Név: Jonathan Samuel Wolf
Született Joseph Dean Anderson
Becenév: John, Nathan, Nate, Jona, Sam, Sammy, Samuel, Joe, J, S és ahogy mindenki ismer Bad Wolf
Kor: Harminc, vagyis 30 éves
Születése hely, idő: 1982-december- 31 vagy 1983 – január – 1. / Amerika – Las Vegas
Tartózkodási hely: Las Vegasban, a bűnös városban
Csoport: rendőr, bár igazából helyszínelő, és ha nagyon kötözködni akarok, akkor nyomozó
Anyagi háttér: Munkásosztály
Szexualitás: Heteroszexuális

Jellem: Nem vagyok egy bonyolult személyiség, de nem fogom azt mondani, hogy imádok élni, mert az élet egy kegyetlen tréfa, isten játszóterein lévő kis bábúk vagyunk, amit kedve szerint ráncigálhat.
Nem fogom azt mondani, hogy nem szeretek ölni, de azt se, hogy igen…szeretem azt csinálni, amit csinálok, bár lehet anyu nem így képzelte el a dolgot, de azért nem bérgyilkos vagyok, csak szimplán nem hiszek abban, hogy valakit, ha lecsuknak egy ember megölésért az elegendő büntetés.
Szeretem a szerencsejátékokat, de pénzben sose játszom, inkább haverokkal kártyázunk egyet, vagy összejövünk focizni, kosarazni. Nem vagyok egyszerű eset, de nekem is lehetnek haverjaim.

Külső: Majdnem két méter magas vagyok, edzett külsejű, rövid szőkés barnás hajam van, és valamilyen színű szemem, sose nézem hosszú ideig a tükörben. Autóval közlekedem, és lazán öltözködöm.

Előtörténet:

Azt tanították nekünk az iskolában, hogy amikor jelentést írunk, legyünk lényegre törőek, de azért részletezzük ki a dolgokat, mert a legkisebb észrevétel is számít.
Ez enyhén ellentmondásos, de én most mégis ennek megfelelve kaparom össze az életrajzomat pár sorban.
Jonathan Samuel Wolf vagyok, nem akartam azt a nevet viselni, ami egy gyilkoshoz tartozott, és nem akartam, hogy anyám emléke csak úgy tovaszálljon, legyen legyezve, hogy régen élt egy Rebecca Donna Wolf, aki szerette a fiát, de rossz embert választott…tudom, ez hülyeség, de mégis ha nap, mint nap leírom a nevemet, a Wolf-ban anyám köszön vissza, és úgy érzem mindig velem van. A Jonathan név az egyik kedvenc főhősöm volt anyu meséiben…író volt, és krimi regényeket írt, amiben volt ez a Jonathan nevű fickó, aki olyan észjárással volt megáldva, hogy első pillantásra tudta, hogy mi történt, csak be kellett bizonyítania. Samuel-nek hű társát hívták, nem kutya volt, hanem…mostanában sablonosan azt mondanánk, hogy Sherlock Holmes Watson doktora, de hát nincs új a nap alatt. Anyu sose tagadta, hogy azok a könyvek ihlették meg, de míg az régebben játszódott és Angliában, addig ez Las Vegasban.
Nyolc éves voltam, amikor elvesztettem…
A szerelem kegyetlen dolog, nem is értettem anyut, hogy miről beszél, mai napig nem is értem, hogy szerethette azt az embert, aki így elbánt vele?!
Apám...képtelen vagyok így hívni, a Kapitány, mert mindenki így hívta…világhírű, legalábbis nagyon elismert detektív volt…kicsiként felnéztem rá, és azt mondanám ő volt anyu könyveiből kilépő nyomozó…de ahogy teltek az évek, rá kellett döbbennem, hogy akit én példaképnek néztem, akit nagyra tartottam, csak egy részeges bűnöző, amilyeneket a rács mögé juttatott.
Folyamatosan bántalmazta anyámat, piált, illegális harcokban vett részt, drogot árult, amit rendőrként másoktól szerzett be. Anyámra is ráerőszakolta, hogy használja őket…
Egy gyereknek nem ilyen körülmények közt kéne felnőnie…
Emlékszem, ezt mondta anyám, amikor odabújtam hozzá akkor este…
Nyolc éves voltam, anyu már nagyjából megtanított írni és olvasni, nem is értettem, miért kell elmennem iskolába, otthon akartam maradni vele, és elmerülni a regényeiben…mindig azt mondtam én is író leszek, mire ő biztatott, legyek olyan nagy hős, mint a könyveinek a főhősei… akkor este megfogadtam neki, hogy az leszek!
Egy este az a seggfej, bár mint mindig…de piszok részegen, még inkább dühösen jött haza. Rengeteg pénzt vesztett valami fogadáson. Először engem kapott el, pedig viszonylag engem sose bántott, ordibált velem, de kezet sose emelt rám…anyám dühös lett, nekiesett apámnak, de az könnyedén lökte neki a falnak, hogy tisztán lehetett hallani, ahogy roppannak a csontok, de nem félt…bármit megtett volna, hogy megvédjen.
Én a szobámba menekültem, apám pedig talán rémületében eliszkolt otthonról…reméltem, hogy baja esik…de még jobban abban, hogy anyu feljön és, mint mindig, amikor ajtó csapkodás volt és kiabálás azt mondja, hogy semmi baj sincs kicsim.
De nem jött…pár perc múlva kimerészkedtem, lementem a lépcsőn, és anyám ugyanúgy összeesve feküdt a földön, ahol apám hagyta.
Odamentem hozzá…a hasát szorongatta, de még akkor sem sírt, csak azt mondta, menjek onnan, ne így emlékezzek rá…de én nem moccantam. Úgy simogattam a fejét, ahogy ő vigasztalt kicsiként, és akkor láttam először sírni őt…
Megfogadtam, hogy végzek apámmal, nem érdekelt semmi sem…lévén a rendőrök nem találták bűnösnek apámat, mert anyám vérében drogot találtak…és nem hitték volna el, ha elmondom, hogy apu már régóta kábítószerrel tömte anyámat. Voltak piszkos ügyei, ezt mondták… de sose gyilkolt volna, vagy bántotta volna a családját.
Elszöktem a kapitányságról, és soha nem fordultam vissza. Loptam, koldultam, és beosontam iskolákba, hogy magamba gyűjtsem a tudást.
Sikerült elvégeznem az általánost, egy kiváló gimnáziumot, és felvettek egy nagyon elismert egyetemre, ahol kriminalisztikát tanultam. Helyszínelőként végeztem, hogy leegyszerűsítsem a lényegre a dolgot.
Pontosan tudtam mit hogyan tegyek, hogy ne találjanak bizonyítékokat, miközben próbáltam megérteni apámat mi motiválhatta…de nem tudtam megbocsátani neki.
Megölte az anyámat, és mint kiderült később, a kishúgomat is, akit a szíve alatt hordott.
Ahogy végeztem a sulival, megkerestem…rávehettem volna, hogy ölje meg magát, de már így is fizetett jegye volt a pokolba, és nem zavart, hogy bemocskolom a kezemet.
Nem tudta ki vagyok…a döbbenet az utolsó pillanatban jelent meg az arcán, amikor meghúztam a ravaszt.
Semmit se éreztem, ahogy akkor sem, mikor feldaraboltam, és megetettem a testét a krokodilokkal.. azt olvastam ez a legjobb módja egy test eltüntetésének.
Azóta se dolgoztam úgy igazán a rendőrségnél, mert ha nem tudnak lenyomozni egy ilyen brutális alakot, mint az apám, akkor értelme sincs, hogy létezzen olyan, hogy rendőrség.
Szabadúszó vagyok…és állíthatom, a legjobb, de mindenki fél tőlem, mert nem ismerek kegyelmet, és nem hajtok fejet a törvény előtt…nem is lenne tisztességes, ha már embert öltem, mégha az egy szörny is volt.

Jonathan Samuel Wolf!
Történeted érdekes volt, sőt tetszett, ezért;
Elfogadva!
Üdvözöllek az oldalon, foglalj avit. Kellemes szórakozást kívánok.