Ki gondolná, hogy mennyire szürreális dolgok történhetnek itt Vegasban még az olyan ártatlan betörőkkel is, mint jómagam? Mert bizony még legmerészebb álmaimban sem gondoltam volna, hogy egy ártalmatlan éjszakai látogatás efféle őrült grouppenbe torkollhat. Nade, azt hiszem egy kicsit előre szaladtam…

Néhány nappal azután, hogy hazatértünk Bankokból, úgy döntöttem ideje lenne végre viszonoznom az én imádott Jadem látogatásait, épp abban a stílusban kivitelezve, ahogyan azt ő szokta. Annál is inkább, mivel azon a bizonyos éjszakán kegyetlen játékot űzött velem, amin azóta sem sikerült túltennem magam. És itt most nem csak a sérült férfiúi önérzetemre gondolok, tekintettel arra, hogy gyakorlatilag álló fasszal hagyott faképnél, utána pedig még néhány szemét fotót is küldött magáról, csak, hogy megegyen a penész, hanem arra is, hogy újfent sikerült teljesen kifordítania magamból. Nem tudom pontosan, hogy mi a célja, de rendszeresen addig feszíti a húrt, míg elő nem csalogat belőlem valamit, ami számomra még mindig idegen, furcsa és egy kicsit még ijesztő is. Ráadásul ziher, hogy kezdek megbolondulni, mással ugyanis nem tudnám magyarázni, hogy egyik pillanatban még kígyót-békát vágunk a másik fejéhez, majd rá nemsokkal már csókolózunk, én pedig rettenetesen meg akarom őt dugni… Mi ez, ha nem totális elmebaj? Csoda hát, ha ezek után úgy döntöttem, hogy egy kicsit törlesztek? Így kerültem hát éjjel fél egykor a lakásához, ahová némi artistamutatvány és zárfeltörő trükk után be is jutottam.

Arra számítottam, hogy az ágyban találom majd, épp ott, ahol ő is mindig felzavar engem, csalódásomra azonban a lakás üres volt. Persze, mert ennek is mindig a legjobbkor kell szórakozni menni…. Ráérősen leültem a szoba legsötétebb sarkába egy fotelba és amíg mozgolódást nem hallottam, megírtam neki egy sablon jelentő smst, amilyeneket a napokban is arról, hogy kb semmi nem történt. Épp akkor sikerült lezárnom és eltennem a készüléket, amikor meghallottam a kulcscsörgést. Csak ültem és vártam, hogy majd belép és észrevesz, de hiába minden várakozásom, újfent csalódnom kellett. Minea ugyanis ahogy belépett a lakásba, hanyag módon csak ledobta a cipőit, a cuccait és eltűnt a fürdőszobában. Pillanatokkal később hallottam is, ahogy megnyitja a zuhanyt. Hát ez remek, ehhez a nőhöz már betörni sem lehet rendesen. Sóhajtva felkeltem és már indultam volna a konyhába, hogy kiszolgáljam magam valami üdítővel, amíg a hölgyike áztatja magát, mikor egyszer csak furcsa zajok ütötték meg a fülem az ablak irányából. Meghúzódtam a sarokban egészen addig, míg két alak be nem mászott a lakásba és el nem kezdett szétnézni. Hírtelen köpni – nyelni sem tudtam a döbbenettől, sőt már egész komikusnak találtam a helyzetet a magam módján és majdnem odaszóltam nekik, hogy: Hello fiúk, kicsi a rakás nem gondoljátok? De végül visszafogtam magam. A meglepetés ereje nekem kedvezett, így egy gyors mozdulattal ütöttem le az egyiket, ám a hangos puffanásra sajnos a másik észbe kapott, ennek pedig elég kellemetlen dulakodás lett a vége. Bekaptam néhány ütést, de osztottam is szép számmal, végül Jade lámpájának hála sikerült ártalmatlanná tennem ezt a pasast is.
- Hupsz… jövök egy lámpával. – állapítottam meg, épp mikor a fürdő ajtaja kinyílt és egy vizes hajú, törölközős, döbbent nővel találtam szembe magam.
- Mondd, ezek hozzád tartoznak? – böktem a két ájult pasasra, miközben felkeltem a padlóról.
- Úgy érzem most jogosan lehetek féltékeny… - bukott ki belőlem, ezzel még fel is nevettem kínomban.
- Egyszer jövök én hozzád erre akkor is osztozkodnom kell? Talán legközelebb inkább beejelentkezem előre...



 Outfit: Ben

Ez az este percről percre egyre érdekesebbé válik. Önmagában a tény, hogy végül betörésre vetemedtem is elég kellene legyen ahhoz, hogy mindketten döbbenten álljunk a dolog felett, ám a két új látogató máris ellopta magának a showt, így már nem is vagyok akkora szám.
- Drágám, megmagyaráznád? – böktem a két ájult ipse felé, mint a felszarvazott férj, amikor a lány kijelentette, hogy a két alak nem ismerős számára, aztán újra elnevettem magam.
- Látva a módszerüket másodjára az ugrott be, hogy talán a rokonaid lehetnek és akkor full gáz, hogy kiütöttem őket… - incselkedtem még egy kicsit, utalva ezzel arra, hogy ő is mindig csak úgy betör a lakásomba mindenfajta lelkifurdalás nélkül, szóval a dolog még elképzelhető is lenne, persze tudtam, hogy abszolút semmi közük egymáshoz. Tudom furcsa ilyen helyzetben viccelődni, de most komolyan, mégis hogyan lehetne ezt az egészet másképp lereagálni? Annyira komikus. Mármint persze az én szemszögemből nézve.
- Sejtelmed sincs mennyire. – feleltem a kérdésére, miközben a tekintetemmel követtem az útját a fiókjáig, amikor pedig egy bugyit nyomott a kezembe, hogy azzal állítsam el a vérzést a felrepedt számon, pofátlanul el is vigyorodtam és valóban így tettem.
- Szent tárgyként őrizgetem majd. – feleltem. Újra sikerült megállapítanom, hogy ez a nő bizony kicsit sem szégyellős, mikor ledobta magáról a törölközőt, majd anyaszült meztelenül lépet oda hozzám azzal a szöveggel, hogy nem fog többet provokálni.
- Legyen így. – pokoli nehezemre esett, hogy ne másfelé bámuljak, hanem tudjam vele tartani a szemkontaktust kézfogás közben, de ha már előrukkolt ezzel az új alkuval, illene nekem is tartanom magam hozzá.

- Ennek fényében… - biccentettem majd egyszerűen csak hátat fordítottam neki, hogy fel tudjon öltözködni és én is képes legyek egy kicsit összeszedni magam és elvonatkoztatni attól, hogy mi mindent tudnék kezdeni a meztelen testével, ha nem épp két betolakodóval lennénk gazdagabbak.
- Gondoltam viszonzom a látogatásokat és személyesen tartok beszámolót a fejleményekből. – válaszoltam a korábbi kérdésére.
- De úgy érzem az még ráér. Ezekkel mik a terveid? Kell segítség?



 Outfit: Ben

Miközben ott álltam, háttal neki, még mindig képtelen voltam magam túltenni a helyzet abszurditásán. A kezemben szorongattam a bugyiját, amivel a vérzést igyekeztem csillapítani az ajkamon, miközben két ájult fazon hevert a lábaim előtt, egy meztelen nő pedig öltözködött a hátam mögött. Ha ezt bárkinek elmesélném tuti nem hinne nekem vagy közölné, hogy nálam nagyobb barmot még biztosan életében sehol sem látott. De most komolyan, erre mégis mennyi esély volt?
- Természetesen elvárhatod, ehhez tartom magam én is. – így lesz a legjobb, hiszen a váratlan akciói idéztek elő folyton különös szitukat kettőnk között, az ahogyan rám mászott, ahogy hozzámért vagy megcsókolt… Mindkettőnknek sokkal jobb lesz, ha megszüntetjük ezeket a tényezőket, akkor pedig a munkára is könnyebben fogok tudni koncentrálni. Gondolja a srác egy női bugyival a kezében… Te jó Isten! Ahogy ez megfogalmazódott bennem, azonnal zsebre is gyűrtam a csipke csodát, majd az engedélyére felé fordultam.
- Persze, hogy segítek, egyúttal már rögtön be is takargatlak… - vontam meg a vállam, mintha csak a világ legtermészetesebb dolgáról beszélgetnénk, ám közben a kíváncsiság bizony felülkerekedett bennem. Mégis kik lehetnek ezek az alakok és mit akarhatnak tőle? Honnan tudták, hogy itt lakik és mi volt a céljuk ezzel a kis látogatással?
- Nos, a helyzet az, hogy épp nincs semmi dolgom… nem sietek sehová és ha már úgyis itt vagyok, akkor érdekelne, hogy mégis ki a konkurencia. – ezzel leguggoltam az egyik betörő mellé és elkezdtem átkutatni a zsebeit, hátha találok benne valami hasznosat, amin el lehet indulni.

- Bicska, telefon, készpénz… persze hülye is lett volna, hogy ha személyigazolvánnyal, lakcímkártyával indult volna betörni valahova. – sóhajtottam, majd a telefonját kezdtem vizsgálgatni.
- Újlenyomat felismerős kütyü… - oda dobtam a lánynak, hátha később kedve támad benne kutakodni egy kicsit.
- Na most te jössz haver… - léptem a másik mellé, hogy szintén végig nézzem a zsebeit.
- Van valami alkalmatosságod itthon, amivel…? – be sem fejeztem a kérdést, rájöttem, hogy hülyeség, hiszen róla van szó, biztos vagyok benne, hogy mindjárt kész kis arzenált pakol majd ki ide.
- Különös, hogy a bicskán kívül nincs fegyverük… Jó hír, valószínű nem megölni jöttek téged.



 Outfit: Ben

- Persze, csak mert betörtem a lakásodba, hogy az éjszaka közepén meglepjelek máris biztosan rosszban sántikálok… - adtam elő a duzzogó kisfiút néhány pillanatra, de aztán ismét sokat mondó vigyor kúszott a képemre.
- Mint mondtam épp ráérek… - vontam meg a vállam. Az igazat megvallva igazán magam sem tudom, hogy mi vett rá arra, hogy egyáltalán közbe lépjek, amikor ezek ketten bejöttek, miért nem húzódtam meg egy sötét sarokban és húztam el csíkot szép csendben, hagyva, hogy azt tegyenek vele, amit csak akarnak. Hiszen az is lehet, hogy ha ezt teszem akkor mostanra már szabad lennék, mindennemű zsarolás nélkül, ő pedig halott. Hát akkor meg? Miért nem léptem? Fene a lelkiismeretembe… nem bírtam volna el.
- Tudod mit? Ha felkelnek és közlik, hogy csak a testedet akarják, ígérem elhúzom a csíkot és hagylak szórakozni. – nem néztem rá, miközben ezeket mondtam, mert el voltam foglalva a két fazon átkutatásával. Nem akartam kihagyni egyetlen aprócska részletet sem, illetve az sem lett volna kimondottan szerencsés, ha közben ébred fel esetleg valamelyik és kihasználja, hogy nem figyelek…
- Gyorskötöző… - ha már lehet válogatni. A sitt óta a bilincs valahogy nem a kedvencem, de persze tudom, magán probléma.
- Jézusom… - számítottam fegyverekre meg ilyesmi, de a fúró azért kicsapta nálam a biztosítékot. Komolyan képes embereket ilyen dolgokkal vallatni? Hogy van gyomra hozzá?
- Nem, nem azért. – hagytam rá a dolgot. Ha azt gondolja, hogy valami sunyi célom van azzal, hogy maradok, akkor nyugodtan éljen ebben a hitben, ki vagyok én, hogy kiábrándítsam?
- Persze, szóval készítem is a diktafont a mobilomon, hátha valami izgis hangzik el… - forgattam meg a szemeimet. Olyan hihetetlen, hogy tudni szeretném kik másztak be hozzá csak úgy? Tudom, hogy sok az ellensége, nem csak Cervantes van a világon, de hiszek abban, hogy minden okkal történik és hogy nem véletlenül kellett ma este összefussak ezekkel…
- Na gyere pajtás. – ezzel felrángattam az egyiket és leültettem a konyhaszékre, amihez oda lehet kötözni.
- Talán fel kellene locsolnod, mint engem a múltkor. Már ha gyorsan akarsz végezni…


 Outfit: Ben

- Ha ennyire tudni akarod… Azért jöttem, hogy elmeséljem neked a főnök mai tárgyalását és a különleges vendégeket, akik megjelentek rajta… - aztán a két ájult pojáca felé sandítottam. – De majd legközelebb. – hiszen ki tudja mennyire vannak tudatuknál, szar lenne, ha mindent kihallgatnának és ne adj Isten visszaélnének vele, hiszen még azt sem tudjuk kik ezek és miért jöttek. Mi van, ha konkurens maffiózó küldte őket? Vagy maga Cervantes és nem is a lány miatt jöttek, hanem mert engem láttak beosonni ide? Jobb az elővigyázatosság.
- Jó tudni… vagy mi. – voltaképpen nem tartozik rám, hogy mégis milyen pasik vagy nők vagy szobanövények jönnek be neki, de tény, hogy sokkal kevesebb ellenszenvvel néztem így már a két alakra, mint korábban. Jesszus, ez most komoly? Tényleg megkönnyebbültem volna? Hát ez minden, csak nem normális dolog.
- Problémám? Már miért lenne? – kérdeztem vissza, miközben elkezdtem a gyorskötözővel fixálni a csávót a székhez.
- Mindig is oda voltam a szexi pszichopatákért, a lobotómia pedig vagy a végtagok átlukasztása manapság úgyis újra menő, legalábbis a Netflix szerint… - ironizáltam, miközben alaposan meghúztam a szalagot a srác kezén. Hát lehetne ez a beszélgetés még ennél is betegebb? Egek, hogy kerültem én mégis ebbe az egészbe?

- Szimplán tudni akarom ki ez a két csávó, mivel az sem kizárt, hogy nem miattad, hanem miattam jöttek. – hátha ezzel sikerül végre leszerelnem magamról és nem firtatja tovább a témát.
- Fel sem merült benned, hogy esetleg Cervantes küldte őket utánam és most már tudják hová jöttem? – bár kicsi rá az esély, mégis ott van, ezért inkább biztosra mennék. Ha pedig mégsem, akkor is jó tudni, hogy ki vadászik a nőre, akinek a kezében van az én és a családom élete is.
- Uh… - vágtam egy grimaszt a pofont látva, önkéntelenül dörzsölve meg ott a képem, ahol legutóbb én is kaptam egyet. Fájó emlék, de ennek a marhának most biztosan sokkal rosszabb.
- Meg sem szólalok – sóhajtottam a szövegére, de közben csak ott motoszkált bennem, vajon hol van az a pont, ahol mégis közbe kell majd avatkozzak…
- Én… én nem tudok semmit. – mondta a pasas, mikor felfogta mekkora szarban van.
- Ugyan öreg, ez nagyon gyenge.
- Tényleg nem… minket… minket csak ide küldtek.
- Ki? És miért?
- Nem tudom…
- Nem tudod? Hülyének nézel minket?
- Nem… mármint… nem tudom ki küldött… nem mondták meg a nevét. Csak hogy jöjjünk ide.
- Minek?
- Szétnézni. Felderíteni.
- Mit?
- Hogy tényleg… tényleg itt van-e a nő…
- Ennyi?
- Esküszöm. Én csak… - ekkor azonban a másik mocorogni kezdett.
- Kussolj már te hülye! – sziszegte. Odaléptem, hogy újra leüssem, de a pasas váratlanul rúgott oldalba ott, ahol még a múltkori sérülésem nem jött helyre. Összerogytam egy pillanatra a fájdalomtól, de hamar talpra ugrottam, hogy megállítsam az ipsét. Dulakodni kezdtünk, mire az alak váratlanul kivetette magát az ablakon és futni kezdett. Basszameg…


 Outfit: Ben

- Csak ezért. Gondoltam ezzel elkerülök majd egy újabb kellemetlen látogatást és pár napig nyugton maradsz. – de persze ezt őnála sosem lehet tudni, hiszen teljességgel kiszámíthatatlan és veszélyes.
- Most, hogy láttam a kis játékszereidet, ráadásul felteszem ez még közel sem az összes, egész kezdek megbarátkozni a váratlan betörésekkel, a locsolással és az alkalmankénti pofozkodásoddal is. – feleltem a szavaira, a nyomaték kedvéért pedig még egy egész kicsit a nyakamat is behúztam, jelezvén, hogy elérte a célját, nagyon is kezdem őt komolyan venni. Persze ezzel eddig sem volt probléma, mégis másabb a helyzet most, hogy kezd körvonalazódni előttem a személyisége és az, mi mindent tesz meg a hétköznapokban, ha a szükség úgy hozza. Nem vagyok egy félős gyerek, nehéz rám hozni a frászt, de az biztos, hogy most már tudom, ne húzzak vele ujjat, csak, ha nagyon muszáj.
- Vagyis azt akarod, hogy szép lassan kezdjem beadni a környezetemnek, hogy becsajoztam? – vontam fel a szemöldökömet kérdőn. Nem hinném, hogy ez jó ötlet, nem csak azért, mert túl nagy rizikóval jár, de azért is mert tudom, hogy neki és Jaynek van valamiféle múltja egymással, az öcsém teljesen bele van habarodva és kétlem, hogy jól viselné, ha a fülébe jutna, hogy mi összejöttünk. Még akkor is, ha ez csak kamu, amit ő nem tudna, csak mi ketten.
- Nem hinném, hogy jó lépés lenne… - de persze talán hamarosan mégis lépnünk kell, ez csakis attól függ mi történik ma este és hogy Cervantes mennyire jár az új bizalmi embere után…

- Basszameg! – szakadt ki belőlem, miközben idegesen a hajamba túrtam és kihajolva az ablakon próbáltam megállapítani, hogy a pasi merre szaladt. Ha láttam volna talán még utána is vetem magam, hogy még idejében elkaphassam, de hála a sötétnek sikerült egérutat nyernie.
- Sajnálom! – vetettem oda a lánynak, mert mást nem tudtam mondani, tényleg nem akartam, hogy ez történjen. Minea teljesen begőzölt és ezt láttam is a szemein. Rosszat sejtettem, amikor betömte a pasi száját, ám arra nem voltam felkészülve, ami ezután következett. Egyszerűen csak combon szúrta őt, amitől a pasi felkiáltott volna, ha nem lett volna tele, így viszont csak a nyögését hallottam és a vér spriccelést láttam, majd a tócsát, ami alatta képződött.
- Normális vagy??? – csúszott ki a számon és léptem egyet a pasas felé, majd kivettem a szájából a ruhát.
- Hé… jól vagy?
- Tényleg… tényleg nem tudjuk… hogy ki a megbízó. Nekünk a mi főnökünk szólt… hogy feladat van. Smsben kaptuk a címet… és némi pénzt előlegként… esküszöm. Csak be kellett néznünk… kideríteni itt lakik e a csaj… és rájönni mind dolgozik…
- Nem akartátok bántani?
- Nem… nem ez volt a feladat…


 Outfit: Ben

Hiába dolgozom jelenleg is egy ismert gyilkosnak és bűnözőnek, hiába töltöttem előtte hosszú éveket egy bandánál és loptam kocsikat, majd kerültem érte hűvösre, egyetlen dolgot szánt szándékkal eddig még sosem csináltam. Nem öltem embert. Igaz, Bankokba úgy jutottam el, hogy nagyon keményen összevertem valakit a helyért, de hála az égnek megtudtam, hogy a tag még mindig él, igaz kiesett Cervantes piksziséből és most sokkal gagyibb feladatokat kap, nagyon rezeg alatta a léc. De él és most csak ez számít. Az emberélet számomra mindig is értékes volt, ezért is esik nehezemre azt látni, hogy ez a nő milyen kegyetlenséggel, mennyire könnyedén képes megkínozni valakit, néhány pillanat leforgása alatt. Egyszerűen csak combon szúrta a szerencsétlent, aki azóta is itt vérzik előttem. Ráadásul nem is tudtunk meg túl sokat a nyomorulttól, mivel a munkaadója okosabbnak bizonyult annál, mintsem, hogy túl sok információval lássa őt el. Talán számolt azzal az eshetőséggel, hogy a pasasok lebuknak és nem akart velük bukni ő is. Vagy csak szimplán biztosra ment. Talán sosem tudjuk meg, én azonban megtudtam valamit… Minea Weiss ördögi nő, akinek a módszereivel képtelen vagyok azonosulni.
- Nem avatkozom… - hiába tiltakozik ellene minden apró idegszálam, félek, hogy a lány komolyan beváltja a fenyegetését és még nagyobb fájdalmat okoz ennek az embernek. Vagy akár nekem. Bár ez utóbbi mellékes most.
- Tudtad vagy sem, szemlátomást felesleges volt! Fel nem foghatom, hogy vagy képes ilyesmire…. – bukott ki belőlem, de aztán elhallgattam. Nem itt és nem most van helye ennek a beszélgetésnek, hiszen a pasi mindent hall és ha valaha kijut élve innen, ki tudja kinek pofázza el a dolgokat.
- Ram… Ramon. Csak ennyit tudok. Ő osztja ki a feladatokat smsben… Lenyomozhatatlan telefonról. Ha kész, utal. De tényleg nem tudom ki a megbízó…. esküszöm. – nyögte.
- A csaj…. a csaj neve…. Minea…. Minea Weiss…. Fényképet is kaptunk… de az Trentnél van… - utalt a pasira, aki kivetette magát az ablakon.
- Tényleg csak… ki kell derítenünk itt él e…. és ha igen, miért… Nem kellett bántsuk. Nem kellett…


 Outfit: Ben

Voltaképpen időm sem volt arra, hogy feldolgozzam a hozzám intézett kifakadását, mert az agyamban csak úgy csikorogtak a fogaskerekek, nem értem rá azzal foglalkozni, hogy ő már megint engem szapul. Valaki… nem tudjuk, hogy kicsoda… ma este ideküldött két alakot, hogy kiderítse a lány valóban ezen a címen él-e és ha igen, milyen ügyön dolgozik jelenleg. Ez a valaki pontosan tudja, hogy ki ő, hogy hogyan néz ki, mik a szokásai… A célja nem az, legalábbis ennek a mai látogatásnak nem az volt, hogy megölje őt, hanem, hogy a nyomára bukkanjon. A kérdés az, miért? Miért akarja valaki ennyire megtalálni őt? És ha nem bántani akarja, akkor mégis mit? Talán egy elszánt megbízó, aki fel akarja őt kérni egy munkára? Kétlem, azt nem így oldaná meg. Valakinek, akinek ártott korábban? Az meg miért akarná őt életben hagyni? Nem értem és ez kezd rettenetesen idegesíteni, már csak azért is, mert így vagy úgy, de ez az ügy rám is kihatással lehet. Hiszen a szökött hírvivő látta az arcomat, beszámolhat róla a megbízónak, hogy itt látott, akkor pedig a fene se tudja mi szakad majd a nyakamba…
- Tényleg életben hagyod? – meglepődtem, de egyúttal meg is könnyebbültem, amikor láttam, hogy a lány beköti a férfi szemét és befedi a fülét, mert ez tényleg arra engedett következtetni, hogy azért teszi, hogy ne kelljen végeznie vele, mert túl sokat tud.
- Van bármi sejtelmed arról, mégis ki lehet ez a titokzatos megbízó? – kérdeztem vissza, de hiába, nem válaszolt, egyszerűen csak elkezdett összecuccolni.
- És akkor most hogyan tovább? Hová mész? – szegeztem neki újabb kérdéseket, de mintha csak a falnak beszéltem volna, ő csak fújta tovább a mondandóját.
- Nem sétálok el vele, de gondoskodom róla, hogy megtalálják és ellássák. – feleltem miközben elővettem a telefonomat, amit tőle kaptam. Állítólag lenyomozhatatlan, hát most majd kiderül.
- Ezek szerint felszívódsz? Ez a nagy terv? – fordultam ismét felé, de addigra a lány már elhagyta a lakást. Utána mehettem volna, de mégis mit érek vele? Ennyi volt, megpattan és ez talán még kapóra is jön nekem, hiszen talán az én életemből is felszívódik. Mégis… miért zavar ennyire, hogy tudom, bajban van? Tárcsáztam a mentőket, majd sietve elhúztam a lakásból. Ég veled Minea Weiss!


 Outfit: Ben