Név: Eleanore Penelope Lost
Becenév: Penny, Pen, El, Nore, Elle
Kor: 21
Születése hely, idő: 1991-Szeptember- 11 / Oroszország - Szentpétervár
Tartózkodási hely: Las Vegas
Csoport: Mivel a végzettségem korbocnok, vagyis patológus, vagy mi az... ezért az orvosok közé sorolnám magam
Anyagi háttér: Dolgozom, de igazából piszok jól keresek, így a Felső osztályba sorolnám magam
Szexualitás: Heteroszexuális

Jellem: Jó kedvű személynek mondanám magam, és nem egy rideg pszichopatának. Nem ítélkezem, ölök, mert ez a feladataom, a munkám, és ebben a világban úgyis mindenki bűnös. Nem gyűlölöm az életet, ha már mástól elveszem, inkább megbecsülöm a halált. Sosem kérdezem, csak cselekszem.
Fiatal vagyok igaz, de veszélyes!
Első és legfontosabb szabályom, hogy ne érezz semmit, se gyűlöletet, haragot, de szeretet, szánalmat se... bármit érzel, csak hibázol.
Árvaként megtanultam, csak magamra számíthatok, csak én vagyok a magam főnöke... lehet fizetnek, hogy öljek, de én végzem a piszkos melót, és nekem kell úgy intézni, hogy ne bukjak le.

Külső: Mikor milyen a hajszínem, mivel vagy parókát hordok, vagy a sajátomat alakítgatom. De eredetileg barna, és egyenesnek mondanám.
A szemem színe zöldeskék, de lehet szürkés... hogy csillan rá a fény.
Jellegzetességem a telt ajkaim, és nő vagyok, és imádok is az lenni, így büszkén mondom, hogy a telt alma alakú kebleim is.
Viszonylag alacsony vagyok, vagyis nem túl magas, és eléggé hajlékony.

Előtörténet: Nem Dexter vagyok, nem élvezetből ölök, bár szeretem...de korboncnokként nem keresnék olyan jól, viszont így tudom, hogy hova kell szúrni, hogy fájjon, hova, hogy azonnal meghaljon...és nem mellesleg akár fel is boncolhatom, hogy eltüntessem a golyókat... nem zavar a piszkos munka, bár a vér nehezen jön ki.
Nem mondanám, hogy állandó főnököm van, akihez bemész reggel, lecsekkolsz, és este hazajössz... a bérgyilkosság nem is egy ilyen munkakör...de hogy hogyan lettem az, már magam se tudom...
Árva voltam, nem tudok semmit a szüleimről, megszülettem, és ahogy ez lenni szokott, egy mózes kosárban ott hagytak egy árvaház előtt...az is lehet még élnek, vagy már épp nem, talán én nyírtam ki őket...anyám megszült, de többet nem tett értem, nem tartozom neki köszönettel, és főleg nem szeretettel, vagy tisztelettel, amiért nem ölt meg, ahogy megtudta, hogy megfogantam...előfordulhat, hogy én lőttem le őket, fogalmam se lenne róla, ha előttem állnának, de nem is haboznék, hogy végezzek velük... gondolkodás nélkül húznám meg a ravaszt, mert vagy megölöd, vagy megölnek... ahogy az elődöm is. Meg kellett volna ölnie valakit, de nem tette... nem vacillált, az még a legkisebb baj csak, hanem beleszeretett...nem járt jól, engem küldtek utána, ahogy kiderült a dolog, és én....mivel ezt kérték, előbb bevégeztem a munkát, amit ő nem, kicsit szenvedjen... gyakorlatilag csak átadtam az üzenetet, hogy nem lehet szarozni azzal, aki felbérel... majd megöltem őt is.
Én sosem voltam szerelmes... de komolyan, hisz soha nem kaptam én se szeretet... nyolc évesen elszöktem az árvaházból, akkor úgy éreztem, szükségem lenne a szülőkre...ez az érzés egy elhagyott gyerekben felmerül, de ha nem elégül ki, örökre elhal... kerestem őket, tudni akartam róluk valamit, már egy fényképnek is örültem volna, vagy a nevüknek, egy oknak, amiért lemondtak rólam...de rá kellett jönnöm, hogy ők nem akarnak látni... nem a gyereknek kéne a szülők után futni.
Akkor csalódottan mentem vissza az árvaházba... sose akartak örökbe fogadni, de én is tettem az ellen, hogy ne kerüljek el senkihez... ha a saját szüleimnek nem kellettem, másnak se kelljek... így mikor már elegem lett azért abból, hogy itt éljek...bár imádtam Szentpétervárt, de oda akartam menni, amiről meséltek... Amerika... hisz mindenki arról álmodik, és már meguntam az állandó hideget is... elmentem, felszöktem egy vonatra...voltam vagy tizenhárom éves, néha leszálltam, megnéztem a világot, gyűjtöttem magamba a tudást... hisz makacs voltam, és utáltam iskolába járni, főleg tanulni, de a szemkápráztató dolgok, megragadtak...ide-oda verődtem, kihasználtak férfiak, én hagytam magamat... de nem kellett félteni, mert az csak a látszat volt... lehet csábos külsőm van, de nem egy barbie baba vagyok, akin jól mutat a ruha...ezzel csak magamra vonom a figyelmet, aztán lecsapok...ezt serdülőként tanultam meg, ha az ember nőnek születik, használja ki a dolgot.
Amúgy se érdekeltek konkrétan a férfiak, nem tekintettem őket egyébnek, mint valami külső borítás, amitől megcsupaszítva, csak egy élvezetet adó farok marad.
Amerikában kötöttem ki, odáig kóboroltam... ott végül elvégeztem az egyetemet... az ember tudja mit és hogyan intézzen el, hogy bekerüljön érettségi végzettség nélkül is a felső oktatásba...akár egyetemi diplomát is szerezhettem volna, de kivételesen ez érdekelt.
Nem mondom, hogy orvos lettem, vagy fogalmazzunk úgy, még dolgozok azon a két betűn...egyszer fegyver akadt a kezembe, és jól céloztam vele...így ragadtam Vegas-ban is, itt van kit ölni, és van sok ember, aki fizetne az ölésért, nem is akármennyit...szóval mondhatni szabadidőmben ölök, de a látszat kedvéért testeket boncolok.

Eleanore Penelope Lost!
Hűha, nagyon érdekes történeted van, kimondottan tetszett, ezért;
Elfogadva!
Üdvözöllek az oldalon, foglalj avit! Eleanore további jó munkát kívánok, vigyázz kislány, nehogy lebukj a végén.