Név: Aleana Grey
Becenév: Lea, Al, Lena
Kor: 21
Születése hely, idő: Franciaország, Párizs, 1991. február 9.
Tartózkodási hely: bárhol megjelenhetek, utazom
Csoport: városlakó
Anyagi háttér: Középosztály
Szexualitás: Biszexuális
Jellem: Igen, ártatlan, szende lélek vagyok. Egészen addig a pillanatig, amikor az ajtó bezárul mögöttem, és vadul téphetem szét az áldozatot. De általában nem bánják, sőt, élvezik. Ahogy én is élvezem. Mert ami nem érdekel, arra rávehetetlen vagyok.
Külső: Fekete, hosszú, hullámos haj, mandulavágású, mélybarna szemek. Karcsú test, izmos, vékony karok és lábak, formás hátsó és minden, amit egy férfi kíván. Hamvas bőr, kihívó, nőies öltözködés.
Előtörténet:A feketeség soha nem létezett még olyan minőségben előttem, mint amilyen formát most öltött. Ha van démon, mely emberbőrben él, az én vagyok. És ez bizony így megy születésem óta.
Csilingelő hangok rémlenek fel. Játékok egy szobában. Zene. Boldog gyerekkorom volt, mondhatjuk így. Anyám, a neves színésznő, apám, a világhírű producer. Igen, egyértelműen rátett egy lapáttal az egészre az is, hogy kastélyban laktunk a Loire mentén, a csodálatos Franciaországban. És büszkék voltunk magunkra, de főképpen ők voltak büszkék rám, amiért elörököltem anyám szépségét és apám eszét egyaránt. Csak egy dolgot felejtettek el mondani. Azt, hogy „jóra használd”.
S én nem is gondoltam rá, hogy egy pillanatig is így tegyek. Mosolyogtam, mint egy tündér. Zongorázni és olvasni, szépen fogalmazni, verselni és főzni tanultam. Meglehet, hogy nem is embernek, hanem hercegnőnek szántak kedves őseim, ám én kicsúsztam sosem elég szoros markukból. Tizenhárom éves voltam csupán, amikor megléptem egy jó adag pénzzel, néhány rend ruhával és eltűntem szemük elől, mint Ábel a rengetegben.
Attól kezdve vagyok szabad. Gyorsan ráeszméltem, hogy különleges tehetségem van befolyásolni más embereket. Lelkükbe, elméjükbe mászni, elkapni a gondolataikat, az érzéseiket hosszú ujjaimmal. Csavarni egyet rajtuk. Fájdalommal és gyönyörrel kikényszeríteni belőlük azt, amit elérni akarok. És, hogy mit is akarok tulajdonképp? A világot a lábaim elé. Mondhatni, mindent.
Lázongásom mintegy menekülésképp ebbe a városba hozott. Habár sokat keringéltem előtte. Megjártam minden élhető kontintens legnagyobb, legfényesebb városait úgy, hogy közben nem lettem se kurv@, se semmi hasonló. Próbáltak rosszra csábítani, de ahelyett, hogy engedtem volna a csábításnak, inkább én csábítottam őket. Nem tudni, hányan lettek öngyilkosok, mert visszautasítottam a szerelmüket. Minden esetre azóta, hogy a szüleimet elhagytam, immáron eltelt egészen nyolc év, s én huszonegy éves, ifjú nő vagyok. Nem nevezném békésnek az életet, amit élek. De egyáltalán nincs is igényem semminemű békére, ha egyszer szórakozhatok kedvemre, testeket lophatok és lelkekbe tiporhatok. Férfiakat tehetek a rabszolgáimmá és nézhetem, ahogy egyetlen érintésem hatására vakon szaladnak fejjel a falnak. Vagy belerohannak egy szakadékba. Vagy neki egy fának. Mindenre képes vagyok és élvezem. Sosem vagyok magányos, bár lelkem mindig egyedül marad. Ha van még lelkem. Ki tudja- és kit érdekel?