Rengeteg minden történt amióta hazalátogattunk és úgy érzem, hogy éppen itt az ideje annak, hogy kiengedjem a fáradt gőzt. Erre pedig a legalkalmasabb elfoglaltság egy kis bulizás, néhány feles, Alex és Anna May társaságában. Mindenekelőtt azonban utána kellett egy kicsit járnom annak a jóképű idegennek, aki a múltkorában Any körül legyeskedett.
Meg kell, hogy mondjam igazán szép páros voltak ahogy besétáltak az étterembe és annak ellenére, hogy kifejezetten megkért rá a barátnőm, hogy ne kombináljak, én mégis megteszem. Mesés kerítőnő lenne belőlem, hiszen jobban ismerem a barátnőmet, mint a saját tenyerem. Arról nem is beszélve, hogy éppen itt az ideje, hogy egy kicsit Ő is megbolonduljon és ellepje az agyát a rózsaszín köd.
- Aleeeec! Nem láttad a kulcsom? Sehol sem találom, és anélkül nem tudunk elindulni. - kiabáltam be a fürdőben készülődő szerelmemnek.
- Nézd meg a kanapén. Tudod, hogy Silver rá van kattanva a kulcstartódra. Lehet ő lopta el. - kukucskált ki félmeztelenül az ajtón.
Alex és én annyira különbözünk és mégis annyira jól passzolunk egymáshoz mint a kirakós két összeillő darabkája. Egyszerűen nem tudom elképzelni az életem nélküle, hangozzék is ez akármennyire nyálasan.
- Az a kis nyálgép. - tettem csípőre a kezem, miközben bőszen kutattam a nyolc hónapos kiskutyánk után. 
Silver-t egy Miami-ban élő ismerősömtől kaptam ajándékba a legutóbbi születésnapomra, mivel pontosan tudta, mennyire szeretnék egy kisállatot. A kis vakarcs azóta keseríti meg a mindennapjainkat, de ennek ellenére nem adnám Őt oda senkinek, semmi pénzért.
- Te kis szörnyike, add vissza a kulcsom. - kaptam el fentről aminek az lett az eredménye, hogy a francia bulldogokra jellemző kis turpic orrának hála röfögött egyet és már dobta is el magát, hogy vakarjam meg a hasát.
Most őszintén? Ki az, aki hosszú távon képes haragudni egy ilyen kis dögre? Merthogy én nem, az tuti. Úgyhogy gyorsan megvakargattam a hasát és elsétálva mellette, beletúrtam a kanapén sorakozó párnák sokaságába. Nem is kellett hozzá sok idő, hogy megtaláljam amit keresek.
- Megvannak. Mehetünk! - lelkendeztem, miközben elindultam Alexander felé, aki immáron talpig fess volt.
Nem laktunk messze Anna May és az anyukája otthonától, mégis vagy ötször leizzadtam mire odaértünk.Komolyan mondom, hogy az itteni sofőrök kiakasztanak. Itt már minden elmeháborodott kaphat jogosítványt?
- Meglepi! - robbantunk be a legjobb barátnőmhöz abban a reményben, hogy semmi halaszthatatlan programja nincs és készenál velem és Alexanderrel bulizni a Lux-ban.
- Öltözz kisanyám! Bulizni megyünk! - vigyorogtam lelkesen, miközben lehuppantam mellé a kanapéra és csórtam egyet a kukoricájából.

A hatásos belépőim amolyan védjegyeimnek mondhatóak és ezt Anna May is nagyon jól tudja. Úgyhogy egy pillanatra meglep az arcára kiülő döbbenet.
- Jól hallottad. Bulizni megyünk és nincs kibúvó! - vágtam rá egyből.
Ismerem nagyon jól. Szóval a nyakamat mertem volna rá tenni, hogy tiltakozni fog. De Ő is ismerhetne már annyira, hogy ez engem sose érdekelt. Na jó egy kicsit megszállott vagyok és makacs és minden ilyesmi, de az ég szerelmére. Fiatalok vagyunk még ahhoz, hogy otthon gubbasszunk péntek esténként, mint az öregasszonyok.
- Gyerünk! Ne csináld már! Még az öreganyámban is több party kedv van, mint benned. - csúfolódtam vigyorogva, miközben csórtam még egyet a kukoricájából.
Nem hiszem el, hogy egy ekkora buligyilkos, pedig mindig is ilyen volt, de valahogy az évek megszépítik az emlékeket. A tini korszakunk pedig életem egyik legjobb időszaka volt.
- Na végre rátérhetünk a lényegre. Ez az új hely valami szuper. szexi, színvonalas és lenyűgöző. Szóval muszáj jönnöd. - gyözködtem rendületlen, miközben felpattantam mellőle és a keze után nyúltam, hogy berángathassam a szobájába, hogy öltözzön már végre.
Még kész szerencs, hogy ennyivel előbb elindultunk, mert azért halovány sejtésem volt róla, hogy nem lesz egyszerű őt elrángatni a klubba.
- Tudod, hogy én mindig feltalálom magam. Szóval ez nem kifogás. máris kerítek neked valamit. - rángattam magammal, mialatt Alec lehuppant a kanapéra és frappánsan csak annyit fűzött hozzá a dolgokhoz, hogy...
- Hagyd magad Anna May. Gyorsabban szabadulsz. - és kajánul vigyorogva elkezdte felfalni a parlagon hagyott popcorn-t.

A legjobb barátnőm és mégis néha az őrületbe tud kergetni azzal, hogy ennyire Angol a szentem. De most mit csináljak? Szeretem és ezenaz sem fog váloztatni, ha kamiont kell bérelnem azért, hogy elvontassam a klubba.
-Wíííí... Na végre! - ujjonam örömömben, hogy végre iggen mondott.
Meg se tudnám mondani, hogy mikor voltunk együtt utoljára valahol úgy, hogy ott nem az volt a cél, hogy zenéljünk. Szórakozni akarok és táncolni és meginni egy-két tequilát.
Alec gonoszkodó kis megjegyzését már fel sem vettem. Pontosan tudta, oy milyen ember is vayok amikor összejöttünk. Szóval nem most van itt az ideje a reklamálásnak és az elégedettlenkedésnek.
- Hmm... - lapozattam a barátnőm ruháinak nem túl széles választékában.
Esküszöm, hogyha egyszer végre sikerül megdumálnom, hogy kölözzön Miami-ba akkor az első bevásárlokörutunk a kedvenc butikomba fog vezeni. Szörnyen kevés ruálya van amik nem csak fellépésekhez jók. De ahogyan szoktam mondani, "Lehetetlen nincsen, csak tehetetlen!". Úgyhogy pár percen belül már árom opcionális szett állt a rendelkezésére. Kettő dologban vagyok nagyon-nagyon válogatós és az a divat, meg a pasik. Nem véletlen az sem, hogy alex mellett kötöttem ki.
- Hogy te, milyen kis szemérmes vagy. - jegyeztem meg vigyorogva, miközben a kezébe nyomtam egy fekete harisnyát.
Az összhatást elnézve elégedett voltam, de azok a grimaszok amiket Anna May produkált, feltették a pontot arra abizonyos I-re. Neezen türtőzttettem magam, úgyhogy inkább, elindultam kifelé Alex-hez.
- Na, mit szólsz a művemhez? - húztam magammal azt a félős kis nyuszit.
- Ja ne csináld már Anna May! Írtó dögös vagy ebben a cuccban. - főzem hozzá, miközben lehuppanam Alec mellé és és újra csóram egy kukoricát a tálban lévő maradékból.