Egy nyüzsgő nagyvárosban születtem, ami bárkit maga alá tud gyűrni ha nincs rá felkészülve, Londonban születtem Vanda Candel és William Rodgerts egyetlen gyermekeként. A zenei műfajban jelentett valamit a Candel név, legalább is Angliában, a nagymamám elég elismert és híres hegedűművész volt, nagyon fájlalta is, hogy anyám nem követi az ő álmait, de Vanda egy lázadó típus volt, fiatalon esett teherbe, amiért a nagymamám ki is tagadta a családból, egy erős büszke asszony, akár csak szilaj természetű anyám is, el tudom képzelni a csatározásaikat. Apám persze tudta mi a "dolga" elvette anyám, túl fiatalok voltak, talán még annyi sem, mint én most, rengetek nehézséggel küzdöttek azért, hogy engem el tudjanak egyáltalán indítani az élet felé, visszagondolva talán itt roppanhatott meg valami apámban, a mindennapi csatározásokban anyámmal. Négy éves voltam amikor apám munkát kapott Las Vegasban, nem volt mit hátra hagyniuk, így csomagoltak és költöztünk, egy icipici kis lyuk volt az első lakás ahova költöztünk, az a típusú amikor azt mondod tetanusz kell, hogy be merj menni. Anya titkárnőként kezdett el dolgozni egy ügyvédi irodánál, apám pedig mi más, mint bróker, pénz, nők és ki tudja mi más még, túl kicsi voltam, hogy felfogjam a minden napi tányér csörgéseket, a csattanó pofonokat és anya könnyes szemeit. Vanda minden nap sokáig dolgozott, Will pedig soha nem volt annyira beszámítható, hogy el tudjon jönni értem az iskolába, így sok időt töltöttem az ódon falak között, hallottam valakit zongorázni egy ilyen láblógató délutánon, annyira imádtam minden egyes koppanó hangját, ahogy lenyomta a billentyűt, Gyorsabban, nem vagy elég fürge!, hallottam egy női hangot, muszáj volt benéznem, csak néztem őket és ittam magamba a zenét, soha nem játszottam még hangszeren, pedig elmúltam hét. Beosontam amikor végeztek, leültem a nagy koncert zongora elé, azt se értettem mik azok a hangyák a papíron, vagy melyik billentyűnek mi a neve, és jé ezeken pedálok is vannak, vajon mire jó? Pár percig csak néztem és próbáltam feldolgozni, majd egye fene alapon, úgy sincs itt más játszani kezdtem, ekkor játszottam életemben először hallás alapján, azt akartam, hogy olyan legyen, mint azé a fiúé, aki előttem játszott rajta. Kísértetiesen hasonlított, de mintha az enyémnek más lett volna az üteme, mint utóbb kiderült én elkaptam azt a gyorsaságot ami neki nem sikerült. Azóta már persze tudok kottát olvasni, vicces is lenne ha nem, de még mindig szívesen játszom hallás után is, valahogy ösztönből megy.
Sok évig zongoráztam, jártam versenyekre és zsebeltem be díjakat, a középiskolám is zene akadémia lett. Egy napon kaptam egy csomagot a nagymamámtól Angliából, "Ez már téged illet meg Anna May, egy igazi Candel vagy, leld benne te is örömöd.", nem értettem, hisz sosem ismertem őt, kibontottam és egy igazi, gyönyörű Stradivari hegedű volt a dobozban, persze alig vártam, hogy kipróbáljam, de fontosabb dolgom is volt, ekkor költöztünk el anyával, mikor végre beadta a válókeresetet. Tizenhat évesen fogtam először a kezemben hegedűt, mondhatnám, hogy olyan ösztönösen ment, mint a zongora, de hazudnék, és én sosem hazudok, megfogadtam időben, hogy én leszek az egyetlen anyám életében aki mindig szót fogad és igazat mondd. A zene vált a szerelmemmé, harmad éves voltam amikor szakot váltottam, két évet kellett behoznom pár hónap alatt, hogy lépést tudjak tartani azokkal akik amióta fogni tudnak hegedülnek, sok álmatlan éjszakám és kudarcom volt benne, de sikerült, azóta sem telhet el úgy nap, hogy ne gyakorolnék, egyszerűen muszáj, hajt a vérem, hogy tökéleteset alkossak, ebből a szempontból a nagymamámra ütöttem. Iszonyat munkám volt abban, hogy be kerülhessek a legnevesebb konzervatórium diákjai közé, először amikor megkérdezték mióta hegedülök a felvételin a képembe röhögtem amikor azt mondtam mindösszesen három éve, de én dacos arcot vágtam, felemeltem a hangszerem és játszani kezdtem megtöltve a helyiséget mindazzal amit nyújtani tudok, leesett állakkal és egy ösztöndíjjal sétáltam ki, mindösszesen három embert vesznek fel hegedű szakra évente! Sokat fejlődtem és sikeresen fejeztem be az iskolát, ami után felajánlottak egy tanársegédi pozíciót, bármikor használhatom gyakorolni a nagy koncert termet és mellette hatalmas zenészektől tanulhatok, akár zeneszerzést is, ami a következő nagy álmom, egy hatalmas, izgalmas világ nyílt meg előttem.
|
Kezdőlap 
Tárgy: Anna May Rodgerts 
28.05.20 15:27
A lapodat elfogadom és jó játékot kívánok. 