- Köszönjük, hogy befáradt a kapitányságra Mr. Bloom. A kolléga ismerteti Önnel a tényállást, ami miatt ide hívtuk, én pedig addig gyorsan megnézem, hogy az arcrekonstrukció befejeződött-e már. Hamarosan visszajövök. – ezzel a fiatal, ám, de magát annál komolyabban vevő, frissen előléptetett Attkins nyomozó már át is viharzott a folyosón, magukra hagyva a másik két férfit.
- Bocs haver, nemrég helyezték át a pasast, nem tudja, hogy Te korábban itt loptad velünk a napot. – fordult a másik, Mark Jacobs nyomozó régi barátja felé.
- Az idegeimre megy, de kénytelen voltam a szárnyaim alá venni, különben a kapitány szétroppantja a golyóimat. Tudod… ez is valakinek a valakije. Na, de nem azért hívtalak, hogy ezzel untassalak. Az a helyzet, hogy van egy kis gebasz a házad táján. – kicsit halkabban folytatta a beszámolót a többi ott tartózkodó miatt.
- Hajnalban találtunk egy szénné égett kocsi roncsot nem messze az egyik raktáradtól. Ez önmagában még nem lenne gáz, de annak a pasinak a nevén van a járgány, aki Neked dolgozik és aki a feljelentésetek szerint meglógott Tőletek egy nagyobb szállítmány kézifegyverrel. Trevor Callaway. Ismered igaz? Nos G.I Joe meg van róla győződve, hogy a kocsiban talált, enyhén szólva is roston sült figura ez a bizonyos Callaway lesz, ahogyan arról is, hogy így vagy úgy, de közöd van a hapi halálához. Bosszú, amiért legombolt Rólad pár millát. Röviden ez a helyzet. A hulla felismerhetetlen, nem tudtunk róla sem ujj sem pedig foglenyomatot venni, ezért be kellett vetnünk a nagyágyunkat, hogy pofit varázsoljon a rondaságnak és biztosak legyünk abban, hogy valóban Callaway az. – időközben a másik férfi is visszatért.

- Carlson elkészült, mehetünk. – jelentette.
- Wow, sokkal hamarabb, mint hittem. – biccentett a másik, aztán visszafordult Lionel felé.
- Szerintem Ti még nem találkoztatok, hiszen mikor leléceltél még nem is volt arcrekonstruktorunk vagy hogy is hívják ezt az izét, amit csinál. De eszméletlen Lio. Képzeld, Carlson egyszerűen csak ránéz egy koponyára és pillanatok alatt rajzot készít arról, hogy hogyan is nézhetett ki az alany. Aztán amikor megcsinálja a hókusz-pókuszt a gépen is, kiderül, hogy száz százalék az egyezés. Sosem téved. – az ajtó előtt aztán kopog, de mivel nem érkezik válasz, így benyit.
- Hé Chlo… - lép oda hozzám és kezd el az arcom előtt integetni, mire riadtan kapom ki a füleimből a fülhallgatót.
- Baszki Jacobs, a frászt hoztad rám!
- Mi ez? Ac/Dc? – emeli a füléhez az egyik fülest, mire rácsapok a mancsára.
- Mi más lenne! – nevet fel, majd a társaság felé fordul.

- Chloe, az úr Lionel…
- Bloom. Tudom. Hallottam már hírét.
- Igen. Ő. Lionel, a hölgy Chloe Carlson, akiről az imént már beszéltem Neked.
- Üdv. – biccentettem, mire Attkins türelmetlenül fújt egyet.
- Elkezdhetjük végre?
- Pöcs. – dünnyögtem magam elé, amit nagyjából csak Lionel hallhatott, majd néhány gombbal kezdtem babrálni a táblán.
- Az áldozat harminc év körüli, fehér bőrű, nagyjából 187 centi magas. A könyökcsonton forradás nyomát találtam, nagyjából fél éve törhetett el a karja. Szilánkosra. A markerek és a genetikai jellemzők alapján a kocsiban talált férfi valahogy így nézhetett ki… - nyomtam le az utolsó gombot, mire meg is jelent egy holografikus kép az asztalon, ám az nem Callawayt ábrázolta.
- Nos Mr. Bloom… ismerős magának ez az alak? – fordult felé Attkins.
 


Outfit: Ezt viselem

- Szóval azt állítja, hogy még életében nem látta. Érdekes. Tudja mi az én teóriám Mr. Bloom? Szerintem maga nagyon is ismeri ezt a fickót. Szerintem épp maga bérelte fel arra, hogy végezzen Callawayel, amiért az meglopta magát. Szerintem abban a szénné égett autóban most Callaway hullájának kellene lennie, de az embere, nos, hogy is mondjam szépen… elpancserkodta a dolgot és ez lett a veszte. Callaway túljárt az eszén, most pedig vagy már árkon-bokron túl jár egy halom pénzzel és fegyverrel, vagy továbbra is itt bujkál valahol Vegasban és várja mikor vehet revansot. – fonta össze a karjait maga előtt Attkins.
- Ugyan már, csak nem képzeled, hogy… - látszott az őszinte megdöbbenés Jacobs arcán.
- Hogy mit? Hogy Mr. Bloomnak van annyi pénze és kapcsolata, hogy felfogadjon egy bérgyilkost a hasonló problémák megoldására? Nos, de, képzelem. Lehetséges, hogy ez nem is az első eset. – jelentette ki magabiztosan, mire felsóhajtottam.
- Barom.
- Hogy mondtad?
- Baromi jó….szépen levezetett elgondolás.
- Köszönöm.
- Bármelyik Agatha Christie regényt kenterbe veri.
- Carlson!
- Most miért? Komolyan mondom.
- Ne a gyanúsított előtt vond kétségbe a szakmai hozzáértésemet, ha szabad kérnem! Különben is, maradj meg a firkálgatásnál, a nyomozói munkát pedig bízd azokra, akik értenek hozzá.
- Eszembe se jutna a sztárnyomozó módszereit kritizálni, de azért lenne egy kérdésem.
- Éspedig?
- Tényleg akkora marhának nézed ezt az embert, hogy ex-zsaru létére ilyen szar munkát végezzen, ha egyszer ki akar nyírni valakit?
- Ex-zsaru?
- Az. De persze te ezt már biztosan tudtad, hiszen te vagy a nyomozó, én pedig csak egy firkász vagyok, aki csak ehhez ért.
- Ezt most alaposan benézted haver! – szólalt meg Jacobs is.
- Az, hogy rendőr volt még nem jelenti azt, hogy nem követhette el…
- Te tényleg egy barom vagy…
- Elég! Kifelé az irodámból! Kint essetek egymásnak és ott méricskéljétek össze a farkatokat ne itt!
- De…
- Semmi de. Mint ahogyan az meg lett állapítva, ez nem az én dolgom. Arcot kértetek, megkaptátok, lehet kerestetni a bűnlajtromát vagy tudom is én. De odakint! – jelentőségteljesen kinyitottam az ajtót, majd miután a két figura kisétált, jó hangosan bevágtam utánuk. Visszasétáltam az asztalomhoz és mérgesen felkaptam a rajzfüzetem, aminek az első lapján az áldozat rajza szerepelt. Ismét pontosan. Néhány pillanattal később, mikor már sikerült egy kicsit összeszedni magam, vettem csak észre, hogy nem vagyok egyedül.
- Segíthetek esetleg még valamiben?

 


Outfit: Ezt viselem

- Hallgatlak. – visszatettem a füzetemet az asztalra, majd intettem, hogy nyugodtan üljön le az íróasztalommal szemközti üres székre. Leültem a székemre és közelebb húztam magam az asztalhoz.
- Mi sem egyszerűbb ennél… - vontam meg a vállam felpillantva rá.
- Olvastam az aktádat. – szerintem sejtette a válaszomat, ám mégis úgy tűnt, hogy miután az én számból is hallotta, igencsak meglepődött a dolgon.
- Nem csak az volt a feladatom, hogy rekonstruáljam az áldozat arcát, hanem az is, hogy megállapítsam a halála pontos okát. – ezzel egy távirányítóval az iménti tábla felé kapcsoltam, amin megjelent egy holografikus koponya.
- Nézd meg a repedéseket…betörték a fejét. Ebbe halt bele. A halála után ültették csak be az autóba és gyújtották rá az egészet. Ahhoz, hogy ilyen szögben és erővel meg tudj ütni egy 187 centi magas embert, nos magasabbnak és erősebbnek kell lenned nála. Tegnap este mikor Attkins még nem volt tisztában az imént vázolt információkkal, pusztán csak a feltevéseimmel, kiadta, hogy nézzek utánad, derítsek ki Rólad mindent, ami segíthet eldönteni, hogy megfelelhetsz-e gyilkosnak. Három perc alatt kidobta a rendszer az aktádat, amit ez a barom nem olvasott el, ellentétben velem. Ennyi a sztori. – ahogy eszembe jutott mi minden volt abban az aktában, akaratlanul is megjelent az arcomon egy apró mosoly.

- Fegyelmi eljárás, mert bemostál egy gyanúsítottnak, akit azzal vádoltak, hogy drogot adott el kiskorúaknak, akik közül az egyik túladagolásban elhunyt. Újabb fegyelmi eljárás, amit azért kezdeményeztek ellened, mert sértegetted a kapitányt és megszegted a kapott parancsot. Ezt végül eltusolták. Aztáán…. több rossz pontot is begyűjtöttél a kerületi államügyésztől, aki vaskosabb panaszokat tett rád és a nyomozói módszereidre, mint amilyen vastag Tolsztojtól a Háború és Béke. Úgy tudom a kollégáktól, hogy pezsgőt is bontott aznap, mikor felmondtál. – szegény, vajon mit tenne, ha megtudná, hogy hőn imádott ellenlábasa újra itt van, ám ezúttal, mint gyanúsított? Lehet, hogy most whsikyt venne?
- És ezek még csak az alap kalandjaid, a bevetésekről írt feljegyzések sokkal izgibbek voltak.


 


Outfit: Ezt viselem

Érdeklődve hallgattam a szavait, ám azért be kell, hogy valljam, volt némi hátsó szándékom azzal, hogy felfedtem előtte a lapjaimat, szerettem volna ugyanis meglátni, hogy miként reagál, hogyan cselekszik a hallottak fényében. Hiszen attól még, hogy az aktája alapján szimpatikus alak, attól még nem szabad megfeledkeznem arról sem, hogy egy gyilkossági ügy potenciális gyanúsítottja és lehet, hogy épp azzal tud mindenkit félrevezetni, hogy senki se nézné ki egy ex-zsaruból, hogy képes lenne effélét elkövetni. Ha ártatlan, az igazság úgyis kiderül, még segíteni is fogok benne, ha viszont annak a féleszú Attkinsnek végül mégiscsak igaza lesz, az rám nézve is hatalmas szégyent jelentene, éppen ezért kell most észnél lennem.
- Neee…. Te most csak szivatsz! – nevettem fel, mikor elmesélte, hogy valójában épp Ő küldte a pezsgőt az államügyésznek.
- Istenem, annyira, de annyira megnéztem volna a képét. Az a barom eddig két ügyemet próbálta meg megfúrni, mert szerinte a munkám légbőlkapott és nem alkalmas arra, hogy bizonyítékként használják… - forgattam meg a szemeimet.
- Szerencsére mind a kétszer megszívta és nem sikerült ártatlan embereket leültetnie. Elégtétel volt látnom, hogy miközben a valódi tettest elvezették a bíróságról, a pasi dührohamosan menekült kifelé.

Kinyitottam az egyik kis fiókot az íróasztalom aljában és két dobozos kólát vettem ki belőle, az egyiket elé téve, a másikat pedig azonnal fel is bontottam.
- Valóban kár, így csak olvashattam a sztorikat, ahelyett, hogy élőben figyelhettem volna. – kortyoltam bele az üdítőmbe.
- Szerintem még kell nekik úgy… tíz- tizenöt perc, mire visszajönnek érted. Addig mond csak… a hallottak alapján… mi a te véleményed az ügyről? Tegyük félre, hogy gyanúsított vagy, és egy kicsit csöppenj vissza zsaru bőrbe.


 


Outfit: Ezt viselem

- Szinte látom is magam előtt. – nevettem fel.
- Üdv Államügyész úr, itt ül mellettem az Ön legrégibb és legjobb barátja, Lionel Bloom. Mondja csak, tényleg kapott tőle egy üveg pezsgőt, mikor felmondott a rendőrségnél? Ezt már csak amiatt is fontos lenne tudnom, ugyanis Lionel úgy döntött visszatér az állományhoz és szeretném tudni, hogy erre az alkalomra mit küldhetek Önnek? Kis ciánt, esetleg patkánymérget? – te jó ég, esküszöm mióta csak itt dolgozom, most először sikerül valakinek megnevettetnie, ami egyfelől rémesen szomorú, másfelől viszont üdítő változatosság. Kár, hogy nem akkor kerültem ide, amikor még itt dolgozott, helyette maradt a halom karót nyelt kolléga.
- A rémes az egészben, hogy úgy hallottam, magasabb babérokra akar törni és idén megpályázza a lefőbb államügyészi posztot. Ha sikerrel jár, akkor akár vissza is mehetek a galériába festegetni és kiállításokat tartani, mert rövid úton elintézi, hogy abszolút ne vegyék komolyan az eredményeimet és az általuk szerzett bizonyítékokat. – sóhajtottam elkeseredetten.
- Vannak emberek, akik abszolút nem képesek haladni a technikával és már-már boszorkányüldözésbe fognak, ha valaki valami új módszerrel próbálkozik. – na jó, nem akarom untatni, végtére is nem ezért van itt.

- Ha nagyon megerőltetném magam, talán találnék itt valahol két sört, ami még a múltkori szülinapi banzájról maradt, de sajnos még tart a munkaidőm. – igyekeztem a létező legbánatosabb ábrázatot vágni.
- Mindkét megállapításban egyet értek. – leginkább abban, hogy Attkins egy seggfej. Persze tudom, nem szép dolog így beszélni egy kollégáról, de, ha egyszer ez az igazság, akkor kár is volna tagadni.
- Úgy látszik nem tévedtem, valóban ott van még benned a zsaru ösztön. – bólintottam elismerően.
- Nagyjából hasonló dolgokra gondoltam én is. Ez persze nem jelenti azt, hogy nem lehetsz még így is sáros a dologban, de valami azt súgja, hogy ennek kicsi a valószínűsége. – újra kortyoltam a kólámból.

- Csíkos a pizsi? Mert akkor szívesen megnézném. – persze tudom, viccelj próbálja meg oldani a helyzetet, ami ettől függetlenül elég komoly.
- Nézd… szerintem tisztában vagy vele Te is, hogy a helyzet nem túl rózsás, de nem is menthetetlen. Megalapozott gyanú nélkül nem tarthatnak bent, amiről egyelőre nem beszélhetünk, így most biztosan haza fognak engedni, maximum a lelkedre csomózzák, hogy ne hagyd el a várost és hogy még fognak keresni. Blabla… Tudod, hisz biztos számtalanszor elismételted ezt a szöveget Te is anno. Ha rám hallgatsz, bár én csak egy firkász vagyok, mint hallhattad… akkor maradj elérhető, de mindenképp riaszd az ügyvéded, hogy legyen készenlétben, ha Attkins hepciáskodna. Gondolom párszor még meglátogat vagy berángat majd, igyekszik majd megtörni, de ha valóban semmi közöd az egészhez, akkor nem lesz baj, kihúzunk a szószból. – kicsit közelebb hajoltam és szinte suttogva szólaltam meg ismét.
- Ha viszont mégis te vagy a ludas… nem csak Stan és Pan lesz a nyomodban, hanem Én is. – ezzel ismét hátra dőltem a székemben.
- Egyébként… kicsit sem hiányzik az itteni munka?
 


Outfit: Ezt viselem

Érdekes egy pasas meg kell hagyni. tetszik, hogy ő is haladó gondolkodásúnak tűnik és nem a régi tankönyvek alapján képzeli a rendőri munkát, ahogyan itt sokan mások. Ráadásul többnyire még a humorával sincsenek problémák.
- Kockás?! Kérlek… ne teremts itt diszharmóniát! A rácsos cella rácsos pizsit követel, legfeljebb a narancssárga vagy kék kezeslábas jöhet még szóba, semmi más. – persze, állama és börtöne válogatja az „egyenruhát”.
- Na jó… talán még Attkins kedvéért legalizálhatjuk a Tininindzsa Teknőcös darabokat, a fiúk ugyanis azt pletykálják az öltözőből, hogy Attkinsnek van egy olyan mintás alsója. De ez hivatali titok! – kacsintottam rá, de csakhamar újra elnevettem magam, hiszen lássuk be, elég röhejes látványt nyújthat a pasi egy ilyen gatyában. Nem tudom eldönteni, hogy áldásként tekintsem, hogy én kimaradtam a dologból vagy sokkal inkább sajnáljam, mert ilyet többet nem szül a korszellem.

- Nos igen, általában tíz esetből tizenöt alkalommal mondja magáról a bűnös, hogy ártatlan, ez nem elég ahhoz, hogy el is higgyék róla, de ha valóban az, akkor az más dolgokon könnyedén megmutatkozik. A lélekjelenlétén, a hangszínén, valahogy az egész magatartásán, kisugárzásán. Erre mondaná azt Attkins, hogy ez a humbug módszer, puszta megérzések, nálam valahogy eddig mégis működött. De az is lehet, hogy pusztán csak szerencsém volt. – vontam meg a vállam.

- Ez? Egyik sem Mr. Bloom… ígéret. – nincs okom arra, hogy fenyegessem, mivel a magam részéről egyre biztosabb vagyok benne, hogy nem Ő a mi emberünk, de hát csak akkor lehet valamit száz százalékosan kijelenteni, ha már megvan a valódi tettes.
- Elhiszem. – mielőtt folytathattam volna a mondanivalómat egyszer csak kivágódott az ajtó és egy középmagas, enyhén köpcös pasi sietett be rajta, majdhogynem lihegve, nyomában Attkinssel és Jacobsal.
- Hát itt vagy Lionel. Egyetlen szót se mondj többet, hallod! Még jó, hogy a titkárnőd értesített!
- Minő szerencse! – horkant fel Attkins a háttérből.
- Látja Mr. Talbot, nem bántottuk az ügyfelét. – szólalt meg Jacobs is.
- Gyere Lionel, nincs több keresnivalód itt. Uraim, ha van még kérdésük, előbb engem keressenek! – ezzel a köpcös már meg is indult kifelé.
- Éljenek a buzgó titkárnők! – suttogtam Lionelnek, majd felé emeltem a kólás dobozom.
- Egy élmény volt Mr. Bloom! – ezzel visszafordultam a papírjaimhoz, hogy ne lássam Attkins reakcióit vagy azt, ahogy Jacobs szabadkozik.

 


Outfit: Ezt viselem