Egy újabb évnek inthetünk búcsút, különös, azt hiszem egyikünk sem merte azt hinni, hogy idén más lesz és nem csak mi csajok, ketten Andreával fogunk mondjuk úgy ünnepelni valahol, Jack... egyszerűen megállt minden, amióta Jack belépett az életembe és nem mondom, hogy mindent felforgatott, inkább csak szebbé tett, megvolt az első közös karácsonyunk, csak mi együtt és arra jöttem rá, hogy nem akarok több karácsonyt nélküle és ha lehet ma éjfélkor erre is szeretnék koccintani.
- Csak egy perc... - Kiabáltam ki a fürdőből, miközben belevarázsoltam magam a ruhámba, még mindig valami elképesztő és gyönyörű, hibátlanul áll és esküszöm percekig csak állok, ahogy végig simítok a ruhámon fentről lefelé.
Kilépve a fürdőből hajoltam le a dobozért, amiben a cipőm van, hogy gyorsan belebújjak és hát megálltam a mozdulatsor közepén, hűha, jól áll a fehér és ez az egész így egyben, jól áll neki, bár Jack-nek minden piszkosul jól áll, főleg én.
- Kész is vagyok, látod, mondtam hogy csak egy perc. - Csókoltam vissza édes ajkaira, majd pördültem körbe és nevettem fel halkan, amikor a fenekemre csapott.
- Hé, disznó. - És én mégis imádok minden egyes vele töltött percet, komolyan nem tudom, hogy csinálta, de nem akarom, hogy abba hagyja.
- Köszönöm. - Húztam végig ujjaim óvatosan a láncon, amint már a nyakamban volt, ajkaim húzódnak mosolyra és hunyom le a szemem egyetlen másodpercre, ahogy ajkaira érintik puha bőröm.
- Jó, jó, mehetünk, tényleg mehetünk. - Kaptam fel a táskám és széles mosollyal az arcomon hagytam magam kifelé invitálni a lakásból, majd az állam is bukfencezett egyet lefelé, ahogy leértünk az épület felé, ez most mi a és hogy a, komoly? Oké, még úgysem volt soha alkalmam betenni a hátsóm egy limuzinba.
- Sziasztok, oh köszönöm. - Értem, megadjuk a módját, el is temettük az első poharakkal még megérkeztünk a hát fogalmam sincs hova, nem sok mindent lehetett kiszedni Jack-ből se.
Értetlenül pislogtam Jack-re, egy, hogy akkor mi a csodának is vettem fel, kettő, beavatna valaki?
- Öhm, mihez is nem kell tűsarkú? - Fordultunk a két fiú felé  

Kuncogva hunytam be a szemem, tudhattam volna, hogy készülnek valamire, kezem nyújtottam Jack felé, hogy kisegítsen a limuzinból, amitől már kezdetlegesen leesett az állam, azt nem mondom, hogy még életemben nem láttam ilyen drága autót, mert ez Las Vegas, elég gyakorta megfordul egy-egy, de azt valahogy sosem képzeltem, hogy egyszer ülni is fogok egy ilyenben, hm vajon miért is nem? Mert egy bárban dolgozom? Mert egy kis lakásban lakom, amit egyébként imádok, nem, azt szeretem, hogy Jack-el élhetek benne.
- Jó, oké, nem lesem... - Szálltam ki, majd előbb kicsit bátortalanul lépkedtem előre, tudtam, hogy nem hagyna elesni, egyik fok a másik után, azt hiszem nincs több.
- Hihetetlen vagy. - Ráztam a fejem mosolyogva, oké, ez elképesztő, de tényleg, a pillanat hm hevében vagy inkább varázsában meg sem fordult a fejemben, hogy nekünk erre mégis mi a csodából volt pénzünk, tudtommal még egy alkalommal nem vásároltunk lottó szelvényt és nem is kaszinózik, kecses mozdulattal csúsztattam kezem az övébe és léptem fel a khm fedélzetre, elment az eszük, de tetszik, imádom.
Belépve fontam magam ujjai közé, majd közelebb lépve hozzá nyomtam finom csókot ajkaira és bújtam hozzá szorosan, lám, lám, lám, húzódott huncut mosoly ajkaimra, ahogy megpillantottam felakasztva a filmekből már jól ismert matróz sapkákat, khm... kibújva karjai közül nyúltam el egyért és emeltem le, majd helyeztem rá a buksimra.
- Hát akkor... - Csúsztattam egyik kezem a csípőmre, a másikat pedig felemeltem.
- Szolgálatra jelentkezem kapitány. - Alig tudtam megállni, hogy közben ne nevessem el magam és a végére nem is sikerült. Nyaka köré fonva karjaim húztam közelebb magamhoz.
- Említettem ma már milyen helyes pasim van? - Lábamat enyhén behajlítva billentettem az övéhez, az idilli pillanatunkból drága Dave és Andrea visítottak ki, igyunk valamit, jól van na, megyünk már, nem kell olyan erőszakosnak lenni, végül is ezt még holnap délig nagyon sokszor megtehetem és szándékomban is áll.