do you know who i am? Vendég
|  Tárgy: Ophelia Graham  12.02.13 20:21 | |
| Név: Ophelia Graham Becenév: Ophi, Lia Kor: 20 éves. Születése hely, idő: 1993. 01. 16. / U.S.A. - Las Vegas Tartózkodási hely: Las Vegas Csoport: Szenvedélybeteg Anyagi háttér: Középosztály Szexualitás: Heteroszexuális Jellem: Magabiztos és határozott. Manipulatív, erkölcstelen, uralkodó hajlamokkal bírok. Igaz van egy ikertestvérem, akivel úgy hasonlítunk, mint két tojás, de belőle hiányzik a magabiztosság, de én elkaptam az ő részét is. A kedvességet csak hírből ismerem, inkább gonoszkodok, szeretem ha körülöttem forog az élet és ha a középpontban lehetek. Bár vannak olyan személyek, mint például a szüleim, előttük megjátszom magam, nem kell tudniuk, hogy milyen kis szörnyeteget neveltek fel. Nem tűröm el, ha nem nekem adnak igazat, mert makacs és kitartó vagyok, pont amennyire bosszúálló is, nehezemre esik megbocsájtani másoknak, sőt ritkán fordul elő az ilyen. Szeretek az embereket sakkban tartani és irányítani, ehhez mindig is különleges képességem volt. Külső: Szőke haj, kék szem, bájos angyali mosoly. Igen ez is én lennék, csak közel sem vagyok annyira ártatlan, amilyennek kinézek. Szeretem szépségemet felhasználni, könnyen bedőlnek nekem az emberek, ennek az angyali kinézetemnek hála, de az ördög bennem bujkál és hagyom, hogy uralkodjon felettem. Kecses alakom van, bár nem nőttem túl nagyra, de mindenem a helyén van, ezért is szeretem kihangsúlyozni az adottságaimat kihívó ruhadarabokkal. Imádok elegánsan öltözködni, olyankor hercegnőnek érzem magam, még csak a tiarám hiányzik. Csípő bolond vagyok, szenvedélyesen gyűjtöm őket, képtelen vagyok ellenállni a magassarkúaknak. Kedvenc kiegészítőim tehet a csípők, táskák, nyakláncok, karkötők is fülbevalók. Előtörténet: Január tizenhatodika, ekkor változott meg minden a Graham családban, mivel két kis jövevény jött a világra. Én voltam az első, Audrey két perccel utánam született. Sokat halottam olyanról, hogy az ikreket különleges kötelék köti össze, eleinte nem tudtam, hogy ez pontosan miről is szól. De aztán szép lassan rájöttem, hogy mit jelent. Kialakítottunk egy saját nyelvet, amit csak mi értettünk meg, pár apró mozdulat, vagy jelentéktelennek tűnő kitalált szavak, de mi ezzel a módszerrel kommunikáltunk egymással, szüleink legnagyobb örömére. Szerettem a húgomat, de utáltam, hogy mindig napról napra ugyan úgy voltunk felöltöztetve. Amúgy is mindig össze kevertek minket, pláne ha ugyan olyan ruha volt rajtunk. Sokáig úgy éreztem, hogy Audrey olyan, mintha a hasonmásom lenne, vagy egy árnyék, aki mindig követ. Már kiskoromban is a saját utamat akartam járni, de nem sikerült, mert túl nagy volt a testvéri kötelékünk és nem akartam megbántani, mindig is olyan érzékeny volt, ami belőlem pedig pont hiányzott. Sosem sírtam, bármi is volt ami fájt, ha elestem, ha rossz kedvem volt, mindig magamban tartottam a könnyeimet. Az iskola megkezdése számomra nehézségekkel járt, mert mindig én voltam a figyelemközéppontjában és sok barátom is volt, akik körül vette, de Audrey, hiába is volt kiköpött másom, ő inkább visszahúzódó volt, aki inkább élt a saját kis világában. Úgy éreztem, hogy felnéz rám. Hiába is volt sok barátom, mikor a húgom volt a legjobb barátnőm. Vele mindent meg tudtam beszélni, bíztam benne és tudtam, hogy sosem árulna el. Az évek alatt pedig túl sok titkot mondtunk el egymásnak, amik ha valaha is kiderülnének, talán veszélyben is lennénk. Vannak dolgok, amiknek sosem kell napvilágra kerülni. Egyre idősebbek lettünk Audrey pedig kezdett megnyílni a külvilág felé, ezért elkezdett orvosira járni, én pedig gyakornok lettem egy divat cégnél. Imádom a divatot, számomra a divat nem egy hobbi, hanem annál is több. Az évek elteltével egyre inkább kiderült, hogy ameddig húgom vigyázott a hírnevére és arra, hogy mit gondolnak róla mások én pont máshogy véltem a dolgokat. Sosem érdekelt, hogy mit gondolnak rólam, csak szerettem volna élvezni az életet és azokat a lehetőségeket amik elém kerülnek. Nem vagyok rá büszke, de elég gyakran előfordult, hogy egy fergeteges buli után neki kellett szó szerint össze kaparnia. Mindig is szerettem túlzásba vinni a dolgokat, és ha már szórakozásról van szó, akkor rendesen csinálok, alkohol, valami drog és már is sokkal, de sokkal boldogabbnak érzem magam. Eleinte csak poén volt bevenni pár pirulát és élvezni a hatásait, de egy idő után rászoktam és napi rendszerességgel használtam. Diszkó drogokkal kezdtem, aztán jött minden szép sorban, LSD, speed és ki tudja még, hogy részegen mit vettem be. Csak annyit tudok, hogy mindig van nálam extasy, hogy legalább ettől tényleg boldognak érzem magam, legalább is addig míg a hatása alatt állok. Őszintén nem tudom, hogy Audrey tud-e erről, mert eddig még sosem említettem meg neki, mert csak össze vesznénk, pedig tudom, hogy csak jót akar nekem és félt. Azzal is tökéletesen tisztában vagyok, hogy hosszú távon ez tönkre bír tenni, de fiatal vagyok még és élvezni szeretném az életet, Vegasban mindenki ezt teszi, csak senki sem dicsekszik vele. |
|
do you know who i am?  Admin
| | Tárgy: Re: Ophelia Graham 12.02.13 20:34 | |
| Ophelia Graham! Hűha, nem is tudtam, hogy az angyalok is drogoznak. Tetszett a háttértörténeted, ezért; Elfogadva!Üdvözöllek az oldalon! Lia te is a húgod két különböző világ vagytok, hiába is vagytok annyira hasonlóak. Már előre kíváncsi vagyok, hogy mit fogtok a játéktéren produkálni!  |
|
Kezdőlap 
