welcome to prison frpg
üdvözlünk
lépj be las vegas-ba!
Amikor meghallod a nevet: Las Vegas, mi jut először eszedbe?
Kaszinók? Féktelen bulik? Black jack? Roulette? A lehetőségek tárháza végtelen, a kaszinók sora gazdagokat dönt mocsokba...
Azonban egy valamire senki sem gondol. Miután a kaszinóban megszeded magad zöldhasúval, nem árt vigyázni a haza úton; Las Vegas sem másabb, mint a többi város. Vannak rosszfiúk és rosszlányok is, akik képesek bárkivel végezni, ha úgy tartja kedvük. Vannak drogosok és más szenvedélybetegek, akik képesek ölni is azért, hogy megkapják a napi adagjukat. Táncosnők és krupiék, akik egy szempillantás alatt elveszik mindenedet. Prostituáltak és maffiózók, akiknek már, ha csak a nevét tudod, már veszélyben vagy. Mi a közös bennük? Egy rossz mozdulat, egy alaposan át nem gondolt lépés, és máris a börtönben találják magukat, ahonnan megszökni, még senkinek sem sikerült...

facebook csoportunk
lépj be
las vegas téged vár
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
csacsogda
súgj nekem egy titkot...
promónk
csak tekintsd meg!
új posztok
kaptál választ?
Happy birthday
Michael Quenell
03.03.18 11:44
a legaktívabbak
a legtöbb posztot írók
Admin (2134)
 
Lyna Hill (781)
 
Desmond Drescher (649)
 
Cassandra Drescher (599)
 
Chad Donaghue (561)
 
Charlotte Collins (493)
 
Jennifer Ariadne Lively (451)
 
Aurora Rossum (399)
 
Veronica Chloe Foster (389)
 
Helena Nina Lemmer (273)
 
Top posting users this month
Benjamin Tate Hunter
 
Simon Whitlock
 

Share| .

Elhagyatott gyár

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Elhagyatott gyár 17.06.13 16:38

Lyna × Bel

Halotti nyugalmamat és békémet egy hangos sikoltás töri meg, amely nem csak az általam kialakított helységet töltötte be, hanem az egész gyárépületet, valamint a dobhártyámat is, amely szinte beszakadt, s ha ez még nem lett volna éppen elég a kezemben lévő vékony szike csúful beleszaladt a nő szívébe, így egy pillanat alatt tönkre téve az én csodálatos műalkotásomat, ami éktelen haragra gerjesztett, azonban visszanyelve dühömet, nyugodt lassú mozdulatokkal húztam le a kezeimről az ocsmány lilás színű kesztyűt, amely nem csak a kezemet védte, hogy beszennyezzem, hanem engem is, hogy ujjlenyomatot hagyjak a női testen, ugyanis az ujjlenyomatom már egy jó ideje benne van a rendőrségi adatbázisban, s nem örülnék annak, ha megtalálnák a testen, ugyanis az igazán komoly következményeket vonna maga után, én pedig nem szeretnék életfogytiglan a sitten rohadni, nem csak azért, mert őrülten jóképű vagyok és az ott lévő férfiak célba dobós táblának használnának, hanem azért, mert akkor nem tudnám boldogítani az én édes kis nyomozónőmet, akkor már ezerszer inkább a halál, még ha a szánalmas öngyilkossághoz is kellene fordulnom –, de minden bizonnyal megoldanám, hogy művészi kivitelezésű legyen. Kezeimet megtámasztom az ágy szélén, majd rájuk nehezedem, hogy megropogtassam, ezt követve fordulok csak halálos nyugalommal a nő felé, aki idegenként tolakodott be az én magánszférámba, s ha ez nem lenne elég nagy bűn, akkor olyat látott, amit nem kellett volna látnia az életben; engem, ahogyan éppen kiélem elmebeteg művészetemet.
– Ha megtenné, hogy nem sikoltozik, azért rendkívül hálás lennék – hangom majdhogynem csak suttogás volt, azonban a csöndben minden bizonnyal tökéletesen érteni lehetett minden egyes szót – nem szép dolog megzavarni a holtak nyugalmát, sem pedig egy elfoglalt művészt – éppen annyira voltam kímélt, hogy csak ezzel is a frászt hozzam rá, újra ujjaim közé fogtam a vékony pengét – elvégre a baltával nem volt olyan túlságosan könnyű rohangálni –, ezt követve pedig lassan beletöröltem a fekete márkás nadrágomba a félig-meddig már megalvadt vért.
Nyugodtságom mindössze valóban csak külsőség volt, testem megfeszült, ahogy a nőre néztem, aki minden bizonnyal még mindig abban a pózban ácsorgott az oszlopba kapaszkodva, mikor realizálta, hogy vajon mi is történhet ezen a szent helyen. Kezem nem egészen egy pillanatra, de megremegett, éreztem a késztetést, hogy elkapjam a nő csinos kis nyakát, hogy aztán ő is kövesse a másikat a halálba, ahova az én roppant barátságos személyem küldené.
– Adok egy jó tanácsot – könnyedén ellöktem magam az ágytól, majd tettem felé egy lassú, megfontolt lépést, mint ahogyan az ölésben az ijesztgetésben sem akartam semmit sem elsietni – hacsak a helyzet nem úgy akarta – azonban ez a veszély most nem fenyegetett, így a részemről csak szépen nyugodtan szándékoztam haladni, kiélvezve minden mámoros pillanatát annak, hogy az áldozatom retteg, öröm látni, ahogy a kétségbeesés csillan a szemükbe, tudván, hogy mi fog rájuk várni és hogy nem tudnak hova menekülni. – Fuss – azt persze már nem állt szándékomban hozzá tenni, hogy rögvest utána is fogok indulni, jelen pillanatban nem állt szándékomban egérutat hagyni neki, annak ellenére sem, hogy a külvárosban vagyunk, egy elhagyatott területen, ahol a madár se jár. Mégis a gyilkosokon kívül, melyik marha jár ide? Visszhangzott a kérdés a fejemben, azonban erre minden bizonnyal csak ő fog tudni válaszolni, azonban azt már nem valószínű, hogy megvárom, meg különben sem izgatja annyira a lelki világom.


A hozzászólást Belizaire Roux összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb 18.06.13 20:20-kor.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?
avatar
Hozzászólások száma :
781
Join date :
2012. Apr. 17.
Age :
29
Tartózkodási hely :
Las Vegas



TémanyitásTárgy: Re: Elhagyatott gyár 17.06.13 22:51

Jól csinálod kislány. Így kell ezt... Mindent a kocsiban hagyni. Most aztán mégis kit vagy mit hívhatnék a segítségemre? A kocsikulcsomat? Attól aztán egész biztosan megrémül és hagy engem szépen elsétálni. Na jó, elrohanni mint egy elmebeteg. Jó, megtanultam a leckét, hogy maradtam volna inkább nyugton a fenekemen és vártam volna. Akkor most már elmehetek? Ez az kicsi lány. Tudsz ám időzíteni. Rá sem akartam nézni, de ugyan akkor elfordítani sem mertem a fejem tekintve, hogy elég kétesélyes a következő pillanat. Gondolom most elégedett. Azt láthatja a szemeimben, amit ilyenkor egy magafajta gyilkos látni szeretne. Félelem, ijedtség, kétségbeesés... Eléggé reménytelennek, tűnik. Na és az a szerencsétlen az ágyon? Rá sem igazán mertem még eddig nézni. Őszintén szólva azt is soknak érzem, amit láttam. Mondanám, hogy csak felejtsük el, de ezt aligha fogom. Már biztosan nem él, de még így is iszonyúan rossz érzés így látni. Pedig még csak nem is ismerem, azt sem tudom kicsoda és nekem inkább magamat kéne mentenem. Rajta én már nem tudok segíteni, de magamon még igen.
- Ha megtenné, hogy elteszi azt az izét én is rendkívül hálás lennék. - Ja, hogy erre nem fog sor kerülni? Igazán nagy kár. Pedig biztosan szót értenénk. Na jó, ez most nem hangozhatott túl biztatóan, de hát mégis honnan tudhatnám, hogy gyilkos úr ilyenkor mit vár tőlem? Fakadjak sírva? Szeretnék. Kezdjek el könyörögni? Az nem menne. Már az első pillanatoktól fogva küzdők a könnyeimmel, de ha most itt elkezdek bőgni, akkor azzal mindennek vége. Nem vagyok ostoba, vagy mégis? Minek kellett egyáltalán ide jönnöm? Tudhattam volna, hogy ez a hely semmi jót sem tartogathat.
- Sa-sajnálom. - Böktem ki nagy nehezen. Egy pillanatra behunytam szemem, de csak amíg a véres pengét a nadrágjába törölte. Igazán tiszteletre méltó. Közben rá kellett jönnöm, hogy nincs már hová hátrálnom, mert lassan már az oszlopnak a túloldalán fogok kikötni. Nem tudom még hogyan csinálom, de megoldom vagy itt helyben összeesem és terülj-terülj asztalkám, a művész úr is hozzáláthat. Undorító. Hogy volt rá képes? Nem, nem érdekel. Inkább nem akarom tudni. Amúgy sem hiszem, hogy mi itt ma társalgással fogjuk elütni az időt pedig még abban is benne lennék.
Ahogy egyre közeledni láttam úgy sikoltottam fel újból majd kezem gyorsan a számra tapasztottam. Oké, ez már a közelebbnél is közelebb van. Mégis miféle jó tanácsokról hadovál itt? Nem mondom hó látni, hogy ő ilyen nyugodt és higgadt. Pazar. Én meg örülök, hogy még megtudok állni a két lábamon. Bármi is az a jó tanács én most marhára megfogadom csak bökje már ki.
Nekem se kellett kétszer mondani, hogy fussak. Amint ezt kimondta egy pillanat alatt elfelejtettem, hogy a mi előbb még egész testemben remegtem mint egy nyárfalevél. Ellöktem magam az oszloptól és rohanni kezdtem. Igen, mint egy háborodott. Jó, annál egy kicsit kontrolláltabban. Minden pillanatban bennem volt az a kényszerérzet, hogy hátranézzek, de mégsem tettem. De hát a francba is... Azt sem tudom hol vagyok? Merre fussak? Száz, hogy ő már az alaksortól a tetőtérig ismeri az egész épületet. Ezt nevezi a magafajta szadista állat esélynek? Adhatok egy jó tanácsot? Dögöljön meg mind!
Lefelé tartottam - vélhetően kifelé az épületből nem pedig egyenesen a belsejébe - azt még én is tudom, hogy a fentebbi részeken csapdába esem, egyértelműen. Hirtelen megtorpantam, de mert csak majd felbuktam egy vascsőben. Gondolkodás nélkül felkaptam majd futottam tovább. Fogalmam sincs hol vagyok és semmit sem hallok. Ahhoz meg kéne állnom... Jó, bevallom. Most félek!

₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪


Az álmokat nem kergetni kell, hanem megvalósítani.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Elhagyatott gyár 18.06.13 22:51

Lyna × Bel

Már-már azt lehetett volna mondani, hogy szinte felkacagtam a reakcióját látva, de csak szinte, ugyanis ahogy visszafordultam az élettelen test felé, rögtön lehervadt a félmosoly az arcomról, amint megláttam azt a csúf vágást, ahol jobban beleszaladt a szike, mint amennyire kellett volna, arcomra határozottan kiült az undor, határozottan belerondított az általam kialakított műbe, amely tökéletes volt, azonban most csak nem éreztem többnek csak egy ócska műnek, amelynek a sorsát éppen most mérlegeltem, mintha csak egy aukció lett volna, s minden bizonnyal a mű ilyen állapotban – sérülten – csak az áron alul kelt volna el, így minden bizonnyal ez a szerencsétlen test is az egyik közeli kukában fog kikötni, ahol minden bizonnyal vagy a patkányok találnak rá a bűzön keresztül vagy pedig a saját teste kezd el szétbomlani, különösebben nem rám tartozik, azonban a békémet háborgató személy már annál inkább.
Lassan fordultam el az ágytól, a gyér fény, amely alkalmi műhelyem körül világított –, mintha csak egy túldíszített karácsonyfa lett volna, –  nem nyújtott elegendő fényt ahhoz, hogy az alattunk húzó emeletet is beláthassam –, mert abban tökéletesen biztos voltam, hogy nem maradt ezen a szinten, elvégre az emberek leginkább arra menekülnek, ahol bejutottak, s tekintve, hogy a raktár nem bővelkedett túl sok bejáratban, nem lehetett sok variáció, hogy merről jöhetett, nem lesz ugyan könnyű megtalálni, de határozottan lépés előnyben vagyok, ugyanis mikor elrendeztem az én kis műhelyemet, bőségesen volt időm feltérképezni a helyet, így nagyjából tudtam, hogy mi hol és merre található, ezzel szemben ő aligha ismerhette ki magát. Kedveltem az ilyen szituációkat, amelyek számomra rendkívül előnyösnek bizonyultak, annak ellenére sem, hogy nem volt egy fair játékmód, de jelen esetben erről nem én tehettem.
Mielőtt elindultam volna felvettem a szikét a helyéről, majd megforgattam az ujjaim között, valóban gondolkodóba ejtett, hogy mégis mit tegyek a hölggyel, azonban mielőtt ezen kezdenék el tépelődni, nem ártana megtalálni.
Ahogy haladtam lejjebb a lépcsőn, igyekeztem minden egyes rezdülésre figyelni, hátha meghallok valami gyanús hangot, amelyet remélhetőleg nem egy erre tévedt kóbor állat okoz, "félrevezetés" gyanánt.
Leérve a lépcsőn, egy pillanatra tétlenül megálltam, s a vészjósló csöndben kezdtem el fülelni, remélve, hogy talán hallok valamilyen neszezést, azonban az üres csöndön kívül semmit sem hallottam, még csak egyetlen egy pisszenést sem, s ugyan nem hagyatkoztam soha a hatodik érzéknek nevezett – most sem tettem így –, de a nő keresésére indultam, hogy megtalálom-e az kérdéses volt, de egy kis megtorlást jogosnak éreztem volna. Annak ellenére, hogy az alkalmi irodám fénye a földszintre már nem igen jutott el viszonylag magabiztosan haladtam előrefelé, hiszen napvilágnál tökéletesen szemügyre vehettem, hogy mindent eltakarítottak, ami zavaró tényezőnek számíthatott, leszámítva az épület omladozó vakolatát, amely olykor megroppant a talpam alatt, ilyenkor mindig egy kicsit elhallgattam, hogy talán hallok-e valamilyen zajt, azonban egy jó ideig semmi.
Lassan pedig az épület egyik végébe érek, ahonnan már csak a visszaút vezet vagy a lezárt ajtó, aminek az ember ekkora csöndben minden bizonnyal meghallanám a nyitódását, hiszen legalább olyan hangos lenne, mintha a mennydörgés a közvetlen közelünkben lenne... Érkezését is csupán azért nem hallottam, mert túlságosan el voltam merülve az emberi test páratlan szépségében.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?
avatar
Hozzászólások száma :
781
Join date :
2012. Apr. 17.
Age :
29
Tartózkodási hely :
Las Vegas



TémanyitásTárgy: Re: Elhagyatott gyár 19.06.13 17:49

Nem akarok azon töprengeni, hogy vajon ilyenkor mit érezhet és miként gondolkodhat egy magafajta szadista állat. Nem akarom azért rosszul érezni magam, amiért csak úgy elrohantam vissza sem nézve, hogy az a szerencsétlen él-e vagy nem. Hát nem tűnt túl életképesnek, bár igazából egyszer egyetlen pillanatig sem néztem rá, figyeltem meg igazán. De egy biztos, már nem mozgott. Én pedig még nagyon is eleven vagyok és ami engem illet, szeretnék is az maradni. Ha megtorpanok, elbizonytalanodom, megállok vagy hátra tekintek... Az kész öngyilkosság. Azt sem akarom tudni, hogy az a nő, hogy került ide, de gondolom ő már nem önszántából segítséget kérve.
Nem tudnám mihez hasonlítani ezt a játékot, amit űz velem, de bizonyára élvezi. Aki bújt, aki nem? Talán. Csak, hogy idelent már pokolian sötét és az orromig sem látok és lépkedni is alig merek - nehogy valami zajt csapjak - nem még futni. Nem tudom, hogy hol vagyok. Nem tudom, hogy merre tartok. Azt sem tudom, hogy mi van előttem három méterre. Talán már ő áll ott és engem vár, csak én még nem látom. De ha ez igaz, akkor nem volna velem túl sok munkája, mert én azon nyomban összeesnék szerintem. Az emberek mindig jóval tovább bírják mint ahogy azt ők hinnék saját magukról, szóval... Nem fogok megállni. Nem fogok könyörögni, rimánkodni, rinyálni. Hátborzongató az az érzés, hogy annyi közelinek érzem mintha legalább is már a hátam mögött állna, de hátat fordítani sem mernék. De már biztos nincs túl messze. Amúgy sem lehetne eléggé messze tőlem. Lassú léptekkel haladtam tovább. Nem az a legrosszabb, hogy semmit sem látok, sokkal inkább hogy semmit sem hallok. De ugyan akkor tudom, hogy nem a patkányok és csótányok az egyetlen társaságom ezen a szinten, vagy mégis? De annyit igazán megtehetnének, hogy csendben maradnak a kedvemért, ja és minél távolabb tartják magukat tőlem. Pillanatokon belül rá kellett jönnöm, hogy  a kis körutam végére értem hamarabb is mint kellett volna. Hogy a franc essen bele. Még a hülye is tudja, hogy innen már csakis visszafelé vezet az út. Én meg aztán vissza nem fordulok! Annyi erővel akár már el is kiálthatnám magam, hogy erre futottam! Találj meg ha tudsz! De játszhatnánk erre csörög a diót is...
Itt mégsem maradhatok. Elbújtam egy oszlop mögé majd gyors ötletelésbe kezdtem, hogy mégis merre tovább. Próbáljuk meg hülyére venni? Nem túl okos, nem túl bölcs. De nem fogok itt ácsorogni rá várva, hogy mikor ér már végre ide majd végül megtapsolni és megveregeti a vállár, hogy milyen ügyes kisfiút volt, amiért ilyen gyorsan képes volt megtalálni, nyert. Meglehet nem vagyok lépéselőnyben. Az esélyeimet latolgatva sem állok túl fényesen, de buta sem vagyok. Talán még életemben sohasem jártam itt, sőt ez biztos, de csak kell lennie egy átkozott kijáratnak valahol, ajtónak, ablaknak. Bárminek, akárminek, amivel kicsivel is közelebb kerülök a kijárathoz. Szorosan a falhoz tapadva haladtam tovább mondhatni visszafelé, de ebbe most inkább nem gondolnék bele. Hirtelen élesen a karomba hasító fájdalmat éreztem, jó mélyen és hosszan. Ijedtemben meglehetősen hangosan felsikoltottam majd amint kiderült, hogy csak egy kiálló - méretes - szög hasította végig a karomat, bár rohadtul fájt újra futni kezdtem. A legnagyobb hiba, amit csak elkövethettem azt talán nem is az volt, hogy felsikoltottam, hanem hogy rohanni kezdtem és már egyáltalán nem figyeltem, hogy merre, mire, hová lépek. A fenébe, csak meg kellett volna várnom, hogy virradjon. Csak addig kellett volna kitartanom. Megálltam kifújni magam. Gondolom a pulzusom már az egekben van, a szívdobogásom meg már a torkomban. Egyre inkább szívtam a fogam a karom miatt, ami egyre jobban vérzik. Szép kilátások... Vagy a rágcsálók találnak rám és falnak fel elevenen vagy Frankenstein...

₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪


Az álmokat nem kergetni kell, hanem megvalósítani.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Elhagyatott gyár 25.06.13 1:58

Lyna × Bel

A nyomasztó némaságban szinte éreztem, ahogy a torkomban dobogó szívem ütemesen verődött vissza koponyámról, miközben dobhártyám egyre inkább összepréselődött, ahogy a sötétségben a hangok egyre inkább kiéleződtek, dübörgésként töltve be a falakkal elhatárolt üres területet, amelynek jelen pillanatban semmilyen jelentősége nem volt, mint ahogyan annak sem, hogy a falak amúgy fehérek, ugyanis csak egyetlen egy cél vezérelte ösztöneimet, hogy megtaláljam a valahol itt rejtőző nőt, akit egyelőre megfelelően védett a menedékhelye, azonban a kérdés csupán annyi volt, hogy vajon meddig, mindez azonban csak rajta múlott, ha leleplezi magát – feltéve, ha még bent van – én megtalálom, ha nem, akkor hatalmas nagy szerencséje volt, azonban tudtam, hogy sietnem kell, ugyanis ha már kiért a friss levegőre, minden bizonnyal már jelezte a rendőrségnek – persze, csak ha sikerült valamiféle térerőt szereznie, ami ezen a területen meglehetősen komoly feladatnak bizonyult, tekintve, hogy már évek óta kihalt és senki sem jár erre. Azonban ezt az utóbbit elvetve, lendültem újra a betolakodó keresésére, hogy megtaláljam, s alig vártam, hogy puha haját a kezeim közé szorítsam, s végig rángatva a folyosót vigyem az én kis ágyamhoz, amelyen az előző hölgy szépészeti beavatkozását végeztem –, aki minden bizonnyal már a földre vérzett, annak a vágásnak köszönhetően, amelyet miatta ejtettem. Azonban már éppen kezdtem volna felhagyni a kereséssel –, mint ahogyan az megvan írva –, pontosan akkor kezdett el hangosan sikoltozni viszonylag közel hozzám. Elégedett, groteszk vigyor kúszott a pofámra, ahogy sietős léptekkel a tőlem telhető legnagyobb csöndben a bújócskázó gyermekek lelkesedésével indultam el abba az irányba, amelyről a hang jött, és bár már minden bizonnyal ő is helyet változtatott, most már határozottan biztos voltam abban, hogy még nem jutott ki az épületből, valamint nem hívta a segítséget, így egyelőre a lebukás esélye meglehetősen kevés.
S bár percről percre egyre inkább kezdtem azt érezni, hogy valami furcsa bújócska-fogócska játékot űztünk egymással, azt leszámítva, hogy ő konkrétan az életéért bújt, míg én azért, hogy megöljem.
Az elágazásnál azonban mégis tétlenül megálltam, s idegesen vakartam meg a tarkómat, ahogy szinte vakon, mégis öntudatlanul néztem körbe. Mozdulatlanná meredve füleltem, reménykedtem, hogy meghallok a közelből valami neszezést, s ha nem is hangosan, de hallani véltem valamit, azonban nem tudtam eldönteni, hogy patkány vagy ő, mellesleg nem is volt teljesen tiszta, hogy melyik irányból jött, így elindultam abba az irányba, amelyet megérzéseim súgtak.
Idő közben a szikét a zsebem mélyébe csúsztattam, s bíztam abba, hogy a vékony penge nem fog kiesni a nadrágomból, ugyanis igencsak kellemetlen lenne, ha a véletlenül erre járőrözők esetleg megtalálnák valamelyik itt maradt tetemmel és az én ujjlenyomatommal.
Mintha eddig nem szorult volna éppen eléggé a hurok, jegyeztem meg magamban, s bár nem tagadom, hogy mostanság kerestem a lebukás veszély közeli helyzeteket, ezek is mindig jól előállított tervek voltak, ha esetleg kedvezőtlenül alakulna számomra.
Idő közben felvettem a földről egy kisebb fadarabot, majd egy pillanat erejéig, lélegzetvisszafojtva megálltam, közel volt...
... Roppant közel...
...oly annyira, hogy egy mozdulattal fejbe tudtam vágni.



//Bocsánat, hogy csak most. Embarassed //
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?
avatar
Hozzászólások száma :
781
Join date :
2012. Apr. 17.
Age :
29
Tartózkodási hely :
Las Vegas



TémanyitásTárgy: Re: Elhagyatott gyár 08.07.13 17:29

Soha sem voltam az a fajta nő, akit félteni kellene. Én magam sem féltem. Most viszont a legkevésbé sem bánnám ha valaki felbukkanna a semmiből - akárcsak ő - és a segítségemre lenne néhány röpke percig csak amíg innen kijutok. Azután isten az atyám, hogy többé nem nézek vissza. Még soha egyszer sem gondolkodtam el azon, hogy mi mindent tennék meg az utolsó napon. Mit tennék, mit mondanék, hová mennék, mire gondolnék... Most azt gondolom, hogy én aztán nem akarom itt hagyni a fogamat. Nem is fogom! Hozzá szoktam már, hogy egyedül vagyok. Nincs nekem szükségem senkire.
Oké Lyna, kezdesz bepánikolni. Megsérültél és mindennek a tetejébe sikítottál. Ugyan mi történhetne? Vajon meghallotta? Ugyan, dehogy. Legrosszabb esetben is csak már a hátam mögött állhat lesben. Kíváncsian, hogy vajon ezek után mit lépek. Én pedig rohanni kezdtem, akár holtkóros. Nem mondom, elég felelőtlen döntés volt. Én tehetnék róla? Komolyan már csak az hiányozni, hogy jól hasra essek valamiben megsérüljön a lábam is, hogy aztán már futni se tudjak. Nem mintha most tudnám hol vagyok vagy azt tudnám, hogy merre találom a kijáratot. Egyáltalán, hogy mi felé haladok? Az sincs kizárva, hogy ahelyett, hogy kifelé tartanék én egyre beljebb jutok az épületben. Semmit sem hallok a felgyorsult légzésemen és a torkomban dobogó szívdobogásomon kívül. Nem is kell. Anélkül is érzem, hogy közelebb van már mint kellene. Én pedig semmit sem látok. Olyan rohadt sötét van idebent és úgy fáj a karom, lüktet. Elfáradtam. Hová is futhatnék? Rám fog találni. Egész éjjel pedig nem fogom húzni. Ezt ő is tudja minden bizonnyal. A látottakból ítélve nem én vagyok az első. Vajon mi történhetett azzal a szegény lánnyal? Vele is így kezdte? Ezt művelte? Játszottak egy kicsit? Ha nyersz életben maradsz, de ha nem... Akkor a kínok kínja vár rád. Nem akarok abba belegondolni, hogy velem... Tovább vonszoltam magam ez úttal már sokkal lassúbb és csöndesebb léptekkel. De annyira félek. Miért nem tudtam befogni a számat? A legnagyobb hibát követtem el, amit csak lehetett. Pedig ki tudja? Talán már közel voltam, ahhoz hogy kijussak innen. Elfelejtettem volna? Na és ő elfelejtett volna szemtanút hagyva maga után? Francokat, én nem akarok rettegésben élni! Az nekem nem megy, nem menne. Még mindig semmi. Leszámítva egy-két patkányt. Utálom őket. Ha hozzám ér egy vagy rám ugrik, az megint csak hangos lesz. Feladtam volna? Azt azért nem mondanám, de belátom, hogy eléggé kilátástalan helyzetbe kerültem. Szó szerint. De ő egész biztosan nem fogja feladni. Így én sem tehetem. De a francba is... Úgy érzem mint aki egy helyben toporzékol várva az elkerülhetetlenre. A vérzés sem akar el állni. Csodás. Legfeljebb percek múltán szédülni kezdek és összesem. Probléma megoldva. Újból megálltam. Elkeseredetten meredtem a nagy semmibe. Nem tudom már folytatni. Elegem van ebből. Talán csak meg kéne húznom magam valahol és várni. De hát azt a legnehezebb. Ekkor furcsa érzésem támadt. A hideg futkosott a hátamon. Ez történik mikor azt érzed nem vagy egyedül. Abban a pillanatban éles fájdalom hasított a fejembe én pedig összecsuklottam azon nyomban. Nem láttam, nem hallottam semmit csakannyit éreztem, hogy fáj. Nem tudok felállni. Próbáltam karjaim segítségével felemelkedni, de vérző remegő karral ez eléggé esélytelen küldetésnek tűnik. Hát nem ment...

₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪


Az álmokat nem kergetni kell, hanem megvalósítani.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Elhagyatott gyár 13.07.13 6:46




Lyna × Bel

Az igazat megvallva nem egészen egy másodperc erejéig még szerénynek nem mondható személyem is kételkedett abban, hogy valóban a lány – vagyis inkább nő – fejét veszem célba, így becsületesen bevallom legalább magamnak – bár nem szívesen – egy pillanatig valóban hezitáltam, de aztán mégis csak meglendítettem azt az átkozott fadarabot, amelynek a tapintása emlékezett a már évek óta használt szivacsra, amelyen ki tudja mennyi baktérium és hasonló finomságok telepedtek meg a hosszú esztendők során, végül lesújtottam vele, és bár annak ellenére is egy gyermek lelkesedésével lettem volna képes felugrani örömömbe, hogy zajcsapás helyett –, amellyel neki jeleztem volna hollétemet, bár így is megtudta, hogy hol vagyok, de lássuk be, hogy számomra ez volt a kellemesebbik eset – valóban a kobakjára sikerült lesújtanom, ebben már csak abból kiindulva is biztos voltam, hogy saját fülemmel hallottam, ahogyan a padlón puffan és szánalmas hangon nyöszörgésbe kezd a másik ok pedig –, ha a szokásos egoista énemet akarnám fitogtatni –, akkor azt is állíthatnám, hogy tökéletesen működő érzéke szerveimnek köszönhetően biztos voltam abban, hogy valahol erre lehet, szó mi szó, erre is volt, azonban közel sem voltam benne olyan biztos, elvégre még is csak vak sötét van, én pedig mégsem rendelkezem szuper képességekkel, még úgy sem, hogy sok ember így is megirigyelhetett volna.
Elégedetten ácsorogtam felette, abba az irányba néztem, ahonnan a neszezést sejtettem, azonban hamar eluntam az ácsorgást és ahelyett, hogy magára hagytam volna –, ami lássuk be, hogy számára talán éppen elég nagy büntetés lett volna –, mégis inkább úgy döntöttem, ha már eddig volt olyan kedves és elszórakoztatott társaságával egy jó bújócska kivitelében, amelyből "sajnos" ő jött ki vesztesen, akkor ezek után is tiszteljen meg a társaságával, azonban most én leszek a játékmester, elvégre ő elszaladt – az már egy másik kérdés, hogy megengedtem – ennek ellenére is határozottan lépéselőnyben volt, úgy hiszem most itt az ideje, hogy megmutassam milyen az, amikor én vagyok vezetőhelyzetben. Ez jó móka lesz, bár ismerve az eddigi szerencsétleneket, neki kevésbé lesz az, legalább is ameddig úgy nem döntök.
Lusta mozdulattal hajoltam lejjebb, miközben hanyag mozdulattal hajítottam el a közelemből a kezemben tartott fadarabot, amely hangos csattanással ért földet, majd belemarkoltam a hajába, csöppet sem állt szándékomban megkímélni, s Isten színe előtt mondom ki, ártatlanul és pofátlanul, hogy én hagytam neki lehetőséget a menekülésre, így senki sem állíthatja még azt sem, hogy szívtelen vagy barbár volnék, s bár szerettem szórakozni az áldozataimmal mielőtt elkapom, elvégre az ehhez hasonló fogócskákat mindig is roppantul élveztem, azonban ő nem kifejezetten szerepelt az áldozataim listáján, így annyira még sem szórakoztatott, tekintve, hogy amikor egy hullajelölttel játszadozom a közelébe férkőznöm, s mivel hatalmas műmájer tudok lenni könnyedén be tudom nyalni magam bárki kegyeibe – mély tiszteletem Miss Williams-nek, aki azóta is csak szívja a véremet, ami felettébb bosszantó, azonban módfelett csábító és ingerlő is, nem véletlenül átkozom érte, miközben nap mint nap a pokol bugyraiba kívánom.
Nem foglalkozva nyögéseivel, kényelmesen rángattam a hajánál fogva, mintha csak egyszerűen kutyát sétáltattam volna, akit a lépcsőn kedvtelenül vonszoltam felfelé, ahogy közelebb értünk az általam is annyira kedvelt ágyhoz úgy kezdett bennem valamiféle ötlet kiviteleződni, hogy mi lesz vele az elkövetkezendő egy-két órában, bár persze rengeteget elvetettem, s az alatt a három méter alatt még el is fogok, de mindez csak akkor fog igazán számítani, amikor már kiterítve fekszik előttem.
Hirtelen mozdulattal karoltam át a térde alatt, nem foglalkoztam kába tiltakozásával, felraktam az asztalra, majd rutinos, gyors mozdulatokkal csatoltam ki a kezeit, most hogy fény világította meg az arcát, határozottan csinos látványt nyújtott, túlságosan is csinosat és olyat, akit nem éppen szeretnék ilyen helyzetben látni, mert gyanítom, hogy kiszabadulna és rögtön sittre vágná a csinos kis seggemet.
A fene vinné el azt a némbert! Csattantam fel dühöngve magamban.Meg ezt is. Tettem hozzá cseppet sem nyugodtan, ha nagy vonalakban is, de valóban hasonlított a kis nyomozónőre, akit semmi pénzért nem akartam volna itt látni, így őt sem, nem véletlenül szőkék az áldozataim többsége...
Elnyomtam magamban egy kelletlen sóhajt, a kötszer után nyúltam.
– Idefigyelj szépségem – szólaltam meg nyájas hangot, megtörve a nyomasztó csöndet – maradj nagyon csöndben, különben valamivel kénytelen leszek betömni a szád és az azt követő jutalomnak sem hinném, hogy különösebben örülnél, különben is... Senki sem hall, csak én – nyújtott, ráérős léptekkel sétáltam oda a kis táskámhoz, amelyet ilyen esetekben magamnál tartottam, majd előkerestem belőle a fertőtlenítőt, valamint a kötszert ezt követve pedig visszasétáltam hozzá, közben pedig elképzeltem, hogy milyen lenne megölni őt... Miss Williams-t... nem számított, de mocskosul kellemes érzéssel töltött el...
Kicsatoltam azt a kezét, amelyen a mély vágás oda nemillően hagyott ocsmány foltot, amellyel eltorzította az amúgy bársonyos bőrét, óvatosan nagy gonddal kezdtem el leápolni, nem tetszett, hogy ott van a kezén, jobban örültem volna, ha én sértem fel először a puha húsát, ha én mélyesztem belé először a késemet vagy a fűrészt, de nem, elvette tőlem ezt az örömöt. Gyorsan leápoltam a kezét, majd bekötöttem, aztán visszakötöttem.
– Mihez kezdjek veled? – Tettem fel a költői kérdést neki szegezve, miközben kényelmes mozdulattal döntöttem oldalra a fejemet, mintha próbálnám eldönteni, hogy hol kezdjem, ötletem sem volt, így inkább magam alá húztam a széket, amire kényelmesen leültem. – Még mielőtt esetleg felajánlanád, hogy rengeteg pénzt fizetsz, ha szabadon engedlek és nem szólsz a rendőröknek előre jelzem, hogy nem fog bejönni, az előbbiből van nekem is, az utóbbi témát hagyjuk... Szóval nagylelkűen kapsz egy percet, hogy kitaláld vagy felajánlj valami olyat, amivel meggyőzöl, hogy szabadon engedjelek, ha nem sikerül teljesíteni a feladatot, akkor sajnos... valószínű, hogy problémák lesznek. És íme a szabályok: ne fenyegess, mert gyűlölöm, ha bepróbálkoznak és adok egy baráti javaslatot is e mellé: tapasztalatból tudom, hogy te húznád a rövidebbet. Több azt hiszem nincsen. – Előkapartam a zsebemből a telefonomat, majd beállítottam rajta az egy percet, várakozóan rá néztem, felé fordítottam a kis eszközt, hogy jól lássa mennyi ideje van. – Óra indul, szépségem. – Azzal megnyomtam a gombot, a pofámról pedig kis híján le nem hervadt a vigyor, mert tudtam, hogy hiába győzne meg, akkor sem szabadulna innen ki, így ez pusztán csak a játék része volt, időhúzás, hogy jól az elmémbe véssem kétségbeesett tekintetét, ahogyan talán próbál kiötölni valamit vagy csak szimplán, hogy imádkozik a teremtő felé, hogy ébredjen fel ebből a rémálomból.

//Bocsánat, ha nagyon rossz lett, szemhunyásnyit nem aludtam...//
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?
avatar
Hozzászólások száma :
781
Join date :
2012. Apr. 17.
Age :
29
Tartózkodási hely :
Las Vegas



TémanyitásTárgy: Re: Elhagyatott gyár 24.07.13 18:34

Nem most valamikor kéne, hogy leperegjen előttem az egész életem néhány képkockába sűrítve? Mert lássuk be elég reményvesztett állapotba kerültem. Nem túl jók, sem biztatóak a kilátásaim. Utolsó kívánság nincs? Az szar. Csak mert én valami gyors halált szeretnék. Már el is felejtettem... Abban mi volna az élvezet? Akkor ez most valamiféle előjáték? Most kárpótlom amiért megzavartam és nem tudott kiteljesedni? Undorító. Most el is tudnám hányni magam. Talán jobb is ha nem látok semmit. Nekem bőven elég az is, hogy érzem. Lövésem sincs mióta lehetek már itt, hogy mióta játsszuk ezt, de én már belefáradtam. Még ha sikerülne is felállnom, akkor sem volna semmi esélyem. Fussak el ismét? Mégis hová? Szerintem mindössze két lépést sem tennék meg... akkor meg mi értelme? Gondoom úgy sem fog itt hagyni. Innen talán már túl könnyű is lesz. De talán még mindig gyorsabb módja ez mintha ténylegesen itt hagyna megrohadni. Roppant hálás vagyok.
Már nem is sikítottam mikor elkapott a hajamnál fogva. Már csak a szűnni nem akaró fájdalmat érzem és tudom, hogy ennél már csak rosszabb lehet. Hé, ember... Azt azért tudnám értékelni ha nem tépné ki a hajamat tőből.
- Szóval maga erre gerjed? Először eljátszadozik az áldozataival majd megalázza őket és csak azután végez velük? - Megszólalni is a nehezemre esett, de azért a kedvéért megerőltettem magam. Sosem éreztem még magam ilyen mocskosnak. Hangom alig volt hallható, rekedtes volt. De hát mivel csak mi ketten vagyunk... Tanácsosabb volna csendben maradnom? Nem teljesen mindegy már? A jobb napokon úgy tartottam, hogy ha már egyszer úgy is pokolra jutok hát legalább legyen miért. Súlyos tévedés. Mert ha már engem a pokolban várnak, őt még oda sem fogadnák be. Most ebben a percben viszont azt gondolom, hogy ha itt ma tényleg véget ér számmora a játék nem adom meg neki azt az örömöt, hogy hallja ahogyan könyörgöm az életemért. De az kövessen első sorban egy hullazsákban, aki emiatt el mer majd ítélni. Aki azt meri majd feltételezni róla, hogy csak úgy feladtam egész egyszerűen és eldobtam magamtól az életemet, mert gyenge voltam.
Idefigyelj szépségem? Olyan könnyű lenne... Még néhány vágás még egy kis vérveszteség és legalább már nem szenvednék tovább. Eszméletemet veszíteném.
- Dögölj meg te szemét állat! - Ezt igazából nem akartak kimondani. Túl hangosan gondolkodtam. Amúgy sem néztem rá. Csak úgy sziszegtem valamit.
Most akar felcsapni ápolónak vagy mi? Az eszem megáll. Én ilyet még nem láttam. Amúgy is olyan különösen viselkedik. Talán nem most kéne megfejtenem. Akkor kellett volna mikor még menekültem előle. Számítana, hogy mit gondol? Nem akarom tudni.
Visszataszító, ahogy hozzám ér. Egyáltalán miért teszi? A fejsérülésemet éppen neki köszönhetem. Minek képzelte magát?
Tudom, hogy most mi következik. Ezt a kérdést mindig felteszik. Akkor nekem most erre azt kellene felelnem, hogy engedjen szabadon? Honnan tudtam? Mégis minek néz? Ennyire ostoba még nem vagyok. Tudom még csak meg sem fordult a fejében egy pillanatig sem, hogy elengedjen. Ahogy azzal is tisztában vagyok, hogy semmi olyat sem tudnék neki mondani amivel megkérdőjelezhetném a döntését. Innen már csak egy irányba vezet az út. Hát legalább legyen méltóságteljes.
Istenem! Könnyes szemekkel figyelem a kijelzőt. Vele együtt számolok én is magamban, de egy szót sem szólok. Életem leghosszabb egy perce, de még biztosan nem az utolsó. Tehetetlenség, félelem, kétségbeesés. Hát ennyi volna? Az egyik pillanatban őt néztem, a következőben a kijelzőt majd csak meredtem magam elé és tovább számoltam. Már nem néztem többet a kijelzőre. Csak akkor fordulok ismét felé amikor lejárt az egy perc. Öt, négy, három, kettő, egy.
- Egy perc. Ennyire nincs mivel szórakoznia? Pedig tudja egyszer kipróbálhatná. Mással is játszadozhatna és ha elég jónak bizonyul benne ahhoz sem kellene több egy percnél. - Nagyokat pislogtam, hogy végre lássak is a könnyeimtől. Mi értelme volna az egésznek ha még csak a szemébe sem tudnék nézni miközben hozzá beszélek?! Jó esély van rá, hogy nem fogja majd értékelni a humoromat, de én legalább megpróbáltam.
- Tudta, hogy a nők fájdalomküszöbe magasabb a férfiakénál? - Most ezzel magamat próbálom megnyugtatni vagy őt szeretném meggyőzni? A mi előbb úgy döntötte oldalra a fejét és olyan képet vágott mint egy virgonc kiskölyök, aki az imént kaparintotta meg végre legkedveltebb ajándékát, amit a szüleitől kapott és most el sem tudja dönteni hirtelen mihez is kezdjen vele. Ebben a pillanatban mindent szeretne, de tudja, hogy nem lehet mohó, mert azzal csak elrontja a játékot.

₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪


Az álmokat nem kergetni kell, hanem megvalósítani.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Elhagyatott gyár 27.07.13 21:13




Lyna × Bel

Gonosz vigyor kúszott az arcomra, ahogy nyögdécselő hangján feltette a jelen pillanatban igencsak szánalmasnak tűnő kérdést, hiszen ebben a helyzetben ez igencsak nyilvánvalónak tűnt volna számomra, hogy én, mint gyilkos erre gerjedek és határozottan így volt, hiszen soha sem vetettem meg az aljas játékokat az áldozataimmal, különösképpen az ilyesfajta fogócskát, bár ebben a tekintetben a bújócskát is kifejezetten kedveltem, ha pedig a kettőt együtt történik, akkor pedig szinte eufória telepedik elmémre, ahogy a bennem lévő ősi ösztön felébred, amely egykoron az embert is hajtotta, hogy levadászhasson egy vadállatot, táplálék fejében, nos mivel ugyebár én nem fogyasztottam el az áldozataimat – éppen eléggé beteges és megroppant elmével rendelkeztem, s bár ez már nem tűnt volna ki túlságosan a többi bennem lakozó ocsmányságtól, sokkal inkább szeretem az áldozataimat valamivel művészibb szintre emelni, olyan gyönyöröket kiélni, amelyhez a szobrászat, de még a festészet is kevés, soha nem gondoltam azt, hogy megalázom az áldozatokat – ezeket csak ők gondolják, valamint a legtöbb ember, akik képtelenek bele látni a hozzám hasonlóak elméjébe.
– Ne próbálja meg elképzelni, hogy mire gerjedek – szólaltam meg végül, egyelőre nem állt szándékomban megmutatni a lapjaimat, idővel úgy is rá fog jönni, az persze már közel sem biztos, hogy el lesz ragadtatva tőle vagy hogy esetleg túléli, mindez csak rajta múlik, valamint múlt is, mivelhogy én hagytam lehetőséget neki elmenekülni, mivel azonban nem élt ezzel az opcióval, így ez már lényegtelen. – idejében meg fogja tudni, mi az amire igazán beindulok – hangomban még én is éreztem azt a sejtelmességet, valamint az ígéretet, s bíztam abban, hogy meg próbál valamilyen úton-módon megszökni, mert ha eldurran az agyam, akkor élvezem csak igazán a kezem alatt keletkezett alkotásaim kibontakozását.
– Kedves szavaid őszintén meghatnak – annak ellenére, hogy sértése nem érintett meg – tekintve, hogy ennél kaptam már jóval durvábbakat is, valamint, hogy ez pusztán csak egy finom kis ízelítője lehetett annak, amit valójában gondol rólam – hangom mégis jeges, szinte már fagyos volt. – Egy szép napon mindenkinek eljön az ideje, egyszer majd talán az enyém is el fog jönni, azonban most a te nagy napod van – emlékeztettem ünnepélyes hangvétellel és már most szórakoztatott a gondolat –, mint ahogyan a tudat is –, hogy én vagyok a gyilkos, minden bizonnyal több embernek és családnak ártottam már most, mint ahánynak ő egész eddigi életében, sajnos a jövő időt már nem tehetem hozzá, mert számításaim szerint nemsokára eljön az utolsó órája. Minden bizonnyal az élet kegyetlenül igazságtalan, én, mint gyilkos... élem az életemet, amely szinte az ölembe hullott, hiszen gyerekkorom nem volt éppen fényes, azonban, amikor örökbe fogadtak minden megváltozott, egyik pillanatról a másikra, akkoriban úgy éreztem, mintha a mennyországba csöppentem volna, minden újdonságra rácsodálkoztam, tanulhattam és rengeteg édességet ehettem, ezzel szemben. Ő viszont... nem tudom ki, mivel foglalkozik, de ahogy meg tudom ítélni, nem lehet olyan rossz élete, csinos, fiatal és tagadhatatlanul jól néz ki, talán pont is vezetett ahhoz, hogy végül ahelyett, hogy rögtön belekezdtem volna, előtte leápoltam a kezén lévő sebét, bár talán valóban csak nem nyűgözött le az a súlyos hiba a bőrön, amelyet képtelen leszek elrejteni, úgy éreztem mintha valóban belemocskoltak volna a művembe, a zsenialitásomba.
Elindítottam az órát, fogalmam sem volt, hogy mennyi idő telt már el, én azonban türelmetlenül vártam, hogy vajon mikor mond valamit, bármit, ami miatt esetleg úgy dönthetek, hogy megkíméljem az életét – persze, erre nem lenne túlságosan esély –, de egy utolsó kívánságát teljesíthetném, megírnám a búcsú levelét az egyetlen férfihoz az életében vagy esetleg húgához, beszéd helyett azonban csak némán hallgatott, majd megszólalt az óra, ami a hatvan másodperc leteltét jelezte.
Élesen szívtam be a levegőt, amikor újra felcsattant a hangja a néma helyiségben.
– Szívesen meghallgatám az ötleteit, de kérem, pszichológusnál töltött órákat ne javasoljon, már valóban unom. – Sóhajtottam fel szemeimet forgatva, rengeteg áldozatom jött ezzel és ehhez hasonlóval, persze, erre szoktam a leginkább kiborulni, elvégre... én nem gondoltam magamat gyilkosnak, csupán... életművésznek, vagy valami ilyesminek, ez bonyolult, nem is lényeges.
– Nos, ez esetben – felálltam az addigi ülőhelyemről, majd a táskámhoz lépdeltem – sokkal tovább kínozhatom – én pusztán ennyit láttam benne, semmi többet...
Kezemre nyugodt mozdulattal húztam fel egy újabb eldobható zöldes, orvosi kesztyűt, majd próbáltam kitalálni, hogy vajon mivel is szórakoztathatnám magamat, illetve őt, de jelen pillanatban eszköztáram viszonylag kevésnek bizonyult, hiszen az eszközeim apraja-nagyja otthon pihen – remélem, hogy otthon pihennek és nem valaki más használja őket.
– Röstellem, hogy még nem választottam ki a megfelelő eszközöket, csak a készletem igencsak szegényes – osztottam meg vele nyugodtan, miközben körbe néztem, olyan helyet kerestem, ami elég stabil volt ahhoz, hogy megtartsa a testének súlyát.
Határozottan meg is találtam.
Előtúrtam egy fecskendőt, amiben nyugtató volt, majd lassan felmutatva neki, hogy mit tartok a kezemben visszasétáltam hozzá.
– Ez csak mezei nyugtató, nagyon remélem, hogy nem fog ficánkolni, nem szeretném önbe törni a tűt – meg sem vártam a reakcióját, kezébe szúrtam.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?
avatar
Hozzászólások száma :
781
Join date :
2012. Apr. 17.
Age :
29
Tartózkodási hely :
Las Vegas



TémanyitásTárgy: Re: Elhagyatott gyár 14.08.13 15:17

Engem rohadtul nem érdekel, hogy mire gerjed. Rohadtul nem akarok már semmit látni, hallani, elképzelni, tapasztalni. Én csak kurvára élni akarok még, méghozzá sokat. Ki kerülni innen tőle minél távolabb. Soha többé nem látni, még csak nem is hallani róla. Édes istenem, hogy lehettem ennyire ostoba? Már sosem fogok kijutni innen élve, igaz? Legfeljebb egy hullazsákban... Azért remélem tudnak majd azonosítani. Nem akarom, hogy mások is szenvedjenek az én butaságom miatt. A pokolba is, hogy lehetettem ennyire felelőtlen. Nézzük a dolgok jó oldalát. Még hosszú hetekig híres leszek, talán még címlapra is kerülök. Mindig is utáltam a képmutató, sajnálkozó, szánakozó embereket, pfúj. Én leszek majd a szegény szerencsétlen kislány, akivel csúnyán elbántak vagy az a nő, aki kitartott a végsőkig és nem adta fel, de még így sem volt esélye, hiszen ez elkerülhetetlen volt. Még így is felfordul a gyomrom.
- Undorító... - Hát milyen ember az ilyen? Gusztustalan perverz állat. - Kettőnk közül lehet hogy én bizonyultam gyengébbnek, de még mindig ön a szánalmasabb. - Nyögtem ki nagy nehezen, amit akartam és már a könnyeimet sem tudtam visszatartani. Olyan mocskosnak érzem magam. Bassza meg, én legalább megpróbáltam! Az a másik nő... Nem úgy tűnt mint aki sokat küzdött volna. Inkább mint aki beletörődött, hogy innen már úgy sincs visszaút. Nem vagyok teljesen hülye, én is tudom. Bármit is teszek vagy mondok, akkor sem fog életben hagyni... Talán lassacskán ideje volna nekem is belátni, hogy itt a vége. A francba is, igaza van. Csak mi ketten vagyunk, nincs itt rajtunk kívül senki más leszámítva egy-két patkányt illetve csótányt, de ők aligha fognak a segítségemre sietni. Az ég világon senki sem fog minket hallani. Senki sem fog értem jönni, hiszen senki sem tudja, hogy hol vagyok. Egyedül maradtam!
- Nem eléggé... - Jó látni, hogy legalább egyikünk humoránál van. Nagy kár, hogy éppen nekem kellene most elszórakoztatnom. Tartok tőle, hogy nem bizonyulok majd eléggé jó társaságnak.
- Nem pont így képzeltem el, nézze el nekem kérem! De azért tudja bízom benne, hogy ön jó sokáig fogja majd húzni. - Érthető okokból gondolom. De még ha ez így is lenne, akkor sem tudna annyira szenvedni mint az áldozatai, szóval még ez sem igazán volna elégtétel nekünk.  De nem kell aggódnia. Várni foguk! Én legalább is biztosan!
- Tudja magán még a halál sem segítene... Mit várt, hogy majd kétségbeesetten könyörögjek? Hát akkor bassza meg, csináljon amit akar, nem fogok önnek könyörögni! - Nem teljesen mindegy? Innen már csakis egy irányba visz az út, mégpedig lefelé. Igazán nagyon sajnálom, hogy belém azért szorult némi méltóság. Most mégis mit kéne tennem? Bőgni mint egy pelenkás kis kölyöknek? Az mégis min változtatna? Mosolyt csalnék az arcára vagy inkább csalódna? Fogalmam sincs. Valahogy nem tudok a fejével gondolkodni. Tudnom, éreznem kellett volna, hogy mögöttem van. De már akkor sem lett volna esélyem... Mondhatni már akkor aláírtam a halálos ítéletemet, amikor beléptem ebbe az istenverte épületbe.
Sokat fogok szenvedni, igaz? Igaz. Nagyon? Igen, nagyon. Én mindig is azt gondoltam, hogy valami gyors halált szeretnék. Azt hiszem az a legszebb mikor csak lefekszel majd többé nem ébredsz fel vagy mikor csak egy pillanat az egész és tulajdonképpen te semmit sem érzel. Egyszerűen csak vége!
Neeee.... Néztem rá megtört tekintettel, már amit még láttam a könnyeimtől. Azt hiszem tehetetlenségem csúcspontjára értem. Izmaim helyett inkább csak a fogaimat szorítottam össze, mert ha ténylegesen belém töri azt a tűt az nagyon pazar egy élmény lesz. Na és? Majd talál másikat. Nem. Akkor inkább kezdjen el hatni az a szar. Legalább majd előbb tudom végre eszméletemet veszíteni elegendő vérveszteség után.

₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪


Az álmokat nem kergetni kell, hanem megvalósítani.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Elhagyatott gyár 24.08.13 14:10


Lyna × Bel

Voltaképpen nem egészen egy másodperc erejéig valóban kezdtem úgy érezni, hogy már-már megsajnálom, amikor könnyei patakként buggyantak ki szeméből, de aztán minden egyes szava eljutott a tudatomig, így ennek köszönhetően ismét rájöttem arra, hogy a szánakozás nem éppen tartozik azon becsületes tulajdonságaim közé, amelyet éreznem kellene, mint ahogyan ezt egy átlagos ember tenné, akik már csak pár nappal vagy esetleg héttel később fogják részvétüket nyilvánítani ennek a kis tündérnek a családjának, amikor az újságok címlapjain – vagy éppen az apró betűs részben – kacsaként fel lesz tüntetve a halála, az igazságot –, mint ahogyan már számtalan gyilkossági esetben – még mindig nem hajlandóak felhívni a világ figyelmét arra, hogy milyen pokolból érkezett, elborult elmével rendelkező emberi szörnyetegek mészárolják saját fajtájukat, mint ahogyan Dennis Rader esetében is volt, s bár való igaz, hogy én nem szomjazom figyelemre, tagadhatatlanul élvezem, ha az édes kis Miss Williams berángat egy kihallgatásra. Jut is eszembe... Már meglehetősen régen volt precedens arra, hogy az éjszaka közepén töri rám az ajtót azzal a szöveggel, hogy be kell jönnie, így azt hiszem, hogy a mai este folyamán újabb két okot szolgáltatok a kisasszony számára, akit minden bizonnyal meg fog zavarni az, hogy ehhez a másodikhoz még csak említőleges közöm sincsen.
Felrévedve ábrándozásomból tekintetemet az ágyon fekvő nőnek szentelem, még csak nem is az esetem, visszahangzik fel a fejemre, hiszen alapjába véve a szőkékre gerjedek, úgyhogy ez ismételten csak egy megtévesztő pont lesz.
– Meglehet, hogy én vagyok a szánalmasabb – értettem egyet vele csupán csak a látszat kedvéért, persze, egyáltalán nem azért, hogy neki egy pillanat erejéig is jobb kedve legyen, hanem sokkal inkább azért, hogy a következő szavaimat hideg vízként zúdítsam a nyakába. Egy kissé lejjebb hajoltam hozzá, hogy arcom egy tíz centire legyen az övétől, majd megvártam míg szemei összekapcsolódnak az enyémmel és csak ezt követve szólaltam meg újra. – Viszont én élő és eleven leszek, míg te kedvesem... halott leszel – ez határozottan fontos tényezőnek számított jelenlegi helyzetében, meg aztán különben sem akartam én itt hitegetni olyan szép szavakkal, hogy talán túl élheti, mert ez még a részemről is hatalmas nagy hazugság lenne, most hogy itt van, már nem távozhat élőként.
Unott mozdulattal ragadtam meg egy hajtincsét, majd kezdtem el játszani velük, miközben minden egyes szavát teljes nyugalommal hallgattam, nem tudott kizökkenteni semmilyen bántó szavával, elvégre ezekre sosem voltam fogékony, akármennyire is legyenek igazak, hiszen én magam is tisztában vagyok azzal, hogy ki és mi vagyok, de nem bírok leállni vele – nem mintha amúgy nagyon próbáltam volna, míg mások papírsárkányokat hajtogatnak vagy könyveket olvasgatnak, addig én gyilkolok, nekem ez volt a hobbim, legalább is én, így tekintettem rá mindig is, bár nevezhetném akár kényszeres pótcselekvésnek is, mint amilyen akár az ujjtördelés vagy a szájrágás. Szükségem volt erre, máskülönben beleőrültem volna, s míg a fent említettekből van ki út, ebből nincsen, túlságosan nagy örömöt okoz számomra, túlságosan megnyugtató látni, ahogyan mások szenvednek az én kezem munkája által.
– Nem kell, hogy könyörögj, elég ha tudom, hogy mennyire fáj – arcomra széles mosoly kúszott, tudni fogom sikoltozásából, hogy mit fog érezni, éppen eléggé a tudomásomra fogja hozni – a könyörgés pedig iszonyatosan szánalmas, elveszi az ember életkedvét – arcom gúnyos fintorba torzult, két kezemen sem tudnám megszámolni, hogy hányszor kezdtek ehhez hasonló monológba, aminek többnyire még lassabb vagy kegyetlenebb halál lett a vége, ami nem feltétlenül merül ki abban, hogy saját kezűleg öltem meg, hiszen ha valaki sem az orrán sem a száján nem kap levegőt, a kezei pedig le vannak fogva, az igencsak kétségbeejtő lehet az illető számára, számomra inkább szórakoztató, felér egy egész estét mozifilmmel.
Precízen szúrtam bele puha bőrébe a tűt, szinte elámulva figyeltem, ahogy a bőrébe hatol, majd lassan belé nyomtam az anyagot, így sokkal gyorsabbal felszívódik, mint az, hogy ha várnék a gyógyszer hatására. Nem vártam meg, amíg teljesen elpilled, inkább neki láttam a fejemben megszületendő terv elkészítéséhez. Visszamentem a táskámból és előhúztam egy kötelet, majd a gerendához sétáltam, ami felett átdobtam a fonatot, újra megbizonyosodtam afelől, hogy éppen eléggé erősen tart, nem szerettem volna ideje korán befejezni a munkát, akkor igencsak bosszús lennék, az pedig lehet nem lenne túl szerencsés, legalább is a következő nőszemélyre nézve...
Miután mindent elrendeztem magam körül, visszasétáltam hozzá, éppen annyira volt kába, hogy ne tegyen semmi olyat, ami szükségtelen volna jelen helyzetben, én mondom azzal csak ő járna sokkal rosszabbul, de erre már rájöhetett volna. A fölsőjét letéptem róla, majd elhajítottam a fenébe, cipője után nadrágját is leráncigáltam a testéről, ezt követve pedig kiengedtem karjait és lábait a bőrcsatok fogságából, haját megragadva állítottam talpra, amint azt persze sejtettem, szinte rögtön össze akart esni, de én ott voltam, mint támaszték, csak éppen nem egy daliás lovag képében tetszelegtem, ahhoz már nekem sem lett volna bőr a pofámon. Odaráncigáltam a kötélhez, egy bilinccsel fogtam össze kezeit, amit időközben szintén ide készítettem, majd arra rácsomózva a kötelet kezdtem el felhúzni, mintha vágóhídi disznó lett volna... Bár... Lássuk be, hogy találó hasonlat. Lassan húztam fel, figyeltem, ahogy felemelkedik a földről, míg nem lábujjhegyre kell állnia, s itt éppen elégnek találtam a magasságot. A kötél végét megkötöztem egy masszívabbnak látszó gerendához, majd lassan elé sétáltam.
Késztetést éreztem, hogy megragadjam a csinos kis pofikáját, de már éppen elég ujjlenyomatot hagytam rajta, ennél jobban nem akartam kockáztatni.
– Nemsokára teljesen kitisztul előtted a kép és akkor végre neki láthatok a munkának – kezeimet a zsebembe csúsztatva léptem tőle hátrébb, oldalra döntött fejjel kémleltem a kezeinél fogva fellógatott testet. Őszintén szólva kár lenne kihagyni egy olyan bűnt, amit régebben házasság előtt komoly vétségként fogtak fel, főleg a nők részéről.


//Ezer bocsánat, hogy ilyen későn... EmbarassedÉs hogy a vége ilyen nyomi lett...//
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?
avatar
Hozzászólások száma :
781
Join date :
2012. Apr. 17.
Age :
29
Tartózkodási hely :
Las Vegas



TémanyitásTárgy: Re: Elhagyatott gyár 06.09.13 19:31

Meglehet... Rosszul vagyok. De igaza van. Innen már egy irányba vezet az út, méghozzá lefelé. Még akkor is ha a hajamnál fogva ráncigált is felfelé. Borzasztóképp utálom mikor valaki a hajamat piszkálgatja. Azt hiszem ennél szánalmasabb, megalázóbb halált még csak papírra sem vetettek. De még csak nem is tudom hibáztatni. Én voltam az ostoba. Az én hibám. Legalábbis mintha én akartam volna. Idejöttem. Pedig éreztem, hogy nem kellett volna. Hátborzongató volt a hely, mégsem féltem. Egészen mostanáig. Fogalmam sincs mit vártam vagy mire számítottam, de erre a legkevésbé. Arra, hogy egy gyilkosság szemtanúja lehetek. Végignézhetem, ahogy elvérzik. Majd, hogy az enyém lesz a megtiszteltetés, hogy megtapasztalhatom mi mindenen ment át a szerencsétlen... Hm, nem jobban mint én. Nekem még lehetőségem is volt. Egy esély. Persze, neki semmit sem jelentett, nekem viszont mindent. Neki ez csak egy gusztustalan játék folyton módosuló szabályokkal és újabb játékosokkal. Őszintén azt hittem, hogy legalább majd a szemébe tudok nézni, de nem tudok. Nem vagyok rá képes. Nem akarom, hogy az Ő tekintete legyen az utolsó, amit látni fogok...
A szüleim pedig... Igaz, nem ápoltam velük túl jó viszonyt. De az anyám összefog törni. Én meg olyan rondán bántam vele mindig. És olyan régen tervezgettem már, hogy felkeresem és bocsánatot kérek. Megkérem, hogy legyen ismét az anyám, mert nekem még szükségem van rá. Az apám pedig, nem tudom... Istenem, én még nem vagyok erre felkészülve. Annyi mindent szerettem volna még megtenni. Isabell pedig... El sem fogja hinni, hogy mi történt. Rettenetesen ki fog készülni. Mindenki csak zokogni fog miattam, hol ott Ők semmiről sem tehetnek. Victor.... Victor pedig ha érzett irántam valaha is valamit, akkor nem fogja annyiban hagyni. Éppen ez az, amit én nem szeretnék. Azt akarom, hogy fogadják el azt, ami történni fog. Hagyják annyiban és éljék csak tovább az életüket. Azt szeretném, ha Ők sosem tudnák meg a teljes igazságot. És ha nem felejtenének el Hát ennyi volna...
- Ha tudja, hogy mennyire fáj?! Magának fogalma sincs róla, hogy mennyire fáj. Azt hiszi, hogy annak a nőnek az fájt igazán, amit ön vele művelt? Maga szánni való vadbarom. - Pusztán a tehetetlenségtől nincs fájdalmasabb. Attól hogyan váltál el legutóbb azoktól az emberektől, akik a legfontosabbak a számodra. Hogy már sosem tudod elmondani, hogy mennyire sajnálod, hogy nem úgy gondoltam, nem akartad megbántani. Már sosem tudod elmondani mennyire sokat jelent, fontos neked, hogy mennyire szereted... A fizikai fájdalom pedig. Azt nem tudod irányítani. Nem irányíthatsz mindent. Az életedet sem.
- Mindig is utáltam mikor valaki ezt csinálta. - Most már nem teljesen mindegy? Mégis sokat jelentene ha mellőzne minden olyan mozdulatot és velem való érintkezést, ami nem feltétlenül szükséges ahhoz, amit tenni készül. Más különben könnyen lehet, hogy elhányom magam a túlcsorduló érzelmektől.
- Nem komoly. Miket nem mond... Ön éppen az én életemet készül elvenni. Én tehetek róla, igaz? - Most mondhatnám, hogy én még soha életemben nem láttam, hogy nem tennék feljelentést, még csak jegyzőkönyv sem készülne, mert én aztán egy meg sem mukkannék, hogy én csak szeretném elfelejteni a történteket, de mindenek a legjobban élni szeretnék... Szánalmas volna. Megalázó. Kétségbeesett. Azt jelentené, hogy feladtam. Nem akarok meghalni. Így nem. Most nem.
- Mit művel? Kérem ne... - Szólaltam meg rekedtes hangon és erőtlenül. fogalmam sincs milyen mennyiségű nyugtatót adhatott be, de gondolom - és az ismereteimre támaszkodva - éppen eleget ahhoz, hogy eszméletemnél maradjam, de ugyan akkor erőtlen és gyenge legyek bármit is tenni... Amikor már azt hinnéd, hogy rosszabb nem lehet. Ez valami olyasmit jelentene, hogy amint kicsit kitisztul a kép mindent érezni fogok, mégsem leszek képes tenni ellene.
Azt hiszem számmora már elég tiszta a kép. Letépte rólam felsőmet majd lecibálta a nadrágomat. Nem hiszem el... Tényleg azt képzelte, hogy ezek után majd lábra tudok állni. Azt ugyan sikerült neki és hajamnak köszönhetően, de szinte azonnal a földre is rogytam volna. A bőrcsatokat ez úttal bilincs váltotta fel. Én pedig magatehetetlenül kezdtem eltávolodni a földtől. Minden olyan homályos... Fejemet erőtlenül előredöntve néztem végig magamon. Könnyeim ugyan mér nem patakzanak, de még mindig ott gyöngyöznek a szemem sarkában. Csak legyen már vége!

₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪


Az álmokat nem kergetni kell, hanem megvalósítani.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Elhagyatott gyár 21.09.13 23:02


Lyna × Bel

Gyenge hangja hallatán nem csak a kezem állt meg a levegőben, hanem én magam is mozdulatlanná dermedtem, ahogyan elgyötört arcára néztem életemben először talán mégis csak éreztem néminemű... szánalmat, amelynek eredményeként gyomrom görcsbe rándult, s a hányinger szinte elemi erővel akart rajtam eluralkodni, az emlékfoszlányok villámként cikáztak elmémben, ostromolva agysejtjeimet, s minden egyes idegszálamat, amelyek elemi erővel akartak tiltakozni ezek ellen a rémképek ellen, amelyekben számtalan alkalommal soha nem szeretett édesapám elmebeteg emlékképe villant fel, ahogyan részegen hazatántorogva lekever nekem jó néhány pofont, amelynek következtében ki tudja mennyi időre eszméletlenné válva gyenge kölyökként feküdtem a földön, mint holmi rothadó zsák vagy éppen a sötét félelmetes lyukba, amelynek nem is sötétsége töltött el olyan félelemmel, amelynek számtalan alkalommal sírva fakadtam, hanem a nyomasztó illata, illetve a hely apró mérete, hiszen még arra sem volt elegendő helyem, hogy egy nagyobb lélegzetet vehessen az ember, akkoriban valódi kínzó kamrának éreztem, s meglehet, hogy most is annak érezném, csupán azzal a különbséggel, hogy mostanra már élvezetemet lelném abban, ha én zárhatnám be oda a nőket abba a kis lyukba, az igazi szenvedés lenne számukra... Élvezettel teli vigyor jelent meg az arcomon, ahogy elképzeltem, hogy valóban megteszem, egész egyszerűen begerjesztett a gondolat, hogy megtehetném én is... Meg akartam mutatni másnak, hogy milyen érzés volt ott, azt akartam, hogy más is érezze, hogy milyen nyomorult tud lenni az élet... Meg akartam ölni azt, aki oda kerül, lassan és fájdalmasan, kiéheztetni, mikor már a szervezet önmagát kezdi megemészteni, ezt akartam. Látni a szenvedést. Tudni, hogy szenvednek, akik ott vannak. Ennek a puszta gondolatára is éreztem az elégedettséges kiülni az arcomra. Mintha pillanatnyi megtörésem meg sem történt volna, a tűt a bőrébe mélyesztettem, s amint ezzel végeztem kihúztam belőle, majd hátrébb léptem, ezt követve pedig, amilyen gyorsan csak tudtam elrendeztem mindent magam körül, hogy aztán gondolkozás nélkül tépjem le róla ruháit és ráncigálhassam a "vesztőhelyére", nem mondanám, hogy könnyen ment, tekintve, hogy jobbára még mindig olyan kába volt, mint akit teljesen leszedáltak, de azt sem mondhatnám, hogy nekem olyan nagyon nehezemre esett elrángatni, voltaképpen én egészen jól elszórakoztam, s amint végre elhelyeztem, s mint ahogy időközben elvetettem a gondolatot, hogy esetleg megerőszakolom, inkább kiötöltem számára valami jobbat, ehhez azonban arra volt szükség, hogy egy kicsit még több kábító anyagot adjak be neki. Még volt egy kevés, így nem is voltam rest felhasználni, hiszen a földön fekvő élettelen testnek már amúgy sincsen szüksége rá. Amíg ő kábulatban volt, elővettem egy tiszta kesztyűt, nem siettem el semmit, nyugodt voltam, mint ahogyan máskor is, s bár zavart, hogy nem konkrét tervem van, s hogy nem terveztem  meg az egészet, biztos voltam abban, hogy az ég adta világon senki sem fog megzavarni, így hát munkához láttam. Amíg dolgoztam olykor felpillantottam, mikor a nő, akinek még a nevéről is lövésem sem volt, felnyögött vagy esetleg próbált volna mondani valamit, amit amúgy sem hallgattam volna meg, elvégre ez nem egy ötcsillagos luxus szalon...
A hajnal fényei a horizont végén csodálatosra festette be a kihalt tájat, én pedig elégedettnek éreztem magam, hogy pontosan mostanra sikerült elvégezni teendőimet, s ahogyan elnéztem a nő is kezdett már ébredezni. Tökéletesnek éreztem mindent, ennél jobban nem is alakulhatott volna.
A halott nő lenyúzott testét pontosan az ében hajú szépség előtt helyeztem el, hogy amint teljesen magához tér életének legrémesebb emlékképével találja szembe magát. Az átlagembert az ilyen dolgok taszítják. S bár belátom, művem nem lett éppenséggel tökéletes, elvégre nem volt annyi időm, hogy teljesen leszedjem a nő húsát a testéről, mégis... Így volt jó. Életemben először talán képes voltam lefogadni, hogy valami nem tökéletes a szemembe. A húsról a megmaradt bőr cafatokban lógott.
– Napsütötte korai jó reggelt, szépségem – üdvözöltem a nőt derűs jókedvvel, idő közben megengedtem magamnak annyit, pontosabban neki, hogy lógás helyett az este folyamán kikötöztem egy székhez, így a helyzete már nem volt olyan kényelmetlen sem, s mivel elé álltam, egyelőre azonban nem sokat láthatott. – Remélem kellemesen... pihentél – arcomra valóban pofátlan vigyor kúszott, fogalmam sem volt arról, hogy vajon mennyire lehet képben vagy hogy mennyire fog emlékezni a történtekre, szívem szerint annak örültem volna leginkább, ha egyetlen mozzanatra sem emlékszik, mert akkor eredeti terveimhez képes valóban meg kellene ölnöm, de valami oknál folytán képtelen voltam úgy megtenni, hogy nem tudom, hogy ki ő. Az eddigi áldozataimról, mind tudtam, hogy mi félék, tudtam róluk dolgokat, hiszen éppen eléggé magamhoz édesgettem őket. Ő azonban más volt... Nem ismertem, így... Nem éreztem annyira a kényszert sem, csupán a dühöt kezdetben, mert megzavart, de az éjszaka folyamán akárhogy csűrtem csavartam a gondolatokat, rájöttem, hogy nem akarom megölni, csupán egy jó kis leckét adni neki. – Nos, ha szerencséd van, akkor néhány óra múlva jönnek a rendőrök és kimentenek innen, ha viszont nincs... akkor remélem jól tudsz szelektálni – felegyenesedtem, majd sarkon fordultam, magára hagyva őt.
Jó néhány órával később pedig egy utca telefonból felhívtam a halott nőcinek a férjét, hogy menjen a raktárhoz, majd ugyan onnan oda küldtem a rendőrséget is. Mit mondhatnék? Ez nagylelkűség. Elvégre élni hagytam, még ha sajátos módon is, de ha úgy vesszük... Nem bántottam, csak egy kicsit ráijesztettem...
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?
avatar
Hozzászólások száma :
2134
Join date :
2012. Jan. 27.

Admin


TémanyitásTárgy: Re: Elhagyatott gyár 28.09.13 2:02

Szabad játéktér!

₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪


Én mindenhol ott vagyok... De tényleg... Mindenhol!
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://prison.forumsr.com



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Elhagyatott gyár 18.11.13 20:48

Szóval, hogy kerül ide egy magamfajta lány? Az egészen egyszerű, szimplán csak egy délutáni sétával sikerült kissé elkeveredni a városban. Mármint persze nem a belvárosból sétáltam ki eddig, az kissé nagy távolság lett volna, viszont miután rákerestem a neten egy állati jó lemezboltot sikerült itt fellelni. Igen olyan igazi régi lemezboltról van szó, ami manapság már nem nagyon lelhető fel, főleg nem a belvárosban, ahol már csak a modern dolgok a menők. Persze mondhatnánk, hogy ez hozzám se passzol, de még évekkel ezelőtt találtam egy régi lemezjátszót, ami azt hiszem még apué volt és egyszerűen beleszerettem. Nem is tudom, azért van annak egy egyedi csengése, ahogy szól, nem olyan tiszta, mint egy CD, és épp ez adja meg a varázsát. Szóval sikerült rátalálnom a boltra és fel is szerelkeztem, szóval a szatyrommal együtt indultam meg vissza a buszmegállóhoz. Gazadag szüleim vannak, de attól még nem vagyok elkényeztetett kiscsaj, aki mindent megkap és sofőr cipeli ide-oda. Meg is őrülnék, ha minden egyes lépésemet folyamatosan figyelné valaki, tuti, hogy idővel úgyis megszöknék inkább vagy valami. Viszont a kis sétám közben sikerült elkeveredni, hiszen még eléggé ismeretlen nekem a környék. És mit csinál egy jóra való piromániás akkor, ha lát egy láthatóan üresen álló épületet, és egyértelműen olyan helyen jár, ahol láthatóan a kutya se lakik és egyébként is baromira unja magát? Na, még nem tudod a választ? Akkor mesélek tovább.
Szóval a kíváncsiságom valahogy bevonzott az épületbe. Nem is tudom, egy kicsit talán játék a veszéllyel, hogy ilyen helyen zűrös alakok is lehetnek, de mégis csak érdekelt. Vajon mit készítettek itt régen? Mert hát olyan, mint egy gyár igaz? Beljebb lépdeltem hát, figyelmesen nézelődve, figyelve a berendezéseket, amiknek a nagy része persze már rozsdás. Az ablakok rég kitörve, így aztán elég sok levél van bent, amik felhalmozódtak, szóval... hát miért ne lehetne egy kicsit bevilágítani a helyet? A kinti lámpák fénye legalábbis nem nagyon ér be ide, szóval valami csak kellene. Egy kisebb kupacot gyújtok meg, ami már több fényt ad. Oké... talán nem kellett volna? Akad még pár függöny és valahogy úgy sejtem ez valamiféle szövőgyár lehetett, mert nagyjából pár pillanat alatt gyulladnak meg az itt marad maradékok, függönycafatok. A tűz olyan, hogy rendkívül könnyen talál magának utat. Én viszont olyan vagyok, hogy ez nem érdekel... egyszerűen csak megbabonázva figyelem, ahogy szépen terjednek tovább a lángok... csodálatos!
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Elhagyatott gyár 19.11.13 12:33

Szépen lassan haladok afelé, hogy tisztázzam minden piti kis ügyem. Tényleg ezerrel azon vagyok, hogy mindent magam mögött hagyjak. Van, amivel azért jobban meggyűlik a bajom, de az olyasmi, mint megszabadulni a pisztolyomtól, elég könnyűnek tűnik. Persze nem a bolt fogja visszavenni. Olyanról nem is álmodok. Viszont találtam rá egy olyan vevőt, aki szívesen megbütykölné, mindent lecsiszolna róla, ami alapján azonosítani lehet. Nekem csak annyi a dolgom, hogy majd besétálok a rendőrségre és bejelentem, hogy eltűnt. Muszáj. Innentől pedig már nem az én bajom lesz, hogy aki megveszi, mit kezd vele. Perkál érte, és pár hétre meg lesz oldva a pénz gondom. Egész jól hangzik maga az alap történet. Csakhogy azért közel sem ilyen rózsás a helyzet.
Először is, nem tetszik, hogy a fickónak nem jó egy sikátor valahol a belvárosban, esetleg egy régi lakás, kocsma mosdója. Kit érdekelne mondjuk egy bárba, hogy két ember mit üzletel? A csomó részeget? Frászt! Mégsem lehetettem túl makacs, így hát azzal a résszel nem kötekedtem, hogy egy elhagyott gyárban találkozzunk a semmi közepén. Legyen. Tudok magamra vigyázni. Nem ez az egy este lesz az, amikor képtelen leszek megvédeni magam, ha kellene. Az viszont nagyon nem tetszik, amikor egy tizenéves kölyök jelenik meg, miszerint őt küldte a "főnöke". Aha. Nem mintha sokat akadékoskodnék, amikor elém tolja a kisebb köteg pénzt és nagy vigyorral nyújtja a kezét a felém. Nem az én dolgom, hogy kicsoda a fickó, akinek dolgozik. Bár elég valószínű, hogy az egészért kap egy tábla csokit és mindenki jól járt. Úgyhogy nyújtom a pisztolyt, tölténnyel, hangtompítóval, mindennel együtt és veszem el a pénzt. A kölyök már fut is a másik irányba én pedig a valamikori ablakhoz sétálok, hogy megnézzem, várja-e valaki. Nem látok kocsit, csak egy lányt, aki egy perccel a kölyök távozása után lép be. Nem mintha különösebben érdekelne. Sokkal inkább azzal vagyok elfoglalva, hogy mit is kezdjek az este további részével.
A nagy dilemma hamar eldől. Mentsem az életem. Nem rossz elfoglaltság. Csak a hogyan a kérdés. Talán öt percem telik nyugiban és indulásra fognám, amikor lángok csapnak fel. Először csak a szemközti, szintén elhagyott gyár ablakaiban látom a fényt. Utána már érzem az égett anyag szagát, végül pedig már az a szint is lángol, ahol vagyok. Nos, spuri, de gyorsan! Nem érdekelnek okok, csak lépni akarok és kész.
A baj ott kezdődik, hogy a második szinten valami ócska falépcső köti össze csak a két szintet. Ami már lángol. Lehetne ugrani, de elég necces lehet ilyen magasról az üres betonra érkezni. Mégis muszáj megpróbálni, úgyhogy nekikészülök... csakhogy megakad a tekintetem, egy, szinte a lángokban álló lányon. Az agyam felismeri. Ő az, aki besétált ide pár perce.
- Mi a f*szt csinálsz? - morgom az orrom alatt, de elterveztem, hogy nem fogok hőst játszani. Ennyire nem leszek jófiú. Ha itt akar meghalni, nekem oké. Én viszont lépek. Pontosabban ugrok. Nagyot. A bokám pedig nem épp kellemes hangot ad ki. Bár nem tört el, de veszett fájdalom nyilall belé én pedig nem valami szépen káromkodom el magam, ahogy talpra kecmergek. A tekintetem akaratlanul is a megbabonázott lányt keresi.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Elhagyatott gyár 19.11.13 14:55

A tűz... mondhatnám rá egyszerű csak azt, hogy szép, de ez egyáltalán nem fejezné ki a rajongást, amit érzek. Egyszerűen elvarázsol és megbabonáz, mint a személyes kábítószerem lenne, ami teljesen kiüt. Ha figyelem megszűnik a külvilág, semmi más nincs, csak a vörösből narancsba hajó lángok, ahogy csodás kiszámíthatatlan táncot lejtenek és felfalnak minden éghetőt, ami az útjukba kerül. A tűz olyan elemi erő, amit rendkívül nehéz megfékezni, és válogatás nélkül pusztít. Erdőket éget fel, ha nem elég ügyes az, aki megpróbálja eloltatni. Úgy duzzad és nő, ahogy szinte semmi más, egy apró kis szikrából is hatalmas lángok fejlődhetnek ki egy szempillantás alatt, ha megfelelő a közeg és itt bizony tökéletes. Annyi az éghető anyag, hogy elmondhatatlan, és ezzel én egyáltalán nem számoltam. Épp csak egy kis kupac száraz levelet akartam begyújtani és ennyi, e helyett viszont sokkal többet és sokkal szebbet kaptam. Meg se hallom a hátam mögött elhaladó lépteket, ami már inkább futásnak illik be. Egyszerűen csak figyelem a csodás képet, még a szatyromról is elfeledkezem, ami a lábam mellett pihen a földön, ahová az előbb letettem. Olyan, mintha percek telnének el, miközben csak pár másodpercet haladt a mutató, amíg én csak álltam egy helyben. A hang az, ami kimozdít ebből a kábulatból, és végül visszaránt a valóságba, ami már végül érezteti velem azt az apró tényt is, hogy a tűz a mellett, hogy csodálatosan szép, rendkívül veszélyes is. Érzem, hogy nem olyan könnyű levegőt venni, mint eddig, hogy a füst szép lassan hatol be, hogy eltelítse a tüdőmet, és hogy a homlokomon is verejték gyöngyözik, ami a meleg miatt alakult ki, ami egyre erősebben ölel körbe. Jön az első köhögő roham is, amit végül sikerül megfékezni. Olyan az egész helyzet, mint legutóbb a fészerben... anya nagyon kiborult utána. Épp hogy nem gyújtottam magamra az egészet, és most is hasonlóképpen lángok mindenfelé. Felkapom a szatyrot, és nincs mit tenni a pólómat húzom fel, hogy azt vonjam az orrom elé. Úgy sincs itt senki, aki látna most igaz? Megpróbálom nagyjából felfogni, hogy hol is vagyok, és végül elérem az ablakot, ahonnan előzőleg a hang tulajdonosa kiugrott. Baromi magasan vagyok, ezt kár lenne tagadni, lent pedig egy srác. Ő szólhatott az előbb?
Hátrapillantok, azt hiszem mostmár valamelyest riadalom tükröződik az arcomon. Eszem ágában sincs oda leugrani, tuti, hogy minimum kitörném a bokámat és az baromira fájhat. A lángok viszont közelednek. Mit választ az ember ilyen helyzetben, a tűzhalál a jobb, vagy a lábtörés? Persze, hogy utóbbi, de mégis csak képtelen vagyok megmoccanni. Itt legalább levegő van, szóval a pólómat nem kell az arcom előtt tartani, de attól még a meleg egyre erőteljesebben közeledik. Automatikusan felsikkantok, amikor az első lángcsóva eléri a kabátom alját és még közelebb préselem magam az ablak széléhez, egyszerűen csak kézzel oltva el az apró kis parázskezdeményt. Oké, addig eljutok, hogy féllábbal felmásszak szépen, de nagyjából ennyi, nem megy tovább.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Elhagyatott gyár 19.11.13 20:35

Tudtam, éreztem én, hogy itt baj lesz. Már az sem tetszett, hogy a fickó itt akarta megcsinálni az üzletet, de nem vitatkoztam. Jött, mert meg akartam szabadulni a fegyvertől. A bajok viszont ezután kezdődnek. Nem igazán érdekelt, hogy ki jön vagy meg itt, az viszont már nem tetszik, hogy lángok csapnak fel az emeltre. Nem és nem. Ez nagyon nincs rendben. A legkevesebb most az a gondolat a fejemben, hogy bármennyire is próbálok kerülni a bajt, megtalál. A fontosabb, hogy meg kellene innen lépni, ameddig tudok. Csakhogy ez már most sem megy olyan könnyedén, mint szeretném. El nem tudom képzelni, hogy ilyen gyorsan terjed ez a rohadt tűz. Már most nem tudok meglépni, bármennyire is szeretnék.
Más esetben talán törődnék a lángok környékén álló lánnyal, de most eszemben sincs hőst játszani. A saját bőröm akarom menteni és ez azért nem olyan elítélendő. Az agyam képtelen sebességgel pörög, mégis az egyetlen megoldásnak az tűnik, hogyha egy jó nagy ugrással szabadulok ettől a helytől. Hiába keresek, akkor sem találok más megoldást. Nem éppen kicsit kell ugranom, de ugrok. A bokám pedig szép hangot ad ki, de el nem törik. Szerencsére.
Megszabadultam a lángoktól... vagy mégsem teljesen? Első reakcióm, akaratlanul is az, hogy a lányt keresem a tekintetemmel. Pedig el kellene innen tűnnöm, ennek ellenére mégsem teszem. Az, hogy megvárom itt, amíg ugrik - mivel láthatóan ő is arra készül -, még nem jelenti azt, hogy hőst játszok. Ez még nem túl nagy vagy őrült kockáztatás.
- Ugorj már, cseszd meg! - mondom, de nem kiabálok és valószínűleg meg se hallja. Ennek ellenére mutatom, ha erre néz, hogy ugorjon végre. Ha nem teszi, akkor percek kérdése és b*szhatja.
A baj ott kezdődik, hogy én is. Tudom, hogy vissza fogok menni. Meg fogom találni azt az egyetlen utat, amivel feljutok hozzá és leráncigálom. Annak ellenére, hogy semmi kedvem visszamenni a lángok közé... mekkora egy balek vagyok! Egy perc és a bejárat felé indulok. Futó lépésben. Vagyis ez a terv. Helyette sietősen haladok csak, bicegve.
Ha találnék valamit... Bármit. Bármi hasznosat. Egy kötelet, egy létrát... Csak elég gyorsnak kell lennem, ami most nem kis kihívás. De semmit nem találok csak lángok fogadnak, majd egy leszakadó gerenda. Éppen, hogy el tudok ugrani előle, miközben még arra is figyelnem kell, hogy ne szívjak be túl sok füstöt. Végigcaplatok a lépcsőn, félig futva, félig bicegve, óvatosan kerülgetve a lángoló részeket.
Fent egy rohadt szót sem szólok, csak megragadom a csaj karját és visszarántom az ablakból. Újabb gerenda szakad le, elzárva a visszautat. Részemről már káromkodásra sem futja. Köhögök és könnyezik a szemem az egyre jobban terjengő füsttől. Mi a f*szért sem hagytam bennégni?!
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Elhagyatott gyár 19.11.13 21:26

Én tényleg próbálom, tényleg ki kéne ugrani és én igyekszem rávenni magam, mert a tűz egyre közeledik és nem akarok megégni. Akármennyire is meg tud babonázni ez az egész, mégsem megy az, hogy megtegyem. Képtelen vagyok elrugaszkodni az ablaktól, mert tuti, hogy minimum eltörne a bokám, vagy valami rosszabb. Nem vagyok valami magas és az alkatom sem arra termett, hogy a másodikról vessem ki magam. Nagyobb esély van rá, hogy megvárom, amíg a füstmérgezés végez velem, minthogy ezt a lépést... akarom mondani ugrást megtegyem. A srác hangja tényleg nem jut el hozzám, egyszerűen esélytelen lenne még akkor is, ha kiabálna. Nem tudom másra koncentrálni csak a lángokra és persze e mellett arra, hogy milyen mélység van alattam. Fél lábbal sikerül felküzdeni magam, de aztán itt fel is adom. Azt már nem is látom, amikor odalentről eltűnik az ismeretlen alak, sőt az ajtó felé indul meg. Minden elmos most az agyamból az a bizonyos félelem, ami nem akar alábbhagyni, és nem akar józan gondolkodást engedélyezni nekem. Csak a lemezeket szorítom magamhoz, mintha azt akarnám védeni, és már-már komolyan felkészülök rá, hogy itt a vég, amikor megérzem az ujjakat a karom köré fonódni. Összerezzenek, de nincs időm agyalni, mert már rángat is le az ablakból, én pedig készségesen tesz azt, ami kell, csak akkor sikítok fel, amikor a lángoló gerenda épp előttünk zuhan le, ezzel a lépcsőt is elzárva. Nekem már nem csak a füst miatt könnyes a szemem, konkrétan halálosan félek. Ez nem olyan, mint a fészer, ott nem volt emelet, az egyszerűen csak... nem volt ennyire veszélyes, itt viszont mindketten meghalhatunk, minden esély meg van rá és én elmondhatatlanul rettegek ettől. Fogalmam sincs, hogy mit kéne tenni, próbálom a maradék gondolataimat valahogy összeszedni és akkor ugrik be, hogy én nem arra jöttem, nem azon a lépcsőn jöttem fel, van még egy lejárat, csak...
- Erre... - oké, többet nem kéne beszélni, mert csak heves köhögőroham tör rám. Marad az, hogy újfent a pólómat húzom fel az orrom elé, egyáltalán nem tudok most azzal mit kezdeni, hogy ezzel az egész hasam szabadra kerül, kétlem, hogy most bárki ezzel foglalkozna. Húzom magam után a srácot, amíg meg nem találom a lépcsőt. Egy kisebb rész konkrétan hiányzik belőle, valahol félemelet magasságában, ott lehet megpróbálni valahogy átugrani, még mindig jobb, mint két emeletet zuhanni az ablakból igaz? Remeg a szám széle, de végül mégis ráveszem magam, hogy nekifutásból rugaszkodjam el és hála a kellő mennyiségű tesi órai távolugrásnak sikerül épségben leérnem a túl oldalon a lépcsőn. Kissé ingatag, de elég kicsi a súlyom hozzá, hogy ne szakadjon le alattam. Vajon ez rá is igaz lesz? Várok, remélem, hogy ugrik mielőtt a lángok a lécső maradékát is elkezdik felzabálni.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Elhagyatott gyár 20.11.13 15:51

Jobban tenném, ha nem foglalkoznék a lánnyal. Magának kereste a bajt - legalább ezt sejtem. De mégsem bírom rávenni magam, hogy meglépjek. Pedig könnyedén elbiceghetnék innen és senki nem kérdezné, hogy miért tettem. Nem egyszer választottam már ezt a megoldást, még mégis képtelen vagyok elhúzni innen. Úgyhogy irány a bejárat és próbálom megtalálni azt a kis utat, amin még visszajuthatok a lányhoz. Csak tudnám, hogy miért ugrottam, amikor valószínűleg ez a rész egy perccel ezelőtt is itt volt? De most nem kellene a saját hülyeségeimet agyalni. Sokkal inkább haladni tovább, megtalálni a kis réseket és végül megragadni a lány karját. Ezt is teszem, de vissza már nem mehetünk azon az úton, ahol jöttem. Ekkor fordul meg újra a fejemben, hogy mekkora barom voltam, amiért visszajöttem egy cseszett ismeretlenért, aki valószínűleg magának kereste a bajt. De most már szidhatom őt, magamat, attól nem változik semmi, itt leszünk bent.
Mikor már úgy tűnik, hogy cseszhetjük - tekintve, hogy nekem sincs kedvem még egyszer megkockáztatni egy ilyen ugrást -, akkor ő talál ki valamit. Fogalmam sincs pontos merre és miért "erre", de mivel jobb ötletem nincs, követem. Próbálom minél gyorsabban szedni a lábam, amibe minden második lépésnél fájdalom hasít. Nem mintha ez most különösen számítanak. Inkább fájjon, minthogy a lángok közepében leüljek és nyivákoljak, hogy mennyire rossz rálépni. Egyetlen szó nélkül megyek egészen addig, amíg el nem érjük a már csak épphogy álló lépcsőhöz. Aha. Szóval mégis ugrani kell. Persze ezt most ő teszi meg gondolkodás nélkül. Jó, nem olyan nagy ez, mint az ablakon kiugrani, de akkor is. Egy pillanatig csak nézek rá, próbálom megtalálni a legjobb módon, hogy ne reccsenjen még egyet  lábam és törjön el. Sokáig viszont nem húzhatom az időt, mert egyre melegebb és fullasztóbb itt a levegő. Úgyhogy ugrok. A lábam nem törik, a lépcső viszont már nem bír el mindkettőnket. Azt a maradék fél emeletet sikerül zuhanva megtennem. Az egész nem szakad le, ő könnyedén lesétálhat, én viszont elég rosszul esek a betonra. Egy pillanatra minden elhomályosul, de utána rendben vagyok. Legalábbis észnél eléggé, hogy azonnal megpróbáljak feltápászkodni.
Nem szédülök, nem érzem, hogy vérezne a fejem, vagy bármi bajom lenne. Azon kívül, hogy dühös vagyok. Rá, magamra, az egész kib*szott hibára, amit elkövettem onnan, hogy beálltam melózni és megvettem a pisztolyt. Néha, mint most is, nem magamat hibáztatom érte, hanem az egész világot!
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Elhagyatott gyár 20.11.13 18:29

Talán egyszerűbb lett volna kiugrani az ablakon, de az egyszerűen nem ment. Túl magasan vagyunk hozzá és féltem, hogy bajon lesz belőle. Hülyeség tudom, hiszen így még nagyobb bajom lesz, vagy a füstmérgezésbe halok bele, vagy a tűzbe. A srác viszont eltűnik lentről és hamarosan már rángat le az ablakból. Kell egy kis idő, hogy sikerüljön megint magamhoz térnem, és hogy menjek vele. Na persze ez nem ennyire egyszerű, mert a gerenda leszakad, én pedig sikítok, ahogy a torkomon kifér. Az út tehát lezárva, de amikor sikerül végre megnyugodnom legalább nagyjából, akkor már elindulok és mutatom az utat. Én nem arra jöttem fel, szóval van út még ezen kívül is, csak emlékeznem kell rá, no meg persze olyan helyen kell lennie, amit még nem emésztette fel teljesen a tűz. Meg is indulok a cél felé, de persze újabb akadályba ütközünk. Azért itt is erőt kell gyűjtenem, mire ráveszem magam, hogy átugorjak, de megy. Nem olyan nagy távolság és nincs is olyan magasan ez a kis táv, úgyhogy nekifutásból lendülök át. Sikerül! Bár eléggé rozoga a lépcső, de az a fő, hogy megállok stabilan a lábamon. Nem szaladok tovább, pedig nagy a kísértés, de hát ő utánam jött és akkor nem hagyhatom itt igaz? Így hát várok, és kicsit azért hátrébb lépkedek. Ugrik és meg van... de mégsem. Utána kapok még, de nem sikerül elérnem. Na nem mintha akkor meg tudtam volna tartani, jó eséllyel a lendületével magával is ránt és kész és akkor ketten esünk, lehet hogy rosszabbul, mint ő most. Gyorsan megyek hát le a lépcsőn, hogy oda érjek hozzá.
- Sajnálom... - suttogom, bár nem tudom pontosan, hogy ez most neki szól-e, vagy magamnak, vagy egyáltalán van-e értelme, mert nem hiszem, hogy annyit mondana rá, hogy semmi baj kislány, hogy felgyújtasz egy gyárat és még én is megszívom miattad. Azért megpróbálok a karja alá nyúlni, bár nem vagyok valami erős, se semmi hasonló, de mégis igyekszem azon lenni, hogy kijuttassam innen. Már közel a kijárat, tehát ha minden jól megy nem lesz baj. Mögöttünk csak úgy recseg minden, elég pocsék a helyzet, és az is benne van a pakliban, hogy annyira dühös, hogy nem hagyja majd, hogy segítsek. Hát... meglátjuk. Az ajtót viszont elvileg sikerül elérni, ha nem ellenkezik nagyon, szükséges is ez, mert kell a friss levegő. Amikor végre tiszta oxigén áramlik a tüdőmbe konkrétan megroggyan a térdem és le is rogyok. Gyorsan törölgetem meg a szemem, főként a füst miatt lett könnyes, nem azért, mert sírtam. Úgy néz ki, hogy lesz mit mesélni a dokinak a következő találkozón, legalább ő se fog unatkozni, bár kétlem, hogy értékelni fogja a dolgot.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Elhagyatott gyár 20.11.13 20:28

Bárcsak mentem volna innen, amikor még tehettem. Már az is csodaszámba ment, hogy az első ugrás sikerült. Számíthattam volna rá, hogy az ismétlés - még ha ránézésre kisebb is a kockázat -, nem fog olyan könnyedén. Senkinek nem tart örökké a szerencséje és úgy tűnik, az enyém most fogyott el. Már akkor tudom, amikor az ugrás után először az egyik, majd a másik lábam alól tűnik el a talaj. Zuhanok. Érzem. De közel sem úgy történik, ahogy a nagy filmekben. Nem lassul le az idő. Nincs az egész egy teljes másodperc, és rohadtul nincs időm arra, hogy elhelyezkedjek egy jó landoláshoz. Mint valami rongybaba, úgy fekszek ki a padlón. Egy pillanatra elhomályosodik a látásom, de túlélem. Túléltem ezt az esést is. Az viszont idő, amíg feltápászkodok, a tűz viszont nem vár. Nem mondom, hogy túl sokat tud segíteni a lány, amikor mellém ér. De legalább próbálkozik. Majd igyekszem észben tartani. Azt az egyetlen szót alig bírom leolvasni a szájáról. Nem mintha túl sokra mennék vele. Még arra sem szánok időt, hogy aprót bólintsak vagy valami. Amint megindul, megyek én is. A közelsége csak arra jó, hogyha időközben megszédülnék, ne kössek ki újra a padlón.
Sikerül minden más nagyobb gondot elkerülni. Kint vagyunk a friss levegőn, én pedig nem tudom, hogy a falat támasszam és úgy próbáljak friss levegőt préselni a tüdőmbe, vagy üljek le és várjam meg, amíg elmúlik a fej- és lábfájásom, esetleg most azonnal essek neki a lánynak. Nem sokáig gondolkodok. Pár lépést még előrebotorkálok, hogy minél távolabb kerüljek a tűztől, majd szinte teljesen elveszítve a fejem, nem törődve semmivel, a szemközti épület falának nyomom a lányt.
- Mi a... - szinte azonnal megakadok a beszédben. Nem megy ez most olyan könnyedén, mint szeretném. De miután ezzel az első pár szóval megküzdök már megy a dolog és egyszerre hadarom el a szavakat.
- Mi a fene ütött beléd? Te gyújtottad ezt a tüzet? Elment az eszed? - teszem fel sorba a kérdéseket, de kényszerítem magam, hogy legalább nem szorongassam túlzottan. Nem akarom bántani, nem akarom, nem akarom...!
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Elhagyatott gyár 20.11.13 21:20

Próbálok segíteni neki, miután sikeresen zuhant egy fél szintet. Kétlem, hogy nagyon örül neki, hogy rövid idő alatt már másodszor esik le miattam, azaz előzőleg ugrott, de akkor is miattam, hiszen én voltam az, aki tüzet gyújtottam, ő meg így menekült. Elrebegek egy halk sajnálomot, bár nem reagál. Oké, mit is várok, hiszen nem gondoltam komolyan, hogy majd rám néz és azt mondja, semmi baj, hogy miattam majdnem bent égett egy házban és eltörte a bokáját... hülyeség. Végül legalább kijutunk, ez is valami igaz? Tudom mostmár, hogy ez az egész baromság volt, hogy nem szabadott volna ilyesmit művelni, de utólag mindig könnyen okos az ember. Mindig tudom pár perc, vagy óra múlva, hogy mit tettem volna máshogy, de jó eséllyel abban a pillanatban úgyis ugyanazt művelem, akkor is ha hatalmas hiba.
Most viszont végre a finom oxigén leáramlik a tüdőmbe én pedig majdnem engedek a testemnek, hogy elengedjenek a térdeim és a földre zuhanjak, de csak addig jutok, hogy nagyjából megtörölgetem a füst miatt könnyes szemeimet, és a következő pillanatban már arra eszmélek fel, hogy a szemközti épületnek csapódik a hátam. Annyira meglep az egész, hogy hátrálás közben még a lemezeimet is sikerül elszórni a földön és konkrétan még egy kisebbet nyekkenek is. Nem vagyok valami erős testalkatú és ez most határozottan hirtelen ért. Ijedten meredek rá, ahogy próbálja kipréselni magából a szavakat, amik nem nagyon sikerülnek elsőre.
- Ez fáj... a karom... - meredek rá, hiszen nem értem az egészet. Miért esik így nekem? Oké, hülyeséget csináltam, de akkor sem kell ilyen durvának lenni. Utálom ezt a várost, utálom az egészet úgy ahogy van, miért kellett ide jönnünk? Látom, hogy nem nagyon nyugszik le, ezért végül csak megpróbálok válaszolni. Kissé szipogva, de a könnyeket visszafogva, hiszen eléggé szorítja a karom, és amúgy is még csak most jöttem ki a lángok közül, leginkább a földön ülve kéne zokognom, vagy mi.
- Én csak... csak egy kisebb levélkupacot gyújtottam meg, semmi mást. Aztán már csak úgy minden meggyulladt. - az más kérdés, hogy nem moccantam meg és nem mentem ki a közeledő lángok közül. Jó eséllyel ez az amire a végén céloz, vagy ezt nem érti igazán. De most hogy magyarázzam el egy vadidegennek, hogy ennek is meg van az oka? Hogy e téren... nem vagyok százas?
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Elhagyatott gyár 21.11.13 18:27

Oké, tudom, elveszítettem a fejem. Nem szabadott volna. Hiszem az évek alatt kimondottan jól megtanultam magam visszafogni, de most valahogy nem megy. Már akkor tudom, miután földet érek és nagy nehezen feltápászkodok. Már akkor dühös vagyok az egész világra és még csak meg sem próbálom elnyomni magamban. Akad nagyobb gondom is. Mint például minél kevesebb segítséggel talpon maradni és elhúzni innen végre. Nem mintha kint sokkal jobb lenne a helyzet. Legalábbis az első egy percben nem sok különbséget érzek. Persze az természetes, hogy itt kint, már könnyebben veszek levegőt. Vagy legalábbis így kellene lennie. Az első pár másodpercben mégis elég nehézkesen, szinte csak fuldokolva tudom a tüdőmbe tuszkolni az oxigént. Amikor viszont már erőlködés nélkül megy és csak kicsit kellemetlen maga a légzés, azonnal feltör bennem újra a harag. Pont, mint ahogy a tüzet táplálja az oxigén, a dühöm is ennek köszönhetően nő meg.
Gondolkodás nélkül, teljesen begőzölve ragadom meg a lányt és nyomom neki a falnak. Egy apró, suttogó hang talán szól ott legbelül, hogy ezt mégsem kellene, de én nem hallom meg. Minden más olyan hangos, hogy a suttogást teljesen elnyomja.
Először, amikor szóra nyitom a szám, először kicsit küszködök, de után egyben, hadarva mondom ki, amit gondolok. Nem tudom, hogy létezik-e a kérdéseimre jó válasz, de egyértelműen azt várom, hogy azokat mondja ki. Fáj neki, ahogy szorítom. Akkor le kellene állnom, elengednem és bocsánatot kérnem, igaz? Egy frászt! Túl dühös vagyok én ahhoz. Talán annyit elér az elnyomott józan eszem, hogy lazítok a szorításon. Nem tudom, hogy ő érzi-e a különbséget, de én határozottan igen.
- ... csak minden meggyulladt. Úgy szokott lenni - sóhajtok fel és a hangerőm még mindig súrolja a kiabálás határát. Nem tudom, most ezután mi következne. Fogalmam sincs. Tényleg. Azt viszont tudom, hogy a távolban megszólal az első tűzoltóautó szirénája. Ez valamennyire visszarántja a józan eszem. El kellene innen tűnni. A lángoló épületre nézek mögöttünk, majd vissza a lányra. Már éppen a fejéhez vágnám, hogy nem normális, de vicces lenne ez pont az én számból, nem igaz? Úgyhogy hallgatok és végre valahára elengedem. Ekkor fut be az első szirénázó tűzöltó. Hm gondolom tényleg meg kellene lépni. Vagy állni itt, mint egy teljesen ártatlan bámészkodó? Ja, hogy én az is vagyok. Cseszett ártatlan!
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Elhagyatott gyár 21.11.13 20:30

Tudom, hogy nem szabadott volna, hogy az egész az én hibám, és baromság volt meggyújtani a leveleket úgy, hogy nem nézek rendesen körül. Utólag mindig tudom, ha valami olyasmit csináltam, ami nagyon nem jó ötlet, de utólag már nem lehet ezen javítani. Amikor már ott a tűz és nem tudnám eloltani, csak az egész megbabonáz és teljesen leblokkol, akkor mit tehetnék? Csak nézem és kész, és még mások is nehezen tudnak ebből a furcsa állapotból kiszakítani. Most is csak azért sikerült a srácnak, meg elég erőteljesen kiabált rám még a legelején, és akkor már értettem, hogy gáz van, de így sem mertem megismételni az ő mutatványát és az ablakon át távozni. Így marad a menekülés, amikor végülis bejön értem. Végül egy másik ugrás, ami már neki nem sikerül olyan jól, mint nekem, de azért próbálok segíteni, hogy mindketten kijussunk. Még akkor is, ha aztán odakint finoman szólva is kiakad és enyhén szólva is nekem esik. Oké, egy kicsit azért sikerül megijednem, amikor megragad és elég erősen szorítja a karom. Nem úgy látom, mint akit érdekel, hogy szólok, hogy fáj, mintha totál el lenne borulva az agya. Mit vár? Mit mondjak azon kívül, hogy sajnálom? Nem tudom visszatekerni az idő kerekét és változtatni azon, ami történt, az képtelenség lenne. Mintha most neki se menne az, hogy józanul gondolkozzon. Mintha azért talán egy kicsit enyhítene a fogáson, bár eléggé sajog a karom, nem vagyok benne teljesen biztos.
- I...igen... csak minden meggyulladt, én nem tudtam, hogy ez lesz. - próbálkozom újra, bár eléggé erőtlen a hangom, miután megint majdnem kiabál, amikor hozzám szól. Megszólalnak a szirénák... nem akarok itt lenni, amikor megjönnek, hiszen a fene tudja, hogy mennyire menne az, hogy hazudjak, vagy hogy ő elmondaná-e az igazat nekik. Bajba kerülnék, anyuék mérgesek lennének, sőt biztos, hogy anya nagyon kiakadna. Nem akarom, hogy tudják, úgy jobb lenne, elég lesz elmondani a dokinak, ő pedig amúgy is köteles, hogy ne mondja el utána senkinek, hiszen ez a dolga. Végre elengedi a karomat, én pedig kissé riadtan nézem végig, ahogy megérkezik az első tűzoltóautó. Egyszerűen csak magamhoz szorítom a lemezeket, amiket még mindig úgy óvok, mintha nem lenne semmi más fontos.
- Kérlek... kérlek, ne mondd meg nekik, hogy én csináltam. - komolyan könyörgő a tekintetem. Még az se lenne jó, ha tudnák, hogy itt vagyok, talán még időben el lehetne húzni innen, hogy észre se vegyenek... mert akkor jönnének a kérdések és félő, hogy aztán otthon simán összeraknák a részleteket, hogy miért voltam én pont ott, ahol kigyulladt egy gyárépület.[/b]
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Ajánlott tartalom



TémanyitásTárgy: Re: Elhagyatott gyár

Vissza az elejére Go down

Elhagyatott gyár

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére
2 / 4 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next

Similar topics

-
» Elhagyatott bánya
» Elhagyatott város
» Elhagyatott edzőterem
» Az elhagyatott Dokk
» Elhagyatott gyárépület

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
PRISON FRPG :: Külváros :: Vegas rosszabbik környéke-