Név: Audrey Brighton
Becenév: Audrey
Kor: 22
Születése hely, idő: 1991. április 7. / Chicago, USA  
Tartózkodási hely: Las Vegas
Csoport: ex elítélt
Anyagi háttér: Munkásosztály
Szexualitás: Heteroszexuális

Jellem: Megosztó személyiség. Talán ez jellemzi a legjobban. Vagy szeretik, vagy ki nem állhatják. Lázadó típus, makacs, öntörvényű. Nem fél a változástól, az új dolgoktól, könnyen alkalmazkodik. Sosem rinyál, panaszkodik külsőségek miatt, csak ha tényleg nagy a baj. Vad természetű, általában nyugodt, de hirtelenharagú, indulatos. Ha kihúzzák a gyufát, agresszívvé válik Talpraesett, vakmerő, belevaló, majdnem bármibe belemegy. Vág az esze, és szinte sosem bánja, amit megtett. Önbizalma talán kicsit magasabb az átlagnál, nem mondható el, hogy mindenki mást alacsonyabb rangúnak tart magánál, csupán csak nem érdekli senki. Nem törődik senkivel, nem kötődik senkihez, nincs senkije. Titkolja érzelmeit, és ha a helyzet megkívánja, bármiről képes hazudni. És a helyzet gyakran megkívánja önvédelem érdekében...

Külső: Határozott, de finom arcvonások, hosszú, enyhén hullámos, vörös haj, halványzöld szemek, mély, ösztönző tekintet, telt ajkak, feltűnően csinos, vékony testalkat, hosszú lábak, kecses járás. Sokszor kihívóan, de mindig ízlésesen öltözködik, vad, mégis nőies és csinos a stílusa. Mindig ápolt. Van egy tetoválása a jobb combján fent: egy harisnyatartóra kötött revolver.

Előtörténet: 1991 tavaszán születtem egy állami női fegyházban. Anyámat télen sittelték le sikkasztásért, lopásért és adócsalásért. Erős, egészséges újszülöttként egy napot ültem a börtönben a gyengélkedőn egy ápolónő karjaiban. Anyám nem volt rám kíváncsi. Apám azt mesélte róla, alkoholista volt, drogozott, nagyon lecsúszott. Pedig amikor elvette, gyönyörű nő volt, elegáns, becsületes, de a pénzsóvár hajlama mindigis megvolt, és pár év után sajnos előjött.
Egy nap után a születési bizonyítványom szolgált szabaduló levélként, és kikerültem egy kórházba. Egy hetet tartottak ott, aztán képbe került az apám, ugyanis hírt kapott arról, hogy a feleségének gyermeke született, és értem jött. Apámnak egy autóbontója és szerelőműhelye van Chicago északi részén a tóparton. Ott is lakik, oda vitt engem is, miután kihozott az árvaházból.
Évekig szegénységben éltünk. Amikor iskolába kezdtem járni, szegény apám megpróbált becsületes és valamirevaló embert faragni belőlem. Mindig megdorgált, ha valami zűrbe keveredtem, de sosem vert, sosem szidott annyira, hogy lázadásaim súlyos bűncselekményekbe torkoljanak. A nagyobb zűrök köztem és apám közt akkor kezdődtek, amikor gimiben megismerkedtem azzal a társasággal, akik aztán megtanítottak az utcán élni, gürizni, harcolni mindenért, menekülni, ha kell, megtanítottak győzni, veszíteni, és azt, hogy mindig csak magamra számíthatok. Nappal a bontóban meg a műhelyben dolgoztam, éjjel a haverokkal garázdálkodtunk. 16 évesen meglett a jogosítványom és az első autóm: egy ferde hátú, sötét piros Mustang kabrió, amit be akartak zúzatni, de apám végül megvette zsebpénzért, és azt mondta, megkapom az alapanyagot, csináljak belőle autót. Így lett belőle egy vörös, fekete csíkos kabrió bazi erős motorral, repedtfazék hangú kipufogóval, döngő hangfalakkal és egyedi fénytechnikával. Állítólag marhajó sofőr vagyok, bár volt már egy-két kisebb balesetem, de egyikkel sem ültem egy hétnél többet kórházban, és a kocsit is könnyen ki tudtuk pofozni utána.
Egy buliról értem haza hajnalban, és „kissé” mámorosan még, beültem a garázsba megtörölgetni a saját kis autóm szélvédőjét. Enyhén kiütöttem magam, így alig láttam foltokat is, sőt minden úgy mozgott, mint a kerekek hatodik sebességben. Valamiért alvás helyett a kocsim mellett kötöttem ki. Elvégre csinál az ember s3ggrészegen nonsense dolgokat, nem? Szóval egyszer csak megjelent egy alak, csak sziluettet láttam. Azt találtam furcsának, hogy a garázskapu teljesen le volt húzva, és a fószer hangtalanul jött be. Aztán közel jött, én meg zsibbadt állkapcsokkal próbáltam figyelmeztetni, hogy kezem ügyében van a franciakulcs, de utólag visszaemlékezve röhejesen gügyögtem. A pali motyogott valamit, hogy ő zsaru vagy micsoda. Na szóval, ezt nem részletezném, a lényeg, hogy akkor változott meg az életem teljes egészében. A férfi közölte, hogy apámat lelőtték kocsirablás közben, és még a helyszínen életét vesztette. De erről nem szeretek beszélni...
Ezt a hajnalt követte az a korszkom, amikor nagyon züllöttem. Javítóintézetben voltam fél évig, aztán ültem sitten is kétszer egy-két hónapig: egyszer elkaptak tiltott autóversenyzésért, egyszer pedig alkoholizáltam az utcán éjszaka, és állítólag betörtem egy rendőr orrát, miközben meg akart fogni, hogy ne rogyjak össze. De ilyen részletekre nem emlékszem...
Eltelt azóta pár év. Összeszedtem magam, ami a nyilvános kicsapongásokat illeti. Átköltöztem a nyugati partra. Rendes munkám is volt egy ideig. Fresnóban felvettek egy bontóba takarítónak, de egy hét után előléptettek titkárnőnek. A főnök kirúgással fenyegetett, ha nem fekszem le vele, így továbbléptem egy havi jövedelmével. Na igen, az utcán megtanultam megszerezni azt, amire szükségem van. Sacramentóban vettem magamnak egy kosztümöt, és elmentem állásinterjúra egy kamu önéletrajzzal. Így lettem egy multicég titkár asszisztense. Ezúttal tényleg rendes munkám volt...egy hétig. Ugyanis lelepleztek, el kellett tűnnöm. Így kerültem Vegasba...