Féltestvér pár

Név: Gabriel Sadik
Becenév: Gabe
Kor: 34
Születése hely, idő: 1977. December 30. / U.S.A. - San Francisco
Tartózkodási hely: Las Vegas
Csoport: városlakó
Anyagi háttér: Munkásosztály
Szexualitás: Heteroszexuális

Jellem: Gabriel kettejük közül az ész. Az öccse folyton ösztönösen cselekszik, Gabe ennél sokkal megfontoltabb. Mindig ő húzza ki a testvérét a pácból. Ha Nev valamit elcsesz, az biztos, hogy számíthat a bátyjára. És eddig bármi gond adódott, Gabe volt az aki megoldotta. Ő dumálta ki amikor Nev az egyik Motelban meghúzta egy kamionos nőjét, ő volt az aki segített neki amikor megjelent 17 évesen az ajtaja előtt, és a mai napig ő látja be a "nagy testvér" szerepét a fiú életében. A fél világ őket üldözi… de ők remekül megvannak ketten.

Külső: 180 cm magas, barna szem, barna haj, kissé loboncos alkat. Egy Harley Davidsonon szeli át a világot, együtt menekülve a testvérével. Afféle... rockker külső, ahogy mondani szokás, egyetlen egy táska a motoron, abban benne minden, ami kellhet. Igazi vándor. Egy darabig itt, egy darabig ott, de aztán menni kell tovább. Túúúl nagy a veszély. A lebukás veszélye…



Név: Nevil Turner
Becenév: Nevil, Nev
Kor: 25
Születése hely, idő: 1972. június 2. / U.S.A. – Santa Clara
Tartózkodási hely: Las Vegas
Csoport: városlakó
Anyagi háttér: Munkásosztály
Szexualitás: Heteroszexuális

Jellem: Míg Gabriel kettejük közül az ész, Nevil az ösztön. Talán ezért is egészítik ki ilyen jól egymást. Forrófejű, a vére után megy, neki csak egy játék az élet. Mégis mindig számíthat a bátyjára. Egész eddigi élete során mindig csak rá számíthatott. A szüleivel nem volt jóban, már akkor sem amikor éltek, de miután egyedül maradt, nagy pácba került és egy golyó ígéretével a fejébe kereste fel a bátyját. Gabe segített. Ez volt a mázlija. A dolgok végül mégsem úgy sültek el, mint ahogy arra bármelyikük is számított…

Külső: Meglehetősen zömök testalkat. Nem kigyúrt vagy izmos, csak… olyan masszív. 185 cm magas, szürke szem, hajnak többnyire híján van, de nem mert nem lehet, hanem mert így kényelmesebb. Öltözködés? Átlagos. Egy '68-as Chevrolett Camarro SS-t vezet, végig Amerikán, és hol együtt, hol külön folytatják az utat a bátyjával. Csak mert így, megtalálni őket… talán nehezebb. De aztán végül mindig valahogy ugyanazon a helyen kötnek ki.

Előtörténet:
- Uhh… Hogy mióta vagyunk együtt? Évezredek óta!
- Na! Ne túlozz! Azért annyira nem lehetett rossz!
- Jól van na! – nevettem fel – De úgy rohannak az évek. Még ma is magam előtt látom, amikor ott áltál az ajtónk előtt mennyi is…?
- Tizenhét…
- Igen, tizenhét évesen. Sose felejtem el azt a rémületet a szemeidben. – mosolyogtam fel az emlékre. Igen, mintha csak tegnap lett volna.
- Viccelsz? Te voltál az utolsó reményem! És azon kívül, hogy félig egy a vérünk honann tudhattam volna, hogy segíteni fogsz?
- Igaz. Nem tudhattad. – mosolyodtam el a gondolatra. Évekkel ezelőtt volt, de mintha csak most is látnám a szemmem előtt, a cingár, összeesett fiút, túl a szitaajtón.
- Na és hogy találtál meg? Az is egy érdekes történet. – mosolyogtam megint.
- Pfff… - sóhajtott - Hogy is volt? – ugrott a szeme a szemöldökére - Amikor értesítettek, hogy a szüleimet autóbaleset érte, irány az árvaház… oké, csak néhány évre, de akkor is, a bank elveszi mindenünket, jelzálog, én meg… ottmaradtam egyedül. Minden nélkül, nincstelen… Akkor volt hogy minden követ megmozgattam. Tudtam, hogy kell lennie itt valaminek. Éreztem! Egyszerűen muszáj volt lennie!
- És volt is. – mosolyogtam fel.
- Oké, de ezt akkor még nem tudtam. Be voltam szarva! Tudod milyen egy árvaházban? – kerekedtek ki a szemei. – Fogalmad sincs!
- Jó-jó, igaz. – bólintottam egyetértően.
- Na! Szóval ott tartottam, hogy feltúrtam mindent. Minden iratot és akkor találtam meg az anyakönyvi kivonatot. Ott állt Gabe neve. – bólintott nagyot.
- Az enyém? – vigyorodtam el szélesen a szemei felé fordulva.
- Oké, nem a tiéd az apádé.- lökte meg a vállamat poénosan. Örültem neki, hogy ezen már így el tudunk poénkodni. Régen azért még minden más volt.
- Na így már mindjárt más. – bólintottam színészien.
- Mindegy. A lényeg, hogy kiderült nem az az apám akit annak hittem, hanem ennek a buzgómocsingnak az öccse vagyok. Félig.
- Buzgómócsing a nénikéd! – kacsintottam rá most én lökve meg, de csak a szokásos nevetésbe torkollott az egész.

- És mi történt azóta?

- Azóta? Hát… élünk. – rántottam meg a vállamat. – Mikor ezt a kis taknyost megláttam az ajtóban – kacsintottam Nevilre – akkor már az én szüleim sem éltek. Illetve hazudok. Anyám elmegyógyban volt, de ezt nem szoktam reklámozni. – húztam el a számat enyhe zavarban. Pedig én tehettem róla? Nem én tehettem róla. Ez el is van rendezve. – De azért nem mondom, valahol azért jól esett, hogy nem vagyok egyedül. Frisco nagy város. Zajos! Ha finoman akarnék fogalmazni, de ha őszintén, akkor inkább azt mondanám, sok a bandaháború. – fintorogtam az emlékekre. – Mivel egyedül voltam, valahová csatlakoznom kellett. Nem mondom, hogy életem legjobb döntése volt, de számíthattam rájuk és ők számítottak rám. – bólintottam újra.

- És az incidens?

- Incidens? – nevettem fel – Finom megfogalmazás. – ráztam még mindig mosolyogva a fejemet, de a tények tények. Ez tény. – Nos, amikor ez az összetört kis kölyök megjelent előttem, hogy "Helló! Az öcséd vagyok. És te vagy az utolsó reményem." először azt hittem csak valaki szórakozik velem. "Jó vicc" vágtam hozzá, de akkor megmutatta a papírokat és akkor már tényleg elhittem. Apám sosem volt a hűség mintaképe. – rántottam meg a vállamat.
- Mert azt hitted hazudok?
- Azt hát! – vágtam rá minden teketóriázás nélkül. – Hát még amikor előállt azzal, hogy Frisco legnagyobb maffiafőnökének tartozik nem kevés pénzzel és persze betoncsizmával fenyegetik… hát lehidaltam.
- Jól van na! Kölyök voltam még…
- Persze kölyök voltál, de melyik kölyök olyan hülye, hogy leáll packázni egy nagykutyával aztán szarrá vereti magát? – néztem újra felé.
- Jogos, de ha nem jön rá, hogy csaltam, szép summa üthette volna a markomat. Aztán abból elélhettem volna életem végéig.
- De ráb*sztál.
- Hát rá. - rántotta meg a vállát. Persze könnyű neki. Még mindig ugyanaz a szélell bélelt kölyök, mint 8 éve.
- Na de a lényeg, hogy felmerült ez a lehetőség. Volt egy "haver" aki azt mondta valami jó buli van készülőben. Mivel itt volt ez a kölyök a nyakamon, párszázezres tartozással, én meg… - tartottam rövid szünetet – igen, megtehettem volna, hogy elhajtom, hogy "ha magadnak csináltad, dögölj bele!" utravalóval, de mégsem tettem. Valamiért nem tettem.
- Mert érezted, hogy jógyerek vagyok. – vigyorgott fel.
- Teee!? Jó gyerek... – nevettem már én is – Már megbocsásson, elég jól van rögzítve a plafon? – néztem a kérdezőre komoly tekintettel.
- Hülye! – kaptam is a választ röhögve.
- Csak mert rokonok vagyunk. – kacsintottam rá röptiben – Na, de lényegre térve volt ez a "buli". Minden olajozottnak tűnt. Egy külvárosi bank. Friscoban. Jobban mondva pénzszállító autó, de minden el volt tervezve. Az óra, az idő, kinek mi a feladata, és hogy mindennek sikerülnie kell, már vagy egy hónapja minden ki lett figyelve. Aztán mégis becsúszott valami bibi. Valaki ott volt, akinek nem kellett volna ott lennie, eggyel több őr, és menekülni kellett. – fintorogtam megint az emlékre – Nem sok híja volt, hogy otthagyjuk a bőrunket.
- Nem sok, de sikerült, nem igaz?
- De. Igaz. Egy élet árán. Azóta is kergetnek a zsernyákok. – sóhajtottam fel.
- Áááh, az még a kisebbik gond. Ne feledkezz meg Toretto-ról.
- Hogy is tehetném…- nyűglődtem – A maffiás haverod. – fintorogtam megint.

- És mennyi ideje is volt ez?

- Mennyi? Hát… kb 8 éve. Azóta elég jók vagyunk a bújkálásban.
- Kifejezetten jók!
- Na, mintha rajtad múlna. – löktem meg megint, visszatérve a jó kedvem - Mindiiig én húzom ki a szarból, MINDIIIIIG! – nevettem - Még mindig úgy viselkedsz, mint egy kölyök! – fordultam hozzá vigyorogva.
- Naaaaa! – húzta össze a szemöldökét tettetett sértődöttséggel.
- Pedig úgy! Múltkor is… - fordultam vissza a kérdezőhöz – nem is tudom már, Oregonban? Egy batár állat kamionos macájával cicázott. A fickó orra előtt! Érti ezt? Neeem számít, hogy az az izomagyú seggfej bááármikor laposra veri, ő csak folyton keresi a bajt
- Mégsem vert el… - nevetett már hangosan.
- Na, ez sem rajtad múlott! – vágtam mellkason kézzel, de neeem akartam és bántani, soha nem tenném. Hisz a testvérem! Még ha csak félig is.
- Oké-oké. Jogos. – adta meg végül a ziccerrt – Ha nem olyan jó a… meggyőzőképességed akkor lehet otthagytam volna egy-két fogamat – kacsintott.
- Meggyőzőképesség… - hümmögtem – Akarod mondani lóvé, igaz? – néztem a szemébe megemelt szemöldökkel.
- Hát… pedig megérte a csaj. – nevetett – Nagyon meg…
- Nev te sohasem javulsz… - ráztam a fejem hitetlenül.
- De te így is szeretsz… vagy nem?
- Vagy de. Te állat! – boxoltam bele a vállába…

Gabriel Sadik & Nevil Turner!
Érdekes történet volt, ilyet még nem olvastam, de ennek ellenére nagyon is tetszett, ezért;
Elfogadva!
Üdvözöllek titeket az oldalon. További jó bujkálást kívánok, csak óvatosan.