Név: Jelenlegi nevem Naomi Morgan, az eredeti pedig, amit kevesen tudnak, az pedig Clementine Parker
Becenév: Ahogy a jelenlegi nevemből kitelik.
Kor: 26 éves
Születése hely, idő: 1986. 08. 17. / U.S.A. - Kansas állam - Wichita város
Tartózkodási hely: Las Vegas
Csoport: Körözött
Anyagi háttér: Középosztály
Szexualitás: Biszexuális

Jellem: Lassan már azt sem tudom, hogy valójában ki vagyok, ezért sem várom el, hogy mások megértsenek. A félénk kicsi törékeny lányból, feltörekvő, pénzéhes rafinált nő lettem. Mindent imádok, ami fénylik, de főleg a gyémántot. Ha valamit nem kaphatok meg azt elveszem. Szeretek a középpontban lenni, csillogni, és jól érezni magam, de erre csak akkor van lehetőségem, ha másokat szabadítok meg, nagyobb pénzösszegektől. Félreértés ne essék, nem prostituál vagyok, inkább csak csalónak mondaná magam. Aki elveszi a tehetősebbektől azt, ami neki nem adatik meg csak úgy. Szeretem a látszatot és azt, ha mások nem sajnálkozva néznek rám, sokkal inkább irigyen futtassák végig rajtam szemüket.

Külső: Szemem színe zöld, eredeti hajszínem pedig világos barna. De az évek során ezernyi árnyalatú volt hajkoronám, de jelenlegi színe szőke. Van, mikor a biztonságom érdekébe parókát is hordok. Igazi kaméleonnak mondaná magam, mert egyik napról a másikra úgy megtudok változni, hogy még a saját anyám sem ismerne rám. Testékszerem és tetoválásom nincs, hiszen ezzel is csak magamat óvom, már csak az kellene, hogy ezek miatt ismerjenek meg. Magasságom 175 centi, olykor még ráteszek pár centivel a lábbelimmel is. Testsúlyom átlagos, a folytonos idegeskedéstől nem is lenen alkalmam elhízni. Szeretem az ékszereket és a kifinomult ruhákat, imádok elegánsan öltözni, annak ellenére, hogy nem sokszor van rá esélyem, de ha mégis, akkor kihasználom az adandó alkalmat.

Előtörténet: Huszonhat évvel ezelőtt születtem egy porfészekben Wichitában. Ami nem szokványossá teszi a családunkat az pedig az, hogy szüleim poligámiások. Ezt úgy kell érteni, hogy apámnak több neje is van egyszerre. Anyám volt a negyedik neje én pedig ennek a nagy családnak a tizenkettedik gyermeke. Ezek után el lehet képzelni, hogy milyen gyerekkorom volt, négy anyával és egy apával, akiktől sosem kaptam elég figyelmet a nagy család miatt. Minden szükséges holmink meg volt, de én ennél még is csak többre vágytam. Olyan ruhákat szerettem volna magamnak, amik kicsapták szüleimnél a hisztit, mind az ötnél. Mindig is én voltam a család fekete báránya, aki nem tartotta szemelőt a család érdekeit és nem hittem ebben a többnejűségben, ezért, mikor betöltöttem a tizennyolcadik életévemet fogtam magam és elmentem. Tudtam, hogy ellenezni fogják terveimet, ezért egy levélben búcsúztam el, miközben az éj leple alatt elindultam az ismeretlenbe pár dollárral a zsebemben. Mindig is nagyra vágyó voltam és annyit akartam kihozni az életből, amennyit csak tudtam, de ehhez ki kellett repülnöm a családi fészekből. Pár óra stoppolás után Denverben találtam magam, ahonnan már nem volt vissza út. Hát megfogtam bőröndömet és elindultam, hogy hotel után nézzek. Másnap már kaptam is egy munkát a közeli étteremben köszönve megjelenésemnek, de én ennél többre vágytam. Nem kellett sokat várnom, behálóztam egy középkorú magányos és nem mellékesen pénzes pasast. Nem volt milliomos, de azért nem is halt éhen, egy ideig vele voltam, ameddig rá nem untam. Ekkor kezdte a fantáziámat egyre jobban foglalkoztatni a gyilkosság tervezése. Esteként szívesen játszottam el a tudattal, hogy megölöm Cyrilt, hogy az enyém legyen a háza, egyre piszkosabb gondolatok lepték el elmémet ezzel kapcsolatban, egészen addig, ameddig meg nem tudtam, hogy allergiás a mogyoróra. Kapva kaptam az alkalmon, másnap mint egy szerető barátnő vacsorával vártam haza. Miután felszolgáltam a desszertet, öt perc sem telt el, hogy az allergiás reakciótól ne kapjon levegőt. Kissé durva volt, ahogy a földön fekszik levegőért kapkodva, de nem bírtam ki, hogy ne nézzem végig. Aztán persze felhívtam a mentősöket, de már nem bírtak semmit sem tenni, elvitték a holttestet és a zárójelentésben megírták, hogy allergiás reakciótól halt meg, különös hogy senki sem gyanakodott rám, de ezt egyáltalán nem bántam. Nos ő meghalt én pedig maradtam a házában, egy csöppnyi lelkiismeret furdalás nélkül. Feltúrva az egész házat megtaláltam az elrejtett vésztartalékait, amiből pár hónapig vígan éldegéltem. Majd jött egy váratlan csavar az életemben, megismerkedtem Morrissal, az a tipikus rossz fiú, már az első ránézésre is. Nem mondanám, hogy szerelem volt első látásra, de vonzott benne a rossz fiú stílusa, őt pedig elbűvöltem első pillanatra. Szó szót követett, aztán tettek tetteket és már azon kaptam magam, hogy egy párt alkottunk. Nem kellett benne csalódnom, nem csak külsőre rossz, hanem belsőre is. Tőle megtudtam, hogy a hobbija a bankrablás, nem is kell mondanom, hogy mennyire rákattantam erre a témára én is a részese akartam lenni a csapatnak, bár nem volt túl könnyű, mivel mindenki profi volt az öt tagú bandában. De Morris volt olyan kedves, vagy inkább elfogult velem szemben, hogy megtanított lőni és szinte mindenre kiképzett, amire egy bakrablás során számítani kell, ezért végül engem is bevettek a bandába, immár én lettem a banda hatodik tagja. Nem is kell mondanom, hogy mennyire büszke voltam magamra, egyetlen nőként a férfiakból álló csapatban, Hosszas tervezések után ki is raboltunk egy nagy bankot, de az egyik biztonsági őr Pault megsebesítette. Látszólag olyan súlyosak voltak sérülései, hogy jobbnak találtuk ott hagyni és lelépni a szerzett pénzzel. Nem akartuk elhinni, hogy Paul túlélte és mikor a rendőrök kikérdezték úgy ciripelt mint egy kismadár. Nem akartam hinni a saját szememnek, mikor a nevemmel és a képemmel együtt láttam magam a hírekben a megmaradt négy bandataggal együtt. Körözött személy lettem, nem volt más választásom, mindent ami csak szükséges volt becsomagoltam, majd elhagytam Denvert. Új személyazonossággal Houstonba költöztem, Morrissal minden kapcsolatot megszakítottam közös megegyezés alapján, mindenki ment tovább a maga útján. Sabina Stone volt immár az új nevem, amihez fekete haj társult. Egy ideig titkárnőként dolgoztam, de amikor vészesen fogyni kezdett a bankrablásból szerzett pénzem megkaparintottam az iroda vésztartalékát és ismét menekülni kezdtem. Egészen Vegasig meg sem álltam, egy bűnös embernek szinte megváltást jelent egy ilyen bűnös város. Hajamat meghosszabbítottam és szőkére festettem, nevemet pedig Naomi Morganra váltottam. Még mindig bujkálok, hiszen nevem még mindig ott szerepel a körözöttek listáján. Már öt éve élek így és még senki sem volt még csak ahhoz sem közel, hogy elkapjon. Kaméleon lettem, egy olyan személy, aki bárhol és bármikor feltalálja magát.

Naomi Morgan!
Történeted érdekes volt, sőt tetszett! Mindent rendben találtam, ezért;
Elfogadva!
Üdvözöllek az oldalon! Majd meglássuk, hogy mennyire is vagy valójában rafinált kislány.