Talán tévedtem, mikor azt hittem, hogy bármi jobb lehet a semmit tevésemtől, hiszen akkor is ha kimozdultam otthonról, folytatom ugyan azt, amit eddig is. Csak annyi különbséggel, hogy most nem a szokványos négy fal között vagyok, hanem egy pub falai között. Már nagyon is kezd elegem lenni, hogy ebben a városban egy árva lelket sem ismerek, vagyis ismerek egyetlen egyet, de börtönben van és ismét egyedül maradtam. Még annyira szokatlan ez az egész helyzet nekem, hiszen régebben egy szabad pillanatom sem volt, hiszen Hollywood-ban mindig zajlott az élet. De egyszerűen muszáj volt onnan eljönnöm, ki kellett szabadulnom a "mókuskerékből". Kellett egy kis változatosság, de főleg új ismerősköre vágytam, akik nem hódolnak semmilyen tudatmódosító dolognak, hiszen semmi kedvem újból elvonóra menni. Meg tudtam küzdeni a saját démonjaimmal, remélhetőleg többször ez nem fog előfordulni. Általában, ahogyan most is csak figyelem a körülöttem lévő embereket. Tudom rossz szokásom, de próbálom észre venni azt az alig észrevehető jelet, vagy akár mozdulatot, amitől arra tudok következtetni, hogy ki él a drogokkal. Régebben sok drogost ismertem, ezért is akarok most olyan társaságba bekerülni, akik lehetőleg semmit sem használnak. Hiszen túl nagy a kísértés, én pedig túl esendő vagyok és fogalmam sincs, hogy mit tennék. Még nem szedtem annyira össze magamat, hogy ellen tudjak állni, pedig kellene.
- Inkább maradjunk a tegezésnél. - Nekem kellene magáznom, nem pedig neki engem, de mégis jobban szeretek tegeződni, úgy közvetlenebb. Meg egyébként is, ha valaki magázni kezd egyből öregnek kezdem magam érezni, ahogyan akkor is mikor az utcán sétáló gyerekek csókolómmal köszönnek.
- Valahogy úgy, ez az év már csak ilyen. - Válaszolok egy halvány mosollyal az arcomon. Értékelem, hogy ennyire kedves és, hogy érdeklődik.
- Ha már így alakult megtudhatom a nevedet? - Nem szeretnék tolakodó lenni, de szeretem tudni, hogy kivel is állok le beszélgetni. Mutató ujjammal az asztal lapon kezdek el körözni, amíg a választ várom, már ha eljárulja a nevét.

Van egy álmom, ami már egy karnyújtásnyira van tőlem, mégis egyedül saját magam tehetek arról, hogy még nem lettem sikeres. Túl sok démonom van, akikkel küzdenem kell.
- Remélhetőleg egyszer én is csatlakozok a híres színésznők közé. - Nagyon is rátapintott a lényegre. Nem titok, hogy minden álmom, hogy újra színésznő legyek, mert eléggé megfeneklett a karrierem, mikor az elvonóra száműzött a menedzserem. Most pedig itt vagyok munka nélkül, de legalább már nem a régi életemet élem. Nagy szerencse, hogy valahogy képes voltam letenni, mert ha továbbra is folytattam volna, biztosra veszem, hogy egy használható erem sem lenne, mert annyit szurkáltam a vénáimat. Párat a könyékhajlatomban elég szépen lestrapáltam, ezért is van rajtam hosszú ujjú felső. Nincs szükségem az emberek szánakozó tekintetére, attól jobban nem gyűlölök semmit. Idővel elmúlik, elhalványul, mindössze csak egy rossz emlék marad, ami örök életemben emlékeztetni fog arra, hogy sose nézzek vissza. Ne akarjak a múltban élni, inkább a jövőmre koncentráljak.
- Leonard, ezt könnyebben megjegyzem, habár lehet, hogy még néhány pohárka után már a saját nevemre sem fogok emlékezni. - De ha már a piáról volt szó, akkor már újra bele ittam a poharamba, egész pontosan kiittam az utolsó csepp vodkáig. Kedvem lenne még egy dupla vodkát kérni, de jobb lesz ha lassítok, még nagyon fiatal az este.
- Barbara, de a többség csak Barbinak hív. - Nem én tehetek arról, hogy ezt a nevet kaptam, talán itt lenne az ideje nevet változtatni már csak a karrierem szempontjából is, néhány sztárnak már bejött.

Leginkább mostanában a drogos, lecsúszott szerepet játszottam, de ezzel csak az a baj, hogy nem a kamerák előtt, hanem a való életben. Gyorsan össze kell kaparnom magam ahhoz, hogy ne jussak olyan sorsra, mint a többi szenvedélyeivel küzdő színésznőcske. Mindenki pótolható, főleg a filmvilágban. Elképesztő, hogy mennyien akarnának filmcsillagok lenni, nagy a konkurencia. A rendezők pedig megbízható színésznőket akarnak, akik időben oda érnek a forgatásra és lehetőleg józanul.
- Én is ebben reménykedek. - Na meg abban, hogy megúszom a szereposztó díványt, mert sokan sok mindenre képesek a hírnév eléréséért. Nekem van tehetségem, már csak az kell, hogy valaki komolyabban felfigyeljen rám.
- Én pedig a gyémántokhoz nem értek. - Sosem voltam olyan nő, aki rajongana az ékszekért. Mindössze annyit tudok a gyémántokról, hogy bizony nagyon nem olcsóak. Talán egyszer megengedhetem magamnak, hogy meglepjem magam egy gyémántnyakékkel, ha beindul a karrierem.
- Hát akkor ez is meg van beszélve Leonard. - Ezt a nevet azért nekem is könnyebb megjegyezni, mint a másikat. Egyébként is szerintem pocsék a névmemóriám és néhány pohárka után a másik neve nehezen is jutna az eszembe.
- Nyugi én nem terveztem magam padlóra küldeni. - Noha tényleg nem voltak efféle terveim, de még nagyon fiatal az esete ezért bármi megtörténhet. Nem azt mondom, hogy egy - két töménnyel teli pohárkától máris a pult alá iszom magam, de már én sem bírom olyan jól az alkoholt, mint régen.
- Ezzel most tudnék vitatkozni, mert ugye a Barbarát Barbinak becézik és sokszor hívnak ezért Barbie babának, pedig nem is úgy nézek ki. - Akaratlanul is elnevetem magam magyarázkodás közben. Egy Barbie baba szőke, legalábbis a legtöbb esetben és szerintem közel sem állok külsőleg ahhoz a műanyag babához.