Hmm, ez  emlékeztet egy egészen édes kis jelenetre, bizonyára filmben láthattam, mulattató, tehát most következne az a rész, amikor is udvariasan elnézést kérek Miss Rodgerts-től, amiért ilyen késő hoztam haza a lányát, nos rendben, boldogan vállalom, ahh ünneprontó, jó, jó, befogom, Lucas ül, marad, jó fiú, csintalan mosolyom villantom felé, oké, felfogtam, ez most nem az, nesztelen léptekkel haladok a szobája felé, majd igyekszem hangtalanul becsukni mögöttem az ajtót, amíg anya és lánya megbeszélik, hát amit ilyenkor kell, ha már Anna May nem kért hozzá segítséget, addig is leülök az ágya szélére és türelmesen várakozom, na  végre, rángatom le a nyakamból a nyakkendőm és dobom félre, majd a nyakam is kiszabadítom az ingből.
Hangtalanul nyújtom felé a kezem, majd húzom lassan az ölembe.
- Ez ügyes volt. - Jegyzem meg finoman kóstolgatva ajkai, most már nem kell jól viselkednem és nincsenek is igazán ilyen szándékaim. Hosszan tapadok ajkaira és fordítom meg az ölemben, kezem siklik végig a cipzár nyomán, majd húzom is le, ujjaim siklanak végig immár fedetlen bőrén.
Engednem kellene lezuhanyozni, ez viszont most nem az a pillanat, amikor bármit is könnyedén tudok megengedni, amihez fel kell innen kelnie, de való igaz, hogy ránk férne egy frissítő zuhany és ott is tudok játszani, voltaképp bárhol, ahol szabad utat ad nekem. Elszakadva ajkaitól, simítom félre haját válláról, majd fölé hajolva mohó hévvel csókolok bele puha bőrébe. Kezeim siklanak végig a ruha hátán, majd lehúzva vállairól esem neki nedves ajkaimmal.
- Le kellene... zuhanyoznunk. - Szavaim mélyen és szaggatottan hagyják el ajkaimat, vagy most vesz rá valahogyan, vagy még jó sokáig nem fog zuhanyozni, mert nem fog felkelni ebből az ágyból és a forró víz helyett forró csókjaim fogják beborítani testének minden centiméterét és az egyetlen dolog, ami órákon keresztül bőréhez fog érni, az én leszek. Forró vágyakozó pillantásom fúrom kékjeibe, miközben lassan húzom végig ujjam kívánatos ajkain. Soha ne mondj nekem nemet...

Csalódott nagy barna boci szemekkel pislogok fel rá, de hát én még nem akartam, hogy elvedd és elvidd a közelemből, ismerem már ezt a cinkos kis mosolyt, oké, én is megyek, pattantam fel, ahogy a ruha halk puffanással ért földet, jól viselkedtem, nem nyúlkáltam és csendben követtem a fürdőbe, na álljunk meg egy szóra...
- Te most incselkedsz velem? - Tapadtam meg szemeimmel a csípőjén, ez roppant gonosz volt, de vállalom a felhívást és egy valamiben bizonyos lehet, nem maradok adósa. Sietve bújok ki a ruháimból, az alsó darabok már amúgy is kezdtek igen kényelmetlenné válni, jobb ötletem is lennének, csak arra nincs hogyan fogok ezt a néhány percet kibíny alatt, vajon elég hangosan csobog a víz?
Belépve hozzá a zubogó víz alá engedtem ujjaim hosszú fürtjei közé és simítottam végig, uralkodnom kellett magamon, hoggy ne utasítsam máris a hideg csempének, hogy birtokba vehessem azt, ami most engem illet és amiért majd megveszem jelen pillaantban is, és úgy elég nehéz mindezt megtenni, miközben azt figyelem hogyan csoerdogálnak végig a vízcseppek vonzó idomain. Tusfürdőért nyúlva nyomok kicsit a tenyerembe, majd kezdem finom és lassú mozdulatokkal eldolgozni hátán, így karjaimba zárva vonom közelebb magamhoz és csókolom meg puha ajkait. Merev vágyam érinti csípőjét és baromi vékony az a cérnaszál, és igen csak gyengécske és mihaszna, kezeim csúsznak le és markolok bele formás fenekébe, ajkaim súrolják az övét, ahogy feljebb billentve állát csókolom végig nyakát nedves nyelvemmel, majd lejjebb ereszkedve előtte türelmetlenül kapok puha keblei után. Most azonnal akarom érezni combjait, ahogy meleg bőrével oldalamhoz tapad, miközben forró lüktető szenvedélyével fogad engem, oké, elég a zuhanyból, tapogatom ki a csapot, majd zárom is el a vizet, mélyen igéző ragyogással nézek fel a szemébe, miközben flegyenesedem előtte, nem érdekel és nem várok semmire tovább, most akarlak megkapni, csurom vízesen, meleg combjaiddal, forró belsőddel és édes ajkaiddal.

Vágytól elbódult elmémnek kellett egyetlen másodperc még leesett, hogy játszik is velem, hát jó, legyen Anna May, csavartam derekam köré a törölközőt, majd nyugodt lépteimmel követtem, kivárva még beér a sozábájba éa becsukhattam magunk mögött a ajtót. Itt ért véget az egérút.
lassan közeledtem felé, majd derekánál fogva kaptam el és húztam háttal fordítva szorosan magamhoz, heves és forró csókjaim borították be bőrét, nyakán, vállán, mohó érdeklődéssel tapintottam ki hová is tűtrte be a törölközőjét, majd dobtam le róla. Szakadozó légzéssel és remegő ujjaimmal simítok végig mezítelen testén. Tartva kék szemeit kezdtem vele hátrálni és az ágy felé utasítani, majd egyszerűen egy egyetlen könnyed mozdulattal löktem rajta hanyatt. Annyira gyönyörű, hibátlan és még soha sem volt senkié. Mély levegőt veszek, ahogy lassan feltérdelek az ágyra, finoman simogatva lábát. Izzó barna szemeim elárulják, hogy túl sokáig voltam türelmes és most nem fogom kérni, csak elveszem, amit akarok, ami azt akarom, hogy az enyém legyen. Éhesen mászom felé az ágyon, kezeim süppednek a takaró anyagába combjai mellett, aprót harapok combjába, majd húzom végig nyelvem rajta, végül megragadva húzom közelebb ajkaimhoz és forrón csókolok bele lábai közé. Nyelvem húzom végig szemérem ajkain, majd hatolok közéjük és játszom el ugyanezt oda és vissza, majd hevességem egyre mélyebben és mohbban érinti és ingerli legérzékenyebb pontjait, nedves nyelvem hívja kéjes játékra érzékeit, a cica elejtette a prédáját, de úgy döntött, hogy előbb eljátszadozik vele. Mohón és ellentmondást nem tűrve ostromlom ajkaimmal, nyelvem alatt érzem nedves vágyát irányomban, és lassítok, aprókat érintem, ki vele Annie, mit szeretnél, most azonnal kérsz magadba vagy maradj még egy kicsit tovább űzve a felegekbe. Megígértem, hogy mindent megmutatok és azt is fogom. Már-már pokoli módon körözök aprókat nyelvem hegyével, miközben követlőzve tolja felém csípőjét saját édes gyönyörét kérve és követelve, telhetetlen vagyok csillapíthatatlan vággyal, elég nehéz kombináció, így még nem égeztünk, de annyit megígérhetünk, hogy mire álomba zuhan nagyon, nagyon elégedetten fog aludni.

Halkan mordulok fel, ahogy hajamba túr és határozottan követel fel magához, lassan egyesével remegnek meg, majd pattannak el a kis szálak a fejemben, merevségem feszül meleg bőrének, miközben forró nedves ajkaim veszi birtokba, kezeim siklanak végig testén, majd erősen és feszesen markolok bele kerek fenekébe és mohón kapok követelőző csókjau után.
- Csak vedd el. - Simogattam végig hátán, majd megemelve csípőjét engedtem, hogy a saját ütrmében fogadjon magába. Nos, úgy látom most már egészen jól megy az irányítás, nagyon is, ami azt illeti, sokáig húztam és feszítettem önmagam határait, mohón kér magába újra éa újra, fejem vetem a párnába és csak élvezem melegen lüktető ölét és gyönyörűséges hibátlan testének látványát, nincs ami jobban kielégítene most. Selymes, puha bőrének tapintása, vágytól ízzó teste, pontosan olyan telhetetlen és vad, amilyen én vagyok, ez így nem elég, állánál fogva húzom le magamhoz, majd húzom végig nyelvem bőrén és ajkain.
- Lassabban, Anna May. - Szakadozva hagyják el szavaim ajkaimat, heves, forró és eszméletlenül kívánom, nem fogom bírni tartani magam tovább, ha ezt a ritmust fogja űzni velem, már pedig a huncut csillogásból kék szemeimben eléggé arra következtetek, hogy nem, nem fogja azt tenni, amit mondok, belekóstolt és most már kell neki, ez ismerős, csak még kegyetlenebbül dolgoz meg azért a mindent elsöprő gyönyörért, amit egymásnak vagyunk képesek nyújtani, bár a mindent elsöprő nem foglalná magába ezt a mámort, heves az, amikor lesöprök mindent az asztalról, ez valami annál is jobb, bár imádom az érzést, ami hatalmába kerít valahányszor megkívánom és élvezni szándékozom mindaddig, amíg vágyat félek felfedezni pillantásában, és soha sem akarom, hogy elfojtsa, inkább törjön rám vagy tegyen bármit, csak ne vegyel el.
Csípője kíméletlenül követeli testének édes jussát és annyira mohó, vad és szenvedélyes, hogy vétek lenne ezt elvenni most, csak csináld Annie, vedd el, amire szükséged van, velem megteheted!

A pokolba, Anna May, ujjbegyeim halovány csíkot hagynak hófehér bőrén, még el nem érek keményen ágaskodó mellbimbójáig, mocskos kis játékot űz velem és én veszettül élvezem minden percét, mert érzem, hogy csak az enyém, az én jelenlétem, illetve az én hatásom és azt akarom, hogy ez így is maradjon, isernki akarok minden ilyen pillanatot, amikor mohó mindeddig mélyen elfojtott vágyaitól vezérelve von magához és követeli tőlem, amire szüksége van. Csípője türelmetlen, heves ütemet diktál, nem lassít, nem vár, nem kér csak elvesz, ügyes kislány.
Teste melegével tölt meg és édes nyögdécselése bolondít meg, kell nekem ennek a testnek ígérete, mégha szavai nem is, de azt akarom, hogy csak fölöttem mozduljon és nyögjön így, egyszerűen nem lehet mindenki érdemes ezeket a puha értatlan ajkakat érinteni. Fejemet a párnába vetve engedtem el magam és adtam meg neki mindent, amit forró mohó mozdulatai követeltek, majd élesen zihálva élvezem, ahogy izmai megfeszülnek és remegve ejt mély gyönyörébe.
Lassú mozdulatokkal simogatom hátát, amíg mellkasomon fekszik és csak próbálok egyenletesen lélegezni, kimerült, aludj csak Annie, puhán viszonoztam édes csókját, majd miután hasra fordult az oldalamra dőlve vátám át rajta karom és húzom közelbb magamhoz, melegem van, így csak derekamra húzva a takarót helyezkedem el, Annie már békésen szuszog, mire sikerül nekem is elaludnom. Igaz, néhányszor felébredtem kinyomni egy-egy hívást és üzenetet, majd egzsyerűbbnek véltem levenni róla minden jelzést, majd reggel foglalkozom velük.
A pislogás is nehezen megy még, de mi a fene ez, emelem fel a fejem, Annie még mindig édesen alszik, kezemmel a fenekén, hmm, észre sem vettem és újra csengés, morogva döntöm vissza fejem a párnába.
- Annie... - Morgom félig a párnába, oké, az övét is ki kellett volna kapcsolni, mi a frász lehet ilyen fontos, várjunk, Camila... Ő nem adja fel, harmadszorra és negyedszerre sem, mert ha az előző három alkalommal nem vetted fel, akkor negyedszerre ez biztosan megváltozik, sosem fogom megérteni.

Morogva vetem vissza fejem a párnába, hihetetlen ez a nő, hihetetlenül bosszantó, aha, aha, remek Camila, fordulok az oldalamra, valamiért az az érzésem, hogy ebből alvás már nem lesz, álmosan pislogva figyelem Annie-t, ahogy beszél, teljesen fedetlenül, uganis eddig én voltam, ami eltakarta testét, szebben nem is indíthatnánk a napot, felcsillanó szemekkel bújtam közelebb hozzá, még twlwfonált és fúrtam be magam karja alatt, mélyen csókoltam bele puha bőrébe és szívtam be finom illatát, tudom, hogy modortalanság yavarni valakit, miközben mással beszél, de most hmmm, nem érdekel és tovább haladva ajkaimmal csókoltam rá kemény mellbimbójára, lassan, szemtelenül és ingerlőj játszadozva vele. Őszintén? Fogalmam sincs mikor maradhatott abba a beszélgetés, megtaláltam saját magam reggeli játékát, ami kellőképpen lefoglalt, mintsem hogy Cami fecsegését hallgassam, ehhez még túl korán van, még a vámémat sem ittam meg és azt hiszem az még várhat is egy kicsit. Lassan mászom és tornyosulok fölé, nedves ajkaim futnak végig felsőtestén puha kebleitől, fel a nyakán még bele nem pillanathattam abba a ragyogóan kék szempárba.
- Jó reggelt, Annie. - Apró csókokkal húztam végig ajkaimat álla vonalán...
- Mikor jön? - Kérdeztem puha ajkait súrolva. Bármennyit is mond, öt percert vagy húszat, most nem engedem innen sehova, annyi biztos, azután Camila pedig megtanul várni, vagy bánom is én mit csinál. Lágyan kezdem kóstolgatni édes ajkait, meleg bőröm tapad az övéhez és eléggé keményen tiltakozom az ellen, hogy most csak úgy felöltözzünk és amennyiben ez rajtam áll, nem is fogunk, nem engedem, gyönyörű és ruhátlan, teljesen és tökéletesen, részemről ez eldőlt, kezem indul felfedező útjára, ahogy közelebb és beljebb követelem magam selymes combjai közé, behajlított ujjaimmal simítok végig bőrén, nem tudok és nem is akarok ellentmondani ennek és elképzelésem sincs más hogyan nem látta eddig azt, amit én, de hálás vagyok érte, Ő most már az enyém és csak magamnak akarom, amíg ezt megtehetem és kérhetem.

Halvány mosoly jelenik meg arcomon szavai hallatán.
- Hmm, engem soha sem zavar a reggel Anna May... - Sőt, semmilyen napszak sem, ha vágyom valamire, akkor az most kell, most akarom ennyit megtapasztalhatott már velem, igen reggel van és akarok lenni az első, aki elvehet egy apró darabot, egy falatot belőle, utána elengedem, de addig nem, előbb még kérem, ami az enyém és Ő ezt pontosan érzi, érzi abból, ahogyan hozzáérek, csókjaimból, nyelvem heves játékából, meleg bőröm tapad az övéhez és kérem magam puha combjai közé.
Húsz perc, hmm jó... húsz perc nagyon sok mindenre elég, a kávé pedig csak forrón érdemes, így van még időnk, forrón követelem vissza ajkait újra éa újra, csípője mozdul alattam és feszül hozzám oly hivogatón és vágytól fűtve, finom, meleg és puha éa csak rám vár, felhúzva térdeit követel még szorosabban magához és ad ezzel kényelmesebb, szabad utat, kíván, nedvesen és forró ölével, utánam sóvárog és kell nekem, mindenével együtt.
Fokozatosan hatolok belé, magamnak akarok minden apró sóhajt, érezni, ahogy teljesen kitöltöm, majd lassan mozdulok vele éjra és újra megismételve, gyönyörű, tökéletesen hibátlan és mindene értem van, ártatlan és még megannyi gyönyör feltáratlan előtte, mintha csak nekem alkották volna, egyedül csak nekem. Tartom a ritmusát, még csípője elém siet és hevesebben és itenzívebben köetel magának, feje felett megtámaszkodva fúrom tenyerem a párnába, felső ajkába kapok játékosan kóstolgatva, miközben mohón és keményen lendül csípőm felé és veszem el, amit alig néhány órája adott meg nekem, de ez nem számít, akár egy szemtelen kisgyerek, csak kérek még és hiszen, miéért is ne szabadna? Forrón, nedvesen és puhán fogad magába minden egyes mozdulatomnál, amit fölötte teszek meg, kezem csúszkál és siklik előrébb a párnán, miközben édes ajkait ostromolva préselem egész testemmel a már felmelegedett ágyneműnek, nincs, ami ne hevülne fel vágyaink alatt, legalábbis én sosem leszek az, akit Anna May ne lenne képes felheíteni.

Ó, ez az édes, gyerecsak velem! Érzem, ahogy szorosabban vonja körém lábait és tart magában, édes mély nyögései borítják fel az olajos hordót, annyira mély és intenzív, hogy kit érdekel bárki, csak engedd, hogy csináljam az egyetlen dolgot, ami a legjobb, nem az egyetlen, amiheez értek, de az egyetlen, amit szeretek és amire sosem mondanék nemet, csak kérnie kell, bármilyen módon, megfogom érteni. Mondjuk így, de olvasok puha ajkairól, vagy akár abból az ártatlan kék szempárból is, ahogy mély zavarban pislog rám, édes és érintetlen, pontosabban csak volt, mert én bekoszoltam, mohón és szenvedélyesen, élveztem és élvezem minden alkalommal, add nekem magad!
Izmai feszülnek meg körülöttem és követel magával az édes megkönnyrbbülésbe, zihálva csúszok végig a kezem a párnán és engedem le magam hozzá, mellkasára döntve homlokom próbálok egyenletesen lélegezni.
- Gyönyörű vagy, Anna May. - Gyönyörű minden érintésben és kielégülésben.
Lassan húzom fel magam és mászok ki lábai közül, felállva az ágyról akad meg tekintetem a széken, ooké, az ott az én ingem és az én nadrágom, élére hajtogatva, meglepetten állok meg, majd fordulok vissza a vállam fölül, szóval így? Hát ez új, Miss Rodgerts incselkedik velem, már megint. Hmm, hogyan reagáljunk erre? Egy biztos, nem így meztelenül elterülve az ágyon a fenekemre csapva fog rávenni arra, hogy felöltözzek és itt hagyjam Camila-nak, a fenébe vele.
- Ttudnád ezt gyakrabban csinálni? - Ívveltek szemtelen mosolyra ajkaim, és azt hiszem cinkosomra leltem a játékba, ugyanis másodszor csapott vigyorogva csupasz bőrömre, jól van, Anna May...
- Gyere ide, Annie... - Nyújtottam felé a kezem és húztam fel térdeire támaszkodva az ágyon. Ne pislogj ilyen pimaszul, átkozottul szexi.
- Ha ezt csinálod, akkor Cami sokat fog várni. - Hajoltam puha ajkai fölé és csókoltam meg, miközben ujjbegyeim húztam végig mellei között, ha azt akarom puha rózsaszínes bimbói megint krmények lesznek, erősen markolok bele feszes fenekébe, úgy tűnik csillapíthatatlan vagyok, amikor róla van szó.

Lassan dőlök vissza vele az ágyra, megmondtam, nem tudom mennyi az elég, ha róla van szó és most nem is érdekel, most had szabadjon, mohó hevességgel hajolok vissza ajkaira, mindig olyan puhán és édesen hivogatnak, ujjaim símulnak finom bőrébe, majd siklanak végig testén egészen csípőjéig, könnyed mozdulattal emelem meg és tartom magamhoz...
- Kapok még, vagy meg kell elégednem ennyivel? - Amit már aligha tudok, fogalmazzunk úgy, ha muszáj, akkor igen, ha nagyon muszáj, de arra sem sok esélyt látok, legalábbis remélek, mindössze néhány másodpercig hagytam fel édes ajkai bitorlásával, őszintén, belekezdtünk valamibe, elég sokadjára, olyan valamibe, amit nem szívesen hagynék félbe, de nem vagyok sem neveletlen, sem udvariatlan, előbb kérek és csak utána követelek.
Az oldalamra dőve símogatom és húzom fel combját, ki se kelnék innen, teszek rá mennyi nem fogadott hívás vár és kinek mi baja, az elém táruló látvány sokkal jobban felcsigáz és inspirál, apró köröket rajzolok selymes bőrén, miközben igéző barna szemeim figyelik ajkainak minden rezdülését, ahogy lassan eláénak egymástól, majd ismét találkoznak, hófehérből kipirult arcát, szinte már művészien gyönyörű és hibátlan.
Ó, hogy mit szeretnék, pillanatokig sejtelmes mosoly kúszik ajkaimra, ahogy finoman kezdek játszani melleivel, majd ajkaira tapadva fonom köré karjaimat és húzom fel az ölembe, kezeim siklanak végig hátán továbbra sem eresztve és követele édes és nedves csókjait. csípője mozdul felettem és ingerlőn csúszik lejjebb az ölemben, nos akkor azt hiszem ez eldőlt és elég a pimaszkodásból Miss Rodgerts, ajkaimon tartva emelem meg, majd fokozatosan hatolva belé töltöm ki puha és meleg belsőjét, élvezem, hogy mindig értem nedves és szándékomban áll továbbra is fenn tartani ezt az egyedüli kiváltságot, azért pedig meg kell dolgozni, nem igaz? Én csöppet sem báonom, ha kifáraszt déli tizenkét órakor, amíg újra és újra kapok belőle és mindig ilyen vágyakozással, izzó ölével és forró csókokkal fogad, az enyém lettél.

Hmm, akkor ezek szerint mégsem lazíthatok, jól van Miss Rodgerts, engedem, hogy felhúzzon ülő helyzetbe, ajkait bitorolva fonom köré karjaimat, majd siklanak végig hátán, végül fenekébe mélyesztve ujjaim irányítom és követelem puha, nedves és meleg ölét magamra, semmi sem számít vagy tud érdkeelni, amint megpillantottam megmagyarázhatatlanul éreztem, hogy muszáj megérintenem és addig mentem, amíg Ő maga azt nem kérte, hogy ne fosszam meg ajkaimtól és nem tudtam megállni és már túlságosan késő van ahhoz, hogy letudjak mondani ezekről a percekről, akarom és kell még, sokszor és ameddig csak az enyém lehet mohón fogom kérni.
Gürtjei közé siklanak ujjaim, majd rámarkolva húzom és utasítom finoman hátra és maradásra, ajkaim játszanak az övéin, forró csókjaim szántják végig álla vonalát, arcát és ahol csak telhetetlen hevességem elidőz egetlen másodpercig, hogy izzó pecsétet nyomjon puha bőrébe. Nyelvem tör utat magának és ejti rabul az övét, ahogy szép lassan elengedem és hátát simogatva tartom vele testünk egyre intenzívebb ütemét. Pontosan ez az, amire szükségem van, amit akarok és ami az enyémnek kell, hogy legyen, add nekem minden gyönyöröd! Vezetem fel tekintetem oly elevenen izzó kék szemeibe, szeretem ezt a pillantást, kéjes nyögései töltenek el és ösztönöznek, hívjak, csalogatnak és magukkal ragadnak, vigyél édes és meg ne állj! Lehelletem égetik bőrét, miközben egyre mélyebb sóhajaim engedem bele, majd erősen tartva karjaim között mozdulok vele és parancsolom a magaménak minden apró rezdülést, vibrálást, minden mozzanatát és vágyát, örömét, ujjaim feszülnek meg rajta, ahogy átengedem magam forrón lüktető belsőjének. Lihegve húzom magamhoz, oké, most már jöhet a nap többi része és Camila.
- Most már főzhetsz nekem egy kávét. - Nyomtam finom csókot ajkaira, miközben aprókat doblok fenekén, bár az ellen sem volna semmi ellenvetésem, ha nem kelnénk ki az ágyból, de az az érzésem, hogy mára már eleget feszigettem a húrt és bizonyítottam nehezen csillapítható mohóságom, repetát is kaptam, ideje mennem.

Így akár több is lehet Anna May, szeretem, amikor ilyen módon váratnak meg, finom csókokkal, gyengéd érintéekkel, még mindig körülvesz édes illata, de azt hiszem most már megleszek, bírni fogok magammal és jöhet az a kávé, kissé értetlenül pislogok, ahogy figyelem milyen gyorsan kap fel magára mindent, ami az esti pólója és egy bugyi, izgalmasan néz ki és kirohan, okké, ez már kicsit furcsán, tarkómat vakargatva kelek fel az ágyról és nűveszem el a gondosan élükre hajtogatott ruháimat a székről, ezek vajon hogy kerültek ide? Tökéletes, sima, sehol egy ránc, ezért egész biztosan egy női kéz fele, belebújok a nadrágomba, majd az ingemet gombolgatva sétálok ki a konyhába Annie után. Be kell allanom mulattatü volt a látvány és szexi is, ahogy alsóneműben, lábbujhegyre emelkedve próbálta elérni a kávét, miközben a pólója engedelmesen követte Őt és csúszott feljebb vele, hmm, elmosolyodva álltam meg és legeltettem szemeim a látványban, jó, nem bírom tovább, ezt muszáj, könnyedén és csendesen léptem a háta mögé, majd csaptam a bugyis fenekére, mire Annie halkan felsikított, én pedig kuncogni kezdtem, na jó, próbáltam visszafogni magam, hamár a tenyerem nem sikerült, ami azt illeti bizsereg is a bőrétől.
- Bocsi, nem tudtam kihagyni... - Nyomtam egy csókot a homlokára, majd felnyúltam a kávés dobozért és letettem elé a pultra.
- Fáj? - Simogattam meg, lennének még ötleteim így a pultnál, de ne húzzam tovább, ugye? Ne forgasd a szemeim Anna May, oké, ebből az arckifejezésből ítélve kicsit elszámított volt a lendület, jól van, jól van, hízelegve bújtam a háta mögé és leheltem apró csókokat a nyakára, majd egy utolsót puha hajába.
- Segítsek? - Duruzsoltam fülébe halkan és mély ellenállhatatlan hangomon, ami most talán mégsem annyira ellenállhatatlan, hmm rossz agyok, igen, tudom, nagyon, nagyon rossz, nem tehetek róla, szeretem ezt csinálni, ez az, aami éltet, enélkül túlságosan... unalmas lenne.

Hmm? Legyen hát, szó nélkül ereszkedtem le, majd simitottam végig tenyeremmel körbe kipirult bőrén, majd óvatosan kezdtem először csak apró puszikat lehelni fenekére, majd inkább puha csókok lettek belőle, amíg csak a bugyija engedte, hogy csintalankodjak, Ő kérte, ahova pacsi, oda puszi, jól van, elég nagyocska terültelen piros, és én egyetlen ponton sem akarom kihagyni, se a simogatást, sem azt, hogy ajkaimmal érintsem, gyengéden markolok bele puha húsába és fúrom magan puha bőrébe, késő Anna May, mosolyodom el, majd nyelvem húzom végig bugyija mentén, egyedül erre figyeltem, a kávéról is megfeledkeztem, mindössze nevetése töltötte be a helyet, ahogy bohóckodom vele és épp a popsiját csókolgatom, megjegyezném a legkevésbé sincs semmi ellenvetésem a dolog ellen, ezer örömmel, Annie hangja rántott vissza és az, ahogy elengedte fürtjeimet, felemelve tekintetem pillantottam meg az ünneprontó személyében megtestesült Camila-t.
- Áá, üdv Camila. - Egyrnesedtem fel vigyorogva, majd engedtem, hogy Annie befejezze a kávénkat.
Zavartalanul dőltem neki a pultnak zsebre dugott kézzel, majd Annie-re pillantva még mindig láttam előbukkanni a mosolyt az arcán, majd zavartan próbált, hát csak zavarban lenni...
- Köszi édes. - Vettem el tőle a bögrémet, azt hiszem ideje lesz magukra hagyni a hölgyeket, had pletykáljanak, lassan kortyolgattam el a még gőzölgő kávémat, hmm vajon a kulcsaim hol lehetnek? A mobilom az, ha minden igaz Annie szobájába, még kikapcsolva, az maradjon csak úgy, még megiszom.
- Magukra hagyom a hölgyeket, Annie csak egy percre... - Tettem le a bögrém a pultra, majd ivsszasltáltam a dolgaimért, miután elpakoltam mindent közelebb lépve hozzá húztam szorosan magamhoz és tapadtam hosszan és forrón puha ajkaira.
- Megyek... Mindjárt... - Leheltem újabb és újabb csókot ajkaira, miközben apró léptekben haladtunk a folyosó felé.
- Oké. Tényleg megyek. - Simítottam végig karjain.
- Viszlát Camila. - Dőltem vissza a konyha irányába, majd Anna May felé fordulva még egyszer lassan emeltem fel kezem és simitottam végig hüvelykujjam ajkain.
- Hmm, szia Annie. - Léptem ki a lakásból, majd húztam be magam mögött az ajtót.