Köpni-nyelni nem tudtam. Igen, ez volt az első reakció a szóra "fejvadász". Hogy mi van? - ugrott fel a fejemben, és nem veszek rá mérget, hogy a szemeim nem tágultak kétszeresére, de nem hagyhattam hogy bármit is meglásson rajtam. Nézd csak, a kislány nem hazudott, tényleg tartogat még meglepetéseket! Ami nekem meg nemmm.. annyira jóóóó. Vagyis jobb lesz vigyázni mit dumálok el előtte, és még ha nem is igazán értettem, hogy ha úgy általában zsarukkal "randizgat" mi a fenét keres éppen itt, de nem most volt itt az ideje, hogy rákérdezzek. Oookééé.. Fejvadász. Bassza meg! - engedtem meg magamnak egy látható sóhajt, de igyekeztem tovább terelgetni a beszélgetés folyamát, nem tetézve meg egy "Tényleg? Ez fasza!" dumával. Azt hiszem mostantól jobb lesz vigyáznom vele..

- Ez a mi szerencsénk! - kacsintottam vissza rá egy "minden tökéletesen oké" vigyorral, de nem mondom azt, hogy az előbbi dolgot nem pörgettem még a fejemben. Viszont... ráérek ezen később is agyalni, az energia most a versenyre kell, nem az a fajta vagyok, és nem is tehetem meg, hogy egy ilyen "apróóóó".. kis malőr elvegye a figyelmemet. - És áll az alku! - fordultam ismét felé, hogy a szemeibe vigyorogva kinyújtsam felé megegyezésre a kezemet. Persze talán sokkal jobban jártam volna ha azt mondom tegyük fel a cuccot, a következő versenyre, de nem leszek tisztességtelen, főleg vele nem, és így talán mindketten jól járunk az üzleten. Biztos voltam benne. Hát még ha Max fejét majd legközelebb megnézem! Kell egy kis élvezet...

A szemem viszont akkor a nő mögötti háttérre tévedt. Ismerős mozgás, ismerős lépések. Csak nem az új atyaúristen engedte meg magának azt a tisztességet, hogy leereszkedjen hozzánk, szegény halandókhoz? A testem feszült tartást vett, de csak a szokásos pózolás engedett magának előteret, ahogy ellökve magam a kocsi oldalától, még mindig karba font kezekkel fordultam az érkezők felé, fenntartva a területemet. Hallottam ám még Grace sutyorgó kérdését, ahogy ő is lassan megjelent mellettem, de én egy pillanatra sem véve le a szememet a közeledőkről toltam csak oda az elméletemet.

- A pénz sokszor csodákra képes... - löktem csak oda neki, amikor eltűnt a hátam mögött, hallottam én, hogy szöszöl, de nem tulajdonítottam neki túl nagy jelentőséget. Nem ő az, akitől tartanom kéne.

- Lám-lám-lám... Csak nem maga a nagyságos döntött úgy, hogy leereszkedik közénk, szegény pórnép közé!? - szűkült össze enyhe éllel a szemem, egy pillanatra sem engedve hogy ő, vagy a falkája a feltétlenül szükségesnél is közelebb lépjen. Hatott. Vagy legalábbis a csürhével együtt megállt alig két méteres távolságban, és onnan méregetett. - Talán jöttél lecsekkolni azt a gépet, aminek maximum csak a farához lesz közöd? - emeltem meg lassan az egyik szemöldökömet.

Lassú mosoly kúszott fel a képemen.

- Szeretnéd ha ilyen "ócskavas" száguldana a te segged alatt! - válaszoltam egy pillanatra sem engedve el a kezeimet, nem hagytam, hogy a feszült tartást meglássa rajtam. Mindamellett mégis résen tartottam a szemeimet. Elvileg.. Onyx nyíltan nem mert szívózni, túl sokan vagyunk itt a körzetben és szemtől szemben gyáva a féregje. Sokkal inkább a hátbatámadás volt a módszere, tisztában lehetett vele, hogy nyílt küzdelemben simán leverem!
Még akkor is figyeltem amikor jó szokásához híven visszalépet, én meg megtéve felé azt a fél fordulatot, továbbra is csak szemmel követtem. Ez itt nem a bunyó helye! Más esetben simán megeresztgetem egy-két jobb horoggal, ha pattogna itt nekem, de most is mint mindig hozta a formáját, és csak a szája járt kedvére.
Megint mosolyognom kellett.

- Hát akkor... majd meglátjuk! - húztam félre az arcélemet csak enyhén megdöntve - De kíváncsi lennék fel mersz e tenni rá valami értékeset? - emeltem meg az egyik szemöldököm csak félig, a háta mögül most is csodásan pöffeszkedő erőgépre pillantva egyet, és csak azután vissza a szemeibe.
Ekkor volt, hogy Grace beleköpött a levesbe!

Nem tetszett! Már hogy a fenébe tetszett volna, hogy ez a kis nő, az intésem ellenére szívózik vele, de nem nagyon hagyott nekem lehetőséget.

- Grace... - próbálkoztam menteni a menthetetlent, mire a korábbi kis nyikhaj olyan ütemben csapódott be, mintha valaki élet-halál közt lebegne. Nem avattak be. Mégis mindketten ledermedve figyeltük a jelenetet, egész addig, míg ezek ketten el nem tűntek valahol balra, a kocsik mögötti térben. Ekkor fordítottam csak vissza, Onyx felé a fejemet.

- Látom a kurvád beijedt! - fúrta a szemeit a szemembe - De máskor tegyél rá szájkosarat! - húzta a szemeit fenyegetően résnyire, és most volt az a pillanat amikor nem számíthattam másra, csak a hidegvéremre. Gyorsban játszódott le előttem. Amilyen szarházi még képes felgyújtatni a műhelyemet, ha mázlim van nem velem együtt, de erre sem vennék mérget. Mégsem hagyhattam hogy az időközben eltűnt lányt becsmérelje.

- Csak irigy vagy... - beszéltem teljesen természetesen, miközben a zsebemből előkotortam a rezgő telefonomat, hogy a képernyőre nézzek. Remek! - villant fel a fejemben, de ha már belekezdtem.. - Nem szoktál még hozzá, hogy egy nő is alád tehet. És nem feltétlenül csak magát! - préseltem vissza a korábbi vigyoromat, és nem mondom, hogy nem féltetem Grace-t, de.. nagylány már. És ahogy elnéztem tudja mit csinál. Vagy legalábbis reméltem...
Csak egy könnyű lefitymáló fintor volt a válasz, de nem is vártam tőle többre. Sokkal inkább megint velem kezdett, és nagyon jól tudtam én, hogy én vagyok az aki nem fér a(z ő) bőrébe. Addig sem kezd Grace-el.

- Majd inalok előtted négykeréken! - dobtam oda egy mosolyt, mint akinél minden rendben - És ha mázlink van, nem kell várnod a jövő hétre! - csaptam fel a fejemet, megtűzve egy arckifejezéssel, hogy részemről végeztünk, nem vagyok kíváncsi a nagypofára, bizonyítson is végre!

JÁTÉK VÉGE, SZABAD HELYSZÍN!