Név: Danny Christopher Monroe
Becenév: D, Monroe
Kor: 21
Születése hely, idő: 1993.05.10. USA Las Vegas
Tartózkodási hely: Las Vegas
Csoport: művész
Anyagi háttér: Felső osztály
Szexualitás: Heteroszexuális

Jellem: Általában az embereknek egy szó jut eszükbe, hogyha meglátnak.... vagyis ez nem igaz, mert történetesen kettő: az egyik az idióta és a másik a hülye gyerek. De rájöttem, hogy miért is definiálnak ezzel a két jelzővel, habár nem is ismernek. Csak azért, mert általában mindenkiben a jót látom meg először és nem feltételezem bárkiről, hogy a Sátán fiókája, attól még nem leszek idióta szerintem. Szeretek segíteni az embereken, akár akarják akár nem, és.... és általában nem akarják, de ez engem csöppet sem zavar abban, hogy véghez is vigyem amit akarok. Habár dús gazdag szülők gyerkőceként nőttem fel, nem vagyok valami elkényeztetett, balhés kölyök, sőt néha napján még olvasni is szeretek.... és ezt sem nézik ki belőlem. Valamint az egyik álmom, hogy híres fotós legyek, vagy... egy rock együttesben gitározzak, esetleg az sem lenne hátrány, ha a kettő együtt teljesülne. Nagyon nyugodt természet vagyok, de ha egyszer valaki felhúz akkor gondolkodás nélkül neki megyek, még szerencse, hogy alapjáraton egy türelmes gyerek vagyok, mert verekedni eddig csak a filmekben láttam, hogy kell... és biztos vagyok abban, hogy nem elég egy-két Jet-Li-s film ahhoz, hogy remek karateművész legyek.

Külső: A legtöbb elkényeztetett kölyökkel ellentétben én nem szeretem magam fényezni, vagy magamról prédikálni, amúgy is van mindenkinek szeme, tehát azt hiszem mindenki látja a külsőm. Nem is túl magas, nem is túl vékony testalkattal áldott meg az ég. Mogyoróbarna íriszeimhez szintén mogyoróbarna színű hajtincsek járnak. Nem igazán kedvelek semmi sportot, ezért nem is vagyok kigyúrva, de ha meg kéne védenem magam, akkor azért annyira még képes lennék. A hajam elrendezésével nem igen foglalkozom, sőt zselét sem használok nagyon ha nem muszáj. Általában felkapok magamra valami pólót és farmert, utálom a puccos ruhákat és az öltönyöket, nem az én világom, és azt hiszem nem is lezs az sosem.

Előtörténet: Az első gondolat ami eszembe jutott az a csönd, kövér, vastag és hatalmas betűkkel, de az a ricsaj az ablakom alól csak nem akart megszűnni. Utolsó próbálkozásképpen a fejemre húzom a takarom, de ez sem tompítja még egy picit sem. Mérgesen pattanok ki az ágyból és nyitom ki az ablakot, még a csípős hideg sem zavar.... pedig én utálom a havat, a telet, a hideget, minden ezzel kapcsolatos dolgot.  Ahogy a kertünkbe pillantok, azt hiszem rosszul látok, ez biztos valami eszement rémálom amiben a szüleim saját kezükkel akarnak megölni.... bizonyára. Azt eddig is tudtam, hogy elég szabad szelleműek, ennek fényében neveltek fel... és ezért nem lettem olyan amilyen. Ezért tart alakulóban a rockbandám amiben gitározni fogok és ezért található a padláson a műtermem, ahol majd jobbnál jobb képeket készítek. Ez mind megmagyarázza, de amit most látok.... az közel sem. Erre innom kell, kávé azon nyomban, cukor, tej és minden kerítés nélkül, jéghidegen, az biztosan kivarázsol ebből az izéből.
Zombiléptekkel igyekszem befoglalni a konyhát, és éppen neki kezdenék a kávékészítésnek amikor megcsörren a telefonom.
A vonal túlsó végén Ali van, tudom, hogy évek óta jó barátok vagyunk, sőt... szomszédok, együtt nőttünk fel, és.... és akárhányszor meglátom kettővel többet dobban a szívem. Úr isten, ha meghallom a hangját akkor olyan leszek, mint valami nyálas, idióta főhős, pedig azokat ki nem állhatom.... mégis az a nő.... maga az istennő. De sajnos én nála csak a barát jelzőig jutok el.... de én semmit sem adok fel. Fotós akarok lenni, és lám félig meddig teljesült az álmom.... akartam egy saját együttest ahol zenélhetek, ahol írhatom a számokat, és nézz oda ez is úgy látszik teljesülni fog, már csak a legfontosabbat akarom.... Alisont, mindenestől. Jó lenne ha végre valahára eljutnék arra a szintre, hogy nem csak a vicces szomszéd fiút látja bennem akinek a vállán kisírhatja magát akár hányszor valami balek dobja, hanem végre észrevenne... de nehéz az út addig, de én határozott vagyok és szeretem a kihívásokat.