Blanca & Adam

Tárgy: Blanca & Adam 24.09.12 12:58

Pár másodpercig bele gondolok, abba, amit kérdezett tőlem. Mivel semmi kivetni valót nem találok abban, hogy így becéz, ezért csak elmosolyodok, mielőtt szavakkal is válaszolnék.
- Nem is kell, amúgy meg lehetne ettől rosszabb is. - Még mindig fel kell dolgoznom, hogy ilyen becenévvel illet. Különös is, na meg persz kedves tőle, mert tényleg nem érdemeltem ki. Következő kijelentését tudomásul veszem, de már nem mondok inkább rá semmit, mert ezt a témát már nincs szándékomban tovább feszegetni. Így is eléggé különös a helyzetünk, már ránézésre megmondom róla, hogy egy igazi szoknyapecérrel van dolgom, de ezt talán rólam is el lehetne mondani.
- De azért ne várakoztassál túl sokáig. - Megígérhetem, hogy nem leszek semmi jónak az elrontója, feltéve ha az a bizonyos idő nem olyan sokára be fog következni, mert ha valamit utálok az a várakozás. Főleg úgy, hogy azt sem tudom, hogy megéri-e várni. De mást nem igazán tehetek, ezért türelmesen várakozok arra a bizonyos pillanatra.
- Még jó, hogy veled lehet alkudozni. Talán még dorombolni is fogok ezek után. - Sejtelmesen elmosolyodok, persze nem provokálásként szántam, mindössze csak őszinte voltam. Persze pár szép szó elegendő, hogy behízelegje magát nálam, aztán pedig majd én is hízeleghetnék neki akár. Mint mindig most sem tartok semmit sem kizártnak.
- Még szerencse, hogy tudok egy-két módszert, amivel törlesztheted a tartózásodat. - Egyáltalán nem várom el tőle, elvégre én ragaszkodtam hozzá, hogy fizessek, de ha nagyon kárpótolni szeretne arra van pár ötletem, bár azt nem tudhatom, hogy neki mennyire tetszene, de azt lefogadom, hogy én nagyon is élvezném. Nem zavartatva magam rajta keresztül mászva szállok ki a taxiból. Kinyitva az ajtót lépek be az előtérbe. Miután Adam is belép kulcsra zárom az ajtót, egyrészt, hogy véletlenül se tudjon menekülni, másrészt pedig ha elalszunk, akkor még is csak tanácsosabb zárt ajtók mögött.
- Érezd magad otthon. - Halványan elmosolyodok, ahogy újból ránézek, ismét nem zavartatom magam, megfogom a kezét és ha nem ellenkezik, akkor elindulok vele a lépcső felé, hogy azon felérve jussunk el végre a szobámig, ahol végre bele vethessük magunkat az ágyamba.

Tárgy: Re: Blanca & Adam 24.09.12 19:02

Blanca & Adam Tumblr_mapv8v0Y4v1r6sw9go2_500

- Hé, én ezt bóknak szántam és valljuk be elég pocsékul fogadtad. - Azért most már kezdek kicsit ki bukni. Lassan el érjük azt a pontot amikor már nálam is sorba pattannak el a húrok. A jelen állás szerint egyértelműen nem lesz elég az az egy doboz cigi. Már most rágyújtanék csak, hogy nem lehet. Remélem Blancat nem fogja zavarni a későbbiekben, mert részben az ő hibája is. Eddig minden rendben volt... Én ezt nem rétem. Feltűnően és már zavaróan kedves és figyelmes voltam önmagamhoz képest és hát nagyon nem ehhez vagyok szokva. Próbálom megérteni, de én ezt nem így látom visszafelé. Nagyon is szeretne visszaélni a helyzetével és persze cukkolni. Tudja, hogy nem szép dolog de hát biztosan úgy érzi, hogy megteheti és ez most így is van, de nem mindig lesz így. Nem bírnám elviselni ha hülyére venni. Adtam egy esélyt ennek az egész reménytelen akárminek aztán majd meglátjuk. Ha látom, hogy nincs értelme nem fogom zaklatni hosszú heteken keresztül és strapálni magam várni a lehetőségre ami aztán nem jön el.

- Biztos jogosan kéred ezt tőlem? - " De azért ne várakoztassál túl sokáig. "
Na igen. Én is valami ilyesmire vágynék. De ha meg kell szenvednem érte hát azt is megteszem csak aztán legyen az enyém. Mindent megfogok tenni, hogy bizonyítsak amennyire tudok és amikor csak tudok. ezt még soha senkiért sem tettem meg. Nem akadt még olyan lány az életembe aki ért volna annyit vagy akár szükség lett volna rá. Soha sem kellett bizonyítanom csak egy bizonyos helyzetben de hát az soha sem okozott gondot. Nem mondhatnám, hogy életem során túl sokszor kínzott a bizonyítási vágy és most is legyűröm majd valahogy.

- Kíváncsian várom. - Mondhatni el is várom, de mind ezt nem teszem szóvá inkább csak csendben bízom abban, hogy sor kerül rá és akkor majd meg tudom milyen mikor ez a cica dorombolni kezd. Mert hát én boldogan el tudnék játszadozni vele ha netalán arra vágyna és kipróbálni valami újat amiben már jó régen lehetett része.

- Ó valóban? - Természetesen nekem is vannak már bizonyos elképzeléseim de mindenek előtt az ő kívánságát szeretném teljesíteni ha tudom. Nem tudom mit forgat a fejében, de remélem nem lesz túl aljas húzás tőle, de ha mégis... Nos, ez a mi kettőnk játéka és mi hozzuk meg a szabályokat is. Már csak a kérdés, hogy mik volnának azok már csak, hogy fel tudjam rúgni őket előbb-utóbb ha arra kerül a sor, hogy meddig mehetek el és mi történik az után.

- Öhm, köszönöm. - Meglepett azzal, hogy megfogta a kezem, de jó érzés volt. Csak nem gondoltam, hogy ilyen is meg fog esni velünk a mai nap folyamán. Nem számítok tőle semmire. Így legalább könnyebben meg tud lepni. Igyekszem visszafojtani a nagy örömömet és csak kedvesen elmosolyodni majd kéz a kézben felsétálok vele az emeletre.

Tárgy: Re: Blanca & Adam 25.09.12 0:09

Elégül pocsékul érzem magam, hogy ezt teszem vele, de hát még alig ismerem és azt nem tudhatom, hogy neki ezzel most milyen szándékai is vannak, mert a legtöbb esetben csak úgy nem kapok szép szavakat ismeretlenektől. De ez az én hibám, hogy a történtek után szinte képtelen vagyok megbízni a férfi nemben.
- Csak azért, mert ha egy férfi bókol nekem, az általában hátsószándékkal teszi. - Nem akarok bele kezdeni a magyarázkodásba, hogy nekem csak eddig a szívtelen férfiak jutottak, akik csak azért voltak velem ilyen kedvesek, hogy ágyba vigyenek és, hogy azért pártoltam át a másik nemhez. Szeretnék hinni benne, hogy Adam nem olyan férfi, mint akikkel eddig találkoztam, de már semmiben sem reménykedek, hiszen akkor nem is fáj annyira a csalódás.
- Hm, nem tudom, hogy mennyire is az, de az örökké valóságig nem fogok várni. Ahhoz túl türelmetlen vagyok. - Legszívesebben már most elkezdeném faggatni, de egyelőre még várok, hát ha hamar eljön az a bizonyos idő, mikor mindent megtudhatok. Csak remélni tudom, hogy óvatos lesz azzal, amit mondani fog, mert nálam nagy jelentősége van a szavaknak. Amit már kimondtunk azt nem lehet vissza szívni, sem jóvá tenni.
- Csak aztán a végén, nehogy beléd eresszem a körmeimet. - Ha netalán úgy alakulna, hogy dorombolni fogok neki, akkor pár karmolása is számítson, elvégre a cicák ehhez értenek csak igazán. Emlékszek kislány koromban volt egy macskám, aki abban lelet a boldogságát, hogy behízelegte magát, aztán egy váratlan pillanatban belém karmolt. De azért még is csak megmaradnék a dorombolásnál, valahogy a hízelgés nem az én területem.
- Valóban, talán nem is olyan sokára szembesülni is fog velük. - Még mindig nem tudom, hogy meddig mehetek el, de most egy kellemes masszázsért bármit megadnék és különben is Adam ennyivel igazán tartózik ezek után nekem. Persze semmi sem kötelező és ha látom rajta, hogy nem akarja, akkor nem fogom erőltetni a dolgot. Ha már együtt fogunk aludni, az már a minimum, hogy megfogom a kezét és úgy vezetem be a szobámba. Beérve az szobámba elengedem a kezét, hogy az ablakhoz tudjak lépni, hogy behúzzam a függönyt, mert számomra csak zavaró tényező ilyenkor ha besüt az ablakon a nap. Persze még annyi fény szűrődik be, hogy ne lepje el a szobámat a teljes sötétség.
- Válasszál az ágy jobb vagy bal fele kell? - Végül is csak Adam a vendég, belém pedig szorult annyi illem, hogy megpróbálok a vendégemnek kedveskedni. Kibújok cipőmből, majd az éjjeli szekrényemhez megyek, ahova lepakolom a magamról levett ékszereket, mert azok csak zavarnak az ágyban. Akaratom ellenére is elmosolyodok, ahogy tekintetem ismét Adamra tér. Nem szokásom férfiakkal megosztani az ágyamat, sőt pláne nem ilyen röpke ismeretség után nem. De végül is mindketten álmosak vagyunk és abban nincs semmi rossz, ha együtt alszunk.
- Adam, kérlek mond, hogy nem horkolsz! - Ezt jobb idejében tisztázni, mielőtt egy hisztirohamba torkolna a közös alvásunk. Ha választott térfelet, akkor a saját felemre fekszek. Most valahogy az sem tud érdekelni, hogy ruhában feküdtem be az ágyba, csak végre pihenhessek egy kicsit, most ez minden vágyam.

Tárgy: Re: Blanca & Adam 01.10.12 19:37

- Akkor most kezdjem azt szajkózni, hogy én csak egy nyamvatt esélyt akarok tőled, hogy be bizonyítsam nem minden férfi egyforma és, hogy talán bennem nem csalódnál?! Valami ilyesmit szerettél volna hallani? - Szegezem neki a kérdést kissé már ingerülten, de nem tehetek róla. ennél jobban már nem tudom moderálni a viselkedésemet és mint tudjuk másra is oda kell figyelnem, mert tudom mennyire apróságokon múlhat és múlik minden. Ezt most valahogy nem akarom el szúrni. Nagyon kell az a bizonyos lehetőség és, hogy el érjem, hogy megbízzon bennem. Mert anélkül semmi esélyem, veszett ügy. Olyan furcsa - és persze hihetetlen - végre olyan nővel összefutni akit mikor megpillantottam nem az ágy volt az első asszociációm hanem, hogy tényleg mennyire gyönyörű. Az azonban változatlan... nem bírtam megállni, hogy mind ezt szóvá ne tegyem. egyszerűen muszáj volt, bár félő, hogy most - életemben - először pofára esem. Na ilyen még nem volt!

- Hanyagoljuk a témát ha kérhetem. - Elég kényes területté vált ez a helyzet és jobb volna kicsit jegelni a dolgot csak ameddig nem tisztázódik még egy-két apró részlet. Apró... Számtalan kérdésem volna nekem is amit talán nincs is jogom fel tenni, de még ha volna se tudnám, hogyan fel tenni. Szóval szerintem elég rossz időpontot választottunk ennek a témának. Nem volna túl tanácsos a saját akaratommal traktálni, de akkor én is kérek egy kis szabad teret, hogy lélegezni tudjak. Úgy vélem immár mindkettőnknek volna min elgondolkodnia és én szeretnék is még mielőtt valami meggondolatlanságot csinálnék, amivel sikerülne örökre el vágnom magam tőle.

- Arról nem esett szó, hogy ez a cica vadóc is?! - Fogalmam nincs milyen egy macska vagy is hát, hogy hogyan viselkedik. Soha sem volt, de még csak nem is hiányzik. Nem vagyok túl állatbarát... Semmilyen értelemben. Talán ezért van az, hogy eddig engem csak két lábon járó - na jó, olykor négyen is, de többnyire kettő - cicák karmoltak meg, de csúnyán és még csak ki sem érdemeltem igazán.
- Vethetek egy pillantást a körmeidre? - Általában egy nőnek sem szoktam a körmeit nézegetni, de most kivételt tennék ha meg engedi. Úgy mond, felmérem a terepet.

- Nos, hát rendben. De azért ne táplálj magadban hiú ábrándokat. - Szó sincs róla... Jelen pillanatban mi sem tenne boldogabbá mint hogy örömet szerezzek neki, de azért mégis van egy pont amit nem vagyok hajlandó át lépni és sokféleképp meglehet közelíteni. Meglátjuk ő vajon melyik utat választja?! Igazán nem szeretnék neki csalódást okozni és kevés olyan dolog amire neki nemet tudnék mondani, de azért akad olyan is és ezt általában a nők tökéletesen el tudják találni, bár csak másban is ilyen profizmussal rendelkeznének.

- Hmm, legyen a jobb. - Nem is kérdés, hogy nekem az ágynak azon fele kellene amelyiken ő tartózkodik, de erre most még semmi esélyt sem látok, szóval kénytelen leszek beérni ennyivel, egyelőre. Nem fogom fel adni és bízom az élet apró meglepetéseiben amik még akár örömet is szerezhetnek.

- Nem tudok róla. Az eddigiekben még nem volt rám panasz. - Elfojtom nevetésem majd biztosítom arról, hogy mellettem még akár nyugodtan is lehet aludni ha arra vágyik. Mindegy, a lényeg, hogy azt velem teszi.
Kérdezés nélkül kapom le magamról a felsőm. Gondolom nem fogja zavarni ha már a saját neméhez vonzódik... Én pedig utálok minden gönccel magamon aludni, de azért mégis csak tekintettel leszek arra, hogy most nem otthon vagyok és nem is adott a helyzet ezért a nadrágomat magamon hagyom és úgy fekszem le Blanca mellé. Nem igazán vagyok hozzászokva az ilyesmihez. Egy nővel alszom mégsem kellene közelednem hozzá. Mind addig ez nem is okoz gondot ameddig fent vagyok, de ha el alszom...? Úgy már nem tudom garantálni!

Tárgy: Re: Blanca & Adam 02.10.12 4:45

Szóhoz sem tudok jutni. Nem gondoltam volna, hogy Adam ezt az egészet ennyire komolyan veszi. Mind eddig abban reménykedtem, hogy ez is csak egy amolyan múló szeszély, amit a fejébe vett, de be kell látnom, komolyabban gondolja, mint valaha is hittem volna. Azt hiszem nem is kell mondanom, hogy mennyire csapdában érzem magam, hiszen tudja, hogy a saját nememhez vonzódok és még is ezt teszi velem.
-Nem, egyáltalán nem ilyet szerettem volna hallani. Adam, ebbe nem kellene bele kezdenünk, mert valakinek a végén nagyon fájni fog. - Abban az esetben fog nekem fájni, ha közel engedem magamhoz és még sem képes bebizonyítani, hogy nem minden férfi egyforma, viszont neki meg akkor fog iszonyatosan fájni, ha még esélyt sem adok neki, hogy bizonyítson. Félek neki esélyt adni, Adam nagyon is helyes pasas, bárkit megkaphatna. Eddig mindig az ilyen nőcsábász egyedekkel volt dolgom, akik miatt inkább úgy döntöttem, hogy jobb nekem a saját nememhez vonzódni.
- Rendben. - Legyen úgy, ahogy Adam akarja. Végül is ha valamit nem akarok elmondani nekem, akkor úgy sem fog. Bármilyen meglepő, de nem szeretnék veszekedni vele, igaz nem is olyan rég ismertem meg, de valamiért még sem akarom felhergelni.
-Oh, sajnálom, azt hittem, hogy ezzel tisztában vagy. - Valamilyen szinten mindig is vadóc voltam, ha nem lennék az, akkor ma nem is találkozhattunk volna. Gondolom már első rá nézésre sem azt a vissza fogott lányt lássa bennem, hanem egészen mást, amit még én sem tudok.
- Csak tesésk.- Mind két kezemet felmutattam neki, hogy szembesüljön körmeimmel. Körmeimen francia manikűr pompázik, és nem mellékesen nem műkörmöm van, sosem szerettem a mű körmöket.
- Nem szokásom hiú ábrándokat táplálni. - Nem ismer eléggé ezért ezt nem is tudhassa, de talán lesz ideje rájönni. Őszintén nem tudom, hogy mennyi időt akarna rám pazarolni, de előbb vagy utóbb úgy is be fogja látni, hogy ennek semmi esélye és feladja. Mindenki feladja.
- Én sem szeretnék rád panaszkodni, de ha nem hagysz aludni, akkor gyorsan a padlón végzed. - Hatalmas vigyorommal a képemen közlöm vele, majd hasra fordulok, fejemet pedig jobb irányba fordítom, hogy ha netán lenne Adamnak még hozzám pár szava válaszolni tudjak. Bár ez elég érdekes lesz, általában ha az alvó társam felé nézek, akkor szőke hajkorona köszön vissza, talán elment az eszem, hogy egy férfival osztom meg az ágyamat.

Tárgy: Re: Blanca & Adam 05.10.12 15:32

- Akkor mégis mit szerettél volna hallani? Ismerjem el, adjak igazat neked? Tényleg ezt akarod? - Más esetben talán még meg is tenném anélkül, hogy érdekelnének a következmények, de ez most annyiban más. Nem értem. A maga igazát szajkózza, de legbelül még is azt szeretné hinni, hogy nincs igaza. Akkor most hogy van ez? És ne kezdjem el az esélyeket latolgatni " mert valakinek a végén nagyon fájni fog ". akkor mégis mit tegyek. Nem vagyok már az a tehetetlen kisgyerek és az utóbbi időben igen csak meg ingott a tűrőképességeim határa. - Kedves, hogy aggódsz Blanca, de tudod én már hozzászoktam, hogy fáj... - Nem kell már bemutatni a fájdalmat. Volt már egymáshoz szerencsénk jó néhányszor és kezdem azt hinni, hogy valamiért engem különösen kedvel.

- Köszönöm. - Van egy olyan érzésem, hogy az idő múlásával egyre több olyan téma lesz amit jegelni kell, de vajon meddig lehet ezt így folytatni? Előbb-utóbb valakinek úgy is beszélnie kell. Nem lehet a végtelenségig semmi se halogatni és csendben várni. A hallgatás is tud őrjítő lenni ha esetleg még nem jött volna rá majd rá fog. Én már tudom és jól tudom ezt másokkal is érzékeltetni. Olykor még élvezem is.
- Hát ez tényleg tudna fájni... - Felszisszenek már csak a látványtól majd kacsintok egyet és el engedem a kezét. Szerencsére ma biztosan nem fogjuk egymást megismerni testközelből, legalább is bízom benne. ezekkel tudna csak igazán fájdalmat okozni nekem. Minden mást el tudnék viselni - de ezt ne - de a karmolászást valamiért mostanság elég rosszul tűröm. Provokálni pedig nem érdemes, mert én is tudok fájdalmat okozni a legkisebb erőfeszítéssel is.

- Megígérem, hogy jó fiú leszek ős úgy is fogok viselkedni... ameddig azt akarod... - Utóbbi szavaimat egészen halkan ejtem, de azért ha figyelt még hallhatta. Ha úgy akarja még meg is fordulok és még csak rá sem nézek, bár nem ehhez vagyok hozzászokva. Ha most engednék a csábításnak - amit nem tehetek meg - akkor ennél jóval közelebb húznám magamhoz, át ölelném és úgy ringatnám álomba.

Tárgy: Re: Blanca & Adam 06.10.12 2:41

Becsukom szempáromat, majd felsóhajtok. Tágra nyílt szempárral nézek Adamre, nem is kétséges nagyon megnehezíti a kettőnk dolgát.
- Adam ez kezd egyre nevetségesebb lenni. Alig ismerjük egymást, ezért nem hiszem, hogy ez a legmegfelelőbb pillanat, hogy ilyen dolgokról beszéljünk. Egyáltalán nem tudom, hogy mit akarok, de az már biztos, hogy neked nem fogom megmondani, hogy mit tegyél. - Kezdem egyre jobban feszélyezve érezni magamat. Nagyon arrafelé haladunk, hogy össze vesszünk és ha ezt a témát most azonnal nem függesszük fel, akkor nagy esélyt látok rá, hogy olyan hirtelen megszűnjön a mi kapcsolatunk, amilyen hirtelen elkezdődött.
- De nem akarom, hogy miattam fájjon. - Néha nagyon is kőszívű tudok lenni és olykor igen is abban lelem örömömet, hogy másoknak fájdalmat okozok, de Adamnek nem szívesen okoznék fájdalmat, hiszen nem szolgált rá, semmit sem tett azért, hogy kiérdemelje, hogy fájdalmat okozzak számára. Nincs szándékomban, de talán akaratlanul is fájni fog neki, amit vele merészelek tenni, pedig egyáltalán nincs bántó szándékom felé.
- Ha jól fogsz viselkedni, akkor nem fogom használni. - Nem szándékoztam bele mélyeszteni körmeimet, valahogy az nem az én stílusom. Inkább szavakkal szokásom másoknak fájdalmat okozni, hiszen attól nem piszkolom össze a kezemet és a szavakkal okozott sebek tovább megmaradnak elménkben. De távol álljon tőlem, hogy bármilyen módon is okoznék neki fájdalmat.
- Ez esetben azt hiszem, hogy meg tudunk osztozkodni az ágyon. - Próbálok úgy tenni, mint ha meg sem hallottam volna, amit halkan ejtett ki, pedig nagyon is hallottam, de nem akartam rá reagálni, mert szerintem abból semmi pozitív sem sülne ki, ha az ágyban fekve kezdeném el provokálni.
- Jó éjt Adam. - Közelebb férkőzve hozzá lehelek arcára egy puszit, ami a jó éjt puszi kategóriába tartózik nálam. De gyorsan vissza vonulót is fújok és vissza térek a saját térfelemre. Túl fáradt vagyok már szinte mindenhez, ezért becsukom a szempáromat és várom, hogy az álom manók végre rám találjanak.

Tárgy: Re: Blanca & Adam 06.10.12 17:05

- Remek. - Vonom meg szemöldököm. Mégis mit mondhatnék? Az lesz a legjobb ha semmit sem mondok és talán nem is kellett volna, de már nem tudom visszaszívni és nem is akarom. Így legalább most már ő is tudja.
Részben igaza van... Ez már tényleg nevetséges és ha tudná milyen közel jár az igazsághoz? Amit én művelek az a nevetséges teljes egészében. Hajhászom az elérhetetlent. elég szar érzés be látni, hogy olyan is létezik számomra, hogy elérhetetlen, de akármilyen meglepő nálam is van egy pont egy bizonyos pont, amin túl nem vagyok hajlandó tevékenykedni és különben is ha nem sikerül akkor legalább úgy rá jöhetek, hogy nem is érte meg igazán.

- Azért neked kell tenni... - Nem szeretne nekem fájdalmat okozni? Nos, ezt örömmel hallom. De mint tudjuk nem a tettekkel lehet a legnagyobb sebet ütni valakin. Olykor a szavak is igen súlyosak és vészterhesek tudnak lenni. Ha valóban azt szeretné, hogy ne fájjon, akkor tegyen valamit ellene. Tartok tőle ez ellen én nem tudok mit tenni. Megvan kötve a kezem.

- Hát ez érdekes. - A nők általában külön élvezetet fordítanak arra, hogy körmeikkel kínozzák a másik nemet és ez a viselkedéstől totálisan független. Soha sem volt rám panasz és csak látta volna a hátamat néhány héttel ez előtt. Talán csak bosszú volt az őrök ellen és csak én sétáltam bele a csapdába, de szeretném azt hinni, hogy ez nem így van és, hogy ennek egészen más oka van. Egy biztos, ha rajtam múlik akkor azok a körmök be húzva maradnak, mert én tuti nem fogom őket harcba hívni vagy arra kérni, hogy használja.

- Igazán nagylelkű... - Mondhatni az ellentétem ugyan is én képtelen vagyok osztozkodni ami egyszer az enyém az az enyém és szeretem mindig maximálisan ki venni a részem a dologból. Az, hogy ha valaha is valakivel megosztottam az ágyam az csak is önös célt szolgált és nem bírt különösebb jelentőséggel. Csak, hogy ez úttal fordított helyzetben találtam magam szóval jó lesz módosítani kicsit a technikán, mert könnyen és gyorsan padlót foghatok.

- Jó éjt. - Nem hittem volna, hogy valaha is ilyet mondok majd, de olyan kis édes volt ezzel a jó éjt puszival csak... a pillanat hevében viszonoztam, mert tudtam, hogy ha most nem teszem meg később már nem lesz ugyan az. Szerencsére nem történt semmiféle balesetnek minősíthető dolog ő pedig azonnal el hajolt és vissza bújt a saját térfelére. Jó végre ismét úgy aludni, ahogy kedvem tartja nem pedig úgy, ahogy a hátamnak a legjobb. Nem mondom, hogy szokatlan... Mondhatni már megszoktam, hogy igen gyakran éjszakázom házon kívül valaki másnak az ágyában egy egészen más testhelyzetben. Ebből a tekintetből talán furcsa, de elviselhető. Nem tudom, hogy hogyan tovább vagy, hogy mi lesz ez után. Most csak aludni szeretnék. Akármilyen meglepő, de azért vagyok itt és nem másért. Aztán ráérünk el dönteni, hogy mi legyen mikor fel keltünk és, hogy egyáltalán legyen-e legközelebb. A bal felemre fordulok és a kezemet Blanca derekára csúsztatom. A megszokás hatalma, de vajon ezzel most mit tettem?

Tárgy: Re: Blanca & Adam 09.10.12 12:47

Veszek egy mély levegőt, utána pedig inkább meg sem szólalok, próbálom magam lenyugtatni, mert nem akarok olyan dolgokat Adam fejéhez vágni, amit később nagyon is megsajnálnék. Túl korai stádiumban van a mi kapcsolatunk és nem hiszem, hogy képes lenne túlélni azt, ha már az első nap vérig sértsük egymást. Alapjába véve eléggé kedves és nyitott személyiség vagyok, de ha valaki máshogy akar barátkozni, mint ahogy most Adam, egyszerűen bepánikolok, persze ennek ahhoz is köze van, hogy a múltban csak rossz tapasztalataim voltak és csak csalódtam a férfi nemben, ezért gyanús nekem az ha egy férfi közeledni mer.
- Annyit megígérhetem, hogy megpróbálok óvatos lenni. - Ennél többre már tényleg nem fussa. Alig egy napja sem, hogy ismerem, de valamiért úgy hiszem, hogy hosszú barátság elé nézünk, mert az eddigiekből sikerült leszűrnöm, hogy eléggé hasonló személyiségünk van. Ameddig Adam nem okoz nekem fájdalmat, addig nekem sincs semmi okom arra. Persze, a tettek és a szavak is tudnak olykor nagyon fájni, de óvatos szeretnék lenni minden téren.
- Érdekesnek tartod? - Ahogy feltettem kérdésemet úgy jelent meg egy apró mosoly arcomon. Nem szokásom vadulni, harapni, karmolni. Inkább a finom módszerek híve vagyok, elvégre képes vagyok rosszul lenni a vér látványától, ezért érhető, hogy mást nem szívesen sebzek meg.
- Emlékezzél szépen vissza, már a találkozásunk első pillanatában mondta, hogy el sem tudod képzelni, hogy mennyire vagyok nagylelkű. - Sejtelmes mosolyomtól ívelnek felfelé ajkaim. Ha egy kicsit is figyelt rám akkor, - már ha nem kalandozott el fantáziája, vagy tekintete rajtam - akkor remélhetőleg még mindig elevenen él emlékeiben minden egyes szavam. Ahogy a takaró alá bebújok, elkap az a mámorító érzés, amit az ágyam melegség és kényelme képes kiváltani. Elmosolyodok, ahogy viszonozza a jó éjt puszimat, de hogy véletlenül se értsen félre, ezért vissza is megyek a térfelemre. Fél álomban vagyok már, de érzem, hogy Adam keze derekamra talált, de nem zavart, különben is túl fáradt vagyok már ahhoz, hogy elutasítsam közeledését, elvégre semmi rosszat nem művelt. Eléggé rossz alvó vagyok, ezért pár óránál többet nem is szoktam aludni. Amint kinyitottam a szemem tudatosult bennem, hogy már sötét van a szobámba, akkor már este felé járhat az idő, ha már a nap sugarak nem világítanak be az ablakomon. Kellett pár másodperc, hogy észhez térjek és rájöjjek, hogy ki lehet az, aki átölel. Magamban elmosolyodtam, ölelő kezére csúsztattam a sajátomat, de felkelni nem mertem, nehogy Adam álmát megzavarjam, ha még alszik.

Tárgy: Re: Blanca & Adam 11.10.12 18:47

- Annyit megígérhetek, hogy megpróbálok ennyivel is megelégedni. - Bár közel sem lesz annyira könnyű mint ki mondani volt vagy akár végighallgatni esetleg el hinni. Így most már kicsit bánom, hogy nem tudok mindig uralkodni magamon, amikor kellene, de igyekszem bizonyos korlátokat szabni önmagamnak és azokon belül mozogni, hogy véletlenül se tudjam megbántai, mert azt szeretném most a legkevésbé. De van, hogy csak már akkor tudatosul bennünk, hogy mit is mondtunk vagy tettünk amikor már megtörtént és egyértelműen késő. Én pedig nem szeretnék elkésni és nem is fogok. Nagyon akarom ezt a nőt és nem bocsátanám meg magamnak ha elszúrnám és az én hibáim közé sorolandó lenne a kudarc.

- Igen, de ha nem tévedek akkor erről most bővebben nem szeretnénk beszélgetni?! - Mert mind tudjuk, hogy mely kérdés következne: Vajon mi történne akkor ha nem viselkednék jó fiúként, de mégis a jó ízlés határait követném? Talán visszautasítana, sőt talán még ki is borulna és mindennek vége szakadna még mielőtt bármi is elkezdődhetett volna kettőnk között... Esetleg az is megtörténhet, hogy nem utasít vissza és rá jön, hogy tévedett vagy, hogy talán hibát követett el én pedig kapok egy ragyogó lehetőséget és nem okoznék csalódást. Szép ábrándok. Eddig én döntöttem el, hogy ki jöhet szóba és, hogy kivel állok szóba, hogy ki részesülhet egy nagyszerű lehetőségben. Most fordult a kocka és én nem tehetek semmit és ez őrjítő.

- Emlékszem már... - Nem azért mondom, mert ezt kell és mert neki ezt kell hallania, hanem mert úgy vélem, hogy mindent tudok amit tudnom kell és mindenre emlékszem amire kell. Bár nem tagadom még mindig fáradt voltam azért próbáltam rá figyelni és a szavaira is nem csak a feszes fenekére és a kerek melleire, de azt sem tagadom, hogy rájuk sokkal könnyebb volt összpontosítani.
Nem vagyok túl mélyen alvó típus és már hozzá szoktam, hogy általában valaki van mellettem, valakinek kell lennie mellettem. Mint mondtam nem alszom valami mélyen ezért minden kis neszre hajalmos vagyok fel ébredni és ki nyitni szempáromat. Arra lettem figyelmes, ahogy Blanca az enyémre csúsztatja kezét. Puha bőre siklására ébredtem fel és mondhatni gyorsan bevillantak a képek. Arról fogalmam sincs, hogy mennyi lehet az idő, de már sötét van. Igyekszem nem mocorogni, nem tudom fent van-e már vagy, hogy csak valamit álmodik azért fogta meg a kezem vagy csak simán zavarja. - Ha zavar, akkor elveszem a kezem... - Végül nem bírtam ki és halkan megszólaltam. Olyan halkan hogy ha fent van meghallja viszont ha alszik ne tudjam felkelteni vele, legalább is ebben bízom.

Tárgy: Re: Blanca & Adam 14.10.12 21:35

Nem kellene most ilyenekről beszélnünk, talán sosem kellene, de nem akarok együtt élni azzal a marcangoló érzéssel, hogy mi lett volna ha...
- Nem, mint ha lenne más választásod. - Pimasz mosolyommal nézek rá. Adam olyan férfinak tűnik, akinek mindig van választása, de most pont bele botlott egy olyan esetben, ahol nem ő az aki, bármiről is választhat. Nem túlzás azt hiszem, ha úgy hiszem, hogy innentől már csak minden rajtam múlik, én pedig sosem bírtam a döntésekkel járó súlyt, tekintve, hogy eddigi életem során, mindig csak rossz döntéseket hoztam. De ezek a hibák végett vagyok az, aki vagyok és azt cseppet sem bánom, hogy ilyen lettem. Biztos vagyok benne, hogy mások nem ezt várják el tőlem és nem tudok mindenkinek megfelelni, de nekem bőven elég, ha magamnak megtudok.
- Nem tévedsz. Tényleg nem, mert a végén oda jutnánk, hogy egymással osszuk meg a szexuális élményeinket és még olyan bensőséges viszonyban nem vagyunk. - Mindenki tudja, hogy a nők szeretnek karmolni, vagy akár harapni aktus közben, én pedig az a kevesek közé tartozok, akik nem durvulnak. Szeretem ha gyengéden bánnak velem, cserében én is érzékien bánok a partneremmel. De már Adammal így is a témáinkkal feszegessük a jó ízlés határait, pláne, ha egy ilyennek állnánk elő.
Utolsó szavait hallván fog el az álmosság. Jobbnak találtam csendben lenni és nem folytatni tovább a beszélgetést, elvégre arra akkor is ráérünk, ha felkeltünk. Szeretnék aludni, bár valamennyit csak-csak sikerült, de azért még sem tudok olyan mélyen aludni, ha valaki mellettem van. Nem mint ha zavaró tényező lenne, de még is csak feszélyez valamilyen szinten a jelenléte, főleg, hogy keze a derekamon pihen.
-Ugyan Adam, ha zavarna, akkor már rég le löktelek volna az ágyról. - Halkan, álmos érdes hangon szólalok meg, miközben végig mosolygok közben, de ezt a sötéttől nem láthassa na meg attól, hogy háttal vagyok neki, ezért megerőltetem magam és megfordulok, hogy vele szembe lehessek, nem mint ha látnánk egymást, de jobban szeretek szemtől szemben lenni azzal, akivel éppen beszélek.
-Ugye nem rugdostalak meg álmomban? - Kezdek tapogatózni a sötétben, azt hiszem megtaláltam a mellkasát, mert onnan kezem egészen lejjebb vándorolt a hasa irányába, majd egy gyors kanyarral felcsúszott kezem derekára, még mielőtt bármi másba kapaszkodhattam volna bele.

Tárgy: Re: Blanca & Adam 16.10.12 21:48

- Kedves, hogy emlékeztetsz, de nyugi... Nem fogom elfelejteni. - Húzom el a számat a mondat végén. Ehhez valahogy nem tudnék vigyorogni ha akarnék se. Ahogy azt elfelejteni se, hogy itt most nem én osztom a lapot... és ha netalán mégis megtörténne tudom, hogy lenne aki emlékeztetne. Így talán jobb ha észben tartom a dolgokat és megpróbálok azok szerint cselekedni, de remélem nem lesz mindig minden az orrom alá dörgölve és a szememre hányva, mert azt nagyon nem szeretem! És ha én tiszteletben tudom tartani az ő akaratát, akkor úgy vélem, hogy ennyit én is elvárhatok viszonozásképp! És csendben el is fogom várni és ha jó megfigyelő észre fogja ezt venni.

- Egyébként sem kell aggódnod... Nem hoznak lázba a leszbikus nők... olyan szinten. Ha csak nincs valami pikáns részlet, amiről tudnom kellene mielőtt bármibe is belevágnék. - Hát meg kell mondjam láttam már ezt-azt... egy-két érdekességet... amikről tulajdon testem is árulkodhat egy-két ponton, bár meglehet a hátamat még nem látta. Karmolás, harapás, erőszak... Mi jöhet még? Értem én, hogy mindenki másra gerjed, de azért ezen kívül nem sok alternatívát ismerek még... és fogalmam sincs, hogy Blanca-nal mi a helyzet?! De az újdonság varázsa legyűrhetetlen.

- Ezért? Ennyiért? - Valahogy most még ezen sem tudok csodálkozni. Álmosan még mindig behunyt szemmel kérdezek vissza.
Hiszen nem is csináltam semmit... és ha még mindig az ágyában vagyok mellette, akkor ezt jelenti, hogy még csak nem is horkoltam és nem bántottam. Szerencsére nem is voltunk abban a testhelyzetben, mert már előfordult, hogy reggelente tudatták velem, hogy igen ingerültnek tűntem álmomban...

- Nem, nem hiszem. De ha mégis... hát nem elég erélyesen ahhoz, hogy felébredjek. - Megkönnyebbülés végre hosszú hónapok után mindenféle felszisszenés nélkül a hátamra feküdni és még ha fájni is most akkor is megtenném. Kezemet az övére csúsztatom majd gyengéden cirógatni kezdem. Ezért még csak nem fogok szorulni és tudja mi a dolga ha valami nem tetszik. Bár az ágyból kitessékelős dolgot nem javasolnám, mert ha én esem gondoskodni avagy kezeskedni fogok arról, hogy ő se maradjon teljesen sértetlen.

Tárgy: Re: Blanca & Adam 17.10.12 3:38

Most biztosan annyira faragatlannak tűnhetek a szemében, pedig csak reális vagyok. Nem akarom, hogy olyan dolgokba élje bele magát, amik soha sem fognak valóra válni.
- Ahogy én sem. -Már csak azért is vissza szólok, hogy az enyém legyen az utolsó szó, mindig így volt világ életemben és nehezem viselem el, ha másé az utolsó szó joga. Sosem voltam könnyű eset, mint ahogy Adam is láthassa, de ha szereti a kihívásokat, akkor egy eléggé érdekes barátság elé nézhetünk. Már ha lesz annyira elszánt, hogy rászánja magát, hogy jobban megismerjen.
- Szóval nem hozlak lázba? - Még szép, hogy próbálom kiforgatni szavait. Akár elkezdhetném provokálni, de kötöttem magammal egy képzeletbeli egyességet arról, hogy megpróbálok jó kislány lenni a közelében és semmilyen módon sem vonni kétségbe férfiasságát, mert még a végén hamar alatta találnám magam. Csak ott a bökkenő, hogy már jó régen nem voltam együtt férfival, - hm, talán már pár éve biztosan nem - mióta hatalmasat csalódtam egy olyan férfiban, aki közel állt hozzám, mint érzelmileg, mint testileg egyaránt. Neki lehet megköszönni, hogy most itt tartok. Rettegve fogadok minden közeledést, amit a hím nemű egyedek felém tesznek és a női társaságban lelem örömömet.
- Nem, dehogy. Akkor küldenélek padlóra, ha a kezed elkalandozna. - Mondhatni, hogy a derekam az még semleges terület, azért nem akadok ki, hogy ha megfogja. De azt hiszem megértett annyira az eddigi beszélgetésünk során, hogy nem fog semmit sem csinálni meggondolatlanul.
- Akkor nem is kaptál ízelítőt a vendégszeretetemből. - Rossz alvó vagyok és előfordul, hogy kezem - lábam jár alvás közben, de úgy látszik, hogy most Adam nem tapasztalta ezt, aminek persze örülök, mert nem akarok neki szánt szándékkal fájdalmat okozni. Kissé zavarba ejtő, ahogyan kezemre teszi kezét, és cirógatni kezd, ezért is próbálok amolyan menekülő utat találni. Keresztül mászok rajta. Majd az ablakhoz lépve húzom el a sötétítő függönyt, de csak résnyire, hogy meggyőződjek arról, hogy milyen napszak van. Össze ráncolt homlokkal veszem tudomásul, hogy már este van, nem is tűnt fel, hogy ennyit aludtunk.
- Gratulálok már este van. - Lépek vissza az ágy mellé, felkapcsolom a kis lámpámat, hirtelen ez is túl sok fény a sötétséghez képest, de lassan megszokja a szemem ezt a halovány világítást. Újból lehuppanok az ágyra Adam mellé.
- Eleged van már belőlem, vagy esetleg szeretnéd velem tölteni a nap többi hátra levő részét is? Ha igent mondasz, akkor kénytelen leszek elkápráztatni téged a főzési tudományommal, mert én már majd éhen halok. - Halványan rámosolyodok, fejemet pedig kérdőn oldalra döntöm. Innentől már csak rajta áll a döntés, hogy távozik, vagy marad remélve, hogy nem kap ételmérgezést.

Tárgy: Re: Blanca & Adam 29.10.12 11:28

- Jó... most, hogy végre mindketten tökéletesen tisztában vagyunk a tényekkel, akár jegelhetjük is a témát, nemde? - Jól tudom nem most hallottam erről tőle utoljára, épp ezért kértem, hogy legalább csak egy időre jegeljük a témát. Az sem érdekel ha így ismételten az övé lesz az utolsó szó, de azt már nagyon nem szeretem ha valamit folyton az orrom alá akarnak dörgölni és félő, hogy Blanca is valami ilyenre készült volna. Nos, a memóriám kiváló egészségnek örvend így egész biztosan nem fogom megfeledkezni erről az aprócska részletről és ha mégis..., de nem. Az valósággal lehetetlen még a közelében is. Csak remélhetem, hogy idővel ez megváltozik. Addig is felpezsdítő, hogy valaki ellent is mer mondani. Túlságosan hozzá vagyok szokva ahhoz, hogy minden és mindig úgy történik ahogy én akarom. Akármilyen hihetetlen, de ebbe is bele lehet unni. Olykor olyan érzetet kelt bennem mintha ezzel azt akarnák közölni, hogy mennyire tesznek az egészre, már pedig én akarom, hogy akarja.

- Ezt is akartad, nem? - Hát így... Nem szép dolog tőle ennyire ki forgatni a szavaimat, de ezt ő is tudja. Viszont én nem fogom váltig tagadni az elhangzottakat és azt mondani, amit hallani szeretne. Valamit valamiért kislány. Azt kérte, hogy bírjak magammal és én pontosan ezt teszem. Ez persze nem azt jelenti, hogy egy óvatlan félreérthetetlen mozdulattal nem tudna visszafordítatlanul és visszautasítatlanul lázba hozni. De félő, hogy az megint csak rossz véget érne. Előbb még meg kell tudnom ezt-azt róla...
Fogalmam sincs arról, hogy miként reagálna a közeledésemre... Talán totálisan ki bukna, azt pedig nem akarhatom. Elképzelésem sincs arról, hogy valójában mi is történhetett... Mi késztette erre az egyértelműen elhamarkodott döntésre.

- De hát nem teszi... Tudom hol a helye. - Pontosan. Azt is mondhattam volna, hogy tudja hol a helye, de hát én irányítom.
Egyébként pedig megköszönhetném a belém vetett bizalmát! Nem vagyok egy mocskos állat aki csak úgy gondol egyet és gusztustalanul taperolni kezdi. Ha ezért pártolt át a női nemhez azt pedig tudom érteni, de nem tudok beletörődni.
- A vendégszeretet nálad abból, hogy meghívsz embereket a lakásodra aludni majd álmukban jól megrugdosod őket? - Az igen. Nevetek fel halkan. Érdekes elmélet, de el tudnám képzelni... Csak, hogy nem épp róla.

- Gratulálok. Ma már másodszor mászol keresztül rajtam. - Nem tudom ez miért van. Az is lehet, hogy ez valamiféle különösebb élvezettel tölti el. Én már tényleg nem tudom, hogy mit gondoljak ezért inkább csak türelmesen figyelek és várok. Várom az árulkodó jeleket.
- Azt mondtad főzési tudományoddal? - Kérdőn és gyanakodva pislogok rá. Nem biztos, hogy ez olyan jó ötlet, legalább is én nem tartom annak... - Konyhatündért akarsz játszani? - Tény ami tény. Szívesen tölteném vele a napom hátralévő részét is, de ahhoz miért kell, hogy a konyha is párosuljon? Nem rendelhetnénk inkább valamit? Rossz élményeim vannak arról, hogy mi történik mikor egy nő, de legfőképp az eddigi barátnőim elakartak kápráztatni konyhabeli technikájukkal. Miután már a konyhapulton feküdtek nem volt gond, ment a dolog, de előtte és utána... Azt inkább hagyjuk.
- Na és mi lesz ha nem ér ki időben a mentő? - Mint mondtam elég rossz tapasztalatoknak örvendek és gondolom senkinek sem hiányzik még egy efféle kellemetlen élmény. Persze, ha tényleg jól kiismeri magát a konyhában nem állom akadályát...

Tárgy: Re: Blanca & Adam 01.11.12 6:38

Annyi mindent szerettem volna még vele közölni, de most még is magamba fojtom a szót, előfordul, hogy néha nekem kell engednem, mint most is. Veszekedésekben pedig legyőzhetetlen vagyok, addig tudom csűrni, facsarni a szavakat, hogy nekem lesz mindig igazam, még ha nem is volt. Nem tűröm, hogy másoknak legyen igaza, ezt fogjuk rá az elkényeztetett nevelésemre, ami végett lettem ilyen, akaratos, öntelt, önfejű és nem mellékesen kissé beképzelt, de tökéletesen tisztában vagyok a tesi adottságaimmal, gondolom most Adam is azért van velem, mert tetszik neki a látvány, amit belőlem lát, még ha nem is mutogattam magam neki, sőt eddig édes keveset látott belőlem.
- De, persze jegeljük... - Egyezek bele, még mielőtt a levegő fagyossá dermedne kettőnk között.
- De ezt akartam, legalább nem kell a közeledésedtől tartanom. - Valahogy nem hiszem el ezt az egészet, úgy érzem, hogy Adam szavai nem teljesen voltak őszinték, ezért is próbálom provokálni, de most nem tettekkel, inkább szavakkal. Mintha csak a sötétben tapogatóznék, próbálom kiismerni, de félő, hogy olykor neki megyek majd a falnak és fájni fog.
- Ennek örülök.- Mit is mondhatnék? Köszönöm Adam, hogy kordában tudod tartani a kezdet és nem taperolsz? Inkább ezt a témát is zárjuk, mert a végén mindkettőnk számára túl zavarba ejtő lesz.
- Nem az csak a ráadás. - Csak elnevetem magam a mondandóm közepén, mikor újra meg tudok szólalni folytatom.
- Nem szándékosan rugdosok, különben sem tudom, hogy álmomban mit művelek, szóval inkább örülj annak, hogy épségben megúsztad a velem való alvást. - Keltek már fel jajveszékelve is, mert rúgásom tökéletes helyre talált be, amúgy pedig tényleg nem tudom, hogy miért rugdosok, csapkodni is szoktam, de azt viszonylag ritkábban.
- Van valami problémád vele? - Abba hagyva a sötétbe való tekintést fordulok vissza az ablaktól, egyenesen Adam szemébe nézve. Csak egy szavába kerül és abba hagyom, mindössze a taxiból is gyorsabb volt a kiszállás, ha végig másztam rajta és most is az ágyból kikelés. Szeretem a rövidebb utat választani.
- Igen, azt mondtam. - Össze ráncoltam homlokomat, amikor észre vettem, hogy Adam milyen szemekkel nézett rám, egyből kiolvastam tekintetéből, hogy semmi jót nem sejt, vagy nem hiszi el, hogy képes vagyok bármit megcsinálni úgy, hogy nem gyújtom fel a házat.
- Oh igen, gondoltam segíthetnél, ketten tán valamit össze tudunk hozni, vagy ha nem akarsz velem főzőcskézni, akkor akár rendelhetnék is valamit, vélemény? - Nem hiszem, hogy túl sok kedve lenne velem ügyetlenkedni a konyhában, de azért még is csak megnézném, hogy ott hogyan mozog.
- Nem hiszem, hogy mentőt kellene majd hívni, de ha gondolod és ha ez téged megnyugtat, akkor elárulom, hogy bevetném a szájból szájba lélegeztetős trükköt. - De inkább ilyenekre nem is gondolok, hogy mentőt kelljen hívni hozzá, annyira rossz nem vagyok a konyhában!

Tárgy: Re: Blanca & Adam 10.11.12 18:42

- Te tartasz tőlem? Ez most komoly? - Csak tart vagy fél is valamilyen szinten? Nekem mindegy, nekem most. Jelen körülmények között különösen nem. Hiszen még csak hozzá sem értett. Különösen tisztességtudó voltam, nem miért mire fő van most ez? Amióta tudatta velem, hogy mi a helyzet minden egyes szavamat és tettemet kétszer is megfontolom még mielőtt ki bukna belőlem vagy megmutatkozna. Tényleg nem akarom megbántani, mert úgy soha sem lesz képes megbízni bennem, pedig valahol legbelül nagyin ezt szeretném el érni...., hogy bízzon bennem, egy férfiban végre. Nem tudnám bántani, de csak nem hiszi ezt rólam, hiszen ha meg akartam volna erőszakolni azt már rég megtehettem volna.

- Akkor mégis miből áll az alap? - Most inkább nem kezdeném el azt szajkózni, hogy mennyire a tetszésemre van mikor nevetni látom... Kicsit már unhassa az efféle megjegyzéseket.
De tényleg érdekelne, hogy mi volna a maximum amire számíthatok vagy amit el várhatok tőle a nála tartózkodásom alatt. Tudni szeretném, hogy valóban mi az alap és mi számít már a ráadásnak. Maximalista vagyok. Nem tehetek róla és nem fogom beérni a kevesebbel csak majd okosan leplezem legbelsőbb igényeimet. Tudom, nála nem ronthatok ajtóstól a házba. Még az sem mindegy miképpen merem megkörnyékezni.

- Bátorkodhatok reménykedni egy legközelebben is? - Szó mi szó. Különösen jól aludtam, ahhoz pedig már hozzászoktam, hogy van valaki velem. Mondhatni már azt találom furcsának ha egyedül töltöm az éjszakát. De olykor ez is feltétlenül szükséges, hogy kellőképpen ki tudjam pihenni magam. Egy nő és a munka nem mindig tudnak megférni egymás mellett...
Igazából talán még az sem érdekelte volna ha ténylegesen megrugdosott volna. Rá fognám, hogy valami miatt biztosan megérdemeltem és frappáns ódon megoldanám. Nem kizárt, hogy még vissza is élek vele. Azt már végképp nem várhatja el tőlem, hogy következmények nélkül tűrjem mind azt amit álmában művel.

- Azzal, hogy ma már másodszor húztad el előttem a mézes madzagot? Á, nincs. - Egyáltalán nem venném zokon a dolgot ha ennél kicsivel többet is kaphatnék, de így... ezzel csak bánt. Nem valami tapintatos és körültekintő és nekem mégis annak kell lennem. Kérdéses, hogy meddig bírom még tovább vinni a szálakat egy szó nélkül vagy más nélkül. Azért nézze el nekem, hogy férfi volnék és ezt nem tudom meddig tudom még így folytatni.

- Jó, nem bánom. Mit ennél? - Egy mély sóhaj után teszem csak fel kérdésemet. Egye fene. Akkor főzzünk, bár nekem egészen más dolgok jutnak eszembe a konyhapultról a szokványosak helyett. De itt ma úgy hiszem nem én tálalni és felszolgálni. Gőzöm sincs, hogy mit is fogunk ma készíteni de ha szükséges jól ki ismerem magam a konyhában csak épp lusta vagyok órákon át a konyhában rostokolni főzőcskézni, sütkérezni. Az valahogy nem az én világom. Jobb szeretem ha a fogás ezüst tálcán kínálja magát.

- Ezt most tényleg muszáj volt közölnöd velem? - Némileg szomorú tekintettel nézek rá. Ha nem félnék, hogy a magánszámommal nem épp a kívánt eredményt érném el most biztosan tetszhalottat játszanék. Sajnos nem hiányozhattam az elsősegély tanfolyamról így pontosan tudom, hogy az újraélesztés megkísérelése az élő embernél az ellenkező hatást válthatja ki.

Tárgy: Re: Blanca & Adam 11.11.12 5:10

Nem is tudom hirtelenjében mire vélni meglepődöttségét, de arcizmai rándulását elnézve tényleg meglepetem szavaimmal. Bár, ha jobban bele gondolok nem is tudom, hogy egy véletlen találkozás folytán hogyan jutottunk el oda, hogy végül az ágyamban aludjon. Akárhogy is nézzük Adam érti a dolgát, ezért nem árt, ha óvatos leszek vele, vagyis óvatosabb, mint eddig.
- Eléggé komoly, de miért kell ezen ennyire meglepődni? - Meglehet, hogy rossz emberismerő vagyok, de belőle simán kinézem azt, hogy egy gyengébb pillanatban magára ölti az asszony verő pólóját. De nem is a fizikai fájdalmaktól félek, mert a sebek idővel behegednek, inkább a lelki sérelmektől tartok, de attól nagyon.
- Hm, ez jó kérdés. Tudod ez is személyfüggő, de általában a vendégszeretetem nem abból áll, hogy alszok a vendégeimmel. De itt voltál, pont ugyan olyan álmosak voltunk, ezért az ágyban kötöttünk ki. - Bele sem akarok gondolni, hogy Adam ha másoknál van másmilyen vendégszeretetet élvezhet. De nálam be kell érnie ennyivel, próbálom minden igényét kellőképpen kielégíteni, csak vannak olyan igényei, amire nem vagyok velő.
- Persze. ha nem tartasz attól, hogy úgy fogsz felkelni az ágyból, hogy mindened fáj. - Azt hiszem én még időben szóltam neki, hogy olykor kezem, lábam jár álmomban, javarészt attól függ, hogy mit álmodok. Nem egyszer keltem már arra, hogy a mellettem alvó egyén jajgatását hallottam. Törékenynek tűnők, de attól még erősen ütök, még ha olykor nem is szándékosan teszem.
- Ezt örömmel hallom, mert szinte biztosra veszem, hogy lesz még ilyen, szóval készülj fel rá. Hidd el nem provokálni akarlak, mindössze magamat adom. Ha tényleg el szerettem volna húzni előtted a mézesmadzagot, akkor ennél jóval kevesebb ruhában lennék. - Mutatok magamra és arra, hogy még mindig rajtam van a ruhám, pedig sokkal kényelmesebb lenne nélküle. Engem talán nem zavara, ha kevesebb ruha lenne rajtam, de úgy vélem ezzel nem egyezne a véleményünk. Attól, hogy még nem tartom magam szégyenlősnek még nem fogok előtte alig takaró ruhadarabokban flangálni.
- Palacsintát! - Szempárom felcsillan, ahogy kimondom amire most leginkább vágyok. Igaz eléggé későre jár, hogy ilyennel tömjem magam, de a legtöbb nővel ellentétben engem nem foglalkoztatnak a kilóim, nem fogok semmi jót megtagadni magamtól, hogy másoknak megfeleljek.
- Sajnálom, csak őszinte voltam. - Szélesedik arcomon vigyorom, ahogyan Adam keze után kapok, felkelek az ágyról, annak reményében, hogy követi a példámat, mert majd éhen halok már! Kilépve a szobámból sötétség fogad minket. Persze egyszerűbb lenne felcsapni a villant, de úgy érdekesebb, ha a sötétben bóklászunk. Mikor a lépcsőhöz érünk, egyik kezemmel megérintem a korlátot, másik kezemmel pedig elengedem Adam kezét. Annyi előnyöm van, hogy jól ismerem a házat, még így sötétben is. Leviharzok a lépcsőn, alig tudva abba hagyni a nevetést.
- Adam, találj meg. - Le sem bírnám tagadni, hogy játékos kedvemben vagyok. Kacajom megszűnik, - nem akarok csak úgy lebukni - mezítelen talpammal halkan lépdelek a márványpadlón, miközben kezeimet magam elé tartva botorkálok a sötétben, szinte lélegzetvisszafojtva figyelek, még a végén az is meglepet, hogy én találok rá? Semmi sincs kizárva.

Tárgy: Re: Blanca & Adam 11.11.12 18:45

- De hát Blanca... Bántottalak? Megtehettem volna ezt elismerem és mégsem. - Értetlenül nézek rá. Túl korai még a csalódás még is ezt érzem, mert ezt nem érdemeltem ki, hogy így vélekedjen róla. Különben is... Na jó, tudom én vetettem fel az ötletet - de már bevallom akkor még nem gondoltam egészen komolyan -, de ő invitált a lakására később pedig az ágyába. És mi történt? Semmi, aludtunk! Tudtom szerint! Én nem taperoltam, ő nem rugdosott meg. Nem történt semmi. Nem állítom, hogy nem történhetett volna ha én úgy akarom mivel legjobb tudomásom és észrevételeim szerint... egyelőre legalább is még kettecskén vagyunk a házban. De én többnyire azt akarom el érni, hogy a másik fél is pont ugyan annyira akarja a dolgot vagy még jobban is és az örömtől sikoltozzon ne pedig az ellenállástól.

- Hát ez nem egészen így történt, de fogjuk rá. - Azért nem a semmiből termettem itt és még csak nem is mint betörő jutottam be, habnem mert ő így akarta... a fene se tudja már, hogy miért, de legkevésbé értem. Inkább csak befogom a számat és megpróbálok örülni neki valamilyen szinten és azt hajtogatni magamban... hátha még én is elhiszem, hogy nyugi, valahol mindent el kell kezdeni. Bízni abban, hogy idővel majd ez is változni fog, de olyan nehezemre esik... Bízni valamiben? Vagy valakiben?

- Nos, álmában még senkinek sem sikerült lenyomorodnia... már amennyire én tudom. - Egy-két ütés meg még simán belefér. Most egy nőről beszélünk... ugyan már! Csupán csak biztosan hozzá szokott, hogy egyedül alszik az ágyában és egyedül az övé az egész és furcsállja ha valaki fekszik mellette. Én van, hogy úgy ébredek fel, hogy már keresztben fekszek az ágyon, na és akkor? Igaz, én nem szoktam senkit sem felképelni álmában vissza kézből... Egy ütés nem ütés... Meg sem érzem. A második azért már kicsit fáj. Na nem fizikailag csak az önérzetemet sérti, de azt nagyon. Még ha egy nő csap is meg. Tudjuk azért, hogy hol a határ vagy vállaljuk a következményeket.

- Próbára akarsz tenni? - Furcsállom kicsit a dolgot, de nem volna semmi ellenvetésem sem ha tényleg ezt akarja művelni viszont kétszeresen is át gondolnám... az adandó lehetőségeket, a lehetséges alternatívákat, hogy mi minden történhet... Mert én kibírom ha nagyon muszáj viszont amit egyszer megtettünk azt elég nehéz lesz visszacsinálni. De zen talán még ráérek gondolkodni vagy mégsem? Ideje volna eldöntenem, hogy melyiket választom?! Megkockáztatom és mindent felteszek egy lapra ha majd úgy érzem vagy át mosom az agyam... megpróbálok más szemmel nézni rá és majd pislogni ha netalán egy szép napon elhatározza magát, de félő, hogy már elkéstünk...

- Majd megpróbálom értékelni. - Tudom ezt is kellene tennem, de még is úgy érzem jobb lett volna ha ezt ki sem mondja. Nekem... legalább is. Megfogtam a kezét ki kászálódtam az ágyból és némán követni kezdtem. Nem igazán volt világos a számomra, hogy miért is nem kapcsoljuk fel a világítást, de néhány pillanat múlva ez az apróság is kitisztult.
Ez most komoly? Nem tudom el hinni? Bújócskázni akar? Na ebből is kinőttem már, de azért próbáljuk csak ki. Fokozottan figyeltem rá azaz a hangforrásra és arra is, hogy melyik irányba szűnik meg. Lazán lassú és csendes léptekkel haladtam lefelé a lépcsőn.

- Blanca... Merre vagy? - Húzok el minden egyes szótagot. Ugyan nem ismerem ki magam a házba, de a széles ablakoknak köszönhetően nem a vak sötétben botorkálok. Nem sok fény van, de nekem elég. Volt már rosszabb is.
- Cicamica... Cicc... Cicc... - Úgy is megtalálom. Egy pillanat alatt tűnt fel majd el az árnyéka, de azért még látható volt és jól ki tudtam venni, hogy merre is kell tovább mennem. Galád módon a háta mögé osontam és ismételten megkockáztattam, hogy karjaimat át fontam dereka körül.
- Szabad ilyet csinálni? - Suttogom a fülébe és várom, hogy most mi fog történni.

Tárgy: Re: Blanca & Adam 16.11.12 22:02

Próbálom palástolni meglepettségemet, amit Adam szavai váltanak ki belőlem. Azért bizalomgerjesztő, hogy ennyire őszinte velem, de az amit már, már nincs annyira a tetszésemre. Most gondolok csak igazán jobban bele abba, hogy az erőviszonyok igen csak az ő javára játszanak, de nem is tudom, valójában nem hiszem, hogy bántana, na meg azért engem sem kell félteni.
- Nem Adam nem bántottál, remélem ez így is fog maradni. - Apró mosolyom jelenik meg arcomon, ilyenkor mikor mosolygok azok a kis gödröcskék is felfedezhetőek arcberendezésemen, igazából nem szeretem, hogy ott van, de ellene nem tudok semmit sem tenni. Vagy gödröcskék vagy a botox, inkább maradok ennél az apró kis szépség "hibánál".
- Miért akarsz most is belém kötni? - Felhúzom ívelt szemöldökömet, próbálom leolvasni az arcáról, hogy most mi is járhat a fejében, de még nem ismerem olyan rég óta, hogy rájöhessek, amit sajnálok, viszont ott van az a telt ajkai, ha valamit mondani szeretne ne habozzon nyissa ki a száját és tudassa velem a mondandóját.
- Adam annyit megígérhetek, hogy ha együtt aludnánk még, akkor megpróbálok óvatos lenni, vagy akár azt is megengedném, hogy lekötözz a biztonságod érdekében. - Pimaszul kacsintok egyet rá, tekintve hogy férfiból van el is tudom képzelni, hogy milyen gondolatok kavaroghatnak most a fejében az ágy és a lekötözés szó hallatán.
- Ha nem tűnt volna fel, most is egy próbán vagy. - Hozzá akartam még tenni, hogy eddig eléggé szépen teljesített, de inkább ezt a kis információt megtartom magamnak, még a végén teljesen elbízna magát és egy hatalmasat bukna, amit valljuk be egyikünk sem akarhatna. Jól tudom magamról, hogy vonzó nő lennék, akiket az Adamhoz hasonló sármos macsók szoktak megdönteni, de most a felállás egy kicsivel más, Barbie már nem Kenre vágyik.
- Köszönöm. - Mit is mondhattam volna? Megpróbálok nyugodt maradni, ami eddig eléggé jól megy, vagyis erősen azt hiszem. Hiába vagyok már felnőtt, mikor ott bujkál bennem játékos oldalam is, tényleg kislánynak érzem magam, amikor Adam kezét elengedve rohanok le a lépcsőn bele a sötétségbe. Próbálom légzésemet csillapítani, léptem lágyak, csendesek, ahogyan Adam elől lépkedek a sötétségben. Szívverésemet már fülemben hallom, hogy szívem ritmikusan dobban, közben az adrenalin teljesen elárassza testemet. Szavai oly messzinek tűnnek, már-már biztonságban érzem magam, de ekkor elkapott! Először felsikítottam, teljesen ösztönösen az ijedségtől aztán pedig rám tört a nevető görcs. Kész szerencse, hogy most derekamat fogja, mert minden bizonnyal a földön végezném a nagy nevetésem közepette.
- Persze, hogy szabad. Most mond, hogy nem élvezted? - Kezeimmel szememhez nyúlok, amit törölgetni kezdek, mert még a könnyem is elő jött, úgy nevettem.
- De ha kijátszottuk magunkat, akkor ideje lenne betámadni a konyhába, mert nem fog a palacsinta elkészülni magától, hacsak te meg nem csinálod nekem. - Kibontakozok karjai közül, egyik kezét megfogva indulok el vele a konyha felé, útközben felcsapva a folyóson lévő villanyt, majd a konyhait is, ahogy beértünk. El is engedem a kezét, hatalmas szemekkel nézek rá, mindig is pofátlan voltam, de bizakodok abba, hogy rá tudom hárítani a munka nagyobbik részt.

Tárgy: Re: Blanca & Adam 17.11.12 4:29

- Tudod mit? Inkább nem akarom tudni, hogy mit gondolsz rólam valójában? - Azért kicsit fájó ponton érintett ezzel az egésszel, hiszen még a legkevésbé sem érdemeltem ki a feltételezést. Egy újjal sem rétem hozzá. De legalább már tudom hányadán állunk és azt is tudom,hogy még ezek után nekem kellene értékelnem az őszinteségét. Nem kellene ezt akarnom, de inkább hazudott volna vagy csak egyszerűen ne mondott volna semmit. Én még nőt az életembe nem ütöttem meg vagy erőszakoltam meg. A hajlam talán megvan, de én erősebb vagyok és senkivel sem tenném meg ha az a valaki nem szolgált rá, de nem gondolom, hogy Blanca lenne az a aki mind ezt kiprovokálná belőlem és még csak meg sem fordult a fejemben, hogy visszaéljek a helyzettel miután közölte vele a szomorú tényeket. Ez van. egyszer próbálj meg jófiúként viselkedni. Senkinek sem fog feltűnni.

- Mert te előszeretettel műveled ugyan ezt velem? - De most nem így van? Én eddig türelmes voltam és feltűnően kedves ami engem illet, de ő minden létező határt szeretne át lépni láthatóan és nem tudom meddig tudok még mind ehhez jó képet várni. Talán mégis csak magasan vannak azok az elvárások. Én nem akartam belekötni, de az sem lesz, hogy mindig feltett kezekkel megadom magam. Az még túlságosan korai volna és még nem ismer ha már itt tartunk, tehát volna még mit tanulnia még ha ez neki nem is tetszik. Kompromisszumképes vagyok.

- A biztonságom érdekében? Inkább a te biztonságod érdekében nem kellene, hogy megengedd ezt nekem. - Most már van oka a feltételezéseire, adtam. De hát jön itt nekem az alvás elmélettel na meg az ággyal és a kötelekkel meg a fene se tudja, hogy mivel még és elvárja, hogy ne legyen mocskos gondolataim. Mondjuk az már tőlem is igen nagy cselekedetnek számítana ha mind ezt megtennénk én pedig bírnék magammal és nyugalomban el tudnék aludni. egyébként sem tudom meddig bírom még nemhogy adott helyzetben. Ezt egyszerűen nem teheti velem.

- Ó, feltűnt. - Azért én sem vagyok teljesen bolond csak olykor, de azt azért még én is elvettem, hogy mire megy ki ez a kis játék. Nem teszem fel a nagy kérdést a teljesítményemet illetően. Ha valami nem tetszene úgy sem bírná ki, hogy ne tegye szóvá. De nem túl sok próbát vagyok hajlandó végig csinálni, szóval gyorsan szórakozza ki magát és utána kérem sőt követelem azt amit nekem jár. Egyébként nem... Nem tudnék erőszakhoz folyamodni őt illetően, de azért őszintén nagyon remélem, hogy végül majd meg fogok felelni a számára.

- Egyéni térfélen sportszerűtlen, de azért szórakoztató... - Egyből nevetni kezdtem amint felsikoltott. Tudtam, hogy ismét száz százalékot teljesítettem, de hát nekem a sötétség nem okoz nehézségeket.
- Rabszolgamunkára ítélsz? - Azért emlékezetem szerint nem egészen erről volt szó amire emlékeztetni is fogom ha úgy adódik, mert azért azt biztosra veheti, hogy nem fogok ma itt konyhatündért játszani. Ez nem az én doglom volna tudtom szerint. Tessék hát értékelni.

Tárgy: Re: Blanca & Adam 21.11.12 19:45

Pár pillanatig elgondolkozok azon, hogy mit is mondhatnék neki, amikor már tudom mit akarok, nem habozok, megszólalok.
- Azt gondolom, hogy nem bántanál, viszont azért olykor-olykor képes lennél elfenekelni. - Nehéz a bizalmamat kiérdemelni, de ha valaki, akkor talán Adam idővel ki is fogja, mindössze idő kell hozzá. Gondolom mennyire élvezné az elfenekelős dolgot, és talán még én is élvezném az efféle "büntetést". Persze gondolatban minden mókásabb, eltekintve a fajdalomtól, már ha nem enyhén paskolgatna hátsómon.
- Dehogy akarok beléd kötni. - Egyből elkezdek tiltakozni, mert attól, hogy valamiről más véleménnyel vagyok még nem jelenti azt, hogy feltétlenül bele akarok kötni. Nem is tudom, így alakult, hogy úgy tűnjön. Hajamat fülem mögé tűröm, bájosan mosolyogva rá, remélve hogy elhiszi azt, amit mondtam az imént, mert tényleg távol áll tőlem.
- Szóval ha le lennék kötözve, akkor nem lennék melletted biztonságban? - Hívogató tekintettel nézek rá, nem bírom ki, hogy ne játszadozzak vele, olyan nagy a csábítás, de nem akarom provokálni, ezért is fogom vissza magam, szerényen mosolygok inkább rá hatalmas barna szempárommal.
- Ha gondolod legközelebb majd nálad is eljátszhassuk ezt. - Tovább nevetek, amint meghallom Adam csilingelő nevetését, olyan aranyosan nevetett fel, nem is hiszem, hogy hallhattam ez előtt így nevetni. Tény hogy a hazai terep nekem volt a javamra, de még is könnyedén megtalált.
- Oh nem, arról szó sincs, csupán szeretném, ha segítenél nekem. - Látom nem bírom meggyőzni arról, hogy neki is úgy lenne a legjobb, hogy nekem palacsintát csináljon, ezért nekem kell magamnak a kezembe venni a dolgokat. Gyorsan a konyha pultra pakolok ki mindent, ami a palacsintához szükséges, ekkor oda lépek mellé.
- Mennyire értesz hozzá? - Oldalra döntött fejjel, csillogó szemekkel kérdezősködök.
- Mi lenne akkor ha megcsinálnám a palacsinta tésztát, aztán pedig a pulton ülve figyelném, hogy milyen profin sütöd nekem a palacsintát? - Reménytelennek tűnik, de még sem adom fel, ameddig egy egészen kicsi esélyt nem látok arra, hogy nem tudom meggyőzni. Szempilláimat is rebesgetni kezdem, hátha hat rá.

Tárgy: Re: Blanca & Adam 22.11.12 20:57

Akárhogy igyekeztem nem bírtam ki és elkapott egy kisebb nevetőgörcs talán még egy-két könnycseppem is kicsordult. Hát sok mindent vártam volna, de ezt nem! Most tényleg! Őrültem bírom ezt a nőt!
- Elfenekelni? Hát ebben talán igazad van! - Viccen kívül viszont soha sem tudnám bántani és ami az elfenekelést illeti még ha fenekét sem fogtam meg... inkább a saját kezére helyzetem az enyémet reménykedve, hogy így majd megúszok egy tisztességes felképelést, mert belőle aztán simán kinézem, hogy felképelne ha úgy alakulna.

- Hát persze, hogy nem akarsz... - Egy pillanat erejéig elmosolyodom majd le is fagy a vigyor a képemről. Valahogy ezt most nem tudom kellőképpen komolyan venni, de azért majd megpróbálom és talán idővel el is hiszem neki... Mert hát egyáltalán nem úgy fest számmora mint egy megrögzött hazudozó. Bár ezt az elméletet még nem vetettem fel magamnak és nem is szeretném ahogy csalódni sem szeretnék főként nem benne.

- Lényegében igen. Talán engem kellene le kötözni, de ugyebár akkor védtelen lennék a hirtelen érkező támadási kísérleteiddel szemben. - Hosszasan el tudnék időzni gyönyörű szempárján azon gondolkodva vajon mi mindent rejthet, de ez úttal csak egy pillanatig néztem bele nagy szemekkel és ez valami leírhatatlan.
Viszont nem kellene ezt csinálnia velem... Talán az egyenruha mindent megváltoztatna. Láttam már ezt-azt. Őt aligha kötném ki vagy egyebek,,, kivéve ha nem szolgált rá alaposan, mert hát az én türelmem is véges és ha ez volna minden vágya... De ő nem annak a fajta nőnk tűnik!

- Hát persze! - Szólalok meg miután sikerült elgyűrnünk a nevetést öt másodpercig. Olyan vicces volt. Nem hittem volna, hogy én ilyet is tudok. Ilyen módon szórakozni egy nővel és úgy általában is... nem igazán élem az ilyesmit most mégis jól szórakozom pedig ha szabad ezt mondanom... nem én irányítok.
- Amennyire kell... Láss hozzá! - Megengedem magamnak, hogy gyengéden végigsimítsam arcvonalát... Honnan is tudtam, hogy ez lesz?

Tárgy: Re: Blanca & Adam 29.11.12 22:53

Mosolyogva figyelem, ahogyan nevet, persze hogy nem bírom ki, én is elnevetem magam, valahogy olyan vicces ez az egész helyzet, mikor még az előtt azt hittem, hogy beáll a kínos csend, de szerencsére ezt elkerültük.
- Hm, de izgató, komolyan képes is lennél rá? - Annyira, de annyira szeretnék jól viselkedni és minden olyan dolgot elkerülni, ami izgalomba bírna hozni minket, de végül csak ott kötünk ki, hogy azt boncolgassuk, hogy képes lenne-e elfenekelni? Normális vagyok? Kétségem sincs afelől, hogy egyáltalán nem, de azt sincs kizárva, hogy biztosra tudom, hogy esélytelen, hogy nem.
- Tényleg nincs szándékomban, hogy beléd kössek, csak képtelen vagyok befogni a számat, ha esetleg más a véleményem, mint neked. - Elhúzom számat, szemeimet pedig lesütöm. Talán még halkan fel is sóhajtottam közben. Tényleg nem akarok minden áron belé kötni, inkább fogjuk ezt is rá a férfi - női viszályra.
- Miféle támadási kísérleteimre célzol? - Már-már felháborodottan kérdezek rá. Kissé úgy érzem, mintha úgy akarna beállítani, hogy én vagyok a rossz és biztosan kihasználnám az alkalmat, nem mintha Adam nem ugyan ezt tenné fordított esetben.
- Most nagyon is imádlak. - Bájos mosolyomat villantom rá, hagyom hogy végig simítson arcélemen, utána gyorsan elő is kapom a palacsintához valókat. Ahogy csak tudok sietek a tészta elkészítésében, nehogy meggondolja magát az én udvarias lovagom. Mikor ezzel megvagyok hagyom, hagy álljon, úgy fél óráig pihennie kell, addig mindketten éhhalálba halunk meg. Minden kenhető édességet elő keresek; nutellát, lekvárt egyaránt.
- Most pont kapóra jön, hogy van itt egy ilyen erős férfi, aki kinyissa nekem. - Nyújtom felé a nutells üveget, amivel mindig meggyűlik a bajom, valahogy nekem mindig hosszú küzdelmes harc után adja csak meg magát, remélem Adamon nem fog ki. Miután átvette tőlem, felpattanok a pultra. Türelmetlen vagyok, ezért megragadom a lekváros üveget, amit gondtalanul kinyítok. Kanalamat mélyesztve az eperdzsembe nyögök fel, egyszerűen imádom ezt az ízt. Már-már úgy érzem, hogy ízlelőbimbóimat megerőszakolom.
- Megkóstolod? - Nyújtom szája felé a teli kanalat, közben pedig ajkaimról nyalogatom az édes ragacsos csodát.

Tárgy: Re: Blanca & Adam 02.12.12 21:37

- Örömmel... ha nem viselkedsz jó kislányként hanem rosszalkodsz hol ott nekem oda kell figyelnem a számra és a kezemre. - Azt hiszem ez így fair volt, csak a játék amit egymással űzünk az nem az. Ez már a provokálás egy veszélyes és nagyon remélem nem szándékos foka. Nem tudok nem belegondolni azokba a dolgokba amit elhangoztak, még ha őrültségnek is bizonyul. elfenekelni? Ez most komoly? Ami nekem még csak meg sem fordult a fejemben... Azt ő mind kívánja hozni belőlem? Mégis mire jó ez? Próbálom magamba fojtani a késztetést és minden egyebet...
- De én azt hittem téged az ilyesmi nem tud felizgatni.. egy férfi által?! - Kérdőn és gyanakvóan nézek rá. azért kíváncsi leszek ebből mégis hogyan fog kimászni, mert tettlegesen... az nagyon megy. Nem mintha ellenemre lett volna a dolog csak még szoknom kell a kialakult helyzetet, azt hiszem. Viszont ezzel a kis szófordulattal tényleg kíváncsivá tett és érdekelne a dolgok miértje.

- Engedelmeddel majd én befogom... - Még ha tudom, hogy erre egy hamar nem is fog sor kerülni, de attól még eljátszadozhatom a gondolattal és mi egymással, ha már ilyen önkényesen húzzuk egymást. Valóban rosszul bírom a túl sok fecsegést és mikor semmi sem tud eléggé jó lenni... Nos, akkor már szakad a cérna. Szóval, ezt valóban nem okos és jó dolog feszegetni, de természetesen még így sem tudnám bántani és inkább keresnék valami sokkalt de kellemesebb dolgot, amivel jobb belátásra tudnám bírni.
- Hűha, valaki de durci lett...! - És ezen roppant jól szórakozom, bár fogalmam sem volt, hogy ez fog ki sülni a dologból, de ilyennek még úgy sem láttam és nálam még így húsz pontos egy tízes skálán.

- Csak azért mert palacsintát sütök neked? - Titkon azért remélem, hogy ennél többről is szó lehet... Nem tudnék megbarátkozni a gondolattal, hogy csak a palacsintám miatt tudna szeretni. Mert hát nem vagyok egy konyhatündér, de szívesen kelnék fel neki reggelente, hogy mire felkel ágyba vihessem a reggelijét, természetesen palacsintát, vagy amit szeretne és amivel nem kell órák hosszát kínlódni.
- A jó dolgokért olykor meg kell szenvedni, nem igaz? - Somolyogva nyúlok a nutella-s üvegért és egyetlen mozdulattal le is csavartam a tetejét. Úgy látom Blanca megelégedne a dzsemmel. Ezt viszont nem engedhetem.
- De még mennyire, hogy meg... - Sunyi mód elmosolyodom majd galád mód kihasználom a helyzetet, félretolom a kanalat az üveget leteszem két kezemmel megtámasztva magam a pulton és, hogy persze még véletlenül se hagyjak neki menekülési útvonalat. Lassan kezdem el ajakiról lenyalni az eperdzsemet. Igaza volt... Ez valami eszméletlen. Majd mint aki jól végezte dolgát fel kapom a nutella-s üveget és egy kanlat a pultról majd lazán körözgetni kezdek a konyhában.

Tárgy: Re: Blanca & Adam 03.12.12 7:12

Túlságosan is lázba hoz az elfenekelés és a kikötözés gondolata, aminek meglehet, hogy hosszútávon eléggé különös vége lesz. De az ember egyszer őrült és fiatal.
- Ugyan Adam, te is tudhatod, hogy mindig jó kislányként viselkedtem, vagyis próbálkoztam vele, ahogyan most is erősen próbálok jó lenni. - Nem hiszem, hogy csak úgy elkapna és az ölére fektetve elfenekelne. De, ha még is megtenné remélem gyengéden fogja csinálni, mert törékeny vagyok.
- Tudod az élvezet az élvezet, való igaz, hogy sokkal jobban szeretem mikor valaki olyan kínoz, aki nőnemű. - Mikor kiejtettem számon a kínoz szócskát ujjaimmal macskakörmöt formáztam, hogy lássa, hogy nem értettem szó szerint a kínázást. Nem szeretek durvulni annyira, hogy kínázásként lehessen emlegetni, jobban szeretem, ha finoman, gyengéden bánnak velem.
- Oh, csak nyugodtan ha azt akarod, hogy megharapjalak. - Ha tényleg képes lenne olyasmire, hogy befogja a számat, főleg a kezével, akkor biztosra veszem, hogy nem bírám ki és már-már a bosszú végett is ráharapnék kezére.
- Ha azt hiszed, akkor tévedsz, még nem láttad azt az énemet. - Feldúlt és felzaklatott is vagyok egyben, nem tetszik, hogy azt állítsa, hogy megtámadnám. Persze szavakban meglehet, de tettekben már nem igen, vagy ha mégis, azt biztosan megérdemelte.
- Nem, azért mert félmeztelenül sütsz nekem palacsintát. Komolyan mondom melletted túlöltözöttnek érzem magam. - Nevetve tekintek le magamra, mert rajtam még mindig rajtam van kissé kihívó ruhám. Már vagy ezerszer megfordult a fejemben, hogy le kellene venni, vagy legalább átöltözni, de azt majd csak egy forró fürdő után leszek hajnalodó.
- Hirtelen milyen bölcs lettél. Amúgy meg azt kell, hogy mondjam Adam, hogy teljesen igazad van. - Most nem csak az önérzete végett adok neki igazat, hanem mert tényleg ugyan ezen a véleményen vagyok.
- Hirtelen nem is tudom, hogy milyen jelzőt is használjak rád. Vagy csak simán pofátlan vagy, vagy őrült, vagy talán mindkettő. - Tény, hogy ledermedtem. Nem is tudtam mit tenni ellene. Csak hagytam magam, minden olyan gyors volt, csak pár másodpercig tartott, túl kevés volt ahhoz, hogy jól meggondoljam mit tegyek abban a helyzetben, ezért nem tettem semmit.
- Legalább ízlett? - Szólok a nutella tolvaj után, amiből én is szeretnék kapni, de Adam túszul ejtette. Ha azt hiszi, hogy ennyivel megúszhassa, amit az előbb tett, akkor téved! Különben is, mindjárt befogom munkába, hogy törlesszen legalább.
- Adam szolgáltasd vissza a nutellát és tedd hasznossá magad. Tudod, megígérted, hogy megteszed. - Kérlelő pillantásokat küldök felé, hogy még véletlen se forduljon meg a fejében, hogy meggondolja magát.
- Esetleg, ha nem fárasztottalak ki nagyon, akkor utána talán megnézhetnénk egy filmet, ha lenne kedved hozzá. - Van egy filmem, amit nem szokásom mindenkinek mutogatni, mert mondhatni, hogy túl személyes, de neki még is megmutatnám, érdekel a véleménye.

Tárgy: Re: Blanca & Adam

» Give me love - Blanca & Adam
» Adam & Blanca
» Egy érdekes este; Angel & Adam & Blanca
» Adam Sherwood
» Valami új kezdete - Adam & Blanca

Blanca & Adam

Blanca & Adam

Similar topics

Similar topics