Tipikusan az a nő vagyok, aki ha elmegy melletted az utcán, akkor valamilyen okból kifolyólag utánam fordulsz. Nem biztos, hogy a termetem miatt, mert nem nőttem túl magasra, a 168 cm-emmel, de kellően karcsú vagyok ahhoz, hogy nőiesen tudjak öltözködni. Mozgásom kecses, mégis dinamikus és erőteljes.
Többnyire hideg közönnyel tekintek a világra, és az emberekre. Halványan elmosolyodok, ha kell, szarkasztikusan, lenézően. Ritkán nevetek tényleg, tiszta szívből. Bármilyen arcot fel tudok venni. Akkor is képes vagyok mosolyogni, ha a szívem majd' megszakad.
Karcsú vagyok, csak ott domborodok, ahol kell. Üstököm hollófekete, hosszát gyakran változtatom és enyhén hullámos. Olykor összefogom. Bőröm hófehér, hibátlan. Szemem hideg kék, acélos, metsző.
Öltözködésem egyszerű. Imádom a fekete színt, a bőr holmikat és a bakancsokat, de általában csinosan öltözködöm. Többnyire nőies darabokat viselek, kedvelem a blúzokat, a szoknyákat, a magas sarkúakat, ruhákat, de a hétköznapokon marad a kosztüm és az egyszerű elegancia. A divat terén a klasszikus, hagyományos szabásvonalat kedvelem, ruháim megválasztásánál elsősorban arra ügyelek, hogy jól mutassanak rajtam, és csak azután érdekel a divat. Szeretem az egyszerű, sötét, főként fekete ruhákat, amelyek igen jól állnak nekem, kiemelik erőteljes személyiségemet és jellegzetes eleganciámat. Mint a legtöbb nő, én is szeretem az ékszereket és a kiegészítőket.
Most pedig jöjjön az, amit nem biztos, hogy egy pillantásból meg tudsz állapítani.
Van egy tetoválásom, a bal oldalomon, a bordáimnál, és a hátamon..
A hangom olyan, mint a jégszilánkokra csorgatott méz.
Bőrömön a különböző gyógynövények illata keveredik egy - általában - fűszeresebb parfümével és a dohányfüst maró aromájával.

Azt gondolom, hogy törhetetlen vagyok és soha, senki nem lesz képes megsérteni, megtörni. Senki megértésére, végképp nem szeretetére nincs szükségem. Sosem látni kétségbeesni, nemhogy sírni.
Legjellemzőbb tulajdonságaim: a pesszimizmus, kitartás, éles elme.
Óriási az önuralmam és a munkabírásom, ez már fiatal koromban is felszínre került. Már sok kemény leckét kaptam az élettől, olyat, amitől más már összeroppanna, én viszont tanulok belőle, nemesedek tőle. Az élet már korán próbára tett...
Folytonos ellentmondási kényszerem van, imádok vitatkozni. Nehezen megközelíthető vagyok, és csak ritkán mutatom ki az érzelmeimet. Sokan gondolják azt, hogy 'ez persze nem jelenti azt, hogy nincsenek érzelmei', de sajnos lényegében így van: nagyon kevés érzelmi oldalam van, azokat nehezen mutatom ki, de ha kimutatom, tökéletesen észrevehető.
A férfiak gyakran az 'izgalmas', illetve az 'érdekes' nők csoportjába sorolnak. Megbízható vagyok és hűséges, ennek ellenére, bizonyos okok miatt, a kapcsolataim mind csúfosan véget értek.
Az első főnököm egyszer azt mondta, olyan, mintha szüntelenül leendő köztéri szobromhoz állnék modellt: amikor szólok, higgadt vagyok, amikor cselekszek, átgondolt, amikor döntök, megfontolt. Minden szavamnak súlya, minden kijelentésemnek éle és sarka van. Vitába szállni velem nem érdemes. Aki versenyre hív, alulmarad. Erőm kitartásomban rejlik. Számomra mindig az Ügy az első, az Ember (legyen az bárki) csupán másodlagos. Céljaimmal oly' mértékben azonosulok, hogy egy idő után már magam sem tudom az általam képviselt ügyet a saját személyemtől különválasztani.
Mindig komoly vagyok, mindig elszánt és a végletekig terhelhető. Meglehetősen nagyra törő vagyok. Elképzeléseimet tehetségemmel, eszemmel könnyen megvalósítom.
Negatív tulajdonságaim közül először a keménységembe, szigorúságomba, rugalmatlanságomba ütközünk. Emberi kapcsolataim - lekezelő, gőgös modorom, részvétlen, hideg viselkedésem, és pesszimista, zárkózott természetem okán - rendre zátonyra futnak. Szeretem a kalandokat, eléggé érzéki beállítottságú vagyok, szeretek flörtölni, szeretem az egy éjszakás kapcsolatokat, amikben nem kell kötődnöm.
'Tudom, hogy beképzeltnek tartanak. Valójában csak elfelejtettem, hogy kell kedvesnek lenni.' Szívósan, olykor kíméletlenül harcolok céljaimért.
Elsősorban szakmai elfoglaltságommal és társadalmi helyzetemmel törődök, érzelmi életem csak másodlagos. Életemnek az utóbbi területét alárendelem az elsőnek, és figyelembe sem veszem azokat a férfiakat, akikből hiányzik a törekvés, akik nem törekszenek nagyon jó anyagi körülményekre (vagy azokat már nem teremtették meg maguk), vagy rendkívüli hírnévre. Ambícióim igen cselekvővé és eredményessé tesznek, bár vannak pillanatok, amikor melankóliába süllyedek. Euforikus, túlpörgetett állapotaimból gyakran zuhanok hosszan tartó depresszióba.
Nem nagyon bízok másokban, a csodákban, az élethez sem fűzök nagy reményeket, nem egy pozitív életszemléletű ember vagyok. Néha szükségem van a tökéletes elvonultságra. Lelkemet, igazi belsőmet, jellememet nem elsőre fedem fel, s nem is mindenkinek; csak kivételes emberek előtt tárulkozok ki, és nekik sem teljesen. Lelkemnek mindig lesz egy kis zuga, amit megtartok saját magamnak.
Mindig nyughatatlan vagyok, ám belső vívódásaimból semmit sem árulok el a külső szemlélődőnek.
Meg kell tanulnom őszintén kimutatni az érzéseimet, még ha ez kockázattal is jár, és tudomásul kell vennem, hogy a szeretet és a szerelem legalább olyan fontos az életben, mint a munka és a karrier.
Erős, igyekvő, kiváló támasza vagyok annak az embernek, aki törekvéseim szintjére képes emelkedni. A szívemhez vezető egyetlen út a szereteté és nagyon nehéz boldogulni velem, ha a vérmérsékletemmel teljesen ellenkező dolgot várnak tőlem.
Önmagamhoz is szigorú vagyok, gyakran magasra teszem a mércét, hiszen ez 'így természetes'.