyok azzal, ha túlzásba esnénk a féltékenykedési jeleneteimmel, akkor az a kapcsolatunk rovására menne, szóval igyekszem vissza fogni magamat és hinni neki, hogy csak én létezem számára.
- Ezt írásba is adnád? – Végül is miért ne pimaszkodhatnék vele? Hm, mondjuk egyik nap szívesen eljátszanám azt, hogy az ügyvédem, én pedig az ügyfele, aki többet akar tőle, mint az unalmas papírmunka. Biztos vagyok abban, hogy van ilyen ügyfele, de van, akinek ez csak vágyálom marad és van, akinek nem. Én a második kategóriába sorolnám magamat.
- Igazad van, tényleg van még időnk. – Ennyivel le is zártam ezt a témát. Most nagyon nem szeretném azzal untatni, hogy attól rettegek, hogy nekem nem való a gyereknevelés, hogy tartok attól, hogy belőlem is olyan rémes szülő fog válni, amilyen az anyám is. Valójában ez a legrosszabb rémálmom, hogy mindvégig azért küzdők, hogy ne legyek olyan, aztán egy szép napon arra ébredek, hogy az a bizonyos alma nem is esett olyan messze a fájától.
- Ezt szeretnéd? – Még mindig a hátam mögött állt, de az előttem lévő hatalmas tükörnek hála pontosan láthattam minden egyes mozzanatát.
- Na és azt hiszed, hogy kötelességtudóan engedelmeskedni is fogok neked? – Léptem el tőle és kezdtem hátrálni az ajtó felé. Nagyon sok önuralomra volt szükségem, hogy ne nevessem el magamat, miután láttam milyen képet vágott. Aztán hirtelen jött ötlettől vezérelve egyszerűen csak ledobtam magamról a törölközőt.
- Mire vársz még? – Kérdőn felhúztam egyik szemöldökömet, miközben neki dőltem az ajtófélfának. A mai esténk után már csak arra várok, hogy ágyba vigyen, akár szó szerint is. Nem túlzok, ha mindkettőnk nevében kijelentem, hogy eléggé fárasztó este van mögöttünk, így talán tényleg az lenne a legjobb, ha a hatalmas ágyunk kényelmében végre nyugovóra térnénk.

Szavak helyett csak vettem egy mély levegőt és mosolyra húzva ajkaim ráztam finoman a fejem, az én feleségem soha nem lesz nem féltékeny, ehhez azt hiszem jobb, ha hozzászokom, már a legelején, bár azért azt remélem, hogy nem lesz minden egyes női alkalmazottból balhé, mert azt sem fogom túlzottan jól viselni.
- Már megtettem, nem igaz? - Írásba adtam, aláírtam, esküt tettem rá és a többi, és a többi, de ezek nélkül sem kétséges, hogy én mindig Cassandrát fogom választani, egy nő sem tud olyan nyújtani egyetlen éjszakára, amiért bedobnám ezt az egészet, idő kellett hozzá, nem is kevés lássuk be, de a végeredmény számít, nem? És egy pillanatig tényleg úgy volt, hogy mindent beáldozok érte, aztán lesz, ami lesz, komolyan arra számoltam, hogy mindent elfogok veszíteni azzal, hogy azt választom feleségül veszem és mégsem fordult meg a fejemben, hogy jó, akkor hátráljunk és majd kitalálnunk valamit, az nem az én asztalom.
Érdeklődve vontam fel a szemöldököm, mindig is szeretett játszani velem és mindig mocskosul élveztem a játékot és Ő ezt pontosan jól tudta.
- Ühüm, ebben reménykedem. - Bólogattam lassan, ahogy figyeltem minden léptét, mozzanatát, csípőjének finom ringását, le sem tudtam volna róla venni a szeme, igen, pontosan erre számítottam. Mire várok? Erre. Szó nélkül léptem hozzá közelebb, majd hirtelen kaptam fel a karjaimba, bár nem voltak konkrét előre kitervelt szándékaim, de bármikor így a leggyönyörűbb, mély barna szemeim ejtették rabul pillantását, majd indultam meg vele a hálónkba, ami engem illet nekem soha nem lenne elég belőle, lassan fektettem le az ágyra, majd bebújva mellé húztam magunkra a takarót. Már hozzászoktam, hogy bár a legnagyobb méretű hálószobaágyat vettem meg a hancúrozáshoz, nekünk pusztán az egyik fele is elég az alváshoz, hiszen Cassandra többségében rajta tölti édes álmait. Gyengéden fogtam ujjaim közé állát és emeltem feljebb, hogy megcsókolhassam, karom emeltem feljebb, hogy hozzám bújhasson és tovább kóstolgathassam puha ajkait, simogathassam selymes bőrét, annyira édes.