A házasság csak arra jó, hogy mások előtt bizonygasd, hogy birtoklod a másikat, legalábbis Richard ezért vett el és persze azért is, mert egy házasság jó mutatott az önéletrajzában. A házasságom rémálom volt, ezért nem is vágyok arra, hogy valaha ismét kimondjam az igent. Köszönöm szépen, de jól érzem magam így özvegyen is, sőt még soha sem éreztem magam ennyire jól.
- Nem akarok a házasság ellen lenni, mert nem ellenzem, aki annyira naiv és szerelmes az csak házasodjon össze… De nekem elég volt egy is belőle. – Nem túl sokat beszéltem neki a házasságomról, valahogy úgy érzem, hogy már így is túl sok mindent tud már erről, többet mint mások. Még csak az hiányozna, hogy kiderüljön pontosan miféle közöm is volt nekem egykori férjem halálához. Talán megértené, hogy már nem bírtam tovább, talán elítélne miatta, de jobb ha nem tudja. Még csak az hiányozna, hogy azt gondolja rólam, hogy fekete özvegy vagyok és sorra megölöm a férjeimet és most őt szemeltem ki következőnek.
- De, pont ezt akartam. Távozni, mielőtt anyád megölne a tekintetével. – Ezért inkább nem is néztem a hátam mögé, mert ha most is figyel minket és lássa, hogy a fia velem együtt távozik a saját ünnepségéről csak úgy egy szó nélkül… Biztosra veszem, hogy ha eddig nem utált eléggé, akkor ezek után biztosan fog.
- Ez minden, ami kell ahhoz, hogy nagyon is emlékezetessé tegyem a születésnapodat. – Mert az ünneplésnek közel sincs vége. Igaz távoztunk a puccos, öltönyös parádéból, de nálam a négy fal között sokkal jobb bulira számíthat, ennek pedig tudtában is van. Tudja mit fog kapni tőlem, de azt nem, hogy hogyan fogom előtte tálalni. Azt hiszem fogok még számára néhány meglepetést okozni a mai nap során.