Pláza

Tárgy: Re: Pláza 29.10.12 2:10

Annyira jól érzem magam vele, minden olyan csodás, mondhatni már hogy olyan, mint ha egy megvalósult álomba csöppentem volna bele, ezért is félek oly annyira, hogy jön valaki, aki szebb és elveszi tőlem. De bíznom kell benne annyira, hogy felhagyjak a féltékenykedéssel és a különféle mondva csinált elméleteimmel, mert a végén nem más miatt, hanem saját magam miatt fogom elveszíteni.
- Azért nem imádhatsz bennem mindent, főleg úgy, hogy néha nagyon képes vagyok arra, hogy elviselhetetlen legyek. - Aranyos, hogy ezt mondja, de szerény véleményem szerint csak kedveskedni akar nekem, mert olyan nincs, hogy mindent imádjon.
- Talán voltak boszorkány felmenőim, ezért vagyok képes arra, hogy ennyire megbabonázzalak. - Először komoly hangon szólalok meg, de aztán csak elnevetem magam. Ezt még én sem gondoltam komolyan, remélem hogy nem fogja elhinni és ezek után boszinak nevezni, mert semmilyen bűbájt sem alkalmaztam ahhoz, hogy belém szeressen.
- Remélem is, hogy nem fogsz vele aludni! - Talán a bizalom hiánya végett akadtam ki hirtelen ennyire, hogy Chad Monával szeretne aludni, valamiért nekem ez túl sok lenne, hogy a barátnőm és a párom egy ágyban, akár össze bújva aludnának el. Arra pedig már nem szólok semmit, hogy csak aludnának együtt, eddig örültem annak, hogy ennyire jól kijönnek egymással, de bárcsak rosszban lennének, ha ahhoz az kell, hogy sosem élvezzék egymás társaságát alvás közben.
- Nem kell kerülnöd Monát. - Sóhajtok fel, hogy végre szóhoz jutok. A többit, amit mondott, csak megpróbálom figyelmen kívül hagyni, talán igaza van, talán nem, de nem akarom már ezt a témát továbbra is boncolgatni, mert meglehet hogy Chad este nem hogy Monával, de még velem sem fog aludni. Jelen pillanatban minden porcikám feszült, elég egy rossz szó, hogy azt mondjam neki, hogy inkább most hagyjuk egymást és máskor beszéljük meg ezt a témát.
- Abban az esetben leadnálak másik orvosnak, nem lennék köteles ellátni téged, mondván, hogy nincs józan ítélőképességem veled szemben. Chad nem hiszem, hogy vissza szereznél, ha már egyszer elvesztettél. - Véleményem szerint a kapcsolatoknak azért van vége, mert az a két személy nem egymáshoz illik, nem szokásom második esélyt adni senkinek sem, mert senkiben sem szeretnék kétszer csalódni.
- Abba még nem is gondoltál bele, hogy az a gond, hogy nem vagyok megelégedve magammal és nem tudtam még ezt a megfelelési kényszeremet leküzdeni, hogy végre már együtt lehessünk? - Mindig is gátlásos és szégyenlős voltam és Chad közelebb került hozzám, mint bárki ennyi idő alatt, de azért még is félek attól, hogy nem fog tetszeni neki a látvány, ha minden egyes ruhadarab lekerül rólam.
- Minden kivehető a tekintetedből, ha valaki elég időt szentel rá, hogy megfejtsen. - Sejtelmesen elmosolyodok, mert jóformán innen tudom, hogy mire gondol, úgy hogy még szavak nélkül is képes vagyok olykor megérteni.
- Majd kigondolok valamit, amivel tényleg kárpótolni tudlak, ezért a nem túl kellemes időtöltésért na meg a többi incidensért. - Most a szemébe sem kell néznem, ahhoz, hogy tudjam hogy mire is gondol. Férfiból van, nyilvánvaló, hogy mire gondol. Felkelek az öléből és úgy döntök, hogy inkább napoljuk el a vásárlást, bár az első cipőt amit kinéztem magamnak szeretném megkaparintani. Chad felé fordulva várom a reakciót, amit gyorsan meg is kapok.
- Aranyos vagy, hogy ezeket mondod, de elég volt egy napra ennyi vásárlás. - Szolidan rámosolygok, ezt követően eltipegek az eladónőhöz, akivel becsomagoltatom a kért lábbelit, fizetek, majd vissza megyek hozzá.
- Akkor haza megyünk? Mert szeretnék én lenni a desszert! - Szabad kezemmel megfogom kezét, halkan suttogok, hogy csak Chad hallja szándékomat. Ha már annyira éhes, felszolgálnám magam édesség gyanánt.

Tárgy: Re: Pláza 01.11.12 11:42

Charlotte reakcióját nézem, minden egyes rezdülése érdekel, hogy egy kicsit is jobban „értsek” hozzá. Éreztem, hogy nem fog nekem hinni abban, hogy mindent imádok rajta. A fejemben meg is fordul, hogy elmondom azt, ami engem valójában zavar, de aztán mégsem szólalok meg. Egy puszit nyomok az arcára és csak ezután szólok.
- Még nem találkoztam az elviselhetetlen éneddel. – Mondom mosolyogva és egy kicsit büszke is vagyok magamra, hogy ezzel még nem találkoztam. Megtartom a titkomnak azt, hogy mit nem szeretek benne és ez miatt csak reménykedni tudok, hogy a későbbiek folyamán nem fog rám ezért megharagudni. Ahogy mélyen a szemeibe nézek, teljesen átfog a rózsaszín köd és egyre jobban érzem, hogy szerelmes vagyok. Szívem hatalmasakat dobban, ahogy egy mondat is kicsúszik a számon. Képes megbabonázni és elcsábítani, de ez ellen nem is akarok semmit sem csinálni.
- Ha a felmenőid is ilyen gyönyörűek voltak, akkor el is hiszem. – Bókolok neki egy keveset, mert tudom, hogy ezt szereti, én viszont nem mondom sűrűn. Persze a nevetéssel együtt leesik, hogy egyáltalán nem gondolta komolyan a boszorkányos teóriát, én viszont igen. Neki képes vagyok még azt is elhinni, ha azt mondja, hogy az ég zöld. Minden jónak vége szakad, így ennek a kellemes beszélgetésnek is, mert én úgy érzem, hogy nagyon nem bízik bennem és ezért képes is lennék vele összeveszni, de most mégsem teszem. Csak beletörődök abba, amit mond és magamban duzzogok. Karjaimat a mellkasom előtt fonom össze és magam elé nézek. Már eldöntöttem, hogy akkor ezentúl kerülni fogom Monát és nem fogok vele találkozni. Részemről csak azért nehéz, mert Charlottetal együtt laknak és bármikor összefuthatunk, viszont ezentúl, erre figyelni fogok. Nem mondok neki semmit, megmakacsolom magam és ehhez fogom magam tartani. Látom rajta, hogy feszült és csak egy szó, aztán fel is út, le is út. Nem szeretném őt egy ilyen apróság miatt elveszíteni, amit most át is beszélünk.
- Képes lennél más orvosnak átadni, hogy ne is találkozzunk? – Lepődök meg rajta nagy szemekkel, mert azt hittem, hogy Charlotte normálisan tudja kezelni a helyzetet, azzal, hogy felnőtt módjára viselkedne. Csalódok a gondolataimban és sóhajtok egyet, mert az is fáj, hogy nem szerezhetem vissza.
- De miért? És ha még mindig szeretjük egymást, de csak egy félreértés miatt történt az egész szakítás? Inkább szenvednél, minthogy újra összejöjj velem? – Egyre több meglepő dolgot tudok meg Charlotteról, ami csak nekem kellemetlen, mert ha egyszer is hibázok, akkor elvesztem azt a nőt, akit szeretek. Nem tartom fairnek, de szerintem ezt a szerelmem le is olvashatja az arcomról. A szemem viszont tükrözi a csalódottságot, hogy képes lenne minden kapcsolatot megszakítani velem, hogy ne kezdjük újra. Nagy szemekkel pislogok rá újfent, amikor még több más dolgot is meg tudok. Lehet, hogy jobb lett volna ezt a beszélgetést otthon elkezdeni, de nem gondoltam volna, hogy ilyenekhez eljutunk egy cipős boltban.
- Milyen megfelelési kényszer? Nekem tökéletes vagy úgy, ahogy vagy. Még az sem érdekelne, ha hat lábujjad lenne. – Értetlenül nézem a szemeit, hiszen most már kezdek ideges lenni, mégsem mutatom ki. Egyre jobban rájövök, hogy nem értem a nőket és nem is fogom megérteni őket soha. Újból magam elé nézek, hogy ezt fel tudjam fogni, mert kezd nagyon nehéz lenni. A szemeimből viszont tényleg ki tud mindent olvasni, ahogy hallom ezt már meg is tette párszor.
- Nem is igaz! Akkor most mit olvasol ki a szememből? – Tiltakozok, majd egy egyszerű kérdést felteszek és, hogy lássa tényleg kíváncsi vagyok arra, hogy mit lát, a szemeibe nézek. Könnyű kitalálnia, hogy mire gondolok, mert a kárpótlás alatt csak egy valamit értek.
- Nekem lenne ötletem! – Vigyorgok, szemeimben titokzatosság csillog, bár teljesen mindegy, hiszen biztos vagyok benne, hogy tudja mit akarok. Bármikor szívesen meghallottam volna azt, hogy menjünk haza, de valahogy nekem van lelkiismeret furdalásom.
- Pedig azt hittem, hogy egész nap fogsz ezzel kínozni. – Elmosolyodok, majd felállok és megvárom, hogy Charlotte fizessen és menjünk. Megfogom a kezét, bár a megdöbbenéstől, alig bírok elindulni. Elkapom hátulról és magamhoz húzom.
- Ebben az esetben a desszerttel akarom kezdeni! Túl édes szájú vagyok! – Suttogom a fülébe, közbe végig simítok a hasán, majd elengedve, megfogom újra a kezét. Most nem sietek, bár átkozom azt, hogy nem tudunk teleportálni. Nem lakik túl közel Charlotte a plázához és egy örökké valóságnak tart majd, mire hazaérünk. Kiengedem előre, majd elindulnék vele, mikor megállítom, és magamhoz ölelve megcsókolom.
- Viszont egy szexi ruhát vehetnénk neked! – Nézek a szemeibe, teljesen elárassza a gondolataimat a piszkos fantáziám, hogy most mit is tudnék vele csinálni, ha már rég a szobájában lennénk. A beszélgetésünket egy hang szakítja félbe.
- Hé te! – Egy ismerős hang üti meg a fülemet, így felé fordulok, mikor egy baseballütővel találkozik a fejem, minek következtében a földön kötök ki, vérző fejjel. Rendkívül belenyilall a fájdalom és érzem, ahogy a meleg vér az arcomon folyik végig. Elég csúnyán felszakadt a szemem, de erre gondolni sincs időm, mert már is hasba rúg, nem is egyszer. Ezek után következik a baseballütő, amivel olyan szépen eltalál, hogy szúró fájdalmat érzek a mellkasomban, olyat, mint amikor John haverjai vertek és kiderült, hogy eltört a bordám. Alig kapok már levegőt, és csak úgy félhomályban hallom, hogy épp az egyik vásárló akarja leállítani, de ő is a földre kerül vérző orral.
- Dobja el a baseballütőt és tegye fel a kezét! Lassan forduljon meg! – Üvöltik rá a biztonsági őrök, mire eldobja, ami előttem esik a földre. Viszont a fickó, csak annyira fordul meg, hogy lássa az őröknél gumibot van, így elfut. Az egyik utána rohan, a másik meg engem és a mellettem lévő vásárlót vizsgálgatja, hogy minden rendben van-e. Én már válaszolni sem tudok, annyira fáj a mellkasom, így azt fogva próbálom magamat észnél tartani. A vérzés nem igazán akar elállni, nagyon felszakadhatott, de nem láttam még magam tükörben. A földön fekve maradok, mert így nincs esélye annak, hogy esetleg a bordám átszúrja a tüdőm. Másrészt így kényelmes és annyira, hogy csak a sajgó fájdalmat érzem.

Tárgy: Re: Pláza 11.11.12 8:19

Mosolyogva fogadom a tőle kapott puszit, már szinte elvárom, hogy minden adandó alkalomkor megkapjam azt, ami nekem kijárt, most értem a puszira. Sosem voltam olyan fajta, aki mások előtt csókolózna vagy puszilgatná egymást, de egyszerűen képtelen vagyok neki nemet mondani. Élvezem ezt a bánásmódot, teljesen elkényeztet, de egyszerűen imádom.
- Ne is akarj vele találkozni. - Intézem ennyivel el ezt a témát. Az tény, hogy olykor eléggé elviselhetetlen tudok lenni, főleg ha a munkámban nem úgy alakulnak a dolgok, ahogy akarom, ha órák hosszán át küzdök egy ember életéért és elveszítjük az élet soraiból, akkor bizony nagyon elviselhetetlen tudok lenni.
- Chad, nem voltak boszorkány felmenőim, sőt nem tudok egyetlen átkot sem pedig rontást, vagy akár szerelmi bájitalt sem tudok készíteni, de valamivel még is sikerült elcsavarnom a fejedet.- Pofátlanul vigyorgok rá. Vissza gondolva, tényleg nem csináltam semmit, mindössze magamat adtam a kórház falai között, de még is olyan hatással voltam rá, ami végett elértem, hogy belém szeressen, de ez pont ennyire igaz visszafelé is. Régebben számított a korkülönbség és az is, hogy az emberek mit gondolnának rólam, hogy sokkal fiatalabb tőlem a barátom, de mára már minden megváltozott. Nem érdekel, hogy ki mit gondol a kapcsolatunkról, elvégre boldog vagyok vele és nekem csak ez számít, semmi más nem lehet annyira fontos, mint Chad.
- Ez bonyolult... attól is függ, hogy hogyan válnánk el. Mert ha olyan hevesen, hogy soha többé nem szeretnélek látni, akkor az lenne az első dolgom, hogy más orvosnak adjam át a kartonodat. - Nem hiszem hogy jó ötlet lenne, ha úgy lennék az orvosa, hogy a pokolra kívánom egy csúnya szakítás után. Persze nem betegíteném meg bosszúból, vagy nem akadályoznám meg a gyógyulásban, csak nem szívesen foglalkoznék már akkor vele.
- Ami egyszer eltörik azt hiába is ragasztanánk meg, többé már nem olyan lenne. - Kérdésére mindössze ennyit mondok, gondolom érti, hogy mire célzok. Ha egyszer valaminek vége, annak számomra tényleg vége. Nem szokásom senkinek sem második esélyt adni, mert eddigi tapasztalataim szerint, aki egyszer elköveti azt a hibát, az másodszor is el fogja és akkor már megint ugyan ott vagyunk, egy helyben toporognánk, ahelyett hogy valamerre haladnánk.
- Még jó, hogy nincs is hat lábujjam. - Tör rám a nevetés, ahogy Chad szavaival találom magam szemben. Azért jó tudni, hogy neki nem kell megfelelnem, de hiába mondja ezt, akár százszor is tudathatná velem, de akkor is úgy fogom érezni, hogy meg kell, hogy feleljek neki.
- Ha bele nézek szemeidbe azt látom, hogy mennyire vágysz rám. - Nem tévedek gondolom én, vagyis nagyot biztosan nem, mert egyfolytában tudassa velem, hogy mennyire türelmetlen és, hogy meg akar kapni. Ami azt illeti nekem is véges már a türelmem, és tényleg lassan beadhatnám már a derekamat, mert már két hónapon is túl vagyunk és ideje lenne, hogy a kapcsolatunk egy egészen más, komolyabb szinte lépjen.
- Neked mikor nincs ötleted? - Pimaszul kérdezek vissza, lassan úgy érzem, hogy nem csak a szeméből tudok olvasni, hanem még a gondolataiba is képes vagyok bele látni.
- Vannak más módszereim is a kínázásodra. - Ennél jobban már kötve hiszem, hogy bírnám kínozni, de azért próba szerencse. De nem a szó szoros értelmében akarom ám megkínozni, csak amolyan Lotty módra.
- Kis mohó. - Újfent felnevetek, ahogyan kedvesem magához húzva a fülembe suttog. Szinte már lelki szemeim előtt látom, hogy berontunk a házba, már a nappaliba egymásnak esünk, csak üres legyen a ház, mert gondolom nekünk is kínos lenne na meg persze Monának is, ha netalán találkoznánk.
- Azért, hogy fél percig legyen rajtam, mielőtt letépnéd? - Hatalmas vigyorom arcomon virít, ahogy bele gondolok, hogy alig lenne rajtam az új ruha, mielőtt Chad megszabadítana tőle. De mosolyom úgy szűnik meg, ahogy meghallom azt a hangot, amit nem is olyan rég eléggé közelről hallhattam. Minden olyan gyorsan történt, egy pillanat volt minden. Csak lemerevedve magatehetetlenül álltam ott, szinte már sokkos állapotban, néztem végig ahogy Chad lekerül a földre. Könnyekkel áztatott szempárral térdelek le mellé.
- Valaki hívja a mentőket! - Hisztérikusan ordítok fel. Remegő kézzel nyúlok kedvesen fejéhez nézve meg a rajta lévő sebet, amiből csurog a vér. Nagyon felszakadt a bőre, ebből bizony varrás lesz.
- Chad, kérlek tarts ki! - Elhaló hangon préselem ki magamból a szavaimat, könnyeimtől alig látok, megpróbálom magam össze szedni és ellátni a sérülését, de mivel semmi használható nincs nálam, ezért arra várok, hogy az őrök hívják a mentőket, mert nem akarok több kárt tenni benne. Mivel nem tehetek semmit, csak várok, kezemmel megfogva gyengéden a kezét. Az idő pokoli lassúsággal telik, mint ha már órák óta várnánk.

Tárgy: Re: Pláza 18.11.12 19:51

Nagyon szeretem őt puszilgatni és kifejezni, hogy mennyire szeretem. Muszáj tudatnom vele, mert a végén azért fogunk veszekedni, hogy már nem szeretem, ami nem igaz. Végig simítok a combján, majd belenézek a szemeibe. Annyira szeretek rajta mindent, hogy elmondani sem tudom, és nincs semmi olyan tulajdonsága, amit utálnék.
- Nem is szeretnék, de előbb-utóbb biztos, hogy megfogom azt is tapasztalni. - Halvány mosollyal biztatom, hogy nem kell még azt sem titkolni, mert minden oldalát megszeretném ismerni. Igaz már együtt vagyok két hónapja, de még mindig úgy érzem, hogy van titka, amit meg kell ismerjek.
- Tudom. De engem nem zavar, hogy sikerült ennyire elcsábítanod. Most meg már főleg nem, hogy összejöttél velem és az enyém vagy. Megérte várni. - Vigyorgok rá, mert tényleg így gondolom. Igaz, akkor mikor találkoztunk soha sem gondoltam volna, hogy egyszer enged nekem és velem lesz. Most már nagyon is a föld fölött járkálok, amit lehet is rajtam látni. Nagyon boldog vagyok és ezt nem is szeretném elrejteni. Szemeim csillognak a szerelemtől, de félelem is van bennük, mikor megtudom, hogyha Charlottetal valaha is összeveszünk, akkor már nem lehetünk újra együtt.
- De azért még ha így is válnánk el... Egy idő után leülhetnénk megbeszélni, nem? Vagy már akkor látni se akarnál? - Nézek bele a szemeibe kicsit ijedten, mert nem szeretném, hogy ez valaha is bekövetkezzen. Értem én, hogy miről beszél, hogy miért is nem lehetnénk megint együtt, de akkor sem bírnám elfogadni.
- De akkor sem, ha te még mindig szerelmes lennél belém? És én is beléd? - Tovább próbálkozok, hátha velem kivételt tenne és adna még egy esélyt, hogyha esetleg szakítanánk. Felállva magamhoz húzom, hogy ezzel is lássa, hogy mennyire jó velem és igazán megérdemelnék egy második esélyt. Mindent megfogok annak érdekében tenni, hogy ha szétmennénk, akkor kapjak egyet.
- Látom, te is a lényeget ragadtad ki a mondatomból! - Hangom kicsit ironikus, mert nem pont ezen volt a hangsúly. Azért még így is muszáj mosolyognom, mert annyira szeretem, mikor nevet. Közelebb hajolok hozzá, de nem adok neki csókot, szeretek így játszani vele. Ha megakar csókolni, akkor szimplán elhúzom a fejemet mosolyogva, ahogy eddig is tettem. Végül csak nem bírom és egy puszit nyomok édes ajkaira. Kíváncsian várom, hogy mit olvas ki a szemeimből, így hogy megkönnyebbítsem a dolgát bele is nézek a szemeibe. Ahogy kimondja azt, amit valóban szeretnék, egyből elfordítom a fejemet, ebből is tudhatja Charlotte, hogy mennyire beletalált.
- Sajnálom. Én csak... Szeretnélek boldoggá tenni. De ígérem mostantól nem foglak siettetni. - Kicsit megállok az elején, hogy jobban átgondoljam, hogy mit akarok neki mondani, ami még nem sértés. A kérdésére csak mosolyogva megrántom a vállaimat. Mindig van ötletem, főleg a kiengesztelésre, de szerintem pontosan tudja, hogy mire gondoltam.
- Ó, és milyen más módszerek azok? - Érdeklődök, mert engem is meglepett. Nagyon kíváncsi vagyok, hogy mit is mond, mert azzal, hogy megvonta a szexet nagyobb kínzást nem is tudok elképzelni. Mielőtt még kimennénk az üzletből magamhoz húzom hátulról és a fülébe suttogok. Ahogy ölelem, egyik kezemmel az alkarját kezdem el simogatni.
- Csak szerelmes vagyok. - Suttogom újfent a fülébe, amint "megvádol", hogy mohó vagyok. Egy puszit nyomok megint az arcára, mielőtt elengedném és már kint is sétálunk a plázában. Azért nem szeretnék még menni, mert akarok neki egy szexi fehérneműt venni.
- Fogyó darab! Kapnál egy másikat. De nem fél perc lenne, mert előtte táncolnál nekem benne. - Vigyorgok pimasz mód, nem tudom, hogy ebbe mennyire menne bele, de az biztos, hogyha megteszi, akkor már ott nem lehetne engem leállítani. Magamévá tenném, amit már hetek óta akarok. Még egy puszit nyomok az ajkaira, mielőtt még meghallanám az ismerős hangot. Nem számítok arra, hogy mi fog történni, így egész váratlanul sikerül belefordulnom az ütésbe. Minden pillanatok alatt történik és már is szúró fájdalmat érzek a mellkasomban. Alig érzékelek valamit a külvilágból. Látom, ahogy Charlotte mellé raknak egy elsősegély ládát, a másik őr pedig telefonál. Valószínűleg a mentőnek, nagyon nem értem, hogy miről beszél.
- Charlotte... Szedd össze... Magad! - Nehezemre esik a beszéd, erőlködve, de kinyögöm, hogy mit akarok neki mondani. Elvégre orvos, muszáj, hogy észnél legyen, különben nekem lőttek. Nem telik bele pár percbe, már meg is érkeznek a mentők, akik letérdelnek mellém és kérdezgetni kezdenek, de csak annyit látok, hogy mozog a szája annak, aki előttem guggol. Mindkét mentős Charlotte munkatársai.
- Doktornő, mi történt? - Kérdezi, az egyik mentős Charlottet, mert látják, hogy belőlem nem fognak tudni semmit se kiszedni. Mivel látja az egyik srác, hogy fogom a mellkasom, így óvatosan a hátamra fordít, ami nekem rettentően fáj és ez az arcomra kiülő fájdalomból is láthatja. Szétgombolja az ingemet, mire látja, hogy eléggé kék-zöld a mellkasom és talán egy kicsit fel is van dagadva. Szinte hozzá se ér, de már is felszisszenek. Az ágyra ráraknak, majd lekötöznek, a nyakamra tesznek gallért, majd a másik vásárlóhoz mennek, akinek csak az orra tört be. A sofőr és a két biztonsági őr, betol a mentőbe, majd a vásárlót is beültetik mellém.
- Doktornő, jön velünk? - Fordul hátra az egyik mentős, miközben az őrök szétoszlatják a tömeget, ami kialakult körülöttünk. Ha mindenki beszállt a mentőbe, akkor egyenesen a kórházba megyünk, ahol majd ellátnak. Elég rázós az út, ami nekem fájdalmas, lévén, hogy törött a bordám.

Tárgy: Re: Pláza 24.11.12 10:20

Néha már úgy érzem, hogy Chad túlzásokba esik, ha arról van szó, hogy azt kell kimutatnia, hogy mennyire szeret. Félek, hogy az én iránta érzett érzelmeim eltörpülnek amellett, amit ő érez irántam. Még soha sem szerettem senkit sem ennyire, mint őt, de valahogy képtelen vagyok arra, hogy kimutassam, hogy mennyire szeretem.
- Főleg akkor fogod megtapasztalni, azt a bizonyos elviselhetetlen énemet, mikor nem hagyod, hogy igazam legyen. - Fülig érő a szám, úgy mosolygok rá, persze akkor tényleg megtapasztalhassa, hogy milyen mikor a barátnője elviselhetetlen, mikor nem ad nekem igazat. Jól tudom az én hibám a makacsságom, de általában nekem mindig igazam van és már hozzá szoktam az évek során.
- Részemről pedig megérte, de még mennyire, hogy a tiéd lehetek. - Sejtelmesen elmosolyodok, arcomon ilyenkor szám széleinél két kis gödröcske szokott megjelenni, nincs előttem tükör, de lefogadom, hogy most is így van. Felfelé ívelő ajkaim, gyorsan irányt váltottak, mikor olyan témát kezdtünk el boncolgatni, ami számomra nem túl vidám, sőt nem is szándékozok erről beszélni túl sokat.
- Tényleg nem tudom Chad, minden attól is függ, ahogyan alakulnának a dolgaink, talán leülnénk később megbeszélni... - Félénken rámosolygok. Beszélgetés közben gondolok csak bele, hogy milyen is lenne újra nélküle, már nem akarnék úgy élni, hogy nincs az életemben. Bár, nem mondhassuk el, hogy már rég óta együtt vagyunk, de ennyi idő bőven elég volt ahhoz, hogy az életem egyik legfontosabb része legyen.
- Chad kérlek zárjuk ezt a témát, nem akarok azon gondolkozni, hogy mi lenne ha szakítanánk, mert együtt vagyunk és még leszünk is. - Mondandóm végén oda hajolva hozzá finoman leheltem egy csókot édes ajkaira, ezzel is jelezve, hogy komolyan gondolom, hogy ebből elég, zárjuk a témát, mert együtt vagyunk.
- Ahogy mindig. - Csücsörítve várom az újabb adagot, amit érdemlek, de az őrületbe kerget, hogy így játszadozik velem. De aztán ahogy megkapom a puszimat, önelégült mosolyodok rá, ahogyan hajamba túrók. Alsó ajkamat harapdálva próbálok jósnőt játszani, hogy kitalálhassam, hogy Chad szemében mi is rejtőzhet, de ehhez bizony nem kell jósnak lennem, nyilvánvaló, hogy mit akarhat.
- De már így is boldog vagyok veled. - Csillogó szempárjaimmal nézek bele Chad szemeibe. Talán sokkal könnyebb dolgunk lenne, ha nem lennének gátlásaim, na meg persze ha valamiféle mániákus lennék, aki mindenkinek szétteszi a lábait, de nem ilyen vagyok, ezt el kell fogadnia.
- Ha elárulnám, akkor nem lenne meglepetés. - Van egy-két praktika még a tarsolyomban, mint minden valamit magára adó nőnek. Halk kacaj szaka ki ajkai közül, már megint elkapott, de úgy imádom, mikor ezt csinálja velem. Fejemet hátra döntöm, szemem sarkából nézem, sunyin vigyorogva.
- Pont, ahogy én is. - Milyen nehéz volt először kimondani, hogy mit is érzek iránta, de mára már olyan könnyedén meg, hogy tudom, hogy Chad is ugyan olyan gyengéd érzelmeket táplál irántam. Mert először csak tényleg azt hittem, hogy mert fiatal csak játszadozik velem, de az idő bebizonyította, hogy tényleg szeret és komolyan is gondolja.
- Még mit nem, na és mi lenne érte a jutalmam? - Valamit valamiért elvem most is színre lépett, talán még ha bele is mennék, várnék el érte valamit. Minden olyan szép is jó, kellemesen szórakoztunk egészen addig, még ránk nem rontottak. Most már teljesen értem, hogy miért nem lehet olyannal orvosi kapcsolatban lenni, aki közel áll hozzánk, nem vagyok a helyzet magaslatán, egyáltalán nem. Elragadtak az érzelmeim.
- Chad ne beszélj, csak pihenj szépen, nem sokára már a kórházban leszel. - Erőlködve próbálom bent tartani könnyimet, de érzem, ahogyan végig folyik arcomon, amit gyorsan le is törölök, ahogyan a mentősök megérkeznek. Össze kell szednem magam. Megköszörülöm torkomat, hogy meg tudjak szólalni, felállok mellöle, majd a mentősnek kezdek el magyarázkodni.
- Megtámadták, valószínűleg szükségünk lesz egy koponya röntgenre és egy teljes kivizsgálásra. Többet nem tudok, de óvatosan bánjanak vele, nincs kizárva hogy belső vérzése is van. - Ránézésre nem tudok többet megállapítani, érzelmeimtől elvonatkoztatva figyelem, ahogy össze húzta magát, valószínűleg a hasára mért ütésektől belső vérzése támadhatott, remélem azért semmi komoly.
- Természetesen. - Válaszolok kissé zavartan a mentősnek, de aztán csak beszállok Chad mellé a mentőbe. Finoman megfogom kezét, könnyekkel áztatott aggódó szempárral nézek rá. Teljesen bűntudatom van, minden miattam van, ha én nem lennék, akkor most ő sem lenne itt.
- Úgy sajnálom. - Suttogom magam elé, annak reményében, hogy még nem vesztette el az eszméletét a fájdalom végett és hallja amit mondok.

Tárgy: Re: Pláza 27.11.12 6:48

Szabad játéktér!

Tárgy: Re: Pláza 29.11.12 13:25

Emmett & Ashley

Hihetetlenül megkönnyebbültem, hogy végre elkezdődött a munkaidőm. Már nem tudtam mit csinálni otthon, nem tudtam mit csinálni a városban... Igazából sehol sem találtam a helyem. Persze, ez mindig így van, mostanság viszont feszültebb vagyok, így az az egy nap is kínszenvedés volt, amit dolgozás nélkül kellett töltenem, egyedül a gondolataimmal. Csupa önmarcangolás, utálom az ilyesmit. Mindig is az elfojtás híve voltam, és ha rajtam múlik, ez nem is fog egyhamar megváltozni. Inkább hazudok magamnak, mintsem hogy ostobaságokon rágódjak. Minek? Semmi értelme.
Már négy órája vagyok bent - kilenckor kezdődött a munkaidőm. Ebből az időből három órát töltöttem morgolódással, aztán rájöttem, hogy a főnök még mindig szó nélkül elviseli - ma bent van kettőig -, és azóta itt is csak kattogtatom az agyamat. Könnyű is lenne, ha nem tudnék min feszengeni. Viszont úgy tűnik, nem csak én gyanakszom. Ennyire feltűnő, ha csendben maradok?
Minden előzmény nélkül rándítok egyet a vállamon, majd mivel eléggé megüresedett a bolt, körbejárok megigazgatni a ruhákat. Mire végzek velük jön is egy vásárló. Kivételesen nem pláza cica, hanem egy idős hölgy, úgy hogy azonnal be is állok a pult mögé, türelmesen várva, hogy találjon magának valamit. Közben főnök felé is küldök egy jelentőségteljes, halvány mosolyt, ezzel emlékeztetve, hogy én megmondtam anno: az újonnan divatba jövő ruhákra nem csak fiatalok fognak jönni. Tényleg öreganyásak.
A válogatás kicsit több időbe telt, mint vártam és szokott lenni, de ez esetben nem tud idegesíteni. Hamar el is intézzük a fizetést, de az órára pillantva leesik, hogy már így is elpocsékoltam az időt. Akartam volna kérdezni valamit a főnöktől, de már mindegy, jön a váltás. Na mondjuk mire az ideér... Fogalmam sincs, hogy vehették egyáltalán fel ide.
Sóhajtozva felülök a pultra - mert igen, az ilyen alkalmakat mindig ki kell használni -, majd meglepetten veszem észre, hogy egy napszemüveges, baseball sapkás alak közeledik felém. Egy: ősszel nagyon betegnek kell ahhoz lenni, hogy valaki így öltözzön, kettő: ki sem húzza a zsebéből a kezét. Nem tetszik ez nekem. Már az sem érdekel, ha csak túlreagálom, a biztonság kedvéért megnyomom a jelző gombot. Fogalmam sincs, hogyan riasztja a rendőröket, de tény, hogy jelez mert jelzőgomb és kész.
- Jó napot, segíthetek valamiben?
Az ismeretlen azzal a lendülettel már elő is húz a zsebéből egy fegyvert, és rám fogja.
- Az egészet. Most - mondja halkan a kassza felé biccentve, majd a szabad kezével kitesz egy zsákot a pultra. Ehhez azért pofa is kell, még bele is tegyem? Ne már, nem tv műsor ez.
- Haver, hidd el, nem gondolod komolyan.

Tárgy: Re: Pláza 30.11.12 18:51

Riasztás... A plázába? Most ez komoly? Nem egészen erre szántam rá magam mikor az akadémiára jelentkeztem, de nekem itt most nem igen van szavam. Sajna ez már nem az én hatásterületem... Egyelőre... Habár itt hiába is nyúlsz a zsebedbe, a jelvényeden kívül másra nem igen kíváncsiak és ennyivel be is foghatod a szádat.
Enyhe fintorral ülök be a kocsival semmire és senkire se várva. Gyorsan lerendezem aztán meg hagyjanak lógva. Komolyan mint óvodában... Akkora puccos hely és nincs keret biztonsági szolgálatra? Akkor meg szerénytelen véleményem szerint megérdemlik, hogy megszívják. Az anyám nem ajnározott ennyit. Utálok ilyen helyekre járni, borzalmas. Elég csak körül néznem és már is elkap az émelygés na meg a hányinger. Soha sem buktam az efféle pláza "cicákra" ... Kész rémálom. Némelyiket nem ártana egy tükör elé állítani és ha nem rémíti el a látványt elismeréssel illetni. Többet nyom rajta az alapozó mint a ruha ami rajta van, nem mintha az öltözködést túlzásba vinnék errefelé, amivel nem is volna gond, de hát ez mégis csak egy nyilvános hely... és ugyan már... hogy néznek már ki. Egy laza Club-ban jobb nőket találnék. akárcsak egy porcelánbaba akihez ha hozzá érsz mentem összetörik és beteges hisztériába kezd. Még belegondolni is elborzasztó ne még belépni. Tömeg... Mindenki csak néz ki a fejéből, vannak akik megbámulnak és vannak akik eszetlenül törtetnek előre mintha itt bármit is ingyen osztogatnának legalább is.
De most egészen más a helyzet... Sokkal csendesebb a pláza egy bizonyos emeleten és már szinte üres. Az emberek tágra nyílt szemekkel néznek és mutatnak egy azon irányba... Nem mintha itt bárkit is érdekelne, hogy mi fog történni csak legyen miről beszélni az elkövetkező hét napban minimum. szánalmas... Jó lesz gyorsan belehúzni és felkapaszkodni azon a bizonyos létrán, mert nagyon nincs ínyemre ez a helyzet.
Már a kirakatból ki szúrtam a fószert az üzlethez közeledve... Nem volt nehéz. Még hogy fószert...? Srácot. Első látásra kis taknyos aki megtalálta apuci fegyverét az éjjeli szekrény legalsó fiókjában rejtve és most ő is nagyfiú akar lenni. Takonypóc... és bármibe lefogadom - a nyakamat rá - másodjára sem leszek nagyra törő véleménnyel róla...
Lassú léptekkel kezdek el közelíteni és szerencsére egy tükröt sem látok amin keresztül kiszúrhatna és amilyen agyalágyult meg sem fordulna a fejében. Volna még mit tanulnia, mert ez elég satnya... Több mint satnya. Volt idő megnyomni a vészjelzőt? Abban a pillanatban elhordtam volna magam. Észre sem vette? Szerencsétlen. Az ilyet még csak szánni sem tudom.
Intek a pultos csajnak, hogy maradjon veszteg és ha kérhetem és lehetőleg próbáljon meg ne lebuktatni, mert akkor jól beszopjuk mind a ketten.
Honnan ilyen ismerős a csaj? Nem, most nagyon nem ezzel kellene foglalkoznom. erre még később is ráérek fényt deríteni, de igen csak baljós előérzeteim vannak...
- Öcsi... Neked még nem az anyád szoknyája alatt volna a helyed? - Kibiztosított fegyverrel közelítek felé. Tudom, a magafajták szeretnek fasza gyereket játszani, csak az a rész kimaradt, hogy mindig megjárják.
- Legközelebb nyisd ki azt a csipás szemed, töröld meg az orrod-szád és úgy gyere ide... - Szánalmasan fest és az is. Szinte még folyik az orra, amit törölgetni kellene... Nem túl biztatóan pislogott hátra, de egy lövés elég a lábába és nem pattog tovább. Én nem fogok könyörögni, sem pedig sajnálni... Itt nincs második lehetőség.

Tárgy: Re: Pláza 01.12.12 18:18

Emmett & Ashley

Én nézem, ő néz. Minek ennyit ragozni? Úgy se ismerném fel, nem találnák meg a rendőrök, mi értelme maradnia? Ah, nem értem a bűnözőket. Mindent túlbonyolítanak. Bezzeg ha én lennék az, fogadok, tiszta profi lennék. Mármint ha durvább dolgokat csinálnék pár graffitinél, ami már alapból izgalmas és imádom. Hogy miért nem találtam még ki durvábbat? Fárasztó lenne végrehajtani.
Ez a barom viszont nagyon úgy néz ki, hogy keményen elhatározta a rablást. Nos pech, tőlem nem kap semmit. Télapótól kell karácsonyi ajándékot kérni, nem a bolti eladóktól.
- Tetszik a szemem? - kérdezem könnyedén. Igen, nagyon élvezem a helyzetet.
- Ide a...
Elégedett mosoly fut végig az arcomon, amint meghallom az érkező rendőr hangját, illetve meglátom a "bűnöző" egyre sápadó arcát. Tökéletes időzítés.
Ráérősen kiegyenesedek, és épp leeresztem a pultot, mikor lövés dördül el. Hirtelenjében összerezzenek, nem szoktam még hozzá az efféle... bánásmódhoz, de amint meglátom, hogy a rablóm nem igazán akarja bosszú nélkül hagyni az esetet, azonnal leguggolok mellé - mert a nyomorék már a földön hever - és kihúzom a kezéből a pisztolyát. Azért ez teljesítmény, nem vártam volna, hogy egyáltalán magánál tudja tartani és nem ejti el. Azt meg végképp, hogy belém is ereszt egyet. Mintha annyira feltűnne. Egy pillanatig sem tartottam őt rémisztőnek, valahogy nem az én reszortom, de tény, hogy elöntött az adrenalin. Asszem ezért nem kezdem el öklösökkel jutalmazni, amint belém lő. Majd később, ha bekerült az őrsre.
Sóhajtok egy hatalmasat, majd kedvtelenül átnyújtom rendőr bának a pisztolyt. Igaz is, még meg se néztem magam... nak. Emmett?!
- Fegyvert mernek adni a kezedbe? Tényleg szörnyű, merre fajul a világ - jegyzem meg fagyosan. Mégsem kellett volna megnyomnom azt a jelzőgombot.

Tárgy: Re: Pláza 10.12.12 16:58

Micsoda önfeláldozó lélek. Mondhatom a nap hőse. Csak, hogy azt a lövést nekem kellett volna kapnom nem neki. Nem szokásom sajnálkozni egyszerűen csak feleslegesnek tartom a kis magánakcióját. Kibírtam volna, túléltem volna… Másod sorban pedig úgy hiszem azért küldtek, hogy ez ne történjen meg, erre tessék… Két sebesült a semmiből egy pillanat alatt. Talán még sem ártott volna még egy kicsit a kocsiban dekkolni, de amilyen lusta szarok az őrsön, úgysem küldenek ki senkit. Ezek aztán nem pazarolnak.
Belépve fogalmam nem volt hirtelenjében mégis mit képzel magáról ez a kis takonypóc?! Attól még nem fog el alélni, hogy nézi szakadatlanul és rá tartja apuci fegyverét. Gyerekesen szánalmas. Fogadni mernék még életében nem lőt és effélét is csak filmekben látott. Különbség? A forgatókönyv… Itt nincs megírva… és az ő sorait ma én fogom papírra vetni.
Kibiztosított fegyverem szinte egy időben emeltem a magasba az övével majd mindkét pisztoly elsült szinte másodpercekre pontosan. Hű, ki volt biztosítva? Okos fiú… De nem, mégis csak béna. Célt tévesztett, amit nagyon nem kellett volna. Talált volna el csak engem inkább. Nem igaz. Ez a balfék semmit sem tud jól csinálni? Igen erős késztetést érzek ilyenkor arra, hogy szitává lőjem… Beleengedjem a teljes tárat, csak épp eddig még egyetlen használható story sem jutott az eszembe ürügyként.
Leeresztem a magamét majd átveszem a másik fegyvert is, amit nő kezébe soha sem adnék, annak talán még ennél is beláthatatlanabb következményei volnának… és megköszönni sem fogom, amiért ő szívott helyettem, hiszen nem kértem és dühös is vagyok miatta. Ennyi erővel nem kellett volna megnyomni a riasztót. Közelebb lépve lábammal bökdösni kezdem a kis fickót. Ez aztán már nem megy innen sehova sem.
- Maradj veszteg... - Azért még az én technikám is hagy maga után kívánni valót.
Még csak az hiányzik, hogy elkezdjen itt nekem kúszni-mászni? Mégis ki fog utána felmosni? Nem hagyok mocskot magam után!
- Inkább szorítsd azt el szépen! - Figyelembe sem véve szavait adok az úgymond utasítást, mivel azt gyanítom, hogy a vérzés nem fog csak úgy magától el állni. De már odakintről hallani a szirénákat... Jobb későn mint soha...

Tárgy: Re: Pláza 10.12.12 18:52

Emmett & Ashley

Sosem érdekelt más véleménye, mindig csak a sajátomra alapoztam... de azért b.sszameg, neee! Ez még szerintem is kellemetlen. Ilyen szerencsés is csak én lehetek, miért nem tudok egyszerűen csak ülni a seggemen, és várni, hogy kivételesen valaki helyettem intézze el a dolgokat? Még jó, hogy bírom a fájdalmat. Na meg az izgalmaknak is sokat köszönhetek, amíg nem kezdtem el lenyugodni és felfogni a történteket, mondhatni észre se vettem, hogy eltalált ez a barom. Ah, már előre látom, milyen élmény lesz bent csücsülni az orvosin egy egyszerű lopási kísérlet miatt. Ráadásul, ha mindez még nem lenne elég... Ő az. A rendőr. Egyszerűen nem hiszem el! Még a megjegyzésemre is hidegen reagál, valószínűleg fel se ismer. Rég szégyelltem el már magam, akkor is miatta, de most... Szörnyű. Legszívesebben rögtön faképnél hagynám, de egyenlőre megmoccanni is alig tudok. Még az is idegesít, hogy így reagálok a megjelenésére. Mármint hogy így is. Bár jelenleg még mindig az az érzés a legerősebb bennem, hogy még pár szó, és nem faképnél hagyom, hanem faképen csapom.
- Igen is, rendőr úr - szólok vissza egy gúnyos mosoly kíséretében, majd sarkon fordulva elindulok az elsősegélykészletért, és rászorítom a kezemre az egyik rongyot. Ki se fogom mosni belőle a vért, olyan szép színe van. Kár, hogy jelen esetben sajnos nekem köszönhető, így vissza kell ülnöm a pultra, mielőtt el is szédülök. Mintha nem lennék így is elég nagy slamasztikában.
Lelépjek? Maradjak? Mi van, ha bevisznek az őrsre és ott lesz a múltkori pasas? Jaj, utálom ezt az egészet.
- Jó szadistának lenni? - kérdezem csak úgy mellékesen, igaz inkább hangosan gondolkodva, mintsem komoly választ várva. Sosem szerettem a csendet, a várakozást végképp. Mindig bizonytalansággal jár, én pedig szeretném határozott, erős embernek betudni magamat. Még ha nem is vagyok az. De legalább próbálok beszélgetést kezdeményezni. ... Na, jó. Ez így nem igaz. Szimplán muszáj volt megszólalnom, se több, se kevesebb. Azt hiszem, hallani akartam a hangját. De persze csak azért, hogy megbizonyosodjak róla, hogy tényleg nem tévedtem -e. Elvégre sosem lehet tudni, annyi hasonló ember van a Földön. Még Las Vegasban is. Hát persze.

Tárgy: Re: Pláza 12.12.12 23:01

Tekintve, hogy a ficsúr már nem fog sehová sem elszaladni, de ha mégis fél óránként egy lépéssel utol érem és igen szép vércsíkot fog nekem hagyni... Megkockáztatom és közelebb lépek hozzá a karja után nyúlok... Ellentmondást nem tűrően húzom magam felé.
- Elég... Cefetül néz ki. - Jegyeztem meg fanyar pofával majd tovább tekertem rajtam a kötést majd elszorítottam jó alaposan. Lopva persze mindig apuci kicsi fia felé sandítottam, de hát csak nem lehet annyira ostoba... és a fegyvere is nálam van már a kisasszonynak köszönhetően. De ha tévedek és mégis csak egy komplett idióta hát én szitává lövöm a tökeit.
- Hagynod kellett volna... Mit bizonyít ez? - Akárhogy is történt, ami történt akkor is nekem szánták azt a lövedéket és nekem is kellett volna, hogy kapjam. Végtére is azért volnék itt vagy is kellett volna itt lennem, hogy ez ne történhessen meg és, hogy neki ne essen baja. Ehelyett? A hősnő rendesen bevadult és széepn odatett. Remélem most meg is van elégedve a művével. Kivételes alkotás.
- Pontosítanál? - Tettem fel a kérdést egészen egyszerűen semmi gúny, semmi irónia, talán egy kis szarkazmus... Szóval, mintha ez volna a világ legtermészetesebb dolga.
Nem egészen tiszta a dolog számomra, hogy mégis... konkrétabban mire is szeretett volna célozni. Gőzöm sincs és nem is különösebben foglakoztat a dolog. Ami volt elmúlt. Ha pedig őt annyira nem hagyja nyugodni a dolog hát majd kifejti bővebben, de nem fogok sajnálkozni és bánkódni miatta ha erre netalán még sem kerülne sor.
Ezt akkor is soknak érzem, még rólam elmondva is. Szadista? Végképp nem értem. Sok minden elmondható rólam... Még talán is írnám, hogy igen így van... De a szadizmus? Aligha... Szerintem meg fogalma nincs az egészről csak szeretne valamivel visszavágni... esetleg bosszút állni. Kicsit elkésett!

Tárgy: Re: Pláza 14.12.12 16:05

Emmett & Ashley

Aucs... Jobban fáj az, amit látok a tolvaj-Emett-féle jelenetből, mint a saját sérülésem. Ha nem az én munkahelyemen akart volna rablópandúrosat játszani, most nagyon sajnálnám. Ez esetben inkább csak oda se nézek, így is elég nekem a vérszag. Pfej. Oké, a szép szín az szép szín, de nem ilyen mennyiségben, nem ilyen szaggal, és nem a tudattal, hogy ez másból folyik. Fo... juuuj, mindjárt még rosszul is leszek. Mintha nem lenne így is elég bajom.
- Te és az édes megjegyzéseid... - dünnyögöm vissza én és a maró gúnyom. Kifejezetten nem tetszik, hogy hozzám ér. Még akkor is, ha csak a kezemről van szó. Főleg, mert egyre jobban kezd fájni. Szép kis helyzet.
Sebaj, ilyenkor pont jól jön a bambulós, gondolkozós módszer. Csak kattog az agyad, kattog, kattog... a következő pillanatban pedig már azt veszed észre, hogy egy csomó idő eltelt, és nincs sok szenvedés hátra.
Kivéve most. Kivéve... utálom ezt a szót. Mindig csak elrontja az elképzeléseim. A szirénások lassabbak, mint gondoltam. Min tökölnek ennyit? Túl nagy a csend, a vásárlók pedig a bolt közelébe se merik tolni a képüket. Pedig komolyan mondom, még most, mondhatni átlőtt kézzel is szívesebben dolgoznék, minthogy csak üljek Emmett társaságában, és azon erősködjek, hogy befejezzem a múlton való bosszankodást. De hát ez valahogy sosem volt az erősségem. Nem is csoda.
- Egy másodpercen múlt, hogy időben kikapjam a kezéből. Elszámítottam magam. Ennyi. Bocs, hogy rombolom a hírneved - jegyzem meg "enyhe" szarkazmussal. Elszúrtam, és? Mindenkivel előfordul, egy nap egy bénázás bőven belefér. Nem értem, mit pattog rajta annyit. Maximum kap pár fejcsóválást a munkahelyén, de valószínűleg nem ő lesz az egyedüli, magamnak is tettem egy fekete pontot a kis akciómmal. De legalább nem menekült el ez a kis piszok.
- Hányszor lőttél bele, háromszor? Vagy nem élvezed, hanem egyszerűen csak ennyire szarsz rá? Tényleg laza vagy.
Vagy csak nekem olyan durva ez a helyzet, hogy már a memóriám is túloz. Igazából még élveztem is, nem minden nap történik ilyen izgalmas dolog az életemben. Csak... csak ne lenne itt. Utálom őt, de azt még jobban, hogy igazából nem. Képtelen vagyok rá. Fogalmam sincs, miként viszonyuljak hozzá, mit kéne most csinálnom. Legszívesebben tényleg azonnal lelépnék a francba. Remélem a főnökkel nem futok össze a mai nap folyamán.

Tárgy: Re: Pláza 14.12.12 22:52

- Szívdöglesztő, nemde? - Vágtam be egy pofátlanul öntelt mosoly kíséretében, amivel váratlanul ha nem is most, de hamarosan ki fogom csapni a biztosítékot. Annyira tudom... Tekintetbe véve a múltat, hogy ő is ugyan be dőlt és be adta a derekát mint mások. Az, hogy mit gondolt és most mit gondol az mellékes. Akkor sem érdekelt és most sem. Tény, hogy megváltoztam, de nem mindent tekintetben és ez még a mai napig sem szerepel az " ezt még meg kell tennem " listámon. Nekem így jó.. Kell ennél több? Minek foglalkoznék másokkal? Személyes probléma... Mindenki élje csak a sajátos kis életét.
- Mindig egy másodpercen múlik. - Azt a rohadt... Milyen bölcs lettem! De igaz ami igaz. Az életben szinte minden csak egy hajszálon múlik, egyetlen egy másodperc az egész azután vagy siker vagy egyértelmű kudarc. elszámolni magad nem tudod, csak ostobán viselkedni és hát nem is volt valami körültekintő. Felőlem aztán csinált volna amit akart, tudomásul sem akartam lenni csak nekem ne kellett volna végig néznem.
- Tévhitben élsz! - Közöltem vele határozottan, bár úgy megspékeltem volna némi iróniával és cinizmussal... Áh, de majd máskor. egyébként is nekem van igazam. Bármennyire is jól esett volna egyetlen határozott és jól célzott lövést küldtem meg neki, amivel várhatóan padlóra is küldtem. Puhány...
- Látom van ami nem változik. - Böktem felé cinikusan. Nyilvánvaló, hogy rá gondoltam, de nem akartam ennyire egyértelműen fogalmazni. Soha sem ismertem meg igazán, de már akkor is ilyen kis naiv volt, akármit is próbált... Szeretett volna a felszínen mutatni. Valójában silány volt!

Tárgy: Re: Pláza 18.12.12 21:20

Emmett & Ashley

Szívdöglesztő? Az lesz szívdöglesztő, ha majd felpofozom, de az nagyon.
- Rohadtul - morgom vissza. - Csak tudnám, miért pont nekem kell mindezt elviselnem. Túl nagy a megtiszteltetés.
Legalább ne lenne ilyen elégedett magával, legalább egy kicsit bánná a múltat. Fájó bevallani, de tudom, hogy én is ugyanúgy hibás vagyok. Mégis sokkal könnyebb másokra húzni az egészet, mint bevallani, hogy tehettem volna másképp. Viszont ez, hogy annyi esze sincs, hogy meghúzza magát... Tényleg kedvem lenne neki ugrani, és csak hogy ironikussá tegyem a dolgot, jól ellátni a baját. Még... nem múlt el. De ilyenkor nagyon tudom utálni, emellett soha többé nem fogok ugyanabba a hibába esni. Tanultam belőle.
- Hát hogy te milyen kis okos vagy! Agymosáson voltál?
Jó is lenne. Legalább elkerülne, így mondhatni csak a saját fizikai épségét veszélyezteti. Én se lehetek örökké türelmes, és ha ezt így folytatja, nekem is kezdhet nézelődni egy jó kis cella után. A végén még összehaverkodok a tolvajjal. Öribari?
- Szóval nem tudtál teljesen ellazulni az élvezetekben, mert félted a hivatásod? Hmmm, érdekes. Pedig biztos meg tudtad volna oldani. Ez esetben...
Hát nem. Bármilyen hülyén is hangzik ez a megfogalmazás, de lelke úgy sincs, úgy hogy inkább csak... csak úgy viselkedett mint én. Szívesen mennék messzebbre a graffitizéseknél, az ő képét is szívesen verném be, de annyira nem akarok lesüllyedni. Az ő szégyene, hogy így áll hozzá a dolgokhoz.
- Igen? Így gondolod? - emelem fel a hangom a következő megjegyzésénél. Úgy leordítanám a fejét, de úgy! - Tudod..., csak sajnálni tudlak téged.
Végül csak ennyit fűzök hozzá, majd hacsak nem akadályoz meg, kirobogok az üzletből. Hát persze. Nem változtam. Ezért omlott össze az egész életem, velem együtt. Miatta.

Tárgy: Re: Pláza 20.12.12 23:08

- Na meg a tiszteletlenség... - Tettem hozzá kelletlenül. Ez azért így elsőre elég gyerekes viselkedésnek tűnik, de hát kit érdekel? A fene se tudja már mi igaz és mi nem... ami volt elmúlt. Az akkor igen is megtiszteltetés volt. Nyilvánvalóan ezt nem csak én gondolom így. Most tehetek én róla, hogy saját magán kívül mást nem igen tudott beleadni a dologba? Nem tudom eldönteni mi bánt jobban? Áh, meg sem érte igazán. Ma már nem jelentene kihívást. Akkoriban tévedtem... Nincs ebben a nőben semmi... vagy csak simán naiv és hülye vagy ez így sorjában.
- Mit pattogsz? Soha sem ismertél igazán! Ismertél valakit... De az nem én voltam! - Ő azt a valakit ismert meg bennem, akit én megismertettem vele! Ennyi és semmi több! Bevallom sokáig tartott kicsit és már kezdtem unni, de már csak dacból sem hagytam fel a dologgal és mert egy életen át azt hallgathattam volna, hogy elbénáztam... Hát nem! Nagyon is én nyertem, csak akkor azt tudnám, hogy én ezt miért nem éreztem soha igazán? Mintha mi sem történt volna.
- Ez esetben be kellene, hogy verjem a szád...! - Fejeztem be a mondatát kissé ingerülten most már.De nem, én nőt nem ütök meg! Mi van abban? Nem igazi ellenfél... Mintha egy porcelánbábút akarnék megcsapni. egyetlen ütés... csapás és arabjaira hullik méghozzá nem hangtalanul. Nem kihívás, nem izgi és nem kellene tovább feszítenie a húrt!
- Nem szorulok rá, de azért örök hálám... - Ez már több is mint nevetséges.
Csak nem gondolta komolyan, hogy hagyni fogom csak úgy lelépni? Elegem van ebből a nőszemélyből! Nem sokszor szoktam ilyesmit kívánni, de bár soha sem találkoztunk volna! Annyi mindentől megkíméltük volna egymást...
- Picinyem, te innen majd akkor mész el, amikor visznek! - Kaptam még gyorsan a karja után nem óvatoskodva. Épp elégszer tett már nekem keresztbe!

Tárgy: Re: Pláza 21.12.12 16:41

Emmett & Ashley

- Üdv a XXI. században
Hát... válaszolni is tudni kell. Őt az ilyen megjegyzéseimmel úgy sem zökkentem ki az egyensúlyából, annyira azért nem felejthetett el. Ugye?
Ó, nem. Mindenre tökéletesen emlékszik. Inkább vágna pofon... Egyáltalán hogy tudja ilyen szenvtelen arccal, csak úgy a képembe b.szni, hogy soha nem is ismertem? Hogy még ebben se volt velem őszinte? És még ő van felháborodva, ő kezd idegeskedni!
- A tetteid viszont nagyban megmutatják az agyi kapacitásod, már bocs. Komolyan ennyire nem fogtad fel, mit tettél?
Hát úgy tűnik nem. Minek kellett nekünk egyáltalán találkoznunk? Tényleg nem ismerem, r.hadtul nem, de ezek után ennek csak örülni tudok. Jaj, de utálom ezt az egészet!
- Igazad van. Nem ismerlek, de jobb is így. Ez a kedves kis részlet is bőven elég volt belőled. Pofán kellene, hogy verj? B.zdmeg tudsz gondolkozni, vagy segítsek?
Szívesen megtenném pár öklös képében, csak épp nem most. Amint végigmondja a nagy háláját már el is indulok kifelé, mert az biztos, hogy én nem fogom eltűrni tovább! Visszaránt? Kit érdekel? Már azt is eltűrném, ha berángatna az őrsre az elkövetkezendő perc történtei miatt. Velem így nem beszélhet. Se ő, se senki. Minden bűntudat nélkül pofon vágom - olyan gyorsan és olyan erősen, hogy valószínűleg még nekem se lenne esélyem megakadályozni vagy megállítani, nemhogy neki. Lehet, hogy rendőr, de tudtommal nem rendelkezik szuper gyorsasággal, ezen tények fényében pedig már csak azt várom, hogy csattanjon. De nagyot!
Az, hogy ténylegesen mit csináltam, már csak akkor esik le, mikor ez bekövetkezik. Azt hiszem... lenyugszom. Olyasmi.
A földre szegezem a tekintetemet és lassan leeresztem a kezem. Épp időben, ugyanis két mentős beszáguld és már meg is pillantanak minket. Mint a filmekben. Remélem Emmett örül, sikerült neki, nem léptem le. Jobb is, kezdek szédülni.
Engedelmesen, még mindig csak alig-alig nézve fel, elindulok velük. Azt se tudom, hogy Emmett jön -e, nem akarom most látni. Inkább nézek magam elé és hallgatom ahogy felzúg a motor és a sziréna, majd elindulunk a kórházba.

Tárgy: Re: Pláza 21.12.12 20:15

Szabad játéktér!

Tárgy: Re: Pláza 24.12.12 9:10

Leonard Kruger

Sóhajtások közepette lépem át a pláza küszöbét, hogy megkezdődjön az idei vadászszezon. Viccet félre téve, egyetlen egy darabért jöttem, alig hiszem el, de egy férfival egy beváráslóközpontba. Eddig valahogy a férfiak mindig valami indokot találtak ki arra, hogy miért ne, Leo pedig önként jelentkezett.
- Fel tudod hozni még egyszer azt a nagyszerű okot, amiért bele mentem ebbe? - Értetlenül nézek Leo barna szemeibe, amiből valamiféle játékos kacérság sugárzik. Gondolom most a helyében én is ilyen elégedetten mosolyognék.
- Leo fejezd be, ez a mosoly több, mint perverz. - Nevettem el magam újra az arcára nézve. El sem hiszem, hogy képes volt rá venni arra, hogy ismét vissza térjek ide, ez első találkozásunk színhelye, ahol abban a bizonyos szexi ruhában meglátott és így kezdődött minden. Különös, hogy az emberek életére milyen kis dolgok is mekkora hatással vannak. Jó helyen voltunk jó időben és jó ruhák választottam, mert kötve hiszem, hogy egy kardigánnal felkeltettem volna a figyelmét.
- Pontosan ugyan olyannak kell lennie? Na és te mennyire is emlékszel rá, hogy milyen volt? - Hajamat fülem mögé tűrve vonom kérdőre. Nem rossz a memóriám, de valahogy csak annyira emlékszek, hogy fekete volt és alig takart valamit. Valójában nem is túlságosan az én stílusom, de Leoval egyszerűen nem lehet bírni. Inkább bele mentem, hogy jöjjünk vissza és megveszem, mint hogy még egyszer azt kelljen hallgatnom, hogy mennyire tetszettem neki abban a ruhában. Elhiszem, főleg ha ennyiszer mondja, akkor biztosan tudom, hogy úgy is van. Persze most is elszórakozgatunk egymással, de úgy érzem, hogy kezd komolyodni ez az egész, aminek csak a szexről kellene szólnia.

Tárgy: Re: Pláza 27.12.12 21:47

Már megint itt. Igen. Normális esetben most a fejem verném a liftajtóba vagy a mozgólépcső alá vetném magam vagy felkötném magam csak ne kelljen itt lennem. De ez most egy teljesen más helyzet... Akarom... Deja vu! Csak kicsit másképp. Vélhetően már ismerem a dolgok kimenetelét. Nem egyedül vagyok és akarom azt a ruhát! De még jobban akarom Florat abban a ruhában még ha nem is sokáig lesz rajta úgy gondolom ennyit ő is igazán megtehet az ügy érdekében.
- Lássuk... Mondjuk azért, hogy te örömet szerezz nekem majd pedig én neked? Ez így elfogadható?
- Válaszoltam már-már árulkodó mosolyommal... hogy miről árulkodik? Arról, hogy a fejemben már nem egyszer eljátszottam nem egy dolgot, hogy hogyan tudnék eljátszadozni vele, hogy miként tudnám elszórakoztatni, miféle mozdulatokkal fosztanám meg tőle, szóval mindent. Inkább nem részletezném. Pofátlan mosolyom már így is több mint sokat sejtető.
- Tehetek én róla?
- Tettem fel kérdésemet tiltakozva még mindig vigyorogva. Jobb ha hozzászokik. Néhány perc és ez a mosoly a képemen már nem szimplán pofátlan lesz és ezt ő is tudja.
- Én pontosan emlékszem rá, hogy milyen is volt... Jobban mondva, hogy te milyen voltál benne, de azért a ruha is megvan valahol...
- Vallottam be, hiszen most már igazán megtudhatja nem mintha eddig olyan nagy titok lett volna, hogy kész csoda, hogy a nyálam nem csurrant el akkor...

Tárgy: Re: Pláza 03.01.13 2:02

Számomra is eléggé meglepő, hogy rá tudott erre venni, hogy vissza térjünk arra a helyre, ahol minden kezdődött. Talán ha öt perccel később jött volna, akkor mi nem is ismerhettük meg volna egymást, de nem éri meg most azon elmélkedni, hogy mi lett volna ha... Az a lényeg, hogy most így alakultak a dolgok, egy apró kis össze szólalkozásból lettünk többet, mint barátok, de még is kevesebbek mint egy pár. Nem mondom biztosan, hogy nekünk ez menni is fog, nem rég óta műveljük ezt egymással, de így szabadabb lehetek, nem olyan mint egy nyomasztó párkapcsolatban lenni, ahol folyton ellenőrizgetnek és ez tetszik.
- Igen Leo elfogadható, de ha már én ilyen kedves vagyok és ennyi mindent megteszek azért, hogy örömet szerezzek neked, akkor talán neked is el kellene gondolkoznod, hogy mivel szeretnél engem meglepni, hogy hasonló örökökben legyen részem, ez így fair, nem? - Ha már nekem újból abban az aprócska, alig takaró ruhában kell előtte parádéznom, akkor az a minimum, hogy valami kreatív dologgal kimutassa háláját.
- Tehetsz, mert lefogadom, hogy most is perverz gondolatok cikáznak abban a rafinált elmédben. Eléggé ismerlek már annyira, hogy leolvassam az arcodról, hogy mire is gondolsz. - Rosszallóan csóválom meg fejemet, de nem bírom ki és végül csak egy mosoly szökik arcomra. Valójában egyáltalán nem zavar, hogy így mosolyog mikor rám néz, legalább tényleg tudom, hogy mennyire vonzónak tart.
- Legalább gyorsan végzünk itt, ha megtaláljuk azt amiért jöttünk, feltételezem, hogy neked aztán még terveid vannak velem kapcsolatban. - Akkor nem is lesz baj, ha a kettőnk terve megegyező lesz, ezt nagyon is remélem. Halványan rá mosolyogtam, de már meg is indultam a ruhás fogas felé, hogy megkeressen azt a bizonyos darabot, amiben képes voltam felkelteni a figyelmét. Megragadok egy ruhát a vállfánál fogva, Leo felé mutatom.
- Ez volt az? - Aznap pár ruhát felpróbáltam ezért nem vagyok túlságosan biztos a dolgomban, de legalább itt van velem és segít, persze hátsószándéktól vezérelve, de most még ezt is képes vagyok neki megbocsájtani.

Tárgy: Re: Pláza 07.01.13 21:56

- Na igen, csak hogy kettőnk közül nem én vagyok az aki rendelkezik gumibottal és bilinccsel. Azért erről se feledkezzünk meg.
- Őszintén szólva bele sem merek gondolni, hogy mi minden járhat most a fejében különösen azért, mert már ismerem annyira, hogy tudjam amit a fejébe vesz azt akkor is megvalósítja ha a fene fenét eszik is és én pontosan ettől tartok kissé. Nem szívesen bújnék bele egy tűzoltó vagy egy lelkes kiscserkész bőrébe, sőt még a gondolat is iszonytató. De még csak Ámor sem lenné egy nyíllal a vállamon és nyilvánvalóan elvéteném a dolgot. Így már nem maradt túl sok minden, de akár mérget is vehetek rá, hogy ő megfogja találni a módját, hogy neki csakis a legjobb legyen és nekem nem igen lesz majd választási lehetőségem.
- Nos hát akkor... Mire is? Szóval?
- Kíváncsi hallgatom azt pedig különösen is érdekel, hogy mennyire is érzi úgy, hogy ismer és mennyire helyt állóak a lehetséges állításai. Őszintén szólva meglepne ha igazat kellene adnom neki. Nem sokaknak sikerült eddig igazán kiismernie. Talán én vagyok a túl távolságtartó, de én csak másokat szeretnék megkímélni önmagamtól.
- Erősen az a gyanúm, hogy te nem vagy az a szórakozgatni eljáró típus így meg kell kérdeznem, hogy volna-e valami külön kívánságod? Mit szeretnél?
- Kissé vonakodva magammal. de csak felteszem a kérdést. Nem mondom én is meg tudnám számolni a két kezemen hányszor mozdulok ki egy évben, de ez most más. Itt most nem én vagyok az előtérben és úgy nem mellékesen úgy is úgy lesz ahogyan ő akarja.
- Nem-nem...
- Ráztam meg a fejem majd közelebb léptem hozzá, hogy jobban szemügyre vehessen őt majd a ruhát. Igazán jó darab... Olyan lényegre törő.
Egy könnyed mozdulattal megkerültem Florat majd előhúztam a sorból a legelső ruhadarabot, amin megakadt a szemem.
- Hm, nem ez volt az?
- Nem nagyon értek az efféle dolgokhoz, de ezt most merőben más!

Tárgy: Re: Pláza 08.01.13 23:33

- De arról sem kellene megfeledkezni, hogy még nem vertelek el gumibottal, vagy bilincseltelek még meg, de esélyesnek tartom, hogy akár még erre is sor kerülhet. - Tényleg nem esne nehezemre csuklójánál fogva oda bilincselni az ágyhoz és kedvem szerint kínozni, de ezt még ki is kell érdemelnie, sőt azt sem tartom kizártnak, hogy élvezné is az ilyen fajta bánásmódot. Abban pedig egy percig sem kételkedek, hogy nekem nagyon is tetszésemre lenne a kialakult helyzet, mindaddig még uralkodhatok felette. Szeretek mások felett uralkodni, főleg az ágyban eljátszani a domináns fél szerepét.
- Valami olyasmi járhat a fejedben, hogy hogyan fogsz leteperni, ha már kiélvezkedtél a látványomban, csak mert végre hajlandó voltam felvenni azt a ruhát, amiben először láttál meg. Eltaláltam? - Kezemet vállára simítva, húzódtam közelebb hozzá, hogy csak is Leo hallja mondanivalómat, még ha most nem is esett szó semmiféle pikáns részletről. Bár, ha szóba is jönne, akkor sem pirulnék el, úgy mint az első pár alkalom során.
- Ezt eltaláltad, öreg vagyok már a szórakozáshoz. Sok mindent szeretnék, mondjuk egyelőre meg is elégednék egy sztriptízzel, amivel elkápráztatsz. - Köntörfalazás nélkül mondtam el neki, hogy mire is vágyok, mert tényleg megnéznék tőle egy privát számot, ami csak is nekem szól. Nem bánna meg, mert nagyon is megjutalmaznám a produkció után, már most van egy- két elképzelésem, amit csak akkor valósítok meg, ha előbb mutat valamit.
- Esetleg szeretnéd, hogy felpróbáljam, hogy biztos legyél benne? - Kérdőn vonogatom meg szemöldökömet, bár valójában ki nem bírom a vásárlást és nem szívesen megyek be a próba fülkébe öltözni, de ennyi a minimum, hogy ezt megteszem érte, főleg azért, amiért olyan csúnyán bántam vele eleinte.

Tárgy: Re: Pláza 09.01.13 0:02

- Őszintén nem értem, hogy az mégis kinek és mire lenne jó?
- Felvont szemöldökkel pillantok Flora-ra. Nem szokásom kérdezősködni és vagyok az a kotnyeleskedő típus, de azért ez most tényleg érdekelne és az erről alkotott véleménye is, mert számmora még mindig nem egészen tiszta, ami lehet meg is látszik, de hát nem is titok a válaszból viszont nem fogok engedni. Tudni akarom ő pedig vagy elmondja vagy megmutatja ebbe már vagy lesz beleszólásom vagy nem, de azt ne várja el, hogy csak úgy tűrni fogom a szenvedést.
- Úgy nem mellékesen meg tényleg nem értem, hogy az neki miért okoz örömet ha én tehetetlen állapotban fekszek kiszolgáltatott állapotban... Na jó azt igen. De akkor is. Értem én meg tudom is már róla, hogy szeret irányítani, de egyáltalán nem biztos, hogy mind ezzel majd a kívánt eredményt is fogja el érni és hiszem azt, hogy gyorsacskán lekerülne rólam az a vaskarperc és akkor nem lenne kegyelem a részemről, szóval mind ez maximum arra lenne jó, hogy ki hozzon a sodromból át lépje a határokat, túl feszítse a húrt meg minden ilyesmi.
- Többé-kevésbé mondjuk. De az egy teljesen más helyzet volt.
- Akkor még nem ismertem. Csak egy vonzó iszonyúan dögös nőt láttam egy alig valamit takaró dögös fekete ruhában felvágott nyelvvel... Akkor valami egészen más vezérelt mint most.
- Most ugye csak viccelsz?
- Legszívesebben már a hasamat fogtam volna a nevetéstől. Még, hogy ő öreg? ez most komoly? Mert még viccnek is rossz. Bámulatosan gyönyörű és nekem lenne bőven félnivalóm ha mégis úgy döntene hogy elszeretne menni valahová. De azért érdekelne, hogy mi minden rejlik a dolgok mögött.
- Elárulnád nekem egy számmal, hogy mégis mennyiben nyilvánul meg az öregség nálad?
- Tudom nem illik csak így ilyeneket kérdezni, de mégis szeretném tudni és hát nem említette, hogy médium volna csak, hogy boszi de abban nagyon jó! Gyakorlott!
- Tartok tőle, hogy ebben én általam szinte egész biztos, hogy nem lesz részed...
- Mondhatni köpni nyelni nem tudtam a pillanatnyi sokktól, de ugyan akkor nem csalódtam benne és ez a lényeg, de még mindig és továbbra is elképzelhetetlennek tartom, hogy erre rá tudna venni!
- Esetleg szeretnéd, hogy egy próbafülkében tegyelek a magamévá?
- Körbe font kézzel teszem fel a kérdést nem zavartatva magam nézek a szemébe mintha csak ez volna a világon a legtermészetesebb dolog...

Tárgy: Re: Pláza 09.01.13 0:39

- Nekem nagyon is jó lenne, élvezettel kínoználak kibilincselt állapotban, de erről beszélni koránt sem annyira izgalmas, mint meg is mutatni, hogy mire is gondolok. - Ha még nem volt kibilincselve, akkor még nem is tudhassa, hogy mire is vállalkozna azzal, ha egyszer tényleg már csak puszta szórakozás miatt megmutatnám neki, hogy miről is beszélek. Csak nem akarom, hogy a mi kis "kapcsolatunk" ellaposodjon, valami újdonsággal mindig fel szeretném dobni az együttléteket, azért is mentem bele abba, hogy vissza jöjjünk ezért a ruháiért, mert le sem bírná tagadni, hogy mennyire szeretné rajtam ismét látni.
- Na és azóta mi változott? - Aznap, mikor először sikerült találkoznunk még a szokásostól is harapósabb hangulatomban voltam, ezért nem is vettem a fáradságot arra, hogy megválogassam szavaimat, azóta talán pár fokkal kedvesebben viselkedek vele, mert okom sem lenne rá, úgy bánni vele, mint akkor. Akkor csak úgy tekintettem rá, mint egy kiéhezett hímneműre, aki le akar vadászni, de végül csak Leo került a préda szerepébe.
- Nem. Tényleg öreg vagyok már a szórakozáshoz, arra már erőm sem lenne, hogy elmenjek valahová szórakozni, miután végeztem a munkámmal. Na meg a legutóbbi kiruccanásom is rosszul sült el, egy törött orr lett a vége. - Azt már hozzá sem teszem, hogy nem az én orrom tört el, hanem annak a pasinak, akit párszor megkértem, hogy álljon le és ne nyomuljon rám, csak nem értett a szóból és annyira sikerült kihoznia a sodromból, hogy behúztam neki egyet, csak mert nem volt tetszésemre, hogy bunkó mód taperol.
- Hát legyen, bevallom a csúnya igazságot, már a huszonhatodik életévemet taposom, na és te? - Nem szeretek erről a témáról beszélni, sőt most ahogy kimondtam még öregebbnek is érzem magam, mint eddig. Nem érzékeny téma annyira ez nálam, de azért még sem szoktam mindenkinek megmondani.
- Komolyan képes lennél megfosztani attól az élménytől? - Csalódottan nézek rá, szerintem nem is kértem tőle annyira nagy valamit, hogy ne tudná értem megtenni, persze értem én, hogy ott még nem tartunk, hogy ilyeneket kérjek tőle, de azért még is csak kíváncsi lettem volna arra a műsorra.
- Túl hangosak lennénk, még a végén a biztonsági őrök kitennének minket a plázából, és akkor a ruháról is lemondhatunk. Ezért próbáld visszafogni magad és megvárni ameddig kijövök. - Gyengéden simítottam végig arcán, kivéve kezéből a vállfán lógó ruhát indultam meg az öltözőfülke felé. Beérve gyorsan kaptam le magamról ruháimat, hogy feltudjam venni a kiválasztott példányt.
- Ez volt az? - Kilépve a kis fekete ruhába teszek előtte egy egész kört, hogy alaposan meg tudja nézni a rajtam lévő ruhát. Végül megállok vele szemben, várva az ítéletre.

Tárgy: Re: Pláza