Baromira későn kerültem ágyba, de ennek ellenére mégsem aludtam valami jól. Valami nem hagyott nyugodni. Talán a kíváncsiság, vagy az a dal ami a fejemben motoszkált az este végére, fogalmam sincs. De azt tudom, hogy tíz órakor már a konyhában motoszkáltam és serényen készítettem Alex reggelijét. Akarva, akaratlanul is a múltkori alkalom kúszott a lelki szemeim elé. Istenem, hogy ez a pasi mennyire eltudja venni az eszem.
De ha már a pasiknál tartunk akkor kíváncsi lennék, hogy mi zajlik Anna May és Mr. Pénzeszsák között. Nem tudom miért de olyan megmagyarázhatatlan és fura érzésem van azzal az alakkal kapcsolatban. Egyszerre kedvelem és nem, ez pedig baromira frusztráló. Úgyhogy a megnyugtatásom végett muszáj egy kicsit jobban utánajárnom a dolognak. Kezdetnek pedig a barátnőm lesz a legjobb célpont. Úgyhogy a reggeli mellé lefirkantottam pár sort Alex-nek és összeszedve a cuccaimat útnak indultam.
Már egy ideje a reggeli dugóban ültem amikor úgy döntöttem, hogy azért nem árt ha felhívom Anna May-t, hogy amúgy úton vagyok. Na nem mintha ez nálunk valaha is problémát jelentett volna. Mondjuk az is igaz, hogy legtöbb esetben én toppantam be hozzájuk a leg lehetetlenebb időpontokban, de ez részletkérdés.
Meglepően hosszú időbe telt mire felvette a telefont, ami alapból gyanúsnak kellene, hogy legyen. Viszont betudtam a dolgot annak, hogy biztos jobban aludt, mint én. Ergó, lehetséges, hogy én ébresztem. Szóval kitartóan csörgettem és csörgettem ameddig fel nem vette a telefonját, vagy az ezredik csörgésre.
Gyorsan hadartam el amit akartam, hiszen már úgyis úton voltam és amúgy is szeretem személyesen megbeszélni azt amire kíváncsi vagyok, ha már úgyis vissza kell mennem hamarosan a suli miatt és ki tudja mikor láthatom újra.
A húsz perccel talán nem lőttem volna nagyon mellé, ha nem kell megkerülnöm a fél háztömböt egy hülye csőtörés miatti útlezárásnak hála. De így kb. még tíz-tizenöt percet ráhúztam. Amit gyanítom a barátnőm nem sajnált, ha tényleg akkor ébresztettem.
Az évek alatt, már-már családtaggá váltam, így nem annyira meglepő, hogy kaptam egy saját bejáratú kulcsot a legjobb barátnőmék otthonához. amit szívesen használok is, ha úgy hozza a sors. De jelen pillanatban azt kívánom, hogy bárcsak ne tettem volna.
A konyhába lépve pont sikerült elkapnom egy olyan pillanatot, ami azt hiszem örökre a retinámba égett.
Bevallom őszintén, nem sűrűn esik meg velem, hogy nem tudok megszólalni egy adott helyzetben. De itt csak tátogtam, mint egy partra vetett hal. Akkor ezek szerint nem tévedtem és ezek ketten mégis csak összemelegedtek. De még, hogy mennyire összemelegedtek, és áhhh… Te jó ég, miért kellett ezt nekem látni?
A kezemben lévő kulcsokkal zavartan szórakoztam ameddig ez a két jómadár felocsúdott és rendezték soraikat.
- Úgy látom jól indult a reggel. – motyogtam jelezve, hogy túl akarok lépni az imént látottakon és szívesebben nézném a kávésbögrém mélyét, mint őket együtt.
Na ha eddig álmost lettem volna akkor tuti biztos, hogy ettől a jelenettől felébredtem volna. Fogalmazzunk úgy, hogy legmerészebb álmomban sem gondoltam volna, hogy egyszer egy ilyen jelenet közben „rontok” rá Anna May-re.
- Te és Mr. Nagymenő!? Mióta fűzi már az agyad? – kíváncsiskodtam, miután egy jó nagyot kortyoltam a gőzölgő fekete nedüből.

    × 507