|music: Ed Sheeran - Small Bump | to: Colin ♥

Tudom én, hogy nem azért mennének bulizni, hogy balhézzanak, de ettől függetlenül nagy esély lenne rá, hogy épp őket találja meg valami suttyó, aki erősre itta magát. A férfi büszkeség pedig megkövetelné, hogy visszaüssennek, ha a másik kezdeményez... értem én.
-Jó, mindegy. Menj majd de, ha még egyszer úgy jössz haza, még én is meg foglak pluszba verni. Nem néztél ki valami jól a felszakadt képeddel.- csóválom a fejem röhögve, ahogy eszembe jut az az este. Borzalmasan néztek ki mind a ketten, de még jó, hogy ennyivel megúszták. Tényleg az járt a fejemben, mi lett volna, ha nem egy kis stílű bunkó, hanem egy fegyveres nagyfiú az, akivel összeakadnak. Persze, Colin rendőr meg minden, de túlságosan váratlan lett volna, ha csak úgy lelövi az a tag. Nem kérem én, hogy ne bulizzanak, csak ne essen baja.
-Mindig lekorholsz, ha csak aggódok érted. Olyan nagy baj, hogy nem szeretném, ha bajod esne?- lesek fel rá duzzogva, közben össze is fonom magam előtt karjaimat, mint egy kisgyerek. Persze, ő nem az az aggódós fajta, mert mindig olyan rohadt pozitív, de nekem azér megfordul a fejemben, hogy mi is lenne velem, vagyis velünk, ha neki baja esne. Tudom én, hogy nem kellene erre gondolnom, de amikor a világ ilyen mocskos, könnnyen baj történhet az emberrel.
-Kettesben? Mármint, a gyereket rá bíznánk valakire, mikor még olyan picike?- lesek rá meglepetten, mert erre aztán végképp nem gondoltam. Persze, mikor már nagyobb vagy ilyesmi, akkor könnyen elvihetnénk a szüleimhez, Lilyékhez vagy épp Ryanékhoz, de amíg nagyon picike és főleg én kellek neki, biztos nem hagynám sehol, hogy én bulizzak.
-Tényleg hagyjuk inkább. Majd később kiderül, mi lesz és hogyan.- mosolyodok el végül a puszira, aztán kézen fog és már el is indulunk a hátsó udvar felé, ami be kell valljam, ismét csak dob egy kicsit a hangulatomon. Az a medence elképesztő, és még kis grillezésekhez is van elég hely. Nem beszélve arról, hogy még egy kis hinta is van ott, ami a babának tökéletes lesz.
-Cica, a ház Phoenixben volt, de már eladták. A pénz van nekem félre téve külön arra, ha majd házat vennék. Mivel a nagyszüleim halálakor közöltem, hogy semmi pénzért nem laknék ott, ahol meghaltak, eladtuk és a pénz várja, hogy eldöntsem mi legyen vele. Én pedig szeretném, ha azt is bele dobnánk a közösbe. Hiszen épp házat veszünk. Erre lett félre téve.- lesek rá ellentmondást nem tűrően és épp azért, hogy csak még inkább nyomatékosítsam, mit is akarok, tovább lesek Colin szemeibe. Tudhatná már, hogy engem nem lehet arról lebeszélni, amit már eldöntöttem. Már pedig, nem fogom hagyni, hogy egyedül intézze a házat vagy akármi. Ez a kettőnké lesz, tehát a tehert is közösen kell cipelnünk. Az kellene még, hogy egyedül ő kínlódjon érte.
-Jól van édes, nyertél. Beszéljünk majd a tulajjal és amint meg lesz a ház, neki állunk berendezni, rendben?- mosolyodok el végül és nyomok egy puszit a nyakára, végül átölelem és lesem a leendő udvarunkat.
-Gondoltad volna még ott a börtönben, hogy most itt fogsz ácsorogni és házat nézni?- vigyorgok rá, aztán ismét csak körbe lesek. -Mert én nem. De örülök, hogy itt vagyunk. Mindennek örülök.- pislogok fel rá, államat pedig megtámasztom a mellkasán és amennyire csak tudom a hasamtól, átölelem a derekánál.

Nothing else matters

Akaratlanul is elnevetem magam, ahogy Abi azt kezdi ecsetelni, hogy ha még egyszer úgy állítok haza, hogy a képem kékre, zöldre van verve, akkor még annak tetejében tőle is kapok. De azt hiszem ezért igazán nem hibáztathatom. Jogos, hogy aggódik, ez teljesen magától értetődő. A legutóbb is láttam rajta, hogy majd' szétveti az ideg, amikor meglátott minket bevert ábrázattal. Csak aztán a következő megjegyzésére mosolyodok el, ahogy meglátom azt a puffogós grimaszát.
- Egy szóval sem mondtam, hogy baj, csak tényleg fölösleges aggódni. Különben is, neked kímélned kell magad, tudod. - magyarázok higgadtan, picit talán hízelgősebben is a kelleténél, miközben a kezeim levándorolnak a pocakjára. Már valahogy érzem, hogy nem sokáig taperászhatom azt a lurkót ezen a hatalmas pocakon keresztül, viszont most még itt a lehetőség. És ahányszor csak megérintem, különös érzés fog el, mint ha minden egyes alkalommal hihetetlen dolog lenne, hogy egy apró élet növekszik odabent. Ráadásul ez az apróság a miénk.
Egész hosszan ezzel foglalatoskodok, míg Abi meglepetten teszi fel a kérdését. Csak miután a választ várva még mindig megrökönyödve néz rám, akkor pillantok én is fel a pocakjáról.
- Nem mondtam, hogy mindjárt az elején kell ilyen. De persze talán már öt hónapos kortól pár órára rá lehetne bárkire bízni. Nem azt mondtam, hogy majd napokig mellőznie kell téged. - magyarázom, hogy én mégis miképp gondoltam. Eszem ágában sincs őket elválasztani egymástól, különben is. Eleinte a babával még igazán külön kis magánéletük sem lesz. Hisz a kiságy a szobában lesz elhelyezve, és az együttlétet még mindig ugyanúgy nem is tudom meddig kell majd hanyagolni. Talán amíg Abi azt nem mondja, hogy oké, most már készen áll.
Hátraérve az udvarra látom Abin, ahogy a tetszését a medence csak még jobban elnyeri. Eddig is mondogatta, hogy neki ez a ház kell, de ami igazán vonzó ezen a helyen, hogy különösebben nem igényel nagyobb átalakításokat. Legfeljebb majd csak a berendezés, és egyéb apróságok. De azok már igazán nem olyan jelentős dolgok, ha a ház meglesz. Talán pár berendezés majd kelleni fog kívülre is, hisz kutyaólat mondjuk nem láttam, de ezek sem igazán nagy dolgok.
Inkább figyelni kezdek erre a házas eladós dologra, mert úgy tűnik félreértettem a lényegét. Szóval már a pénz is megvan belőle. Na de azt nem inkább amolyan szűkösebb időkre kellene félretenni? Mindegy is, nem kezdek el ezen vitázni, csak bólintok. Az ő pénze, arra költi amire csak akarja.
- Oké, legyen. Akkor te is beszállsz, és így már talán több mint a fele ára meg is van a háznak. De a maradékot nem tudjuk megúszni, szóval marad az, hogy majd melózok többet, és törlesztgetek. - élvezem, ahogy a nyakamra ad közben egy puszit, és úgy bújik hozzám mint egy doromboló cicus. El is mosolyodok, úgy húzom magamhoz, és én is adok egy puszit az arcára, ahogy nézelődni kezd.
- A berendezkedésről majd vitázunk amikor ideje lesz okés? - vigyorodok el, ahogy eszembe jut, hogy mégis mi mindent fogunk mi csinálni. Festeni, pakolni, bútort rendezgetni, ilyenek. Érdekes lesz. Na és persze rettentően várom, szerintem mindenen vitázni fogunk, és legfeljebb majd nyakon kenjük egymást festékkel. Egészen addig nézelődök én is elgondolkozva, míg aztán felhozza, hogy a börtön óta mégis mi minden megtörtént. Mert a mondandójának ez a lényege, én sem hittem volna, hogy majd valamikor ekkortájt ilyesmiken gondolkozok. én már arra készültem, hogy az első rácsok mögötti nyaramat húzzam le.
- Nem számítottam semmi ilyenre, őszintén szólva még arról sem álmodtam, hogy lesz egy gyerekem is a közeljövőben, és tessék. Visszakapom lassan a szabadságom, van egy gyönyörű nőm, és napokon belül már egy kis aprósággal bővül a családom. - mosolyodom el, miközben beszélek, és csak jobban magamhoz húzom, és egy csókra is oda hajolok hozzá. Ezzel azt hiszem kellőképp ki is tudom fejezni, hogy mit is érzek jelenleg. Még egy kis ideig aztán szétnézek az udvaron, és kézen fogom Abit.
- Na gyere, menjünk. Még vár ránk a kiságy.

To: Abi
Words: 1030
Music: Iggy Pop - Never met a girl Like you Befor
Note: -

|music: Ed Sheeran - Small Bump | to: Colin ♥

Az álduzzogásomnak azonnal véget vetek, amint hízelegni kezd. Képtelenség rá haragudni akármiért is, mert olyan édesen tud hízelegni, hogy nem lehet neki ellenállni. Most is, ahogy a pocakomra pakolja a kezét és azt magyarázza, mennyire nem jó, ha idegeskedek, csak elvigyorodok és nyomok az arcára egy puszit. Tetszik, amikor ilyesmiket mond. Érzem belőle, hogy félt is, de mégse. Szóval nem hordoz selyempárnán, de nem is mondja, hogy vigyem le a szemetet vagy ilyesmi. Nem tenne ki soha veszélynek, épp ezért tudom, hogy mellette jó helyen leszek. Pont olyan, amilyet szeretek. Figyelmes, odaadó, de nem papucs.
-De utána aggódhatok?- kérdezem huncut vigyorral az arcomon, közben én is, csak még jobban oda bújok hozzá és a leendő házunkat lesem folyamatosan. Tényleg eltalálta az ízlésemet, mert pokolian tetszik. Erről a házról el tudom képzelni, hogy itt éljük le az életünket együtt.
-Na és mit fogunk mi csinálni kettesben?- vigyorgok rá megint csak, hiszen érdekel, miféle tervei vannak a jövőre nézve. Esetleg, ha agyunkra megy a túl sok ébren töltött éjszaka, elmegyünk vacsizni vagy valami welness- szállodába? Az mondjuk tetszene. Biztos jól esne egy laza masszázs akkor. De már szimplán az is elég nekem, ha vele vagyok. Csak Ő ezt nem tudja.
Az viszont nem tetszik, hogy ennyire ellenkezik az ellen, hogy én is befizessek a házba. Holott, ez a kettőnk háza lesz, tehát nekem nem csak annyi a részem, hogy éldegélek majd benne. Igenis, besegítek az anyagi részbe is. A nagyszüleim is így akarnák szerintem, hiszen az ő házuk egész picike volt. Az, ha meglenne, se lenne jó nekünk, ha nagy családot szeretnénk.
-Megegyeztünk cica. Holnap el is intézem a bankkal.- bólintok mosolyogva, mikor végre sikerül meggyőznöm, de ez a "melózok többet" valamiért nem tetszik. Mármint, értem én, hogy majd kell a túlóra, csak attól félek, hogy a vége az lesz, hogy alig fogom látni. Azt nem bírnám ki se én, se a gyerek.
-Szeretnél majd vitázni? Tudod, hogy abban mindig benne vagyok.- duruzsolom kacéran ajkaiba, közben viszonzom a csókját is, aztán kezem a tenyerébe csúsztatom és elindulok vele a kocsi felé. Még utoljára hátra pillantok a házra, amolyan "az enyém vagy" nézéssel, aztán elégedett vigyorral az arcomon trappolok tovább Colinnal. Amint a kocsihoz érünk "bepattanok", ami jelen esetben annyit jelent, hogy bepréselem magam a kocsiba, aztán bekötöm az övet is és Colinra lesek.
-Egyébként nekem sem fordult meg ilyesmi a fejemben. Kábé soha. De örülök, hogy így történt minden, ahogy. Sokkal jobb ez, mint életem végéig nyomozgatni, aztán egyedül megöregedni.- lesek magam elé elgondolkodva, ahogy eszembe jut, milyen jövőt is terveztem magamnak korábban. Nem akartam családot, az utóbbi időben pedig, már pasit se. Egyszerűen csak, a munkámnak akartam élni, de csak most jövök rá, mekkora hülye lettem volna, ha hagyom, hogy úgy alakuljon minden.
-Picit félek, hogy fogjuk bírni a babás dolgot.- sóhajtom végül ismét csak elgondolkodva, közben már azon jár az eszem, vajon mennyit fogunk majd veszekedni, ha már én is és Ő is kimerültek leszünk. Olyankor mind a ketten elég harapósak tudunk lenni és, bár mindig kibékülünk utána pár órával, mégis félek most, hogy majd ez is megváltozik talán. Ez van, ha valaki fél a változásoktól. Persze, ez nem jelenti azt, hogy ne akarnám. Dehogyisnem. Alig várom ezt az egészet. Csak épp... az újdonságok mindig megrémítenek.

Nothing else matters

- Utána aggódhatsz. - nevetem el magam ismételten, ahogy csak azért sem adja fel a próbálkozást. Egye fene, legyen ebben neki végső soron igaza. Hisz azt tényleg nem tudom befolyásolni, hogy ne aggódjon, amikor Ő úgy gondolja, hogy de bizony valami gáz lesz, vagy félt, vagy bármi. Csak kimutatja, hogy fontos vagyok neki és törődik azzal, amit teszek. Nem is kicsit. De ez így van rendjén. Furcsa lenne, ha nem aggódna. Vagy épp nem dorgálna meg, vagy nem morogna valamin, nem idegeskedne. Mert akkor azzal csak azt mutatná ki, hogy mennyire nem is érdekelné, hogy mi történik velem. Így már pusztán ezekből a gesztusokból érzem, hogy mennyire szeret. És ezt igyekszem is meghálálni neki.
- Igen, valami olyasmire gondoltam. Talán egy kis hétvégi kiruccanás, lazítás. Vagy vacsi, mozi, vagy bármi ahol csak mi lennénk ketten együtt. Tudom, hogy ilyenről hülyeség már most beszélni, mikor még a gyerek meg sem született. Nem is lerázni akarom, amint meglesz. Csak már most gondolok arra, hogy azért egymással is kellő időt tudjunk eltölteni. Sok kapcsolat az első gyereknél megy tönkre, mert egy fontos dologról elfeledkeznek. Elfelejtik milyen az, amikor csak ők vannak, ahol a gyerek nem szakítja félbe a beszélgetést, ha bármi gondja van, nem kell semmi közbevágó tényező miatt egyből ugrani. Arra gondoltam, ha már Sean elég nagy lesz, akkor lassan apránként megint felfedezhetnénk egymást, mint ahogy azt tettük szilveszter után is. - elég részletesen kifejtem, hogy mégis mire gondolok konkrétan. Talán kicsit még bele is lendülök a gondolataim részletezésébe. Mert én igen is fontosnak találom az ilyet. Nyilván, ha megszületik a pici, akkor némiképp alakulnak a viszonyok köztünk is. Félretesszük kicsit a vágyakat, és a családosdira fogunk koncentrálni. Sokszor talán még energiánk sem marad egymásra. És szerintem azzal, ha megint szépen apránként indulnánk el egymást felfedezve, akkor talán még sokkal zökkenőmentesebben menne minden. Csak azt remélem nagyon, hogy Abi nem fog elsüllyedni semmiféle szülés utáni depresszióban.
Nem egy puszit adok az arcára, ahogy aztán azt kezdi ecsetelni, hogy a ház ügyében akkor meg is egyeztünk. Akkor holnap még megjárjuk a bankot is, holnapután tárgyalás. Kezdek egyre jobban örülni annak, hogy a babaholmi vásárlását mára hagytuk. Ahogy annak is, hogy eszembe jutott megmutatni a házat. Mert így már nem kérdéses, hogy ez lesz a megfelelő. A napokban fel is hívom az ingatlanost és letárgyalom vele a ház ügyet, mielőtt bárki más elhappolná. Még az is mosolyt csal az arcomra, ahogy Abi egyszer visszanéz a házra, mint ha még egyszer jól megnézné magának. Igen, most már teljesen biztos, hogy nem variálunk tovább, itt megállunk és kész.
- Visszatérve a vitázásra, tudod, hogy sosincs ellenemre, sőt. - adok a kocsinál megtorpanva egy hosszabb csókot Abi ajkaira, majd kinyitom neki a kocsiajtót. Csak utána sétálok át a saját felemre, és indítom is. Vagyis eljutok addig, hogy behelyezem a kulcsot az indítóba, aztán Abira pillantok kicsit elgondolkodva.
- Én talán pár éven belül már terveztem volna a saját családot. Valahogy semmiről sem akarok lemaradni. Tudom, hogy ha azt akarom, hogy a ranglétrán kicsit feljebb másszak, ahhoz a munkához kell maximális hozzáállás. De ha jól szervezem, akkor az a család kárára sem mehet. Igazából... Amióta Lily egyre nagyobb lesz, azóta gondolkozom ilyen dolgokon. De vártam a megfelelő nőre, akivel talán elképzelhető az egész. Aztán jöttél te, és rájöttem, hogy nem is kell tovább keresgélnem. Az már részletkérdés, hogy ez a kis gézengúz úgy döntött, meg sem várja, hová vezet ez a kapcsolat. - elmosolyodok, ahogy közben belegondolok, hogy tényleg így volt. A börtönben már sokszor az járt a fejemben, hogy a tárgyalások után akár elhívhatnám Abit egy randira, esetleg többre is, mert ennyitől nem veszítettem volna semmit. Esetleg kaptam volna egy kosarat, ha nem vagyok elég szimpatikus.
Végül adok egy rövid csókot Abi ajkaira, és indítom a kocsit. legördülök a parkolóból az útra, és hazafelé veszem az irányt. Csak akkor nézek Abira egy pillanatra, amikor ismét megszólal. Kezemet a combjára pakolom és megsimítom párszor.
- Nem lesz semmi, egy kaland lesz az egész, hidd el. Majd összefogunk, ha annyira rosszaság lesz az uraság. De meg fogjuk oldani, bármi legyen. Ezt megígérem. - útközben talán csak akkor emelem el a kezem a combjáról, amikor váltani kell. De szinte végig megy a simogatás. Aztán lassan megérkezünk a háztömb elé és beállok egy üres helyre, valahogy közel a bejárathoz. Na akkor lássuk a medvét. Kiszállok a kocsiból amint leállítom a motort, és megyek is a csomagtartóhoz, hogy kivegyem azt a bazi nagy dobozt. Meg azt a jó pár szatyrot, amiben a többi megvett holmi van. És a kocsit zárva elindulok az ajtó felé, hogy Abi is kiszállt. Rá bízom most az összes ajtó nyitogatását, mert több kezem az sajnos nincs, és örülök most kivételesen, hogy elég lesz lifttel megtenni az utat felfelé. Azok a lépcsők kilométereknek tűnnek ennyi cuccal. De így pár perc alatt fent is vagyunk, és megállok a lakás ajtaja előtt, hogy aztán szabaddá tegyék nekem az utat.

To: Abi
Words: 1030
Music: Iggy Pop - Never met a girl Like you Befor
Note: -

|music: Ed Sheeran - Small Bump | to: Colin ♥

Figyelmesen hallgatom, miféle tervei is vannak a jövővel kapcsolatban, aztán amikor az az "egymást újra felfedezős" rész jön, a pulcsiját kezdem inkább vakarászni. Tetszik, hogy nem egyből azt nyilvánítja ki, hogy már pedig kapsz két hónapot kisanyám, mert én nem bírom tovább. Bár nem is gondoltam volna, hogy Colin ilyen. Hiszen mindig is megértő és kedves volt velem. Viszont gőzöm sincs, mikor leszek majd újra a toppon. Azt se tudom, milyen hatással lesz rám a szülés. Lehet, hogy utána befásulok és tényleg úgy lesz, ahogy mondja? Elhidegülünk egymástól. Ő beletemetkezik a munkába, én meg a gyereknevelésbe és ágyő?
Esélytelen. Hiszen most is meg vagyok veszve érte és kétlem, hogy ez a szülés után változna. Maximum tényleg a lassú tempó kell majd. Főleg, ha egy ideig még rajtam lesz ez a kis súlyfelesleg és nem épp úgy fogok még kinézni, mint egy szupermodell. Nagy tejeszacskós, hatalmas fenék és csüngő has... ezeket kétlem, hogy bátran mutogatnám majd neki.
-Ez jól hangzik édesem. Szerintem is jó lesz, ha majd olykor szakítunk egymásra időt. Ez így van rendjén. Nem kell attól még elfelejtenünk egymást, mert megérkezik a baba.- mosolygok rá szelíden, közben megsimítom párszor az arcát és elgondolkodva lesek rá. Mintha most venném először alaposan szemügyre az arca vonalait, olyan lehet ez a nézés, de valójában, csak az jár a fejemben, mennyire imádom. Pont az ilyen megnyilvánulásai miatt. Hiszen ezekből is, csak azt tudom leszűrni, hogy nem fogja hagyni, hogy bármi baj legyen akár a családunkkal, vagy épp kettőnkkel.
-Tudom cica. Főleg a béküléses része nincs ellenedre, mi?- vigyorgok rá huncutul immár a kocsiban ücsörögve, aztán csak lesek rá nagy szemekkel. Milyen jól jött ki ez az egész. Elképesztő. Hiszen épp egy gyereken járt az esze ezek szerint, és puff. Nem terveztük ugyan, de csak sikerült valóra váltani az álmát. Remélem, ez továbbra is így lesz. Én legalábbis, megteszek majd minden tőlem telhetőt.
-Csodaszépeket tudsz mondani, ugye tudod?- duruzsolom végül vigyorogva, aztán nyomok is a képére pár puszit, de végül hagyom inkább vezetni. Épp, csak a kezemet pakolom az ő kezére, amikor a combomat kezdi simogatni, végül leparkolunk, én meg elindulok vele a kocsi csomagtartójához és átveszem a kulcsot, hogy majd bezárhassam.
-Neked el is hiszem, hogy nem lesz semmi baj. Viszont... ezeket biztos egyszerre akarod becipelni?- mutatok a sok holmira, aztán, hogy ne üres kézzel menjek én se, felkapok egy szatyrot és elindulok befelé Colin előtt.
Amint a lift felér, már trappolok is a bejárati ajtóhoz, hogy minél előbb kinyithassam Neki, végül félre állok az útból, aztán ahogy bentebb sétál becsukom az ajtót.
-Most rögtön neki akarsz látni?- pillantok rá kíváncsian, miközben már neki is állok azt a pár holmit elpakolászni ide-oda, hogy ne legyenek útba, végül a hálóba megyek helyet csinálni az ágynak. Persze, nem esek neki az asztalnak, mert tudom, hogy durva dorgálást kapnék érte, de az apróságokat elrakom az útból.
-Biztos össze bírod szerelni?- lesek rá röhögve, ahogy alaposabban megnézem a dobozt. Erre kíváncsi leszek. Lehet, hogy késő estig eltart majd?

Nothing else matters

Jó látni, hogy tényleg komoly hatással tudok lenni Abira. Ha felhúzza magát, lenyugtatom, ha bepánikol csak mondok neki pár dolgot és akkor mindjárt szebben látja a világot. Örülök neki, hogy tényleg el tudok érni ilyeneket, hisz az is a célom. Hogy jól érezze magát, ne pedig stresszeljen. Hisz az senkinek nem tesz jót, sőt. Tényleg azt szeretném, ha egyszerűen csak úgy minden élvezne. Ahogy én is élvezem ezt az egész helyzetet, ahogy összejöttünk, ahogy megpróbáljuk az életünket valahogy együtt tervezgetni, miközben a gyerek már rég úton van. Rég? Az enyhe kifejezés, már csak napok kérdése és meg is születik.
A cipekedésen kezd el járni az agyam, ahogy leállok a kocsival, de aztán ahogy felnyitom a csomagtartót, eldöntöm, hogy áh ugyan, minek forduljak még egyet, fel tudom ezt vinni egyben is. Abi kérdésére csak adok egy puszit az arcára és már el is indulok a főbejárat felé.
- Persze, nem olyan nehéz. - csak kicsit. Na jó, mindjárt kipréseli belőlem a levegőt. De a francnak mászom meg még egyszer az emeletet. Csak hagyom, hogy Abi hozza az egyik szatyrot, és közben terelgessen a lifthez, majd az ajtóhoz, végül el is érünk a lakásig. Nem is volt olyan vészes. Mindjárt lerakom magam elé a dobozt, a két szatyrot meg a kanapéra dobom le. Csak utána veszem jobban szemügyre a dolgokat. Mondjuk kibontom a dobozt, és előveszem a tájékoztató jellegű papírt. A doboz oldalán is van némi eligazítás, hogy is kell ezt összerakni, de a kis füzetben már sokkal részletesebb.
- Neki, miért, minek kellene? - pillantok végül fel a kérdésre. Csak akkor rakom le a könyvecskét a dobozra, mikor látom, hogy Abi elkezdett rendezkedni a szobában. Be is megyek, hogy segítsek neki pakolászni. Aztán megragadom az íróasztalt és kiviszem a nappaliba. Egészen a kanapéig, mert ott elakadok. Itt is meg kellene csinálni a helyet. Már van is tervem, így aztán fogom a kanapét, és arrébb húzom. Na így már odafér mögé az íróasztal is. És pont ablaknál lesz, ahol világos is van.
- Persze, menni fog. Nem olyan bonyolult, csak hát... időigényes. - vonok vállat. Lily kiságyát nem én szereltem össze, igazából ebben nem is nagyon van tapasztalatom. Mondhatni semmi. De eddig még mindenki tudott kiságyat szerelni. Csak még nem igazán tudtam szemügyre venni a gondos tervrajzokat, mit hova és merre. Nyilván sokáig bíbelődök, hisz sok részből is áll össze. De nem baj, időnk mint tenger. Egy valamit felejtettünk el, megvenni az ebédet.
- Viszont most agyalhatunk a kaját. Mit szólnál, ha nekiülnénk a kiságynak, míg mondjuk kihoznak egy pizzát?

To: Abi
Words: 1030
Music: Iggy Pop - Never met a girl Like you Befor
Note: -

|music: Ed Sheeran - Small Bump | to: Colin ♥

A nagy pakolászás közepette azért néha szentelek időt egy-egy kósza puszinak, amiket meglepetésszerűen osztogatok Colinnak. Utána persze kuncogva elslisszolok és hagyom tovább meditálni a kis könyvön, amiből majd talán kiderül, hogy is kell összerakni a kiságyat. Minden esetre, én jól elnézegetem, miközben magában morfondírozik. Nem értem miért, de komolyan ilyenkor a legédesebb. Ahogy csak csendben ücsörög és látszik, hogy kattognak a fogaskerekei. Ő valahogy nem morogva vagy idegesen csinálja mindezt, mint mondjuk én... teljesen nyugodt, és ez engem is megnyugtat.
-Nem tudom. Csak gondoltam, előtte még eszel valamit vagy ilyesmi. Rég volt már az a reggeli müzli.- vonok vállat mosolyogva, miközben tovább pakolászok ide-oda, aztán érdeklődve figyelem, hova viszi azt a nem épp könnyű íróasztalt. Ahhoz képest, hogy tele van mindenféle iratokkal, Ő könnyűszerrel elkapja a végét és kiviszi a nappaliba. Bezzeg én itt szenvednék órákig, aztán gerincsérvvel feküdnék le aludni és sajnálni magam.
-Gondolod, hogy egy pizzával jól laknál cica?- ülök le végül mögé és átölelem hátulról, amennyire csak a pocakom engedi, lábaimat pedig elnyújtom az ő lábai mellett lazán és kényelmesen. Előbb nyomok egy puszit a tarkójára, aztán gondolok egyet és masszírozgatni kezdem a hátát és a vállát.
-Össze is üthetek közben valamit, ha szeretnéd. De, ha most pizzára vágysz, nekem az is tökéletes. Legalább figyelhetem, ahogy szerelsz és nem kell a konyhában ácsorognom.- duruzsolom végül mosolyogva a fülébe, aztán ismét csak átölelem és a fejem a hátára fektetem, miközben tenyeremmel a mellkasát simogatom. Így akár el is tudnék most aludni.
-Akkor rendeljek? De legalább kettő kellene, nem?- pillantok fel az arcába kíváncsian, aztán a válla fölött a füzetkét kezdem kémlelni. Nem tűnik egyszerűnek a leírás, de talán neki még ez is menni fog percek alatt. Hiszen férfi. Különleges érzékük van az ilyen szerelősdikhez.
-Inni nem kérsz valamit? Vagy bontsak neked egy bort esetleg?- faggatom tovább, hátha van valami óhaja-sóhaja, közben tovább simogatom pólón keresztül az izmait. Legalább ezzel is nyugtatom magam, hiszen, ha már közel érzem magamhoz, az is jó hatással van rám. Ami mondjuk most nem árt, mert pár napja minden éjjel feszülten figyelek alvás helyett és várom, mikor indul meg a gyerkőc. Készenlétben kell lennem, hiszen bármikor megtörténhet az a nagy pillanat.

Nothing else matters

Sok esetben az hiszem teljesen magától értetődő, hogy ha valakit szeretünk, akkor szem előtt tartjuk mondjuk azt, hogy esetleg van-e valamire szüksége, és ha valamiből hiány van, akkor azt igyekszünk ellensúlyozni. Ezek nem nagy dolgok ugyan, de ha látom, hogy Abi már ilyen apróságokra ügyel, akkor az jól tud esni. Így aztán amint lepakolom az asztalt a leendő helyére, adok is egy puszit az arcára.
- De, igazad van. Két pizza is kevés lenne. Mit szólnál, ha rendelnénk hármat, mondjuk háromfélét és akkor lehet akár válogatni is. Na? - kérdezem pajkos vigyorral a képemen. Aztán csak leülök a dobozhoz, ahogy eljutok oda, hogy becipeljem a szobába. Megint csak kézbe veszem azt a kis füzetecskét, és nézegetni kezdem.
Tekintetem közben a lábára siklik, ahogy azt elnyújtja az enyém mellett, mikor leül mögém. Teljesen el tud lazítani, ha csak úgy hozzám bújik, és simogat, ahol épp ér. Egy pillanatra még a szöveget is elfelejtem olvasni, csak átadom magam a teljes ellazulásnak. Egyedül csak arra figyelek fel, mikor megjegyzi, hogy ő bizony összeütött volna valami kaját, ha kell, de csak elmosolyodok rajta.
- Ugyan már, inkább oldjuk meg a kiságyat, minek is maradnál le erről, ahogyan szerencsétlenkedek vele, mondjuk mert épp megéhezek és kellene a kaja. Inkább maradj csak itt, most a kaját felejtsd el, az jobban leköti a figyelmem, ha épp simogatsz. - perverzség mutatkozik meg szám szegletében, és felé is fordítom a fejem amennyire csak tudom, hogy megcsókolhassam.
- Maradjunk a háromnál. - javítom ki szórakozottan, és ismét a füzetre pillantok le. Hajaj, ennek is neki kellene állni lassan. Vagyis egyelőre az alsó fióknak, ami adja az egész kiságy alapját. Ahogy eddig észrevettem, három részből kell konkrétan összeszerelni, de előbb külön azokat is össze kell fabrikálni. Meló az lesz vele.
- Dehogy kell bor, bár ha ennyire a kedvemben akarsz járni, akkor hozz sört. Én meg addig... kerítem fúrót a szerszámos dobozomból, a csavarokból azt írja minden megvan. - fel is tápászkodok, aztán Abit is felhúzom. Meg magamhoz is húzom egy újabb csókra. Úgyis már csak napokig élvezhetjük ki ennyire kötetlenül, hogy kettesben legyünk. Utána aztán meg már nagyjából a gyerekhez fogjuk a napokat igazítani, lehet fáradtak is leszünk, bármi. Mindenre fel kell készülni azért.
Végül eleresztem csak, de előtte még játékosan a fenekére csapok. Pimasz mosollyal indulok el aztán a ládát előásni a szekrény aljából, hogy aztán visszatérhessek a kiságyhoz, és nekilássak a fióktalpazat elkészítéséhez. Ez még egyelőre pokolian könnyű, csak mint egy egyszerű fiókkészítés. Majd a többi, na az lesz az igazán vicces.

To: Abi
Words: 1030
Music: Iggy Pop - Never met a girl Like you Befor
Note: -

|music: Ed Sheeran - Small Bump | to: Colin ♥

Többek közt, amit szeretek Colinban az az, hogy nincs rosszul attól, ha csak úgy random hozzábújok. Sőt. Még élvezi is, amikor átölelem és csak cirógatom, ami piszok jó, mert imádok bújni. Amikor épp megcsapott a szerelem szele, mindig ilyen voltam, csak épp nem mindegyik élvezte. Colin viszont szereti és még el is tudom ezzel lazítani. Most is érzem, ahogy szép sorban ellazulnak az izmai is mind, ahogy megérintem.
-Jól van, akkor legyen három pizza.- vigyorodok el, közben jól esően felsóhajtok és lehunyt szemmel bújok tovább hozzá. Persze, neki kéne látnom akkor telefonálni egyet, de nem sok kedvem van elengedni.
-Igazad van. Sokkal izgalmasabb lesz nézni, ahogy szerencsétlenkedsz. Főzzön most a fene.- lesek rá szemtelen vigyorral az arcomon, aztán közelebb hajolok hozzá és óvatosan megcsókolom, miközben tenyerem az arcára csúsztatom. Aztán persze eleresztem, mert nem épp lehet neki kényelmes félig hátracsavart fejjel ücsörögni, végül visszabújok a hátához.
-Oké, oké. Már megyek is és rendelek akkor hármat. Na de milyenek legyenek? Az egyik mindenképp hawaii lesz. Ananászt akarok enni.- röhögök, majd ahogy feltápászkodik és felhúz engem is a földről, elindulok a telefonomért meg egy doboz sörért, hogy akkor már azt se hagyjam le.
Mire Ő elő szedi a szerszámos dobozkáját, addigra én is visszabattyogok, úgyhogy visszaülök szépen a földre és tárcsázok is. Pár pillanat alatt lezavarom a hívást, aztán leteszem valahova a telefont és Colint kezdem lesni a nagy koncentrációja közepette. Jó pár percig nem is szólalok meg, csak mosolyogva, a térdemre könyökölve vizslatom az arcát.
-Remélem, jól sikerül majd a tárgyalás.- csúszik ki a számon aggodalmas képpel, de aztán gyorsan csendben is maradok inkább. Nem akarom felstresszelni ezzel de, ha ne adja az ég, visszakerül a sittre...
-Nem akarlak újra odabent látni. Akkor is olyan pocsék volt, amikor még nem is voltam beléd esve. Most talán be is diliznék.- motyogom tovább immár teljesen elszontyolodva, lefelé görbülő szájjal. Nem is tudom, mi miatt aggódok jobban. Hogy hamarosan szülök vagy, hogy esetleg nem úgy sikerül a tárgyalás, ahogyan mi szeretnénk. Ez az egész nem érne úgy semmit, ha Ő nem lehetne velem. Beleőrülnék, ha be kellene mászkálnom hozzá a gyerekkel, hogy egyáltalán láthassa.
-Ugye, most sikerült olyan bírót kifogni, akinek nem mocskos a keze?- pillantok fel rá aggódva, aztán megint inkább a padlót kezdem lesni és törökülésbe kínlódom magam. Most majd biztos megkapom tőle a fejmosást, hogy ne aggódjak és ne stresszeljem magam, de mégis, annyira kérdéses most még a helyzet, hogy nem is tudok sokszor másra gondolni. Vagy a szülés miatt aggódok, vagy a tárgyalás miatt.

Nothing else matters

- Mit szólnál, haaa... a másik pizza vegyes lenne? Lenne egy csípősebb, meg egy olyan amit te is megeszel mindenféle orrfújás nélkül. - teszem hozzá a vágát szórakozottan. Tudom, hogy bírja a csípőset, de aztán meg a végén mégis csak vagy orrot kell fújnia, vagy a szemét törölgeti. Ilyenkor imádom cukkolni, amire többnyire egy komolytalan mellbevágást kapok.
Elnevetem magam, mikor épp azt ecseteli, hogy izgalmasabb a szerencsétlenkedésemet nézni. Valahogy sejtettem, hogy itt fogunk kilyukadni. Vagyis hogy ezt tuti nem hagyná ki. Szeret ő jókat röhögni azon, ha bénázok. Mondjuk né is saját magamon. Nem szoktam az ilyesmiken megsértődni.
- Azért neked is adok feladatot, ne örülj. - fordulok még vissza az ajtóból egy pillanatra nagy vigyorogva, mikor megyek ki a ládát előkeríteni. Hát még jó, hogy őt sem hagyom ki a buliból. Ha azt hitte, hogy majd ül és nézi ahogy szerencsétlenkedek, akkor téved. Kíváncsi vagyok mit kezdene mondjuk az apróbb dolgok összerakásával.
Nem telik sok időbe, a szekrényben aztán egy halom doboz alatt meg is találom a szerszámos ládát, és előszedem. Csak magában a fúrót tök hülyeség, mert mi van ha esetleg nincs meg egy csavar, vagy bármi. Aztán csak visszatérdelek a helyemre és szedem is ki a doboz tartalmát, miközben a füzetet vizsgálom. A talpazat alját nem nehéz összetákolni, csak majd a fiókot lesz kicsit macera ráhelyezni. És ezzel akkor lassan meg is vagyunk. Csak akkor hagyom félbe az összeillesztést, amikor Abi felhozza a tárgyalást. Kíváncsian lesek rá, de ahogy folytatja, kicsit elkomorulok. Vagyis inkább csak tanácstalanul megvakarom a homlokomat és a szám is húzom. Végül leteszem a kezemben tartott oldallapot és Abihoz kúszok.
- Tudom, hogy ezt nehéz csak úgy félretenni. De szerintem tök fölösleges ezen agyalni. Majd holnapután kiderül. A bíró állítólag rendes. Meg különben is, engem nem fognak visszatoloncolni oda, esélytelen. - mosolyodok el némileg bíztató jelleggel. Sokszor nekem is ezen jár az agyam, de próbálok nem negatívan hozzáállni. Viszont Abi nem kell, hogy ezen stresszelje magát, és próbálom is nyugtatni. Mint most a mosollyal, sőt be sem érem ennyivel, gyengéden megsimítom az arcát.
- Nem foglak itt hagyni a nyakadban egy gyerekkel, meg egy pici lakással, rendben?

To: Abi
Words: 1030
Music: Iggy Pop - Never met a girl Like you Befor
Note: -

|music: Ed Sheeran - Small Bump | to: Colin ♥

Kikérem magamnak, hogy nem bírom a csípőset. Igenis, szeretem a csípős kajákat... és orrfújás nélkül is meg tudom enni. Igaz, hogy lesül a nyelvem, de meg bírom enni és sokszor még jól is esik. Na jó... tényleg fújom utána az orrom, de ki ne tenné, ha bekönnyezik a kajától?
-Jól van. Legyen egy csípős is. Legfeljebb, majd megeszed te, aztán majd csuklasz egy sort.- incselkedek vigyorogva, aztán huncut vigyorral a képemen mellbe is vágom, ahogy ilyenkor szoktam. Mindig kap egy ilyet, amikor épp kóstolgat. Márpedig, azt sűrűn csinálja. Szeret cukkolni, én meg szeretem, ha cukkol. Így megy ez.
-Igen? Mégis miféle feladatot kapok?- lesek rá kíváncsian, hiszen elképzelni nem tudom, mégis melyik részét kellene nekem megcsinálnom. Gőzöm sincs, hogy kellene hozzá kezdenem, ezek a magyarázós füzetek meg semmit sem érnek. Nem igazán lehet felfogni, mit is írnak és merre és miért. Ha Ő azt akarja, hogy összerakjak bármit is ebből a kiságyból... hát nem fog jól járni vele. Az kábé addig fog egyben maradni, amíg megcsinálom.
Aztán sikeresen felhozok megint egy olyan témát, amit nem kellene. De mit tegyek, ha folyton ez jár a fejemben? Hogy mi lesz velem, ha netán nem úgy sikerül a tárgyalás, mint ahogy szeretnénk? Nem bírnék ki nélküle már egy napot sem. Szükségem van Rá. A bátorítására, a szidásaira, amikor hülyeséget beszélek, a cirógatására és arra, ahogy megnyugtat. Másképp, már rég idegösszeroppanást kaptam volna.
Csak lesek rá nagy szemekkel, miközben odakúszik hozzám, aztán búslakodva pislogok rá. Hiába próbál most pozitív szöveget elereszteni meg bíztatni... akkor is tudom, hogy még mindig van esély arra, hogy bűnösnek találja a drágalátos esküdtszék, és akkor leshetünk, mint Rozi a moziban.
-Itt nem arról van szó sajnos, hogy Te mit akarsz. Ha ők úgy döntenek, hogy bűnös vagy, akkor visszatoloncolnak kérdezés nélkül.- motyogom válaszul, de közben jobban odacsúszok hozzá, hogy igazán érezhessem azt a simítást az arcomon. Aztán nem is bírom beérni ennyivel. Inkább odabújok hozzá és átölelem, hogy a fejem a mellkasának dőlthessem.
-Ha kell, megölök mindenkit a tárgyaláson, de te akkor is hazajössz majd. Nem fogom hagyni, hogy elvegyenek tőlünk. Az elnökig megyek, ha kell, de akkor is szabad leszel és velünk maradsz.- határozom el végül, csak hogy megnyugtassam magam, aztán csendben bújok még egy kicsit a karjaiba. Őrület, mekkora biztonságot tud nekem nyújtani már egy ölelésével is. Ilyenko mindig úgy érzem, hogy minden rendben van és lesz is.
-Na jó. Befogtam. Csináld azt a kiságyat, mert sose végzünk.- nyomok egy puszit az állára egy gyenge mosollyal az arcomon, aztán eleresztem és visszahelyezkedek törökülésbe, onnan lesem, hogy is kezd neki az egésznek.

Nothing else matters

Sokszor én is órákig gondolkozok, hogy vajon mi lesz a bíróságon, hogy most is ugyanúgy járok-e mint legutóbb, vagy most tényleg hisznek a rengeteg felsorolt bizonyítéknak? Mert bőven van mi védjen. És Ryan szerint is ha valaki itt elvéreztet engem, annak nagy visszhangja lesz. Igazából nincs miért félnem. A legtöbb igazságügyi szerv már tisztában van az ügyemmel, mivel elég gyorsan elterjedt annak híre, amikor az engem börtönbe zárató bíró lebukott, hogy lefizették. Nem hiszem, hogy ezt hagynák ugyanarra a sorsra jutni, túl gyanús is lenne. Na meg Ryan is azt mondja, ez a bíró példaértékűen és függetlenül hoz ítéleteket. Én is csak ebben bízom.
Abi bizonytalansága azonban picit aggaszt most. Persze, tisztában vagyok azzal, hogy neki pláne nem mindegy, hogy mi lesz az eredmény. Nem is kezdem tovább magyarázni, csak szó nélkül megölelem, ahogy bújik hozzám. És hallgatom, hogy ő mit mond. Tényleg nem tudok újat mondani, ismételgetni magam meg teljesen fölösleges. Inkább adok egy gyengéd puszit a homlokára.
- Minden rendben lesz, majd meglátod. - mosolyodok el én is, ahogy élrzem, hogy fészkalódik picit. El is eresztem, mire egy puszi után elhúzódik. Még pár másodpercig csak őt nézem, aztán ismét kezembe veszem a füzetecskét.
Na jó, nézzük csak... Ezt a részt ide, azt a részt oda és mehet a csavarozás. Nem is olyan bonyolult. Tíz perces szórakozás, szétszedés, ismét összerakás, rengeteg röhögés és néha morgolódás után végül a talpazat áll, a keret áll, már csak a rácsnak valót kell beszerelni, na meg a pelenkázót. De ez a rész igen csak megdolgoztat, semhogy sem akar összeállni. Vagy a sorrenddel van a hiba, vagy az egyik túl rövid. De nem akar rendesen illeszkedik. Kezdem a türelmemet elveszíteni, és ráadásul csengetnek is.
- Cica, kinyitod? - kérdezem a kiskönyvből fel sem nézve. Ismét megpróbálkozok a nagy összeszereléssel, míg Abi megy ajtót nyitni. A bejárattól hallani, ahogy a pizzafutár köszön, és magyarázza miket is hozott. Remek, legalább a kaja meg lesz oldva. És ezt nem hiszem el! Már megint ugyanez a baja ennek a... fúúúú...
- Az istenit neki, hogy nem tudsz rendesen felállni! Csak pár centi... - veszítem el a türelmem nagy moregás közepette, és kezdem is el szétszedni a leceket, hogy megint nekiülhessek.

To: Abi
Words: 1030
Music: Iggy Pop - Never met a girl Like you Befor
Note: -

|music: Ed Sheeran - Small Bump | to: Colin ♥

Olykor ugyan sikerül tényleg megnyugtatnia, hogy akkor rendben lesz minden és nem lesz gond meg hasonlók, de mégis néha, tök váratlanul elkezdenek özönleni ezek a hülye gondolatok a fejemben, hogy mi lesz, ha mégse. Viszont a legjobb, hogy ilyenkor mindig megnyugtat Colin és amúgy is, két napon belül kiderül, hogy is lesz akkor ez az egész. Persze, tuti, hogy addig is a kefét fogjuk rágni, de akkor majd piszok jó lesz végre túl lenni az egészen.
-Jól van édesem. Elhiszem.- mosolyodok el én is, végül neki esünk annak a kiságynak. Vagyis, Colin neki esik én meg a hasamat fogva röhögök azon, ahogy szenved. Az Istennek sem akar sikerülni az egész, de nem is ez a poén, hanem az, ahogy Colin morog. Esküszöm, videóra kellene venni, hogy majd később a csöppség megnézhesse, milyen nehéz is volt azt a kiságyat összerakni. Hiszen piszok egyszerű szerkezetnek tűnik, csak ilyenkor jön rá az ember, hogy mégse az.
-Nyitom, nyugi.- pattanok fel, amint megszólal a csengő, de menet közben még lehajolok és nyomok egy puszit Colin fejére vigyorogva. Szegénynek tényleg nincs könnyű dolga azzal a kisággyal, na de majd teli hassal lehet, hogy könnyebben fog menni a szerelés is.
-Jó estét. Meghoztam a három pizzát.- vigyorog az ajtóban a fiatal srác, amint kinyitom és felém is tartja azt a három doboz pizzát. Elvigyorodok a dobozok láttán, na meg, amikor megérzem a fincsi illatokat, majd elhadarok egy sziát, miközben hátra nyúlok a komódhoz a táskámért.
-Köszönjük szépen.- adom át a pénzt, nem kis borravalóval, miközben Colin morgása hallatszódik a háttérből. A srác homlok ráncolva próbálja megkeresni a hang forrását, majd végig mér jó alaposan -nem kihagyva a pocakomat se- és zavartan elvigyorodik.
-Ha gondolja, tudom ajánlani a legújabb pizzánkat. Kagyló is van rajta, az pedig úgy hallottam segít a... khm... ilyesmi gondokban.- magyaráz furcsán mosolyogva, aztán inkább biccent és elvonul, én meg értetlenül ácsorgok egészen addig, míg vissza nem emlékszek rá, mit is mondott Colin.
Röhögve csukom be az ajtót, aztán elcsoszogok a dobozokkal a nappaliig és szinte sírva ülök le vissza a helyemre.
-Cica. Legközelebb legalább addig maradj csendben, amíg valaki van az ajtóban. Szegény srác azt hitte, hogy valami más nem akar felállni.- visítom röhögve, közben el is terülök a földön és úgy kuncogok tovább. Másképp már nem bírnám, kell a tér a hasamnak.
-Ajánlott valami kagylós pizzát. Szülés után kipróbáljuk. Mit szólsz?- vigyorgok rá végül huncutul, miközben letörölgetem a könnyeimet, aztán felülök és már nyitom is az egyik doboz pizzát. Isteni az illata, úgyhogy Colin szája elé tartom a szeletet és meg is kóstoltatom vele.

Nothing else matters

Az ágyösszerakós szerencsétlenkedésben talán csak annyi jó volt, hogy közben azt hallgattam, ahogy Abi nagyokat röhögcsél a húzásaimon, meg a szétszedéseimen, újbóli összerakásokon, és persze ahogy morgok. Esküszöm most még a kocsist is megszégyeníteném, annyira elfeledkezek magamról.
- Rendben. - csak a puszira leszek figyelmes, és arra ahogy Abi elvonul az ajtóhoz. Én pedig próbálkozok tovább, egészen míg aztán ki nem hoz a sodromból ez az áldatlan állapot. A hétszázát már!
Csak arra figyelek fel, amikor Abi nagy nevetés közepette visszajön. Először csak a három dobozra terelődik a figyíelmem, mert az illatra mindjárt összefut a nyál a számban. Aztán kezdek azzal foglalatoskodni, hogy min nevet ennyire. Csak nézem ahogy lepakol a kezéből, elterül és nevet tovább. Lepakolom a kellékeket a kezemből, és odamászok hozzá. Pontosabban ahogy kiterül, fölé. És adok is egy rövid, gyors puszit az arcára. Csak utána nézek rá picit meglepetten, picit kíváncsian.
- Na bökd már ki mi van. - a gondtalan nevetésére azért egy halovány mosolyt ő is csal az arcomra. De fogalmam sincs, hogy mégis min kezdett el ennyire nevetni.
Aztán felemlegeti, hogy néha csöndben maradhatnék, mire eszembe jut mit is mondtam. Hát erre még én is azt hinném, amit szerencsétlen futár gondolt. íej, most azt hiszi, hogy merevedési problémáim vannak, frankó. Mégis ez a helyzet nagyban csak nevetésre késztet.
- Még hogy kagylós pizza... Meg felállás. Na jó, majd próbáljuk. - közben elfogadom a pizza kínálgatását, és harapok belőle.
- Mmmmmm.. - jön is mindjárt a reakció, miközben rágom a falatot, és ahogy lenyelem, egy újabbért nyújtogatom a nyakam.
- Ez jó ötlet volt, nagyon finomat sütöttél cica. - vigyorgok kicsit incselkedve, mikzöben puszikat adok az ajkaira. Most az ágy valahogy cseppet sem érdekel, majd mindjárt nekiülök. Inkább lefoglalom magam a puszilgatással, meg a pizzaszeletből való lopkodással. Már amennyire elférek Abi hasától. De ezt már könnyen megoldom.
- Rájöttem a sorrendre, hogy pakoljam a rácsokat a helyükre. A pelenkázót gyerekjáték lesz ehhez képest összeütni.

To: Abi
Words: 1030
Music: Iggy Pop - Never met a girl Like you Befor
Note: -

|music: Ed Sheeran - Small Bump | to: Colin ♥

Először Colin nem nagyon érti, meg hát nem is értheti, min röhögök annyira, de aztán amint elmagyarázom, már ő is nevetni kezd. Persze, nem tudom, mennyire lesz jó, ha a pizzafutár azt fogja hinni, hogy gond van azon a téren Colinnál, mert elég sűrűn jár ide a srác, de ez most nem érdekes. Maga a helyzet elég vicces, hiszen a kiságyról volt szó. Nem irigylem a srácot. Ilyesmiket kell látnia és hallania, pedig csak egy szerencsétlen futár.
-Látnod kellett volna szegénynek az arcát. Tiszta vörös volt és azt se tudta, mit is mondjon vagy mit ne.- röhögök tovább, közben adok is Colinnak pár puszit, ahogy fölém mászik, végül neki látok etetni a kis szerelő bácsit. Rögtön látom rajta, hogy a hangulata már javul is és az iménti dühöngő vadállat eltűnik. Persze, engem is felhúzna az ágy. De még hogy. Én már ki is vágtam volna, de attól még nem szeretem, ha Colin feszült. Ezért is jó ez az etetgetős, puszilgatós rövid szünet. Kicsit lenyugtatom.
-Mikor nem sütök én finomat édesem? Hát a pizzám mindig ilyen jó, nem?- lesek rá kuncogva, közben én is falatozgatok, de persze mindig adok neki is a szeletből, ami épp a kezemben van.
-Tudtam én, hogy menni fog. Mindent meg tudsz szerelni, ez kétségtelen.- duruzsolom mosolyogva, miközben ismét a szája elé tartok egy szeletet, aztán a harmadik dobozból is kiveszek egyet és azt kezdem eszegetni. Olykor tényleg jól tud esni az embernek, pedig nem is rendes kaja. Mégis, esküszöm, most nem is tudott volna semmi más ilyen jól esni.
-Ez a csípős is nagyon finom. Nem is esik ki tőle a szemem.- falatozgatok tovább elégedetten, közben fejem Colin vállára pakolom, ha már szünetel a szerelés.
-Akkor lassan végzel a kisággyal?- pillantok fel rá végül mosolyogva, majd nyomok egy puszit az arcára és elé tartom a következő szeletet, ami rá vár. Sőt. Talán a többi is az övé lesz, mert én már nem sok pizzát tudok majd bepakolni. Hiába a nagy pocak, nem fér belém több kaja.

Nothing else matters

Megpróbálom elképzelni a srác arcát, ahogy lereagálja a hallottakat. Biztos muris lehetett, hülönben Abi sem röhögne ennyire. De ez csak még inkább nevetésre késztet.
- Te jó ég, legközelebb még impotensnek is néz. - nevetek tovább a saját hülyeségemen. Mert tényleg én voltam aki félreérthetően fogalmazott, a srác meg csak ennek volt a tanúja. Igazából... Nem is érdekel mit szólna. A lényegm, hogy ilyen gondok nincsenek. Máskülönben még a gyereket is nehezen hoztuk volna össze, és talán ha gondok lennének, akkor a feszültség szinte naponta tapintható lenne közöttünk. Hisz ha valami nincs rendben, akkor azon strapálja magát az ember. Még jó, hogy nem történt velünk semmi ilyesmi. Az is elég volt, hogy rákészüljünk hirtelenjében a babára. Főleg nekem, hogy egyik pillanatban még csak az a baba volt, akit bevállalok, mert így alakult, a másikban pedig a saját fiam. Jó persze a sajátomnak tartottam volna, ha nem az enyém is, de így tök más értelmet nyert az egész.
- Mindig finom pizzát csinálsz. - kezdek incselkedni, ahogy pár falat között szóhjoz jutok. És közben a csókolgatást sem tudom kihagyni. Ugyan miért is kellene? Most még úgymond kettesben vagyunk, nincs egy hét sem vissza, hogy megszülessen a baba, utána meg már szervezni kellene ahhoz, hogy tényleg csak kettesben tudjunk eltölteni némi időt.
- Azért mindent nem tudok megszerelni, de egy kis lakásban nincs sok olyan dolog, amihez nagy tudás kellene. Itt nincs bonyolult gép, ami elromlik és essek neki, hogy megjavítsam. - most már én is elveszek egy szeletet és enni kezdem. Látom Abin, hogy akármennyire is mondja, hogy azt a csípőset is eltalálták, nemsokára teljesen tele lesz, és nedm fog bírni több falatot enni. Az, hogy most már lassabban csócsálja, és nagyobbakat szusszan, mind erre utal. Így jócskán két és fél doboz tartalma rám vár. Bár lehet beosszuk estére is és vacsira még bőven jó lesz. Lehet ez lesz.
- Tényleg nem rossz. - bólogatok, aztán hallgatom tovább, ahogy a kiságy kerül megint szóba.
- Igen, most már csak a vége van vissza. Rájöttem eddig miket szúrtam el, és most már sokkal könnyebb lesz sorrendbe tenni. - elveszem a szeletet, adok még egy puszit, és a kiságyhoz guggolok le. Míg eszegetem a szeletet, addig szabad kezemmel már rakosgatom is be a helyükre a rácsokat. Amik aztán passzolnak is most egymáshoz.
- Észrevettem, hogy mindegyiknek más mélységű az illesztéke a tetején. És úgy is van a sorrendje meghatározva. De rajtam nem fog ez ki. - vigyorodok el, és ahogy beillesztek mindent a helyére, már rakom is fel a keretet, fúrógéppel meg a helyére illesztem a csavart.
- Akkor jöhet a pelenkázó. - bekapom az utolsó falatot is a pizzából, és már nyúlok is a maradék lapokért a dobozban. Ez már kész kis komódszerű illesztéke csak az ágynak, gyakorlatilag külön van de oda lehet csavarozni. Ami jó benne, hogy újabb fiókok lapulnak benne, többet lehet majd pakolni. Neki is látok összepakolni.
- Ez a kiságy kész bútorszett is egyben. - na erre én sem számítottam, amikor csak nézegettem. A pelenkázót nem néztem meg az üzletben sem. De így viszont bőven elfér a lakásban, és egy ideig nem kell amiatt aggódni, hogy hova tesszük a sok babaholmit.

To: Abi
Words: 1030
Music: Iggy Pop - Never met a girl Like you Befor
Note: -

|music: Ed Sheeran - Small Bump | to: Colin ♥

Jól esik ez a kis röhögés, még akkor is, ha majd megszakadok közben. Legalább, most tényleg önfeledten nevetünk mindketten és azt hiszem, most végképp eszünkbe se jut semmi más. Se a tárgyalás, se a szülés, se semmi.
-Szerintem rajtam elég rendesen látszik, hogy nincs nálad odalent probléma.- lesek rá huncutul, közben ajkamba harapok, de aztán inkább visszafogom magam. Oké, hogy nekem jól esne kicsit húzni az agyát, mert hát helyre pofozná az egomat, de kétlem, hogy ő élvezné, ha beindítanám aztán sehol semmi. Mert ugye, most már végképp lehetetlen, hogy bármit is kezdjünk egymással. Pedig rengetegszer eszembe jut, milyen jó is lenne ismét vele lenni, de az még nem most lesz. Addigra ki kell majd kupáljam magam, hogy ha már ennyit várt, úgy kapjon meg, ahogy megérdemli.
-Majd ha eljön az idő, leellenőrzöm cica.- mosolygok végül csak szelíden, mindenféle perverzitás nélkül, közben tovább majszolgatok és úgy figyelem az arcát. Bármit is mond, ritka nagy mázlim van vele. Azon kívül, hogy türelmes és nem feszeng, amiért kicsit szünetelnünk kell például a testi kapcsolattal is, tényleg mindenben segít, a tenyerén hordoz és még meg is szerel itthon bármit. Mondja valaki, hogy nem tökéletes. Azt hiszem, sok pasi nem így viselkedne ilyenkor már.
-Ne szerénykedj. Tényleg bármit meg tudsz javítani. Mindennek utána olvasol, alaposan megnézegeted, aztán rájössz, hol is van a hiba. Ha nyugdíjba is mész majd egyszer, ezermester még lehet belőled.- ecsetelem vigyorogva, közben megeszem az utolsó szelet pizzámat is, de ezt már tényleg csak kínlódva. Furcsa, hogy az ember olykor pokoli éhséget érez, aztán mégse tud egy jót enni. Szemétség.
-Mondom én, hogy zseni vagyok. Akkor, ha végeztél az ágyikóval, elmegyünk fürdeni és megmasszírozlak, ha már ilyen hasznos tagja vagy a társadalomnak. Mit szólsz?- kérdezem vigyorogva, közben oda húzom picit magamhoz és hozzábújok. Nem tudok mit tenni. Hullámokban törnek rám az ilyen dolgok. Hol szét vet az ideg, hol meg olyan szeretethiányom van, mint még talán soha. De Colin jól tűri. Ilyenkor csak megölel és kész.
-Közben megengedem a vizet.- nyomok egy puszit az orra hegyére, aztán, míg a pelenkázónak esik neki, addig a fürdőbe megyek. Bedugaszolom a kádat, megnyitom a csapokat, beállítom a tökéletes hőfokot, végül a fürdő ajtajából figyelem Colint, ahogy tovább szerelgeti a kiságyat.
-Jó vásárlás volt, az már biztos. Jót választottunk.- vigyorgok rá, miközben az ajtófélfának támaszkodok vállammal, és csak lesem tovább. Egy pillanatra bele gondolok, hogy is szerelném én most egyedül össze azt a kiságyat, de azt hiszem, sehogy. Képtelen lennék rá. Nekem türelmem sincs hozzá.
-Próba gyanánt ma abban is alszol?- kérdezem végül röhögve, ahogy eszembe jut, mikor bemászott a kiságyba az üzletben.

Nothing else matters

Ezzel a csöppet nagyon is félreérthető dologgal előkerül az a téma, amit igazából a napokban már igyekszünk kerülni, vagy nem rá gondolni. Mert igen csak megerőltető néhanapján arra kelni, hogy legszívesebben ott azonnal magamévá tenném Abit. De tudom, hogy azzal neki nem lenne semmi sem kellemes, és én sem tudnám igazán már kiélni magam. Inkább maradok annál, hogy tudatban mennyire kellemes volt a legutóbbi együttlét, és hogy majd a legközelebbi is olyan lesz. Ami pedig kiábrándító lehet, inkább mellőzzük.
Csak elmosolyodok azon is, amikor Abi finoman megjegyzi, hogy annak is majd eljön az ideje, mikor megint úgymond kipróbálhatjuk. Én már piszokul várom, most mégis tudom magam pusztán annyival csillapítani, hogy egy ilyen megjegyzés után nem esünk egymásnak. A kósza perverz gondolatokat kiverem a fejemből, és csak tovább eszegetek én is.
Míg aztán nekiülök a pelenkázóasztal összeállításának. Nem esik igazán nagyon nehezemre, az ágy része volt a legbonyolultabb. Ezt pedig csak össze kell csavarozni, és tíz perc sem kell bele, mire készen lesz.
Figyeltem ám én arra, amikor Abi mondogatni kezdte, hogy mi jöhetne az ágy összerakása után. Bőszen bólogattam is. De a koncentrálást nem akartam már megszakítani. Mindjárt készen vagyunk úgyis. Csak miután végeztem, és Abi is visszaért egyenesedek fel, és nézem meg a kész kiságyat.
- Akkor sem vagyok még egészen profi az ilyenben. Inkább azt mondanám, hogy félúton haladok felé. - vigyorodok el, és mindjárt adok is egy puszit Abi arcára. Nem vagyok rest átölelni, amennyire tudom a hasától. De ilyenkor ez esik neki a legjobban. Pár apró gesztus, de nekli sokat számít.
- Alszok a fenét, te már nem férsz be mellém. És inkább melletted alszok. - nevetem el magam, ahogy felhozza, hogy miképp is tesztelhetném le a kiságyat. Majd megerősítem a csavarokat, akkor esetleg beleállnék. De így még nem. Inkább adok még egy puszit, aztán eleresztve Abit a doboz alján becsomagolt kis matracot húzom ki. Ezt kell gondolom belerakni a kiságyba. Már csak a kiegészítők kellenének.
- Most rakodunk bele, vagy majd fürdés után?

To: Abi
Words: 1030
Music: Iggy Pop - Never met a girl Like you Befor
Note: -

|music: Ed Sheeran - Small Bump | to: Colin ♥

Ha arról van szó, hogy épp megdícsérem valamiért, tuti biztos, hogy meg tudja cáfolni az egészet. Most is bizonygatja, hogy annyira nem olyan jó Ő még, meg így meg úgy, de engem igazából nem érdekel, mit gondol. Szerintem igenis, képes lenne bármilyen kütyüt megjavítani. Legalábbis abból, hogy eddig mindent megszerelt mindig, csak erre tudok következtetni. Lehet eljön majd az idő, amikor összedob unalmában egy űrhajót...
-Akkor haladj félúton a fürdő felé is, ha végeztél.- lesek rá piasz mosollyal az arcomon, aztán figyelem még, ahogy felcsavarozza a pelenkázót is. Tényleg nagyon jó cuccot választottunk. Pont be is fér kényelmesen a szobába, úgyhogy nem okozott problémát az se, hogy hova is tegyük. Tökéletes.
-Hát jó. Ha nagyon szeretnél, alhatsz mellettem.- vigyorgok rá továbbra is azzal a szemtelen és huncut ábrázatommal, közben már fejemet is az ajtófélfának támasztom és úgy lesem, ahogy tovább tesz-vesz a kiságy körül. Végül aztán odasétál hozzám és szemügyre veszi ő is a bútordarabot.
-Ráér az fürdés után is cica. Sőt. Még holnap is. Majd megoldom azt már én. Inkább gyere végre.- kezdem el a fürdő felé húzni nevetve, aztán elzárom gyorsan a csapot és ledobálok magamról minden göncöt. Szépen becsüccsenek a vízbe, majd amint Colin is beül, a háta mögé helyezkedek kényelmesen és kicsit megmasszírozgatom a vállát.
-Amott biztos több bütykölnivaló lesz. Sőt. Előre szólok, a fűnyírás a te dolgod lesz édesem. Én majd, csak leslek a verandáról valami koktéllal a kezemben.- magyarázok vigyorogva a háta mögül, aztán a nyakába nyomok egy puszit és átölelem.
-Alig várom, hogy átcuccoljunk oda.- szólalok meg végül mosolyogva, a fejemet pedig a hátának fektetem és úgy képzelem el, hogy is fog kinézni az a ház, ha mi betesszük oda a lábunkat. Jó ég. Mennyi bútor kell majd még oda. Aztán egész életünkben fizethetjük a hitelt, de nincs mit tenni. Ha már házat veszünk, olyat kell, ami egy életre szól. Az a ház pedig pont ilyen.