Amikor meghallod a nevet: Las Vegas, mi jut először eszedbe? Kaszinók? Féktelen bulik? Black jack? Roulette? A lehetőségek tárháza végtelen, a kaszinók sora gazdagokat dönt mocsokba... Azonban egy valamire senki sem gondol. Miután a kaszinóban megszeded magad zöldhasúval, nem árt vigyázni a haza úton; Las Vegas sem másabb, mint a többi város. Vannak rosszfiúk és rosszlányok is, akik képesek bárkivel végezni, ha úgy tartja kedvük. Vannak drogosok és más szenvedélybetegek, akik képesek ölni is azért, hogy megkapják a napi adagjukat. Táncosnők és krupiék, akik egy szempillantás alatt elveszik mindenedet. Prostituáltak és maffiózók, akiknek már, ha csak a nevét tudod, már veszélyben vagy. Mi a közös bennük? Egy rossz mozdulat, egy alaposan át nem gondolt lépés, és máris a börtönben találják magukat, ahonnan megszökni, még senkinek sem sikerült...
Bár nem a megszokott ízek és nem vagyok az a nagy ínyenc, nekem jó az, amit megszoktam, kajában, sörben, nem foglalkozom én olyanokkal, hogy ilyen meg olyan erjesztés, vagy tököm tudja milyen hordókba érlelés, a sör az legyen sör és ne mit tudom én milyen ananászos, mangós, papajás franc tudja milyen kotyvalék, a sör, az sör. - Egész jó ez a cucc, nem? - Harapok bele ismét és csak figyelem a hullámokat a vizén. - És mit akarsz itt csinálni? - Van időnk, elég sok és Ő ma se tette volna ki a lábát a lépcsőnél tovább, ha nem hívom és egy percig komolyan azt hittem úgy kell a vállamon kicipelnem, hogy végre elhagyja azt a francos bungallót. - Csak azt ne mond, hogy festegetni meg úszni reggelente... - Mert az agyam eldobom itt helyben, de persze nem az én dolgom lenne, én csak azt mondom, hogy rohadt nagy ez a sziget, odafentről is láttuk, kár lenne kihagyni és bevackolni négy fal közé és semmit se látni belőle, csak mert emberek vannak. - Nemár, biztos vannak dolgok, amiket kiszeretnél próbálni, helyek, ahova elmennél, rajta gyerünk ki vele... Majd orrba vágom, ha valaki közelít. - Vigyorogtam, tényleg megteszem, ha csak ez az ára, hogy végre napfény érje azt a hófehér bőrét, az a könyv is megvárja. Az ember könyvet olvasni a verandára ül ki, nem Hawaii-ra, szóval erről ennyit, ezt megbeszéltük. Kortyoltam bele a sörömbe, gyorsan melegszik és a meleg sör, az pocsék. Oké, ebből még letudnék tolni egyet, de ha ma még tequilázni is akar, akkor elég ennyi. Két könyökemmel térdeimen megtámasztva magam dőltem előre és csak élveztem, ahogy hosszú tincseim közé kap a szél, baromi szép itt, megtudná szokni az ember eltudnék lenni itt egy darabig. Jó ez, jobb, mint egy flancos hotel, vagy apartman medencével, jacuzzival meg a jó franc tudja mivel.
m, hogy miért pont Hawaii? Igazából azért választottam pont itt és pont ezt mert elég eldugott ahhoz, hogy egyedül lehessek, élvezhessem a látványt és elvonulhassak mindenki elől, magamtól nagyon enni sem tolnám ki az orrom, rám fér a pihenés az utóbbi hetek hajtása és stresszes időszakai után, egyetlen tényezővel nem számoltam, Noel-el, az örökmozgóval, aki mindig mindent látni és tapasztalni akar, hatalmas szakadék válassza el az introvertált és az extrovertált embereket, én az utóbbi vagyok, túl sok volt az a rossz időszak ami meghatározó volt az életemben, igazából kissé félek is az emberektől és a közelségüktől, szeretek zárkózott lenni, én már ilyen maradok, ezt már Em is belátta. - De, igen, finom, meglepően finom. Csomagoltam el körülbelül a felét, még jó, hogy hoztam egy kis táskát, dugig vagyok és a sör sem segít rajta, csak még jobban eltelít, hátra dőlök és élvezem a meleg homok érintését, és a tűző nap forró sugarait, valóban minden pénzt megér ez a hely, rég el kellett volna már jönnöm ide, de így jobb, Noel - el jobb, örülök, hogy valamiért úgy döntött még is eljön velem, annak ellenére, hogy a háta közepére sem kívánta a társaságom, ez azért furdalja az oldalam, vajon akkor még is miért? - Hát, igazából nem csináltam haditervet, vagy konkrét listát, hogy mi az amit nekem itt meg kell csinálnom, csak élvezni akartam a szépséget, a vizet, a forró homokot. Vájom bele ujjaim a száraz, pergő talajba. - Nos, igazából szívesen sétálnék a falvakban is, de amint már rájöttél rosszul bírom az idegeneket, a túra része is megmozgatta a fantáziám, de amint ma kiderült ahhoz túl béna vagyok, van amit úgy látszik nem kell erőltetni. Támaszkodtam meg a könyökömön és hunyorogva pislogtam fel robosztus alkatára, nem vagyunk egyformák, mi meg különösen nem. - Hát ez nagyon édes tőled, köszönöm. Ültem fel és nyomtam egy puszit az arcára, majd fejem hajtottam a vállára, felhúztam és átöleltem a térdeim, annyira békés és gyönyörű a tenger.
- Hát, nem kell így felfogni, mindenkinek megy valami... - Vontam meg a vállam. - Látnád az én rajzaimat, tudod, mint a pálcikababák és azok nem vázlatok, meg felhők, fák meg a napocska, olyan hosszú sugarakkal, emlékszel, vagy ki tudja, az is lehet, hogy nem, te már az óvodában is ügyesebb lehettél nálam... - Kezdtem nevetni, miközben láttam, hogy végre az ott már egy mosoly és vigyor lesz belőle, haladunk. - Mondjuk sárkányrepülőzni vagy siklóernyőzni nem is vinnélek, kisikítanád a dobhártyád, pedig láthattad, van amit érdemesebb fentről látni. Miért pont Hawaii? Úgy értem nekem egyértelmű, állati jó ez a hely, de neked, te bárhová mehettél volna, miért pont ez a hely? - Nem sértésből, de nyilvánvaló, hogy elég szépen elvan engedve anyagilag, így tényleg megtehette volna, hogy bárhova elutazhasson egy hónapra is akár, vagy tudom is én. De Őt biztosan nem a virágfűzéres csini szoknyás lányok vonzották ide, de nem is az a napszemcsis grillcsirke, tudod az a fajta, akit havastájon összekevernél egy őzzel, hanem akkor mi? Hmm, reggel kikéne próbálni azt a deszkát, hacsak a tequila nem bosszulja meg magát, arra alapozva, hogy az első estén belém ájult, még az is lehet, hogy jó kis estének nézünk elébe, úgy nem buli nézni hogyan részegedik le a jónép, ha felét neked kell kitámogatni, kocsiba ültetni, mintha az anyjuk lennél és annak az egynegyede még a saját címét se tudja, most legalább én is beszállhatok. - Mondj még, rajta mondj még... - Tettem apró köröket az ujjaimmal ösztökélve, hogy folytassa. - Mondj még dolgokat, tuti van még olyan, ami kivitelezhető. - Húztam meg az üvegem, nekem egy csomó minden, például rohadt biztos, hogy megfogom mászni azt a hegyet, bár az nem biztos, hogy egy napos program lesz, lehet sátrat sem ártana pakolnom, fogalmam sincs mennyi idő lehet oda feljutni, de pazar lehet onnan a panoráma azt lemerném fogadni.
ég, hogy mindenki jó valamiben, hát ebben én nem vagyok egészen biztos, több olyan emberrel is találkoztam már akik nem túl sokra vitték, mert egyik lábuk sem tudták egyenesen a másik elé rakni, kapásból ilyen volt életem és gyerekkorom megkeserítője a nevelőapám, de persze anyám javíthatatlan romantikus volt, bár mai napig nem értem mit látott benne, de már sok sok éve nem tudom megkérdezni, sosem volt igazán az anyám, szerintem Ő sem nagyon találta a helyét a világban, ezért is csaponghatott férfiról, férfira, de végül pont ez is lett a veszte, de nagyon elkalandoztam, a saját viharfelhőim nem árnyékolhatják be ezt a csodálatos kilátást. Muszáj volt felnevetnem ahogy a pálcikaemberes kis rajzokról beszélt. - Én nem jártam óvodába, de nem, én sem rajzoltam szebben abban a korban. Egyenesedtem fel a válláról, térdemre támasztottam az állam és csak bámultam a hullámzó vizet. - Hm, hogy miért pont Hawaii? Kislánykor koromban nem volt tévénk, vagy ha éppen egy rövid ideig volt is, olyan dolgok mentek benne ami nem kisgyereknek való, így amikor átszöktem Donna nénihez tanulni, mindig engedte, hogy ha végeztem azzal amit kiszabott oktatás címszó alatt, akkor nézhettem nála egy kicsit a tévét, Ő viszont rajongott egy bizonyos filmért, egy romantikus drámáért ami Hawaii-n játszódott, annyira gyönyörű volt, élénk színek, hatalmas virágok még a szakadó eső is elkápráztatott, egy olyan helynek tűnt ahova az ember lánya el tud bújni, ahol senki sem keresi és csak békében tud élni, és akkortájt pont erre lett volna szükségem, így akkor megfogadtam magamnak, hogy ha egyszer alkalmam adódik rá eljövök ide, és, hát, nem bántam meg. Halvány mosollyal az arcomon bámultam a finom homokszemeket, ujjammal rajzolgatva bele napocskát, felhőket, nagy sziromú virágokat, és két boldog kis pálcikaembert. - Nem tudom, nehezen lépek ki a saját kis buborékomból, évekkel ezelőtt felhúztam, és azóta is működik, bár tény és való, hogy a mai napot nagyon élveztem. De mondjuk valami egyszerűt, még soha sem úsztam éjszaka, pedig olyan hm, szépnek, rejtélyesnek és kissé romantikusnak is találom. Na most fogd be kislány, olyan leszel, mint anyád, fel a falakkal!
Térdeimen támasztva meg karjaim hallgattam Hannah egész kis történetét, nem akartam se közbevágni, se kérdezni, csak hagytam, hogy végigmondja, nem tudom, de valamiért úgy tűnt, hogy jól esik neki valakinek elmondani és ha valaki csak meghallgatná, több nem igazán megy, nem szeretnék semmibe se beletenyerelni, így inkább csak csendben maradok, az megy. - Egész biztosan nem láttam azt a filmet, de ez szép. És hát... sikerült. Itt ülünk. - És nem is igazán értem, hogy nekem mi keresni valóm van itt, mármint ez egy olyan dolog a szavaiból ítélve, egy olyan nagy lépés, amit az ember fia jobb szeret egyedül megtenni. Igaz, senki se hibátlan, az én faterom se volt az, és a mocskos életben többet ne tolja elém a képét, talán akkortájt nekem is kellett volna egy ilyen sziget... - Na tessék... - Pillantottam le a kezére a homokban. - Az enyém még ilyen szép se volt. - Nevetni kezdtem, ahogy figyeltem apró kezét járni a homokban. Most pedig úgy tűnik, hogy jól esne, ha valaki megnevettetné. - Máris sokkal jobb. - Vigyorodtam el, ahogy végre mosolyt láttam játszani ajkai szegletében, még egy kicsi és meglesz, de tudom mi kell ide. - Hát ezt megtudjuk csinálni, kimehetünk éjjel, mondjuk ne ma, ma más dolgunk van. - Ma másban fogunk elúszni, lassan feltápászkodtam, úgy ahogy lesöp9rtem a homokot magamról, majd a kezem nyújtottam felé. - Gyere, kerítünk neked tequilát. - Kicsit feljebb végig sorakoznak koktélbárok, valahol csak adnak azt is, felsegítettem és megvártam még rendbe szedi magát, megigazítja a ruháját és közben próbáltam nem bámulni, mármint zavarbaejtően, bár inkább én voltam zavarban attól, ahogy a fenekéről söpörte le a homokot, vonzotta a tekintetet, khm... - Öhm, mehetünk? - Kaptam el a tekintetem és inkább a lábaim elé nézve zsebre dugott kezekkel sétáltam mellette. Kinéztem egy helyet közel a mólóhoz, nyitott résszel meg minden, olyan...jól nézett ki, tipikus tengerparti kis bár. - Nézzük meg azt ott, mit mondasz? - Felemelve a karom mutattam kicsit előrébb... - Ha nem tetszik még mindig tarthatunk egy hawaii kocsmatúrát. - Vontam meg a vállam, és nem is hangzik olyan rosszul.
zerintem még soha senki nem tette fel nekem őszintén azt a kérdést, hogy mit miért csinálok, elkönyvelték, hogy a fura lány az ecsetjével és a fóbiával, rögeszméivel és igazán senkit sem érdekelt, hogy mi az a Dorothy által jól ismert sárga köves út ami odáig vezetett akivé váltam, aki most vagyok, a bizonytalan, mindenben a bátorítást és bizalmat kereső felnőtt nővé, aki még mindig inkább lenne az a kisgyerek aki el tud bújni az ágy alá amikor fél, és én talán túlontúl is sűrűn félek. Tudom, nem szabad a saját buksid által képzelt szörnyek világától félni, de alapvető szociális készségek elsajátítása maradt ki a gyerekkoromból, tudjátok az az időszak amikor az ember megtanul bízni mindenben ami szép, a mesékben és pozitívan tekinteni a jövő elé, minden olyan ami meghatározza az életed, a jövőképed számomra egy rémálom volt, és nem az izgalmas fajtából, így megtanultam begubózni és távol tartani magam mindenkitől. Muszáj volt megmosolyognom, ahogy a homokba rajzolt hülye kis pálcikaembereket dicsérgeti, mintha legalább is egy Salvador Dali lenne, tudom, hogy csak a figyelem akarja elterelni az emlékeimről, amikről én is szeretnék erőteljesen megfeledkezni. Értetlen szemekkel pislogtam rá, más dolgunk? Ezt most nem értem, és nem is emlékszem, hogy terveztünk volna valamit. Ó, most komolyan leül velem tequilázni? Nem tudja szegény szerencsétlen mire is vállalkozott, de ám legyen. Nyújtottam a kezem és esküszöm zavarba ejtően apró a kezem az övéhez képest, enyhe pír szaladt végig az arcomon, robosztus alkata még mindig ámulatba tud ejteni. Lesöpörtem magamról a homokot, mondanám, hogy nem vagyok kocsmához öltözve, de egy tengerpart, mindegy mi van rajtad amíg lehet benne fürödni is. - Jónak tűnik. Szeretem azokat a helyeket ahol szinte olyan érzésed van, mintha a vízen ülnél, mert belóg a a kiülős része a víz fölé, kerestem egy elég árnyékos kis sarkot ahol kevésbé zavarhat bárki is. - Jó napot. Egy tálca tequilát szeretnénk. - Silver, gold? - Vegyesen, köszönjük. Kicsit fura szempárok pillantanak felénk, nem tudom miért, de kicsit kellemetlen lenni, remélem a tequila majd segít. - Akkor egészség. Emeltem fel az egyik aprócska poharat és ürítettem ki a tartalmát.
Egyes pont kilőve, előre engedem had válasszon asztalt és csak követem, hmm szerintem arra még nem gondolt, hogy egy félreeső hely egy bárban nem azt tükrözi, hogy csak szeretnél elbújni az emberek elöl, de nekem megteszi. - Üdv. - Engedtem a hölgyet érvényesülni, ha már tudja mit akar és a tequilában maradtunk, a rövidekkel sincs semmi bajom, a sört azért szeretem jobban, mert azzal elvagy, eliszogatod még dumálgatsz, aztán kérhetsz még egyet és ezt jó hosszan csinálhatod és még úgy öt, hat kör után is lazán faszán vagy és tudod hol vagy, de nem vagyok én semmi jónak hóhérja, igyunk. - Egészség. - Halkan koppant a pohár alja a faasztalon, miután legurítottam a tartalmát és visszatettem, alig rándult meg, még a végén kiderül, hogy emberemre akadtam a szösziben. - Ez elég sportszerűtlen húzás volt szöszi. - Jegyeztem meg miután lecsúszott a második kör is. Nem tudtam, inkább fogalmam sem volt miről beszélgethetnénk, végig pörgettem a fejemben egy csomó ömm unalmas kérdést, család, barátok, de ha jól érzékeltem, akkor az kényes terep, ez már csak akkor lenne nagyobb szívás, ha randiznánk és akkor ülnék itt ilyen szerencsétlen kussban, bár akkor biztos kitalálnék valamit, némileg könnyebb dolgom lenne, de hát jó, hagyjuk a hülye kérdéseket, a ki, hol, mikor, mit csinált és miért tette azt, próbáljunk valami szórakoztatóbbat és ha így gurul a tequila, akkor nem lehet gond neki. - Jól van. Játszunk. - Csaptam tenyeremmel finoman az asztalra és a frászt hoztam rá valószínűleg, hupsz. Nem tudtam megállni, nevetni kezdtem a nagy kerek döbbent kék szemek láttán. - Bocsánat, ne haragudj. Játszunk, ha már ilyen jól bírod, akkor kihívlak egy "Én még soha" meccsre. - Öhm, jogos kérdés. - Mondjuk, aki talpon marad. - Vontam meg a vállam, és így hátha kicsit feldobjuk a hangulatot, ezt a játékot mindenki ismeri, már ha csak filmekből is. - De hölgyeké az elsőbbség. - Érdeklődve fürkésztem a szőke fürtök alatt mit fog kitalálni, bár általában hihetetlenül hülye kérdésekkel szoktak indítani, mint az én még soha nem ettem spagettit, de az is igaz, hogy így lehet mocskosul berúgni.
indent összevetve eseménydús napunk volt, nem panaszkodhatom, mert tényleg, több olyan dolgot is csináltam, amit még életemben talán soha, sőt biztosan soha nem, magamtól eszem ágába sem lett volna sikló ernyőzni, megmaradtam volna annál, hogy a homokban ülve a jegyzetfüzetembe firkálgattam volna azokat akik elég bátrak ezt megtenni, és ma én is az voltam, na jó, nem önszántamból, nagyon nem, de nem bántam meg, valóban gyönyörű volt a kilátás, mintha Peter Pan és Wendy lettünk volna Sohaországban, ez volt az egyetlen mese amit anya valaha is elolvasott nekem elalvás előtt, mindig arról álmodtam a rossz napokon, hogy Peter egyik este megkopogtatja az ablakom és elvisz magával egy olyan helyre ahol az árva gyerekek többé nincsenek egyedül, de persze az álmok mindig csak álmok maradnak, remények amibe kapaszkodni tudsz amikor ártatlan gyermeki lelked tépik darabokra. Nagyon sok mindent nem értek, reakciókat, mondatokat, szavakat, mögöttes értelmeket, és nem azért mert nem tudom feldolgozni, hanem mert nem jártam és még most nem nagyon járok emberek közé, nincs honnan és miből megtanulnom a mimikákat, a mondat végi hangsúlyt, vagy az érted, kifejezést, Emy sokszor kap tőlem sokkot, amikor épp pletykát mesél nyilvános helyen és nem mondja ki direktben, hanem árnyaltan, burkolva és odateszi vigyorogva, hogy érted, de én nem. Olyankor mindig pocsékul érzem magam, Em az egyetlen aki ismeri az életem minden fejezetét, de hát mit vársz egy pszichológustól. Így nem teljesen értem, hogy miért bámultak meg minket, vagy, hogy miért súgnak össze és néznek felénk, elmélyülten és értetlen arccal néztem épp Noel mögé, szeretném érteni mindazt ami másoknak természetes, amikor rácsapott az asztara, esküszöm még meg is ugrottam, ez meg mi a jó? - Megtennéd, hogy ezt többet nem csinálod? Úgy fogok járni, mint a rajzfilmfigurák, a ruhámból is kiugrok az ijedtségtől. Tettem a mellkasomra a kezem, komolyan rám hozta a frászt. - Ó, erről már hallottam, és hm, mi legyen a tét? Vontam fel a szemöldököm, hisz még sosem játszottam ilyet, franc, egy körből akkor most kimaradok? - Én kezdem? Hm, legyen, várj egy picit, gondolkodom. Éreztem ahogy forognak a fogaskerekek, de vagy túl snassz lenne a kérdés, vagy túl merész amihez még nem ittunk eleget, vagy valószínűleg csak én csináltam. - Öhm, megvan, kész vagy? Még soha sem csókoltam meg egy vadidegent. Pontosan tudom, hogy ezt történetesen mindketten megtettük, szóval csússzon az a tequila.
Jó régi kis játék, de akár órákat is ellehet vele szórakozni és teljesen mellékes, hogy ismerős haveri társaságban ülsz vagy teljesen idegen emberek között, és ha azt vesszük pl semmit sem tudok a szösziről csak, hogy rosszul viseli emberi társadalmunkat, de ezért mégis ki hibáztathatná? Én se csípek sokakat, de belőlük élek, szóval ez van, ha seggfejek legfeljebb nyomnak még egy sorozatot mindenből és addig legalább kussolnak, ennek is megvannak az előnyei, Ő meg csak simán frászt kap mindenkitől, az nagyobb szívás. Oké, hát ez bukta, máris? Hát jó, akkor had csússzon, döntöttem le, majd tettem félre az üres poharat, még agyaltam... Nem szoktam mindenkit csak úgy megcsókolni, ezt tisztázzuk. - Én még soha nem jártam faházban. - Ami teljességében igaz is volt eddig, ahogy hawaiin se jártam még és repülőn sem ültem még. Szóval ez egy kövi kör, így elég hamar a végére járunk ennek a tálának, de legalább valamibe belement, jó mókának tűnik, hé egy sörre, vagy tequilára mindig kapható vagyok, szóval csak van valami közös pont, ami mókásabbá teheti a kis kiruccanásunkat, ami alatt nem azt értem, hogy vágjuk magunkat taccsra minden este, bár mondjuk rég volt... - De mondjuk egyszer szeretnék, egy sajátot. - Tettem hozzá elmerengve ezen fogalmam sincs, hogy miért, csak úgy kibukott. - Utálom ezt a nagyvárosi szart, tényleg te, hogy csinálod? Már úgy értem, hogy bírod így, hogy herótod van mindenkitől? Ha nem sértelek meg... és még áll az ajánlat, lecsapok bárkit, csak szólj, ha zaklatnak. - Emeltem kicsit feljebb könyököm az asztalról és feszítettem be a karomat. - Nem azért, de elég nagyot tud szólni. - A srácokkal áll is még egy fogadásom, hogy akinek ettől nagyobb lesz, annak fizetek egy sört, na jó, egy rekesszel, kell a motiváció és ők még nem tudják, hogy ez rohadt sok év munkája. Nem tudom miért akarok minden áron mosolyt csalni az arcára mióta észrevettem, hogy hé, a szöszi mosolyogni is tud, igaz kicsit bátortalanul, de meglesz az.
Kezdőlap 
Tárgy: Re: Aloha, baby! Hannah & Noel 
19.01.21 22:03
