Az igazat megvallva nem egészen egy másodperc erejéig még szerénynek nem mondható személyem is kételkedett abban, hogy valóban a lány – vagyis inkább nő – fejét veszem célba, így becsületesen bevallom legalább magamnak – bár nem szívesen – egy pillanatig valóban hezitáltam, de aztán mégis csak meglendítettem azt az átkozott fadarabot, amelynek a tapintása emlékezett a már évek óta használt szivacsra, amelyen ki tudja mennyi baktérium és hasonló finomságok telepedtek meg a hosszú esztendők során, végül lesújtottam vele, és bár annak ellenére is egy gyermek lelkesedésével lettem volna képes felugrani örömömbe, hogy zajcsapás helyett –, amellyel neki jeleztem volna hollétemet, bár így is megtudta, hogy hol vagyok, de lássuk be, hogy számomra ez volt a kellemesebbik eset – valóban a kobakjára sikerült lesújtanom, ebben már csak abból kiindulva is biztos voltam, hogy saját fülemmel hallottam, ahogyan a padlón puffan és szánalmas hangon nyöszörgésbe kezd a másik ok pedig –, ha a szokásos egoista énemet akarnám fitogtatni –, akkor azt is állíthatnám, hogy tökéletesen működő érzéke szerveimnek köszönhetően biztos voltam abban, hogy valahol erre lehet, szó mi szó, erre is volt, azonban közel sem voltam benne olyan biztos, elvégre még is csak vak sötét van, én pedig mégsem rendelkezem szuper képességekkel, még úgy sem, hogy sok ember így is megirigyelhetett volna.
Elégedetten ácsorogtam felette, abba az irányba néztem, ahonnan a neszezést sejtettem, azonban hamar eluntam az ácsorgást és ahelyett, hogy magára hagytam volna –, ami lássuk be, hogy számára talán éppen elég nagy büntetés lett volna –, mégis inkább úgy döntöttem, ha már eddig volt olyan kedves és elszórakoztatott társaságával egy jó bújócska kivitelében, amelyből "sajnos" ő jött ki vesztesen, akkor ezek után is tiszteljen meg a társaságával, azonban most én leszek a játékmester, elvégre ő elszaladt – az már egy másik kérdés, hogy megengedtem – ennek ellenére is határozottan lépéselőnyben volt, úgy hiszem most itt az ideje, hogy megmutassam milyen az, amikor én vagyok vezetőhelyzetben. Ez jó móka lesz, bár ismerve az eddigi szerencsétleneket, neki kevésbé lesz az, legalább is ameddig úgy nem döntök.
Lusta mozdulattal hajoltam lejjebb, miközben hanyag mozdulattal hajítottam el a közelemből a kezemben tartott fadarabot, amely hangos csattanással ért földet, majd belemarkoltam a hajába, csöppet sem állt szándékomban megkímélni, s Isten színe előtt mondom ki, ártatlanul és pofátlanul, hogy én hagytam neki lehetőséget a menekülésre, így senki sem állíthatja még azt sem, hogy szívtelen vagy barbár volnék, s bár szerettem szórakozni az áldozataimmal mielőtt elkapom, elvégre az ehhez hasonló fogócskákat mindig is roppantul élveztem, azonban ő nem kifejezetten szerepelt az áldozataim listáján, így annyira még sem szórakoztatott, tekintve, hogy amikor egy hullajelölttel játszadozom a közelébe férkőznöm, s mivel hatalmas műmájer tudok lenni könnyedén be tudom nyalni magam bárki kegyeibe – mély tiszteletem Miss Williams-nek, aki azóta is csak szívja a véremet, ami felettébb bosszantó, azonban módfelett csábító és ingerlő is, nem véletlenül átkozom érte, miközben nap mint nap a pokol bugyraiba kívánom.
Nem foglalkozva nyögéseivel, kényelmesen rángattam a hajánál fogva, mintha csak egyszerűen kutyát sétáltattam volna, akit a lépcsőn kedvtelenül vonszoltam felfelé, ahogy közelebb értünk az általam is annyira kedvelt ágyhoz úgy kezdett bennem valamiféle ötlet kiviteleződni, hogy mi lesz vele az elkövetkezendő egy-két órában, bár persze rengeteget elvetettem, s az alatt a három méter alatt még el is fogok, de mindez csak akkor fog igazán számítani, amikor már kiterítve fekszik előttem.
Hirtelen mozdulattal karoltam át a térde alatt, nem foglalkoztam kába tiltakozásával, felraktam az asztalra, majd rutinos, gyors mozdulatokkal csatoltam ki a kezeit, most hogy fény világította meg az arcát, határozottan csinos látványt nyújtott, túlságosan is csinosat és olyat, akit nem éppen szeretnék ilyen helyzetben látni, mert gyanítom, hogy kiszabadulna és rögtön sittre vágná a csinos kis seggemet.
A fene vinné el azt a némbert! Csattantam fel dühöngve magamban.Meg ezt is. Tettem hozzá cseppet sem nyugodtan, ha nagy vonalakban is, de valóban hasonlított a kis nyomozónőre, akit semmi pénzért nem akartam volna itt látni, így őt sem, nem véletlenül szőkék az áldozataim többsége...
Elnyomtam magamban egy kelletlen sóhajt, a kötszer után nyúltam.
– Idefigyelj szépségem – szólaltam meg nyájas hangot, megtörve a nyomasztó csöndet – maradj nagyon csöndben, különben valamivel kénytelen leszek betömni a szád és az azt követő jutalomnak sem hinném, hogy különösebben örülnél, különben is... Senki sem hall, csak én – nyújtott, ráérős léptekkel sétáltam oda a kis táskámhoz, amelyet ilyen esetekben magamnál tartottam, majd előkerestem belőle a fertőtlenítőt, valamint a kötszert ezt követve pedig visszasétáltam hozzá, közben pedig elképzeltem, hogy milyen lenne megölni őt... Miss Williams-t... nem számított, de mocskosul kellemes érzéssel töltött el...
Kicsatoltam azt a kezét, amelyen a mély vágás oda nemillően hagyott ocsmány foltot, amellyel eltorzította az amúgy bársonyos bőrét, óvatosan nagy gonddal kezdtem el leápolni, nem tetszett, hogy ott van a kezén, jobban örültem volna, ha én sértem fel először a puha húsát, ha én mélyesztem belé először a késemet vagy a fűrészt, de nem, elvette tőlem ezt az örömöt. Gyorsan leápoltam a kezét, majd bekötöttem, aztán visszakötöttem.
– Mihez kezdjek veled? – Tettem fel a költői kérdést neki szegezve, miközben kényelmes mozdulattal döntöttem oldalra a fejemet, mintha próbálnám eldönteni, hogy hol kezdjem, ötletem sem volt, így inkább magam alá húztam a széket, amire kényelmesen leültem. – Még mielőtt esetleg felajánlanád, hogy rengeteg pénzt fizetsz, ha szabadon engedlek és nem szólsz a rendőröknek előre jelzem, hogy nem fog bejönni, az előbbiből van nekem is, az utóbbi témát hagyjuk... Szóval nagylelkűen kapsz egy percet, hogy kitaláld vagy felajánlj valami olyat, amivel meggyőzöl, hogy szabadon engedjelek, ha nem sikerül teljesíteni a feladatot, akkor sajnos... valószínű, hogy problémák lesznek. És íme a szabályok: ne fenyegess, mert gyűlölöm, ha bepróbálkoznak és adok egy baráti javaslatot is e mellé: tapasztalatból tudom, hogy te húznád a rövidebbet. Több azt hiszem nincsen. – Előkapartam a zsebemből a telefonomat, majd beállítottam rajta az egy percet, várakozóan rá néztem, felé fordítottam a kis eszközt, hogy jól lássa mennyi ideje van. – Óra indul, szépségem. – Azzal megnyomtam a gombot, a pofámról pedig kis híján le nem hervadt a vigyor, mert tudtam, hogy hiába győzne meg, akkor sem szabadulna innen ki, így ez pusztán csak a játék része volt, időhúzás, hogy jól az elmémbe véssem kétségbeesett tekintetét, ahogyan talán próbál kiötölni valamit vagy csak szimplán, hogy imádkozik a teremtő felé, hogy ébredjen fel ebből a rémálomból.

Gonosz vigyor kúszott az arcomra, ahogy nyögdécselő hangján feltette a jelen pillanatban igencsak szánalmasnak tűnő kérdést, hiszen ebben a helyzetben ez igencsak nyilvánvalónak tűnt volna számomra, hogy én, mint gyilkos erre gerjedek és határozottan így volt, hiszen soha sem vetettem meg az aljas játékokat az áldozataimmal, különösképpen az ilyesfajta fogócskát, bár ebben a tekintetben a bújócskát is kifejezetten kedveltem, ha pedig a kettőt együtt történik, akkor pedig szinte eufória telepedik elmémre, ahogy a bennem lévő ősi ösztön felébred, amely egykoron az embert is hajtotta, hogy levadászhasson egy vadállatot, táplálék fejében, nos mivel ugyebár én nem fogyasztottam el az áldozataimat – éppen eléggé beteges és megroppant elmével rendelkeztem, s bár ez már nem tűnt volna ki túlságosan a többi bennem lakozó ocsmányságtól, sokkal inkább szeretem az áldozataimat valamivel művészibb szintre emelni, olyan gyönyöröket kiélni, amelyhez a szobrászat, de még a festészet is kevés, soha nem gondoltam azt, hogy megalázom az áldozatokat – ezeket csak ők gondolják, valamint a legtöbb ember, akik képtelenek bele látni a hozzám hasonlóak elméjébe.
– Ne próbálja meg elképzelni, hogy mire gerjedek – szólaltam meg végül, egyelőre nem állt szándékomban megmutatni a lapjaimat, idővel úgy is rá fog jönni, az persze már közel sem biztos, hogy el lesz ragadtatva tőle vagy hogy esetleg túléli, mindez csak rajta múlik, valamint múlt is, mivelhogy én hagytam lehetőséget neki elmenekülni, mivel azonban nem élt ezzel az opcióval, így ez már lényegtelen. – idejében meg fogja tudni, mi az amire igazán beindulok – hangomban még én is éreztem azt a sejtelmességet, valamint az ígéretet, s bíztam abban, hogy meg próbál valamilyen úton-módon megszökni, mert ha eldurran az agyam, akkor élvezem csak igazán a kezem alatt keletkezett alkotásaim kibontakozását.
– Kedves szavaid őszintén meghatnak – annak ellenére, hogy sértése nem érintett meg – tekintve, hogy ennél kaptam már jóval durvábbakat is, valamint, hogy ez pusztán csak egy finom kis ízelítője lehetett annak, amit valójában gondol rólam – hangom mégis jeges, szinte már fagyos volt. – Egy szép napon mindenkinek eljön az ideje, egyszer majd talán az enyém is el fog jönni, azonban most a te nagy napod van – emlékeztettem ünnepélyes hangvétellel és már most szórakoztatott a gondolat –, mint ahogyan a tudat is –, hogy én vagyok a gyilkos, minden bizonnyal több embernek és családnak ártottam már most, mint ahánynak ő egész eddigi életében, sajnos a jövő időt már nem tehetem hozzá, mert számításaim szerint nemsokára eljön az utolsó órája. Minden bizonnyal az élet kegyetlenül igazságtalan, én, mint gyilkos... élem az életemet, amely szinte az ölembe hullott, hiszen gyerekkorom nem volt éppen fényes, azonban, amikor örökbe fogadtak minden megváltozott, egyik pillanatról a másikra, akkoriban úgy éreztem, mintha a mennyországba csöppentem volna, minden újdonságra rácsodálkoztam, tanulhattam és rengeteg édességet ehettem, ezzel szemben. Ő viszont... nem tudom ki, mivel foglalkozik, de ahogy meg tudom ítélni, nem lehet olyan rossz élete, csinos, fiatal és tagadhatatlanul jól néz ki, talán pont is vezetett ahhoz, hogy végül ahelyett, hogy rögtön belekezdtem volna, előtte leápoltam a kezén lévő sebét, bár talán valóban csak nem nyűgözött le az a súlyos hiba a bőrön, amelyet képtelen leszek elrejteni, úgy éreztem mintha valóban belemocskoltak volna a művembe, a zsenialitásomba.
Elindítottam az órát, fogalmam sem volt, hogy mennyi idő telt már el, én azonban türelmetlenül vártam, hogy vajon mikor mond valamit, bármit, ami miatt esetleg úgy dönthetek, hogy megkíméljem az életét – persze, erre nem lenne túlságosan esély –, de egy utolsó kívánságát teljesíthetném, megírnám a búcsú levelét az egyetlen férfihoz az életében vagy esetleg húgához, beszéd helyett azonban csak némán hallgatott, majd megszólalt az óra, ami a hatvan másodperc leteltét jelezte.
Élesen szívtam be a levegőt, amikor újra felcsattant a hangja a néma helyiségben.
– Szívesen meghallgatám az ötleteit, de kérem, pszichológusnál töltött órákat ne javasoljon, már valóban unom. – Sóhajtottam fel szemeimet forgatva, rengeteg áldozatom jött ezzel és ehhez hasonlóval, persze, erre szoktam a leginkább kiborulni, elvégre... én nem gondoltam magamat gyilkosnak, csupán... életművésznek, vagy valami ilyesminek, ez bonyolult, nem is lényeges.
– Nos, ez esetben – felálltam az addigi ülőhelyemről, majd a táskámhoz lépdeltem – sokkal tovább kínozhatom – én pusztán ennyit láttam benne, semmi többet...
Kezemre nyugodt mozdulattal húztam fel egy újabb eldobható zöldes, orvosi kesztyűt, majd próbáltam kitalálni, hogy vajon mivel is szórakoztathatnám magamat, illetve őt, de jelen pillanatban eszköztáram viszonylag kevésnek bizonyult, hiszen az eszközeim apraja-nagyja otthon pihen – remélem, hogy otthon pihennek és nem valaki más használja őket.
– Röstellem, hogy még nem választottam ki a megfelelő eszközöket, csak a készletem igencsak szegényes – osztottam meg vele nyugodtan, miközben körbe néztem, olyan helyet kerestem, ami elég stabil volt ahhoz, hogy megtartsa a testének súlyát.
Határozottan meg is találtam.
Előtúrtam egy fecskendőt, amiben nyugtató volt, majd lassan felmutatva neki, hogy mit tartok a kezemben visszasétáltam hozzá.
– Ez csak mezei nyugtató, nagyon remélem, hogy nem fog ficánkolni, nem szeretném önbe törni a tűt – meg sem vártam a reakcióját, kezébe szúrtam.

Voltaképpen nem egészen egy másodperc erejéig valóban kezdtem úgy érezni, hogy már-már megsajnálom, amikor könnyei patakként buggyantak ki szeméből, de aztán minden egyes szava eljutott a tudatomig, így ennek köszönhetően ismét rájöttem arra, hogy a szánakozás nem éppen tartozik azon becsületes tulajdonságaim közé, amelyet éreznem kellene, mint ahogyan ezt egy átlagos ember tenné, akik már csak pár nappal vagy esetleg héttel később fogják részvétüket nyilvánítani ennek a kis tündérnek a családjának, amikor az újságok címlapjain – vagy éppen az apró betűs részben – kacsaként fel lesz tüntetve a halála, az igazságot –, mint ahogyan már számtalan gyilkossági esetben – még mindig nem hajlandóak felhívni a világ figyelmét arra, hogy milyen pokolból érkezett, elborult elmével rendelkező emberi szörnyetegek mészárolják saját fajtájukat, mint ahogyan Dennis Rader esetében is volt, s bár való igaz, hogy én nem szomjazom figyelemre, tagadhatatlanul élvezem, ha az édes kis Miss Williams berángat egy kihallgatásra. Jut is eszembe... Már meglehetősen régen volt precedens arra, hogy az éjszaka közepén töri rám az ajtót azzal a szöveggel, hogy be kell jönnie, így azt hiszem, hogy a mai este folyamán újabb két okot szolgáltatok a kisasszony számára, akit minden bizonnyal meg fog zavarni az, hogy ehhez a másodikhoz még csak említőleges közöm sincsen.
Felrévedve ábrándozásomból tekintetemet az ágyon fekvő nőnek szentelem, még csak nem is az esetem, visszahangzik fel a fejemre, hiszen alapjába véve a szőkékre gerjedek, úgyhogy ez ismételten csak egy megtévesztő pont lesz.
– Meglehet, hogy én vagyok a szánalmasabb – értettem egyet vele csupán csak a látszat kedvéért, persze, egyáltalán nem azért, hogy neki egy pillanat erejéig is jobb kedve legyen, hanem sokkal inkább azért, hogy a következő szavaimat hideg vízként zúdítsam a nyakába. Egy kissé lejjebb hajoltam hozzá, hogy arcom egy tíz centire legyen az övétől, majd megvártam míg szemei összekapcsolódnak az enyémmel és csak ezt követve szólaltam meg újra. – Viszont én élő és eleven leszek, míg te kedvesem... halott leszel – ez határozottan fontos tényezőnek számított jelenlegi helyzetében, meg aztán különben sem akartam én itt hitegetni olyan szép szavakkal, hogy talán túl élheti, mert ez még a részemről is hatalmas nagy hazugság lenne, most hogy itt van, már nem távozhat élőként.
Unott mozdulattal ragadtam meg egy hajtincsét, majd kezdtem el játszani velük, miközben minden egyes szavát teljes nyugalommal hallgattam, nem tudott kizökkenteni semmilyen bántó szavával, elvégre ezekre sosem voltam fogékony, akármennyire is legyenek igazak, hiszen én magam is tisztában vagyok azzal, hogy ki és mi vagyok, de nem bírok leállni vele – nem mintha amúgy nagyon próbáltam volna, míg mások papírsárkányokat hajtogatnak vagy könyveket olvasgatnak, addig én gyilkolok, nekem ez volt a hobbim, legalább is én, így tekintettem rá mindig is, bár nevezhetném akár kényszeres pótcselekvésnek is, mint amilyen akár az ujjtördelés vagy a szájrágás. Szükségem volt erre, máskülönben beleőrültem volna, s míg a fent említettekből van ki út, ebből nincsen, túlságosan nagy örömöt okoz számomra, túlságosan megnyugtató látni, ahogyan mások szenvednek az én kezem munkája által.
– Nem kell, hogy könyörögj, elég ha tudom, hogy mennyire fáj – arcomra széles mosoly kúszott, tudni fogom sikoltozásából, hogy mit fog érezni, éppen eléggé a tudomásomra fogja hozni – a könyörgés pedig iszonyatosan szánalmas, elveszi az ember életkedvét – arcom gúnyos fintorba torzult, két kezemen sem tudnám megszámolni, hogy hányszor kezdtek ehhez hasonló monológba, aminek többnyire még lassabb vagy kegyetlenebb halál lett a vége, ami nem feltétlenül merül ki abban, hogy saját kezűleg öltem meg, hiszen ha valaki sem az orrán sem a száján nem kap levegőt, a kezei pedig le vannak fogva, az igencsak kétségbeejtő lehet az illető számára, számomra inkább szórakoztató, felér egy egész estét mozifilmmel.
Precízen szúrtam bele puha bőrébe a tűt, szinte elámulva figyeltem, ahogy a bőrébe hatol, majd lassan belé nyomtam az anyagot, így sokkal gyorsabbal felszívódik, mint az, hogy ha várnék a gyógyszer hatására. Nem vártam meg, amíg teljesen elpilled, inkább neki láttam a fejemben megszületendő terv elkészítéséhez. Visszamentem a táskámból és előhúztam egy kötelet, majd a gerendához sétáltam, ami felett átdobtam a fonatot, újra megbizonyosodtam afelől, hogy éppen eléggé erősen tart, nem szerettem volna ideje korán befejezni a munkát, akkor igencsak bosszús lennék, az pedig lehet nem lenne túl szerencsés, legalább is a következő nőszemélyre nézve...
Miután mindent elrendeztem magam körül, visszasétáltam hozzá, éppen annyira volt kába, hogy ne tegyen semmi olyat, ami szükségtelen volna jelen helyzetben, én mondom azzal csak ő járna sokkal rosszabbul, de erre már rájöhetett volna. A fölsőjét letéptem róla, majd elhajítottam a fenébe, cipője után nadrágját is leráncigáltam a testéről, ezt követve pedig kiengedtem karjait és lábait a bőrcsatok fogságából, haját megragadva állítottam talpra, amint azt persze sejtettem, szinte rögtön össze akart esni, de én ott voltam, mint támaszték, csak éppen nem egy daliás lovag képében tetszelegtem, ahhoz már nekem sem lett volna bőr a pofámon. Odaráncigáltam a kötélhez, egy bilinccsel fogtam össze kezeit, amit időközben szintén ide készítettem, majd arra rácsomózva a kötelet kezdtem el felhúzni, mintha vágóhídi disznó lett volna... Bár... Lássuk be, hogy találó hasonlat. Lassan húztam fel, figyeltem, ahogy felemelkedik a földről, míg nem lábujjhegyre kell állnia, s itt éppen elégnek találtam a magasságot. A kötél végét megkötöztem egy masszívabbnak látszó gerendához, majd lassan elé sétáltam.
Késztetést éreztem, hogy megragadjam a csinos kis pofikáját, de már éppen elég ujjlenyomatot hagytam rajta, ennél jobban nem akartam kockáztatni.
– Nemsokára teljesen kitisztul előtted a kép és akkor végre neki láthatok a munkának – kezeimet a zsebembe csúsztatva léptem tőle hátrébb, oldalra döntött fejjel kémleltem a kezeinél fogva fellógatott testet. Őszintén szólva kár lenne kihagyni egy olyan bűnt, amit régebben házasság előtt komoly vétségként fogtak fel, főleg a nők részéről.

Gyenge hangja hallatán nem csak a kezem állt meg a levegőben, hanem én magam is mozdulatlanná dermedtem, ahogyan elgyötört arcára néztem életemben először talán mégis csak éreztem néminemű... szánalmat, amelynek eredményeként gyomrom görcsbe rándult, s a hányinger szinte elemi erővel akart rajtam eluralkodni, az emlékfoszlányok villámként cikáztak elmémben, ostromolva agysejtjeimet, s minden egyes idegszálamat, amelyek elemi erővel akartak tiltakozni ezek ellen a rémképek ellen, amelyekben számtalan alkalommal soha nem szeretett édesapám elmebeteg emlékképe villant fel, ahogyan részegen hazatántorogva lekever nekem jó néhány pofont, amelynek következtében ki tudja mennyi időre eszméletlenné válva gyenge kölyökként feküdtem a földön, mint holmi rothadó zsák vagy éppen a sötét félelmetes lyukba, amelynek nem is sötétsége töltött el olyan félelemmel, amelynek számtalan alkalommal sírva fakadtam, hanem a nyomasztó illata, illetve a hely apró mérete, hiszen még arra sem volt elegendő helyem, hogy egy nagyobb lélegzetet vehessen az ember, akkoriban valódi kínzó kamrának éreztem, s meglehet, hogy most is annak érezném, csupán azzal a különbséggel, hogy mostanra már élvezetemet lelném abban, ha én zárhatnám be oda a nőket abba a kis lyukba, az igazi szenvedés lenne számukra... Élvezettel teli vigyor jelent meg az arcomon, ahogy elképzeltem, hogy valóban megteszem, egész egyszerűen begerjesztett a gondolat, hogy megtehetném én is... Meg akartam mutatni másnak, hogy milyen érzés volt ott, azt akartam, hogy más is érezze, hogy milyen nyomorult tud lenni az élet... Meg akartam ölni azt, aki oda kerül, lassan és fájdalmasan, kiéheztetni, mikor már a szervezet önmagát kezdi megemészteni, ezt akartam. Látni a szenvedést. Tudni, hogy szenvednek, akik ott vannak. Ennek a puszta gondolatára is éreztem az elégedettséges kiülni az arcomra. Mintha pillanatnyi megtörésem meg sem történt volna, a tűt a bőrébe mélyesztettem, s amint ezzel végeztem kihúztam belőle, majd hátrébb léptem, ezt követve pedig, amilyen gyorsan csak tudtam elrendeztem mindent magam körül, hogy aztán gondolkozás nélkül tépjem le róla ruháit és ráncigálhassam a "vesztőhelyére", nem mondanám, hogy könnyen ment, tekintve, hogy jobbára még mindig olyan kába volt, mint akit teljesen leszedáltak, de azt sem mondhatnám, hogy nekem olyan nagyon nehezemre esett elrángatni, voltaképpen én egészen jól elszórakoztam, s amint végre elhelyeztem, s mint ahogy időközben elvetettem a gondolatot, hogy esetleg megerőszakolom, inkább kiötöltem számára valami jobbat, ehhez azonban arra volt szükség, hogy egy kicsit még több kábító anyagot adjak be neki. Még volt egy kevés, így nem is voltam rest felhasználni, hiszen a földön fekvő élettelen testnek már amúgy sincsen szüksége rá. Amíg ő kábulatban volt, elővettem egy tiszta kesztyűt, nem siettem el semmit, nyugodt voltam, mint ahogyan máskor is, s bár zavart, hogy nem konkrét tervem van, s hogy nem terveztem  meg az egészet, biztos voltam abban, hogy az ég adta világon senki sem fog megzavarni, így hát munkához láttam. Amíg dolgoztam olykor felpillantottam, mikor a nő, akinek még a nevéről is lövésem sem volt, felnyögött vagy esetleg próbált volna mondani valamit, amit amúgy sem hallgattam volna meg, elvégre ez nem egy ötcsillagos luxus szalon...
A hajnal fényei a horizont végén csodálatosra festette be a kihalt tájat, én pedig elégedettnek éreztem magam, hogy pontosan mostanra sikerült elvégezni teendőimet, s ahogyan elnéztem a nő is kezdett már ébredezni. Tökéletesnek éreztem mindent, ennél jobban nem is alakulhatott volna.
A halott nő lenyúzott testét pontosan az ében hajú szépség előtt helyeztem el, hogy amint teljesen magához tér életének legrémesebb emlékképével találja szembe magát. Az átlagembert az ilyen dolgok taszítják. S bár belátom, művem nem lett éppenséggel tökéletes, elvégre nem volt annyi időm, hogy teljesen leszedjem a nő húsát a testéről, mégis... Így volt jó. Életemben először talán képes voltam lefogadni, hogy valami nem tökéletes a szemembe. A húsról a megmaradt bőr cafatokban lógott.
– Napsütötte korai jó reggelt, szépségem – üdvözöltem a nőt derűs jókedvvel, idő közben megengedtem magamnak annyit, pontosabban neki, hogy lógás helyett az este folyamán kikötöztem egy székhez, így a helyzete már nem volt olyan kényelmetlen sem, s mivel elé álltam, egyelőre azonban nem sokat láthatott. – Remélem kellemesen... pihentél – arcomra valóban pofátlan vigyor kúszott, fogalmam sem volt arról, hogy vajon mennyire lehet képben vagy hogy mennyire fog emlékezni a történtekre, szívem szerint annak örültem volna leginkább, ha egyetlen mozzanatra sem emlékszik, mert akkor eredeti terveimhez képes valóban meg kellene ölnöm, de valami oknál folytán képtelen voltam úgy megtenni, hogy nem tudom, hogy ki ő. Az eddigi áldozataimról, mind tudtam, hogy mi félék, tudtam róluk dolgokat, hiszen éppen eléggé magamhoz édesgettem őket. Ő azonban más volt... Nem ismertem, így... Nem éreztem annyira a kényszert sem, csupán a dühöt kezdetben, mert megzavart, de az éjszaka folyamán akárhogy csűrtem csavartam a gondolatokat, rájöttem, hogy nem akarom megölni, csupán egy jó kis leckét adni neki. – Nos, ha szerencséd van, akkor néhány óra múlva jönnek a rendőrök és kimentenek innen, ha viszont nincs... akkor remélem jól tudsz szelektálni – felegyenesedtem, majd sarkon fordultam, magára hagyva őt.
Jó néhány órával később pedig egy utca telefonból felhívtam a halott nőcinek a férjét, hogy menjen a raktárhoz, majd ugyan onnan oda küldtem a rendőrséget is. Mit mondhatnék? Ez nagylelkűség. Elvégre élni hagytam, még ha sajátos módon is, de ha úgy vesszük... Nem bántottam, csak egy kicsit ráijesztettem...