A nagy készülődésemben csak eltelt az a pár óra és este lett, aminek nagyon örülök, hiszen újra a szerelmemmel lehetek és vele aludhatok. Kicsit izgatott is vagyok, bár azt nem tudnám megmondani, hogy miért, de nem titok, hogy azt akarom, hogy a mai estén lefeküdjön velem. Ennek fejében el is indulok hozzá, tudtomon kívül, hogy mégsem leszünk kettesben. Kicsit meglep és zavarba is hoz, hogy egy számomra idegen nő nyit ajtót, ráadásul ő tudja, hogy én ki vagyok, de én róla az ég világon semmit. Nem szoktam zavarban lenni, de most valahogy nem tudok szóhoz jutni sem. Amikor bemutatkozik, próbálom megjegyezni a nevét, biztos Charlotte egyik barátnője és a legrosszabbkor jöttem. Csak bólogatni tudok nagy meglepődésemben, de aztán összeszedem magam.
- Hát, öhm szia. - Csak ennyit tudok hirtelen kinyögni, majd belépek, de nagyon hülyén érzem magam. Ránézek Monára, de mikor rávenném magam, hogy elinduljak a konyhába, Charlotte kijön a nappaliba elém. Fogalmam sincs, hogy mit is kéne mondanom vagy tennem, így átnyújtom a szerelmemnek a rózsát, majd Monára pillantok. Észre se veszem, hogy a nagy zavaromban, elfelejtettem csókot adni a kedvesem édes ajkaira.
- Hogyha zavarok, akkor elmegyek. Nyugodtan beszélgessetek, majd holnap visszajövök. - Nézek félig Charlottera is, mert biztos vagyok benne, hogy megzavartam egy női pletykázást, amit röstellek. Abszolút megértem, ha beszélgetni akarnak, így azt hiszem, hogy jobb ha megyek. Kicsit magamban eléggé feszült vagyok, mert azért jöttem át, hogy legyen valami több is, mint alvás, de úgy tűnik, hogy még az sem lesz. Bár már eléggé esteledik, talán Mona nem marad itt hajnalokig, mert tudom, hogy Charlottenak dolgoznia kell.

Kicsit kellemetlenül érint, hogy csak így beállítok, mikor Charlottenak vendége van, de annyi mentségem legyen, hogy nem szólt. Talán elfelejtett, de akkor is kínos ez a helyzet. A rózsát is átnyújtom neki, ahogy még Mona szavai csengnek a fejemben. Valahogy még a csók is elmarad, amit abban a pillanatban észre se veszek. Még megölelni sem merem Charlottet a lány előtt, mert nem akarok bunkónak tűnni, hogy a szerelmemmel foglalkozok. Igazából fogalmam sincs, hogy ilyenkor mi lenne a leghelyesebb. A páromra figyelek, ahogy épp magyarázkodni készül, mert szeretném tudni, hogy akkor most mi folyik itt, jöjjek továbbra is vagy jobban járunk, ha máshol találkozunk. Mona közben közbe szól, és elvéve a rózsát magunkra hagy. Csak ennyi kellett, hogy felbátorodjak, ahogy Charlottenak is. Olyan hevesen kapunk egymás ajkai után, hogy még a fogunk is koccan, de engem ez nem érdekelve vadul csókolom. Derekát átkarolva húzom magamhoz közel, kihasználva a helyzetet, hogy kettesben vagyunk. A csók után végig hallgatom, hogy mit is mond, mire sóhajtok egyet.
- Akkor úgy elég nehéz bármilyen témát is felhozni. - Húzom el a számat, de majd megoldom, maximum Charlotte bokán rúg, hogy rosszat kérdeztem és javítok, vagy nem tudom. Ahogy elkapja a kezem és elindul, még a nappaliban elhúzom a kezem és hátulról megölelve magamhoz húzom, hogy a nyakára adjak pár puszit, majd a fülébe súgjak.
- Nem akarok bunkó lenni, de Mona az ki? Mármint még soha sem láttam a baráti körödben. - Direkt a fülébe súgom, hogyha esetleg Mona hallja - mert túl csönd van és ilyenkor még a halk beszédet is hallani a másik szobába -, akkor ne érezze magát rosszul, amiért ezt megkérdeztem. Amint kaptam választ, elengedem és bemegyek vele a konyhába.
- Farkas éhes vagyok. Mit eszünk? - Válaszolok az első mondatrészre, majd Monára pillantok. Kicsit már jobb nekem, de tudom, hogy neki még rosszabb, mert mégis csak ha azt vesszük "harmadik" köztünk.
- Biztos jó lesz. - Halványan rámosolygok Monára, majd Charlottera nézek.
- Segítsek tálalni? - Nézek rá kérdőn, hogyha igennel válaszol, akkor megyek és behozom, ha meg nemmel, akkor leülök a székre és kíváncsian várom, hogy milyen étel kerül az asztalra.

Mona kilép az ajtón, Charlotte meg egyből a nyakamban és vadul, szenvedélyesen csókoljuk egymást. Legalább ebből érzem, hogy nem csak nekem volt hiányom belőle. Magamhoz húzom és amíg még a csók tart a fenekére is lecsúszik az egyik kezem. Nagyon szeretnék már ott tartani, hogy kettesben fekszünk az ágyban, de tudom, hogy kiszúrás lenne Monával és ezt Charlotte sem engedné meg. Egy puszit nyomok még az arcára.
- Gyönyörű vagy. - Súgom a fülébe, majd ölelgetem, amíg meg nem szólal. Ekkor kicsit eltávolodok, hogy a szemeibe nézzek. Tudom, hogy neki szinte minden barátja fontos, így kénytelen leszek normálisan is viselkedni, bár már most sincs bajom Monával.
- Igenis, főnök. - Jelentem ki, majd még a homlokomhoz is teszem a tisztelgés jeléül a kezem. Mindezt természetesen mosolyogva, ki nem bírva, hogy ez után ne csókoljam meg újból. Mielőtt bemennénk a konyhába elkapom hátulról Charlottet, és elkezdem puszilgatni a nyakát, majd egy kérdést is felrakok.
- Oké. Nem, dehogyis. Csak nyugodtan. Akkor majd csinálhatunk hármas programokat. - Mondom mosolyogva, de még mindig nem engedem el. Annyira jó magamhoz ölelni és ebben a ruhában is igazán szexi, hogy el sem engedem, továbbra is a fülébe súgva a dolgokat.
- Eltudnám képzelni az esténket... Kettesben... Az ágyban... - Egyenként suttogom a szavakat a fülébe, sejtelmesen, közben a kezem is lejjebb csúszik, a combjára, ameddig leér, majd felfelé kezdem húzni a belső combján. Tudom, hogy megfog állítani ebben, de nem tehetek róla, megőrjít.
- Beindítsa a fantáziámat ez a ruha. - Suttogom továbbra is a fülébe, majd elengedem, mert a végén kidob, azért mert ilyeneket mondok neki, pedig csak a vágyaimról tájékoztatom. Kézen fogva megyek be a szerelmemmel a konyhába és elkezdem az ismerkedést, ahogy Charlotte kérte.
- Ha ti csináltátok, csak isteni lehet. - Biztatom továbbra is Monát a szemeibe nézve, majd leülök. A bort a kezembe kapva, felnézek Charlottera, hogyha nem puhány akkor ki is nyithatja.
- Szívesen odaadnám, de ez a fiúk dolga. - Nézek a szemeibe, gúnyos mosollyal az arcomon, ami nem teljesen komoly. Az egomat kell növelni, bár tudom, hogy visszafog szólni, amit nem is bánok, legalább jobb lesz a hangulat. Bólogatok, ahogy engem választ Charlotte. Ahogy leül mellém a szerelmem, a közelebb eső kezemet a combjára helyezem. Megvárom, míg Mona szed, majd a kedvesemre nézek, és ha azt akarja, hogy én szedjek, akkor szedek.
- Vendéglátósnak készülök. - Válaszolok Monának, hogyha ennyire szeretné tudni mivel is fogok majd foglalkozni. Rengeteg tervem van, amitől teljesen bele is élem magam.
- Lesz majd egy éttermem, és ti lehettek majd a gyönyörű felszolgálók. - Félmosoly jelenik meg az arcomon, ahogy mindkét lánynak bókolok. Remélem ezért egyikük sem haragszik meg, de valahogy nem tudom, hogy mit mondhatok és mit nem.
- Mit szólnátok, ha evés után filmeznénk? Nézünk valami ijesztő filmet, hogy mindketten hozzám bújjatok. - Vigyorgok, majd Charlottera is nézek, meg Monára is, mert mindkettőnek a véleményére kíváncsi vagyok. Kezem továbbra is a szerelmem combján pihen.

Hogy kicsit enyhítsek a helyzetünkön és a kínos perceken, úgy döntök, hogy jobb, ha félrevonulok. Így legalább adhatok nekik pár percet együtt, kettesben, én pedig halkan sustorogva magamba, kitalálhatok egy-két kérdést, amit majd feltehetek Chadnek, hogy ha az ismerkedés valahol megragadna, és ránk telepedne a kínos csend. Persze, ha beütne a krach, azért reménykedem abban, hogy bízhatok majd Lottyban, hogy az esetben gyorsan bedob valami mentőövet. Mindenesetre, nem árt, ha mindenre felkészülök. Mikor bejönnek utánam, próbálom magam összeszedni, és alkalmazkodni a helyzethez, ahhoz, hogy most nem csak ketten vagyunk, hanem hárman is.
Udvarias dolog Chad részéről, hogy felajánlja, hogy szívesen segít, ha valamiben kell. Segítőkészsége végett hálásan rámosolygok, és a kezébe nyomom a borosüveget a dugóhúzóval együtt. Ha már ennyire segíteni akar, akkor ezzel megteheti. A többit azt már mi is eltudjuk intézni, főleg, hogy már semmi sincs hátra, mivel ameddig kint voltak, én mindent elintéztem, és idehordtam. Udvariasságból rögvest megkérdezem, hogy ki hova szeretne ülni. Nekem édes mindegy, ezért is hagyom meg nekik a választási jogot, és mikor Lotty dönt, és leül Chad mellé, nem teszek mást, mint leülök a velük szembe lévő székre, és hagyom, hogy először szedjenek ők. Túlságosan is izgulok ahhoz, hogy megmozduljak. Még a végén elrontanék mindent az igalomtól remegő kezeim végett.
Amikor rám esik a kör, egy kis erő gyűjtés után végül megemelem a kezem, és pakolok a tányéromra annyit amennyi elég lesz. Amikor ennyire izgulok, úgy se tudok sokat enni.
-Tényleg? A fiúkat manapság már nem köti le túlságosan a vendéglátói ipar. - Meglepő a válasza, de mindezek mellett örülök is neki, hogy ezen a területen akar elhelyezkedni.
-Nem olyan biztos az! Lotty intézte a fűszerezést, és kettőnk közül ő a szerelmes. Lehet kicsit elsózta. - Viccelődök, csipkelődően intézve szavaimat Charlottenak, mindeközben felé is sandítva egy pimasz mosollyal.
-Nem biztos, hogy jól járnál velünk. Én legalábbis elég ügyetlen vagyok. - És még nem is sikerült igazán kiismernem magam annyira a konyhában, hogy helytálljak egy egész étteremben.
-Legközelebb ezek után mi megyünk, és te főzöl. - Intézem Chadhez a szavaimat, persze mindezt csak a vicc kedvéért. Nem vagyok annyira pofátlan, hogy még hozzá is elmenjek, és, hogy még ott se legyen nyugtuk tőlem. Észre se veszem, hogy időközben már egészen feloldódtam Chad társaságában.
-Hm... nekem oké, de nem riadok meg a horrorfilmektől. Lotty, milyen filmjeid vannak? - Kérdezem a Szöszit két falat között.

Ölelgetem és csókolom Charlottet, amint magunkra leszünk hagyva. Soha sem voltam még ennyire hálás senkinek se, hogy kapunk egy kis "szabadidőt". Egy arcra puszi után, csak egy szót mondok a szerelmemnek címezve, mire egy sejtelmes mosollyal társítva egy kérdést vissza.
- Még nem. - Halványan elmosolyodok, ahogy belenézek gyönyörű szemeibe. Azt hiszem már most sikerült elvesznem bennük. Ennek köszönhető az is, hogy olyan hamar és megértően egyezek bele a Monás témába. Bár semmi bajom, hogy hármasban vagyunk, de teljesen mást terveztem. Azért még egy csókot követelek tőle, mert megérdemlem. Kezeim most már méltó helyet foglalnak a fenekén, ezzel is közelebb húzva magamhoz. Ahogy meghallom, amit mond egyből elnevetem magam.
- Azért vigyázz ezzel a kijelentéssel, mert felszámolom ám neked a számládra és kamatostul kérem vissza. - Nézek bele sunyin a szemeibe, homlokomat az ő homlokának támasztva, majd egy gyors puszit adok a szájára és már indulnánk Mona után, mikor mégis megállítom és újra magamhoz húzom immáron hátulról. Ezzel esélyem nyílik arra, hogy a combján végig tudjak simítani. Érzem, ahogy kezd gyengülni, de tudom, hogy a barátnőjére tekintettel kell lenni, így nem vonulhatunk el, meg a másik, hogy éhes is vagyok.
- Akkor lesz egy kellemes éjszakánk. - Suttogom bele a fülébe, mert ezzel nekem zöld utat adott. Csak arra vártam, hogy végre kimondja és már együtt is lehessünk az ágyban. Ráadásul ilyen kijelentések után, pláne, hogy mindent bevetek.
- Nagyon... Csak az tart vissza, hogy ne teperjelek le a kanapén, hogy itt van Mona és te még nem akarod. - Vallom be őszintén, hogy mit is terveznék vele, hogyha valóban meztelen lenne és kettesben lennénk. A többit már a konyhában beszéljük meg, mikor a bort is a kezembe kapom és ki is nyitom, amíg eldöntik, hogy ki hova ül. Amint megvagyok vele, töltök mindenkinek, majd lerakom az üveget az asztalra, oda ahol nincs útban senkinek. Szedés után el is kezdek enni, de az egyik falat majdnem a torkomon akad.
- Tényleg? - Nézek fel Monára, ahogy kimondta, hogy Charlotte szerelmes. Ezek után már csak az marad, hogy a szerelmemre pillantsak.
- Te szerelmes vagy? - Kérdezem meg tőle, hiszen köztünk még nem volt ilyen fajta kijelentés az ő részéről. Ez különösen meglep, mert mikor kérdeztem, akkor még nem volt benne biztos. Egy jó pont Monának, hogy elárulta Charlotte titkát. Továbbra folytatódva a beszélgetésünk kilyukadunk az étteremnél is, amit majd egyszer valamikor fogok nyitni.
- Két visszautasítás egy nap... Tudjátok mennyire fáj? - Kicsit rá is játszok, hogy mennyire elszomorít és rosszul esik, amit mondtak. Persze hamar elmosolyodom magam, majd miután lenyeltem a falatot, felnézek Monára, hogy azt kéri én főzzek. Az még oké, hogy vendéglősnek tanulok, de az nem tartozik bele, hogy főzzek is. Mielőtt megszólalok kortyolok egyet a borból.
- Ha szeretitek a rántottát, jöhettek. - Félmosoly jelenik meg az arcomon, amint a szemben ülő lányra nézek. A főző tudományom, csak eddig terjed ki, de a lányoknak kell úgy is főzniük. A mostani viszont tényleg isteni lett. Még egy visszautasítást hallok, ami már kezd aggasztani.
- Igazából a második mondatrész volt hangsúlyos, hogy hozzám bújsz. - Szomorúan nézek Monára, ahogy kijelenti, hogy nem ijed meg a horrorfilmektől. Igazából nem is arra lettem volna kíváncsi, hogy ijedeznek a kanapén, hanem, hogy hozzám bújnak. Ekkor hallom oldalról a szerelmem kérdését is, amire meglepődök.
- Te se akarsz hozzám bújni? - Nézek oldalra, miközben elhúzom a számat, majd időt sem hagyva nekik, újból megszólalok.
- Na szép, milyen gonoszak vagytok. Kiteszem szívem-lelkem, erre ezt kapom? Akkor majd beülök a sarokba egy plüss macit szorongatva. - Újból rájátszok erre az egészre, bár Charlottetól a kijelentése egy kicsit tényleg mellbe vágott, de persze, ha Monához akar bújni, nem tehetek ellene semmit. Megeszem az ételt, és hátradőlök a széken.
- Pfuuu, isteni volt. Köszönöm a vacsorát. Megérte koplalni egész nap. - Mosoly ül ki az ajkaimra, majd felállok összeszedem a tányérokat, hogyha már befejezték, majd kiviszem a mosogatóba. A bort, ami a poharamban maradt, megiszom, majd visszaülök a székre, és csak akkor megyek bármerre is, ha ők is mennek.

Erre a pillanatra vártam mindig is, hogy így a nyakamban legyen. Így legalább szabad mozgásom van a dereka és a feneke közt. Ahogy hozzám simul kezdem elveszteni a fejemet, de próbálom magam féken tartani, mert Mona lehet nem örülne neki, ha most Charlottetal egymásnak esnénk, elvégre nem azét készültek. Kezemet a fenekére vezetem és még jobban magamhoz húzom, pedig ez lehetetlen, mert nincs már köztünk hely egy tűnek sem. Csókolom én is és most hálát adok Monának, hogy kettesben maradtunk. Annyira élvezem, hogy Charlotte csókol, hogy nem bírok betelni vele.
- Megtudnám szokni. - Mondom vigyorogva, majd újabb csókot adok neki. Nem várakoztathatjuk meg Monát, de nem bírok tőle elszakadni és nem is akarok most. Még egy kicsit akarok vele lenni. A viccelődésemet, nagyon is komolyan vette, mire szintén csak kérdőn nézek rá.
- Ez már jobban tetszik, de én csak vicceltem. Bármit megteszek, amit kérsz. - Újabb puszi az ajkaira, majd az arcára és végül a nyakára. Én is többet szeretnék, mint egy éjszaka, de csak a mai napról volt szó, egyelőre. A nyakát puszilom, miközben még közelebb akarom magamhoz húzni a fenekénél, de nem igazán sikerül már. Ha tudnám, hogy ezután az ágyban kötnénk ki vagy itt a kanapén, akkor nem hűteném le magam. Már is állnék, mint a karácsonyfa. De sajnos ezt most nem lehet.
- Leakarsz velem feküdni? - Csillannak fel a szemeim, hogy végre ezt kimondja, és nem is bírom tovább, finoman megharapom a nyakát. Szívesen kiszívnám, de majd inkább este. Mona lehet nem örülne neki. Ezek után már tényleg bemegyünk a konyhába, mert a végén tényleg megfektetném itt a kanapén. Első falat után meglepő dolgot tudok meg, méghozzá Monától. Jó barátnő lehet, hogy elszólja magát, de így legalább lesz esélyem, hogy a többit is megtudjam, amit beszéltek. Csillogó szemekkel nézek szerelmemre, ahogy biztosan állítja, hogy szerelmes belém. Nem bírva ki mosolyogva adok egy puszit az ajkaira. Ennyit még megengedek magamnak, így társaságban. Eszek, addig amíg beszélgetnek, nem tudok hozzászólni a témához, csak ahhoz, hogy visszautasítanak.
- Na szép és még gúnyoltok is. Hát ezt érdemlem? - Ismét rájátszok az egészre, persze ezeket nem gondolom komolyan. Elég pocsék színész vagyok, így rá is lehet jönni, hogy csak szórakozok.
- Háhá... Akkor ehetsz a testemről tejszínhabot. Nyugi a végén kapsz koktélcseresznyét, hogy érezd a törődést. - Vigyorgok Monára, ahogy visszakapta a labdát Charlottetól. Persze ezt se gondolom komolyan, de tudnom kell, hogy meddig mehetek el a hülyéskedésben. De már nem bírom, így muszáj elnevetnem magam a végére. Miután kész vagyok, kortyolok a borból.
- De nem garantálom, hogy ehető is lesz. - Mosolygok továbbra is, mert a rántottát is eltudom rontani, és mivel fiú vagyok, így nem tanítottak meg főzni. Persze ha valóban átjönnének, azért megpróbálnék valami ehetőt is összerakni.
- Ti összebújtatok úgy, hogy nem is láttam? - Elszomorodok, amikor erre is fény derül. Megnéztem volna, hogy mit csinálnak ketten és azt hiszem, hogy ez el is indította a piszkos fantáziámat. Azt hiszem az arcomon látni is, hogy hol járnak a gondolataim.
- Talán? - Lepődök meg rajta, hogy csak talánra vagyok jó. Persze nem veszem komolyan, tudom, hogy hol a viccnek a határa, így könnyebben is megy a feloldódás és azt hiszem, hogy Mona is jól érzi magát a társaságunkban. Gyorsan összeszedem a koszost és a helyére rakom, majd Monára pillantok, ahogy magunkra hagy. Egyből magamhoz rántom Charlottet.
- Túl jó fej vagyok veled. - Vigyorgok, majd viszonozom a csókját. Alig vártam, hogy a vacsora után megcsókolhassam. Nem akarom Mona előtt, nem tudom, hogy hogyan érintené, de elvonulni sem illik.
- De viccet félre téve... Kicsit nehézre szabtad a feladatom, mert nem nagyon tudok olyan kérdéseket felrakni, ami ne a múltjához kötődne. Nagyon is érdekel, hogy eddig miért nem láttam veled és miért költözött hirtelen ide. Tudom ne kíváncsiskodjak, de azért remélem egyszer elárulod az igazságot. - Hosszabban kifejtem, hogy mi is aggaszt igazából. Ahogy Charlotte kérte nem is fogom Monát ezzel zaklatni. Szerelmemre sunyi nézést vetve, felrakom a konyhapultra és beállva a lábai közé, elkezdem puszilgatni a nyakát.
- Ugye, még nem volt olyan pasid, akivel a konyha pulton csináltad volna? - Puszilgatom tovább a nyakát, ahogy suttogom a kérdést. Még csak az kéne, hogy Mona meghallja, hogy mit is kérdeztem. Egyik kezemmel végig simítok a haján és a füle mögé tűröm egyik tincsét. A szemeibe nézek, majd hátratekintek az ajtóra, de a kezem még a nyakánál. Mikor megbizonyosodtam, hogy nem fog bejönni rajta senki, szenvedélyesen megcsókolom Charlottet, kezemet meg lehúzom egészen a melléig, megfogva azt és ott tartva.

Jelenleg úgy érzem, hogy tényleg bármit megtennék, amit Charlotte kér tőlem, de mikor visszakérdez erre, kicsit elgondolkozok. Azt hiszem a lányokban nem szabad megbízni ilyenkor, mert a végén tényleg valami őrültségbe visznek. Bár a szerelmemet elnézve ez az elméletem megbukik.
- Bármit. - Nyögöm ki ezt az egy szót, mintha megigézett volna a szemeivel. Annak örülök, hogy egy kicsit segít nekem, így tudom puszilgatni a nyakát. Valami eszméletlenül édes és nagyon megkóstolnám. Ez sikerül is annyival, hogy finoman beleharapok. A válasza nem is tudom, hogy meglep-e vagy sem. Talán egy kicsit igen, így a szemeibe nézek.
- Akkor menjünk az ágyba! - Vigyorgok, bár tudom, hogy nem tehetjük meg Mona miatt és mert Charlotte a konyhába húz. Leülve kicsit fel vagyok pörögve a kijelentése miatt. Nagyon is izgatott vagyok, hogy vajon este tényleg lefekszik-e velem, vagy csak azért mondta, hogy még várjak egy kicsit.
- Nem fair, hogy ketten vagytok ellenem. - Öltöm ki a nyelvemet Monára, majd a kiengesztelésemről is szó esik, mire egy remek ötletet találok ki. Látszólag Charlottet nem érdekli, hogy mi mit beszélünk.
- Felőlem csokiszirup is lehet. - Döntöm oldalra a fejemet, majd a szerelmem is javítja a hozzám bújását. Örülök neki, hogy hozzám szeretne bújni, mert én is azt akarom, hogy megtörténjen. Bár ahogy elnézem a lányok beszélgetését, lehet, hogy végül kitúrnak a kanapéról, és egymáshoz fognak bújni.
- Nem vagyok kíváncsi. - Duzzogok magamban, majd befejezve az ételt, ki is viszem a mosatlanokat is. Ha már ők csinálták a vacsorát, akkor az a minimum, hogy én meg leszedem az asztalt. Kettesben maradva Charlottetal egyből csókkal kezdem. Örülök, ha nekem ad igazat, mert azt szeretem.
- Én adok neki annyit, amennyit szeretne... Csak furának találom. Tudom, te tudsz róla, hogy mi történt vele, de akinek fogalma sincs semmiről annak ez... Fura. - Ismétlem meg magam, mert ezt máshogy nem lehet kifejteni. Mondjuk engem Mona nem zavar még szimpatikusnak is tűnik nekem, főleg, mert kettesben hagy a szerelmemmel. Ki is használom a helyzetet, és Charlottet felrakva a pultra megcsókolom, majd a nyakát puszilgatom.
- Akkor jó. Majd velem felavatod. - Vigyorgok, majd egy puszit nyomok az ajkaira, végül vadul csókolni kezdem. Közben kezemet egészen a melléig húzom, ahol ott is tartom. Akarom őt már, de nagyon, mégis vissza kell magamat fognom. Kezemet még feljebb tolom, ahogy csókolom és a pántokat kezdem el lehúzni róla. Puszikkal indulok el az ajkaitól egészen a válláig, majd még lejjebb mennék, mikor Charlotte leállít és félretol. Sóhajtok egyet és egy kicsit szomorú is vagyok, de tiszteletben tartom a döntését, majd megfogva a kezét kimegyek vele a nappaliba.
- Igazán félelmetes legyen. - Egy puszit nyomok Charlotte fejére, majd míg ő a kanapéra ül, én a fotelba dobom le magam, úgy, hogy a lábaim a karfán át dobom, a fejemet pedig a másik karfára helyezem. Az egyik tokot felveszem, ami a kezem ügyébe kerül, így fekve és elkezdem olvasni a tartalmát.
- Igazából lehet olyan film is, amiben sok a szex. - Mondom megjegyzésképp, ahogy olvasom a tok hátulját. A leírás szerint nekem nem nagyon tetszik, így visszarakom a földre, majd a plafont kezdem el nézni, addig amíg meg nem lesz a film.

Annyira kiakarom szívni a nyakát, hogy ezért is bármit megtennék, de amíg Charlotte erre nem ad engedélyt, csak finoman megharapni tudom ezzel jelezve, hogy mit is szeretnék. Annyira édes nekem a bőre, hogy szívesen megkóstolnám. Türelmetlen vagyok ebben is, de amint kicsi célzást kapok, már is az ágyba parancsolnám magunkat, hogy ott folytassunk valami kellemeset.
- Azt hittem, hogy már megtörtént. - Vigyorgok, mert nem hittem volna, hogy még most is el kell csábítani ahhoz, hogy az ágyban legyen velem. Leakarom venni a lábáról, akár szó szerint, akár nem. Azt szeretném, hogyha érezné, hogy bármit megtennék neki, ahogy az imént mondtam.
Elég nagy gúnyolódás megy a két lány közt, amit már követni sem tudok. Inkább nem is próbálom, csak eszek, amíg ők beszélgetnek, addig úgy sem szólok ebbe bele, nehogy aztán megint ellenem legyenek. Éhes vagyok és finom is, tehát mentem a menthetőt, de mikor szóba kerül a kiengesztelés, egyből felkapom a fejem és ötleteket adok. Amint hallom Charlottenak nem igazán tetszik.
- Charlotte csak nem féltékeny vagy? De nyugi, te sem maradsz ki az élvezetekből. - Vigyorgok és egy puszit is adok az arcára, mert tudom, hogy ezt nem igazán veszi viccnek, pedig annak kéne. Semmi rosszat nem csinálnák, egyszerűen csak dobálózunk a szavakkal. Kezemet a combjára is helyezem és simogatni kezdem, hogy megnyugodjon egy kicsit és lássa, hogy nem gondoljuk komolyan. Ahogy beszélnek arról, hogy összebújnak a fantáziám nagyon is beindul, hogy mit tudnának csinálni. Szívesen végig nézném, vagy akár beszállnék.
- Vagy akár meg is csinálhatjátok és meglátjuk melyik verzió valósul meg. - Mondom el az ötletem megint vigyorogva. Tényleg kíváncsi vagyok arra, hogy mit is csinálnának, de amint ezzel meg leszek "gyanúsítva", egyből duzzogni kezdek. Charlotte kérdésére ránézek, majd sóhajtok egyet lehajtott fejjel.
- De, az vagyok. - Motyogom az orrom alatt, elég nagy a csend, hogy hallják mindketten. Már csak azon kapom magam, hogy megint kettesben maradtam a szerelmemmel, mire kérdezgetni kezdem. Hangom vágytól fűtve, de ez csak a szokásos, talán Charlotte is megszokta már. Annyira ágyba akarom már vinni, hogy megőrülök. Meglepődök, ahogy beleegyezik abba, hogy a pulton is csinálhatjuk.
- Egy gyors menet most is mehet. - Titokzatosan elvigyorodom, és ahogy a melléről feljebb csúszik a kezem a pántjára, hogy lehúzom azt, elrontja a játékomat és eltol, hogy ki kell mennünk. Mona beszólására megint duzzogni kezdek.
- Nem vagyunk gerlepár! - Duzzogok, majd "lefekszek" a fotelba és Charlotte felé fordulok, ahogy visszaakar menni. Felcsillannak a szemeim és meg is emelkedek.
- Vagy akár az ágyat is megcélozhatjuk. - Öltöm ki a nyelvemet rá, majd visszafekszek és elkapva egy dvd tokot felkapom, hogy elolvassam a film tartalmát. Ekkor nyögöm ki, hogy akár olyan filmet is nézhetünk, amiben van szex, hogy legalább én is élvezzem. A felém repülő párnát később veszem észre, így jól fejbe talál.
- Au. - Nyögöm ki a szót, majd Charlotte felé fordulok, aki elég érdekes kijelentést tesz, mire elvigyorodom.
- Most? Mehetünk! - Egyből izgatottá válok, hogy együtt lehetek a szerelmemmel, bár tudom, hogy ez most nem fog menni. Felállok és átülök a kanapéra a szerelmem mellé, visszarakva a díszpárnát a helyére. Egy puszit nyomok az arcára, majd felállok és odamegyek Monához, akit szó nélkül felkapok a karjaimba és átviszem a kanapéra.
- Nem különcködünk! - Jelentem ki és kinyújtva a nyelvemet, visszaülök Charlotte mellé, úgy hogy az egyik lábamat behajlítva, ráülök.
- Különben is azt mondtad, hogy hozzám bújsz. - Mondom Monának egyfajta leszúrásként, amit nem gondolok komolyan, hiszen nekem Charlotte is megteszi. Átkarolom és közelebb helyezkedek hozzá, majd elkezdem nézni a filmet, hogy végül is mire esett a választás.

Provokálom egy kicsit Charlottet, ha már kettesben vagyunk a nappaliban, de minden jónak vége szakad, ahogy ennek is, mert Mona vár minket a konyhában. Szépen kézen fogva be is megyünk és ahogy eldöntik, hogy ki hova ül, neki is látunk a vacsorának, ami szerintem egész jó hangulatban telik. Még azt a pár sértést is próbálom lenyelni, amit poénból kapok. Természetesen én is ugyanígy visszaszólok, amennyire telik tőlem, próbálva a határok mögött maradni. Nem szándékom, hogy Mona vagy Charlotte megsértődjön, ezért inkább sértőt nem mondok. A szembeülő nő, tovább kötözködik velem, pedig alig ismerjük egymást. Történetesen ma ennek a vacsorának az a lényege, hogy megismerjük egymást, de már úgy beszélünk egymással, mintha ezer éve ismernénk egymást, ami engem nem zavar.
- Egyszer kileslek benneteket! – Öltöm ki a nyelvemet és önelégült mosoly ül ki az arcomra, hogy ennyivel visszavágok. Csak remélni tudom, hogy nem fog olyat beszólni, amit nem tudok lereagálni és beüt a kínos csend. Még Charlottet is képesek vagyunk féltékennyé tenni, ahogy dobálózunk a szavakkal. Ahogy szerelmemre nézek és látom a szemeiben, hogy féltékeny, elmosolyodok. Tudom, hogy nem fogja bevallani, főleg nem Mona előtt, mert mégis csak a barátnője és nem akar kínos helyzetet, ezért csak egy puszit adok neki.
- Én tudom az igazságot! – Ennyit válaszolok még neki, mert nem bírom magamban tartani, hogy sikerült féltékennyé tenni. Igaz nem volt szándékomban, mert csak azt teszem, amire megkért. Monával barátkozom és jó hangulatot teremtek. Így jött össze, ezért igazán nem lehet rám mérges. Amint elfogyasztottuk a vacsorát, megint kettesben maradunk, amit egyáltalán nem bánok. Sóhajtok egyet szomorúan, ahogy meghallom, hogy Charlotte nem akar velem egy gyors menetet a konyhában.
- Akkor fent a szobában! – Jelentem ki határozottan és közben vigyorgok, mert már annyira vágyok rá. A hátsózsebemben lévő óvszer tudata miatt pedig kétszer jobban fel vagyok villanyozva. Mivel muszáj megint visszamenni, hogy hármasban legyünk, ezért hagyom, hogy a pultról leszálljon és kézen fogva kimenjünk. Mona felszólítására, halványan elmosolyodok. Legszívesebben már tényleg ott tartanék Charlottetal, de tudom, hogy kedvesem nem akarja, főleg a vendég vagy új lakótárs miatt. Végül is teljesen mindegy, hogy hogyan nevezzük a barátnőjét.
- Jöhetsz te is! – Öltöm ki Monára a nyelvemet, ahogy elküld minket szobára. Lehuppanok a fotelba, amíg végre eldöntjük, hogy milyen filmet is nézünk. Szerintem nem fogunk olyat, amiben sok a szex és ezt csak azért tudom, mert szélsebesen repül felém egy párna, ami célt is talál. A két lány beszélgetését figyelem, miközben a párnát a hasamra rakom.
- A világ legbombázóbb nőjét elfelejteni? Ne is álmodj róla! – Nézek Charlotte szemeibe, csak, hogy tovább provokáljam. Azért nem hittem volna, hogy egy ilyennel válaszol, ami kicsit rosszul esett, mert ezek szerint már rám unt és nem akar többet velem lenni. Sóhajtva, hátrahajtom a fejemet, hogy fejjel lefelé láthassam a tv-t. Még mindig csak a kék képernyőt látni, amint várja a lejátszó, hogy DVD-t tegyenek bele. Amint ezzel megvan, felállok, hogy szerelmem mellett foglalhassak helyet, bár az előbbi kijelentése még mindig a fejemben zakatol. Már meg sem lep, hogy Charlotte nem akar az ágyba menni. Naiv szerelmes vagyok, és inkább hozzábújok, egészen addig, amíg rá nem jövök, hogy Mona különcködik. Odamegyek hozzá, és amíg kedvesem nevetésbe tőr, addig megpróbálok nem megsüketülni a barátnője sikítása miatt. Át is rakom hozzánk a kanapéra, majd ahogy megbök elkapom a kezét, persze finoman és azon gondolkozok, hogy vajon bekapjam-e és megharapjam.
- Nem volt jó az utazás? – Nézek mélyen a szemeibe, szinte farkas szemet nézünk, majd, hogy ne zavarjak senkit, elengedem a kezét és beülök Charlotte mellé, hogy hozzám tudjon bújni, de nem úgy tesz, mint, akinek ez áll szándékában. Lerakom a kezemet és csak hátradőlök a kanapén, majd azért szuggerálom a barátnőmet, hogy hozzám bújjon.