Muszáj megmosolyognom, hogy kíváncsi. Naphosszát el tudnék áradozni arról, hogy mennyire odáig vagyok érte és, hogy miket szeretek benne, de majd ezt máskor megtudja. Most szerintem fontosabb dolgaink lennének. Az ajkaitól sem tudok elszakadni, még jóval édesebb, mint amilyen a legelején volt. Ahogy csókol attól meg egyenesen szétolvadok. Nem tudom mi ütött belém, de lehet, hogy ez a kóros szerelem valami betegség, mert még nem láttam olyat, hogy egy srác ennyire szerelmes lett volna a barátnőjébe ilyen hosszú idő után is.
- Soha sem tudnék rád unni. - Suttogok az ajkaiba, bár lehet, hogy sokan ezt mondják, egy szerelmes tinédzsernek mindig az aktuális barátnője a nagy Ő. De nálam nem így van legalábbis, elég komoly elhatározásra jutottam Charlottetal kapcsolatban. Most viszont másnak van itt az ideje, és nagyon is meglepett, hogy ő kezdeményezett, de azt hiszem, hogy hozzá tudnék ehhez szokni. Mellével játszadozok, mert azt is nagyon imádom, ahogy a hangját is, hogy élvezi. Homlokomon verejték keletkezik, amit egyből lemos a víz, így nem látható, de már jóval melegebb van itt, mint amilyen eddig volt. Szívem a torkomban dobog, ahogy férfiasságommal játszadozik. Sóhajok törnek fel belőlem, ahogy érzem a túláradó vért a nemiszervembe, ami következtében egyre merevebb és keményebb leszek. Kezemmel le is csúszok teljesen a testén, hogy kényeztetni tudjam és minél előbb melegség vegyen körül megint. Élvezem vele az együttlétet, talán azért mert jóval tapasztaltabb, mint én és tudja, hogy mi kell nekem. Ki-be húzogatom az ujjaimat, ettől csak még jobban felizgulok és nem is értem, hogy eddig ezt miért nem próbáltam ki. Mivel Charlotte nem szól rám, ezért gondolom neki is jó, amit csinálok. Még ki kell tapasztalnom egy-két dolgot. Érzem a finom taszítást, de pár másodpercig ellenállok, majd meghátrálok, kicsúszva belőle. Lefagyva és értetlen fejet vágva nézek rá, ahogy elzárja a vizet és kilép a kabinból. Fel sem tudom fogni, hogy most tényleg itt hagy, azok után, hogy felizgatott? Tudom, hogy milyen rossz, hogyha így itt hagynak, mert nagyon elkezd csikarni az alhasam egy idő után. Nagyokat pislogok, mikor felfogom, hogy egyedül vagyok, majd a szerelmem után nézek. Utálom, hogy álló farokkal magamra hagynak, de ahogy ránézek mindig dühöm elszáll. Odamegyek hozzá és már most látom, hogy kényelmetlen lesz, azért kipróbálom, ha már ő akarja itt. Végig simítok a combjain, ahogy ajkaimat az övéire tapasztom. Magasabban van, mint ahogy hozzáférnek, de lábujjhegyre állok és akkor már pont jó, csak ez így nem valami mókás. Egyik kezemmel a mosógépre támaszkodok, míg a másikkal, megfogom férfiasságomat és belévezetem. Halk nyögés jön ki a torkomon, ahogy újból az a kellemes melegség és nedvesség vesz körbe. Pár pillanatig nem is mozdulok, csak élvezni akarom, ahogy a férfiasságom lüktet az érzéstől. Lassan kezdem el mozgatni a csípőmet, kényelmetlen, mert nem tudok hol kapaszkodni és még lábujjhegyen is állok. Azért próbálok nem panaszkodni és élvezni az együttlétet.

Szívesen áradoznék róla órákon keresztül, de most nem érzem úgy, hogy ennek itt lenne az ideje. Nagyon is élvezem, hogy együtt zuhanyzunk és már nem érzem rajta azt a távolságtartást, amit eddig. Azt hiszem kezdi megszokni, hogy én láthatom őt meztelenül és tetszik is az, ami előttem van. Semmi pénzért nem változtatnék rajta, igaz jó lenne, ha nem csak én kezdeményezném a szexet, de majd ennek is eljön az ideje.
- Nagyon. - Suttogom, elvégre tényleg nem tudnám elképzelni azt, hogy ráunnék. Akarom őt megint, nem tudom mi ütött belém, talán tényleg nagyon hosszú volt az a pár hónap, amin keresztül mentünk. Az első együttlétünk után csak erősödött bennem az, hogy így is megmutassam neki mennyire szeretem. Azt hittem, hogy majd panaszkodni fog, hogy mennyire rosszul csinálom és nem élvezi, de rá kell jönnöm, hogy ez nem így van, elvégre nagyon is hallom, hogy jól esik neki. Most viszont részben ő kezdeményez, amitől csak még gyorsabban kezd el verni a szívem. Kicsit meglep, hogy ott hagy és felül a mosógépre, azt hittem, hogy a víz alatt fogjuk csinálni, de végül is semmi ellenvetésem sincs. Kicsit kényelmetlen, de nem ez fogja most meghatározni az együttlétünket. A kérdése meglep, talán neki sem annyira jó, mint nekem.
- Te mit szeretnél? - Elhaló hangon ejtem ki a szavakat, mert nagyon is jól esik, hogy benne vagyok és érezhetem a melegségét, de azt is akarom, hogy neki jó legyen. Kezem felcsúszik a mellére, annyira imádom, mikor ilyen kemény. Nem is bírok elszakadni tőle.

Van egy pár szempontom, hogy miért is nem tudnék ráunni, ahogy most látom. Bár ezt nem biztos, hogy elfogom neki árulni, de ki tudja. Egyszerűen nem bírok ellenállni a nézésének, annyira aranyos és már csak ennyitől elveszi az eszem. Számomra nagyon is gyönyörű a teste, bár tudom, hogy hiába mondom neki, úgy se hiszi el nekem, pedig be kéne látnia, hogy nagyon is jó alakja van. De azért annak örülök titkon persze, hogy már annyira nem szégyenlős előttem, és ez csak fokozódni fog, ahogy többet fogjuk egymást ruha nélkül látni.
- Számomra érdekes vagy. - Suttogom az ajkai közé, engem nem érdekel, hogy mit gondol, én tudom, hogy mit szeretek benne és mi különleges a számomra. Ahogy tovább csókolózunk a langyos víz alatt úgy ürül ki a fejem. Kicsit meglepődök, hogy elmegy, én azt hittem, hogy itt csináljuk, de valahogy a mosógép gondolata engem is felcsigáz. Odalépve, már korántsem kényelmes a helyzet, de azért csípőmet mozgatni kezdem, amikor már benne vagyok. Rájöttem, hogy kényelmetlen és nagyon rossz. Charlotte kérdésére válaszolok, bár nem nagyon akar kijönni hang a torkomon, mégis megoldom. Ránézek, ahogy az ágyáért "könyörög".
- Most kivételesen nekem is hiányzik. - Suttogom, mert csak ennyire telik. Megfogom a derekát és bízva abban, hogy a lábaival körbefonja a testem, beviszem a hálószobába. Még menet közben sem voltam ilyen helyzetben. Amint megérkezünk, lefektetem az ágyba, majd egy puszit nyomva az ajkaira, újból mozgatni kezdem a csípőmet. Ajkaimmal a nyakára tévedek, eleinte még puszikkal hintem be, de már csak levegőért kapkodok. Homlokomon izzadtság cseppek és érzem, hogy hamarosan eljutok a csúcsra, de azért még tovább csinálom, hogy Charlotte is ott legyen, ahol én. Majd már nem bírva tovább, engedek, és elélvezek, hátam ívben megfeszül. Benne maradva, hagyom, hogy egy kicsit lenyugodjak. Csak ezek után szállok le róla.
- Sajnálom. - Suttogok, miközben próbálok a szemeibe nézni. Tényleg bűntudatom van és szeretném kiengesztelni.

Csodálom ezt a nőt, legszívesebben a tenyeremen hordoznám és megkérném, hogy ne dolgozzon, had tartsam el, de tudom, hogy nagyon is szereti a munkáját és nem fogja ott hagyni. Közelebb hajolok hozzá és megcsókolom, nem bírok vele betelni, egész nap kényeztetném és csokolnám, de tudom, hogy egy idő után abba is el lehet fáradni, viszont elakarom nála érni, hogy ne merüljön fel nála megint a szakítás. Amióta kimondta, nagyon is ez kering a fejemben, hogy bármikor megteheti.
- Miért, szeretnéd, hogyha mással is lennék? - Összeráncolom a homlokomat és értetlenül nézek rá. Nem értem, hogy mi baja van és szerintem ezt soha sem fogom megérteni. De azt hiszem, hogy még Charlotte sem érti saját magát. Olyan bonyolult megfejtenem, hogy inkább nem fájdítom meg ezzel a fejemet.
Most kivételesen igazat adok neki, annyira mégsem volt jó ötlet a mosógép, bár ezt nem én választottam, de nekem is hiányzik a kényelmes ágy. Bólogatok, majd átviszem a hálóba, ahol az ágyon folytatjuk a szeretkezést. Imádom a hangját, nekem is kicsúszik, amint érzem, hogy közeledek a csúcshoz. Hátam ívben megfeszül, mikor elélvezek, majd fejemet a feje mellé helyezem. Kell még egy kis idő, míg észhez térek, de annyira jó ebben az állapotban lenni. Mikor már kicsit lenyugodtam, akkor szállok le róla, majd bocsánatot kérek tőle. Meglep, hogy nem tudja, miért sajnálom.
- Mert mindent kiszeretnék veled próbálni és rád kényszerítem. De annyira izgatóak a különböző helyek. - Simogatom az arcát, ahogy beszélek, tényleg nem akarok neki rosszat, csak szimplán kíváncsi vagyok. Haját a füle mögé tűröm és csillogó szemekkel nézek a szemeibe.
- Nagyon szeretem így kiengedve és hullámosan a hajad. Annyira jól áll. - Megbabonázva mondom, majd közelebb hajolok hozzá és megcsókolom. A legjobban így szeretem, ha hordja a haját, de persze az sem zavar, ha felköti vagy épp kivasalja a haját.

Látom az arcán a meglepettséget, de most nem nagyon tudom kikövetkeztetni, hogy mit is vár tőlem. Tényleg megkérdezném tőle, hogy miért jó mindig ezt emlegetni, miért nem jó neki, hogy szeretem és hűséges vagyok hozzá. Az legalább megnyugtató számomra, hogy nem akarja, hogy másokkal is együtt legyek. Egy halvány mosoly jelenik meg az arcomon, valahogy nem bírnám már elképzelni mással az életemet.
- Akkor nem értem. - Ráncolom össze a homlokomat, szeretném tudni, hogy miért mondta. Annyira kíváncsi vagyok, hogy mi járhat a fejében, mindent tudni akarok róla, annyira megismerni, hogy egy rezdüléséből tudjam, hogy mit akar. Olyan jó itt feküdni mellette az ágyban, úgy, hogy tudom már az enyém és nem is adom senkinek soha. Viszont még mindig bűntudatom van, hogy én mindent kiakarok próbálni, de Charlottenak ez meg nehezére esik.
- Olyan jó veled a szex. - Suttogom az ajkaiba, mert nem bírok elszakadni tőlük. Muszáj volt vele tudatnom, még akkor is, hogyha én nem tudok olyat nyújtani, amire szüksége van. Én élvezem, és talán mégsem vagyok olyan rossz, ha elélvez, bár nem tudom, hogy mit gondol. Csillogó szemekkel nézek bele szemeibe, ahogy a hajáról kezdek el beszélni. Egy tincset a füle mögé is tűrök, miközben megcsókolom. Csodáltam volna még egy kicsit a testét, de azzal, hogy eltakarja előlem elhúzom a számat. Elég nehéz lesz erről a szégyenlőségről leszoktatni, de valahogy benne még ez is izgató. Felemelem a pokróc szélét, majd bemászok mellé.
- Elmondom én neked, ha nagyon szeretnéd. - Simítok végig az arcán, majd végig a karján, ezzel ösztönözve, hogy feküdjön a hátára. Ahogy megteszi én, hason fekszek mellett és felé emelkedek. Megcsókolom, majd alig pár miliméterre az ajkaitól, elkezdem sorolni.
- Imádom a melled, hogy ennyire kerek és kemény. A feszes feneked, a combod... De legjobban a melledért vagyok oda. - Minden említett testrésznél a kezem megáll. Először a mellét fogom meg, amíg arról beszélek és, amíg a kezem lecsúsztatom a fenekéhez addig egy puszit nyomok az ajkaira. A fenekébe belemarkolok, majd áthúzom a kezem a combjához. A belső combját cirógatom, majd felfelé húzom és elég közel ahhoz a ponthoz, ahol az előbb jártam a férfiasságommal, elhúzom, vissza a melléhez. Csak azt akartam, hogy megint kívánjon, és ne szálljunk ki az ágyból, bár tudom, hogy hamarosan úgy is meg kell ezt tennünk. Kezemet a mellén pihentetem, de most már mellette fekszek és csodálom az arcát.
- Még mindig szüntelenül szerelmes vagyok beléd. - Mondom szerelmes hangon, majd közelebb bújok hozzá. El tudnék lenni így egész nap, de akkor is behajtom rajta a közös sütést.

Tényleg nem értem Charlottet, és ez az arckifejezésemből le is szűrhető. Szeretném tudni, hogy mire gondol, de talán azért nem mondja, hogy ne vesszünk össze, amit most értékelni is tudok, hiszen annyira boldog vagyok most vele. Éppen ebből adódik, hogy egész nap el tudnék lenni vele az ágyban, néha kényeztetve egymást, majd egy zuhany miatt kelve ki az ágyból, de aztán újból itt kötnénk ki. Elég piszkos a fantáziám és mivel nagyon is élvezem vele a szexet, ezért szeretném, ha minél több lenne kettőnk közt az intimitás. Az feltűnt, hogy mintha nem ugyanazon a véleményen lennénk, ahogy elkezd magyarázni a zavaráról. Egyik szemöldökömet, kérdőn felhúzom.
- Miért vagy zavarban? Azt hittem, hogy te is élvezed. – Bukik ki belőlem a kérdés, nem tehetek róla egyszerűen muszáj tudnom, hogy miért van megint zavarban. Bár az is lehet, hogy eddig is zavarban volt, csak én nem vettem rajta észre. Elég különös ez a lány, de valamiért pont ez miatt vonzódok hozzá ennyire. Azért kicsit bánt, hogy betakarózik előttem, de bebújok én is mellé a takaró alá. Akarom érezni és látni a testét. Mindent teljesítek neki, ezért el is mondom, hogy mit szeretek benne a legjobban. Minden testrészét megfogom, amit megemlítek, egyszerűen odáig vagyok érte. Teljesen elveszek a szemeiben és vágyakozóan csúszik ki a számon egyetlen egy szó.
- Igen. – Ajkaimat hozzáérintem az övéihez, bár csak később esik le, hogy mit is kérdezett. Összeráncolom a homlokomat, majd értetlenül pillantok rá. Megérzem a kezemen a kezét, amiből arra következtetek, hogy nem szeretné, ha elvenném onnan, én pedig nem leszek ünneprontó.
- Mi?! – Csak ennyit nyögök ki, majd tovább pislogok értetlenül, végül csak eljut odáig a tudatomig, hogy mit is mondott.
- Miért akarsz magadhoz láncolni? – Nézek rá nagy szemekkel, bár engem nem zavarna, hogyha az övé lehetnék örökre. Pont ez a célom a mai nappal, hogy az enyém legyen, én pedig az övé. Szerelmet vallok neki, mert azt hiszem neki nem elég kimutatni, hangoztatni is kell, máskülönben az ördögöt festi a falra.
- Óvatosan mocorogj, vigyázz a középső részemre, mert nekem szükségem van rá, nem tudom te, hogy vagy vele. – Halványan mosolygok, és bambi szemekkel nézek rá, hogy azért úgy mocorogjon, hogy nemesebbik felem szabadon van, mivel meztelen vagyok. Mondjuk nem lenne ellenemre, ha megfogná, és újból élveznénk egymás testét, de tudom, hogy a kettő után a három neki már túl sok lehet. Azért örülök neki, hogy ő is ugyanúgy érez, ahogy én.
- Akkor jó. Azt hiszem, hogy most már 1 év után illene bemutatnom téged a szüleimnek. Vagyis, inkább csak elmondani, hogy a barátnőm vagy. – Nézek a szemeibe, tudom, hogy most megtöröm ezt a jó kis pillanatot, de muszáj, mert én szeretném, ha a szüleim tisztában lennének azzal, hogy ki rabolta el a szívem és kiért vagyok oda ennyire.
- Viszont, lehet, hogy most már le kéne menni, mert még nem felejtettem el, hogy együtt sütünk valami finomat. Utána, ha gondolod filmezhetünk egyet. – Mondom el az ötleteimet a mai napra, de ez még változhat, mert szeretnék Charlotte kedvében járni. Most kivételesen legyen az ő napja, de ezt nem fogom neki ilyen nyíltan kimondani.

Látom, hogy gondolkozik, bár érdekel, hogy min, de nem kérdezek rá, mert úgy vagyok vele, hogyha valami gondja van, akkor elmondja nekem, remélem. Csillogó szemekkel csodálom őt, addig amíg el nem kezdünk beszélni arról, hogy mi zavarja, mit kell megszoknia. Össze is ráncolom a homlokomat, mert tuti, hogy ezt csak nálam találja ki, biztos vagyok benne, hogy az előző párjaival nem voltak ilyen gondjai.
- Miért az előző pasijaiddal, hogy volt? - Kérdezek rá, mert érdekel, hogy vajon ők ezt mennyire tolerálták, mert egyre nagyobb a gyanúm, hogy csak nekem kellett kiállnom, ilyen dolgokat és nekem kellett érte megküzdenem, ami nem is volt baj. De most már kezd egy kicsit az agyamra menni az ilyen fajta felfogás. Úgy érzem, hogy hamarosan lépnem kell feljebb, hogy elhiggye nem játszadozok vele.
- Még csak kettőt tudsz, pedig van még pár és azt a kapcsolatunk alatt ki is tapasztalhattad. - Öltöm ki a nyelvemet vigyorogva, mert nem biztos, hogy leszek olyan rendes, hogy a többit is elmondom. Viszont nekem semmi baja a melleivel, sőt nagyon is jók, amiért teljesen elvesztem a fejemet. Ezért is teszem rá a kezemet, és csak akkor veszem el mikor mocorogni kezd és forgolódik, pedig nekem nagyon is jó volt, hogy a hátán feküdt. Ezek után arcom lesápad és szemeim kikerekednek.
- Majd valamikor? Én azt hittem, hogy 5 perc múlva. - Kétségbeesett hangon szólalok meg, mert ha most megint kitalálja, hogy félévig nem fekszünk le, t*k*n szúrom magam. Hogy eltereljem a gondolataimat, kimondom azt, ami már elég régóta motoszkál a fejemben. Látom, hogy nagyon nem tetszik neki, legalábbis a reakcióiból ítélve eléggé megijedt. Pedig már ismeri őket, csak szimplán el kell nekik mondani, hogy már 1 éve együtt vagyunk.
- Igen biztos. Már nagyon régóta látják rajtam, hogy a felhők felett vagyok és boldog vagyok. Na meg, hogy nem lakok már otthon. De ismered őket, mitől félsz? - Nézek rá kérdőn és értetlenül, mert nem hiszem, hogy megennék őt. Lehet, hogy megfognak lepődni és egy darabig szóhoz sem fognak tudni jutni, de muszáj lenne már ezt megejteni, mert egyre többször zaklatnak azzal, hogy jó lenne ha bemutatnám a barátnőmet.
- De ha elalszol felkeltlek. - Vigyorgok, majd simogatni kezdem az arcát, végül a karján is végig simítok és arra ösztönzöm, hogy feküdjön vissza a hátára. Ha ez megtörtént, a fejemet a vállára rakom, ezzel hozzábújva, majd tovább simogatom, most a melle alatti részen, direkt nem fogom meg az említett testrészt, mert kíváncsi vagyok, hogy mi a reakciója.

Kíváncsi vagyok és csak kicsúszott a számon ez a kérdés. Nem akarom megbántani, eszem ágában sincs semmi olyat mondani, amitől megharagszik rám. De ez a helyzet annyira hihetetlen a számomra, mert nem tudom elhinni, hogy az előző barátai is ennyire türelmesek voltak, mint én. A kérdésére sóhajtok egyet és lesütöm a szemeimet. Zavarban vagyok, mert valamiféle csalódottságot is hallok a hangjában, hogy ez megfordult a fejemben, de muszáj őszintének maradnom, még akkor is ha ez fájdalmas lesz.
- Megfordult a fejemben, ne haragudj. Csak egyszerűen hihetetlen, hogy az előző barátaid is olyan türelmesek voltak veled, mint én. - Nézek a szemeibe és elmondom, hogy mit gondolok erről, hátha megérti az én álláspontom. Persze nem tartom kizártnak, hogy még léteznek hozzám hasonló toleráns srácok, csak nem hiszem, hogy négy ilyet is kifogott előttem. Inkább terelem a figyelmet erről és egy más téma felé igyekszem vinni a beszélgetést.
- Azt neked kéne tudnod. De nem árulom el, gyere rá te magadtól. - Sejtelmesen elmosolyodok, azért ennyire nem fogom megkönnyíteni a helyzetét. Az egyikben biztos vagyok, hogy tudja, de ha nem akkor már látom, hogy nem is figyel rám. Meg is mutatnám most, hogyha lefeküdne velem még egyszer, de ez a visszakérdezés... Nem úgy szűröm le, mintha akarná, így sóhajtok egyet.
- Kiéheztettél... Nem tehetek róla, hogy itt fekszel mellettem gyönyörűen és meztelenül. - Elhúzom a számat, fiú vagyok egyszerűen felizgat a meztelen teste. El tudnék vele játszadozni, de ha nem akarja, akkor nem erőszakoskodok. Helyette felhozom azt a nehéz témát, amit már pár hónapja meg kellett volna csinálnunk.
- Megfogják érteni, hogy azért tartottuk titokba, mert az orvosom voltál, de már nem vagy az. És téged szeretnek, szerintem nem fog gondot okozni nekik. Ha meg igen, az sem érdekel. Azt akarom, hogy az egész világ tudja, hogy az enyém vagy. - Érvelek, hogy belássa engem nem érdekel a szüleim véleménye. De ha nagyon összekapnánk, akkor lehet, hogy el is mondanám nekik, hogy tudok arról, hogy nem ők az igazi szüleim és, hogy eddig nem mondták meg nekem az igazat. Én is lehetek rájuk ez miatt dühös és már nagyon régóta kikívánkozik ez belőlem.
- Előttünk az egész nap, te meg aludnál. Inkább filmezzünk vagy csináljunk valami közös programot. Aludni ráérsz este. Ha meg most alszol, este nem fogsz tudni és csak nyűglődni fogsz. - Tudom, hogy szemét vagyok, de én jót akarok neki. Tudom mennyire rossz, hogyha este nem tud aludni az ember, mert délután kialudta magát. Igaz még csak reggel van, de akkor is.
- Akkor nem simogatlak. - Elveszem a kezemet, hogy ne aludjon, bár tudom ezt nem tudom megakadályozni. A hasamra fekszek és az alkaromra támaszkodok, hogy felé tudjak magasodni. Közelebb hajolok hozzá és épphogy hozzáérintem az ajkaimat az övéihez. Nyelvemmel végig nyalok az ajkain, majd újból megpuszilom, végül nyelvemmel bebocsátást kérek a szájába és szenvedélyesen megcsókolom. Nem akarom, hogy aludjon, én teljesen fel vagyok villanyozva. Kezem rátéved a mellére, mert nagyon is imádom a domborulatát, hátha ezzel is elérem, hogy kedvet kapjon hozzám.

Kikívánkozik belőlem egy kérdés, amivel lehet, hogy megbántom, bár nem ez a célom, csak annyira tudni szeretném, hogy mások mennyire voltak toleránsak. Ahogy hallgatom én vagyok az eddigi legjobb, legalábbis az elmondottak alapján.
- Akkor én vagyok a legjobb? - Kérdezek rá egy halvány mosollyal. Akárhogy is van, én azért büszke vagyok magamra, hogy ennyi mindent kibírtam Charlotte mellett. Pedig volt már olyan, amikor legszívesebben nemet mondtam volna. Viszont szeretném, ha tudná, hogy én mit szeretek, bár ahogy elnézem nem jegyezte meg, vagy csak szimplán nem figyelt rám.
- Nem. Másra. De úgy látszik, hogy nem figyeltél rám. - Lefelé görbülnek az ajkaim, mert ez igen csak fájdalmas, hogy ennyire nem rémlik neki, hogy melyek azok a mozdulatok, amikért oda vagyok. Már csak azért sem fogom elmondani neki, remélem, hogy ezentúl akkor figyelni fog és akkor tudni fogja, hogy mikkel tud elcsábítani.
- Nem. Te vagy a legjobb barátnőm. Igaz, hogy rajtad kívül csak egy volt, de annál jobb vagy. Nagyon sok mindenben különbözöl Marytől. - Mondom mosolyogva, mert valóban így gondolom. Sokkal másabb a felfogása, mint a volt barátnőmé. Csak áradozni tudnék róla, de nem fogom megadni neki ezt az örömöt. Így is elég sokszor adtam már meg magam.
- Pár napja felhívott anyu, hogy menjek át vacsorázni és vigyem a barátnőmet is, mert szeretnék megismerni. De nem mondtam neki semmilyen választ, gondoltam előbb megbeszélem veled. - Válaszolok a kérdésére, és szerintem ebből tudhatja, hogy nincs még konkrét időpont, mert ez rajta múlik. Felőlem ma is lehet, vagy akár máskor, nem mondom meg, hogy mire gondolok, mert most ez Charlotten múlik. Viszont estére úgy tűnik, hogy csinált nekem programot. Összeráncolom a homlokomat, mert most épp nem tudom, hogy mire gondol.
- Más szándékaim? Mit szeretnél? Vigyelek el vacsorázni? - Nézek rá értetlenül, valahogy nem esik le, hogy mit szeretne, vagy én mit szeretnék szerinte. Bár a vacsora nem lenne ellenemre, hogyha szeretné. De ezt sem hozom fel neki, majd kitalálja, hogy mit akar. Egy csókot is lopok tőle, hogy ne aludjon, de hallom, hogy mit mond, így sóhajtok.
- Oké, értem a célzást... Csak kicsit kényeztetni akartalak, de akkor hagylak aludni. - Szomorú vagyok, de ha tényleg pihenni akar, akkor nem zavarom. Kiszállok az ágyból és a szekrényhez lépve, magamra húzom az alsógatyámat, kiveszek egy kockás inget, majd a zoknimat is felhúzom. Miközben kimegyek a szobából begombolom az ingemet, és a fürdőszobában magamra kapom a ledobott nadrágomat. Összeszedem mindenhol az elhagyott ruhadarabokat, majd leülök a kanapéra kicsit tv-ni, utána még bárhol máshol kiköthetek, amíg Charlotte alszik, csak elfoglalom addig is magam.

Szeretnék mindent tudni róla, hogy megfeleljek neki és csak ezért kérdezősködök, de ezt azért nem mondom el neki, mert tudom, hogy úgysem értené meg és csak jönnek a szokásos mondat, hogy én már így is túl teljesítettem. Azért jól esik, hogy ezt mondja, hogy én vagyok a legjobb, de valahogy ez nekem mégsem elég. Azért egy apró mosolyt felvillantok neki, mintha ezzel a válasszal megelégedtem volna. Ez miatt nem is mondom el neki, hogy mit kellene mondania.
- Majd meg tudod. - Titokzatoskodok, tényleg nem akarom neki elmondani, azt szeretném, hogyha magától jönne rá. Úgy is lesz még idő, hogy azokat, amik nekem tetszenek, kiderüljön. Végül azt is elmondom, hogy ideje lenne már, hogy a szüleimnek is elmondjuk a kapcsolatunkat, ha már nem titok. Úgy gondolom, hogy nekik semmi joguk nem lesz beleszólni abba, hogy én kivel vagyok boldog. Amit mond Charlotte, arra bólintok és beleegyezek.
- Rendben, akkor majd szólj mikor készültél fel rá. - Halványan mosolygok, mert azért látom a szemeiben, hogy halálra van rémülve, bár nem tudom, hogy miért mert úgy vettem észre, mintha mindketten szimpatizálnának egymással. Fogalmam sincs, hogy mit érezhet Charlotte, de ebben sem fogom siettetni, ha eddig titkoltuk akkor az a pár nap, amíg lelkileg felkészül, nem számít.
- Áhá, szóval szeretkezni akarsz este... Hmm, nekem úgy is jó. - Vigyorgok, ahogy rájövök, hogy mit akar és direkt úgy állítom be, hogy most ő vágyik rá és nem úgy, hogy a kedvemben akar járni, vagy esetleg a most elmaradt együttlétet este pótolnánk. Nem is hinném el, ha más verziót mondana, mert úgy sincs semmi különlegesség, hogy Charlotte akarja. Pedig most is nagyon is benne lennék, de hagyom inkább aludni. Viszonozom a szájra puszit és az, hogy kimondja, hogy szeret, hatalmasat dobban a szívem. Olyan ritkán hallom tőle ezt a szót, hogy meg kell jegyezni a napot, mikor kimondja.
- Jó éjt, szerelmem. - Adok neki még egy puszit az ajkaira, majd kiszállok az ágyból, felöltözök és elfoglalom magam.