welcome to prison frpg
üdvözlünk
lépj be las vegas-ba!
Amikor meghallod a nevet: Las Vegas, mi jut először eszedbe?
Kaszinók? Féktelen bulik? Black jack? Roulette? A lehetőségek tárháza végtelen, a kaszinók sora gazdagokat dönt mocsokba...
Azonban egy valamire senki sem gondol. Miután a kaszinóban megszeded magad zöldhasúval, nem árt vigyázni a haza úton; Las Vegas sem másabb, mint a többi város. Vannak rosszfiúk és rosszlányok is, akik képesek bárkivel végezni, ha úgy tartja kedvük. Vannak drogosok és más szenvedélybetegek, akik képesek ölni is azért, hogy megkapják a napi adagjukat. Táncosnők és krupiék, akik egy szempillantás alatt elveszik mindenedet. Prostituáltak és maffiózók, akiknek már, ha csak a nevét tudod, már veszélyben vagy. Mi a közös bennük? Egy rossz mozdulat, egy alaposan át nem gondolt lépés, és máris a börtönben találják magukat, ahonnan megszökni, még senkinek sem sikerült...

facebook csoportunk
lépj be
las vegas téged vár
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
csacsogda
súgj nekem egy titkot...
promónk
csak tekintsd meg!
új posztok
kaptál választ?
Grimm
Lara Dawson
14.09.17 3:34
Gimnázium
Saige Hannigan
30.08.17 22:56
a legaktívabbak
a legtöbb posztot írók
Admin (2134)
 
Lyna Frei (777)
 
Desmond Drescher (648)
 
Cassandra Drescher (599)
 
Chad Donaghue (561)
 
Charlotte Collins (493)
 
Jennifer Ariadne Lively (449)
 
Aurora Rossum (399)
 
Veronica Chloe Foster (389)
 
Helena Nina Lemmer (273)
 
Top posting users this month
Benjamin Tate Hunter
 
Simon Whitlock
 
Timur Theodor Volkov
 
Lara Dawson
 

Új téma nyitásaHozzászólás a témáhozShare| .

Lakás

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Lakás 27.07.13 2:44

Zene..

Egy szót se szóltam. Nem reagáltam a szavaira csak éreztem ahogy a kellemesen fanyar, füstös íz, megnyugvásként simogatja végig a torkomat. Mégsem jelentett élvezetet. Most.. nem. Túúúl elevenek voltak az emlékek, túlságosan a felszínen, mégse engedtem egyetlen rezdülést sem hogy meglátsszon az arcomon.
Amikor újra ott volt, a szemeimben, egyszerűen ragadtam bele. Nem tudom miért. Azt se hogy mit akarok tőle, azon kívül hogy csak egyetlen szó és már tolnám is a falra, mégis valami mást jelentett. Valami sokkal többet. És rohadtul nem tudtam megfejteni hogy mi is az.
Lassan vonult le az üveg. Nem mert a legszívesebben az egészet magamba töltöttem volna, hanem mert a szemem útközben visszatévedt a lányra, a kutató kezére, és ahogy megindul felém. Nem mozdultam. Kivártam. Még akkor is amikor felkenődött teljesen, végig a mellkasomon simulva és ahogy az a forró kar körülölelt elnyelődtem a szemeiben. Megint.

Hamar húzott vissza a valóságba. Nem mondom hogy tetszett, de ő volt. Távolabb, de mégis ugyanazok a szemek, ugyanazok a.. kíváncsi...

- Miért érdekel az téged!? - váltottam vissza valahogy összerántott szemekkel, hogy bántottam volna!? Kicsi rá az esélye. Csupán érzékeny pontra tepert rá elsőre, ééén és az anyááám... Bassza meg az a rohadt.. tetves.. kurva! - Nem... nincs. - engedtem a hangomon és a lábaim valahogy lépkedni kezdtek. Tőle... ellentétesen, csendben, egyetlen szó nélkül. Csak figyeltem az orrom előtt terpeszkedő ocsmányságot de mégis valahogy előtte álltam meg.

- Akkor talán arra is kíváncsi vagy miért csúszik szét sokszor annyira a világ, hogy reggel ezt találom magam mellett. - szorítottam a whiskysüveg nyakát, visszagondolva az undorító emlékre és a vehemens lelépőre amit a vén picsának akkor.. reggel, startolnia kellett. - Hát én is. - martak rá az ujjaim az üvegre és erősen, lendületből megküldve, whisky folyt végig az arcom két oldalán ahogy kiadósan húztam meg. Nem csíptem az ilyen reggeleket. Mégis csináltam. Újra és újra.. és megint. Amikor csak tehettem. Amíg csak bele nem döglöm egyszer...


A hozzászólást George Andrew Goodwin összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb 31.07.13 0:04-kor.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Lakás 27.07.13 23:44

( perfection Wink)

Képes volt meglepni! Egy pillanatra csak kamilláztam, hogy mégis miért csattant fel, de aztán úgy voltam vele, hogy a pasik is lehetnek hisztisek, beüthet a krach, nem igaz? Meg amúgy is voltak olyan dolgok, amikről én sem szívesen beszéltem másoknak. Valahogy az volt az érzésem, hogy néha túl sokat jártattam a lepénylesőmet, de mielőtt a helyére pakolhattam volna őt, folytatta, mire visszatartottam a csípős megjegyzésem, és inkább a seggével voltam elfoglalva, amit megint közszemlére tett - nadrágban.
De ahogy újra beszélni kezdett, valahogy megfeledkeztem minderről, a pillantásom a mocskos padlóra siklott egy sóhaj kíséretében.
- Mondjuk, hogy kíváncsi vagyok, igen - beszéltem a hátának címezve a szavaimat. - Tudod, lehet, hogy címeres ribanc voltam.. vagyok, lényegtelen, de pont emiatt azt sem tudom, kik alkotnak még.. egészen eddig tettem arra, hogy ki milyen graffitiket nyal fel a falakra, ameddig az én területem szűz marad számukra. De te más vagy... ritkán látok ennyire jó munkákat.
Megindultam utána, de kivételesen nem mentem a közelébe, csak kényelmesen, pár méterre tőle a hátamat nekivetve ültem le a retkes padlóra, hogy onnan nézzek fel rá, miközben a lábaimat felhúzva könyököltem rá a térdemre egyik kezemmel. Kényelmes volt és nem siettem még enni sem.
- Az emberek, az érzések, a látvány, a hangok, a szagok, színek, formák... mindezek kiváltanak belőlem valamit és néha maradandó nyomot hagynak bennem és a falakon. Nem akarlak kiábrándítani, de néha még nekem is szükségem van arra, hogy a seggfejektől, a munkámtól távol legyek, ilyenkor kerül a kezembe a festékszóró. És tudni akarom, mi motivál téged, hogy miért csinálod. Ahelyett, hogy kitépted volna a fejemet és a kezeimet a helyéről Sub Zero-ként, csak mert a területedre léptem, inni hívtál - sóhajtottam hangosan, a fejemet nekitámasztva a mögöttem terpeszkedő falnak, de meggondolva magamat felnyomtam állásba a testem könnyedén, megindulva a lépcsők felé lassan, vissza sem nézve rá.
- Ha nem akarsz beszélni, felőlem úgy is jó. Akkor max előbb cipelsz haza, és legalább a pizzával sem eszem le magam malacként - elmosolyodtam lassan, de mielőtt még lementem volna az alsó szintre, a csípőmmel támasztottam meg a falat visszafordulva George felé.
- Döntsd el, hogy beszélgessünk-e, vagy néma tyúkot akarsz magadnak, akit talán most látsz utoljára. Mert aki nem kelti fel a figyelmem, attól megszabadulok. Tőled nem akarnék. Még sok van benned - néztem bele a szemeibe csak úgy hetykén, várva, hogy mit lép. És hogy őszinte legyek, fogalmam sincs, miért nem húztam el korábban a belem. Nem tudtam, mi érdekelt benne, nem tudtam, miért akartam ismerni őt.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Lakás 31.07.13 2:53

Nem fogta az iróniát. Mégse hibáztattam érte. Ennyi whisky után már én se tudom mi az ami meglátszik a hangomon, de egyszerűen.. nem érdekelt. Csak bámultam a falon feszítő képet, és hallottam a hangját magam mögül. Bassza meg de szomjazom egy tetves cigire!
Mégis elkapta a figyelmem amikor alig messze tőlem az a falatnyi segg szinte felsercenve a fal mögötte csúszott le az élén és rakta le magát vízszintbe. Nem mozdultam. Még mindig. Öt ujjam türelmetlenül dobolt a farmerom oldalán, bennem volt a kényszer hogy húzzak vissza le és rágyújtsak egy cigire, de valami itt fogott. Valószínűleg ő. A nő, az az egyetlen akinek más célja sincsen mint hogy beszéljen és beszéljen és hogy kibelezzen engem. Testestül, na de lelkestül is. Az isten bassza meg.. - szívtam a tüdőmbe egy kiadós levegőt és amikor befejezte csak akkor téptem el róla megint a szememet és fordultam vissza a falnak. Csak bámultam. Továbbra is. Egyrészről nem akartam neki beszélni.. a másikról meg fogalmam sincs róla hogy mi az amit akar tőlem. Egyszerűen KELL! Mert jön, és mert különben begolyózom ha nem engedelmeskedem, de pont ez.. az amit nem fogok az orrára kötni. Az őrültek kiszámíthatatlanok, veszélyesek, de van itt egy sokkal rosszabb tulajdonság. Sérülékenyek. És én kurvára nem akartam kiadni a gyenge pontomat!
Nagy levegőt vettem, talán hogy kiszúrjam a szemét valami egyszerűvel, de addigra már összekanalazta magát és otthagyva engem a fenébe lestagnált a lépcsőnél. Még mindig nem beszéltem. Csak kiengedtem a levegőt és.. megtettem azt a fél.. fordulatot, hogy már teljes testtel szemben álljak vele..

- Baromi sokat beszélsz... - jutottam a végkövetkeztetésre újabb pár perc rövid csönd után. Dehát így van.. vagy nem!?? Mégsem beszéltem többet. Csak ellökték magamat a lábaim, elindultam a lépcső irányába vissza le, és elérve oda ahol ő dekkolt, csakis az orra előtt álltam meg. Közvetlenül.. az orra előtt. Ha akarom csak egyetlen szorosabb mozdulat és a mellkasom már fel is préselte a falra de ez most több volt mint erőfitogtatás. Valami más volt. Csak néztem azokat az orromtól alig centiméterekre figyelő szemeket és újabb néma perc után jött is az amit gondolok. - És nem szeretem ha fenyegetnek. - volt a hangom nem hangos, nem parancsoló, csak szilárd és erőteljes, csak úgy természetesen nyomva bele mindent, mindent ami én vagyok, amit gondolok és ami a lényem, még akkor is fenn tartva a falon amikor elkóborol a szemem, rá az ajkára előttem és nem tökölve tovább nyomom hozzá az enyémet csak hogy úgy kellemesen és kiadósan megtépve, de rövid idővel húzzam is el újra, és lépve hátra induljak el lefele.
Sose tűrtem meg hogy egy nőőő.. parancsolgasson nekem, vagy megszabja a határokat. Azóta a büdös ribanc óta már nem! Mégse éreztem szükségét hogy bármibe is belemenjek ezért csak hangos puffanással poroztak fel utánam a lépcsők és húztam vissza az alsó szintre ahol véégre, újra a számba kaphatom a cigimet. Micsoda megkönnyebbülés!
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Lakás 01.08.13 2:04

( motiváció *-* )

Talán csak kiszáradt a szám és a piára vágytam, fogalmam nem volt, de azt tudtam, hogy egyszer csak elfogytak a szavak. Valahol a kettő között, de nem érdekelt. Majd ha fent leszek a színpadom, befogom a számat és a testemmel beszélek, amit a férfiak és a nők is egyértelműen imádtak. Ahogy én is szerettem nézni a vágyat a szemeikben. Most mégsem ez volt a fő vonal, idefent, a rajzok között George-tól nem is olyan messze. Hogy én mit töröm magam annyira, hogy a saját hangomat is halljam, fogalmam nem volt.
- Néha megesik - vontam vállat már akkor, amikor megszólalt végre, én pedig valahogy mégis a lépcsőnél kötöttem ki, csak hogy tudjam, merre is visz az utunk. Érdekelt volna, ténylegesen is az, ami benne volt, de ahogy megindult felém, egy pillanatra sem engedtem a szemeimmel el az alakját. Vártam, mint az áldozata a vadat, hogy becserkésszék, de ugyanakkor akár behódolást is akarhattam volna. Ha nem róla és rólam lett volna szó. Nem mozdultam el előle. Ott maradva felnéztem a szemeibe egy abszolút nem bűnbánó mosollyal, én ugyan nem bántam meg a szavaimat, de nem fenyegettem meg, csak elmondtam a véleményem. Ezért már rég akasztottak bárkit is fel. Inkább féltem volna tőle, ha megint belenyúlok egy munkájába, mint hogy itt pattogok, mint a nikkelbolha.
De ahogy megcsókolt, a szemeimet is nyitva felejtve viszonoztam azt, ahogy minden esetben szoktam, majd ahogy elhúzódott, a nyelvemet futtattam végig az alsó ajkamon lenyalintva a férfi ízét róla, fél fordulattal utána nézve, ahogy lement a lépcsőn, és csak pár lépéssel lemaradva őt követtem le, ledobva magam a korábbi párnára, végignézve, ahogy rágyújtott.
- Nem lehetsz valami igényes, ha kurva száját taperolod a sajátoddal - piszkáltam kicsit, mert ahhoz volt kedvem. - Ki tudja, mik és kik jártak ott - vigyorogtam fel rá szélesen, felnyomva magam - már megint, elsétálva mellette, épp hogy csak nem hozzáérve guggoltam le a táskámhoz, hogy kivegyek két festékkel teli flakont, amiket aztán a tégla-asztalra pakoltam. - Tudom, hogy neked is van. De itt hagyom ezeket, hátha szükséged lenne még majd rám - önállósítva magam az ujjaim lefutottak a felkarjáról az alkarján át a csuklójáig, majd az ujjaiból kivettem a cigit egy slukkot szívva belőle, annak füstjét pedig kiengedtem lassan a számból. - A telefonszámom fent van a faladon - és ha mérges is lesz? Nem érdekelt. Még úgyis érkezik a pizza, addig kifejthette az érzéseit irántam. Épp, hogy csak kigondoltam ezt, az ajtón zörgetés hangzott fel egy hahóval együtt, mire George szemeibe néztem felé nyújtva a cigijét, várva, hogy melyikünk lepje meg a futárt a fizetéssel.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Lakás 01.08.13 4:51

Leérve már alig vártam hogy füst öntse el a torkomat. Kezemben a doboz, nyelvemen a szál, lobban a láng, egyetlen szippantás és élvezettel fújtam ki a füstöt ahogy az végigmarta a torkomat. Ekkor hallottam az mögöttem feszítő trappolást. Csak fél szemmel figyeltem ahogy lerakja magát, le a kanapé közepére mintha csak otthon lenne, de egy percig se zavar, tegye csak kedvére, nekem meg muszáááj.. újra mélyre szívni a cigimet.

- Nem vagyok finnyás..  - kaptam ki a számból és fújtam magasra a füstöt az orrom előtt - Na meg én is megfordultam már pár helyen.  - köszörültem torkot, de így igaz, ezért csak az asztal fölé hajolva a korábbi whiskys poharamba legörgettem a hamumat és az életet adó cigarettát megint a számhoz emeltem.
De azután csak követtem. Minden lépést. Minden egyes percben, eddig.. eddig fel se tűnt mennyire odateszi magát a kicsike - A fenéket nem! - szólal meg a lelkiismeretem, de szeretem azt hinni hogy nekem van igazam. És mert NEKEM..(!) van igazam!
Ahogy leguggol.. még mindig nem engedi el a szemem. Figyelem. Végigvonul azon a feszes seggen.. és valahogy visszaköszön az az íz.. az ő íze, a whiskyé.. a saját fejem, és muszáj végignyalnom az ajkamon. Ekkor landol a két flakon az asztalon, és a dolog megtöri a varázst, az álmodozást, az előre vetített képeket és azonnal kapcsolok is vissza élesbe. Ráncolom a szemem. Nem tudom mit akar ezzel, de elfelejtve a cigit továbbra is csak figyelem ahogy feláll.. közelebb lép.. és tapogatni kezd. Füst száll fel a hátam mögött, én meg csak a kezét figyelem. Csúszik.. egyre lejjebb.. lassan.. érzem ahogy megindul mögötte a vérem, ééén.. mégse mozdulok. Amikor kihúzza a kezemből a cuccot engedem. Nem ellenkezek, végül is.. csak figyelem ahogy szív.. aztán felfut az egész a szemei előtt, és.. és beszél. Ottragad a száján a szemem. Telefonszám!? Oké! De nem szeretek elpocsékolni egyetlen percet sem... - lépek is már közelebb, egészen a szemeibe amikor félhangos dörömbölés hangzik fel. Bassza meg..

- Várj.. itt! - emelem fel a mutatóujjamat, egyetlen pillantás a cigire a kezében, de nem kell vissza. Tartsa meg, és már lépek is el tőle, el az egyik fiókig, kihúzok belőle egy tízest és nem kevésbé erőteljes léptekkel nyitom az ajtót. A futár hápog..NA.. én meg már tolom is a mellkasának a lóvét, veszem ki a dobozt a kezéből és mielőtt bármit is ugatna, vagy halmozna el a különböző kihagyhatatlan ajánlatokkal és lehetőségekkel legközelebbre, csapom is az orrára és térek vissza az asztal mögé. A doboz.. hangosat csattanva hullik ki a kezemből megtámaszkodva az asztalon, és ekkor fordulok csak vissza a nőre, a szemem a szemeiben.. Skye.. - hangzik fel a fejemben a neve, de csak figyelem. Feszült percek. Most hogy arra várok e hogy ééén leszek az akire rácuppan elsőre vagy a pizza.. azt nem tudom. Talán csak één vagyok az aki gondolkodik - de minek - aztán mégis csak megáll, kattan a fejem, elég volt belőle, és ha még nem repült rá a kajára előttem öles léptekkel közelítem meg és kapva el a tarkóját hirtelen, nem finomkodva, nem szarozva rántom a számra csak hogy újra.. hogy mééég egyszer érezhessem és kedvemre kóstoljak belőle.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Lakás 02.08.13 0:11

( zene Cool )

Soha nem cigiztem. Arra tisztán emlékszem. Legalábbis nem huzamosabb ideig, csak néha, bulik alkalmával. Nem szerettem a füstöt, annál inkább azt a kesernyés, égető érzést újra és újra, mert sosem szoktam hozzá igazán. De azért sikerült egy olyan szintre eljutnom már, hogy ne kelljen megfulladnom végig George szemeit figyelve némán, megvárva azt a lépést is, amit felém tett. Mintha kikapcsolták volna az agyam, de csak bólintottam a szavaira, és ahogy ellépett előlem, úgy fordultam utána végignézve minden egyes mozdulatát. A fiókig, az ajtónál lejátszott jelenet közben sem érdekel a futár, csak ő, de valahogy időközben elfelejtettem megmozdulni, még akkor is csak a férfit figyeltem, amikor a pizza az asztalon felcsattanva dobozostul várt minket.
Nem szívtam bele a cigibe, elég volt belőle annyi is, csak egy pillantást vetettem a papírdobozra, hogy aztán lassú mosollyal nézhessek vissza George-ra, egészen belefeledkezve a látványba... miközben a hamu lassan porlasztva el a szálat szállingózott a padló felé. Vártam. Vártam, hogy megmozduljon. Tudtam, hogy lépni fog.. a szemei, a következő mozdulatai pedig elárulták őt.
Nem lepett meg a csók, az ajkaim rátapadtak az övére mindenféle gyengédség nélkül, hogy pár másodpercnyi ovis csók után a nyelvem utat törhessen a szájába elmélyítve a csókot, miközben még közelebb léptem hozzá, szinte már teljesen nekidőlve a testének is, és csak ekkor siklott fel a szabad kezem a csípőjéről az oldalára öt ujjaimmal simítva végig addig a megtett utat a felsőjén.
Lassan húzódtam el a szájáról, miután kiélveztem az ízét lenyaltam ajkaimról őt, és a már majdnem teljesen leégett cigit pedig elengedve a padló felé a cipőm talpával nyomtam el azt, végül pedig a férfitől is elhúzódtam, csak hogy az asztal felé vegyem az irányt felbontva a pizzás dobozt.
- Ugyanúgy csókolsz, ahogy a rajzaid csinálod - szólaltam meg neki háttal, de egy fél fordulatot véve a tésztába már rá nézve haraptam bele. - Tetszik - nyaltam meg ismét a számat, lassan, kiélvezve a sült hús és a paradicsomszósz keverék ízét, de aztán lehuppantam ugyanoda, ahol az ismerkedést kezdtük, és ahogy ő korábban, úgy most én voltam az, aki a párnát megcsapkodta, hogy csak nyugodtan, parkoljon le mellettem.
- Isteni - dőltem hátra a háttámlának, ujjammal lecsippentve a feltétből egy sajt darabot, amit nyúlóssá válva emeltem meg felfelé egészen addig, ameddig az le nem szakadt onnan, és most jött a kedvenc részem.. Elnyíló ajkaim közé engedtem a hosszú sajtot, lenyalva az ujjaimat is aztán rámosolyogva George-ra.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Lakás 10.08.13 2:12

Tetszett.. hogy a kislány partner benne, hogy nem megy a nyávogás, hogy nem akar szabadulni belőle, hanem egyre vehemensebb.. és én sem engedtem el az intenzitást.
Élveztem.. amikor felfeszült.. amikor nem szarozott, indult el a keze, tényleg vérbeli kis kurva ez, de isten úgyse.. ha végül fizetni kell, akkor is megér minden egyes centet!
Aztán mégis csak változott a dolog. Meglepetésemre, és ez tény. Mégsem erőszakoskodtam vele. Egyszerűen.. képtelen voltam vagy.. nem akartam, míg máskor, más esetben, ha már ugrottál Nyuszikám vesd magad a mélybe ezerrel címszóval megköveteltem amit ajánlottak és ami jár. Most viszont…
Még mindig emelkedő mellkassal néztem, ahogy hátat fordít és ráveti magát a kajára. Nem léptem. A tüdőm megint éhezett, egy újabb cigire, vagy sokkal inkább az ízére a torkomon, mégsem támadtam le. Öregszem.. – diktálta a fejem, de inkább terelve a gondolatot hajoltam le, gyújtottam újabb szálra, és csak kifújva a füstömet fordultam vissza felé, aki kényelembe helyezte magát útközben, és úgy tűnt nem tett le a szándékáról. Ha nem.. hát akkor játszunk!
Egyetlen további szó nélkül raktam le magam lassan mellette, bal karom felfonódott a hátfalon, egyenesen mögötte, mégsem értem hozzá. Csak szűkített szemekkel néztem a szemeibe és szívtam a cigarettám.

- És az mit is jelent.. – szántam kérdésnek, de egyáltalán nem emelkedett a hangom, csak monoton, fojtott energiával tele, és.. kíváncsi. Hogy az enyém lesz ma estére!? Kétség sem férhet hozzá! De hajlandó voltam belemenni minnnden kieszelt játékába előtte, szerettem a vadászatot.. és a szabadjára engedett ösztönöket… Még akkor is mikor a száján ragadt a szemem, majd tévedt az ölébe, sokkal lejjebb és már készen is állt az aktuális haditerv.

- Tudok valamit ami sokkal jobban ízlene.. – csúszott egyetlen ujjam át a nyaka alá.. le a mellkasán majd egyre lejjebb, végül végighúzva a puha combján a térdénél véve kényelmes és íncsiklandó visszafordulatot, hogy lágyan simítsa végig betörve a nadrág szárán. Csak ekkor találtam vissza a szemeibe. - A kérdés hogy hiszel e nekem. - tartottam még mindig a kezemet, de nem mentem tovább. MÉG! Egészen egy rövid percig. Hogy vártam e? Talán. Talán egy jelet, talán csak azt hogy eldobja azt a pizzát a fenébe, és azonnal az ölembe rántsam. Vagy ezernyi kép játszódott le egymás után a fejemben, de mégsem siettem el. Vele nem. És nem igazán tudnám megmondani, hogy miért...
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Lakás 10.08.13 3:31

( zeneeee )

Elmélyülten a pizzával a számban figyeltem, ahogy ismét felparázslik egy újabb szál cigi. Újra az ajkai közt volt az a kis rúd, és ahogy a füstöt kifújta, annak az útját figyeltem a mennyezet felé. Nem zavart. A lányok a munkahelyen is vagy a könnyű drogokkal, vagy cigivel, vagy több dugással vezette le a feszültséget. De George, nem, nem maradt tőlem messze és ahogy lehuppant mellém, egy helyeslő mosollyal nyugtáztam a reakcióját.
- Nem vagy béna - mondtam ki kerek-perec a szemeibe nézve egy vállvonás kíséretében, de ahogy az övéi már egészen másfelé jártak, egy utolsó falatot még megengedtem magamnak a pizzából lassan rágva csak meg a tésztát, a finom szósz pedig csak még jobban kiemelte az ízeket. Még épp idejében mozdultam meg csak kényelmesebbé téve az ülést a kanapén, amikor megindult az ujja a testemen. A nyakamnál még csak őt figyeltem, az arcát.. a melleimnél már az ajkamba haraptam, ám ahogy a combomnál időzött el, már nem bírtam ki, hogy fel ne sóhajtsak mélyen, vágyakozva. Csak egyetlen mozdulatsor és én pedig mint egy rossz kurva, már dobtam is volna le magamról minden ruhát, csak hogy a nyelve is végigjárja ugyanazt az utat!
Valahol itt tarthattam, amikor megint megszólalt, az ujjai már a rövidnadrág cseszettül rövid anyaga alatt matatták a bőröm.. mire csak egy egész halkat nyögtem fel. Képtelen voltam ellenállni az érzésnek, és megint megmozdultam, de csak úgy, hogy az ujja.. még mélyebbre csúszhasson a farmer anyaga alá.
- Biztos vagyok abban, hogy én is ízlenék neked. Ezt akartad mondani, igazam van? - szórakozottan pillantottam rá csak úgy... mintha éppen valamilyen számomra nem fontos információról beszélgetnénk, de közben a légzésem egyre gyorsabbá vált és valahogy a pizza sem vonzott. Nagyon máshol jártak a gondolataim!
Pár mély lélegzetet véve még megpróbálkoztam azzal, hogy a szemeim a pizzát keresték, de amennyire kívántam, most, ebben a pillanatban megszabadultam volna tőle.. ezért előre hajolva visszatettem a dobozba a szeletet is csak úgy lazán.
- A kérdés már csak az.. hogy jobban akarsz-e engem a nyelveden, mint a pizzát - fordítottam felé a fejem, félig a vállam felett hátranézve rá egy kíváncsi mosollyal. Az ujjai még mindig engem értek.. de meghagytam neki a döntés jogát. Azt, hogy egy pillanat alatt rám vethesse magát. Imádtam azt, amikor letepertek.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Lakás 11.08.13 0:46

( Sail..♫ )

Szóval nem vagyok béna. Szééép! – villódzott fel a fejemben, de az arcomon csak egy könnyű elégedett rándulás ült ki.

- Azt hiszem ez a te szádból dicséret.. – beszélt a szám, de a szemem útközben már egész másmerrre kajtatott, tapogatta le azt, ami sokkal jobban érdekelt, most.. és én nem is haboztam engedni neki. Ahogy a kezemnek sem amikor önmagától indult neki az ujjam, lassan.. simogatón, minden egyes porcikának szentelve minden figyelmemet, és nem kerülte el a fülemet az a csak egész halk kitörő sóhaj sem, de egy percig sem állt szándékomban megállni vagy bármit is abbahagyni. Ahogy úgy tűnt neki sem olyan sürgős, hogy lerázza magáról a kezemet amikor véletlenszerűen igazodva meg az én ujjam mééég.. beljebb csúszott, szinte összeránduló szívvel fogadva az újabb szabad utat.
Ritkán csináltam ilyet. Ilyet hogy eljátszadozom a prédával, de most biztos voltam benne hogy nagyon is rosszul tettem. Élvezettel töltött el, ahogy szétfolyik a vér az ereimben, és nemkülönben élveztem ahogy az ő szemei is kedvükre csillognak.

- Szeretem a nyilvánvaló dolgokat.. – ragadtam bele a szemeibe és nem is állt szándékomban elengedni őket, ahogy az ujjaim újabb életre keltek és simítottak végig azon a selymesen, a combjának körívén már négy ujjal törve utat a cseppnyi nadrág alatt, és csak ekkor tért oda a szemem, csak lassan figyelve ahogy elérik azt a kényes pontot, amit a legjobban most igaza van. Tényleg a nyelvemre kívánok… - nyeltem nagyot útközben, és észre se vettem mikor száradt a torkom érdesre, mégis még tűrtőztettem magam. Még! Élveztem ahogy húzódozik a kicsike, isten úgyse, minden egyes cseppjét élveztem!
De aztán megint nem számítottam a következő lépésre. Meglepő hirtelenséggel tépte ki magát a kezemből és hajolt előre a dobozhoz, ugyaaan már George, talán ennyire megkopott volna a meggyőzőképességed!? DEHOGY! – vágta rá azonnal a fejem, mégis csak megköszörültem a torkomat, és a hátát tapogatta le a szemem, míg visszafordulva a szemeimbe nem nézett.
Nem volt időm rá.. hogy féktelen vigyor töltse el a képemet most jobb dolgom is volt mint vigyorogni, de hirtelen mozdulattal emelkedet a kezem, még mindig lassan simítva végig a válla vonalán ahogy fölé hajolok, de nem is késlekedtem többet, azonnal követte is a nyelvem, végig, a válla gödrétől egészen a nyakáig, be a haja mögé fel a tarkóján, szorosan.. feszesen.. egy percig sem engedve és orromal bebújva a füléhez, nekicsúsztatva a homlokom, csak félhalkan morogva suttogtam bele.

- Fogalmad sincs róla mennyire.. – akadt ki az utolsó hang, aztán a jobb kezem önálló életre kelt, azonnal kapott is az álláért előttem, és magam felé rántva az arcát, nem érdekelt hogy fáj e, úgy kaptam rá a szájára, mint egy kiéhezett fenevad! Hogy akartam e!? Őrülten! Minden egyes porcikáját érezni a torkomon! Vééégigsimítani.. Magamba nyelni! Elmerülni benne és a whisky gőzében, és most még az se tudott érdekelni hogy mennyivel.. jobb lenne, vele együtt egy kis fehér por társaságát is élvezni, most valahogy ez a lány mindent megadott nekem!
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Lakás 12.08.13 2:31

Volt, hogy azt kérték, legyek domina. Volt, hogy megalázni akartak, de egyik esetben sem én voltam az, akit megfektettek, hanem egy olyan álomkép, aki csak a szerepét játszotta. A kurvák élete már csak ilyen. Most valahogy mégsem éreztem, hogy ugyanaz a helyzet állt volna elő, sőt, élveztem a játékát. Az érintését, a csókjait, én pedig.. már csak élvezetből sem utasítottam őt el. Meg sem fordult a fejemben, hogy elutasítsam; az csak ritkán fordult elő.
Elmosolyodtam, ahogy igazat adott nekem, de mégsem akartam még megadni magam neki, bármennyire is tetszett a férfi, vagy a rajzai. Nem tudtam volna dönteni, melyik jött be igazán. Na persze a falra nyalt undorító nő csókjára nem vágytam... a pizza helyett, és ahogy előrecsúszva megszabadultam tőle, hiányérzetem támadt. George ujjai eltűntek rólam, amiért egy csak egy pillanatra vágyódva utána néztem vissza rá, ahogy felé fordultam, és meglepett! Képes volt rá.. megint.
Már csak attól, ahogy finoman ért hozzám, felsóhajtottam, a nyelve érintésébe pedig megborzongtam, de időm sem volt arra, hogy jólesően felnyögjek, helyette a szemeimet hunytam le egy mosollyal kísérve azt. A válasza a korábbi kérdésemre viszont csak még jobban felszította bennem a kíváncsiságot. Tudni akartam, mennyire vágyott rám, így amikor maga felé vont, a nyögésem már az ajkai közt halt el, ahogy újra rátapadtam hevesen a szájára, már szabaddá váló ujjaim belemartak a combjába térdétől pár centire, nem engedve a szorításon pedig egyre feljebb simították úgy a bőrét, egészen a combhajlatáig is.
Csak annyi időre vontam el magam tőle, hogy a tüdőmbe préselhessek valamennyi levegőt, és már újra ott voltam. Nyelvem az ajkai között egy pillanatnyi nyugalmat sem hagyva neki, miközben az addig combját érintő ujjaim megindultak felfelé a hasán.. majd még fentebb, a mellkasáról egészen a kulcscsontján át csak egy pillanatra időztek el a nyakán.. hogy hüvelykem ujjbegye csússzon állára, amivel eltéphessem őt tőlem. Zihálva, vágyakozva néztem a szemeibe, alig elnyíló ajkaimat pedig lassan megnyaltam.
- Szerintem.. ennél menne jobban is - pimasszá váló széles mosollyal, dacosan néztem rá, elengedve őt pedig elhúzódtam tőle, csak hogy megválhassak kényelmes tempóban a cipőimtől, felpakolva a lábaimat is - miután az egyik pohárba újra töltöttem whiskey-t - már közénk, ahogy felé fordultam a kanapén.
- Telhetetlen vagyok - haraptam bele alsó ajkamba, ahogy végignéztem rajta, mielőtt hátrébb csúsztam volna a párnázott részen, egészen a könyökeimre ereszkedve, felhúzva kissé a térdeimet is, csak hogy a terpeszbe pakolt lábaim ne rejtsenek el semmit, annál inkább a nagyon rövid nadrág. Ugyanoda pakoltam le a poharat, ahol még a beszélgetésünk elején pihentettem.. a legjobb helyen. Ott, ahol belém akart kóstolni, ott várt rá az ital is, és megint csak vártam.. hol George szemeibe nézve, hol a poharat tartva szemmel, kíváncsian várva, hogy melyikünkkel kezd.
- Hamarosan felmelegszik.. - utalva az alkoholra lustán mozdítottam meg a csípőmet, a barna, átlátszó lötty pedig örvénylően megmozdult a pohárban.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Lakás 15.08.13 14:30

( Sail.. ♫ )

Megrázkódtam.. amikor a pillanat hevében ujjai belemartak a lábamba, de egy percig se tudott meghatni vagy maradásra bírni annál inkább ingerelt! Megindult a vééér.. ahogy egyre inkább csúsztak azok a szorító kezek, és hogy belenyögtem volna a csókba!? A francokat! Én ilyenre nem emlékszem, csak a nyelvéé minden figyelmem és amilyen mesterien játszadozik vele.
Egyre inkább forrt.. Ő is, éreztem a testében, de én se voltam kevésbé nyugtalan amikor a keze vándorolni kezdett, az már viszont annál inkább nem tetszett amikor eltolt.. csekély erőt használva, mégis én.. én.. nem ellenkeztem. Ezek szerint... Csak hangosan ziháló tüdővel hagytam hogy újabb játékba kezdjen, ami viszont tuti, hogy a korábbi széles vigyorom már szabadabban futott szét a fejemen.
Nem támadtam. Megint nem. Figyeltem. Mint a prédáját becserkésző ragadozó vad, még ha jól is tudtam a préda az enyém.. mégis élvezet volt megküzdeni érte!

Bal karom a kanapé támláján.. megint, de nem tudom mikor húzódtam hátrébb neki szabad utat engedve, mégis csak gyengén tompuló lélegzettel megtettem, ahogy figyeltem, milyen lassított felvételben tolja le a cipőket, kerültek a lábak.. azok az isteni hosszúak elérhető közelségbe, és csak egy pillanatra pillantott a hívogató lényegre a szemem aztán mindjárt vissza is résnyire húzva a szemeibe, csak rövid másodpercek után nyúlva le, az időközben kezemből kiesett füstölgő cigiért a földre.
Csurran a whisky.. lötyögve tölti be a pohár szélét, engem mégse érdekel. Rajta ragadt a szemem. Kizárólag a hívogató prédán előttem, és amikor kekeckedőn megemelkedett a szemöldöke, na meg meg is inog az édes füstöt eresztő ital, csak panaszos sóhajt kényszerítve fel fordultam az asztalnak, egész lazán.. ráérősen dörzsölve el a korábbi pohárban a parazsamat, és hasonló jelleggel fordulok is vissza vele szembe, hogy szemem lepillantva a lábfejére lapát kezem lasssan csússzon rajta végig.. fel, egyre feljebb, végigsimítva a vádliján, majd csak a térdhajlatnál fordulva le, és kapjam a sarkát a kezembe, hogy aztán olyan hirtelen emeljem a számhoz, meghajolva hogy közelebb férkőzzek, hogy a whisky azonnal borult az ölébe, oda, ahonnan a legszívesebben végignyalnám.
Lassan indult el a nyelvem... kíméletlenül és szorosan ingerelve, néhány csók, néhány harapás, csak hogy az ízét érezzem, de semmit sem elsietve, lassan.. kínozva.. hergelve, még ha az én gatyám is egyre szorosabbnak ígérkezett, elértem a térdhajlatot, a comb belső felét.. a lecsorgó whisky helyét, ami rászáradt a forróságtól útközben és minden egyes felragadt vékony réteg cseppjét élvezettel nyaltam fel.
Már fölötte térdeltem. Kis híján, amikor elértem a whiskyben tocsogó nadrágszélet, de ekkor váltott is hirtelen a dolog, csak egyetlen pillanatig betörve alá nyelvvel, aztán húzódtam is hátra és ha nem ellenkezett, hirtelen mozdulatokkal bomlott a gomb, a cipzár, meg ami még volt vele, csúszott a nadrág, a bugyiját is beleértve és repült el valahol a kanapé mögött érve földet, én meg.. két marokra fogva a két combját előttem, hirtelen rántottam közelebb, csak hogy mielőbb belémárthassam a nyelvemet, és érezzem azt a hívogató ízt! A whisky és az őőő.. ízének csodás keverékét..

Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Lakás 15.12.13 0:07

( az új kedvenc ♫ Remélem kiengesztellek a késés miatt a reaggal, bébi Cool)

Valahogy elfelejtettem nyulakként bagzani. Úgy éreztem, hogy Ő többet érdemelt most annál, mint hogy gatya le, és tíz perc után cipő vissza, elhagyva a garázst. Nem, most élveztem azt, ahogy mint egy ágáló áldozat, kissé ellenkezhettem vele. Élveztem, hogy nem küld el, hanem benne van a játékomban, és ha eddig nem voltam abban biztos, hogy bennem lesz, a pillantása rajtam, a kiszámíthatatlan mozdulatai egyértelművé tették a szándékát, és én elfelejtettem nemet mondani a vágyaimra. Arra, hogy elmenjek... Hmm, az is meglesz majd!
Hangos sóhaj szakadt ki belőlem, ahogy a tenyere a lábamon simított végig, és ahogy a pohár felborult az ölemben, a szitokszó helyett az ajkamba harapva figyeltem őt, hagyva, hogy a nedvességet beszívja a nadrágom, hagyva, hogy végigcsorogjon rajtam.. érezve, ahogy lassan kúszott le rajtam az egészen a fenekem alá, ujjaim görcsösen szorultak a pohárra. Inkább elmosolyodva ejtettem hátra a fejemet is lehunyt szemekkel, de csak egy pillanatra, amíg egy nyögés szökött ki ajkaim közül, ahogy a nyelve a bőrömet érintette, és mint a prédáját figyelő vad, úgy figyeltem minden mozdulatát. Ami nevetséges volt, mert én voltam a becserkészett, amit imádtam.. Ahogy azt is, ahogy megremegtem a nyelve alatt, hevesebben magamba szívva a légvételeket, segítve neki megemeltem engedelmesen a csípőmet is, hogy könnyebben meg tudjon szabadítani a ruháktól.
Halk, elégedett nevetés.. én voltam! hirtelen váltott át nyögésbe, ahogy már akadályok nélkül érezhetett, én pedig azt is elfelejtettem, hogy mit kellene fogdosnom. Valahol elhagytam a poharat, talán.. szét is törve a földre esett, de nem érdekelt. Csak George, az ölemben.. nyögve nyúlva le érte, belemarkolva a hajába is, hogy esze ágában se legyen onnan elmenni - helyezkedtem el előtte.. ha hagyta, azon igyekezve, hogy ne legyek nagyon hangos.. hogy tudja, még dolgoznia kell rajtam, nem fogok ennyitől elalélni, pedig... isteni! Nyögve emelkedtem meg félig, hogy a szabad kezemmel belekapaszkodhassak a felsőjébe, és ahogy megremegve visszaengedtem magam a kanapéra, azt is húztam magammal, a markomba gyűrve az anyagot egészen a nyakáig.
- Szedd... le! - ez az! Sikerült kimondanom és még értelmes szavak is lettek, amikor csak azon járt az eszem, hogy a nyelve.. törjön utat magának és merüljön el bennem egészen mélyen. Hogy érezze, hogyan remegek meg alatta, körülötte. És ha megtette, abban a gyors másodpercben egy vágyakozó mosollyal emeltem fel a lábaimat, hogy a combjaim közé engedhessem őt, átvetve a lábaimat a vállain is, és az ujjaim... valahol a melleim és az ő haja közt ingáztak, beletúrva néha abba a sötét puhaságba, ha sikerült arra is koncentrálnom, hogy én is csináljak valamit, ne csak élvezzek... élvezzem. Akartam és ebben a percben csak ő kellett. A whisky pedig... a szájában, a nyelvén végezte. Rólam.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Lakás 28.07.14 12:02

Keze a hajamban... ahogy megemelkedett... Önkéntelenül talált a két feszes seggfélre a kezem és élesen martam bele ahogy a hátamon kapart. Tudtam mi az amit akar. Valahol tudtam... Mégsem akartam engedni belőle, csak járt a nyelvem, ízesen feltérképezve minden egyes forróvá váló puha porcikát, szívtam, keringettem, amikor a nyakamban landoló ruhának engedve eltéptem róla a kezeimet.
Olyan gyorsan szabadultam meg tőle, hogy az még alapesetben se ment volna jobban. Máris visszavágytam és nem is engedtem belőle. Közelebb rántottam, amennyire csak lehet, két mancsom rátapadva a melleire és ahogy a forró nedvességbe vetem magam csak hogy végre újra a nyelvemen érezzem, ujjaim görcsösen martak azokba a feszessé váló mellekbe, amit magamnak akartam. Most.. nagyon!

Mélyen faltam... Amennyire csak elérte őt rám tapadva a nyelvem, éreztem ahogy mozog.. a teste egyre inkább ficánkol körülöttem.. ahogy duzzad.. egyre síkosabb és feszeseb és ahogy egyre inkább megadja magát nekem. Élveztem... Minden egyes percét, annyira élveztem mintha legalábbis benne járnék kitöltve és feszesen és tudtam hogy nem engedem el. Erre a körre nem!

Nem tudom a kezem milyen utat járt be közben. Mikor került a falatnyi felső alá.. érezte a bőrét, esetleg tépte le(?) De csak a melleit éreztem. A bőrét.. Istenien és keményen, belefeszülve a két tenyerembe, nem finomkodva markolva bele, ösztönösen.. semmi érzéssel, majd a csontos kis oldalán simulva végig a kezem, az egyik, egyenesen le, valahogy megmozdítva markol bele a seggébe, hogy teljességgel élvezhessem.
Biztos voltam benne. Most már tökéletesen. Amíg fel nem sikolt, és meg nem remeg a kezeimben, innen nem mozdul. Én el nem engedem!!!
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Sponsored content



TémanyitásTárgy: Re: Lakás

Vissza az elejére Go down

Lakás

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére
3 / 3 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3

Similar topics

-
» Lakónegyed
» Mayakashi Kaen agglegény lakása
» Karada lakása
» Kumogakure lakóházai
» Akari klán rejtekhelye és lakása

Permissions in this forum:Válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
PRISON FRPG :: Egyéb :: Archívum :: Raktárlakás-
Új téma nyitásaHozzászólás a témához