A szabályok azért vannak, hogy megszegjük őket - Flora & Leo

- Leo, én mindig jó kislány módjára viselkedek, vagy szerinted ez nem így van? - Azért belőlem is néha - na jó, általában mindig - előjön az a bizonyos "dög" de erről nem tehetek, hiszen annyira élvezetes provokálni és rossznak lenni. Valahogy sosem szerettem jól viselkedni és szerintem Leo sem várná el azt tőlem, hogy arra várjak, hogy kezdeményezzen. Dehogy! Ha akarok valamit, azért teszek is és nem csak úgy ölbe tett kézzel várok, hogy lépjen végre, jó azért nem arról beszélek ami közöttünk folyik, hanem mondjuk arról, amit az ágyban művelünk le egymással. Ott elég sokszor rosszalkodok.
- Komolyan mondod, hogy zavarban vagy? - Ez eléggé meglepett, mert ami engem illet nem szó szerint lennék zavarban, inkább csak kicsit feszélyezve érzem magam a kialakult helyzet végett, de idővel gondolom ez a feszélyezettségem is el fog múlni. Azt hiszem akad pár sör a hűtőben, az segítene is rajtunk, de akár ronthatná is a helyzetet, mert nem akarom, hogy a pia végett a kelleténél közelebb kerüljünk egymáshoz, mert ugye abban állapodtunk meg, hogy a mai napon csak az alvásé lesz a főszerep.
- Majd rácsapok a kezedre, ha nem tudsz magadon uralkodni. - Természetesen nem gondoltam komolyan, de azért mégis csak talán szóvá tenném, hogy most nem kellene ezt tennie, mert egészen másban egyeztünk meg, de az sincs kizárva, hogy akár hagynám, hogy elkalandozzon rajtam a keze. Mert igaz együtt alvásról volt szó, de arról nem esett szó, hogy a fürdőkádban ne szórakozhatnánk el egymással.
- Tényleg nem ebben maradtunk, de azt nem mondtuk, hogy idővel nem fogjuk felrúgni a szabályokat, hogy más játékba kezdjünk. - "Játékba" ez sokkal komolyabb fog lenni, mint eddig volt. Mert eddig nem kellett elszámolnom neki, csak egy találkozót beszéltem le vele és máris minden ment, ahogyan az lenni szokott. Innentől kezdve mi fog lenni, elhív moziba, hogy egy elcsépelt film után vágjon csak gerincre? Azt hiszem mindkettőnk számára nagyon különös fog lenne az új helyzet.
- Miért is ne? - Nem láthatja, hiszen háttal vagyok neki, de nagyon is elmosolyogtam magam. Hihetetlen, hogy most itt tartunk.
- Akkor mi történik, ha nem bírok magamon uralkodni és rád szeretnék mászni? Ellöknél magadtól, mert annyira ragaszkodsz csak is kizárólag az alváshoz? - Ujjaimmal a kád peremén apró köröket rajzolgattam, miközben hangosan elmélkedtem. Valahogy már nem is érzem magam feszélyezve, kellemesen meleg a víz és a kókuszos habfürdő is ellazít, de még ez sem elegendő ahhoz, hogy ne kettőnkön járjon az eszem minden egyes pillanatban.

- Nekem erről nem egészen ez volna a véleményem. Én inkább úgy fogalmaznék, hogy mindig nagyon rossz, aljas, számító és elvetemült vagy mégis ezzel teszed a lehető legjobbat mindkettőnk számára. Így megfelelő az elmélet? - Nem hiszem, hogy nagy mértékben elhibáztam volna a dolgokat, legalábbis nem látok rá túl sok esélyt. Ennyi bókot pedig azt hiszem mióta tart a kapcsolatunk nem halmoztam egy rakásra, mint ebben a röpke percben, fél percben. Nem gondolom, hogy a nyuszival, kincsemmel vagy akár a kicsimmel hatásosabb eredményt értem volna el. Lefogadnám előbb csapná ki a hisztit, amiatt, hogy azt mertem feltételezni róla, hogy nagy nyúlfülei- és foga van, pedig ez nem így van. De szinte már hallom előre, szóval inkább ténylegesen már nem próbálnám ki a dolgot. Egyébként is több volna mint furcsa efféle jelzőkkel illetnem. Az iméntiék sokkal szimpatikusabbak voltak. Szerintem neki is sokkal jobban elnyerte a tetszését mint valami nyáltól túlcsorduló becenév... Azokat legfeljebb akkor fogom bevetni ellene, mikor minden áron felszeretném bosszantani. Úgy érzem a siker garantált.
- Meglehet, ez így mégis csak túlzás. De másképpen nem igazán tudom hogyan fogalmazhatnék. Szokatlan a kialakult helyzet. Én pedig feszélyezve érzem magam attól, hogy esetleg nem tudom majd megállni a dolgot. - Nem tudom így mennyivel hangzik szebben, jobban másképp. Most azon töprengek, hogy mivel is tudnám elterelni a figyelmemet róla, hogy ne állandóan arra tekingessek, amerre most nem kellene. Csakis önmagamat kínzom ezzel... De hiába tekingetek jobbra balra, forgatom a szememet, akkor is ugyanaz a látvány fogad, mikor visszatérek hozzá.
- Hát ez érdekes. Általában nem a kezemet szokták csapkodni, de ez így rendben van. - Kivételesen most nem gondoltam semmilyen mocskos dologra. Egyszerűen csak előbb pofoznak fel, minthogy figyelmeztetésképp a kezemre csapnának. Meg sem tudnám mondani, hogy mikor fordult elő ilyen legutóbb. De talán ma estére száműznünk kellene mindenféle mocskos gondolatot a fejünkben. Kétséges, hogy sikerülhet...
- Csak nem úgy tűnt, mintha lett volna más választásom. Tehát inkább beleegyeztem, hogy a te szabályai szerint játszunk. - Akkor bármi jobbnak tűnt, mint a semmi. A közelében maradtam, sőt mi több... Tudomásom szerint ez idő alatt rajtam kívül nem is volt mással. Akár azt is hihetném, hogy ez már jelent valamit. Mert ha tőlem nem teljesen kapta volna meg azt, amit szeretne, akkor biztos megkapta volna valaki mástól. Nem jelentett volna nehézséget találni magának egy kettes számú potenciális jelöltet erre a feladatra.
- Ha megteszem visszamászol? Mert nagyon is jól hangzik és másodjára már egész biztos nem utasítanálak vissza. - Nem különösebben zavar, hogy ezzel most totálisan elárultam magam. Mert tetszik a kis elgondolása, nagyon is a kedvemre való. Talán túlságosan is. De ezzel már várnom kell. Inkább csak kezembe fogtam a szivacsot és finoman jártattam Flora hátán.

- Ez már majdnem úgy hangzott, mintha bókolni szerettél volna. - Azért mégsem vagyok arra képes, hogy csak úgy tovább lépjek ezen, mert nagyon is felkeltette az érdeklődésemet ezzel, amit most mondott. Annyira, hogy csak nem tudom további szó nélkül hagyni a dolgokat.
- Sok mindent beismerek, de azt hogy elvetemült lennék, ez azt hiszem erős túlzás, vagy tévedek? - Szoktam aljas lenni igen, na meg főleg számító, de az elvetemülttel még valahogy nem tudtam kibékülni. Ami pedig ezt az egészet illeti nem hangzik valami jól, ezek alapján iszonyúan rossz embernek kellene magam éreznem, nem? Mert Leo tőlem sokkal jobb nőt érdemel, aki jobban is bánik vele tőlem és akinek nem kell elgondolkoznia azon, hogy merjen-e bármi komolyba bele kezdenie.
- Hát ha a mostani kialakult helyzetünket szeretnénk továbbra is megtartani, akkor idővel úgyis hozzá fogsz szokni. - Talán nem voltam túl biztató, de nem is tudok mit tenni nagyjából, mert számomra is szokatlan a mostani szitu és egészen különösen érzem magam a társaságában. Eddig nem igazán érdekelt semmi, most viszont mindenre túlságosan figyelek, főleg arra, hogy milyen szemekkel néz rám és őszintén nem tudom, hogy ez minek a jele. Valami komolyabb, vagy csak a férfi hormonok miatt van ez.
- Jobban esne ha felképelnélek? Attól tartok, hogy azután a fogorvos venne utánam kezelésbe. - Mondjuk úgy, hogy szakmai ártalom az, hogy tudom hogyan kell ütni, főleg azt hogy nagyot hogyan üssek. Nem akarom kiverni a fogát egyetlen ártatlannak induló pofon végett, de nincs kizárva, hogy túlságosan bele jönnék amit egy foga bánná.
- Mindig van választásod, előbb is szólhattál volna erről, de ugye jobb később, mint soha és végül is örülök annak, hogy ez kiderült. - Örülni örülök, viszont rettentően rettegek is. Nekem eddig nem mentek a komoly kapcsolatok, de ha már a szex része működik közöttünk, akkor miért ne próbálnánk meg azt, hogy milyen lenne ha nem csak az lenne közöttünk?
- Oh nem, ha egyszer elutasítasz másodjára már meg sem próbálnám. - Ez nagyon is a büszkeségről szól, mert nem tenném meg még egyszer, ha elsőre nem akart annyira, hogy ne legyen képes nekem ellenállni.
- Hitted volna, hogy valamikor ilyen helyzetbe fogunk kerülni? - Letérve a kád széléről kezem Leo térdére siklott, ahol tovább folytattam az apró körök rajzolgatását. Remélem nem csiklandós, mert nem lenne kellemes érzés, ha oldalba rúgna, én pedig reflexből orrba könyökölném.

- Legalább most már azt is tudom hogyan csináljam. - Mert eddig nem sok elképzelésem volt arról,hogy nála az ilyesmit hogyan is kell elérni. Az viszont nem is volt kérdéses, hogy nem a szokványos cuki pofi jelzőket kell használnom. Mert azzal legfeljebb annyit érek, hogy jól szájon vág, hogy fogjam már be végre, amikor már nem tudja tovább hallgatni a süketelésemet... Jó esetben. Azt hiszem nem járok olyan távol az igazságtól. Ami nem olyan meglepő, sem szokatlan. Nekem valahogy sosem a tündérien elragadó nők keltették fel az érdeklődésemet. Hisz mindegyik olyan egyforma, hogy az már szinte unalmas.
- Hm, nem tudom. De legfeljebb ha nekem lenne igazam legközelebb majd megpróbálok számodra is rámutatni erre a bizonyosságra. - Eddig meg sem fordult a fejemben, hogy túloznék, de ettől persze még lehetséges. A mi esetünkben nem is olyan nehéz. Különösen mikor adva van egy kérdés és egyikünknek sem tudja rá a választ és mindketten csak találgatunk. Minden annyival egyszerűbb volna ha megtudnánk beszélni, de ha jobban belegondolunk közöttünk soha semmi sem ment olyan zökkenőmentesen mint a szex.
- Én is valami ilyesmiben bízom. - Fogalmam sincs, hogy a legközelebbi alkalom mi mindent rejt magában, de egyelőre nem is akarok ezen töprengeni. Én most annyival is képes leszek beérni ha a ma esténk relatív jól sikerül, már a további részek, mert az előzmények a lakásomon azok nagyon is élvezhetőek voltak.
- Az attól függ, hogy miért tennéd. De a fogsoromat igazán megkímélhetnéd. - Ami azt illeti a férfiúi büszkeségemet egész biztosan sértené, de csak túlélném valahogy. Ez nagyban függ attól, hogy egész pontosan mi az oka annak, hogy felképelt. Az sem mellékes. Bár ennyire azért nem szeretek durvulni. És azt a hibát sem akarom elkövetni, hogy alábecsülöm. Mert attól eltekintve, hogy nő egy börtönben dolgozik. Oda pedig nem vesznek fel kirakatba illő törékeny porcelánbabákat.
- Én pedig annak, hogy végül beleegyeztem. Mert egy címeres idióta lettem volna, ha nemet mondok. - Legalábbis azt a elhamarkodott döntésemet egész biztosan megbántam volna. Nos, nemvolt szükségem gondolkodási időre, hiszen minden világos volt. Gerincre vághatom mindenféle kötelezettség nélkül. Nekem akkor ennél nem is kellett több.
- Akkor másodjára majd én fogok rád mászni. Visszautasítasz? - Eléggé különös játékot űzünk egymással, aminek látszólag semmi értelme sincs, de talán mégis... Ezt-azt így is megtudhatunk egymásról. Ennél jobb módszert sajnos nem tudok arra hogy ismerhetnénk meg egymást jobban.
- Őszintén eddig még nem gondolkodtam ezen. - Tekintetbe, hogy nem is olyan régen hozott a tudtomra néhány újabb szabályt. Nem is lett volna elég mersze hozzá. De azt egyre határozottabban éreztem, hogy nem sokáig fogom kibírni ennyi korláttal, aminek elvileg egyáltalán nem kellene lennie közöttünk. De csak egyre több lett.

Meglepetten pislogtam rá, mert ezzel az egy mondatával is sokat mondó volt, sőt talán túl sokat is mondott vele.
- Ezek után pedig szeretnél ezzel is kísérletezgetni? Mert nem vagyok olyan nő, aki odáig van azért mert valaki bókolt neki, sőt nem is igazán szeretem ha bókolnak. - Mielőtt még ünneprontó lennék abban az esetben, hogy ezt a bók dolgot komolyan gondolta volna, azért mégis csak elárulom neki a valóságot. Nem várom el tőle, hogy reggel mikor felkelünk úgy fogadjon, hogy azt mondja milyen gyönyörű vagyok, mikor egy élőhalott is szebb látványt tudna olyankor tőlem nyújtani.
- Ez így rendben van, de nem biztos, hogy nem fogom tagadni, mikor arra akarsz rámutatni, hogy mikor is vagyok elvetemült szerinted. - Egyébként is ez a fogalom iszonyatosan tág és szerintem foggal körömmel azért lennék, hogy beláttassam vele, hogy téved. Nem tehetek róla, egyszerűen túlteng bennem ez a harci szellem, ami sokszor jó, de azért sok hátulütője is van ennek.
- Na és abba bele gondoltál már, hogy akkor mi fog történni, ha nem egészen az elképzeléseid szerint fognak alakulni a dogok? - Biztosan már előre megtervezte, vagy csak gondolta arra, hogy mit várna el pontosan a mai éjszakánktól. Azért tőlem nagyon is távol áll az összebújós alvás és szerintem úgy igazán nem is tudnék aludni, mert az évek alatt nagyon is hozzá lehet szokni ahhoz, hogy mindvégig egyedül alszol és az egész ágy a tiéd. Ez a mai este nagyon szokatlan fog lenni, de talán élvezhető.
- Akkor az arcodat megkímélem, hogy a fogsorod egyben maradjon, de akkor máshová kell ütnöm. - Elképzelésem van arról, hogy milyen erősen tudok ütni, hiszen az edzőteremben a bokszzsák az ütésem után elég szépen szokott kilengeni. Persze ezt nem gondoltam teljesen komolyan, mármint azt hogy megütném, de nincs kizárva, hogy mégis lesz rá példa, néha nagyon eltud borulni az agyam.
- Mintha képes lettél volna egy ilyen ajánlatra nemet mondani. - Esetleg csak akkor, ha valakibe iszonyatosan szerelmes és én nem akarná megcsalni velem, ez az egyetlen alternatívát látom, amiért nemet lett volna képes mondani, de nyilvánvaló hogy erről szó sincs.
- Most viccelsz? Még szép! Mert ha te voltál olyan aljas, hogy engem képes voltál visszautasítani, már hogy a fenébe ne tenném meg veled? - Sőt ha jó kedvemben találna még az ágyról is lelökném csak hogy éreztessem vele nekem mennyire jól esett, hogy képes volt ezt tenni velem.
- Na és most mit gondolsz? - Értettem arra, hogy kettőnkről meg minden erről az egész kapcsolat kezdeményező dologról. Aztán mindkét kezemmel hátra nyúlva megfogtam Leo kezeit, hogy előre húzzam, egész pontosan magam elé, hogy kényelmesen mellkasának tudjak dőlni. Viszont nem engedtem el egyik kezét sem, csak a kád szélére tettem még mindig fogva kezeit kézfejeire téve.
- Neked így jó? Mert ha nem akkor csak szólj rám. - Vállam mögül hátra néztem, egészen annyira közel volt hozzám, hogy orrunk majdnem érintkezett egymással. Most olyan nyugis minden, mondanám hogy romantikus is, de ahhoz le kellene csapni a villant és gyertyát gyújtani, de őszintén sosem voltam oda az ilyen romantikus giccsekért.

- Azt észrevettem. De arról nem tehetek, hogy képtelen vagy nekem elhinni, hogy reggelente nyúzottan, hisztisen, kócos hajjal is szépnek talállak. Én téged bármiben, bárhogyan és bármikor vonzónak talállak. Azt hiszem ez volna a kapcsolatunk lényege. - Én sem arra szerettem volna célozni, hogy akkor ezentúl akár tetszik, akár nem édesemnek és drágaságomnak fogom szólítani megkockáztatva, hogy morcos kedvében lesz, amikor is jó esély van arra, hogy kissé számomra fájdalmasan értékeli a kísérletezgetéseimet. Azt hiszem anélkül is betudom fogni a számat, hogy segítene ebben. De ha nem találnám mindig kellőképpen dögösnek, akkor véleményem szerint a szex sem úgy működne közöttünk, mint ahogyan. egyikünk sem tökéletes. Vannak hibáink, amelyeket egyikünknek sem kötelessége szeretni. Egyszerűen csak el kell fogadnunk. Ennyi az egész. Egyébként is ha eddig mindig azért szurkálódtam volna vele mert reggelente karikásak voltak a szemei, akkor kelt fel mégis úgy festett mint aki legalább egy hete nem aludt, mert annyi életerő volt benne mint amennyit egy zombi is túlteljesített volna... Azt hiszem nem számíthattam volna hosszabb távú kapcsolatra vele.
- Más különben nem is te lennél... - Őszintén meg is lepődnék, ha még csak meg sem próbálná letagadni, hanem egyszerűen csak beismerné, hogy teljesen igazam van. Ez valósággal lehetetlen és elképzelhetetlen ha róla van szó.
- Pozitív vagy negatív értelemben? - Természetesen nem mindegy. De az igazat megvallva még nem gondolkodtam el rajta. Mármint persze annak lehetőségével számoltam, hogy ez úttal sem tudjuk majd megállni, hogy többről lesz szó mint egy együtt alvó közös estéről, de hát aludni mindenképpen fogunk. Ő pedig nem fogvalósággal elmenekülni a dolgok elől várhatóan, remélhetőleg.
- Azért mindenek előtt figyelmeztethettél volna arra az apróságra, hogy számítsak némi szadizmusra is tőled, mert olykor előfordul, hogy megmutatkoznak rajtad a tünetei. - Amire eddig persze még nem volt példa és nem is gondoltam teljesen komolyan, de annál is inkább annak tűnt. Ami azt illeti simán kinézem belőle, hogy alkalomadtán lekeverjen egyet, jó esetben. De ennél jóval többet is.
- Képes lettem volna, de ahhoz túlságosan akartalak. Annál kínálkozóbb alkalom pedig mint tudjuk nem lett volna. - Tehát lényegében ugyanott vagyunk. Lényegtelen. Úgyis mondhatnánk, hogy csak kihasználjuk egymást, de ennél mégis csak többről van szó.
- Akkor nincs is miért aggódnunk. Tényleg csak aludni fogunk. - Legalábbis az imént elhangzottakból ítélve csakis erre tudok következtetni. C tervem sajnos még nincsen. De folyamatban van.
- Azt hogy ostobaság volna beérni csak ennyivel... - Másra nem igazán tudok gondolni, his7en számmora minden jel erre utal, méghozzá egyértelműen. Persze ez még nem azt jelenti, hogy mindkettőnk számára ugyanezt feltételezik azok a bizonyos jelek.
- Persze. Legfeljebb majd követelek némi kárpótlást. - Ehhez a helyzethez viszont már nem egyedül ő nincs hozzászokva.

Azért mégis csak elképedve hallgatom, amit Leo állít. Két dolog fordult meg a fejemben, az egyik az, hogy tényleg valójában képes mindenhogy vonzónak látni, a másik pedig az, hogy mást nem is merne nekem mondani, nehogy a végén besértődjek és hisztis tyúkként viselkedjek, akár meg is verjem mérgemben. Pedig még Leo nem is sejti, hogy milyen vagyok, amikor kifordulok magamból, azt hiszem jobb is, hogy nem tudja.
- Mást nem is mernél mondani, ugye? - Azt hiszem azért már az én kezem is eljárna, ha arra ébrednék egyik reggel, hogy azt vágná a fejemhez, hogy de szarul nézek ki egy hosszúra nyúlt este után. Olyankor még smink sincs rajtam, teljesen natúr vagyok és nem is sokan szoktak úgy látni, természetesen nem teszek fel minden nap magamra hat kiló vakolatot, csak azért az alapozó mégis csak elfedi a hibáimat.
- Oh, szóval ennyire kiismertél már? - Makacs vagyok és sokszor képtelen belátni, ha nem nekem van igazam és még olyankor is képes vagyok veszekedni. Tudom, hatalmas hiba ez részemről, de aki ilyen sokáig él egyedül az nem túlzottan hajlik a kompromisszumokra. Azért nekem is be kellene látnom, hogy nem mindig nekem lehet igazam, de olyan nehéz.
- Először a negatívat mondd, de aztán a pozitívra is kíváncsi vagyok. - Azért tartunk itt ahol, mert Leo mert kezdeményezi, ezek szerint neki egészen más elképzelései voltak eddig, mint nekem. Vagy talán az is lehet, hogy megegyezőek, csak kettőnk közül Ő volt a bátrabb fél, aki mert tenni azért, amit szeretne.
- Szóval már szadista is lennék? - Most mondanám, hogy nevezzen agresszívnak is és akkor megütöm, de nem szokásom csak úgy embereket megütni, persze akkor egészen más a helyzet, ha van rá okom. Azt pedig nem ígérhetem meg neki, hogy sosem lesz arra példa, hogy egyszer-kétszer, avagy többször is okozok neki fájdalmat ütéseimmel. Ami a legszebb az egészben, hogy tudom hová kell ütni, hogy iszonyúan fájjon.
- Akkor te csak éltél a lehetőségeddel, jó választás volt. - Még mindig nem tudom, hogy mi ütött belém akkor, mikor felvetettem neki ezt az alku lehetőséget. Elvégre még életemben egyszer sem csináltam ilyen dolgot, de most már egyáltalán nem tudom bánni, hogy akkor megtettem.
- Ahogy az első alkalomkor is. Emlékszel? Persze alvás előtt kifárasztottuk egymást, hogy mindketten biztosan jól tudjunk aludni, de ez azt hiszem nem is olyan rég nálad már lejátszódott, hogy most csak az alvásra tudjunk koncentrálni. - Csaknem olyan lesz a mai este, mint a legelső közös alkalom, már csak az a kérdés, hogy kibírjuk-e. Nem ígérhetek semmit.
- Ennyivel? Bővebben? - Próbálom megérteni mit is szeretne nekem mondani, de valljuk be ezekből a rövidke mondatokból nem igazán tudok rájönni, Leo fejében most mi is zajlik.
- Tényleg? Csak aztán, nehogy úgy kárpótoljak, hogy egy kád vízbe belefojtsalak. - Halkan felnevettem, mert éppenséggel minden elő van arra készítve, hogy így kárpótoljam, de még mielőtt azt hinné rólam, hogy tényleg szadista vagyok, félig meddig ügyeskedve felé fordultam. Adtam egy puszit az arcára, majd még egyet és még egyet, egészen addig míg a szájához nem értem. Csaknem bírtam magammal, ezért megcsókoltam, de aztán hamar észhez is tértem és elhajoltam tőle.
- Szóval most az a szabály, hogy nincs szabály? - Ez az egész különös volt, most csókoltam meg először azóta, hogy kimondtam neki, hogy szeretnék többet is tőle. Talán nem kellene még egyszer megismételnem, nehogy aztán végül csak hamarabb az ágyban találnák magunkat, mint terveztük. Mert akkor tényleg nem fogunk aludni.

- Az lehetséges... Inkább kussolnék, főleg hogy szerintem pont ugyanolyan pocsékul festek egy hosszú éjszaka után. De nekem még úgy sincs kivetnivalóm benned, tudod miért? - A jelenlegi helyzetben a nők többsége most egyetlen szóra asszociálna azt szeretnék mindennél jobban hallani, de a mi esetünkben nem erről van szó. Amúgy sem hiszem, hogy Flora kiváltképp pont az az egy szót szeretné a legjobban hallani tőlem, ami mindent csak még bonyolultabbá tenne. Egyébként is ez amolyan íratlan szabály, ha számítaná szeretnél egy legközelebbi alkalomra még véletlenül se említsd meg a nőnek, hogy nincs épp a toppon és ez látszik is. Sőt, ha megtenném, akkor biztosan esélytelenné válna, hogy a közeljövőben velem töltse az egész éjszakát, hogy aztán reggel egymás mellett is ébredjünk. Ő smink nélkül, kócosan, karikás szemekkel... Ha ezt így szóvá tenném egész biztos kitérne a hitéből.
- Fogalmam sincs. De legalább próbálkozom. Azért bízom benne, hogy nem a rossz irányba. - Véleményem szerint ez elkerülhetetlen egy kapcsolatban, hogy bizonyos idő elteltével ne ismernénk meg egymást valamilyen szinten, még ha azt is szeretnénk, ha minél kevesebbet tudnának meg rólunk. Ez ezzel jár. Én pedig pontosan azt akarom most elérni, hogy ne zárkózzon el előlem, mert tudni szeretném, hogy mit gondol, ha elmondaná...
- Hát aludni mindenképpen fogunk, de ha mégsem hát bármikor megtehetjük. Nem az a lényeg, hogy megtudjuk-e állni a dolgot vagy sem, csak kipróbálhatnánk mást is együtt csinálni, ha már ennyire jók vagyunk ketten. A negatívval már sokkal előbb számolnom kellett vagyis a visszautasítással. - Igen, ezzel már akkor számolnom kellett, mikor úgy gondoltam próbára teszem a dolgot, mert már nem akarok tovább hallgatni róla. Bár meglehet csak számmora volt ennyire nyilvánvaló, de most mát lényegtelen. Valamilyen szinten pedig megkönnyebbültem, nem csak azért, mert végül nem lett csúfos a kudarcom... De így sosem kell majd azon töprengenem, hogy minden mennyivel másképp is alakulhatott volna, ha őszintén elállok és elmondom neki, hogy többre vágyom mint szex.
- Reményeim szerint nem. Mert arra köteles lettél volna figyelmeztetni mindenekelőtt. - Abban az esetben már nem lett volna olyan egyértelmű a döntésem. Őszintén szólva nem túlságosan ápolok jó viszonyt a pofonokkal. Képletesen már annál többel volt szerencsém találkozni. De ehhez valahogy nem szeretnék hozzászokni.
- Azt mondod? Akkor el is hiszem. - Nem mintha eddig kételkedtem volna ebben. Szerintem is jól döntöttem más különben sosem tapasztaltam volna meg mindazt, amiben részünk volt eddig. Világra szóló ballépésnek számított volna elutasítani az ajánlatát.
- Te most megkérdőjelezted az állóképességemet? - Ami azért majdnem sértő, mert eddig még sosem panaszkodott. Gondolom nem az önérzetemet féltette annyira, hogy nem mert volna szólni, hogy valamivel nincs megelégedve.
- Szerintem nyilvánvaló, hogy amit mi művelünk az nem pusztán szex. - Ennél azért valamivel már többről van szó, amit neki is éreznie kellene. Eléggé elkeserítő egy tény lenne, ha erről egyedül én vélekednék így. Ha neki minden megfelelne úgy ahogy van.
- Számító... Kipipálva. - Csak mert milyen véletlen, hogy éppen egy kád vízben fekszünk és minden körülmény adott.
- Pontosan. Tehát most erre sem kell az engedélyedet kérnem. - Lassan hajoltam közelebb hozzá, hogy ezúttal én csókolhassam meg. Különös volt, de valahogy nem tudtam elengedni. Kezeimet finoman az övére csúsztattam majd a hssára vezettem úgy karoltam át.

Őszintén elképzelésem sincs, hogy miért, ezért is nézek rá kíváncsian, majd végül ráveszem magam arra is, hogy rákérdezzek, de mégis mért tartok ennyire a válaszától?
- Miért? - Rémesen festek reggel, de nem is szeretnék arra gondolni, habár nem olyan nő vagyok aki nagyon sokáig szokott reggelente készülődni, sőt nem is adok annyira magamra, hogy minden reggel tökéletesen nézzek ki. Gyors zuhany, fogmosás, fésülködés, valami szolid smink majd magamra kapok valamit, jóformán azt ami velem szembe jön a szekrényben, mert úgyis munkám során magamra kell vennem az egyenruhámat. Ennyi az egész, szóval fél óra alatt mindennel megvagyok.
- Szerintem vannak olyan dolgok, amiket jobb ha nem tudsz rólam. - Nem durva és zavarba ejtő dolgokra gondolok, nem szoktam éjszakánként kifordulni önmagamból és egy rúd körül tekeregni, sőt nem is ölök kisállatokat szabadidőmben. Viszont... gyakran nézek hétvégenként pizsamában rajzfilmeket, miközben képes vagyok egy-két tábla csokoládét elpusztítani, rémes vagyok, ugye?
- Szerinted jó párost alkotunk? Mert az rendben van, hogy az ágyban nagyon is meg tudjuk érteni egymást, de ez még nem minden. - Tudom magamról, hogy mennyire elviselhetetlen tudok lenni és eddig ez a kapcsolat azért volt jó számomra, mert nem tartóztam neki elszámolni valóval. Nem is igazán szeretem a kötöttségekhez, de egyszer nekem is fel kellene nőnöm egy komoly kapcsolathoz, talán most fog eljönni az a bizonyos.
- Na és akkor mi van, ha esetleg nem szóltam róla és mégis az vagyok? - Természetesen nem vagyok az, vagy talán még én sem tudok arról, hogy lennének szadista hajlamaim. Inkább fogalmazzunk úgy, hogy nem vagyok gyenge nő, aki nem tudja magát megvédeni és ha nagyon szakad nálam minden cérna, akkor saját kezembe veszem a dolgokat és képes vagyok ütni.
- Nem, dehogy! De azért mégsem vagyunk nyulak... Nem eshetünk mindig egymásnak, még akkor sem ha bírnád az iramot. Egyébként most egy ideig nem is fogunk lefeküdni egymással, vagy hogy lesz? Mert általában nem úgy van, hogy először elhívsz randizni és csak azután adom be a derekamat? - Mi pont ennek az ellenkezőjét csináltuk. Először egymás testét ismertük ki, most pedig egymást szeretnénk. Kínozhatom éppenséggel szexmegvonással, de kinek lenne az jó?
- Talán egy kicsivel tényleg több annál. - Még nem merném azt mondani rá, hogy szeretkezés, mert azt csak a szerelmes emberek szokták csinálni, nem? Maradjunk annyiban, hogy a szex és a szeretkezés között tengődünk.
- Még csak az elvetemültet kellene igazolnod. - Nevetve beszéltem hozzá, habár még mindig nem érzem magam annyira fesztelennek, még mindig valamiért egy kicsit feszült vagyok a körülmények végett. Nem gondoltam volna, hogy a mai napom ilyen fog velem történni, váratlanul ért.
- Pedig megengedtem volna. - Elmosolyodva válaszoltam már neki a csók után. Végül is abban nincs semmi rossz, hogy csókolózunk, de ez annyira új még nekem, hogy átölel. Nem azt mondom, hogy rossz, csak nagyon szokatlan.
- Lassan ideje lenne kiszállni, nem? - Nem azért mondom, mert zavarna hogy ölel, hanem azért mert érzem mennyire leszívott már a víz és lassan már az ujjaim is olyan szottyadtak fognak lenni, de ez ezzel jár, ha túl sokáig áztatod magad.

- Mert miattam vagy olyan fáradt, mert nem hagytalak aludni. Most komolyan mi a francért szólnának meg azért, mert elaludtad a hajad? Szerintem ha a nők túlnyomó százalékát, akik nappal tökéletesen festenek, akik saját meglátásuk szerint mindig jól néznek ki felkeltenénk az éjszaka kellős közepén rémisztő látványban lenne részünk. Te még akkor is kívánatos vagy. - Ebben talán az is közrejátszik, hogy nem a hibáit helyezem előtérbe, mert nem megváltoztatni szeretném. Az pedig valamilyen szinten dob az önérzetemen, hogy részben az én érdemem is, hogy fáradt és olyan leharcolt... Amiben pedig már a munkája is közrejátszik, ahogy az enyém is, hiszen mindketten fizikai munkát végzünk, ami azért szépen leszívja az embert a nap végére. Nekünk valahogy mégis mindig van erőnk még egymásra.
- Akkor azokat minden bizonnyal nem is fogod engedni, hogy megtudjam, igaz? - Őszintén elképzelésem sincs miféle dolgokról lehet szó, de amíg mindazt a rácsok túloldalán végzi csak nem lehet olyan rémes és félnivalóm sincs. Remélhetőleg. Ha pedig ideje lenne elkezdenem fájlalni a fejem valami végett gondolom majd értesít róla, csak akkor még ne legyen nagyon késő.
- Akkor le volnék taglózva, hogy eddig hogy nem vettem észre. Lássuk csak hogyan történhetett ez... Talán mert a velem való szexet is élvezed és nem kell ahhoz ténylegesen megkínoznod, hogy eljuthass a kellő extázisig? - Lehetséges. Sőt, ez elég nyilvánvaló. De jobban belegondolva azt sem tudom, hogy az szadisták folytatnak-e egyáltalán szexuális életet vagy teljesen a szadizmusuk felé fordulnak és tényleg csak azt képesek élvezni, ahogy másoknak okozhatnak fájdalmat. Nem hiszem el, hogy tényleg ezen elmélkedem.
- Időkorlátról nem egyeztünk meg. Sőt, nem is beszéltem ilyesmiről, hogy most napokig türtőztetni kellene magunkat. - Nem is értem honnan jött ez, de elég rémesen hangzik. Az talán ,már tekinthető lenne valódi kihívásnak kettőnk számára, de szerintem nincsen semmi szükség. Miért vonnánk meg magunktól valamit, amiben ennyire jók vagyunk? Ebben nem látok logikát.
- Oh, értem. Szóval akkor most ezt fogjuk játszani? Azt szeretnéd hogy hívjalak el randizni mint egy átlagos párkapcsolatban? Meglepő fordulat lenne, de végül is kivitelezhető. Na és tudod mit szeretnél csinálni vagy találjam ki? - Erre most tényleg nem számítottam. De még kevésbé arra, hogy Ő fogja felvetni a randi ötletet, mert számomra nagyon úgy tűnt, mint valamiféle burkolt célzás erre. Szóval, most azt is ki fogjuk próbálni, hogy milyen egy randi után lefeküdni egymással mint egyébként randi gyanánt. Mert a közös programjaink eddig adottak voltak. De nem panaszkodom...
- Idővel... - Feleltem könnyedén. Mi tagadás, nem is azért akartam annyira a magaménak tudni, mert olyan ártatlan, hogy egyből megmagyarázhatatlanul iszonyatos késztetést éreztem annak irányában, hogy bemocskolhassam. Ez így azért tőlem is sok lenne.
- Van amit nem érdemes kockáztatni csak meg kell tenni. - Na ez pont egy olyan dolog volt. Most az egyik saját szabályának mondott ellen, ami számít. Tehát mégis csak képesek vagyunk valamiféle előrehaladást mutatni.
- Hát nekem ezt jelen helyzetben nem áll módomban sem megszabni, sem kivitelezni. - Tekintve, hogy eléggé le vagyok foglalva ez így nem lehetséges. Nem mintha ellenemre lenne a kialakult helyzet. Egész kellemes és különös, de élvezhető.

Nagyon is logikus, amit Leonard mond. Egyébként meg ha megszólna, biztosan viszonoznám valami kedves gesztussal, mondjuk egy jól bevitt ütéssel. Egymás végett szoktunk lenni olyan leharcolt állapotban, mert khm nagyon hevesek tudunk lenni az ágyban és olyankor minden szabad. Aztán pedig nem is csoda, ha azok után fáradtan kelünk fel és a hajunk úgy néz ki, mint a szénaboglya, hogy a többiről ne is beszéljek.
- Mert mondjuk első alkalomkor is nagyon meg tudtál szólni. - Ezt csak nem bírtak kihagyni. Az első találkozásunk alkalmával nem a hajam miatt szólt meg, hanem az öltözékem végett, ennyire pofátlanul se kezdett közeledni felém egy férfi sem, de azért mégis csak hatásos volt, hiszen most itt vagyunk mindketten és folyik közöttünk ez a valami.
- Hm, nem is tudom, lehet talán idővel ki fog minden derülni... - Mégis mit mondhatnék neki, ha nálam lenne hétvégén és nekem csokit falni lesz kedvem és rajzfilmeket nézni? Talán eleinte hitetlenkedne, aztán pedig vagy csatlakozna, vagy keresne magának valami jobb elfoglaltságot, mint hétvégén velem animált filmeket nézni.
- Ki mondta, hogy élvezem? - Meglepett tekintetemmel meredek rá, úgy próbálok tenni, mintha most hallottam volna ezt az újdonságot és nagyon megdöbbentett volna a hír. Természetesen nagyon is élvezem, de azért nem akarom ilyen nyíltan kimondani, még a végén elbízná magát.
- Nem arról van szó, hogy kellene, vagy nem kellene, csak szeretném megtudni, mit csinálhatnánk azon kívül is. - Mert a szexben nagyon is jeleskedünk, de mi van a többi dologgal? Jóformán semmit sem csináltunk még együtt, leszámítva a vásárlást és a mai esti kocsmázást.
- Csak akkor szeretném ezt, ha te is. Nem a férfinek a dolga ezt kitalálni, hogy aztán megtudj lepni? - Persze ha Leo számára nem feküdne a randi dolog és engem akarna inkább mihamarabb megfektetni, hát abban sem látok semmi kivetnivalót. Komolyra fordítva a szót, talán tényleg nem ártana, egy-két randin részt vennünk, hogy jobban kiismerjük egymást.
- Leo, azért elengedsz, hogy kiszálljak? - Nem akarom, hogy az ujjvégeim úgy nézzenek ki, mint a fonnyadt krumpli és ha tovább leszünk a vízbe nagyon megszikkadok. Na meg nagyon érdekel, hogy mi lesz velünk, ha végre az ágyban kötünk ki, vajon melyikünk nem bírja ki?

- Más különben felfigyeltél volna rám? - Biztosra veszem, hogy nem. Egyébként ha jól emlékszel akkor a fenekére tettem megjegyzést, miszerint csak majdnem találtam tökéletesnek. Természetesen hazudtam, hiszen ha nem találtam volna annak, akkor valószínűleg nem is tettem volna rá megjegyzést. Nyilvánvaló, hogy semmi kivetnivalóm sincs a fenekét illetően, de szerintem ez egyértelmű, le sem tudnám tagadni. De nem is áll szándékomban, hiszen miért is tennék ilyet. Eszméletlenül dögös volt abban a szerelésben, ezért is ragaszkodtam ennyire ahhoz, hogy megvegyünk és nem csalódtam. De talán voltak ennek egyéb okai is, de erről még korai lenne beszélni. Várakozásom viszont felülmúlta önmagát... Jó szemem van az ilyesmihez, Flora pedig ott kerek és gömbölyded ahol kell.
Nem tudom minek hangzott ez inkább... Sejtelmesen, félelmetesen, aggodalmat keltően, izgalmasan... De ez persze attól függ, hogy voltaképpen minek is kellene kiderülnie. Mert ha nem beszél róla az vagy valami nagyon rosszat jelent vagy kevésbé lényegeset.
- Hogyan? Ne kísérts. - Mert nem is kérdéses, hogy ezúttal csak provokálni próbál, így egy pillanatig sem vettem komolyan a szavait. Még csak meg sem fordult a fejemben, hogy esetleg igazat mondhat. Mindamellett, hogy ellentmondásos esélytelen is, hiszen ha nem élvezné a velem való szexet, akkor már régen a képembe olvasta volna és lecserélt volna egy újabb partnerre.
- Hm, ebben az esetben talán mégis kivitelezhető volna... Nem fogsz nekem mást választást hagyni, minthogy mielőbb próbára tegyük miféle tapasztalataid is vannak valójában. - Ez a húzása már az elvetemültet is meghaladja. Őszintén szólva nem találom rá a megfelelő kifejezést. De azt tudom, hogy nagyon is felkelti bennem a bizonyítási vágyat és egy másikat is. Ami után soha többé nem lesz nekem képes azt mondani, hogy nem élvezi a velem való együttlétet.
- Az attól függ mi szeretnél csinálni? - Mert szinte bármiben kipróbálhatjuk magunkat. Akármiben, amit csak csinálni szeretne. Ez most egyedül rajtunk áll. Azért bízom benne, hogy más dolgokban is készek leszünk ennyire jól kijönni egymással. Mert az ágyban nyilvánvaló, hogy ugyanazt akarjuk.
- Rendben van. akkor te leszel az első, aki értesülni fog szándékaimról közvetlen utánam. - Ezt még ki kell találnom. Mivel ez a randi dolog már magában egy merész ötlet, de csak nem bizonyul akkora kihívásnak meglepnem. Biztosra veszem, hogy megfogom találni a módját, méghozzá hamar. De nem állhatok elé semmi sablonossal, szokványossal... Ezen azért felül kell teljesítenem.
- Persze. - Voltaképpen erről teljesen megfeledkeztem, szóval fogalmam sincs, hogy meddig lettem volna képes ölelni, de bizonyára sokáig. De azért igazán nem hibáztathat, hogy megtaláltam a módját,hogy nekem hogyan kényelmes. De most mégis csak elengedtem más különben eléggé érdekes művelet lett volna kikászálódni a kádból.

Még mindig nem tudom, hogy mi a célunk pontosan, ezért azt sem tudhatom, hogy most merre tartunk, de azt érzem, hogy ma valami közöttünk megváltozott. Már nem csak az egyességünk, ami össze köt minket, hanem ez is, vagy ez eddig is közöttünk volt, csak próbáltunk nem venni róla tudomást? Áh, a fene egye meg! Mindent túlbonyolítottunk, a kelleténél biztosan, hogy túl van minden. Talán ha normálisan kezdtünk volna bele a kapcsolatunkba, akkor nem lenne ennyi kérdésem mindennel kapcsolatban. Mert még nagyon is szoknom kell ezt az új helyzetet.
- Háttal voltam neked és éppen nagyon el voltam foglalva, ahogyan te is gondolom a fenekem bámulásával. Először tényleg azt hittem, hogy elment az eszed, hogy még pimasz is vagy velem és van annyi bátorságod, hogy még oda is gyere. - Azért már akkor is tetszett ez a vakmerősége, de biztosan Leonak már nem volt a tetszésére az, hogy olyan hirtelen és gorombán elküldtem melegebb égtájra.
- Nyugi, csak cukkollak. - Ki is néztem volna belőle, hogy egyből fogja magát és hanyatt dönt, csak azért hogy emlékeztessen arra, hogy mennyire élvezni szoktam a vele való együttlétet. Nem tudom, hogyan sikerül ennyire minden egyes alkalommal élvezetessé tennünk, de nekem nagyon is élvezhető, amit együtt művelünk.
- De nincs valami olyan szabály a randizók között, hogy csak a harmadik randi után engedélyezett a szex? - Nem akarom nagyon felhúzni, mert ezt azt jelentené, hogy ennyit kellene rám várni és ha a három randink egy hét alatt zajlana le, akkor bizony egy hétig ki kellene bírnia nélkülem. Vajon képes lenne rá? Na és én?
- Ne is gondolj semmiféle giccses helyre. Remélem nem fogod elszúrni a helyszín választást. - Nem tudom, hogy sikerült-e már valamennyire kiismernie az elmúlt idő alatt, amit együtt töltöttünk, de remélem azért mégis meg fog lepni, valami olyasmivel amitől tényleg meglepődnék, gondolom pozitívan.
Miután elengedett kiszálltam és magam köré csavartam egy törülközőt, neki pedig kikészítettem a kád szélére. Lassú léptekkel meg is indultam a háló felé, Leo pedig már igazán otthon érezhetné magát és tudja is, hogy merre kell jönni, szóval majdcsak betalál a hálószobámba.

- Én arra vártam, hogy mikor lépsz oda és műtöd át az orrom, a szám vagy az egész képem, amiért olyan pofátlanul viselkedtem. De egyébként hazudtam... Gondolom mostanra ez már számodra is világossá vált. - Igen, szoktam néha hazudni, mint mindenki más. De legalább bevallottam, ami anélkül is világos volt. Már akkor is örülten tetszett a feneke, minden a látvány ami a szemem elé tárult. Csakhogy a nyálam el nem csurrant annyira egyértelmű volt, hogy a magaménak akarom. Utólag beláttam, hogy talán nem túl célszerűen indítottam majd mégis megkaptam, amit akartam. Szóval csak nem csinálhattam olyan rosszul. A kedvemre való volt a felvágott nyelve és a csípős hangneme... Ezt most is ugyanolyan szórakoztatónak és lényegre törőnek tartom mint akkor. Azért nem sok hiányozhatott ahhoz, hogy leessen az állam mikor előállt az elképzeléseivel, hogy ez az egész hogyan is működhetne kettőnk között, de bolond lettem volna visszautasítani. Az volt minden, amire akkor vágytam. A későbbiekben pedig azt gondoltam, hogy valami előbb-utóbb csak történni fog közöttünk, ami majd valamerre tovább lendíti a viszonyunkat. Nem tagadom, hogy most már többet szeretnék. Talán igaza van és ennek az az oka, hogy a kelleténél több időt töltünk együtt, de nem értem, hogy miért lenne baj. számmora már nem csak a szex eszméletlenül jó vele.
- Nem tartasz attól, hogy egyszer túl komolyan veszlek? - Mert könnyedén előfordulhat. Akkor pedig kétlem, hogy visszakérdeznék vagy tennék bármiféle megjegyzést is. Nem mindig van hozzá kellő türelmem olyankor pedig csak cselekszem. Tehát rendben van. Cukkoljon csak, ha előrelátja, hogy nem lennének ellenére a következmények. Boldogan állok elébe...
- Te most viccelsz vagy csak alábecsülsz? Amikor szabadnapos leszel elviszlek valahová a délelőtt folyamán, később ebédelni, este pedig vacsorázni... Ha jól számoltam ez pontosan három randi. - Hol itt a probléma? Hát sehol. Bár nem gondoltam teljesen komolyan, hogy tényleg így is fogom csinálni. Nem túl valószínű. Ha valóban szeretné, akkor betartjuk ezt az úgynevezett három randi szabályt. De ebben az esetben alaposan el kell gondolkodnom azon, hogy mégis hová szeretném vinni három alkalommal. Normális esetben ezt pofon egyszerűen megoldanám mondjuk egy vidámparkkal, egy mozival majd egy cukrászdával. Csakhogy a mi kapcsolatunk nem kimondottan nevezhető szokványosnak.
- Ne aggódj... Amúgy sem tudnálak elképzelni rózsaszín vattacukorral a kezedben. - De mondjuk ehhez a gondolathoz tudnék még mit hozzáfűzni, ugyanis a későbbiek során örömmel tüntetném el róla a ráragadt édességet, méghozzá maradéktalanul. egyébként ilyen téren nem mondhatnám, hogy édesszájú vagyok.
- Hát ez... Lenne egy érdekes kérdésem. Neked van arról az elképzelésed, hogy most mégis mit kellene felvennem? - Léptem be a hálószobába egy törölközővel a derekam köré csavarva.
- Említettem már milyen szexi vagy így vizesen törölközőben is? - Meglehet ez nem volt épp időszerű, de annyira ki kellett mondanom, szinte kibukott belőlem.

Szóval számított rá? Nekem pedig nem sok hiányzott ahhoz, hogy tényleg oda menjek hozzá és egy szépet bemossak neki amiért olyan tiszteletlen és pimasz velem szemben úgy, hogy csak úgy ismeretlenül oda lépett hozzám. Mostanra viszont már egyáltalán nem tudom bánni, hogy megtette az első lépést, mert így legalább megismerhettem és most már tudom, hogy Leo nélkül az életem üres lenne, de legalább most már tudom, hogy eddig mi hiányzott annyira.
- Már akkor is tudtam, hogy hazudsz és csak azért mondtad azt amit, hogy provokálj vele. - Nem is tudom, talán valami megjegyzést tett a fenekemre talán. Már pontosan nem emlékszem arra, hogy mit mondott, de azt annál jobban tudom, hogy ezt még ő sem gondolhatta komolyan. Minden jel szerint tényleg nem gondolta úgy, mert akkor nem keresné még mindig fel a társaságomat.
- Mégis mi történhetne akkor, ha komolyan vennél? Megpróbálnád az ellenkezőjét bebizonyítani? Ha pedig olyan módon, ahogy gondolom az nekem csak jó lehet. - Most is azzal cukkoltam, hogy nem is élvezem annyira a vele való szexet, ha pedig erre rá szeretne cáfolni akkor szerintem leteperne és bebizonyítaná a nyilvánvalót, azt hogy nagyon is hangos és elégedett vagyok miatta.
- Szóval egy nap alatt letudnád a három randinkat, hogy minél hamarabb túl legyél rajta, vagy azért mert már nem bírnád ki ha egy hétig nem kaphatsz meg? - Azért mégis csak érdekelne, hogy melyik verzióról van is pontosan szó, persze az utóbbi jobban a tetszésemre van, pedig szerintem én sem bírnám ki ezt a három randis maszlagot. Szerintem már az első randinknál behívnám magamhoz, de biztosan nem azért, hogy társasozzunk.
- Őszintén én sem tudnám elképzelni magamat úgy, eléggé bizarr is lennék. De adok egy kis segítséget a helyszínnel kapcsolatban. Ne legyen puccos, viszont lehet valami hétköznapi egy kis extrával. Hiszen mi is ilyenek lennénk, nem? - Mondjuk az extra dolgok nálunk is megvannak, de hétköznapinak nem igazán mondanám a kapcsolatunkat. Egyáltalán nevezhetem már ezt a közöttünk lévő valamit kapcsolatnak? Azt hiszem még mindig magam sem vagyok tisztában pár apró kis dologgal kapcsolatban. Na és ha valahol megjelenünk és pont találkozok pár ismerőssel akkor hogyan mutassam be Leot? Ő a férfi akivel először csak lefeküdtünk egymással, aztán most a járás dolgot próbáljuk meg? Ez tényleg bonyolult.
- Hm, nincs elképzelésem róla. - Mosolyogva haraptam bele alsó ajkamba, miközben sejtelmesen megráztam fejemet. Hoppá, vajon tényleg nem gondoltam erre, vagy pontosan ezt akartam elérni? Legyen az én titkom.
- Még nem, de ha már ennyire tetszik a látvány akkor ezt kötelességem fokozni még ennél is jobban. - Azzal már csak egy mozdulattal sikerült elérnem, hogy a törölközőm a földön végezze. Nem zavartatva magam mégis meztelenül feküdtem be az ágyba, majd betakartam magam, hogy azért mégis ne provokáljam még ennél is jobban.
- Ne zavartasd magad, nyugodtan bújj mellém meztelenül, nem ez lesz az első eset. - Persze az első olyan alkalom mikor azt beszéltük meg, hogy nem művelünk semmi olyat, ami eddig a kapcsolatunknak - vagy minek - szerves része volt.
- Legalább így több lesz a kísértés, vajon ki fog előbb megtörni? - Ma szigorúan csak aludnunk kellene egymással, de ezzel vajon mégis mit bizonyítunk? Azt hogy kibírjuk egymás mellett szex nélkül is és nem csak azért alkotunk ilyen jó párost? Azt hiszem valami ilyesmi lenne a lényege.

- Teljesen igazad van. Elvégre az idősebbet mindig tisztelni kell... - Ezt nem tudtam megállni. Csak úgy kibukott belőlem és majdnem a nevetés is. Tényleg nem sok hiányzott volna hozzá, de félő hogy akkor tényleg képen törölt volna. Mert mostanra már mindketten tisztában vagyunk azzal a ténnyel, hogy idősebb nálam viszont azt is tudom, hogy nem túlságosan szereti, mikor ezt felemlegetem, szóvá teszem. Abba pedig szinte belevörösödik dühében ha idősebbként is kezelem, mondjuk ha a mondataimban kihangsúlyozom. Egyébként pedig mindössze egyetlen évről van szó, tehát nem olyan lényeges. Fogalmam sincs hogy jutott eszembe, de biztosra veszem, hogy ő már nem szórakozik olyan jót ezen a dolgon. Pedig szerintem még a harminc alatt szavuk sem lehetne az öregségről vagy az öregedésről. Hiszen még mondhatni, hogy mindketten a húszas éveink javát éljük, amiit ki kell használnunk, mert mindenki tudja, hogy ezek az évek nem fognak újból eljönni az életünkbe. Mi pedig pontosan ezt csináljuk. Emlékezetessé tesszük. Talán egy időre... Talán most már mindig. De egy biztos, hogy túl jó ahhoz, hogy csak így ennyiben hagyjuk. Ez nem egy olyan szóra sem érdemes dolog, mert anélkül könnyebb a hátunk mögött hagyni. Ahogy mint az ma is kiderült egyáltalán nem az. Mert nem tudtunk hátat fordítani egyetlen szó nélkül mintha nem lenne jelentősége. Persze ennek is megvolt a lehetősége, amit meg is adtam neki. Semmire sem köteleztem. Még csak arra sem, hogy végighallgasson.
- Hűha, de felvágták a nyelved. - Legalábbis alkalomadtán nagyon ez az érzésem, de mondhatni a legkevésbé sem zavar. Most is csak azért említettem meg, mert nem igazán volt már hozzáfűznivaló a témához, mert pontosan úgy van, ahogy állítja. Valószínűleg pontosan az történne. Bebizonyítanám, hogy téved, hogy engem nem tud ennyire könnyedén és egyszerűen becsapni. ennek a dolognak pedig különösen gyorsan a végére járhatunk, hogy kiderüljön az igazság. Fogadni mernék, hogy egyikünknek sem lenne az ellenére a módszerem...
- Tudod mit? Bele sem akarok gondolni, hogy milyen lenne, ha egy hétig nem kaphatnálak meg. - De nekünk nincsen szükségünk egy teljes hétre három randihoz. Persze nem gondoltam komolyan, hogy egyetlen nap alatt tudjuk le mindet, de még akkor sem. Legfeljebb három napról lenne szó. Ennyi az egész. Szerintem egy hétvégébe simán betudható három randevú és semmit sem kellene erőltetni csak azért, mert most másfajta szabályok szerint játszunk, amit próbálunk épp betartani. Nem beszélve arról, hogy még ki is kell találnom hová szeretném vinni, mert pillanatnyilag elképzelésem sincs róla.
- Hétköznapi egy kis extrával... Elgondolkodtató. De nem könnyítetted meg a dolgom. - Mindenesetre majd csak megoldom valahogy, hiszen most mondhatni, hogy nem nagyon van más választásom, ha azt szeretném, hogy randizzon velem úgy igazán. ha már ezt sikerült elérnem, akkor az a legkevesebb, hogy nem hibázom el a helyszínválasztást és mást sem.
- Látod, előbb vagy utóbb meglesz az az elvetemült is. - Nos, rendben van. Akkor nem maradt más, minthogy tényleg nem fogunk semmit sem felvenni. Csináltunk már ilyet, bár nem pontosan ebben a sorrendben. De tekintsünk most erre úgy, mint egy részletkérdésre. Egy nagyon is lényeges részletre.
Te magasságos... Azt hiszem a szám is tátva maradt egy pillanatra. A tekintetem pedig mintha egyenesen csak rá szegeződött volna, még akkor is mikor próbáltam másfelé tekingetni.
Minden a legnagyobb rendben. Itt fekszik előttem egy dögös teljesen meztelen nő... Mi másra is gondolhatnék, minthogy töltsük együtt alvással az éjszakát?
- Elvetemült vagy. - Én megmondtam. Tudom, hogy azt szeretné, ha már nem bírnám tovább. De azért ennyivel nem adom fel, hogy behódoljak az igazának, mi szerint mi nem bírjuk ki szex nélkül egymás mellett, hol ott csak egy éjszakáról van szó, amikor már történetes is túl vagyunk a dolgon... egyszer... Jól van. Nem zavartattam magam. Lazítottam a törölközőn, ami egy pillanat alatt a földön végezte. Én pedig bebújtam mellé az ágyba.

Meglepetten pislogtam felé, el sem akarom hinni, hogy ezt most tényleg kimondta. Tény, hogy idősebb vagyok tőle, de azért nem kellene ezt annyira emlegetni, mert azért mégis csak egy kicsikét zavarja a női hiúságomat a dolog. Kicsikét? Nem, nagyon is, viszont megpróbálom nem kimutatni, hogy menyire zavaró tényező, mikor a koromat hozza felé. Idősebb vagyok tőle, ezt elismerem, de eddig sem tűnt úgy, mintha ez Leot nagyon zavarná. Na meg mégis csak nincs közöttünk rettentően nagy korkülönbség, mindössze egy év, mi az már?
- Már kezdem bánni, hogy elárultam a koromat. Azt viszont meg kell veled is osztanom, hogy a legközelebbi ilyen beszólásod után nagyon nagy fájdalmat fogsz érezni. - Nem azt mondtam, hogy kiverem egyenként az öklömmel minden fogát külön- külön, de azért majd valahogy tennék arról, hogy többet eszébe se jusson felemlegetni a koromat.
- Azért azt hiszem, hogy te sem panaszkodhatsz. - Nekem van felvágva a nyelvem? Nagyon is jól emlékszem az első találkozásunkra és hát azt kell mondanom, hogy azért e téren Leo sem panaszkodhat. Volt bátorsága oda jönni hozzám és csak úgy ismeretlenül beszólni nekem. Persze ez már egyáltalán nem bánom hiszen minden úgy kezdődött el, sőt jobban mondva inkább nagyon is örülök annak, hogy akkor volt annyira pofátlan kedvében, mert így legalább megismerhettük egymást.
- Pedig előfordulhat, hogy majd lesz rá példa. - Sosem lehet tudni, hogy miféle elintézendő dolgaim fognak támadni, amikor nem fogok ráérni a huncutkodásra. Azért mégis szeretném azt hinni, hogy mi szex nélkül is jól kijövünk egymással és nem azaz egyetlen dolog, ami össze tart minket. Viszont ezt ki kellene kísérletezni, mert ha minden más nem működik közöttünk csak a szex, akkor nem is lenne miről beszélnünk.
- Őszintén nem is akarom megkönnyíteni a dolgod. - Pofátlan mosoly jelenik meg arcomon, miközben felé nézek és próbálok úgy tenni, mintha a világ legártatlanabb embere lennék. Most már nagyon érdekel, hogy hová fogunk menni randizni, sőt el is várnám tőle, hogy mind a három randinkat megszervezze.
- Miért? Nem csinálok semmit a szokásoson kívül. - Látott már meztelenül, sőt mindketten láttuk már egymást, és sokkal közelebb voltunk akkor egymáshoz, de ez a mostani azért mégis csak más. Egy kicsit feszélyezve érzem magam, mégis szórakoztat a kialakult helyzet.
- Na és szerinted mennyire vagyok elvetemült? - Ezt már akkor kérdeztem meg tőle, mikor már mellém bújt az ágyba, de egy kis provokációt bele víve, felkönyököltem, hogy felé tudjak fordulni és csak hagytam, hogy a takaró egészen a derekamig csússzon rajtam. Hm, tényleg elvetemült lennék? Talán egy egészen kicsikét tényleg.

- Megközelítőleg hol? - Mert az sem mindegy. Még ha nem is árulja el nekem hogyan fog fájdalmat okozni, attól még tapogatózhatok, nem? De nem vonom kétségbe a dolgot, hogy megtenné, hogy megleckéztetne annak érdekében, hogy legközelebb kétszer is meggondoljam, hogy megemlítsem-e a korát. Ami részemről tényleg nem akkora ügy, de most valahogy nem bírtam ki, hogy ne tegyem szóvá. De másodjára talán már nem lenne ilyen szórakoztató, amit talán nem is fogok megkockáztatni, hiszen egy nő mindig tudja, hogy hová kell ütni, amihez bőven elég egy egyszeri próbálkozás. Azt sem tudom most hogyan jutott eszembe ez a nem is olyan lényeges apróság. Szinte már meg is feledkeztem róla, mert engem a legkevésbé sem zavar. Nem is érdekel. Miért is? Hiszen ez az egy év ami köztünk van sem nem ad hozzá, se nem vesz el semmit a kettőnk közötti kapcsolatból.
- Hát tudod néha kimondottan örülök annak, hogy nem vagy képes szemmel ölni... - Mert abban az esetben nekem már többszörösen is végem lenne. De amíg nem vörösödik bele a mérgébe és nem ráncolja a homlokát, addig nincs gond. Aztán pedig legfeljebb... Nos, fogalmam sincs, hogy mit teszek, de majd kitalálok valamit. Mert gondolom egy szimpla bocsánatkérés nem lesz elegendő ahhoz, hogy megkímélje az életem.
- Hm, hát ez nekem nagyon is jövő idejű dolognak tűnt. - Fogalmam sincs, hogy mindez neki feltűnt is, de ez most nagyon is egy jövőbe időbe tekintő elgondolás volt, amiben mindketten, együtt szerepelünk. Vajon ez csak nekem tűnt fel? Nem hiszem... Legalábbis remélem, hogy nem. De csak kimondta. Át is gondolta?
- Tapasztalataim szerint téged egyáltalán nem könnyű meglepni. Fogadni mernék, hogy a legtöbb férfi éppen ebbe bukott bele, hogy túlságosan kiszámítható volt számodra. - Nos, ennek a veszélye a mi esetünkben egyelőre nem áll fenn, hiszen még nekem sincs elképzelésem arról, hogy mi lesz a randink helyszíne. Fogalmam sincs róla. Tehát esélye sincs belém látni vagy kiszedni belőlem. Nem mintha ettől könnyebb lenne eredményre jutnom.
- Pedig nekem nem úgy tűnt, mintha hozzá lennél szokva ahhoz, hogy valaki mással fürödj. - Gondolom a szokványos helyzet az lett volna ha mindezt a zuhany alatt ejtjük meg, beleértve ha már ott szabad utat engedünk a vágyainknak.
- Nagyon. De ha ennyire azt szeretnéd, hogy ne bírjam ki az éjszakát a közelséged nélkül, akkor csak tenned kellene ellene valamit. - Ez ilyen és ennyire egyszerű. Két lehetőségem marad. Az első, hogy felemelkedem és megcsókolom, amivel egyben megszűnik a csodás rálátásom a melleire. A második, hogy továbbra is így maradok és nem bírom ki két percnél tovább, hogy ne teperjem le.

Azért női börtönőrnek lenni nem semmi dolog, már csak azért mert még a legelején kaptam kellő kiképzést ahhoz, hogy hogyan kell elbánni az elítéltekkel, ha agresszívvá és kezelhetetlenné válnak. Mondjuk ezeket a módszereket ugyan úgy tudnám Leon is alkalmazni, ha nagy fájdalmat szeretnék neki okozni, de néha a lelki terrorral sokkal többre lehet menni, mint a fizikai fájdalommal. Én pedig azt is tudom, hogy hogyan tudnék Leonak mindkétféle módon fájdalmat okozni, hoppá. Ezért jobb ha vigyáz velem, mert nem éppen én vagyok a világon a legártalmatlanabb nő.
- Ahol a legjobban tud fájni. - Azért a férfiaknak van egy nagyon is nagy gyenge pontjuk, de mondjuk oda nem is ütnék, ha azt szeretném, hogy még örömemet leljem benne, de azért vannak más helyek is, ahol ha megütném ordítani tudna a fájdalomtól. Viszont nem akarom megütni, de ha továbbra is felhozza ezt a témát, talán kikényszeríti belőlem.
- Ennek tényleg örülhetsz, de ha szemmel nem is tudok ölni, attól még mással igen. - Aztán nehogy az legyen a vége, hogy lefújja a közös alvás dolgot, mert attól tart, hogy megfojtom alvás közben a kispárnával. Még sosem öltem meg senkit és nem is most akartam elkezdeni.
- Most arra célzol, hogy szerinted hosszú távra tervezek veled? - Nekem egészen addig fel sem tűnt, ameddig szóvá nem tette. A jövő idejű dolog az nagyon relatív tud lenni és ugye nézőpont kérdése az egész.
- Lehet így is mondani, sosem szerettem a kiszámítható dolgokat, ha valaki meg szeretne lepni valamivel, akkor el is várom, hogy tényleg meglepődjek. - Ennyire egyszerű az egész. Jártam már olyan férfival is aki odáig volt a csillagokért meg az egész naprendszerért, ezért a hatalmas meglepetését egy olyan kiállításra rendezte, ahol unalmas bolygók képeit kellett néznem. Az a randi gyorsan véget is ért és meg is szakadt a pasassal a kapcsolatom hamar.
- Ehhez az egészhez nem is vagyok hozzá szokva, de talán hozzá tudnék. - Azért tényleg különös volt vele egy kádban fürdeni, úgy hogy csak tényleg a fürdésen volt a hangsúly. Azt hittem nem bírjuk ki, de a legnagyobb próba azért mégis csak az ágyban fog zajlani.
- Szerintem nekem nem kell tennem semmit sem, mert aki nem bírja ki az végül úgyis te leszel. - Nagyon is jól tudja, hogy teljesen meztelenek vagyunk a takaró alatt, sőt annyira provokálom már, hogy engedtem neki rálátást a melleimre. De ha már bele kezdtem akkor szeretek nagyban játszani. Először csak fülem mögé igazítok egy tincset, úgy simítok végig nyakamon haladva végig egészen egyik mellemig. Tudom most jó kislánynak kellene lennem, de annyira nehéz nem motiválni egy kicsit.

- Képes lennél nekem akkora fájdalmat okozni? - Ha valamit mindig is tudtam, akkor az az hogyan legyek hatásvadász a meleg barna szemeimmel, bár eléggé kétséges, hogy ez nála fog működni, de talán mégis. Vannak kérdések, amelyeket pedig anélkül is megtudok válaszolni, hogy feltenném azokat. szóval, amikor sikerül eléggé közel kerülnünk egymáshoz, akkor tisztán érzem, ahogy a lüktet a vér az ereiben, tehát kétségtelen, hogy van szíve, amely pumpálja a véráramlást. Le sem tagadhatja. Állíthatja, hogy nincsen, de bármelyik pillanatban betudnám bizonyítani, hogy téved. Én is sokáig abban a hitben voltam, hogy azt leszámítva, hogy az élők sorában tart és hallani, ahogy dobog a mellkasomban semmit nem érez...
- Tehát még mindig a közelben kéznél tartod az ásót? - Igazság szerint már nem is emlékszem rá, hogy pontosan miről volt szó, amikor felmerült ez az elmélet, miszerint képes lenne elásatni, de előtte megásatni velem a saját síromat még pedig a hátsó kertjében. De nézzük a dolgok jó oldalát. Úgy még a halálomat követően is vele lehetek, az élete része lehetek már mindig. Tudom, hogy ez eléggé betegesen hangzik, de mosom kezeimet, hiszen az elmélet értelmi szerzője mindez idő alatt a közvetlen közelemben van.
- Szerinted nem úgy hangzott? - Mert kivételesen nagyon is odafigyeltem rá és arra, amit mond. Tisztán értettem minden egyes szavát, amelyekkel jövő időben fogalmazott, még ha neki nem is tűnt fel, attól még egyértelmű. Legalábbis nem hiszem, hogy ezúttal is tudnék valamivel többet a dolgok mögé képzelni, mint ami elhangzott és amire lényegileg szeretett volna célozni.
- Megfogsz lepődni. Ezt onnan tudom, hogy magamat is megleptem az elgondolással, hogy mit is fogunk csinálni... - Az első igazi randink alkalmával. Legalábbis szerintem most már nevezhetjük annak. Ami azt illeti ezekben a percekben tudatosult bennem, hogy mit is szeretném ha együtt művelnénk, amit már iszonyatosan régen csináltam és egyedül nem is lenne olyan szórakoztató.
- Valóban? Akkor esetleg még az is lehetséges volna, hogy egy legközelebbi alkalommal is magaddal invitálj? - Azt hiszem abban egyet érthetünk, hogy ez a mai nap tele van csupa meglepetéssel. Eleinte látható jelei voltak annak, hogy mindketten feszülten érezzük magunkat, ami mostanára már egyre kevésbé van jelen közöttünk. Eltekintve attól, hogy a takaró alatt mindketten teljesen meztelenek vagyunk, a ma éjszakára mégis csak annyit terveztünk vagy szeretnék, hogy együtt fogjuk tölteni, de ezúttal alvással. Amivel kapcsolatosan egyre inkább az a gyanúm, hogy nemfog sikerülni.
- Kibírnám, amennyiben nem provokálnál. - Mert egyértelműen azt szeretné elérni, kiváltani belőlem, hogy ne tudjak tovább megálljt parancsolni magamnak, hogy utána leteperjem. De könyörgöm ahhoz miért kell ilyen, ennyire aljas módszerekhez folyamodni, mikor annyival könnyebben és egyszerűbben is menne a dolog. Kivitelezhető lenne, hogy meggondoljam magam...
- Mennyire van a közelben az az ásó? - Fordultam felé miközben mindvégig erősen próbáltam a szemén tartani a tekintetem. Talán ha elég ideig igyekszem csukva tartani a szemeimet előbb-utóbb elalszom...

Ez a nézés, ha én megenyhülnék ettől... Habár egy kis hatással van rám, de azért nem fogok ettől máshogy állni a dolgokhoz, mert ha kell akkor én is tudok így nézni, nem csak gyilkos tekintetem van ám, sőt még a szempillámat is tudom rebegtetni, ha nagyon el szeretnék érni valamit. De az nem én vagyok, habár nem ártana az sem, ha kipróbálnám Leon, hogy rá az efféle dolgok miféle hatással vannak, már csak a kíváncsiságom végett is.
- Ne tudd meg, hogy mire vagyok képes. - Természetesen mindezt egy sokat sejtető mosoly keretein belül közöltem vele, hogy ne is sejtse, hogy ez most fenyegetés lenne-e részemről, vagy inkább figyelmeztetés.
- Ez most hogyan jutott eszedbe? - Elképedve nézek rá, de aztán elnevetem magam rajta, mert igen is rémlik valami ilyesmi, hogy ha el is ásnám a hátsó kertben még a saját sírját is vele ásatnám meg. Jó, azt hiszem néha nekem is sikerül túlzásokba esnem, de szerintem akkor rájött arra, hogy ezt sem gondoltam teljesen komoly. Nem vagyok ám az a gyilkos fajta, hiába nézek néha annyira gyilkosan a tekintetemmel még nem sikerült embert ölnöm.
- Miért, szerinted úgy hangzott? - Még szép, hogy terelem a témát és próbálok kitérni a válaszadás alól, mert őszintén nekem fogalmam sincs, hogy ez hogyan hangzott, de ami a legszebb az egészben, hogy azt sem tudom, hogy szándékosan vagy véletlenül mondtam-e így azt, amit. Egyszerűen csak kicsúszott és most ezen mindketten fennakadtunk, mert eddig egyikünk sem gondolkozott hosszútávra kettőnk közül ezek szerint.
- Ez nagyon titokzatosan hangzott, de már alig várom, hogy megtudjam. - Azért furcsa lesz biztosan most elmenni egy teljesen szokásos normális randira. Vagyis nem tudom, hogy milyen is fog lenni, de alapjába véve randi randira, mármint hogy nem azt fogjuk egymással csinálni, mint eddig, hanem az ágyon kívül is meg szeretnénk egymást ismerni.
- Annyira élvezted a mostani esetet, hogy szeretnél még belőle? - Számomra ez a kádban együtt pancsizos dolog kissé bizarr volt, talán csak mert nem voltam ehhez hozzá szokva és a mi eddig kapcsolatunkhoz túl meghitt volt így hirtelen, de egyáltalán nem nevezném rossznak, csak megszokás kérdése az egész. Eleinte még feszült voltam, de hamar feloldódott minden gátlásom és már tudok úgy viszonyulni hozzá, mint eddig is, még akkor is ha ez már jóval többről szól, mint eddig.
- Tessék?! Hogy én provokállak? - Elő véve a legártatlanabb tekintetem nézek rá, mintha meglepődtem volna most ezen. Ugyan, hogy én? Egyáltalán nem provokálom. Mondjuk ha elfordulna tőlem, akkor könnyebben átvészelnénk a mai estét, vagy talán nekem kellene hátat fordítani neki, de annyira élvezem, hogy ezt tehetem vele.
- Elárulom neked, hogy nincs is ásóm, hoppácska. - Na és ezek után mi fog történni? Egyelőre én kivárok, ha Leo nem lép, akkor én sem fogok, és tényleg a végén ott fogunk kikötni, hogy tényleg csak alszunk, már amennyire bírunk egymás mellett. Mert engem nagyon is izgat, hogy mindketten meztelenek vagyunk és még képesek voltunk ennyire türtőztetni magunkat.

- Pedig nagyon szeretném. - Nos, fogalmam sincs, hogy ebben az esetben mi a helyzet, hogy mik a következmények, hogy mi mindent kellene megtennem annak érdekében, hogy megtudjam mire képes, de főként hogy mi az, amit nem kellene megtennem. Különösképp, mert azt hiszem, hogy eddig még soha egyszer sem sikerült kihoznom a sodrából úgy igazán, ahogy neki se engem. Én nem állítom, hogy nem lennék kíváncsi a kis boszi hisztérikus rohamára vagy dühkitörésére. Mondjuk nem hiszem, hogy az enyémnél rosszabb lenne. Leszámítva persze a hisztérikus rohamot, mert olyasfélével nem rendelkezem. Ami azt illeti a hisztis nőkért sem vagyok oda különösebben, de azért alkalomadtán egyszer-kétszer megnézném mérgében toporzékolni vagy azt a tekintet, ahogy azon töpreng, hogy vajon mit is vágjon hozzám, hogy mi van a legközelebb a keze ügyéhez, de az sem kizárt, hogy semmit sem keresne inkább ön kezűleg oldaná meg a problémát. Mondjuk elég érdekesen festenék másnap azzal a magyarázatommal, miszerint azért vagyok kék-zöld foltos, mert a barátnőmmel összekaptunk és hát... Ő volt a dühösebbik fél láthatóan. De hát valahogy mindenképpen le kell vezetni a feszültséget. Még annak sem látom az akadályát, hogy mindezt egymáson tegyük meg. Csak a módszerben nem értenék egyet, talán.
- Fogalmam sincs. Azt sem tudom egyáltalán neked hogyan jutott eszedbe akkor? De elhiszem, hogy képes lennél velem megásatni a saját síromat. ebből is kitűnik, hogy milyen elvetemült vagy. Fogadd el, hogy bebizonyítottam. - Ez már nem vitatható, hiszen az imént említett dolgok már egyszer elhangzottak a szájából, amiről persze mindketten elfeledkeztünk, hiszen nem volt komoly. De attól még ki mondta. Nem beszélve, hogy azzal a bizonyos tekintetével úgy érzem mintha éppen abban a pillanatban a pokolra kívánnak, annak is a legsötétebb bugyraiba átkozna el. Tudom, hogy természetesen nem helytálló az állításom, mert se nem démon, se nem boszorkány, de probléma nélkül ráaggathatnám alkalomadtán ezt az egyáltalán nem sértésnek szánt jelzőt, mert olyan és annyira dögös, hogy nincs olyan férfi ezen a világon, aki ne fordulna meg utána.
- Szerintem csak simán tereled a témát és meg kell mondjam egészen jó vagy ebben. - Egyébként sem baj, ha most nem szeretne válaszolni rá. Lassan már úgysem fogom tudni, hogy mire is kellett volna egyből választ adnia. Ami nem azt jelenti, hogy nem lett volna lényeges, de még várhat. Nem akarhatunk mindent azonnal. Én pedig most a jelenlegi helyzetünkkel is megvagyok elégedve, legalábbis próbálom beérni vele. Mert ezek szerint valamit csak sikerült elérnem... Többre pedig pillanatnyilag nem vágyom.
- Akkor majd igyekszem kifogni a legközelebbi szabad napodat... - Na meg persze remélhetőleg az enyémet is, hogy azért minél több időt tudjuk együtt tölteni remélhetőleg nyugodtabb körülmények között. Mármint amit kettőnknek kitaláltam az egyáltalán nem mondható nyugisnak, viszont annál szórakoztatóbb lehet.
- Miért is ne? - Végül is hozzá tudnék szokni. Amúgy sem volt rossznak tekinthető, ellenkezőleg. Legfeljebb kicsit eltérőnek a megszokottól, ami még bőven belefér.
- Szeretnéd, hogy megismételjen? - Sajnálatos módon nálam ez az ártatlan tekintet nem fog működni, legalábbis a mostani helyzetben egész biztosan nem. Más körülmények között pedig fogalmam sincs, akkor könnyen előfordulhat, hogy mégis, ami persze attól is függ, hogy miről lenne szó.
- Akkor mi lenne ha egyszerűen csak hasznosítanád is valamire a takaródat? Ennyire meleged csak nem lehet... - Mondjuk ha fázna azon könnyedebben tudnék segíteni. De most határozottan tudnék örülni annak is, ha nem lenne ennyire jó rálátásom a melleire.

- Ha azt mondanám, hogy idővel megfogod tudni, akkor nem fogod kiforgatni a szavaimat és azt gondolni, hogy hű de hosszú távra tervezek veled? Mert mindentől függetlenül ez a kapcsolat... vagy akármi csak addig működőképes amíg mindketten élvezni tudjuk, ugye? - Azzal voltam eddig, hogy ha megromlanak közöttünk a dolgok talán idővel akkor elköszönünk egymástól és mindenki megy a saját útján, hogy feladjuk harc nélkül ezt az egészet, de mára már ebben egyáltalán nem vagyok biztos. Habár a megállapodásunk egészen máig csak a testi dolgokról szólt mégis már ezelőtt elkezdtem érezni valamit, amit nem lett volna szabad. Mert így csak a saját dolgomat nehezíteném meg, ha úgy döntene neki már elege van belőlem és inkább keres maga mellé egy fiatalabb nőt.
- Már olyan rég volt az a bizonyos első éjszaka mikor feljöttél hozzám, hogy már nem is tudom, hogy miért vagy, hogy hogyan hozakodtam elő ezzel a témával. Akkor elfogadom, ha az elvetemültet bóknak szánod. - Mert igen, valakinek mindig kell kettőnk közül pofátlannak lennie, ezt az egészet Leo kezdte, én csak folytattam. Szerintem bűn lett volna ezt nem folytatni és ha nyálasan akarnék fogalmazni - amitől egyébként falnak is tudnék menni - akkor azt mondanám, hogy vele pont passzolunk egymáshoz. Mint a csavarhúzó a csavarba, hogy rontsam az idilli romantikus maszlagot.
- Akkor lennék csak igazán elég jó, ha terelném a témát és neked fel sem tűnni mindez, azért van még min javítanom. - Nem azért terelem, mert nem akarok neki válaszolni, csak még túl korainak érzem, hogy erre válaszoljak. Vannak dolgok amikhez idő kell és olyanok is, amiket az idő old meg. Ha pedig huzamosabb ideig együtt maradunk akkor szerintem Leo számára is nyilvánvaló lesz mennyire tervezek hosszú távra.
- Majd akkor egyeztetünk, ebben az évben van még pár szabad napom és ha nagyon szépen megkérsz talán feláldoznék érted egy-kettőt. - Habár nem túl sok szabad nap jár a munkahelyemen, azért mégis van még néhány és tényleg szívesen tölteném az időmet vele, legalább valami hasznosat is csinálnék és biztosra veszem, hogy nagyon jól érezném magam a társaságában.
- Ezt igennek veszem. - Azért én ehhez nem vagyok hozzászokva, de nem is volt rossz, sőt annyira jó volt, hogy szerintem nem lesz semmi bajunk, ha ezt alkalmankén újra megismételjük.
- Nem, először is jól hallottam, csak nem akartam elhinni. - Pechemre nem vált be nála a cuki tekintetem, hiába próbáltam rá hatni, gondolom azért mégis csak volt más ami elterelte a figyelmét, biztosan ez játszott közre, ezért nem volt olyan sikerem, mint vártam volna.
- Így már jobb? - Betakartam magam, ekkor vált nyilvánvalóvá, hogy most tényleg csak aludni fogunk. Ezért oda hajoltam hozzá és adtam az arcára egy puszit.
- Jó éjt! - Mivel nem vagyok azaz oda bújós fajta ezért hátat fordítottam neki, ha már annyira aludni szeretne, akkor hagyni fogom.

- Azt hiszem nekem ez kezd egy kissé zavarossá válni. - Eddig úgy hittem, hogy tudom követni a gondolatait, ettől a perctől fogva most már nem vagyok annyira biztos ebben. Enyhén összezavart, pedig tényleg figyelte, legalábbis erősen próbálkozott. Végül már kikerekedett szemekkel igyekeztem a dolgok mögé látni nagyokat pislogva majd végül feladtam. Bevallom belezavarodtam vagy csak nem fogom fel mire is akart kilyukadni, de ha nagyon fontos volt idővel majd úgyis rá fogok jönni, rá kell. Én nem tudom, hogy milyen hű de hosszú távra tervezünk együtt, de hát ezek a kapcsolatfélék nem olyan valamik, amelyeket időhöz, időkorláthoz lehet kötni, hogy nyolc hónapot három hetet és négy napot együtt leszünk majd mint derült égből a villámcsapás összekapunk és bumm mindennek vége, ami volt elmúlt. Erre még mi sem lehetünk képesek, nagyon remélem.
- Akkor ráfoghatjuk, hogy meglepetés volt mindkettőnk számára. - engem nagyon is meglepett. Mármint nem igazán akartam hinni a fülemnek. Attól tartottam, hogy csak a képzeletem űz velem egy nagyon aljas játékot és csupán csak azt tudom meghallani, amit annyira akarok, hogy valójában semmi ilyesmit sem mondott. Ezért is kérdeztem rá vissza olyan gyorsan, hogy igazolást kapjak arról, hogy nem ment el az eszem.
- Persze, hogy annak szántam. - Mi másnak? Miért akarnám most bántani ilyen és efféle jelzőkkel, ami esetleg a számára sértő lehet? Nem azért, de nekem személy szerint még az összes szervemre és testrészemre szükségem lenne még hosszú évekig.
- Akkor vedd úgy, hogy egy részét visszaszívtam. - Ami tudjuk, hogy nem lehetséges, néha viszont jól tudna jönni ha elfeledtethetnénk másokkal bizonyos elhangzott szavakat. De ez most egy nagyon is ártatlan megjegyzés volt. Mindenféle hátsó szándéktól mentes.
- Természetesen nekem a legközelebbire fáj a fogam. - Még ebben az évben? Igazán biztató volt. Ők talán a börtönben nem ismernék a szabad napok és az évi szabadság fogalmát? Mert őszintén bevallom nem három hónapon túl tervezném az első randinkat, hanem mondjuk úgy három napon túl.
- Pedig hihetnél nekem. Nem hazudok. - Legalábbis nem tartozik jó szokásaim közé átverni másokat. Vele szemben pedig miért is tenném? Tudtom szerint még eddig nem adtam rá semmilyen okot sem, hogy bizalmatlan legyen velem. De persze sosem könnyű megbízni valaki olyasvalakiben, akit addig nem ismertünk.
- Szeretem mikor duzzogsz. Benned még az is tud szexi lenni. - Nem meglepő módon. Ő számomra ugyanis bárhogyan tud csábos lenni bármiben. De legfőképpen amikor már semmi sincs rajta. Azt hiszem ez nyilvánvaló anélkül is, hogy szóvá tenném. Amúgy sem volt szó arról, hogy megkönnyítenénk egymás dolgát, legalábbis ezen a téren biztosan nem.
- Jó éjt. - Nyomtam én is egy hatalmas puszit az arcára már csak azért is. De nem bírtam ki, hogy ne nevessem el magam mikor csak úgy fogta magát és hátat fordított nekem. Igazán... aranyos volt!

» Sokan azt hiszik, hogy elég orvosnak látszani ahhoz, hogy valóban orvos is legyen az ember.
» Mona & Ryan - vannak még csodák?
» Szabályok
» Flora & Leo
» Lebetegedve ~ Leo & Flora

A szabályok azért vannak, hogy megszegjük őket - Flora & Leo

A szabályok azért vannak, hogy megszegjük őket - Flora & Leo

Similar topics

Similar topics