Név: Harlow Poliana Williams
Becenév: Polly (Csak hogy idegesítsenek.), Harlow (A személyeskedés kedvéért.), de neked csak Ms. Williams
Kor: 25
Születése hely, idő: 1987. 08. 18. / Kanada - Québec
Tartózkodási hely: LV
Csoport: rendőr
Anyagi háttér: Munkásosztály
Szexualitás: Heteroszexuális
Jellem:
Mohó? Természetesen, ha édességről van szó. Mi olyan meglepő ebben?! Csak gondoljatok a krémesebbnél krémesebb sütikre, azokkal a színes kis cukor darabokkal a tetején. Vagy ha már nagy szerelem mánia van akkor az eper csokival. Bár én az ilyen embereket nem értem. A szerelem a legnagyobb kín a világon. Mazochistáknak melegen ajánlom.
Könyörtelen? Ó, igen. Nem ismerek kegyelmet ha keresztül kell verekednem magamat a tömegen egy BigMac-ért.
Cinikus? Abszolúte. A cinizmusom nem ismer határokat, ha a lusta férfiakról van szó. Vegyük például az öcsémet. Ahelyett, hogy munkát keresne bevackolta hozzám magát s megkeseríti a mindennapjaimat. Még a vécéülőkét sem tudja lehajtani. Valaki nem tudna adni egy öcsi átformáló idomár számát?! Fontos lenne!
Makacs? Nem is. Én nem! Na jó, talán egy kicsit... de tényleg csak egy kicsit!
Szókimondó és lobbanékony?! Én inkább szörnyen őszintének és szenvedélyesnek mondanám magam, de ha ön ezeket a szavakat használta, legyen.
Félénk?! Na, nem! Azt nem. Most mondja meg őszintén! Egy stukkerral a kezemben és egy bilincsel a másikban mégis mitől kéne félnem?! (A bohócokat leszámítva. De azok tényleg ijesztőek. Brrr... )
Humoros? Nos, egyesek nem értékelik s ha kevesebb lenne az önbizalmam még azt találnám hinni hogy nem vagyok vicces. Hogy mit mondott? Nem halottam rendesen?! Én is úgy gondoltam.

Külső: A magasságom alapján törpe vagyok, 163 cm. Jó mi?! A hajam mahagóni színű, a szemem szürkészöld, de szerintem csak szürke. Az állam markáns, az arccsontom kiugró, a testalkatom egyszerűen vékony vagy inkább mint egy deszka. Semmi domborulat, ráadásul a melleim is kicsik. De azért izmos vagyok, hál'isten a sok bűnözőnek akit megfuttatok.

Előtörténet:

- Benjamin Aaron Williams, azonnal gyere le! - kiabáltam fel az emeletre s közben vadul doboltam a lábammal. Kezeimet a csípőmre tettem s próbáltam minél gonoszabbul szuggerálni a lépcsőt. Mit ne mondjak egész könnyen ment. Amit már nem igazán mondhattam el az öcsémről. Nem is tudom miért tűröm meg a saját házamban. Hiszen egy lusta disznó. Ráadásul iskola és munkakerülő. És annak él, hogy megkeserítse az életemet. Annyi a szerencséje, hogy egy az anyánk és szeretem azt az idióta fejét. De pszt! Ezt el ne áruljátok neki!
- Mi van?! - jött le a nagyságos úr, agyon nyűtt pólójában és nadrágjában amiket jó ha hetente mosva van. Az arcát dörgölve jön le a lépcsőn s csoda, hogy orra nem esik. Éljen a férfiak egy minta példánya. Hát ezért nem randizom.
- Mi az, hogy mi van?! Normálisan már beszélni sem tudsz?! - fortyantam fel s szinte már látni véltem ahogy vörösödik a fejem, a szemeim szikrákat szórnak, a szám elvékonyodik s a fülemből gőz törne ki sípolva, ha valami elcseszett rajzfilmhős lennék. - Elmondanád, hogy mégis mi ez?! - vettem a kezembe az asztalon heverő tárgyi bizonyítékot s az orra alá dugtam.
- Ja, hogy ez?! - kezdett bele s fülig ért a szája, majd a kezemben lévő tárgy után nyúlt s már a zsebéből húzta is elő az öngyújtóját. - Vicces cigi. Neked is ki kéne próbálnod egyszer, ellazulnál tőle. Nem lennél ilyen karót nyelt nőszemély, mint amilyen most is vagy. - azzal a szájába vette a füves cigit, majd már meg is gyújtotta volna, ha ki nem szedem a szájából.
- Hé! - nyögött fel panaszosan s úgy kezdett nézni rám, mint egy kisgyerek, akitől elvették a játék mackóját. Én csak meredten néztem rá, pillantásom gyilkos volt. Meglengettem az orra előtt a füves cigit, majd egy bájos mosoly közepette ketté törtem. Ben ajkai közül egy nyögés szökött fel s tekintete elhomályosult s szomorú lett.
- Elmondaná mégis mit képzeltél?! Füves cigi?! Az én házamban? Ráadásul a te korodban?! Az ég szerelmére még fejlődő szervezet vagy, meg amúgy is, ha betoppan valamelyik munkatársam? Rögtön kerülnél a javító intézetbe! Ezt akarod?! - kiáltottam rá kétségbeesetten, majd magamhoz vontam az öcsémet és szorosan öleltem. - Nekem már csak te vagy. - suttogtam a hajába. - Nem akarlak elveszíteni öcskös.
- Tudom... - mondta lágyan, majd megszorított egy kicsit és elengedett. - Egy mindenkiért, mindenki egyért?! - nevetett rám s közben nyújtotta a kisujját. Én beleakasztottam az enyémet s érzetem, ahogy minden dühöm elszáll s a közöttünk lévő kötelék egyre erősebb lesz.

- Harlow, én félek. - szipogta kisöcsém s menedéket keresve a karjaim közt, hozzám bújt. - Mi lesz ha visszajön?! Mi lesz ha megint bántani fog téged?! - nézett rám, nagy barna szemeivel s mivel nem tudtam neki fűt meg fát ígérni, éppen ezért csak megsimogattam az arcélét s egy lágy csókot hintve a feje búbjára azt suttogtam: nem tudom.
Tényleg nem tudtam mégis mi jöhet még ezután. Most hogy apám kiélte perverz vágyait s alkohol mámoros felhőbe burkolózva ütlegelte anyánkat a másik szobába. nem hiszem, hogy ma este még visszafog térni az ágyamhoz. De én reménykedtem mégis benne, hogy jön. Előállt már számára a csapda csak bele kellett, hogy lépjen. De ahhoz, hogy ez sikerülhessen először el kellett távolítanom a szobámból Ben-t mielőtt még őt is elverné egy szíjjal az a pedofil disznó.
- Figyelj rám Ben! - kezdtem miközben keretbe fogtam az arcát két kezemmel s homlokainkat össze illesztettem. - Most, menj és zárkózz be a szobádba és ki ne gyere onnan ameddig nem szólok. Értetted?! - azzal nyújtottam a kisujjamat s az övébe kulcsoltam. - Egy mindenkiért, mindenki egyért.. - suttogtam s kiélveztem ezt a kis meghitt pillanatot ameddig csak tarthatott, hiszen valami furcsa csend telepedett a házra. Az anyám már nem sikoltozott.

Miután az öcsém kapott még tőlem egy alapos fejmosást reggeli közben, elindultam a munkahelyemre. Kaptam egy érdekes sms-t Moore-tól amennyire csak tudtam siettem a munkahelyemre. Nem értem mégis mi szükségük van rám ilyenkor, de ha hívnak akkor mennem kell. Ez van.
Nagy meglepetésemre amikor beértem a kihallgató szobában Belizaire Roux-ot láttam. Mi a...
- Miért nem szólt nekem arról senki, hogy behoztátok?! - pörköltem rá rögtön munkatársaimra, majd amikor megláttam az arckifejezésüket megpróbáltam a higgadtabb énemet elővarázsolni. - Mégis mi a franc folyik itt?! - ennyit a higgadtságról.
- Moore lánya meghalt, Polly. Ez a szemét tette. - szólalt meg a társam, Nikolaj. Csak bámulok rájuk némán és abban reménykedem, hogy ezek most csak viccelnek velem. Moore-nak mióta van lánya?! És van bizonyítékunk, hogy az a fickó tette odabent?! Vagy most mi van?! Azonnal az asztalon lévő aktára pillantottam amin szép nagy nyomtatott betűkkel Roux neve állt, majd olvasgatni kezdtem, miközben a kihallgató szoba felé mentem. A fickó aktája patyolat tiszta volt, azon kívül, hogy megmagyarázhatatlan eltűnések köthetőek a nevéhez. Felsóhajtottam. Egy ideje már sejtjük, hogy ő lehet az eltűnések mögött, de eddig még semmit nem sikerült rá bizonyítani. Nagyon okos. Talán már túlságosan is.
Csak álltam a kihallgató szoba tükrös oldalán s hallgattam a beszélgetést. Nem tetszett ez nekem s a fickó sok mindenbe bele is trafált. De amikor láttam, hogy Moore teljesen elveszíti az eszét s a fickónak ugrik azonnal küldtem a fiúkat, hogy leszedjék róla. Ez így nem mehetett tovább.
– Szóval... hol is tartottak? Természetesen a kérdés nem a szexuális kapcsolatára irányul a nővel, hanem arra, hogy megölte-e. - mondtam a mondókámat mikor végre kivitték Moore-t a szobából s Roux is helyet foglalt végre. A fickó arckifejezését kezdtem el tanulmányozni s kirázott tőle a hideg. Miért van az, hogy az ördög mindig is a szebbik orcáját fordítja feléd mielőtt még hátba támadna? Az apámmal is így volt. Mielőtt még ki nem mutatta a foga fehérjét.

Hirtelen egy ajtó csapódott be én pedig riadtan kaptam fel a fejemet. A mutató ujjamat a számra helyeztem, jelezve ezzel Ben-nek, hogy maradjon csendben. Aztán amilyen gyorsan és hangtalanul mertem bekapcsoltam a kamerát, majd bezártam a szekrényem ajtaját. Apám pont ezt a pillanatot választotta, hogy bejöjjön. Azonnal megmerevedtem amikor megláttam. Szemei véreresek voltak s homályosak. Arcán az üdvözültség dicső mosolya. A nyakán kidagadtak az erek ahogy belekortyolt a kezében tartott whiskey-s üvegbe. Az állán lecsorgott a sárgás színű lé, még piszkosabbá s büdösebbé téve az atlétáját. De ahogy a tekintetem követte a csorgó folyadék útját, úgy láttam meg a felém meredező húsdarabot, ami apám lába között helyezkedett el. Pupillám tág lett, vadul pislogtam magam elé. Arcomat a szégyen pírja öntötte el, kezeim ökölbe szorultak. Gerincemen végig csordogált a hideg veríték s a mellkasomban elhelyezkedő, vért pumpáló szerv kiakart szakadni a mellkasomból. A számból nem jött ki egy hang sem, ugyanis a torkom elszorult. Hátrálni kezdtem...
- Boldog... - büfögött egyet - 16. szülinapot édes kislányom. - vigyorgott rám, majd elindult felém. Húsos lapát méretű kezeit kinyújtotta felém s én csak hátráltam és hátráltam ameddig meg nem tapintottam a falat mögöttem. *Csapdába estem!* - sikította az agyam, majd a gyomrom megremegett a hányingertől amikor az apám testével a falhoz szegezett. Az arcomat kezdte simogatni, majd mocskos ujjait a számba tolta. Éreztem amint a hasamon pihen merevedése. Lehunytam a szemeimet s próbáltam nem nyelni és kizárni a külvilágot. * Ez csak egy rémálom, ez csak egy rémálom, ez csak egy rémálom...* - mantráztam, de orrlyukaim kitágultak, amint megéreztem a szoknyám mozgását. S egyszer csak volt nincs. Az anyag szétszakadva, árván lett eldobva a padlóra. *Bár a helyében lehetnék...*
- Ideje, hogy az én kislányomból nagy lány legyen. - lehelte a bűzös lehelet s bőrömön éreztem ragadós csókjait s fogai néha a nyakamba s a vállamba martak. De valami más jobban megriasztott. Éreztem ahogy valami hideg és nedves ér hozzá a combom belső feléhez s egyenesen ölem felé veszi az irányt. Felnyögtem a fájdalomtól ahogy a whiskey-s üveg belém hatolt s hüvelyem falához dörgölte a durva tapintású alsóneműmet. Fájt. Borzalmasan fájt. De ez még semmi sem volt ahhoz képest, ami ezután következett.
- Tudtam, hogy tetszeni fog. - recsegte a hang, majd egyszer csak az ujjak eltűntek a számból s helyét egy nyelv vette át s közben egyre jobban nyögdécseltem, ahogy az üveg újra és újra utat talál a méhem felé. Nem értettem mégis miért csinálja ezt. Eddig csak mindig megütött és egyszer kétszer érdekes helyre tévedtek a kezei, de ennyi. Ezt a fajta gonoszságot nem néztem ki belőle. Lehet, hogy jobban tettem volna.
Az üveg durva érintése eltűnt, de nem lélegezhettem fel. Egy durva kéz markolt hajamba s egyenesen az ágyam felé húzott. Menet közben ruha recsegését hallottam s lassan érzékelni kezdtem, hogy valószínűleg az enyémek voltak azok, ugyanis megcsapott a hűvös szellő. Az ágyra lökött s én nagyot nyekkenve érkeztem a kemény matracra. Míg azzal bajlódott, hogy a nadrágját levegye magáról én a szekrény felé fordítottam a fejem s azt suttogtam: semmi baj, maradj ott!
Egy súlyos test nehezedett rám. Undorító volt úgy ahogy volt. A verejték és az egyéb alkoholos italok ragacsa rám ragadt s olyan lettem tőle akár egy angolna. Csúszós és iszonyat büdös. Egy kéz ragadta meg az államat s a kíméletlen nyelv s fogsor tulajdonosa újra lecsapott. Egy súlyos kéz nehezedett az ölemre, majd ujjak vájtak utat belé. Én felsikítottam, ő lecsapott. Melleimet sem kímélte. Durván csavargatta, szívta és harapta őket. Az egész testem fájt. Én pedig csak annyit tehettem hogy karmoltam a hátát és vergődtem alatta, mint egy partra vetett hal. De ettől ő csak jobban beindult...
- Most pedig kis pejlovam. Ideje, hogy végre megüljelek... - azzal kivette belőlem ujjait, kéjesen lenyalta ujjairól a rátapadt nedvet, majd megmarkolta a férfiasságát és... csak sikítottam.
A következő amire emlékszem az az volt amikor térdelő helyzetbe állított s megpofozott. Nem nagyon értettem mit mondott - ahhoz túlságosan letompultak az érzékeim s kicsírázott bennem az őrület - de valami olyasmit mondhatott, hogy: harapni nem ér, majd szétfeszítette az állkapcsomat s húsát a számba tömte. Egészen addig fel sem tűnt ez az egész, ameddig meg nem ragadta a fejemet, hogy egy helyben maradjon, majd egyre durvábban lökte magát a számban. Fuldoklottam. S ez kétségbe ejtett. Kezeimet a combjának támasztottam s próbáltam ellökni magamtól. Torkomból gurgulázó hang tört fel s szemeim előtt fehér pontokat kezdtem el látni. De hamarosan megszűnt ez az érzés amint valami meleg folyadék került a számba, orromba, légcsövembe s végül kibugyogott a bőröm többi részére is. Apám elhúzódott tőlem s a nadrágját vette vissza, míg én köhögve görnyedtem össze torkomat s ölemet fogva.
Nem tudom meddig feküdhettem így - perceket, órákat - de egy simogató kéz a gerincemen kirángatott tompaságomból s én ösztönösen összébb húztam magam. De egy hang dúdolni kezdett nekem s egy gondos kéz elkezdte rólam letörölni apám mocskát s a combomon lévő alvadt vért s én mosolyra húztam ajkaimat...
- Ben.. - suttogtam s végre átadtam magamat a sötétségnek.

Megráztam a fejemet s megdörzsöltem a mellkasomat egyenesen a szívem felett. Mindig is egy fájó emlék, egy rossz rémálom lesz a múltam, de nem tehetek semmit sem ellene. Ben rendben van, velem él s néha halálra idegesít.
Az anyám is Vegasba költözött, bár eléggé erős gyógyszereket szed, hogy feldolgozza a régi szép időket és az erős önutálatát.
Az apám elmegyógyintézetbe került. Nem hittem volna, hogy valaha is használnom kell majd ellene a felvételt, de kellett. Pedig még meg is fenyegettem, hogy a bíróságra viszem az ügyet, ha nem hagy minket békén. De nem hagyott. Tovább folytatta az egészet, mert úgy gondolta, hogy megúszhatja a dolgot és meg is úszta. Az elmegyogyó enyhítő körülmény volt neki, mert hogy nem beszámítható. Egy jó nagy frászt. Egyszerűen csak túl okos volt, azok akik meg vizsgálták az ügyet meg túl hülyék. Végtére is azt hiszem ezért lettem zsaru még anno... vagy inkább a sok fánk miatt?! Fene se tudja már. Annyi a lényeg, hogy az lettem ami, járok pszichológushoz és most itt ez az ügy amit meg kéne oldani. Rápillantottam a fickóra és megdörgöltem az orrnyergemet. Ezzel a fickóval még meggyűlik a bajom az is biztos....

Harlow Williams!
Tetszett a stílusod és a részletesség, ahogy megismertetted velünk a háttér történetedet. Habár nagyon is tragikus volt, nekem még is tetszett. Mivel minden megfelelt az elvárásoknak, ezért;
Elfogadva!
Üdvözöllek az oldalon! Kérlek foglalj avit! Ms. Williams irány a játéktér!