Név: Michelle Clark
Becenév: Meechy, Shelly
Kor: 28.
Születése hely, idő: 1985.  május 10.
Tartózkodási hely: Las Vegas
Csoport: városlakó
Anyagi háttér: Középosztály
Szexualitás: Heteroszexuális

Jellem: Próbálok én jó fej lenni, de nem nagyon megy. Az alap beállításom rémesen számító, önző lélek vagyok, és nehezen tudok a holnapra koncentrálni. Szeretem élvezni az életet, mert tudom, hogy nagyon rövid. Azért élek itt, mert mindenem a csillogás, és a pompa, imádok bulizni, és vásárolni, nem vetem meg az italt sem, még az is előfordul, hogy ismeretlenekkel bújok ágyba. Amióta megvan a fiam, és Tim rajtam tartja a szemét, nem igazán tudok önmagam lenni, és csak szenvedek. Felületes szoktam lenni, a külsőségek mellett nehezen szánom rá magam, hogy meg is ismerjek bárkit is, ezért rendszerint elmarok másokat magamtól. Megszoktam, hogy helyes csajként kezelnek, ezzel vissza is szoktam élni.

Külső: Munkáim nagy része nagyon olyan, amihez extravagáns külső illik, ám egyébként is csinos vagyok, ezért is vonzódtam az ilyen dolgokhoz. Mindig igyekszem követni a legújabb divatot, formás alakomat kick-box-szal tartom karban, ám arra mindig figyelek, hogy ne szerezzek komoly zúzódásokat, főleg ami az arcomat illeti. Anyám révén félig indián vagyok, kissé mandulavágású a szemem. És hát azt mondják, az egész bolygón az indiánok az egyik legszebb nemzet, azt hiszem ez valahol igaz. Mély kisugárzású szexepil árad belőlem, amit élvezek használni. Frizurát, ruházatot, és mozgáskulturát illetően kissé ribancos vagyok, ám megvannak az elveim, ha elmegyek valakivel, nem pénzért, hanem élvezetből teszem, még akkor is, ha nagyon számít most az anyagiak.  

Előtörténet: Félig indián családból származom, mert apám üzletemberként járta a világot, és egy napon rezervátumon át vezetett az útja, ahol megismerkedett anyámmal, aki a törzs egyik legszebb lánya volt. Egymásba szerettek, és New Yorkba költöztek, ahol megszülettem én. Elég gyorsan elszakadtam tőlük, de tartjuk a kapcsolatot, csak nekem nem igazán életstílusom az, hogy iskolába járjak, majd harmónikus családi életet éljek. Szeretek csillogni, kitűnni, viszont ezek a dolgok tökéletesen le tudják építeni, felelőtlenné tudják tenni az embert, hiszen ezek múlandó dolgok. Egyszerű műkörmös iskolát végeztem, manökenkedtem, amikor felfigyelt rám egy divatkiállításon Timothy Valentino, akiről még akkor nem tudtam, hogy kicsoda is valójában. Találkoztunk párszor, megtetszett a magabiztossága, a pénze, a hatalma, és viszonyba is kezdtünk. Amikor kiderült, hogy mivel is foglalkozik valójában, akkor már késő volt, mert terhes voltam Zach-kel. Fény derült Tim agresszív, manipulatív arcára, és persze az sem volt mellékes, hogy a fél város a zsebében van, ha arról van szó, bárkit megölet szívfájdalom nélkül. Az első alkalom, hogy szembeszálltam vele, prózai módon úgy végződött, hogy rálőttem. Sajnos a bordájáról lepattant a golyó, és csodálom, hogy akkor nem végzett velem. Amikor Zach fél éves volt, akkor már osztóként dolgoztam nála, az egyik este, jól megtervezett módon léptünk le, nem kevés pénzzel. Fiatal voltam, és naív, persze, hogy utolértek. Tim úgy megvert, hogy hetekig lábra sem tudtam állni. Elmagyarázta, hogy csakis a közös gyermekünk miatt nem öl meg, de minden pénzemet elvette, és azóta is a kicsivel zsarol. Nem mehetek sehova, sőt, plusz munkát is vállalnom kell nála a kaszinóban. Call girl vagyok, paravánok mögött táncolok a kéjenceknek privát műsort adva, de a bugyit nem vagyok hajlandó levetni, és nem megyek el senkivel szobára. A pénz nagy részét vissza kell adnom, hiszen tartozásként számítja be. Ezért aztán a két munka mellett éjjelente még takarítok is egy szállodában, néha lenyúlok a tárcákból egy százast, amit stikában félreteszek. Sajnos nem megy túl jól, mert továbbra is imádok szép lenni, ezért szinte minden elmegy a parfümökre, ékszerekre, ruhákra. Tim néha meglep valami jó kis szereléssel, ám már nem vágyodik utánam. Mondhatni kiestem a pixisből. Zachet a szüleim nevelik, én hétvégente, és nagy ritkán hétköznap látom, elviszem fagyizni, vagy sétálni a parkba. Keveset alszom, hiszen a minimális szabadidőmban táncolni, vagy vásárolni járok, és ha belefér az időmbe, lemegyek a helyi edzőterembe, hogy a minimálisan összerakott kick-box tudásom szinten maradjon. Szeretem élvezni az életet, még ha ilyen nyomorúságos is.