Grace & Logan

Logan & Grace

Gondosan ügyelve akasztom fel a tegnap esti csodaszép vörös ruhámat, majd tér vissza tekintetem az ágyon heverő fekete zakóra, hmm vissza kellene adnom valamikor, de az nem ma este lesz, így azt is szépen ráterítem a ruhámra, csak előbb még had szívjam magamba édes illatát, bőrömön érzem teste melegét, ahogy karjai ölelő biztonságát kínálva szorosan vont magához, mit is akartam? Hát persze, készülődnöm kellene. A holnapi napot illetően várnak minket a bowling pályán, utána pedig, utána nem tudom, naplemente a Grand Canyonnál, már-már túl jól hangzik feltéve, hogy Lisbeth nem kavar be, meglepett, hogy visszamondta a ma estét, mondjuk több szempontból is, de egyiket se akarom firtatni.
Még sosem voltam operában, hmm ez is egy első, de gyönyörűséges előadótermük van a szavam is elállt, de tényleg. Egy pezsgőszínű ruhát választottam, ami tökéletesen kíséri vonalaimat, nem túl egyszerű és nem is túl kirívó, azt hiszem.
Pontban fél nyolc és lám, befutott. Órát lehetne állítani hozzá, már csak abban bízom, hogy Logan nem késik sokat, valahogy komfortosabban érzem magam, ha Ő is ott van.
Lassan haladok végig a régiesebb stílusú, mégis magával ragadó hosszú és tágas előcsarnokon, amit már javában betölt a kellemes hangulat és csevegés.
- Jó estét, hölgyem. Elkérhetném a jegyét?
- Ó hogyne. - Keresem ki gyorsan a táskámból, majd adom oda.
- Az Ön jegye a fenti páholyba szól, érezze jól magát.
- Köszönöm. - Nyújtotta vissza egy halvány udvarias mosollyal.
Belépve a hatalmas terembe nem tudtam betelni a látvánnyal, elbűvölő volt a padlótól a mennyezetig. Oké, haladni kéne Grace, ne állj meg az útban. Lassan lépkedtem felfelé a páholyok felé, miközben elvarázsolt ragyogó kék íriszeimmel néztem körbe, és ha lehet ezt mondani fentről még szebb volt. Lepillantok a jegyekre, majd követem a feltűnőtett számozást, a kis darab papírt szorongatva ujjaim között fordulok körbe, elképesztően ostobán festhetek most, mint aki még életében nem látott hasonlót és milyen igazuk van, valóban nem és minden percét megéri már most.

KLIKK
KLIKK

Grace & Logan

Logan & Grace

D2, D2, D2 megvan, mindenki olyan fesztelenül és természetesen mozog, bizonyára nem először vannak itt, hanem havonta, akár hetente járnak ide, bizonyára kellemes időtöltés és szórakozás lehet, én pedig csak találjam meg a helyünket. Körbenézve láttam néhány ismerős arcot, tegnapról is, de mégsem annyira, hogy könnyed szóba elegyedjek bárkivel is, így csak aprót bólintok, ha valakit felismerek. Egész sikeres estét zárhatunk ma is, azt hiszem. Holnap pedig lazítunk kicsit, muszáj lesz és szerencsére szeretek bowlingozni. Az operát viszont nem tudom, hogy szeretem-e, de rövidesen kiderül, a folyamatosan érkezőkből ítélve rövidesen kezdenek. Eddig még csak filmes jelenetekben láttam hasonló előadást bevágva, de azokból nem igazán lehet értékelhető véleményt alkotni.
Meglepetten pislogok fel a férfira, aki elkapja a karom, majd könnyedén tol neki a páholy falának, Logan? És máris ajkai tapadnak az enyémekre, forrón, mélyen követelve engem, karjaim fonom nyaka köré és viszonozom csókját épp olyan hevesen és intenzíven. Nem tudom mi történt és hogyan, csak had legyenek most az enyémek, karjaim szorosabban fogják körbe és húz közel magához édesen adom meg magam bitorló ajkainak, majd vége szabad a pillanatnak. Kérlek, kérlek ne... Levegő után kapkodva nyitom ki a szemem, majd ülök le gyorsan mellé és csak hallgatom, ahogy szép lassan csillapodni kezd légzésem, bár még mindig nem értem, mi volt ez? Óvatosan fordulok felé, ajkaim válnak el egymástól, még érzem őket magamon, bőrének melegét és forró leheletét, fenébe! Ragyogó kék szemeimmel pislogok magam elé és próbálom felvakarni magam, csendben kezdek el helyezkedni, nem mintha most bárhogyan is kielégítően kényelmes volna, de azért próbálkozom. Kezeimet combomon pihentetve figyelem a kezdődő előadást, legalábbis erősen igyekszem figyelni. Várjunk, ez most tényleg megtörtént? Harapok alsó ajkamba, igen elég határozottan meg és még akarok belőle. Már az sem érdekel hogyan néz ez ki... Néha önkéntelenül is aprókat dobolok ujjbegyeimmel, kimerítően hosszú előadás lesz és esküszöm égi jel volt ez a hosszú ruha.

KLIKK
KLIKK

Grace & Logan

Logan & Grace

Valahányszor behunyom a szemem izzó barna szemeit látom, magamon érzem ajkai ízét, testének melegét, ahogy szorosan von magához és én vágyom és követem forró csókjait, nyelve hatol ajkaim közé... kérlek, nem történhetne meg újra? Kétlem, hogy ezt bármelyikünk is képes volna csak úgy kiverni a fejéből. Érezni akarom feszes testét, bőre melegét és azt az átkozottul izmos felsőtestét, baszki, de kezd idebent meleg lenni. Kipirul az arcom és néhány apró mozdulattal legyezni kezdem magam, de nem sok haszna, így abba is hagyom. Mire nagy végre normalizálódott a légzésem és nem akartam minden pillanatban rávetni magam és figyelni is képes voltam kezét csúsztatta combomra, ó basszus! Kezem siklik kézfejére, majd szorítom meg finoman, kérlek, kérlek vagy tedd vagy ne, de ezt ne... Fene lassan húzza végig kefét, beleborzongok érintésébe és tudom, hogy ezt Ő is érezte, csak úgy, mint legutóbb, amikor orrát fúrta szőkés fürtjeim közé, az is pont ennyire bizsergető volt. Szeretnék még vállán ébredni, ujjaimmal kidolgozott hasfalán játszani, aprókat körözve rajtuk és nagyon elkalandoztam... megint, ugye? Lopva pillantok felé, majd ejtenek rabul ragyogó barna szemei, ne nézz így! Az utóbbi néhány napban ismertem meg ezt a pillantást, és még van néhány, amit szeretek. Olyan lágyan tud nézni, olyan ellenállhatatlanul és olyan vággyal teli szemekkel, mint most, igen így. Néhány napja még Lisbeth-en nevettünk együtt meg a szeretőjén és most nem tudom mire akarnak kérni édes követelőző ajkai, ölelő karjai és az a minden érzéket simogató melegsége, de egy valamiben biztos vagyok már most, hogy nem fogok tudni nemet mondani. Kitörő tapsvihar töri meg a csendet, nem megy ez ma nekünk, vége az első felvonásnak, könyörgöm meg ne kérdezze senki hogy tetszett, mert legfeljebb arról tudnék mesélni, ahogy Logan borostás arca súrolja bőrömet, ó és még szeretném. Tapsolni kezdek, majd lassan felállok, de nem mozdulok. Kiszáradt ajkaim válnak el egymástól, ahogy ismét rátalálnak kékjeim, édes istenem, annyira szemtelenül vonzó, nem inkább pofátlanul! Az jobb kifejezés.

KLIKK
KLIKK

Grace & Logan

Logan & Grace

Őszintén mindenhol ilyen átokozottul meleg van ebben a hotelben, vagy csak nekem és csak ott, ahol Logan-nel vagyok? Friss levegő, oké jól hangzik. Indulok meg az ajtó felé, majd karját pillantom meg magam mellett, ahogy az ajtónak nem támasztja, nem, igazad van, nem akarok.
Hátammal dőlök az ajtó puha borításának és állom iszonyúan vonzó tekintetét, nem, inkább valami mást akarok, téged, csak téged! Lassan hunyom le szemeim, ahogy ajkaimhoz közelít, apró sóhaj szakad ki belőlem, ahogy forró lehelete égeti bőröm, szenvedélytől fűtve kapok ajkai után karjaimmal átfonva nyakát túrok bele hajába, oly rég vágytam már erre, eszméletlenül izmos teste tapad hozzám, még így az ingén keresztül is érzem és a fenébe is, fránya ing és minden. Halkan nyögök ajkai közé, csípőm feszül az övének, ahogy hevesen követel magának ó és én adnám, oly forrón, mélyen és intenzívem, ujjbegyeim húzom végig lassan, nagyon lassan tarkóján finoman és érzékien érintve körmeimmel, majd túrok ismét fürtjei közé. Halk kopogtatás választ el ajkaitól, miközben tudatosul bennem, hogy nem csak hogy Őt keresik, de ez az ajtó nincs zárva, nagy szemekkel pislogok fel rá, oké én meg se szólalok esküszöm, csak csókolj még! Tapadok ismét édes ajkaira, magam sem értem mi változhatott ez alatt a néhány nap alatt, de kell nekem és neki is szüksége van rám, csípőm tolom előre, olyanok vagyunk, mint két eszét vesztett ember, pontosan olyanok. Eszem vesztve akarom, kezem húzom végig vállán, majd mellkasán és mélyesztem bele kemény izmaiba. Ezután már nem fog egyikünkön sem segíteni a hideg zuhany, egy vízesés alá is beállhatok, akkor is tudom, hogy kívánni fogom, ahogyan most is. De véget fog érni, ismét, mindjárt. Nem akarom, még ne! Forró türelmetlen hévvel kapok ajkai után, nem tudom hogyan lehetne valami máris az övé, hiszen eddig még sosem kérte vagy követelte a magáénak, de az övé, csak gyere már, húzóm végig ujjaim ingén egészen a zakójáig. Ma is kérem, de most ígérem visszaadom.

KLIKK
KLIKK

Grace & Logan

Logan & Grace

Akkor csak tedd meg, ne várj, ne kérdezz, ne kérj, csak tedd meg! Már régen átszakítottunk minden etikai határt, a képviselő általában nem alszik együtt egy ágyban a kampánymenedzserével, vagy igen? Valahol lehet, hogy igen, de Őt nem így és nem ilyennek ismertem meg, aki a fél életét leélte és beáldozta egy csapnivaló házasságra, hogyan teheti ezt valaki? Igen, tudom, így lehet most Ő az enyém, vagy legalábbis most itt velem, mert nem az enyém és ezt Lisbeth is világosan a tudtomra adta. Meglehet, hogy papíron a tiéd, de most engem akar, követel, az én ajkaim, az én érzékiségem, melegem és szenvedélyem, mély sóhajom engedem ajkai közé, ahogy az aprócska szemek elváltak egymástól a bőrömön és pokolian szeretném, ha nem állna ott meg, ha tovább siklanának ujjai rajtam, de nem, nem lehet. Most nem. Élvezek minden apró puszit, amivel ajkai illetnek, lassan vezetem le mindkét kezem vállaira, majd simítom végig tenyeremmel mellkasát és hajolok hozzá még egy pusziért, csak egyért na jó és még egyért. Kuncogva engedem el és ülök vissza a helyemre, lassan mindenki elcsendesül, felhúzzák a hosszú vöröses függönyöket és folytatódik, hmm bárki is tervezte így meg, a színeket , a díszítést, nagyon pazar lett, ámulatba ejtően pazar néhány órácskára már-már elfelejti az ember hol is van és azt hiszem velünk is valami ilyen történt. Talán ostobán hangzana, de most nem akarom, hogy véget érjen az előadás és vissza kelen mennünk, oda ki, vissza az életünkbe, a munkába, bár még azt is örömmel elvégzem, ha a közelében lehetek és már a legelején közölte, hogy mindenhová el kell kísérnem, ez egy jó döntés volt. Combjaim szorosan zárom össze, túlontúl is másra vágyom most. Nem ma fogom megfogadni, hogy ezentúl operába fogok járni, a musical-eket valahogy jobban kedvelem, de ebben semmi sincs, tényleg semmi és ezzel nem a keményen belefektetett munkájukat kívánom leszólni, de nekem valami hiányzik belőle és most nem kalandoztam el, valóban az előadásra gondolok. Piszkos kis mosoly jelenik meg ajkaimon, ahogy felcsendül a taps, majd ismét legördül a függöny néhány perc erejéig. Ez eddig egészen élvezetes volt.
- Khm, nem akarsz szünetre menni? - Igen. Jól látja uram, én most pimaszkodom önnel, szemtelenül vigyorogva csúsztatom fel lassan a kezem karján, majd állapodok meg kemény és izmos vállán, olyan ezt, mintha most ez a szoba lenne minden menedékünk, ahol szabadon élvezhetjük egymást, de most az is.

KLIKK
KLIKK

Grace & Logan

Logan & Grace

Khm... Igeen? Vagy nem eléggé? Mert ha nem, akkor jobban próbálkozom. Halkan csendül fel hangom és kezdek nevetni, ahogy hirtelen elkapja a karom és húzni kezd az ölébe, oké értettem, megyek már, megyek.
- Logan, mit művelsz? Meghallanak... - Még mindig mosolyogva nézek fel rá, szeretem látni ezt a csillogást a szemeiben, sűrűbben kellene ezt csinálni, oké nem pont úgy értettem, áá mindegy. Szenvedélyesen tapadok ajkaira, még sosem gondolkodtam rajta, hogy van-e kedvenc helyem, de azt hiszem most már van, ajkai lettek azok, édes csókjai, igéző barna szemei és mindene, úgy tökéletes ez a férfi, ahogyan megteremtették minden vonásával, azokról a dagadó kemény izmokról nem is beszélve.  Alsó ajkamba harapok, ahogy megérzem hátamon végigfutni a cipzárt, bőrének melege tapintja hátam és követel belőlem még többet, kiszabadítva vállam a ruha anyaga alól esik neki puha vágytól felhevült bőrömnek, ujjaim siklanak fürtjei közé, majd feszülnek meg, ahogy apró halk sóhajokat csalogatnak ki belőlem érzékiségével. Oké, ezt egészen biztosan nem kellene, de folytasd kérlek... Forró sóhajaimtól szárazak ajkaim, mély édes moraj tör fel torkomból, ahogy tenyere veszi birtokba melleim, ujjaim kapaszkodnak belé és finoman kezdek mocorogni az ölében, hogy mi? Lihegem magamban szavaim, ahogy próbálok visszazuhanni a valóságba, francba! Hunyom le szemeim, miközben visszaigazítja a ruhám és ismét felkerül a cipzár rajtam. Még sose utáltam ennyire ezt az érzést.
- Azt hiszem... kezdem megkedvelni az operát. - Húzódnak sunyi kis mosolyra ajkaim, bármikor szívesen beugrom Mrs. Withmore helyére, ha gyengélkedne. Kezem vezetem fel végig hátán, majd nyaka köré fonva húzom vissza magamhoz, de még nem jönnek, ajkaira éhesen húztam vissza, kérek még! Lassan telt meg ismét a nagy terem élettel, bár khm, mi is elég intenzívek voltunk, szépen visszahuppantam a helyemre, fogalmam sincs hogy kell ezután most bármi másra koncentrálni, de nekem nem megy, körmeim eresztem a szék karjának puha plüss borításába, nem hagyhatnátok már abba? Nehéz úgy élvezni bármi mást - is -, hogy közben nedves vagy és vágyaid piszkosul dögös megtestesítője a melletted lévő székben ül.

KLIKK

Grace & Logan

Logan & Grace

Tudom, nem épp úgy indítottam az interjún, ahogy... jesszus, el sem hiszem, hogy hangosan kimondtam, nem mintha nem lenne igaz az utolsó szóig, szerintem minden nő egyetértene velem, akinek khm hát van szeme, csak épp, baszki de kínos. És az sem javít rajta, hogy most épp, mit is teszünk? Mert elég lenne azt magyarázni, hogy ez nem az, ami, aminek látszik, mert pontosan az, mégsem akarom, hogy vége szakadjon. Engem nem érdekel Lisbeth, vagy bárki más, nagylány vagyok már, pontosabban lehet, hogy csak egy nő, aki írtó nagy ostobaságot követ el, mert nem tudok parancsolni vagy nemet mondani, de hisz nem is kell, még csak kérnie sem kellett. Oké Grace, csak természetesen, egyik láb a másik után, belé karolva sétálunk le a lépcsőn, egy-egy röpke szóváltás a polgármesterrel és haladunk tovább, jót fog tenni a friss levegő, már csak az Ő illatát érzem és az most nem segít abban, hogy visszafogjuk magunkat, mert azt kéne, nem? Besegít a kocsiba, bekötöm magam, hmm még sosem vitt haza, mondom a címet és lassan elindulunk. Szavai rángatnak vissza gondolataimból, de úgy őszintén magam sem tudom mi járt a fejemben, csak úgy engedtem, had menjen...
- Varázslatosan szép, próbáltam kevésbé feltűnően... ámulni, még vártalak. - Vittem lejjebb a hangom, bár ha csak nem vele kell mennem operába úgy bármikor is, akkor azt hiszem passzolni fogok.
- Köszönöm, hogy magaddal vittél. - Mindeddig kerültem a tekintetét, igen pontosan ezért. Kérlek ne nézz így, szemeim hunyom le, ahogy ujjai érintik arcomat, állam alá csúsztatva kezét húz közelebb ajkaihoz és olyan finoman és édesen csókolt meg, ahogy nők ezrei álmodnak róla. Ajkai után kapva fonom köré karjaimat és kérem Őt még mélyebben és szorosabban.
Mi van, ha nem akarom, hogy visszafogd magad? Mindezt csak kék szemeimmel kérdem, ahogy felnézek rá.
- Jó éjt Logan. - Kattintom ki az övem és szállok ki a kocsiból, lassú kecses lépteimmel indulok meg a bejárat felé, még egyszer utoljára visszapillantok rá vállam felett, majd végleg elbúcsúzom tőle mára.

KLIKK