Név: James Edgar Scott
Becenév: J, Jes
Kor: 20 év
Születése hely, idő: 1992 január 2. / U.S.A – Las Vegas
Tartózkodási hely: Las Vegas
Csoport: városlakó
Anyagi háttér: Munkásosztály
Szexualitás: Homoszexuális

Jellem: Visszahúzódó, de egyben lázadó természet. Kemény gyerekkora volt. No nincs szó komoly bántalmazásról, csak egy alkoholista anya, ismeretlen, soha nem látott apa - akiről annyit tud, hogy angol - és a csekkek az asztalon halomban. Talán túl korán kellett felnőnie. Túl korán, és hamar rá is ébredt mi a legegyszerűbb bevételi forrás. Prostitució. Ő is az utcán kezdte, mint mindenki más, megszenvedett, kiharcolta a helyet, mégis a mai napig keményen megdolgozik érte. A szemébe szerettek bele. Azokba az égszínkék, tündöklő szemekbe, és idővel az üzlet így már sokkal könnyebben jövedelmezett.
Egy nap arra ért haza, az anyja halott. Valószínűleg a drog végzett vele, vagy csak a saját keze, az okok mindmáig tisztázatlanok. A lakás repült, a főbérlő kilakoltatott, ő meg visszakerült oda ahová tartozott. Az utcára. Most egy bontásra ítélt régi társasházban húzza meg magát, ami itt-ott omladozik.. Alig több mint 1 éve. Az egyetlen kincse a telefon. Az a telefon amin hívják ha munka van, na meg az utca, ahol felhajtja a kuncsaftokat. Hogy mi lesz a holnappal? Soha nem tudhatja előre. Ha dolgozik eszik, ha nem teszi, talán nem. Napról napra éli az életet, és a jövő… soha nem tudja mit tartogat. Ő mégis keményen tűr mindent.

Külső: Általában rendezett. A lehetőségeihez mérten. Ugye a tisztaságot és igényességet a munkája is megköveteli, mégis az utcán tengeti a napjait. Vékony alkat, rövid haj, 180 cm nem kevés magasság, barna haj, kék szemek, amiért a kuncsaftok többsége egyenesen rajong. Hát még a teljesítménye. Kézről kézre adják nála a kilincset, a telefonszámát, és ő nem is habozik rendesen elvégezni, azt, amiért megfizetik.

Előtörténet:

"Emlékszem a napra. Még arra a napra akármilyen régen is volt. Anyám megint elázva fetrengett a fotelben és én arra jöttem haza. Mennyi is lehettem? Tizennégy? Tizenöt? Valami ilyesmi lehetett, mégsem emlékszem az időre. Csak a pillanatra. Amikor egyetlen fékevesztett pillanat és már repült is a pohár, a whiskyvel egyetemben, egyenesen felém, és alig néhány centiméterrel mellettem csapódik a falba. A kirobbanó szilánk végigvágott a szemem alatt. Tisztán emlékszem a napra. A kicsurgó vér, elszínezve a szőnyeget, és a szemei, ahogy csakis önmagáért féltenek. Azt hitte börtönbe kerül. Feljelentem. Valamiért mégsem tettem meg. A mai napig emlékszem... - simítottam végig az arcomon, látatlanul is felmérve a heget. Örök emlék. Igen, az nekem. Egy napra. Egy időre. Amikor még minden más volt. Talán nem kellemesebb, de teljesen más…

A telefon csörgése ébresztett ki a gondolataim közül és én éreztem, hogy nagyot nyelek. Már tudat alatt is tudtam, hogy ez mit jelenthet, de ha egyszer menni kell, hát menni kell. Nincs mese. A kuncsaft vár, semmit nem adnak ingyen én meg… egy nagy sóhajt követve, hidegvért erőltetve magamra vettem fel.

- Igen. Persze. Annyi. Rendben. Mikor…? És hová… Rendben. Fél óra és ott leszek. – nyomtam is el a gombot, és még annyit megengedtem, hogy egy pillanatra kitekintsek az üvegtelen ablakon. A nap sütött. Ez a nap is olyan mint a többi. Én mégsem tudtam szomorkodni. Felvettem az örök vértemet, és megindultam a kopott fürdőszoba felé, hogy rendbetegyem magam…"

James Edgar Scott!
Történeted tetszett, bár többet is szerettem volna megtudni rólad, de remélem kiderül még pár dolog a játéktéren. Egyébként minden rendben volt vele, ezért;
Elfogadva!
Üdvözöllek az oldalon, foglalj avit. Remélem jól fogod magad érezni köztünk.