Riasztás. Imádom, pláne ha hajnali háromkor ugrasztanak ki az ágyból. De ilyen a nyomozói munka, jól tudtam, hogy mire vállalkoztam, ezért okom sem lehet panaszra. A gyilkosok sosem pihennek, pedig milyen jó lenne, ha bizonyos időbeosztások között tevékenykednének és mondjuk éjszaka minket is hagynának aludni. Szép is lenne. Kísértetiesen hasonló volt a mostani helyszín, mint a pár nap előtti. Azt a nyomozást még nem zártam le, ezért eléggé nagy a valószínűsége annak, hogy egy tettesről beszélünk, ha pedig nem kapjuk el minél hamarabb egy újabb sorozatgyilkos fog garázdálkodni Vegas utcáin. Egy újabb névjegy. Pontosan a doki névjegykártyája ismét. Mégis mi a picsát akar ez jelenteni, van ennek bármi értelme? Valamiért azt súgja a megérzésem, hogy a doktorúrnak nagyon is sok köze van ehhez az ügyhöz, még ha nem is érintett benne. Nem véletlen, hogy a gyilkosságok helyszínén van hagyva a névjegye. Már csak arra kellene kurvára gyorsan rájönni, hogy ez a gyilkos miféle szerencsétlen lehet. Ha elkapom még a szart is ki fogom taposni belőle. Túl vagyunk a helyszínelési munkálatokon, már csak az a dolgom, hogy kihallgassam ismét az egyetlen nyomunkat, még ha nem is közvetlen nyomnak számít. Meg kell tennem, még akkor is ha úgy sejtem, neki ehhez semmi köze, nem ő az aki az embereket felszabdalja, hanem az, aki összevarrja. Hajnali öt múlt már, mikor eljutottam odáig, hogy a lakása előtt állva csengessek be hozzá. Gondolom nagyon nem fog repesni a boldogságtól a viszontlátás öröme végett, de elkerülhetetlen egy újabb kihallgatás, ezt diktálja a rendszer. Mivel mind a két helyszínem megtalálható volt a névjegye, ezért most nekem az a dolgom, hogy tisztázzam a nevét, mert a megérzéseim azt súgják, hogy a doki ártatlan, csak bele keveredett ebbe az egészbe és nekem azt kell kiderítenem, hogy mégis miért. Támpontok nélkül nem lesz könnyű dolgom, de nem fogom feladni. Kurvára rács mögé fogom juttatni a tettest.

words: 306 -- tagged Nathaniel -- notes Ruha.

Egy nyomozónak nincs munkaideje, mindig akkor kell pattannom mikor találnak egy holttestet, még ha le is járt a munkaidőm, akkor is. Ez már csak ilyen, hozzá lehet szokni. Persze nulla magánélettel a hátam mögött könnyen beszélek, senki sem akar hajnalok hajnalán még az ágyban marasztalni.
- Neked is jó reggelt. - Mondania sem kell, hogy mennyire nem örül a kora reggeli ébresztőmnek. Mégis mit tehettem volna? Nem ücsöröghettem az íróasztalom mögött várva, hogy mondjuk reggel nyolc óra legyen, hogy nyugodt szívvel jöjjek el hozzá, mert akkor már minden bizonnyal kikelt az ágyból. Persze nem azért jöttem el, mert annyira hiányolnám a társaságát, hanem mert megint megtaláltuk a névjegyét a tetthelyen. Még ha nem is tehet erről az egészről, akkor is ide kellett jönnöm, még ha kicseszettül korán is van, nem csak neki, hanem még nekem is.
- Csak annyi közöd van hozzá, mint múltkor. Ott a névjegyed. - Egyéb információt nem közölhetek vele, de a gyilkolási módszer pontosan ugyan olyan ezen a helyszínen is, mint az előzőn. Szóval ebből csak is arra lehet következtetni, hogy a tettes egy az egyben ugyan az. Kurvára meg fogom állítani ezt az elborult agyút, mielőtt még elbízná magát és átcsapna sorozatgyilkosba.
- Nem azért jöttem, hogy a kanapédon aludjak, nekem is van ágyam, de sajnos nem igazán érek arra rá, hogy aludjak is benne. - Szerintem az íróasztalomra dőlve többet aludtam már, mint a lakásomban lévő ágyamban. Ilyen a munkám és erről persze én is tehetek, túlzottan rá szoktam kattanni az ügyekre és hajt a munkamániám, s az, hogy elkapjam a gyilkosokat.

words: 257 -- tagged Nathaniel -- notes Ruha.

Az álmos fejét elnézve tényleg nagyon nem örül nekem. A picsába is már! Mi ez a finomkodás? Mondjuk ki nyíltan, hogy baszottul a pokolba kíván most!
- Komolyan baszki! - Ezt nem hiszem el! Tényleg nem hiszem el, hogy ennyit kell nyafognia. Na jó értem én, hogy nehezére esett korán kelni, de egyszer tán csak kibírja.
- Menj a picsába! - Komolyan ilyen pofátlan ez a pöcs? Még, hogy ha a nők szoktak hisztizni? Na persze! Közben kezemmel a zsebemben lévő pénztárcámat bányásztam elő.
- Itt van baszki a névjegyed, nem én hagytam el, hogy hajnalok hajnalán szórakoztassalak. - Elő véve a pénztárcából a névjegyét lengettem meg a szeme előtt, hogy tisztán lássa, hogy tényleg ez a kibaszott papírcetlit még ő adta nekem az első találkozásunk alkalmával.
- Lenne, de akkor majd később ismét találkozunk. - Igen, hihetetlen, de még nekem is van szívem és nem akarom elrángatni ilyen korán a kisfia mellől. A megérzésem azt súgja, hogy nem Nathaniel a gyilkos, de van valami összefüggés közte és a gyilkos között, hiszen nem véletlenül került a névjegye mindkét helyszínre.  
- Akkor majd a kórházban találkozunk, legalább lesz még időd aludni, így megfelel? - Még szép, hogy cinikus mosolyommal néztem rá, hiszen amíg az ágyat nyomja addig én próbálok valami előrehaladást elérni az ügyben, noha még ha Nathaniel úgy gondolja, hogy még nem értem el semmit sem. Na jó, még várok az átrobbanó sikerre, meg valami nyomra, de azért nem adom fel. Nem is vagyok az a fajta, aki feladná. Akkor is meg fogom találni azt az elcseszettet, aki ezeket a gyilkosságokat követte el.  

words: 263 -- tagged Nathaniel -- notes Ruha.

Én csak a munkámat próbálom végezni, arról pedig végképp nem tehetek, hogy neki valamilyen oknál fogva köze van az ügyhöz. Először arra kellene rájönnöm, hogy mégis miféle összefüggésben lehet ehhez az egészhez, hiszen nem véletlen, hogy pont Nathaniel névjegykártyái van már a második tetthelyen. Ha rájövök a miértekre és a hogyanokra akkor biztosan nem fogom többet zaklatni hajnalok hajnalán. Na nem mintha én annyira örülnék a hajnali melónak.   
- Kösz a jó tanácsokat. - Legszívesebben most beverném az orrát, de azzal sem lennék semmivel sem előrébb. Persze, hogy zavar, hogy semmivel sem haladtam azóta mióta utoljára találkoztunk, hiába a sok munka, ha a végén nincs végeredmény. Ennek ellenére sem adom fel, ha kell napokig nem alszok, csak kapjam már el a gyilkost a picsába is! Rohadtul zavar ez a tehetetlenség, hogy az ég világon semmit sem tehetek jelenleg.
- Hozok egy kibaszott bírói végzést, hogy a beteglistádat megkapjam. - Nem most jöttem le a falvédőről, ezért tudom, hogy az ilyen szarságokhoz szükséges zargatnom egy bírót, hogy adjon egy kicseszett végzést arról, hogy megtekinthessem a doki beteglistáját.
- Ha egy pasi ennyire cinikus velem annak szó nélkül beverem a képét, de sajnos veled ezt nem tehetem meg, mert valamilyen oknál fogva érintett vagy az ügyben. - Még csak az kellene, hogy rendőri túlkapás és hasonló szarságok végett még be is pereljen. Kell a fenének egy efféle macera az életemben, enélkül is eléggé bonyolultak a mindennapjaim.
- Hogyne baszki! Sőt még a nap végén még moziba is elviszlek. - Nem! Nem fogom moziba vinni, remélhetőleg egy pillanatig sem vett komolyan, mert azt lesheti, hogy valamikor is közös programunk legyen, bőven elég az is, hogy ennyiszer kell találkoznunk mert nem haladtam az ügyemmel, de a gyilkos ismét lecsapott.  

words: 285 -- tagged Nathaniel -- notes Ruha.

Nem akartam hallani a saját fülemnek, úgy látszik, hogy a doktor úrnak egészen faragatlan a modora ha kialvatlan.
- Bazdmeg! Ez most annak hangzott, aminek? Tényleg azt hiszed, hogy azért vagyok itt hajnalok hajnalán mert csak ürügyként használom fel a holttestet, hogy ismét újra láthassalak? - Na baszki. Ez most tényleg azt hiszi, hogy nyomulok rá és mondjuk azért vágódtam be hozzá, hogy így a kora reggeli órákban még a reggeli kávém után szükségem lenne még egy frissítő menetre is? Most az efféle nem is fér bele az időmbe, túl sok dolgom van ahhoz, hogy megengedjek magamnak futó kalandokat. Mondhatni, hogy a magánéletem döglődik.
- Az majd kiderül, ezzel ne is foglalkozz, törődj a saját dolgoddal. - Sosem tudható, hogy mit fogok találni azon a bizonyos listán, talán még nekem is meglepetést fog okozni. Ez a legjobb abban, hogy sosem lehet tudni, hogy mikor van a megoldás pontosan az orrunk előtt, de résen kell lennünk, hogy észre is vegyük.
- Szóval bekeményítettél? - Már annyiszor fenyegettek meg azzal, hogy beperelnek, de ritkán teszik meg az ehhez szükséges lépéseket. Na jó, azért mégis volt pár eset, mikor megtörtént, de az legtöbbször a modorom, vagy a viselkedésem miatt történt. Néha túlzottan bele hajszolom magam a nyomozásba és a tettes megtalálása érdekében sok mindenre képes vagyok, akár még arra is, hogy átlépjek bizonyos határokat.
- Még szép, hogy nem volt komoly! Nem is vagy az esetem, csak hogy letisztázzuk. - Olyan rég volt már valakim, hogy valójában nem is tudom, hogy milyen férfiak is jönnek be igazán. De mindegy is, mert most nincs időm ezen töprengeni.
- Inkább vicces. - Próbálkoztam nem nevetni, sőt még a szám elé is tettem a kezemet, de ennek ellenére is sikerült olyan jól szórakoznom, hogy még a könnyen is kicsordult.
- Charlie? - Nem szoktam gyerekekkel beszélni, sőt nem is hiszem, hogy engem gyerekek közelébe kellene engedni. De az már biztos, hogy a lurkó még nincs olyan idős, hogy kihallgassam, de nem is hiszem, hogy az apukája lenne a gonosz gyilkos, aki sorra gyilkolásszik a városban.

words: 339 -- tagged Nathaniel -- notes Ruha.

Ha nem a saját fülemmel hallanám akkor talán el sem hinném. Mégis ki hitte volna, hogy a dokiba ennyi önbizalom szorult? Ezek után még én érezhetem magam kis naivnak, hogy azt hittem, egy özvegy, gyászoló férfi nem viselkedik így.
- Nem vagyok olyan nő, aki már attól el van alélva, hogy orvos vagy és nem is olyan szándékkal vagyok itt, hogy mondjuk megvizsgálj a sztetoszkópoddal. – Szeretném tisztázni ezt, mielőtt még abba a tévhitbe ringatná magát, hogy ez már nem is az ügyről szól, hanem arról, hogy nem bírtam magammal és ismét látni akartam.
- Cseszd meg! Ha a bíró ezt a nyomot kevésnek találná akkor is legalább annyit el tudok érni, hogy mondjuk a határidőnaplódat lefoglaljam. – Mindezt a szokásos pofátlan mosolyommal közöltem vele. Ha nem is kaphatom el minden kezeltje adatát, akkor is juthatok valamire, hogy ha a naplóba beírt adatokat szemügyre veszem. Nem adom fel. Meg akarom találni a gyilkost, még hozzá kurva gyorsan.
- Neked van már eleged? Azt hiszed nekem nincs? Itt mászkál egy kibaszott gyilkos és puszta szórakozásból hagyja a tetthelyeken a névjegyeidet. – Ebben ez a legrosszabb, hogy még mindig képtelen voltam arra, hogy elkapjam. Ez a legbosszantóbb az egészben. Nyomozó vagyok. Az a hivatásom, hogy elkapjam az ilyen mocskokat, most mégis tétlenül kell várnom amíg hibát követ el a gyilkos, hogy végre rács mögött tudjam.
- Szerinted még nem volt dolgom olyan gyilkossal, akinek családja volt? – Mégis úgy hiszem, hogy nem a férfi a tettes, ezt súgja a megérzésem. Az a legzavaróbb, hogy nem áll össze a kirakós. Valahogy nem illik bele a képbe. Ezért fogalmam sincs még, hogy miféle szerepe van ebben a gyilkos kirakósban.
- Nem, egyelőre ennyi. Később találkozunk. – Nem számítottam érzelgős búcsúra, gondolom mennyire elege lehet már belőlem, ezért egyszerűen csak hátat fordítottam neki, hogy visszasétáljak az autómhoz, és visszatérjek az őrsre, hogy tovább nyomozzak.

words: 304 -- tagged Nathaniel -- notes Ruha.