.

Józanul kellett volna gondolkoznom, de hála annak a néhány sörnek, ami az előtt lecsúszott a torkomon nem tudtam. Nem azt mondom, hogy részeg lennék és ezért kacérkodok vele, és azért nem szálltam ki az öléből miután sikeresen ráestem. Igaz ittam, de ettől még nem vagyok részeg, mindössze csak felszabadultak a gátlásaim. Jobb lett volna, ha nevetünk egy nagyot azon, hogy ráestem és utána mindenki ment volna a saját dolgára... Ezt kellett volna tenni, de képtelen voltam rá. Akkor most ez az én hibám? Nekem kellett volna leszállnom róla, de mégis maradtam, kivárva, hogy mi fog ebből kisülni. Valójában erre nem számítottam.
Graham úgy csókolt meg, hogy gondolkozás nélkül hagytam volna neki akár még azt is, hogy lehúzza rólam a bugyimat. Őszintén akartam is, hogy megtegye. Vágytam arra, hogy meztelen testünk egymáshoz simuljon. Egész testemben éreztem a bizsergést, amit Graham váltott ki belőlem. Akartam, hogy ajkaival ne csak ajkaimat fedezze fel, hanem egész testemet kényeztesse. Most mindent megadnék azért, hogy alatta vagy talán felette hangosan nyögdécselve éljen át az orgazmus csodás érzését. Eddig se volt közömbös számomra, de a csókja után... Lehetséges, hogy azért kívánom annyira, mert érzem, hogy Grham is akar engem? Ágyékunk összesimult, de túl sok a ruha rajtunk, viszont nem annyira sok, hogy ne érezzem merev férfiasságát.
- Persze. - Zavarban voltam, de igyekeztem leplezni előtte. Mi csak barátok vagyunk, ezt már számtalanszor elismételtem magamnak, de mi van akkor, ha a barátok megkívánják egymást? Esküszöm, ha Graham nem állított volna le minket, akkor gondolkozás nélkül lefeküdtem volna vele. Mi a kínosabb? Az, hogy most félbe hagyjuk, vagy ha megtettük volna? Talán sose derül ki.
Kiszálltam az öléből, leülltem mellé nem túl messze tőle. Áll, mint a cövek, de próbáltam másra koncentrálni és nem az ágyékát bámulni, főleg miután el is takarta.
- Csak akkor lesz kínos, ha azzá tesszük. - Ismételtem meg az elöző mondatomat. Férfiból van, ezért teljesen normális ez a reakciója.
- Jobban éreznéd magad attól, ha bevallanám, hogy én is beindultam? - Nem hagyom, hogy egyedül vigye el a balhét, ebben mindketten hibásak vagyunk.
- Szeretnéd, ha most elmennék? - Oké, ez egészen kétértelműre sikeredett. Nem akarom magára hagyni, mert akkor azzal talán azt ismernénk be, hogy kínosan érzzük magunkat a történtek után, viszont tartok attól, hogy mi történhetne még közöttünk, ha maradok.   

ruha

|

.

Ez meg mégis hogyan történhetett meg velünk? Szeretném, nagyon szeretném ráfogni arra, hogy ittunk és a sör nem túl jó tanácsadó... Szeretném, de nem tehetem, annyit azért nem ittunk. Arra inkább már nem is merek gondolni, hogy mi lesz velünk, amikor már kamu házasok leszünk... Nagyon hosszú időnek fog tűnni az a néhány éjszaka, amit egy hálószobában, egy ágyban kell lennünk. Viszont... Ha jobban bele gondolunk, akkor már mindketten felnőttek vagyunk és mi baj lehetne abból, ha több lenne közöttünk, mint barátság? Barátság extrákkal?
- Remélem egy ilyen kis apróság nem fog a barátságunk közé állni... - Én tényleg igyekszem úgy kezelni a kialakult helyzetet, hogy ne legyen túl kínos, de úgy látszik előbb jártatom a számat, előbb talán jól meg kellene gondolnom, hogy ebben a szituációban milyen szavakat használok.
- Jesszusom! - Kaptam észbe és most érzem csak úgy, hogy talán tényleg kínos.
- Mármint nem úgy értem, hogy apró lenne... - Mutatok felé, jobban mondva az ölében szorongatott párnára. Nem láttam, nem érintettem férfiasságát, de éreztem és ez bőven elég volt ahhoz, hogy tudjam a méretei nagyon is rendben vannak.
- Tudod mit? Inkább befogom. - Szó szerint. Tenyeremet számra tapasztottam, hogy véletlenül se mondjak semmi zavarbaejtőt.
Meglepett. Oké, ha játszani akar, akkor legyen. Az üvegért nyúltam, hogy igyak, de amikor meghallottam, hogy mit mondott kitört belőlem a nevetés, ami ahhoz vezetett, hogy szépen leiattam magam. Gondolkozás nélkül dobtam le magamról a pólómat. Aztán jöttem csak rá, hogy mit is tettem valójában... Ott ültem mellette a kanpén úgy, hogy már csak a melltartóm takarja felsőtestemet. Megragadtam egy díszpárnát, hogy azt átölelve eltakarjam melleimet.
- Hát ettől nem lett jobb... - Végül csak sikerült megszólalnom. Arra várunk, hogy lankadjon a lelkesedése, erre mit teszek? Leiszom magam sörrel és gondolkozás nélkül leveszem a pólómat.
- Kaphatnék egy pólót? - Az egy dolog, hogy a kedvenc pólómat sikerült lesöröznöm... Annak pedig nagyon örülök, hogy most van rajtam melltartó. Az pedig egy egészen másik dolog, hogy most egy fekete csipkés darab van rajtam, ami szerintem túl szexi a jelenlegi helyzetünket tekintve.  

ruha

|

.

Minden Graham miatt van, persze könnyű lenne ezt így kijelenteni meg mindent ráfogni, de vállalom a felelősséget, legalább ötven százalékban. Ne egyedül vigye már el a balhét. Most egy dologról azért mégis csak Graham tehet, ha nem lenne ilyen vicces, akkor nem is söröztem volna le a pólómat. Egyszerűbb lett volna, ha simán fogom magam és haza rohanok, de valamiért úgy érzem, hogy ha ebben a fura szituációban haza megyek és nem beszéljük meg az előző dolgot, akkor kínos hangulat fog lenni közöttünk, azt pedig egyáltalán nem szeretném. Szóval addig innen el nem megyek, még túl nem leszünk azon, hogy az előtt nagyon kevés választott el minket attól, hogy lefeküdjünk egymással.
- Nem szándékosan csináltam, bocsi. - Mármint azt a részét, hogy simán levettem magamról és abba bele sem gondoltam, hogy nem pont ez az a látvány számára, amitől lankadna a lelkesedése. Mintha egy hatalmas tortát tennénk egy fogyókúrázó elé. Látott már úgy is, hogy teljesen meztelen voltam, mindössze egyetlen egy törölköző fedte testemet, de akkor nem volt nagy ügy.
- Köszi. - Addig is ott maradtam a kanapén, még mindig a párnát ölelgetve. Volt néhány röpke kis másodpercem elgondolkozni bizonyos dolgokon... Mi lenne akkor, ha Graham vissza ülne mellém, én meg ott akarnám folytatni, ahol az előtt abbahagytuk? Na az már biztosan kínos lenne, ha visszautasítana és közölné velem, hogy mi tényleg csak barátok lehetünk, ennyi semmi több ennél.
- Hát ez nagyon kedves. - Nem sok hiányzott ahhoz, hogy kibukjon belőlem, hogy az előtt minden így kezdődött... Egy kis dobálózás után találtam magam az ölében. Annyira hihetetlen, hogy a párnacsatából ez lett. Ha tudtam volna, hogy ma melltartót fogok előtte villantani, akkor biztosan valami szexibb darabot kaptam volna magamra.
- Tudod mi nők azt jobban szeretjük hallani, hogy a férfi inkább azért könyörög, hogy vetkőzzünk le. - Már felvettem a pólót és valamiért úgy gyanítom, hogy ez már az enyém.
- Hm, így milyen férj fog lenni belőled? - Már csak a hecc kedvéért is, de jól esik kicsit szekálni.

ruha

|

.

- Csináltál már ilyet? - Felhúzott szemöldökkel néztem rá, kíváncsivá tett. Nekem a barátság eddig szent és sérhetetlen dolog volt, szóval fogalmam sincs, hogy mit is művelünk most egymással. Nem kis túlzással mondhatnám, hogy nagyon is túlzásokba estünk. Mi csak jól éreztük magunkat együtt és többet engedtünk meg magunknak, mint amennyit kellett volna. Még egyetlen egy haverom ölébe se találtam magam, sőt még egyetlen egyet se csókoltam meg. Talán enyítő körülmény, hogy az első csók csak egy buta játék következménye volt, de jobban bele gondolva akkor is volt választásunk, senki se kényszerített minket. Mégis megtettük.
- Hm, mondtam én ilyet? - Talán igen... Az már biztos, hogy jobb lenne, ha tudnék parancsolni magamnak és megválogatnám a szavaimat. Tartok attól, hogy addig fogom járatni a számat, még végül ismét az ölébe találom magam és akkor már egyikünk se akar majd megájjt parancsolni magának. Egyszerűbb lenne simán csak beismerni, hogy vonzzuk egymást.
- Megtehetni megteheted, akár már most is... De azt már most megmondom, hogy egyetlen egy parancsodra sem fogok engedelmesen viselkedni. - Hahó, már kiharcolták a nők az egyenjogúságot. Valójában el sem tudnám magam képzelni egy olyan házasságban, ahol lesem férjem minden egyes szavát és engedelmeskedek neki. Azért nekem is van szabad akaratom. Ezzel nem azt mondom, hogy mindig ellenszegülnék, de azért mégis...
- Oké. - Ez nagyon úgy hangzott, mint egy burkolt kisérlet arra, hogy jobb lesz, ha végre távoznék. Talán igaza is van. Mentsük ami menthető.
- Akkor mi rendben vagyunk? - Mert nem fogok addig kimenni innen, ameddig nem kapok meg azt a választ, amit hallani akarok. Remélhetőleg nem csak azért fogja mondani, mert attól nekem jobb lenne.
- Ugye nem fog kínos lenni a kapcsolatunk? Nem fogsz kerülni, meg hasonló? - Úgy reagált abban a helyzetben, mint akárki más... Remélem ettől még a kapcsolatunk marad a régi.

ruha

|

.

- Szeretem a mocskos kis titkokat. - Jegyeztem meg, de szerintem jobb lesz, ha nem boncolgatom tovább ezt a témát.
- Lenne néhány ötletem arra, hogy mitévő lehetnél velem, de az meg maradjon az én mocskos kis titkom. - Hát akkor játsszunk így, én nagyon is benne vagyok. Igaz, ami igaz számtalan verziót fel tudnék arra neki sorolni, hogy most mit is kezdhetne velem. Hm, bűntessen meg az engedelmetlenségemért... Biztosra veszem, hogy azt mindketten élveznénk, ahogy az is biztos, hogy jócskán meghaladná a baráti kapcsolatunk fogalmát.
- Hé, nem fogok elkésni. - Nem is értem, hogy miért gondolja azt, hogy késnék a saját esküvőmről. Mondjon egy időpontot és egy helyet és ott leszek. Mindig azt hittem, hogy hosszas tervezgetés után fogok az oltárhoz vonulni, de most Graham intéz mindent. Nem is bánom. Valódinak valódi lesz az esküvő, szóval hivatalos lesz meg minden, de mi hamarabb el fogunk válni, mint általában szokás.
- Megígérem, hogy a feleséged nagyon csinos fog lenni. - Na ki is lesz a felesége? Hát én! Még vennem kell valami ruhát, de nem gondoltam tényleg valódi esküvői ruhát venni, beérem az elegáns, de szolid csipke ruhával is. Van már róla elképzelésem, már csak meg kell találnom valahol azt a darabot, amiben szívesen kimondanám az igent.
- Akkor nem, ha nem tudja meg senki. - Jobb lenne, ha titok maradna. Elképzelni se tudom, hogy hogyan tudnám megmondani a szüleimnek, hogy hozzá mentem a szomszéd pasashoz, de pánikra semmi ok, nem komoly a dolog, mindössze egy buta kis játék végett csináltuk. Hát valójában ez se hangzik valami jól... Anyám biztosan ki is borulna.
- Na jöhet a búcsú csók? - Nem volt komoly a kérdés, de megérte feltenni. Elnevettem magam miután megláttam milyen fejet vágott, de mielőtt bármit mondhatott volna cukin integettem neki és már kint is voltam a házából. Cselekednem kellett és gyorsan, úgy éreztem, hogy le kell lépnem, mielőtt ténylegesen megcsókoltuk volna ismét egymást. Azt hiszem, hogy ha ez bekövetkezett volna, akkor én most nem tartanék hazafelé.

ruha

|