Katonai családban felnőve nem is meglepő, hogy nem egy elkényeztetett srác jelleme köszön vissza belőlem. Egyenesen utálom a nagypofájú, gazdagnak beállított embereket, akik menőnek hiszik magukat és egójuk eléri a sztratoszférát is, de az asztalra semmit sem tettek le. A hadseregben megtanultam értékelni az életet és az emberi kötelékeket, mindemellett szolgáltam hazámat minden igyekezetemmel. Az én szememben dicséretes szó a hűség és a barátság, kollégáimnak tett ígéreteimet mindig megtartom és kitartok mellettük az ügy végéig. Sosem szoktam feladni semmit, erre ne is számítsanak az ítéletre várók.
Bár kiskorom óta keményen edzettem, kinn tartózkodásom alatt szívtam fel magam igazán. Az eredetileg is nagyobb testem izmossá vált, ha úgy tetszik kigyúrttá. Természetesen kellő erő is társul hozzá, amit szeretettel alkalmazok rendőri munkám során is. Bőröm színét a fehér apámtól és az afroamerikai anyámtól örököltem, rajta virít néhány tetkó. Szeretem, ha minden rendben és fegyelmezetten megy, ám én magam nem vagyok ilyen. Átlagos körülmények között, például amikor nem az FBI vezetőjével beszélek, a stílusom laza. Értékelem is a vicceket, időnként együtt nevetek és sörözgetek a fiatalokkal. Kényelmesen öltözködöm, a meleg éghajlat miatt sokszor trikót veszek fel, de mindig tartok magamnál fegyvert, még akkor is, ha bevetések alatt nem rendőri egyenruhát hordok.
Amit gyűlölök az az, ha valaki másokra akarja erőltetni, vagy csak simán meggyőzni a rosszról. Ilyenek a drogosok és egyéb függők. Engem annyira nem érdekel, ha valaki az, felőlem akár ki is nyírhatja magát az alkohollal vagy egyéb szerekkel, de mást ne rángasson bele ebbe az életmódba. A poén csak az, hogy az esetek többségében én jobban ismerem a tabletták anyagát, mit ők, éppen ezért lenézem azokat az embereket, akik még csak azt sem tudják, hogy mit nyelnek le. Mindenesetre a lényeg, hogy senkinek sem fogok könyörögni, hogy szokjon le azokról a dolgokról, csupán akkor avatkozok bele az ügyekbe, ha terjesztésről van szó. De ha egyszer megjelenek, akkor viszont keményen teszem. Mikor a vádlott nem ért az első szóból és nem teljesíti a rendőrök kérését, akkor általában én vagyok az a személy az osztagból, aki cselekszik. Persze csak ha kell, hiszen sokszor már az elején megijednek tőlem és inkább megadják magukat.
Nem kívánok kollégáimmal, ismerőseimmel és senki mással sem komolyabb érzelmi szálakat kialakítani. Próbálom magam nem együtt érzővé tenni, hiszen munkám során bármikor elveszíthetek valakit, illetve az éppen tömlöcbe vezetendő bociszemeknek sem kívánok bedőlni. Éppen ezért nagyon nehéz közel kerülni hozzám, személyes dolgokról csak ritkán beszélek. Az átlagember, ha elmegy mellettem az utcán, ha meglát kiszállni a rendőrautómból, de ha csak megpillant a sörözőben ülve piálni, határozottnak és kiegyensúlyozottnak vél. Ám mindig, mindenben van kivétel.