do you know who i am? Vendég
|  Tárgy: Devon Curtis Jackson  03.06.13 21:45 | |
| Név: Devon Curtis Jackson Becenév: Devon, Dev, Curtis, Jax, JacksonKor: 34Születése hely, idő: 29.10.1978 Las Vegas - NevadaTartózkodási hely: LVCsoport: VároslakóAnyagi háttér: KözéposztálySzexualitás: Heteroszexuális Jellem: Mióta az eszemet tudom két kérdés foglalkoztat. Bennem volna a hiba? Vagy mindenki másban? Ma már nem célom mindenkinek megfelelni, hisz ez valósággal lehetetlen. Aki akar hát az majd úgy is találni fog bennem hibát és kivetnivalót. Köztudottan mindenki azt lássa meg a másikban először, amit keres és látni akar, még ha az a valami nincs is ott, nagy csalódás lehet. De én már nem változom. Ma már csakis önmagamnak akarok megfelelni, de ez sem egyszerű, középút pedig nincs. Nem célom a helyes úton járni. Helyes? Csakis nézőpont kérdése. Véleményem szerint két lehetősége van mindenkinek... Vagy teszed a dolgod mások elvárása szerint, hogy nekik megtudj felelni és azt amit te szeretnél valójában azt sürgősen elfelejted - senyvedj csak - vagy élsz úgy, ahogy épp abban a pillanatban jónak látod és hacsak néhány percig is, de boldognak érzed magad. Tudomásom szerint az még magában nem bűn ha szeretem élni és élvezni az életet egy a magam által felállított értékrend szerint. Makacsnak és önfejnek gondolnának na meg persze felelőtlennek, aki semmire sem gondol csakis magára, de ez nem igaz. Tény, hogy ragaszkodom az álláspontomhoz mint mindenki más, de ettől eltekintve még nagyon is tudok tisztán látni. Viszont nem túlságosan érzem magam jobban tőle, így néha inkább csak csukott szemmel járok és megpróbálom nem látni a nyilvánvalót. Szeretem, jobban mondva inkább szeretném ha a dolgok úgy alakulnának, ahogy azokat eltervezem, de sajnos ma már ez sincs ingyen. Én pedig egy napon túl nagy árat is fogok fizetni, azért amit teszek. Úgy összességében elég bosszantó természetem tudok lenni, ha én is úgy akarom. Kiválóan elsajátítottam már azt a technikát, hogy amit nem akarok épp azt nem hallom meg különösen ha egy csúnya családi viszály venné kezdetét. Akkor én inkább nem látok és nem hallok. Nekem ahhoz általában se kedvem, se türelmem. Persze ettől még van bennem némi hajlam a komolyságra, csak épp nem sok. Én nem erre szerződtem. Világ életembe távol állt tőlem a komolyság, mégis csak kevesen tudják értékelni a humoromat.Külső: Olyan vagyok mint egy neveletlen kiskölyök. Egyszerűen nem tudok felnőni. Felmerültek nálam az akarat súlyos hiányai. Jussy Szerint én vagyok a harmadik nagy fia. Sosem értettem mire céloz ezzel, éppen ezért nem is tanúsítottam neki túl nagy jelentőséget. Ő pedig csak magához méltóan rosszallóan csóválta a fejét, én pedig csak vonogattam a vállamat, szóval jól kijöttünk alkalomadtán. De azért olykor még ma is szívesen megalapozom ezt a feltevését, miszerint egy neveletlen kiskölyök volnék... Makacs és önfejű, akaratos, ellent mondok bárkinek és bárminek, még akár magamnak is, ez sem okoz problémát. Mindemellett pedig pimaszkodni is szeretek olykor. Férfi létemre nagyon is válogatós vagyok, mindenben. Szóval nem eszem, iszom és veszek fel akármit. Nem ugrom ki a bőrömből örömömben, de azért elhordom az inget és az öltönyt is, talán még a nyakkendő gondolatával is megbarátkoznék ha nem érezném magam úgy benne mint amikor valaki fojtogat. Egyszer próbált az anyám rám erőltetni egy csokornyakkendőt, azóta is rosszul vagyok már a puszta látványától is. Szóval én is inkább a kényelmet sorolnám előrébb... Farmer, ing vagy póló, ámen. Hm, a lényeg mindig a részletekben rejlik? Lássuk csak... Rövid barna hajam van, amihez úgy szintén barna szempár párosul. Megjelenésem bár komoly, azért ne felejtsük el, hogy a látszat néha csal.Előtörténet: Bármilyen hihetetlen avagy meglepő, de az a történet is csak úgy kezdődött, mint mindenki másé. A legnagyobb meglepetést mégis csak a szüleimnek okoztam, hiszen úgymond nem vártan érkeztem. Hm, már akkor is tudtam időzíteni. Mindezek ellenére szerető családba születtem mint első gyerek, a későbbiekben pedig született még egy kicsi húgom is. A jó testvéri viszonyról pedig inkább ne beszéljünk. Jó viszonytól nem is igazán lehetne, maximum iszonyról. Hiszen hosszú éveken keresztül abban lelete örömét ha nekem keresztbe tehetett, szóval rendesen megkeserítette a minden napjaimat. Mindazonáltal akkor is én voltam az idősebb és így az első is. Mondjuk nem mindig volt akkora öröm mindent elsőként megtapasztalni, de azért amit lehetett kihasználtam. Mindig is ügyesen bántam a szavakkal és kiválóan tudom őket forgatni, szóval már kisfiúként is tudtam hogyan érjem el amit akarok. Nem voltam sem problémás, sem hisztis csak épp pimasz és sunyi. Idővel azonban kénytelen voltam beletanulni a jó testvér szerepébe. Nem csak magamra gondolni, mindenen osztozni... Ez így működött is pár évig, de ahogy az lenni szokott az éveket nem tudjuk letagadni. Amint elkezdtünk iskolába járni minden megváltozott. Új barátok, másik társaság. Minden más lett. Szóval innentől mindenki járta a maga útját. Ő inkább csendben meghúzta magát, én pedig nem féltem kinyitni a számat, aminek következtében a szüleim már eléggé ismertek voltak az igazgatónál legalább is az elemi végére, de azért csak megcsináltam. Aztán a fene se tudja miért, de a médiaszakot választottam. Ez valószínűleg azért történt így, mert mert már a nyakamat rágták, hogy válasszak már végre valamit én pedig kizárásos alapon ráböktem valamire, csak a békesség kedvéért. Nem túl nagy kedvvel és érdekeltséggel vágtam neki a középnek, ami az utolsó évben teljesen megváltozott. Nem tudom, hogy ennek az egésznek miért kellett ilyen sokáig váratnia magára... Megismertem Justice-t. Fogalmam sincs, hogy mi volt vagy mit éreztem. Szerelem volt-e első látásra... De akkor úgy éreztem, hogy benne minden megvan, amit csak egy nőben keresek és kereshetek. Teltek a napok, hetek, hónapok... A Szalagavató és a nagy fogadalmak. Az egyetem, ahová csakis miatta jelentkeztem szüleim legnagyobb örömére, hogy végre lesz belőlem valami, bár kétségtelenül az apámnak nem ez volt minden álma a fiát illetően, de hát ez van. Nem kell szeretni, csak el kell fogadni. Az egyetemi évek alatt megtörtént az összeköltözés, amitől én kissé tartottam persze inkább csak magam miatt. Véget ért a szabadságom... Mégse, még csak meg sem fordult a fejünkben, hogy elhamarkodjuk-e ezt a dolgot vagy sem. Teltek az évek majd ahogy diplomáztunk és munkába helyezkedtünk elszántam magam és megkértem a kezét. Ez után minden olyan gyorsan történt, hogy én csak sodródtam az árral és a család női tagjaira bíztam a szervezkedést, mert ahhoz már semmi türelmem se lett. Majd egy napon már az oltár előtt találtam magam, ahogy épp Jussy ujjára húzom a gyűrűt és kimondom a boldogító igent. Könnyebben ment akkor, mint gondoltam, viszont egyre nehezebb lett. Néhány évre rá megszületett az első kis trónörökösünk, Abram. Mondanom se kell nem egészen így terveztük, de mikor már tudtuk, hogy biztos a dolog leültünk megbeszélni, hogy most mégis mi legyen és az idő múlásával már egyre jobban vártuk a kis jövevényt. Én igazán fel sem fogtam ,hogy tényleg gyerekem születik amíg el nem kezdett növekedni az édesanyja hasában és világra nem jött. Ekkor már nagyon is örültem neki és ami a fontosabb, hogy egyetlen percig sem bántam a döntésemet. Két vére rá megszületett a mi kis hercegnőnk, Samantha. Mikor az embernek családja van, felesége,, gyerekei azt gondolná mindene megvan és hogy többet már nem is kívánhatna. Kezdetben próbáltam arra fogni a dolgot, hogy most már a gyerekek az elsők és nem mi. Próbáltam megérteni. Csak hogy az idő múlt és semmi sem változott. Én pedig már kezdtem egyre laposabbnak érezni a kapcsolatunkat, mintha már nem is mi volnánk. Jussy innentől már inkább csak a gyerekeinek élt... Nem gondolom, hogy túl nagy igényű voltam a feleségemmel szemben. Én csak szerettem volna ha továbbra is csak a feleségem marad és nem csak a gyerekeim anyja. Egyre kevésbé működött és működik már ez a dolog kettőnkkel és én már szinte csak a két kis kölyök miatt tartom a látszatot és adom a jó képet mindenhez. Mert amúgy már bánom is én mi történik. Egyébként sem tudom már mi történt velünk. Nem érzem azt ,hogy boldog lennék ebben a családban. Mikor minden este arra érzek haza, hogy éppen semmire, mert hogy senki sem vár. A gyereke már alszanak, Jussytól pedig már mást sem hallok, minthogy fáradt... Remek. Én is belefáradtam már. Tudtam, hogy már nem fogom sokáig ezt bírni. Persze azért nálam sem volt betáblázva naptár szerint, hogy ekkor és ekkor majd megcsalom a feleségem, mert egyszerűen besokallok, de mégis csak megtörtént. Még tisztességesen bánni sem tudom a dolgot. Nem érzem ,hogy ezzel bárkinek is fájdalmat okoztam volna. A két kis lurkót ugyan úgy szeretem. Justice pedig mit sem sejt. Azt is kétségbe vonom, hogy egyáltalán érdekli a dolog. Azt sem tartom kizártnak, hogy már tudja, csak érzi, hogy ő is ugyan úgy hibás és tehet róla, akárcsak én. Most hogyan tovább? Őszintén? Ha én azt tudnám... A válás eddig még nem igazán foglalkoztatott. Talán ez is csak a saját önzésemnek köszönhető, hiszen még túl kicsik a kölykök, én pedig szeretnék tényleg az apjuk lenni és mellettük maradni. Szó se róla, én tisztelem a feleségemet mint a gyerekeimet, csak már nem érzem azt, hogy szeretném. Hogy úgy szeretném mint régen. Az az igazság, hogy már régen nem ezt a nőt látom mikor a szemébe nézek, mint akibe beleszerettem. Winter pedig pontosan olyan és nekem most pontosan erre van szükségem. Miért csinálom? Mert akarom. Mi lesz ha minden kiderül? Nem tudom. Mi lesz velünk ha minden kiderül? Azt sem tudom. Nekem csak kell az, hogy valaki néha emlékeztessen arra, hogy milyen életet éltem és hogy milyen életet szeretnék élni. Hogy egy kicsit elfelejtsek mindent. Hogy ez csak szex? Bizonyára. De még milyen. Én nem Jussy helyére keresek valakit. Akkor és ott én megfogadtam, hogy egyszer fogok megnősülni, többé soha. |
|
do you know who i am?  Admin
| | Tárgy: Re: Devon Curtis Jackson 03.06.13 23:01 | |
| Devon Curtis Jackson! Te aztán nagyon elkapkodtad a dolgokat, idő előtt minden össze jött számodra, csak éppen nem a megfelelő nő mellé keveredtél. Ami pedig történetedet illeti mindent megfelelőnek találtam benne, ezért; Elfogadva!Üdvözöllek az oldalon! Kérlek foglalj avit! Devon nyomás a játéktérre!  |
|
Kezdőlap 
