Amikor meghallod a nevet: Las Vegas, mi jut először eszedbe? Kaszinók? Féktelen bulik? Black jack? Roulette? A lehetőségek tárháza végtelen, a kaszinók sora gazdagokat dönt mocsokba... Azonban egy valamire senki sem gondol. Miután a kaszinóban megszeded magad zöldhasúval, nem árt vigyázni a haza úton; Las Vegas sem másabb, mint a többi város. Vannak rosszfiúk és rosszlányok is, akik képesek bárkivel végezni, ha úgy tartja kedvük. Vannak drogosok és más szenvedélybetegek, akik képesek ölni is azért, hogy megkapják a napi adagjukat. Táncosnők és krupiék, akik egy szempillantás alatt elveszik mindenedet. Prostituáltak és maffiózók, akiknek már, ha csak a nevét tudod, már veszélyben vagy. Mi a közös bennük? Egy rossz mozdulat, egy alaposan át nem gondolt lépés, és máris a börtönben találják magukat, ahonnan megszökni, még senkinek sem sikerült...
Nem tudom mikor és hová tettem az eszem, ami után most ennyire mohón vágyom édes ajkaira, finom puszijaira, puha csókjaira és éhes telhetetlen érintésére, de nem kérem vissza, Őt akarom, pont így, ahogy most vagyunk, őrült mégis valóságos, nekem ennyi bőven elég. Nem érek többet, mint amennyit képes megadni és azt most pontosan ennyi, lopott percek és órák, mégis több szépség és gyönyör van bennük, mint amit mások hónapok vagy évek alatt megélnek és tapasztalnak egymás mellett, házas tisztességes férfi, akire felnéznek és ennek így is kell maradnia, még ha ez csak pusztán látszat is és még iszonyatosan bosszantó is, sokat nyom a latba Bár én a legelső perctől foga bízom benne, ahogy leültem vele és a szemébe néztem, de ez én vagyok. Én, aki most oly hevesen és visszavonhatatlanul követelem minden porcikáját, érezni akarom magamon meleg testét, kemény izmait édes ajkait és merev vágyát, lábaim kulcsolom dereka köré, lassan mozdulok vele és fogadom Őt magamba fokozatosan, ajkai közé nyögök, amikor már egészében tölti nedvesen és forrón lüktető ölem. kezem csúsztatom végig hátán, ujjaim simogatják meleg bőrét, körmeim érintik finoman tarkóját majd siklanak sötétbarna fürtjei közé, édes istenem annyira kell, szorosabban fonom köré combjaim, forró leheletem engedem ajkai közé, majd kapok ismét édes csókjai után. Minden kétséget felőröl, elporlaszt az, ahogyan bánik velem, ahogyan megérint, szemei ragyognak és szinte mosolyogva csillannak fel, semmi sem marad, semmi, csak Ő, kérlek maradj még. Csípőm siet elé, hmm igen tudom, türelmetlen vagyok, incselkedő, pimasz és Téged akarlak, Téged akar minden apró pici sejtem és érzékem, és igen, piszkosul élvezem, hogy most megtehetem mindezt ártó szemek vagy fülek nélkül lehetek szemtelen, ingerlő és követelőző... Hmm, még fogalmam sincs hogyan fogom megállni, hogy ne simítsam tenyerem arra az átkozottul makulátlan és kifogástalanul szexi mellkasára hófehér ingében, khm franc... de addig még had doromboljak meleg testéhez símulva, annyira jó és édes.
N em tudok betelni vele, édes zamatával, káprázatos illatával, hibátlan alakjával, kell nekem, minden perc minden pillanatában, olyan, mint a méz, édes, ragadós és ellenállhatatlan, nem akarom, hogy hétfő reggel legyen, itt akarok maradni örökre, nem állhatna meg az idő, kérlek, tegyünk érte, nem tudok elszakadni tőled, ölelő karjaidtól, mohó vágyadtól, nedves öledtől, csókra termett puha ajkaidtól, nem tudok elszakadni tőled Grace, kellesz nekem mindenestől, az ártatlan lelkedtől egészen a gyönyörű és szemrevaló testedig, ígérd meg, hogy velem maradsz, akkor is ha már nem köt hozzám a munkád, nem elég belőle egy futó kaland, nem engedem, hogy az egész valaha is véget érjen, ölelni és érezni akarom őt akkor is ha már elmúlt az egész hercehurca, ölelni akarom őt életem utolsó percéig, és még utána is a túlvilágon, Grace az a nő akire egész életemben vágytam, tökéletes, mintha csak nekem és az én vágyaimnak teremtették volna, igaz, kicsit megkésve, de egye fene, nagylány már, tudja mit akar, ó nagyon is tudja, ahogy incselkedik csípőjével alattam. Óvatosan mászom combjai közé, kezem támasztom meg a puha anyagon, ajkait veszem birtokba miközben fokozatosan hatolok belé, hangosan morranok fel ahogy megérzem vibráló valóságát, ha kérnéd sem tudnám abbahagyni, egyre vehemensebben mozdulok felette, vágyakozó öle siet elém újra és újra, nem érdekel már senki, csak ő, és az a kimondhatatlan gyönyör ami pillanatok alatt robban ki közöttünk, a hihetetlen erős vágy a másik iránt, egyre hevesebben kapkodom a levegőt, sóhajaim engedem ajkai közé, elengedve az eddig oly szorosan fogott gyeplőt engedem át magam az eddig űzött gyönyörünknek. Homlokom támasztom az övének és csak próbálok oxigénhez jutni, ez határozottan egy jó reggel. Hátamra dőlök, karom teszem fejem alá és csak mosolygok, mint egy szerelmes tini, egy félőrült bolond. - Akarsz reggelizni? Én farkas éhes vagyok. Vigyorodom el szélesebben, bár rá mindig az lennék, most tényleg kellene egy kávé és valami jó kis amerikai reggeli.
Mindig is minden nő erre vágyott, hogy valaki szorosan vonja karjaiba, melegen ölelje, forrón szeresse és ne engedje el, azt szeretném ha... csak szeretnék így maradni, magam sem tudom meddig, mikor lesz-e elég, vagy hogy valaha is eltudom-e engedni ezt az érzést, bárhogyan, bármivel is ébresztettem fel benne ezt a vágyat irántam, ami annyira erős és tiszta, megteszem újra és nem hagyom abba, csak ne engedj el. Van ami talán még vészesebben közeledik, mint a hétfő reggel, amikor mindkettőnket várnak, de a kampány is lecseng még egy-két hét és vége, és én leszek a legboldogabb, ha bejelenthetem, mint Logan Whitmore képviselő, és utána még kevesebb ideje lesz és még zsúfoltabb időbeosztása és túl sok mindent kell majd szem előtt tartania és áhh, a francba Grace, ne foglalkozz most ezzel! Csak élvezd, hogy most a Tiéd! Igen, az enyém! És engem akar minden heves lökésével, telhetetlen vágyam siet elé, kéjes sóhajok hagyják el ajkaimat, ahogy egyre intenzívebb ritmusban tölti nedves szenvedélytől izzó belsőmet, kérlek mindig légy ilyen, szükségem van rád. Ajkai ejtenek rabul, édes csókjai, mohó éhes vágya irántam, ó megadok bármit, csak kérd, kérj, kérj többet és még többet belőlem, remegő belsőm zuhan alá őrült gyönyörének, izmaim feszülnek meg és vonom Őt szorosan magamhoz, levegő után kapkodva csúsznak végig lábaim oldala mentén, elkéne engednem most már, igen. - Khm, igen, azt észrevettem. - Fordultam felé vigyorogva, ahogy még mindig próbáltam vadul dübörgő pulzusomat csillapítani. - De jó hangzik, mondjuk egy kávéval... - Fordultam az oldalamra, majd karján kezdtem el ujjbegyeimmel apró köröket rajzolni. - Egy forró, gőzölgő, erős kávéval. - Húzódtak mosolyra ajkaim, ahogy nagy gonddal és finoman rajzolgattam a karján, lehetnének apró pici kávészemek. Mondjuk egy bögrével, de kétlem, hogy errefelé adnának bárhol is akkorát. Lassan emelem fel rá a tekintetem, kettőnk illata keveredik bőrünkön, szeretném sűrűbben érezni és mélyen magamba szívni, édes, megnyugtató és békés.
M eleg ölelésére szeretnék minden reggel ébredni, arra, hogy hozzám bújuk, apró csókokkal borítja bőröm és ujjai köröznek rajtam, értelmetlen kis formákat, meleg nyomokat hagyva bőröm felszínén, pont, mintha csak valami kifestőkönyv lennék, de egyáltalán nem bánom, sőt megmosolyogtat a gondolat, hogy rajztáblának használ, mindaddig, még csak ujjaival teszi és nem filccel, hogy nyoma is maradjon, addig nem zavar, ráadásul még fel is hergel vele, vagy az a combjának merev férfiasságomhoz való tapadása volt, esetleg az, hogy finoman húzta rajta végig puha bőrét, na jó ezt sürgősen hagyjam abba, mert nem megyünk el reggelizni, és mivel nem is vacsoráztunk már farkas éhes vagyok. Kimerült és maximálisan kielégült testem és lelkem egyaránt, kellett már nekem ez, valami jó és valami intenzív is az életembe, ami nem csak unalommal tölt el, hanem alaposan felráz, felspanol, feltüzel, és Grace pont ez, pont az a tökéletes tündér hercegnő azzal a csipetnyi kis rosszasággal ami pont annyira elég, hogy ne tudjak neki nemet mondani soha, semmilyen körülmények között, csak kérned kell és bármikor szakítok rád időt, legyen az egy romantikus kis kiruccanás, vagy egy heves éjszaka, akár egy gyors menet ha épp arra van szükséged, mert nekem mindig, minden körülmények között kellesz, ezt már nem tudom saját magamnak sem letagadni. Hátamon fekve próbálok levegőt venni, csak a fejem fordítom oldalra, ahogy Grace ismét apró kis édes dolgokat rajzolgat rám. - Hm, igen, a kávé jól hangzik, sok sok kávé. És persze valami kiadós reggeli, a szemében lévő kis csillogás alapján még nem végzett velem és szükségem lesz azokra a kalóriákra amiket elégetünk minden egyes heves menetünk alkalmával. - Akkor viszont vissza kell mennem a szobámba. Ne nézz így, tényleg muszáj. Csúsztatom ujjaim álla alá és emelem feljebb, majd leheletnyi kis csókot nyomok ajkaira. - Le kell zuhanyoznom, és fel kell öltöznöm, egy fél óra múlva találkozunk, jó? Nyomtam egy hosszú csókot ajkaira, majd kihúzva karom alóla tápászkodtam fel és kerestem meg a ruháim.
Annyira szokatlan, mégis édes érzés, csillogó szemeimmel nézek fel rá, imádom apró kis csókjait, annyira leheletnyi és annyira érzéki tud lenni, puha és melengető, igen, ha kiakarunk menni a szobáinkból, akkor mindenképp kellene egy zuhany és az a kávé is csábítóan hangzik, eddig valahogy nem éreztem éhesnek magam, sokkal inkább más kötötte le érzékeimet. - Oké. - Tapadtam ajkaira hosszasan elnyújtva csókunkat, hmm ez egészen izgalmas látvány, kényelmesen elterülve a hátamon figyelem, ahogy a ruháit kapja fel magára, igen az határozottan jobb volt, amikor egyre kevesebb volt rajta, de így sem rossz, ragyogó kék íriszeim kíváncsian és pimaszul elégítik ki óhajaim, uhh még mindig megveszek azokért a kockáért, pedig csak egyszer, egyetlen egyszer akartam ujjaim alatt érezni kemény izmait, és most csak újból szeretném, hát ez nem vált be, vagyus hát nem egészen úgy, ahogy gondoltam, hm... Lassan mászom ki az ágyból és sétálok egyenesen a fürdőbe, beállva a meleg zuhany alá élvezem, ahogy elönti érzékeim a könnyedség, bár a ma reggeli időtöltésünktől nem lesz élénkítőbb még az a kávé sem, hmm és az enyém egész nap? Megtudnék barátkozni a gondolattal. Óvatosan lépek ki a zuhany alá, törölközőt csavarok magam köré, majd levakarhatatlan vigyorral az arcomon megyek vissza a szobámba, felkéne öltözni, a tegnapi shortom jó lesz, az ágyra dobom a táskámat, jó ég, azt sem tudom bevagyok-e kapcsolva, vagy időközben a mobilom is lemerült, kikapom gyorsan, hogy rálessek, minden van, mint karácsonykor, hú ezt inkább majd a reggelinél, legalábbis ami munkával kapcsolatos, most inkább csak menjünk, tiszta alsóneműt húzok ki, egy halványkék inget, amit szépen beletörők a shortba, az ujját pedig gondosan felhajtom a karomon, szerintem kábé benne vagyok a fél órában, így felkapom a táskám a vállamra és a folyosón várom meg, csendben addig is az üzeneteimet olvasgatva, Hayley vagy negyvenet írt, nem nagy túlzással, pontosan negyvenhetet, hát ez hosszú lesz... ha belegondolok mennyit piszkált eleinte hogyan tudok ennyire bazi unalmas dolgokat tanulni, órákon keresztül, nem mondom, hogy néha nem volt igaza, de végül is nem bántam meg.
F áradt vagyok, de ez a jó fajta fáradtság, amikor kellemesen érzed magad a bőrödben, izmaid teljesen elernyedtek és már nem érzed úgy, mintha egy elefánt ülne a hátadon, na pont ezt érzem én is, kellemes, megnyugtató és ellazító, mosolyogva másztam ki az ágyból, Grace jó hatással van rám, kevésbé érzem magam stresszesnek és elégedetlennek, mintha minden gond megoldódna ha vele vagyok, felkapkodom a ruháimat a fölről és magamra rángatom őket, érzem fürkésző tekintetét, muszáj elvigyorodnom rajta, komolyan úgy érzem magam, mint a húszas éveimben mielőtt megnősültem, egy gyönyörű, meztelen szőke az ágyban aki kiéhezve vár rám, csak a kor járt már el felettem. Átmentem a saját szobámba, szerencsére senki sem volt a folyosón, nehéz megmagyarázni, hogy miért is mászkálok kora reggel egy másik szobában, ahol egy vonzó, fiatal nő van, nem kell a pletyka alap, kirángattam a táskámból egy farmert és egy pólót, kiterítettem az ágyra, majd a fürdőbe mentem és vettem egy jó forró zuhanyt, jólesően folyt végig bőrömön a meleg víz, ma minden olyan jó és szép, egy törölközőt kötöttem a derekam köré és vissza mentem a szobámba, felkaptam a mobilom, egy csomó értesítés és üzenet, hát így kell egy perc alatt visszatérni a valóságba, felöltöztem és felkaptam az aktáim, a noteszem és egy táskába raktam őket, úgy látszik mégis csak dolgoznom kell a hétvégén, nesze nekem lazítás, egy perc nyugtom sincs. Kiléptem a folyosóra és kulcsra zártam az ajtót, majd Grace felé fordultam és tátva maradt a szám. - Ejha, jól nézel ki. Léptem hozzá közelebb és simítottam ki arcából egy kósza tincset, nyomtam egy puszit homlokára. - Mehetünk? Éhen veszek. Gyere, van itt egy jó kis bisztró a közelbe. Intettem a portán ahogy elmentünk, szívélyesek voltak és kedvesek, beültünk a kocsiba és pár perc alatt már ott is voltunk. Kedves kis hely, régimódi, hangulatos, üres volt egy box és beültünk oda, felraktam magam mellé a táskám. - Jó reggelt polgármester úr, mindig öröm önt látni, mit hozhatok? - Kávét Danny, kávét, kezdetnek, meg két étlapot, már nagyon éhesek vagyunk. Mosolyodtam el, kedves hölgy, mindig Isteni kávét csinál.
Úgy érzem magam, mint egy kislány, az elképzelt mesében néhány apró körülménytől és részlettől eltekintve, mondjuk, hogy ezt nagyon, nagyon nem kéne, de még egy egészen kicsikét sem érdekel, nős ember több, mint tíz éve, de ha neked nem kell, nekem igen és nem fogok érte bocsánatot kérni vagy engedélyt vagy bármit. Kicsit vissza a valóságba, bár nekem tökéletesen megfelelt volna a hotelszobánk, de igaza van, éhesek vagyunk valami szilárdabb táplálékra, még pontosabban valami ehetőre, amit nem csak ajkainkkal akarunk felfalni, de némi energiával is ellát és kávé, egy nagy bögre kávé. Még a reggelire várunk én is átböngészem az e-maileket a következő hétre. Két rendezvény lesz a héten, plusz a grill parti, plusz egy interjú és remélem nem hagytam ki semmit, oh Las Vegas Review-Journal, velük lesz az interjú, hmm szerdán, nem rémlik, hogy lenne bármi más feljegyezve nálam, de még várnak a visszajelzésünkre, remek. - A szerda jó lenne? Az interjúhoz, a Las Vegas Review-Journal-al, nem emlékszem, hogy lenne más, de ha mégis, akkor kérek tőlük egy másik napot. - Nézel fel rá, ahogy kihozzák a két nagy adag kávét aprót bele is kortyolok, bármennyire is forró, szerencsére van még a héten nap, nem úgy mint ez a hét, egy tűt se tudtunk volna beejteni a programok közé, de hát addig kell ütni a vasat, nem igaz? - És ne felejtse... felejtsd el, bocsánat kicsit kezdek belezavarodni. - Mosolyodtam el zavaromban, hát arra végül is nem tértünk ki, hogy mások előtt mit szeretne hogyan szólítsam, illetve maradjunk tegeződésben, bár az urammal sincs semmi problémám, végül is szexi, bár neki minden az és igen, megint kezdek elkalandozni és remélem, hogy elvörösödni még nem. - Tehát a kerti parti, szombat? Péntek a rendőrség éves estje. - Közel se hittem volna, hogy ennyire élénkítő lesz vele együtt dolgozni, sokkal inkább gondoltam volna azt, hogy négy órákat alszom, folyton kialvatlan leszek, fáradt, nyűgös és rohanok, ebből az utóbbi megvan, ha kell, de ez egy jó csapat, azt hiszem ezt hívják mázlinak, vagy több annál?
T ökéletes összhangban tudunk együtt dolgozni, dacára annak, hogy nemrég másztunk ki egymás karjai közül, nem mondom, hogy tagadnunk kell azt a vonzalmat ami pillanatok alatt lobbant lángra köztünk, de értékelem, hogy tudunk úgy beszélgetni a munkáról, hogy közben nem matat a lábával az asztal alatt, azt a kort már rég kinőttem, mert hát ez a baj a nők többségével, hogy olyan, mint Lisa, akkor is tud kellemetlenkedni amikor épp tényleg nagyon nem kellene, mert ez egy megbeszélés, át kell vennünk mindent a jövő hétre, szeretek képben lenni, mikor mit és hogyan, ha már mások irányítsák az életem, legalább tudjak róla mit és hogyan is kell tennem. Nagyot kortyolok a kávéból, szeretem itt a reggeliket, hatalmas adag rántottát adnak, bacon, palacsinta, szirup már a gondolatától is nagyot tud kordulni a gyomrom, elég sok energiám égette el az elmúlt éjszaka és ma reggel is, olyan fiatal és életerős, muszáj tartanom vele a lépést, szóval vaskos reggelit rendelek és, hogy ha látja ürülni a kávés bögrét kérdés nélkül töltse újra, van még pár kötelező apróság amit át kell vennünk a jövő hétre, apróság, bálak, rendezvények, interjúk, mindenhova külön beszédet kell írnom, talán egy kicsit a saját szobámban kellene lennem, egyedül. - Egész nyugodtan tegezz, már csak te magáztál, mondjuk te is voltál a legújabb a csapatban, a kis bátortalan, miből lett a cserebogár. Vigyorodtam el, majd a határidő naplómra szegeztem a tekintetem. - A szerda jó lesz, igen, nálam is be van írva a péntek, a szombati még nincs, mert nem volt konkrét dátum tervezve még, de persze, az is szabad, jó lesz. Mond, hogy nem nekem kell mindenkinek írnom? Nem lehetne ugyan az a sablon szöveg és én aláírom? Kicsit sok beszédet kell így is megírnom a hétvégén. Pillantottam fel, szinte esdekelve. - Helyet, helyet, félre azokkal a papírokkal, majd dolgoznak később, üres gyomorral nem lehet. Nem túlzás, akkora adagokat hoztak, mint a fejem, jó időzítés, már lassan megrágtam volna az asztal sarkát is.
Szuper, akkor szerda, remélem azt nem kell mondanom, hogy Lisbeth-re is számítanak, meg elő kell bányáeznunk azt a fotót a fiók aljából, amiért a fejem majd leszedte, de akkor is kell vész esetére, szerencsére nekem azon már nem kell részt vennem, eltudom képzelni, ahogy épp ölni lehetne azokkal a barna szemekkel, mégis próbál erőt venni magán és visszafogni, de jó ez is megvan, a péntek is, hmm kevesen veszik a fáradtságot, hogy saját beszédet írjanak, sokan arra nem képesek, hogy legalább begyakorolják felolvasni, na az nagyon gáz, bődületes amatőr hiba, és még úgy is nyertek már mg választást, de mi nem így fogunk, mert nyerni fogunk, akár a bowling pályán és legalább olyan szoros mezőnyre is számíthatunk. - De, persze lehet, én is arra gondoltam, öhmm csütörtökön este szükséged lesz rám? - Oda amennyire tudom elkíséri Mrs. Whitmore, így aligha hiszem, hogy szüksége lenne rám, de ha már átbeszéljük a hetet, akkor kitérek erre is, a rendőrségi bálra pedig mi megyünk, hát egy biztos, eleinte magam sem gondoltam, hogy ennyire komolyan gondolja, hogy mindenhova el kell kísérnem, de most már egyáltalán nem bánom azt kell mondanom, szerveztem egy sikeres jótékonysági estet Lisbeth neve alatt, de még ez sem tudta elrontani az elismerését, és sokat tanultam, szóval inkább én lehetek hálás a lehetőségért. - A kerti partival kell segítség, vagy Mrs. Whitmore megoldja? - Miután jól kiosztott reménykedem benne, hogy a válasz nem lesz, fogalmam sincs mi baja velem, vagyis de, jól tudom mi baja velem, de nem fogom alá adni a lovat, hogy minden alkalommal lealacsonyítóan bánjon vele, gondolom szerinte szükségszerű, én pedig nem fogom megengedni és bizonyára egy csomó ilyen partin részt vett és csinált már, mit tudhatnék én arról, hogyan is kell? Ki vagyok én? A csodába is, ezzel is csak magamat bosszantottam fel, fenébe... Soha jobbkor nem hozhatták volna a reggelinket, félretolom előlem mindent, hmm jól néz ki, isteni illata van és éhes vagyok.
T udom, hogy nyerni fogunk, ez nem kétséges, még is mindent meg fogok tenni, hogy elérjem a száz százalékot, hogy ne éppen csak egy - két százalékkal lépjem túl Cayse-t, hanem megalázó vereséget mérjek rá, tudom, nem szabadna így gondolkodnom, de hát a férfiak már csak ilyenek nem, versengő szellemek vagyunk, muszáj győznünk és a sárba taposnunk az ellenfeleket, talán ezért mondják annyiszor, hogy a férfiak barbárok, mert szeretjük fitogtatni azt amink van, akár szellemi, akár testi kapacitásaink, a nőink, házaink, kocsijaink, bár az utolsó pár sosem érdekelt, mondjuk Grace esetében nem tudom eldönteni, hogy mindenkinek kikiáltanám, hogy az enyém légy irigy dög, vagy pedig csak csendben eldugnám, nem azért mert szégyellem, hanem pont ellenkezőleg, mert nem akarom, hogy más is szemet vessen rá és el akarja csábítani tőlem, persze nem túl sok ember van aki annyi mindent tudna nyújtani neki, mint én, de azt is tudom, hogy számára nem elsődleges a pénz, az anyagi biztonság, és ettől lesz csak igazán, piszokul vonzó. - Szabad vagy csütörtök este, nem kényszerítelek bele ezekbe a mizériákba, ha Lish-nek ismét migrénje lesz majd elmegyek egyedül, bár lehet valami ütősebbet kellen kitalálnom pár száz orvos előtt. Nevettem el magam, bár az évek folyamán már egész megtanultam kezelni a fejfájásait, és inkább hálás is vagyok nekik. - Ó, Lisbeth akkor se menne el bevásárolni ha az élete múlna rajta, de majd összeírom a listát, esetleg abban segíts nőként, hogy átfutod kell-e még valami, és majd az asszisztensem elküldöm, hozzá van már szokva a fura feladatokhoz az évek során. Hm, reggeli, hatalmas adag, gőzölgő reggeli, nyújtom a bögrém egy újabb adag kávéért, és nagyot kortyolok bele mielőtt nekilátnék az ételemnek, még mindig olyan fenséges, mint amire emlékszem. - Mi a terved délutánra? Kezdtem el rágcsálni egy bacen csíkot, alaposan nyakon öntöttem sziruppal a palacsintám, édes, zsíros energiabomba, úgy érzem szükségem lesz ma még rá.
Mert nem is tudom mi történné, netalán letörne az a mindig szépen manikűrözött körme, de sebaj, eddig se igazán segített be, mondjuk nem hátrány, hogy keresztbe se tett, eddig, az hogy engem nem kedvel az egy egészen más dolog, én elviselem, mondjuk úgy, hogy most ez is hozzá tartozik és egyszer, egyszer eltűrtem, hogy megalázzon, Mrs. Whitmore, pedig akkor még nem is fentem annyira a fogam arra, ami az övé, és most sem erről van szó, én nem akarom kitúrni sehonnét se, és a legkevésbé se arról lenne szó, hogy miattam ment volna gallyra s házasságuk, ami persze senkit sem jogosít fel arra, hogy még mélyebben taposson a dologba, de most már kell nekem és tudom, hogy ez nem az a, ha neked nem kell, add nekem rovat, de még úgy is akarom és belemegyek a játékba, ameddig még megtehetem. - Rendben, csak szólj, ha szükséged van rám, bár szerintem elfog menni... - Ott mégis csak megmutathatja, hogy kicsoda is Ő valójában és tetszeleghet a feleség szerepében, komolyan felfordul a gyomrom ettől a nőtől és egyáltalán mi a fenéjért zavar ez engem ennyire, mikor eddig rá se hederítettem... - Oké, persze átfutom és akkor szombaton is jövök majd előbb... - Bár egész biztosan kitesz majd magáért, akár csak az esélyen, fejezd már be Grace! - És akkor azt hiszem ennyi lenne. - Húztam el a számat csalódottan, majd elhessegetve a buta gondolatokat kortyoltam bele a kávémba. Végig vettük a hetet és ezzel elértünk a kampány végéhez is, legalábbis ami a programokat és az én munkámat illeti. - Délutánra? Kaptam pár anyagot e-mailben, azokat fogok átböngészni, amíg neked khm... más dolgod van. Úgy tűnik, tényleg minden jól működik a kezeid alatt... - Kevés esetben elmondható, hogy az emberek tényleg tesznek is valamit és fejlődik a város, de itt igen, újabb fejlesztések, tervek, alapítványok, programok, szeretek ebben dolgozni, mindent összevetve megérte ezért szenvedni. - Tényleg finom. - Láttam neki a reggelimnek, még meleg és hihetetlenül finom és szerintem hihetetlenül éhesek is vagyunk, a vacsi valahogy kimaradt tegnap és én korán is ebédeltem, azután pedig bowling-oztunk, valóban hálás lehetek neki a lehetőségért, csak nagyon kevés pályakezdőnek van ekkora szerencséje, de én inkább valami másért érezném szerencsésnek magam, nekem nem az aláírása kell, vagy a neve, amit felhasználhatok.
M egvan köztünk az a tökéletes összhang ami a legtöbb emberből hiányzik, úgy munka, mint magánéleti téren, valahogy passzolunk, mint a Jing és a Jang, bár most én vagyok a sötét oldal aki csábításba vitte a tiszta lelket, ahol van egy morzsányi is a sötétségből ott utat tör magának, szinte hihetetlen, hogy ilyen gyorsan eltelt ez a pár hét, még hátra van egy utolsó, aztán már csak a vasárnapi vita est van és hétfőn megtörténik a szavazás, nem tudom, hogy izgalommal várom vagy inkább azt kérem bár ne lenne még vége mindennek, nem állok készen Grace távozására, valahogy maradásra kell bírnom őt. Nevethetnékem támad amikor azt mondja biztos el fog jönni, hát ez jó volt, eddig is olyan sokat támogatott bármelyik kampányom során is, tiszta hasznát veszem annak, hogy tizenöt éve házas vagyok. - Hát majd kiderül, attól függ épp reggel melyik bugyiját vette fel, nem túlzok, volt már ebből is vita, mert nem értem meg, hogy az alsónemű igen is fontos, az kétségtelen, de, hogy ebből hogy tudod három órás vitát generálni. Lisbeth egy igazi csoda ha arról van szó, hogyan csináljunk a bolhából elefántot, és egy szóból három napig tartó vitát. Nem csalódtam a szakácsban, még mindig a régi, olyan, mint amit gyerekként is ettem, ez a hely már akkor is állt, és én már akkor is szerettem ide járni. Nagyot kortyolok a kávéból, és harapok bele a roppanós baconbe. - Köszönöm, igyekszem mindig azt nézni, hogy a városnak és a lakóninak mi a jó, tudom, én vagyok ezzel az egyetlen, de nem nagyon érdekel mások véleménye. Tudom, hogy kellene, de felveszem a mű mosolyt, és már is mindenki azt hiszi, hogy kedvelem őt, pedig csak megtűröm, mert muszáj, Casey - t sem mondanám a legjobb barátomnak, inkább csak a szükséges rossz, ami mellett tündökölhetek. - Akkor ma meg tudom írni a jövő hétre a beszédeket, és nem kell e miatt aggódnom. Kevésbé lesz zsúfolt, mint ez a hét, de akkor sem akarok az utolsó pillanatban kapkodni.
- Öööm... - Egyszerűen ezen csak nevetni tudtam, nem tudom, én annál a résznél leakadtam, hogy ha összhangban van a fehérnemű, akkor ott komolyabb szándékai vannak a nőnek, vagyis hát izgalmasabbak, fogalmazzunk így, de hogy önmagában egy bugyi hogy a fenébe képes három órás vitát generálni, nem hinném, hogy arról lenne szó, hogy Mrs. Whitmore ne lenne tisztában a kényelmes és pontos méreteivel. - Talán csak dicséretre várt... - Vontam meg a vállam, nem igen tudok a házas életükről, hogyan telnek a mindennapok, csak annyit látunk, amikor rossz napja, és azt sem, hogy pontosan mit is kellett volna megdicsérni rajta, mondjuk szép nő, ez tagadhatatlan és bár kissé elengedte magát azon a téren, hogy egy korabeli nőnek mi illendő és mi nem, Lisához még mindig messze van és valóban csinos asszony. - És ez látszik is, Casey előbb írna alá egy újabb áruházlánc felhúzását, csak mert abból több pénz van, minthogy valami hasznosat is tegyen. - Mert boltok és üzletek mindig kellenek, nincs még millió és egy a városban, de aki több pénz ajánl, az győzött, általában ez így szokott menni. - Hogyne, nyugodtan, és hogy állsz a vasárnaphoz? Piszok gyorsan ideért, ideges vagy? Vagy majd leszel... - Én az lennék, mocskos ideges, de hát az én vagyok, kezdő, Ő azért már részt vett hasonlón, meg hát, aki néz tévét mindenki tudhatja hogyan és miről szól ez. Casey mellett biztos ott fog Lisa, nem mintha háát önmagán kívül bármit is beleadott volna a kampányba, érdeklődött Ő, csak hát másképp. - Remélem... mindennel elégedett vagy, mármint nagyon igyekeztem jól dolgozni, néha kettő helyett is... - Kortyoltam bele a kávémba, gyorsan elhül, sok minden voltam, voltam a kampánymenedzsere, a felesége, persze átvitt értelembe, oké egyszer pocsék kávét vittem, a barátja, a támasza. Báris én úgy érzem mindent beletettem a kampányba, ami bennem volt és tőlem tellett.
D icséretre... Lisbeth mindenre várt már az életben csak dicséretre nem, várt már a pénzemre, a rangomra, a szeretőjére, még arra is, hogy végre elmenjek otthonról, de dicséretre, na arra pont nem, nem az a fajta nő, akit valaha, bármiért is meg kellene dicsérni, nem azért mert nem tesz semmit, mondjuk az is egy indok, inkább azért mert nagyon is jól tudja magáról, hogy vonzó, formás alakja és hosszú haja van, hogy bármiben káprázatosan mutat és bárkit megszerezhetne, csak engem nem, és ez bosszantja a csőrét, esküszöm már csak azért nem hagyott el, hogy ne sérüljön ez által az önérzete és a presztízse. - Casey, az Casey, nem vagyunk egyformák és nem értünk egyet mások döntéseivel, de attól még nincs jogunk megítélni másokat, mindenki úgy éli az életét ahogy akarja. Komolyan így vélem, abba sincs senkinek semmilyen beleszólása amilyen vonzalmat én Grace iránt érzek, ez a mi életünk, és ebben a szentminutumban jó így nekünk, hogy élvezhetjük egymás társaságát és egymás forró, intim perceit. - Nem vagyok ideges, legalább is még nem, jók a mutatóim, sokan szeretnek, és már nem az első ilyen vita estem, szóval nem lesz gond. Legyintettem, majd lehúztam az utolsó korty kávém is. - Nyugodj meg Grace, teljesen meg vagyok elégedve a munkáddal, több, mint tökéleteset alkotsz. Mosolyodtam el. Alaposan tele ettem magam, az lenne a csoda ha vissza érve nem nyomna el az álom. Intettem a pincérnőnek, hogy fizetnék és pár percen belül már hozták is a számlát. - Jól laktál? Nem szeretném ha éheznél, khm, bármire is. Nem tudtam kihagyni a halk megjegyzést a végén miközben kisétáltunk a parkolóba az autóhoz. Beültünk és már kanyarodtam is vissza a kis motel felé, gondosan elhelyezve a hátsó ülésen a noteszem. Finoman csúsztattam le a kezem a váltóról és simítottam végig Grace puha, fedetlen bőrén, egészen a térdéig, majd ott nyugtattam meleg tenyerem amíg vissza nem értünk.
Hát a tökéletestől még elég messze érzem magam, mármint akkor betudnám fogni, amikor kell és nem tennék felostoba kérdéseket, bár akkor nmem is tartanánk most itt, szóval végtére is kicsit sem bánom a néhai esetlenségemet, de a kampány végére sem lustultunk el, nem azt csináltuk, hogy az elején megnyomtuk, utána pedig feltettük a lábunkat valahova, hogy jók vagyunk, tény, hogy nagy lehetőség volt és nem akartam elszúrni, a pályám kezdetén kaparhattam volna el magam, ha nem teszik meg mások és én ideges is voltam vele ellenben, Logan, Ő mindig olyan fene határozott, magabiztos, legalábbis nagyon ezt sugározza mások felé, bizalmat, kellő érdeklődést, türelmet és meg kell hagyni iszok jól csinálja és ez is az, ami kell neki ahhoz, hogy jó legyen. - Igen, jól. Gondoskodsz róla... - Jegyeztem meg halkan, hogy csak mi halljuk, bár ez nem egy kisváros, de Ő az az ember többek között, aki a közértbe nem mehet be úgy, hogy ne ismernék, de engem ez nem érdekel, pontosabban nem ez az oldala vonz, bár erről ismertem meg és jobb munkám sose lesz. Szeretem érezni bőre melegét az enyémen, a combomon, térdemen, bárhol őszintén és tudom, hogy nem szívesen fogom visszaadni, nem csak Lish-nek, hanem úgy mindenkinek, de muszáj lesz és dolgoznia is, szóval majd lefoglalom magam valamivel, mondjuk kitalálom mit is fogok csinálni azután, hogy neki már nem lesz rám szüksége. Valójában tényleg van abban valami izgalom, jól viselkedni, vagyis hát nem tenni semmit mások előtt és incselkedni, amikor nem látják, eddig igyekeztem nem elvonni a figyelmét mondjuk avval, ahogy finoman ringatom a csípőm előtte és hátra nyúlva túrok bele szőkés fürtjeimbe, elégedetten mosolyodom el és franc, hogy ennyi már nekem sem elég, legszívesebben most azonnal fordulnék meg és követelném magamnak ajkait, szeretem érezni, ahogy akar engem és, hogy az övé vagyok, piszok izgató már maga a gondolat is, ah feladom. A szobáinkhoz érve fordulok felé, kezeim siklanak végig arcélén, ahogy közelebb hajolva hozzá tapadok ajkaira,
A mikor pár napja elterveztem, hogy elmegyek a hétvégére kikapcsolódni még nem is sejthettem, hogy ilyen izgalmas, kimerítő, produktív és élményekben gazdag napok várnak rám, Grace mellett szinte repül az idő, bármennyire is szeretném megragadni az óra mutatóit és minden erőmet felhasználva és megfeszítve vissza tartani az egyre rohanó időt nem lehetséges, szélsebesen közeledik a hétfő reggel amikor vissza kell Őt adnom a valóságnak, vissza a szürke hétköznapoknak, érintések, lopott percek és forró csókok nélkül, vissza a hideg ágyam és szerencsétlen, reménytelen házasságom vas hálói közé, még egy hét, már csak ez tartja bennem a reményt, aztán szépen lassan fű alatt újra elkezdem tervezni a válásom, vigye csak Isten átkát aki akarja, szabad a gazda. Grace mosolya beragyogja a teret, ahogy a kávét szürcsöli, és átnéz a bögréje felett, ahogy a munkájáról beszél, és arról mennyi mindent bele adott, hogy minden tökéletes legyen, a nevetése, olyan őszinte és szelíd, egész nap el tudnám nézni, ahogy szőke fürtjein csillog a beszűrődő napfény mocorgó játéka, de nem tehetem, mennem kell írni és neki is van bizonyára még elég leszervezendő és véglegesítendő dátuma és helyszíne. Visszafelé finoman csúsztatom tenyerem térdéra, lassan cirógatva húzom ujjaim végig puha bőrén oda és vissza, érzem ahogy apró libabőr jelenik meg fedetlen bőrén, apró vigyor húzódik ajkaimra szeretem amilyen hatással vagyok rá. Fenekét riszálja meg előttem a folyosón, megkaparom a torkom és automatikusan nyúlok, hogy megigazítsam a nyakkendőm, mert szorítja a nyakam, de hát nincs is rajtam, akkor mi is ez az érzés? Váratlanul ért ahogy megfordult és közelebb lépve tapadt ajkaimra, kezem csúsztattam derekára és húztam közelebb, egyik kezem csúszott fenekére és markolt bele erősen, leheletem égette ajkait ahogy hevesen kaptam utánuk, szabad kezemmel húztam elő a kulcsom és határozott mozdulattal nyitottam ki az ajtót és löktem be az ajtót, ha már játszol kislány abba ne hagyd, húztam be magam után a szobámba.
Nekem elment a józan eszem, úgy bizony, az ítélőképességem egy része legalábbis biztosan bemondta az unalmast, amikor ezt okos ötletnek éreztem, de a franc essen bele, úgy éreztem megpusztulok, ha nem tehetem meg, nem érhetek hozzá, nem húzhatom végig ujjaim borostás arcán, nem tapadhatok csak egyszer azokra az ajkakra, aztán azóta sem akarok lemondani róluk, alig néhány napja igaz, de ez van, engem nem érdekel mi jön, de kell nekem ez, ami most van, itt, közöttünk, nem tudom mi az, amit csak Ő tud nekem megadni, de szükségem van rá, érzem, hogy én lobbantottam ismét lángra azt a tüzet és csillogást barna szemeiben és egyszerűen csak nem akarom, hogy véget érjen, csak még egy kicsit... butaság tudom, de talán most mindkettőnknek erre van szüksége, erre volt szüksége, rám, amikor nem engedtem, hogy feladja, vagy ezt remélem, szeretném hinni, de most inkább nem akarok erre gondolni. Még van két teljes napunk és én kiakarom használni minden percét és megtenni mindent, amit hétfő reggeltől nem lehet, mint például ezt most itt, kezem közé fogva arcát tapadtam ajkaira hosszan és mélyen, minden apró idegszálam megfeszülve követelte Őt és csókjait, kezeim siklanak le mellkasára, majd vállára végül pedig nyaka köré fonva állapodnak meg rajta, hmm ezt nem egészen így terveztem, vagy terv sem volt? Lehetséges... Várnia kell annak a beszédnek, most nekem kellesz, annyira kellesz. Mohón kapok édes ajkai után, miközben húz be magával a szobába, ó istenem, kérlek, a tiéd akarok lenni! Lassan engedem forró leheletem közénk, ahogy másodpercre elválok ajkaitól és a pillanat édes mámorától elbódulva pillantok fel rá, már nem a folyosón vagyunk, őszintén bárhova vihetne, ha a karjaiban tehetem meg azt az utat, azt sem tudnám megmondani hogyan tettem meg ezt a néhány lépést, ujjaim finoman cirógatják tarkóját, majd tincsei közé csúsztatva húzom vissza puha ajkaimra, erősen fonom magam köré, majd lököm el magam a talajtól és kulcsolom köré lábaimat, azt hiszem még ha csak rövid időre is, ez lesz a kedvenc helyem.
E lveszed az eszem, minden pillanatban ajkaidra vágyom és arra, hogy magamhoz öleljelek, de tudom, hogy nem tehetem, és már nem is túl sokáig vagy az enyém, még talán két napig, ha minden jól megy, aztán el kell engedjelek, véget érnek a titkos kis légyottok, a lopott pillanatok amik csak a mieink, vissza kell térnünk az életünkhöz, a feleségemhez, a kampányhoz, a találkozókhoz és a bálakhoz, amiket már a hátam közepére sem kívánok, de már az már az utolsó kör, közel a cél, a végállomás amikor végre megpihenhetek és kiélvezhetem azt, hogy az életem része vagy, de addig is még van negyvennyolc óránk együtt, amit a karjaimban tölthetsz, csókolhatlak és simogathatlak. Belöktem az ajtót és húztam magam után a nyakamba csimpaszkodó Grace - t, nem hiszem, hogy teljesen ez volt a terve, de itt és most én szabom a játékszabályokat és én azt akarom, hogy az enyém légy, újra és újra, ellenvetésnek helye nincs, és tudom, hogy nem is lenne, pontosan arra vágyik amire én is, meztelen teste érintésére az enyémen, hogy hevesen forrjunk össze elveszve egymásban. Megrészegülve csókjai ízétől néztem mélyen izzó kék szemébe. - Annyira csodálatos vagy. Suttogtam hallkan közénk. Fenekébe mélyesztve ujjaim kaptam el őt ahogy körém fonta szorosan lábait. Megfordulva vele léptem az ágyamhoz és döntöttem végig rajta, kipattintottam a sortja gombját, lerángattam és átdobtam a szoba másik felébe, erre most úgysem lesz szükség, érdeklődve fürkésztem ingje apró kis gombjait, na nekem ehhez most nincs türelmem, inkább veszek neki egy másikat, jobban szeretem látni nélküle, határozott mozdulattal ragadtam meg és rántottam egyet rajta, hogy szabaddá tegyem tökéletes immár fedetlen felsőtestét, apró csókokkal borítottam tökéletes kerek melleit, nyelvem húzom végig a melltartó mentén, háta mögé nyúlok és kipattintom a kis kapcsokat, végig húzva a vállán az ingével együtt fosztottam meg immár minden ruhadarabjától. Ujjaim húztam végig mezítelen bőrén, annyire tökéletes és hibátlan. apró csókokat lehelek lába selymes bőrére, finom puszikkal haladok felfelé, még el nem érem belső combja puha húsát, finoman harapok bele és húzom végig nyelvem rajta, óvatosan folytatva fogam gyengéd játékát bőrén, még végül nyelvem utat nem tör legérzékenyebb pontjain, hosszan és mélyen elkalandozva édes ízével, fenekébe markolva húzom közelebb és tartom a számon felitatva nyelvemmel minden mézédes cseppjét.
Sosem voltam az a pasiért vetekedő típus és kimondottan harcias, de kérdés nélkül kapartam volna ki bármelyik nő szemét ezért az állásért és akkor még fogalmam sem volt róla, hogy az ágya, vagyis hát nem az övé, másképp fogalmaznék, hogy a karjai között fogom végezni. Naiv vagyok, vagy sem, igen láttunk már, láttam már ilyet, tévében, újságokban, és a tapasztalatok alapján ez eddig csak a Micsoda nőben végződött jól, ami nem vet rám valami jó fényt, ebből a szempontból nem értem meg Lisát, a maga mondjuk úgy sajátos módján nem buta nő, csak érdekes szemlélete van a férfiakról és a pénzről és tudja hogyan kell a közelébe férkőzni mindkettőnek, ha azok egy és ugyanazon helyen találhatóan, mégsem zavarják a nem túl kedves jelzők, a pusmogás a háta mögött, nekem is megvan, volt, mindegy is a véleményem, de inkább ne menjünk bele, hogy ez, hogy én, a mi helyzetünk mivel különb, nem akarok most ezen gondolkodni. Eddig még csak arról se tudtam, hogy az idősebb férfiak vonzanak, vagyis ez számomra is új és nem tagadom, átkozottul izgató és szexi és majd megveszek érte, már nem is tudnám megmondani ki kezdte a játékot, úgy értem ténylegesen provokálni a másikat és talán nem volt nehéz dolgom, ezt csak Ő tudhatja biztosan, de valamiért az az érzésem és nem csak hinni szeretnék ebben, hiszek is, hogy nem ment volna minden nőnek, szüksége volt erre és most már nekem is. Pimasz mosollyal ajkaimon emeltem meg a csípőm, hogy megfoszthasson mielőbb alsó ruházatomtól, csináld már, alsó ajkamba harapok, ahogy az aprócska gombok szép sorjában pattannak szét, megszereztem, az enyém vagy, tudom, hogy nem marad így, de most csak az enyém, érzem. Testem követi ajkainak és nyelvének érintését, ujjaim siklanak fürtjei közé és nekem ezt el kell engednem egyetlen hét múlva, ffrancba... lábam húzom fel, csípőm emelem meg szinte követelve magának, hogy merre is haladjon nyelvével, halk sóhajok szakadnak ki belőlem, ahogy fogait engedi puha húsomba, majd lassan mégis piszkosul izgatóan halad egyre beljebb, még végül kéjesen nyögök fel, ahogy nyelve eléri legérzékenyebb pontjaim. Erős keze markol fenekembe és húz magához, én pedig kérlelve, már-már könyörögve tolom feljebb magam, hogy még, bármit is csinálsz, csak abba, ne hagyd! Fejem vetem a párnák közé, tekintetem emelem a plafon felé, bár már nem látom tisztán, minden érzékem Őt kívánja és élvezi piszkos kis játékát, még végül ujjaim feszülnek meg hajában és hangosan felnyögve adom meg magam nyelvének vad és és esztelenül élvezetes ostromának. Csupán néhány másodpercig kapkodok levegő után, nem, nem pihenhetsz, hajában megkapaszkodva húzom fel magamhoz... - Gyere csak... - Tapadok édes ajkaira, miközben már rángatom is fel a pólóját, alá csúsztatva kezem húzom végig körmeim fene izmos felsőtestén, kell nekem, keresztülrángatva rajta dobom félre, tenyerem simítom arcára és húzom őt vissza ajkaimra. Kezem csúsztatom a vállára és fordulok vele finoman a hátára utasítva, könnyedén csatolom ki a nadrágot és húzok le róla minden egyben, majd átvetve lábam rajta foglalom el újdonsült helyem az ölében, szeretem ezt a helyet és tapadok ajkaira fokozatosan engedve rá magam, körmeim engedem bőrébe és fedezem fel újra magamnak kidolgozott felsőtestének minden szegletét.
M agam sem tudom elképzelni sem, hogy mikor és hogyan kezdődött el ez az egész kettőnk között, túl régóta vagyok házas ahhoz, hogy ilyesfajta kalandokba akarjak valaha is kezdeni, öreg vagyok én már bohócnak, ahogy mondani szokás, és nem Grace az első aki hatni akart rám a bájaival, de valahogy és valamiért neki viszont sikerült is, úgy érzem magam, mint egy kamasz, motelokan bujkálunk, és lopott perceket, órákat töltünk együtt, annyit és annyiszor ameddig csak lehetőségünk van rá, rég éreztem ennyire kellemesen kimerültnek magam, Grace annyira fiatal és energikus, és én próbálok lépést tartani vele, a rendszeres testedzéseknek köszönhetően ez egyelőre még könnyen megy, de ez a hétvége után rám fog férni pár szabad nap, nem azért mert nem akarok vele lenni, hanem mert lássuk be öregszem, bármennyire is próbálok harcolni ellene, borostás arcbőrömön már megjelenetek az ősz szálak, vonásaim ráncaimmal együtt mélyültek az évek folyamán, mondjuk a legtöbbjükért Lisbeth a felelős. Édes íze bolondít meg, nyelvem húzom végig finom bőrén, erősen markolva a fenekébe tartom őt ajkaimon, és nem eresztem, heves kis játékba kezdve érzékeny pontjain, birtokolni akarom minden centijét, és érzem, amint remegve adja meg nekem mindezt, sóhajai töltik be a szobát, nedves öle remeg értem és általam, minden érzéke pattanásig feszülve vágyik rám. Piszkos kis vigyorra húzódnak ajkaim, öreg róka nem vén róka, hevesen kapok ajkai után ahogy felhúzva magának követel, megemelem magam és a karom, hogy levethesse a pólóm, hátamra dőlve emeltem meg a csípőm, hogy segítsem a farmerem megfosztásában is, kezeim siklanak hátára ahogy szorosan húzom magamhoz, és kapok újra édes csókjai után, forró leheletem engedem ajkai közé, ahogy fokozatosan töltöm ki édes, meleg, nedves ölét, kezeim csúsznak végig gerince mentén és markolok bele tökéletesen kerek fenekébe, alsó ajkába harapva követelem vissza csókjait az enyémeken, izmaim feszülnek meg minden mozdulata alatt amit ujjaim mélyesztve belé siettetek és követelek egyre izzóbban és mohóbban, gyönyörű vagy, és olyan kívánatos, mint kevés nő ezen a világon, szükségem van minden érdes nyögésére amit általam él meg és át.
Kezdőlap 
Tárgy: Re: Dirty Secrets! Grace & Logan 
30.09.20 15:52
