Tudom, hogy nem szép dolog eddig aludni, de most annyira jó még lustálkodni. Amíg még nem kezdődik a suli, addig ki akarom használni az időt arra, hogy lustuljak. Év közben ez úgy sem fog menni. Most is megdörzsölöm a szemeimet, hogy kicsit ébren maradjak. Még fekszek az ágyban, hogy lustálkodjak, de ajtócsukódást hallok. Sóhajtok egyet, hogy ezzel erőt gyűjtsek, majd felkelek az ágyból és a hasamat vakarva megyek oda az ablakhoz, ahol meglátom lent a medencénél Monát. Egyből mosoly ül ki az arcomra, kicsit kómás fejem lehet, de ez most nem érdekel. A szekrényhez odalépek, majd előkapom a fürdőgatyám és tekintve, hogy egyedül vagyok itt, lekapom az alsógatyám és felveszem a másikat. Ásítok egyet, majd így ahogy vagyok kócosan - fogva egy törülközőt - lemegyek. Nyújtózkodok útközben, majd átmegyek a konyhán és halkan kimegyek az ajtón is, Mona mögé osonva. Befogom a szemeit, ahogy vigyorgok, de szerintem tudja, hogy ki vagyok. Nem szólalok meg addig, amíg rá nem jön erre, amit elég könnyű kitalálni. Ha ez megvan, akkor a mellette lévő nyugágyra leülök.
- Mit csinálsz? - Nézek bele a szemeibe, én még mindig bágyadt vagyok, mert mégis csak most keltem fel. Megdörzsölöm megint a szemeimet, hogy ne csukódjanak le. Vörösek a szemeim, de azért is jöttem le, hogy talán a medence vize felébreszt, vagy épp belefulladok.
- Úszunk? - Döntöm oldalra a fejemet, ahogy újból ráemelem a tekintetemet. Még egy halvány mosolyt is kicsikarok magamból, hogy rávegyem.

Annyira jó volt aludni, hogy egészen délutánig sikerült ezt a tevékenységet elhúznom. Picit még azért fekszek, de próbálok ébren maradni, viszont még így is van, hogy visszacsukódnak a szemeim. Pont azért kelek fel, mert ajtócsukódást hallok, ami azt jelenti, hogy Mona itt van és nem vagyok egyedül. Ez valahogy ösztönöz arra, hogy felkeljek. Első lépteim az ablakhoz vezetnek, ahol meglátom őt fürdőruhába, így én is felkapom magamra a gatyámat és egy törülközővel lesétálok. Először a szemeit fogom be, hogy találja ki ki vagyok, ami nem olyan nehéz, főleg ahogy levezeti a teóriáját.
- És mi van, ha perverz kukkoló vagyok, aki azért mászott át a kapun, hogy megrontson? - Vigyorgok, ahogy előhozakodok azzal, amit felhozott. Ezek után már mellette ülök a másik nyugágyon. Kezemmel a térdeimen támaszkodok, miközben felteszem a nagy kérdést, hogy mit csinál, amit én is ki tudok találni.
- Ökör iszik egymagában. Amúgy miért iszol? Történt valami? - Miután újból mosolygok a legelső mondatomnál, a kérdéseknél viszont kíváncsivá válik az arcvonásom. Nagyon érdekel, hogy miért iszik fényes nappal, de persze akkor sem sértődök meg, hogyha nem árulja el.
- Nem. Nem hiszem, hogy Charlotte örülne, ha innék. - Elhúzom a számat, mert nem titok, de megakarok neki felelni, mert mégis csak fiatalabb vagyok nála és beakarom neki bizonyítani, hogy nem vagyok olyan, mint a korombeliek. Ahogy elnézem az úszás nála nem jöhet szóba.
- Begyulladtál? - Nevetem el magam, ahogy ezzel beoltom, hogy nem mer a vízbe jönni, mert fél. Muszáj, hogy egy kicsit provokáljam. Monára nézek, ahogy kifordul felém, és érdeklődik.
- Este szoktam jönni, hogy ne zavarjalak titeket. - Rántom meg a vállaimat, majd a medencére nézek. Muszáj bemennem, így felállok és Monára tekintek. Elveszem tőle a poharat és beleszagolok, majd megkóstolom, de nekem nem ízlik. Leteszem a nyugágyra, oda, ahol ültem, majd felhúzom Monát és a vállamra kapom. A medence felé megyek és megállok a szélén.
- Bemész egyedül, vagy bedobjalak? - Leteszem magam elé, és a szemeibe nézek a választ várva. Ahogy őt nézem bikiniben, eszembe jut valami.
- Arra gondoltam, hogy el kéne mennünk egy szexboltba. - Vigyorogva nézek rá, mert kíváncsi vagyok az arckifejezésére, hogy mit is fog hozzászólni.

Tudtam, hogy nagyon nem lesz hosszú ez a "találjuk ki, ki vagyok" című játék, de azért jó vicc volt, főleg azért mert megtudtam, hogy kire is vágyik Mona. A kijelentésére kérdőn felvonom az egyik szemöldökömet, valahogy még nem esett le. A vonogatott szemöldökkel sem könnyíti meg a dolgomat, így teljesen elvesztem.
- Miből gondolod? - Karjaimat összefonom a mellkasom előtt, mert kezdek kicsit megsértődni, sőt most még csak duzzogok. Nem rontana meg, mert már nem tudna, hiszen már nem vagyok "ártatlan". Ez kicsit sértő is rám nézve, de még nem teszem szóvá, kíváncsi vagyok, hogy mire értette a kijelentését.
- Valami jó dolog lehet, ha ennyire vigyorogsz. Szex van benne? - Vigyorgok és várom a választ, bár tudom, hogy nem fogok egyértelmű választ kapni, hiszen nem vagyok lány, akinek könnyedén elpletykálja a dolgot. Igazából, amióta még nem feküdtem le Charlottetal egyre jobban érdekel, hogy mások mit csinálnak az ágyban. Sóhajtok egyet, ahogy erre gondolok, mert már szívesen tartanék én is ott a szerelmemmel. A vodka-narancs felajánlásával kicsit jobb kedvre derít, bár tudom, hogy nem ihatok, mert szerintem Charlotte nem nézné jó szemmel.
- De ugyanúgy megtudná. Nem tudom még. Majd még kitalálom. Úgy sem bírsz meginni ennyit a tűző napon úgy, hogy ne szálljon a fejedbe. - Öltöm ki a nyelvemet, mert amondó vagyok, hogy még így narancsosan is négy pohárnál többet nem fog tudni meginni. Azért a provokálás és a kötözködés is felmerül kettőnk közt. Az egyszavas válaszára nem tudok mit mondani csak vigyorogni. Viszont most az érdeklődésnél visszább veszek és csak egy halvány mosoly marad a számon.
- Nem, dehogyis. Csak késő este jövök, amikor már elmész aludni, vagyis már biztos, hogy nem beszélgettek. Akkor Charlotte is lent szokott még maradni, hogy beengedjen. - Rántom meg a vállaimat, persze nem akarom megsérteni Monát sem, hogy suttyomban jövök át, de tényleg nem akarok semmit sem megzavarni, mert tudom, hogy két lány egy fiú mellett nem képesek már annyira fesztelenül beszélgetni. Meg amikor legelsőnek is találkoztam Monával, akkor is úgy tűnt, mintha megzavartam volna valamit, így jobb, ha inkább csak nappal találkozunk. A gondolatmenetem végén, elveszem Monától a poharat és beleszagolok. Fintorogva jelzem, hogy nekem a keverés egyáltalán nem ízlik, de az is lehet a baj, hogy a narancslé nem olyan, amit megszoktam. Felkapva a lányt, elindulok a medence felé.
- Dehogy teszlek! - Mondok ellent neki, közben azért próbálok úgy menni, hogy ne találjon el, de azért ezt szóban is muszáj leszek vele közölni.
- Vigyázz a legfontosabb szervemre, mert ha abban kárt teszel Charlotte mérges lesz rád! - Nevetem el magam, mert komoly az nem bírok lenni, mikor játszunk. Leteszem a medence szélén, majd választás elé állítom. Számítottam rá, hogy ezt fogja mondani.
- Süt a nap, jó idő van, a víz is biztos nagyon jó. Kénytelen leszel bemenni, vagy jössz velem. - Mosolygok, ezzel is a tudtára hozva, hogy nincs választása, előbb-utóbb bejön a vízbe, vagy segítséggel vagy az nélkül. Viszont ahogy itt állunk még egy ötletet is felhozok, hogy megnézzem az arcát és elég vicces ábrázata van. El is nevetném magam, ha nem akarna összekócolni. El is húzom a fejemet, hogy még véletlenül se érjen a hajamhoz, mert azt nem szeretem. Még így sem, hogy kócos vagyok és nem számítana. Mielőtt megtudnék szólalni, erős lökést érzek, amikor elvesztem az egyensúlyom, de szerencsére még elkapom Mona karját így rántom magammal. Feljöve a vízfelszínére, megrázom a fejem és két kezemmel beletúrok a hajamba, hogy ne lapuljon le. Ha Mona is feljött, akkor kérdőre vonom.
- Nem vagyok kicsi! - Duzzogok, majd a medence széléhez megyek és felülök rá. Nagyon is jól esett ez a hűs víz. Két kezemmel magam mögött tenyerelek és hátradőlve a napoztatom a felsőtestem.
- De vizes lettél! - Szólalok meg, önelégült mosollyal az ajkaimon.

Kis sértést hallanak a füleim, ahogy Mona azt hiszi, hogy még gyerek vagyok, ami nem igaz. Most a férfi büszkeségemnek nagyon is rosszul esett, de ezt próbálom nem kimutatni. Addig minden rendben is, hogy idősebb nálam. Tudtam, hogy előbb-utóbb szóba jön a korom, ami miatt alapból félek, hogy Charlotte ezért fog velem szakítani. Megköszörülöm a torkomat, hogy megtudjak szólalni.
- Honnan veszed, hogy nem vagyok elég tapasztalt? - Kérdezek vissza, bár kívül semmit sem mutatok, hogy most mennyire megsértett. Próbálom magam túl tenni ezen, hogy csak viccből mondta, bár nekem nem hangzott úgy. Ezek után már nincs is kedvem inni, bár lehet, hogy jól jönne egy korty. Még ezen gondolkozok, amíg el nem jutunk ahhoz, hogy miért van Monának ilyen jó kedve. Azért a legjobb dologra kérdezek rá, hátha eltalálom, de mikor azt mondja, hogy ennél is van jobb, akkor kikerekedett szemekkel és meglepődött arccal nézek rá.
- Mi jobb van a szexnél? - Kérdezek rá, még mindig ledöbbenve és kicsit azt hiszem nyitva is maradt a szám, annyira meglepett a kijelentésével. Ránézek az üvegekre és fontolóra veszem, hogy segítsek-e neki elfogyasztani. Előbb megbeszéljük azt, hogy mikor vagyok itt.
- Azt hittem, hogy tudod, hogy minden nap itt alszok. - Megrántom a vállaimat, de egyből beindul a fantáziám. Azért észreveszem, hogy elpirul talán ő is rosszra gondolt. Én csak vigyorgok, mert legalább nem csak nekem piszkos a fantáziám. Felkapom Monát, hogy a medence szélére vigyem, hogy könnyebben kerüljön bele. Mielőtt még rossz helyre tévedne a lába, lerakom és várom, hogy magától belemenjen, ami nem történik meg.
- Úgy nem poén. - Öltöm ki rá a nyelvemet, majd egyből a kérdésem után már a vízben találom magamat vele. Ahogy próbálom a vízet a szememből kidörzsölni, hogy lássak, megérzem a vállaimon a tenyereit és ahogy lenyom. Elkapom a víz alatt a lábát és visszahúzom, majd felbukkanok a víz tetején.
- Ilyet nem játszunk. - Elkapom és elkezdem csikizni a vízben. Muszáj, hogy megtanulja, nem szép dolog lenyomni a másikat. Ahogy abbahagytam, kimegyek a medence szélére és felülök.
- De akkor sem vagyok az! - Mellkasom előtt összefonom a karjaimat, majd duzzogni kezdek. Most tényleg a korommal kezd el piszkálni. A fröcskölésre elfordítom a fejemet, majd belemegyek a vízbe és én is fröcskölni kezdem.

Kérdése jogosnak bizonyul. Meg se fordult a fejemben, hogy talán már sokkal több mindenbe volt része szex terén, mint nekem. Attól, mert még idősebb vagyok tőle, nem oylan biztos, hogy aktívabb a nemi életem. Most meg aztán főleg nem, hogy abszolút nincs senkim, akivel kölcsönösen kielégíthetnénk egymás vágyait. Már csak ebből is látszik, hogy a kor nem számít. Az csak egy szám…
-Ezzel most megfogtál. – Húzom el a számat, tulajdonképpen mindezzel igazat is adva neki. Előbb kellett volna az agyamnak járnia ezennel, mint a számnak. El is szégyellem magam egy pillanatra, hogy nem gondolkodtam előre, és hogy ennyire leminősítettem, amikor ilyen egyáltalán nem volt tervbe véve. Lehajtott fejjel, sóhajtva fogadom el, hogy ezennel én vagyok a vesztes fél. Na, mindegy! Egyszer ennek az érzésnek is vége szakad… Szerencsére mindezt nem ragozzuk tovább, így nem is lesz belőle semmiféle komolyabb bonyodalom. E helyett –tovább haladva-, máris azt taglalom neki, hogy milyen jó dolog történt velem végre a napokban. Nem meglepő, hogy azonnal csak a szexre tud gondolni, és hogy ezt szóban is megfogalmazza, de el kell, hogy szomorítsam, hogy ezennel nem a testi élvezetek a főbb tényezői annak, hogy ennyire virulok. Az arcát nézve, és hallva hangjában azt a kis megbúvó hitetlenkedést, nem bírom ki, hogy ne nevessem el magam. Egészen jót derülök rajta, mire sikerül végre szóhoz is jutnom.
-Csak annyi, hogy munkát kaptam. – Osztom meg vele is az örömömet mosolyogva, arcomról viszont könnyedén leolvashatja, hogy ha tehetném, legszívesebben szétkürtölném az egész világnak, hogy had tudják meg a rosszakaróim is, hogy kezdek végre talpra állni.
Örömködésemről a téma pár perc alatt átterelődik egy teljesen más jellegű dologra. Nem tudtam, hogy Chad nálunk szokott éjszakázni. Egy kicsit azért pipa vagyok rájuk,hogy nem szóltak róla. Akármilyen kellemetlen helyzet is kialakulhatott volna belőle…
-Tényleg nem tudtam. – Vágom rá védekező hangnemben, amiből hamarosan nevetéssel vegyített jajveszékelés lesz, ahogy a vállán kötök ki, egyre közelebb és közelebb tudva magamhoz a vizet, amibe most egyáltalán nem kívánkozom be.
-De az! Olyan jókat szórakoznék rajtad! – Vágok vissza, amikor már előtte állok a medence szélén, mire egy nem várt felvetésének hatására megpróbálom összekócolni a haját, ami nem sikerül, ellentétben a vízbe lökéssel. Teljes győzedelmet viszont még így sem arathatok, mivel magával ránt, így az állás már döntetlen. A vízbe kerülésünk után bosszúból –amiért magával rántott-, bátorkodom lenyomni a víz alá, és ameddig ő lent van, és próbálok eliszkolni, de mikor kezei nem vártan elkapják a lábam, tudom, hogy fel kell adnom.
-Pedig nekem tetszett! – Öltök rá nyelvet, ezt azonban egy hirtelen, nem várt csikizés követi, minek hatására akaratlanul is sikongatni kezdek és eszeveszettül kapálózok, hogy végre hagyja abba.
-Nem ér! – Jelentem ki, amikor végre levegőt is sikerül kapnom a csikizés miatt, és látom, hogy ő már kint lebzsel a medence szélénél. Megragadva az alkalmat, oda osonok a széléhez és fröcskölni kezdem, amit menekülés követ, ahogy feltűnik, hogy beugrik mellém, és ő is eszeveszett fröcskölésbe kezd.
-Jó, feladom! Megadom magam! Mit kell tennem azért, hogy megbocsájts? – Kérdezem, összeszorított szemekkel, elfordított fejjel. Micsoda csúfondáros veresé ez!

Kicsi bántónak érzem azt, amit csak úgy könnyedén kijelentett. Az egy dolog, hogy még egy barátnőm volt, akivel lefeküdtem, de akkor is a becsületemet sértette. Rosszul esett, de ezt megpróbálom nem kimutatni, ami talán jól megy. Mona is hamar rájön erre, miután a kérdésemet felraktam. Figyelem minden reakcióját, ahogy elhúzza a száját és hirtelen indulnak be az agykerekei. Azt hiszem most jutott el a tudatáig, hogy mennyire nem jó velem ilyenről viccelni, mert tudom, hogy Charlottenak is a korommal van a baja, még ha nem is mondja. Sóhajtok egyet és én is eltekintek más felé, amíg Mona kicsit összeszedi magát. Hogy ne ezzel legyen elrontva az egész beszélgetésünk egy másik témába kezdünk bele. Nem tudom, hogy mi jobb lehet a szexnél, de hamarosan meg is tudom. Valahogy nem erre számítottam, ami az is mutatja, hogy még mindig döbbent arcot mutatok. Nem tudom még mindig elhinni, hogy ezt nevezi jobbnak. Nincs gondom a munkával, de mégis csak azt mondta, hogy jobb.
- És az jobb a szexnél? Volt már olyan pasid, akivel jó volt a szex? - Húzom fel az egyik szemöldökömet, miközben az arcát nézem. Lehet, hogy még nem is volt olyan, akivel jól érezte magát és azért ennyire jó neki a munka. Bár nem tudom, hogy mi történhetett a múltjában, hogy ennek ennyire kell örülni, de reménykedek benne, hogy előbb-utóbb kiderül az igazság. Nekem már az öröm, hogy itt lehetek. Megint csak meglepődök azon, hogy nem tudta, hogy itt szoktam aludni. Szerintem már elég sokszor voltam már itt és tudhatta volna ezt, de azért nem szólok neki. Charlotte is lehet, hogy mondta már, de az is lehet, hogy nekünk más annyira természetes, hogy fel se tűnt.
- Oké, de most már tudod. - Halvány mosoly ül ki az arcomra, majd felkapva egészen a medencéig viszem. Amit mond arra megrázom a fejemet és egy kisebb manőver után együtt kerülünk a vízbe. Amint lenyom, elkapom a lábát és elkezdem csikizni. Csak, hogy kvittek legyünk és többet ilyet ne csináljon. A kapálózást próbálom kivédeni, hogy még véletlen se találjon el, de tökéletesen tudjam csikizni. Amint megunom ott hagyom és kiülök a medence szélére, de nem sokáig vagyok ott, egyből visszamegyek a vízbe, amikor fröcskölni kezd. Kettőn áll a vásár, így én is fröcskölni kezdem. Mikor megadja magát, abba is hagyom és elgondolkozok, miközben közelebb úszok hozzá és a sarokba szorítom. Egyik kezemet a medence egyik szélére, a másikat pedig a másikra helyezem, körbe fogva ezzel Monát.
- Egy puszi és egy ölelés. Aztán talán eldöntöm, hogy megbocsájtok-e. - Vigyorgok, majd várom a puszit az arcomra és az ölelést. Kicsit szeretethiányom van, mert Charlotte hiányzik és már itthon lehetne. Remélem hamar megtörténik ez.
- Szoktál bulizni járni? - Teszem fel a következő kérdésemet, érdeklődve. Kíváncsi vagyok arra, hogy Mona milyen típus, esetleg hárman is elmehetnénk valamerre kicsit szórakozni.

Kicsit még most is rág a bűntudat, hogy csak úgy, mindenféle ok nélkül kijelentettem, hogy tapasztaltabb vagyok, mint ő, amikor fogalmam sincs róla, hogy neki vajon mennyire aktív a nemi élete. Attól, mert még fiatalabb tőlem, lehet, hogy több mindent átélt már, mint én. Azt pedig nyíltan merem állítani, hogy jelen pillanatban sokkal aktívabb a nemi élete, mint nekem, hiszen neki ott van Charlotte, akivel olykor-olykor biztos, hogy ki szokták elégíteni egymás testi vágyait, nekem pedig ebből a célból senkim sincs… Mindenesetre, azt a véleményemet, hogy sokkal jobb dolog történt velem a szexnél, továbbra is tartom. Már nem vagyok egyetemista vagy éppen kamasz tinédzser, akit más sem érdekel a szexen kívül. Jelen pillanatban mindennél fontosabbnak és jobbnak tartom, hogy végre van munkám, amivel segíthetem magam.
-Igen, volt, bár jelen pillanatban nincs senkim, de ez most nem is fontos. Sokat jelent számomra ez a munka, szóval szerintem érthető, hogy miért tartom mindennél jobbnak és fontosabbnak jelenleg. – Osztom meg vele sajátos véleményemet nagyon is komoly hangnemet használva. Ha tudná, hogy milyen múlttal rendelkezem, és hogy egyenesen ötévnyi börtön után jöttem el Lottyhoz, hogy a segítségét kérjem, akkor ő is megértené, hogy miért is gondolkozom így.
-Most már igen. – Viszonzom mosolyát, és máris sikítva ellenkezni kezdek, amikor váratlanul csak úgy felkap a vállára, és egészen a medencéig visz, ahol lerakva, nem is kell sok idő ahhoz, hogy gondoljak egyet, és taszítva rajta, egyszerűen a medencébe lökjem, ahova nem vártan én is követem, hála neki, és annak, hogy belekapaszkodott a kezembe, és szándékosan rántott magával a vízbe. Oda, ahova egyenlőre egyáltalán nem akartam menni, de a jelek szerint ez Chadnél nem kívánság műsor. Vagy mész, vagy… mész. Nincs több lehetőséged! Hogy megtoroljam, amiért én is itt kötöttem ki, rátámaszkodom a vállaira, és lenyomom a víz alá, ami után azonnal menekülni kezdek, de mindez hiába. Könnyedén visszahúz a lábaimnál fogva, és beveti „halálos fegyverét”, a csikizést, amit utálok, mert borzasztóan csikis vagyok, amit ő is tapasztalhat abból, ahogy nevetve kapálózni kezdek.
Mire sikerül a csikizás után észbe kapnom, addigra Chad már diadalittasan kint ül a medence szélénél, mire odamerészkedem a széléhez, és fröcskölni kezdem, amivel egészen addig „hergelem”, ameddig bele nem jön, hogy ő is visszaadhassa a fröcskölést, amit én is produkáltam, de csak pár percig. Ezennel már megadva magam azt próbálom kideríteni, hogy mivel engesztelhetném ki.
Kérdésem után azonnal választ kapok, Chad pedig a medence egyik sarkába szorít, amitől igen csak lecsökken kettőnk közt a távolság. Zavartan nézek fel rá összepréselt ajkakkal, aztán átölelem a derekánál fogva, hogy egy cuppanós puszit adjak az arcára.
-Remélem megfelelő volt! – Jelentem ki, majd egy gonosz ötlet által vezérelve, hátra lököm, hátha sikerül kibillennie az egyensúlyából, és elmerülnie egy pillanatra.
-Nem vagyok egy bulizós fajta. Nincs rá időm… - Ami részben igaz is. Válaszom után csak mosolyogva figyelem, ahogy újra nyakig vizes lett, aztán elindulok, hogy ússzak kicsit, ha már be kellett jönnöm.
-Ti voltatok már Charlotteval? – Kérdezem, hátra fordulva egy pillanatra.

Nagyon is meglep, hogy a szexnél jobb dolgot talált, amit én el sem tudok képzelni. Mikor megtudom, akkor kérdezősködni kezdek, mert talán még nem volt olyan barátja, akivel élvezte és ezért mondja, hogy ez jobb. Ahogy hallom volt, csak talán túl régen. Elhúzom a számat, mert ha azt vesszük nekem sincs most testi élvezet, mert tiszteletben tartom Charlotte kérését, és nem nyaggatom a szexxel. Pedig már nagyon érzem, hogy kell és szükségem is van rá, így fogalmam sincs, hogy meddig bírom még.
- Hát most én is szenvedek ez miatt, ha ez megnyugtat... - Titokzatoskodok, hogy Charlotte még mindig nem akarja, amiből előbb-utóbb bele fogok őrülni. Nem is tudom, hogy a lányok, hogy bírják ki ennyi ideig. Viszont arra még mindig nem kaptam választ, hogy miért jobb ez.
- De miért? Munkát találni könnyű. - Rántom meg a vállaimat, mert én így gondolom, hiszen rengeteg álláslehetőség van, főleg itt Vegasban. Lehet, hogy rosszat kérdeztem most, mert ez lehet, hogy a múltjához fog visszavezetni, amit Charlotte megtiltott, hogy kérdezősködjek. Sajnos kíváncsi a természetem, ráadásul érdekel is.
- Pedig azt hittem, hogy Charlotte szólt róla. - Húzom el a számat, ahogy hangosan gondolkozok. Tényleg ebben a tudatban voltam és azért is szoktam később jönni, hogy őket ne zavarjam meg a beszélgetésben. Végül is lezárva ezt, már a vízben kötünk ki, ahol elkezdem csikizni, azért mert belelökött a vízbe, ráadásul még le is nyomott. Még jó, hogy nem kezdem el köhögni, azért mert lenyeltem a vizet. Meg is köszörülöm a torkomat, majd kiülök a medence szélére, hogy egy kicsit megdörzsöljem a szemeimet, de ez nem tart sokáig, mert újból tiszta víz leszek, hogy fröcskölni kezd. Én is visszamegyek és ugyan úgy fröcskölni kezdem, mire Mona adja meg magát előbb. Diadalittas mosollyal az arcomon kerítem be a sarokba, hogy követeljem a puszimat és az ölelésemet. Az ölelés most borzasztóan jól esik, viszont a puszit nem igazán így terveztem, így elhúzom a fejemet.
- Fúj, de ne ilyet! - Szólok rá, közben meg érzem a lökést, hogy kiszabaduljon. Elkapom a derekát és hátulról magamhoz ölelem.
- A puszi minősége nem volt az igazi, így azzal még tartozol. - Vigyorgok, majd elengedem és várom a normális puszit. Közben azért egy újabb kérdést is felrakok, hogy jobban megismerjem, mert hiába vagyunk "összezárva" napok óta, még mindig olyan keveset tudok róla.
- Nincs rá időd? De hát eddig nem is dolgoztál. Mit csináltál? - Lepődök meg és érdeklődve faggatni kezdem, hogy eddig miért nem volt ideje, amikor nem dolgozott. Hajamba beletúrok és felállítom, hogy álljon valahogy, mert nem szeretem ha lelapul.
- Nem. Ő nem szereti az ilyet. - Rántom meg a vállaimat, legalábbis nekem ez a benyomásom. Sok mindent még nagyon én sem tudok róla, mert mindent harapófogóval kell kihúzni belőle.
- De te esetleg beszélhetnél vele. Hármasban elmehetnénk. - Ajánlom fel ötletként, mert nagyon hármas programot nem tudok, viszont azt sem szeretném, hogyha Mona hanyagolva érezné magát. Charlottenak és neki is biztos jól esne az, hogy gondolok mindkettejükre és nem csak arra, hogy szerelmemmel kettesben legyek, kizárva ezzel Monát.

Amint hallom, mind a kettőnknek más dolgok tartoznak bele abba a bizonyos "legjobb" kategóriába. Nincs ezen elvégre semmi meglepő, hiszen nincs két egyforma ember. Nem igaz? Hallva következő mondatát, gondolkodóba esem és többször is egymás után felidézem magamba szavait, hogy tuti jól hallottam-e.
-Szóval te és Charlotte még nem...? - Kérdezem hallkabban a kelleténél, próbálva egyfajta tapintatos hangnemet megütni. Hogy bírják vajon?
-Ömm történtek az életemben dolgok, amik miatt számomra nem. - Dörzsölöm meg félrebiggyesztett szájjal a nyakamat. Nem állok még készen arra, hogy megosszam vele a titkomat, de idővel majd ez is befog következni csak most ne merüljünk ebbe bele alaposabban. Még szerencse, hogy közben fényderül arra, hogy Chad rendszeresen nálunk szokott aludni.
-Na, majd lecseszem érte! - Mondom vigyorogva, persze egy pillanatig se gondolva mindezt komolyan. Csak azt szeretném, hogy Chad kicsit jobb kedvre derüljön. Ezért azonban nem kell sokáig küzdenem..Abból, hogy miatta mind a ketten a medencében kötünk ki, csak is arra tudok következtetni, hogy jókedve visszatért. Hogy kicsit szenvedjen ő is, lenyomom a víz alá, mire Chad elviselhetetlen csikizéssel válaszol. Mindennek hamar végeszakad, azt azonban már nem nézem jó szemmel, hogy csak úgy itt hagyott, ezért elkezdem őt kifele fröcskölni, amit nem hagy annyiban és újra csatlakozik hozzám egy visszavágó erejéig, egészen addig ameddig fel nem adom. A sarokba szorulva adom meg neki a megígért puszit az öleléssel együtt. Az viszont nagyon nem tetszik, hogy még egy puszit akar. Kicsit meglepődöm, ahogy hátulról megölel, de nem tolom el magamtól, csak mosolygok.
-Telhetetlen vagy! - Jelentem ki és szembe fordulva vele, ezennel egy sokkal óvatosabb, lágyabb puszival jutalmazom, aztán megindulok, hogy úszhassak.
-Mondjuk úgy, hogy az életem csak most kezd el helyre állni. - Fordulok felé úszás közben, hogy láthassam, így háton úszom tovább.
-Pedig a gimis éveink szinte csak bulikból álltak. - Állok meg és bevizezem fejem tetejét.
-Megnézem majd, hogy mit tehetek. Egy verseny a másik végébe? - Kérdezem érdeklődve.

Tudom, hogy nem kéne elárulnom neki, főleg hogy ennyire látszik rajta, hogy megdöbbentette, amit mondtam neki. Azt hittem, hogy Charlottetal mindenről részletesen beszámolnak egymásnak. Most tévedtem és lehet, hogy ezt a szerelmem nem fogja díjazni, hogyha visszahallja, de én semmi olyan titkot nem osztottam meg Monával, amiről baj lenne, ha tudna.
- Nem. Már 2 hónapja együtt vagyunk. Bele fogok ebbe őrülni. Ti csajok, hogy bírjátok ennyi ideig szex nélkül? – Hitetlenkedve nézek rá, még a fejemet is egy kicsit megrázom, hogy ők miért bírják ilyen jól. Nekem már komolyan elvonási tüneteim vannak, hogy Charlotte nem akar velem lefeküdni. Sóhajtok is egyet, ahogy bevillan egy kép.
- Lehet igazad van… És talán jobban zavarja a korom, mint gondoltam. Lehet, hogy szakítani akar, csak nem meri nekem elmondani? – Feltételezek ilyeneket, mert kezdem komolyan venni, azokat, amiket Mona mondott. Azt hiszem tényleg ez lehet a baj, így el is húzom a számat és lefelé nézek, hogy ne lássa a csalódottságot és szomorúságot a szemeimben. Annyira félek attól, hogy Charlotte ez miatt fog velem szakítani, hogy tényleg már most el fog a rosszkedv.
- Tudom… Vagyis nem… Szóval nem kérdezhetek rá, mert Charlotte megtiltotta és majd te elmondod egyszer. – Halványan mosolygok rá, mert a rosszkedvem még mindig bennem van. Kicsit magam alatt vagyok, de megpróbálok felvidulni, elvégre nem most kell ezen izgulnom, hanem mikor elém fog állni ilyennel. Remélem, hogy soha sem fog ez megtörténni.
- Ti vagytok a nagy barátnők. Azt hittem, hogy mindenről beszámoltok egymásnak. – Döntöm félre a fejemet, ahogy a szemeibe nézek. Ahogy telik az idő és a gondolataim is terelődnek, valahogy kezd egyre jobb kedvem lenni. A medencében még szórakozunk egy kicsit, amíg el nem jön az a pillanat, hogy Mona kiengeszteljen egy puszival és öleléssel. Viszont egyáltalán nem tetszett a cuppanós puszi, így egy újat követeltem tőle, amit meg is kaptam. Önelégült mosolyom még mindig ott virít az arcomon, ahogy kimondja, hogy telhetetlen vagyok. Ezt tudom is és nem fogom szépíteni sem. Ahogy tovább érdeklődök rájövök, hogy nem szabad kérdeznem és most nagyon is a múltjához lyukadtam ki.
- Értem. – Halvány mosoly jelenik meg az arcomon, nem kérdezek tovább, mert akkor megint odakötök ki, ahova nem kéne. Elég nehéz már ezt kikerülnöm. Nagyon izgat minden, ami Monával kapcsolatos, mert tudom, hogy az ő élete egészen meghatározó szerepet tölt be Charlottenál.
- Megváltozott. Elvégre elég sok idő telt el a gimis éveitektől. – Rántom meg a vállaimat, majd a medence szélén ülve hátra dőlök a kőre. Igaz nem a legkellemesebb, de majd hamar hozzászokok, elvégre meleg van, csak nem most fogok összeszedni egy tüdőgyulladást.
- Most nincs kedvem. – Rázom meg a fejem, fekvő helyzetemben, ami elég viccesnek nézhet ki. Lábaimmal közben elkezdek „pancsolni” a vízben. Annyira jól esik most ez a hűs víz és meleg hőmérséklet. Pont összeillik, bár lehetne pár fokkal kevesebb és akkor tökéletes lenne.
- Fel fog melegedni a piád! – Hívom fel a figyelmét arra, hogy a vodka és a narancs is a napon vannak szabadon. Szerintem már most eléggé meleg lehet mindkettő, de nem törődök vele, elvégre nem az enyém, most tökéletes, ahogy itt fekszek.

Igyekszem komolyan venni az éppen beszélteket, de kétségbeesett kérdését hallván nem bírom megállni, hogy ne mosolyodjam el rajta. Mindig is tudtam, hogy a férfiaknak nagyobb gondot okoz az, ha hosszabb ideig ki kell bírniuk szex nélkül. Hát, hiába, erről majdnem minden esetben a tesztoszteron tehet… na, meg az is, ha valami eszméletlenül jó bomba nőt tudhatsz magad mellett.
-Egyén függő. Van olyan nő, aki a férfiakhoz hasonlóan rosszul viseli a hosszabb kihagyásokat. De én még mindig ütlek az ötévnyi kihagyásommal… - A végén arcomra erőltetek egy kis mosolyt, cseppnyi arcpírral megfűszerezve mindezt, hiszen azért mégis csak bevallottam, hogy milyen régóta nem szexeltem már, ráadásul mindezt egy hímneművel osztottam meg, akivel nem ismerjük olyan régóta egymást, hogy kitálaljak neki ilyen magánjellegű dolgokról, főleg, hogy a legjobb barátnőm pasijáról van szó.
-Hidd el, ha szakítani akarna, már rég megtette volna. Amikor először dobott ki egy fiút még a gimiben, én is jelen voltam. Ragaszkodott hozzá, hogy legyek ott mellette. Attól félt, hogy nem lenne képes megtenni, és tudta, hogy ha meggondolta volna magát, rögtön észhez térítettem volna, hiszen erre valók a barátok, nemde? – Mondatom végeztével –aminek remélem, hogy az első fele egy kis megnyugvást csalt Chadbe-, egy újabb mosoly szökik arcomra, ahogy visszagondolok a múltban történtekre, arra az eseményre, amit az imént is felidéztem Chadnek.
-Igazából… ömm… Olyanért kaptam nagyon nagy büntetést és pofont az élettől, amiről nem is tudtam, hogy… elkövettem… - Zavarosnak hathat mindez, de egyszerűen képtelen voltam érthetőbben elmagyarázni, főleg, hogy ideges vagyok azért, hogy ebből vajon milyen következtetéseket is fog levonni, és hogy ezek után mit is fog képzelni rólam. Ezzel végül is nem mondtam ki kerek-perec, hogy börtönben ültem.
-Hát, úgy tűnik, hogy ezt az egy dolgot elsumákolta. – Vágom rá egy vállrándítással és vigyorral egybekövetve, majd újból lefröcskölöm, amikor már a medencében áztatjuk magunkat.
Egy újabb kissé kínos témába sikerül majdnem belegabalyodnunk, de szerencsére végül Chad nem kérdezősködik a múltam felől, így ez is viszonylag könnyen kiküszöbölhető… egyenlőre…
-Rengeteg! Borzasztóan megváltoztunk. Ha vannak képei azokból az időkből, akkor majd megmutatjuk őket. Nagyon nagyon durván néztünk ki még akkoriban! Nekem csak egy képem van a pénztárcámban. – Osztom meg vele lelkesen, miközben beugrik egy kép, amint Lotty vállán támaszkodom. Mind a kettőnkön valami extra mini ruha volt, én pedig akkoriban mindig úgy füstölögtem a cigitől, mint egy gyár kéménye, és nagyon nagyon durva módon tupíroztam mindig a hajam.
-Mi az, hogy nincs? Te akartál fürdeni! – Fordulok szembe vele, hangomban tettetett felháborodással, és „üldözni” kezdem, ahogy megindul kifelé a medencéből. Ameddig még a medencében van, megállás nélkül fröcskölöm, majd mikor elterül odakint, én is kimászok, egyenesen a vodkához és narancshoz menve, amivel a kezemben térek vissza Chadhez, és ülök le mellé.
-Még most se kérsz? – Kínálom meg utoljára, majd azért kiszolgálom magam.
-De, ha már buliknál tartottunk. A barátaiddal azért ugye elenged szórakozni? – Kérdezem kissé puhatolódzva.

Eléggé kétségbe vagyok esve, hogy Charlotte talán csak fél év vagy még tovább akarja húzni. Nem fogom kibírni, nekem már így is kínszenvedés ez a 2 hónap. De kicsit megáll bennem minden, mikor megtudom, hogy 5 éve nem szexelt. Kicsit még tátva is marad a szám, ez aztán a hosszú idő, amit kibírt. Nem mondom, meglepődtem, főleg, hogy ő olyan, aki kibírja, az elmondottak alapján. Azért 5 év… Nem semmi… Alig térek magamhoz.
- Hát… De… 5 év? Nem hiányzik? Én már most majd megőrülök. – Vallom be, bár szerintem ez nem újdonság neki. Azért a fejemben még mindig ott zakatol az évek száma, amit kibírt. Én biztos, hogy nem bírnám ki, maximum ha szűz lennék még. De miért is próbálkoznék ilyennel mikor lehetőségem lenne rá, csak a másik fél akarja húzni. Közben az is megfordult a fejemben, hogy nem is akar Charlotte lefeküdni velem, mert biztos nagyon zavarja a korom és az, hogy a betege vagyok.
- Akkor ha te is ott vagy, akkor fog szakítani. Akkor inkább ne várjatok úgy, hogy kettesben ültök a kanapén és komoly fejet vágtok, ahogy rám néztek. – Szólalok meg kicsit félve, mert nem akarom soha se átélni, hogy szakítson velem a kedvesem. Végül is hiszek Monának, remélem, hogy valóban nem fogja meggondolni magát a szerelmem. A szemeibe nézek, ahogy elkezdi mondani, hogy végül is hol volt. Nem tudom, hogy ezt most el akarta mondani, vagy csak én erőszakoskodtam úgy, hogy észre se vettem. Mindenesetre nem szeretném, hogyha Charlotte fülébe úgy visszajutna, hogy erőszakoskodtam vele és mindent kihúztam belőle. Összeráncolom a homlokomat és értetlenül nézek rá , mert igazából ebből semmit sem értettem.
- Tessék?! Ez nekem így zavaros. – Sóhajtok egyet szomorúan és megrántom a vállaimat. Végül rátérünk Charlottera, akiről kiderül, hogy nem is tájékoztatta Monát, hogy át szoktam jönni és együtt szoktunk aludni. Lehet, hogy nekünk már annyira természetes, hogy észre se vettük, hogy valakit ez zavarhat. Halvány mosoly jelenik meg az arcomon, ahogy ezt hallom. Az ő dolguk ezt megbeszélni, talán Mona be is támadja a szerelmemet, ha haza jön. Kicsit azért beszélünk róluk is, mert ha már kibeszélő showt játszunk, akkor ilyen is kell.
- Azt az egy képet megmutathatod. Kíváncsi vagyok rátok. – Titokzatosság cseng a hangomban, mert muszáj látnom Charlottet, hogy gimiben hogy nézett ki. Ezen gondolkozva, elkezdek kifelé menni, mert most máson jár az agyam, de Mona nem hagy és fröcskölni kezd. Megfordulok, és elkapva magamhoz húzom.
- Ha nem lennél lány, most lenyomnálak a víz alá. – Szűkítem össze a szemeimet, ahogy belenézek az övéibe. Nem tartom itt sokáig, csak addig amíg ezt elmondom, majd elengedem és kiülök a medence széléhez, megállapítva, hogy felfog forrni a pia. Mona ahogy odahozza nekem, halványan elmosolyodok.
- Na jó, végül is… Remélem Charlotte hamar hazaér, ha esetleg a sok alkoholtól bele akarnánk fulladni a vízbe. – Elmosolyodok, mert csak vicceltem az imént, bár ha ilyen jól süt a nap és sokat iszunk, akkor hamar fejbe vág és akkor olyan dolgokra is képes az ember, amit józanon nem tenne meg. A kérdésére megrázom a fejemet, de egyből korrigálom is szóban.
- Még nem volt róla szó, hogy elmenjek bulizni. De nem tudom, lehet elengedne, de tuti, hogy nem örülne neki. – Sóhajtok, mert tudom, hogy Charlotte is ugyanolyan nő, mint a többi, féltékeny és kevésbé bízik a srácban, akit szeret, ha elmegy „egyedül” bulizni. Fel sem merült még az, hogy esetleg elmenjek, mert mindig itt feküdtem, és hamarosan kezdődik is a suli. Felállok, majd besétálok a konyhába, hogy egy poharat magamhoz vegyek. Mikor már kint vagyok töltök magamnak, mert ahogy látom még Monának van a poharában, ha azóta mégis megitta akkor neki is töltök.

Nem akartam magamat ilyen kínos helyzetbe keverni, és megosztani a legjobb barátnőm pasijával, hogy mikor is volt legutoljára szexuális együttlétben részem, de ha ezzel megnyugtathatom, hogy az a két hónap még semmi, akkor azt kell, hogy mondjam, hogy szíves örömes tettem. Azért remélem, hogy hamar elfelejti, és nem fogja ország-világnak szétkürtölni. Még a végén ez is megjelenne az újságokban, én pedig abból köszönöm szépen nem kérek! Így is mindig a címlapokon szerepeltem a lecsukásom után…
-Nem mondtam, hogy nem hiányzik. Egy jó szex sose árt senkinek, én így vagyok vele, de ha az embernek van nagyobb problémája is annál, minthogy nem szexelt már X éve, akkor annyira már fel se tűnik. Persze, ez egyéntől is függ. – Magyarázom egy laza vállrántással egybevetve, közben a magabiztosságomat meghazudtoló módon kezd el újra vörösödni a fejem, egészen a fülem tövéig. Vagy csak én érzem így?
-De azért tegyük hozzá, hogy te mégis csak férfiból vagy és nyilván kíváncsi is vagy már Lottyra. – Nem azt mondom, hogy tudna neki újat mutatni –már ami a testét illeti, hacsak nincs még egy hatodik lábujja-, de azért mégis csak hajtja az embert a kíváncsiság, hogy a párja, akiért teljesen oda van, vajon milyen lehet az ágyban is. Ez egy ilyen dolog. Az iménti emlékkel, amit felidéztem neki még a gimis éveinkből, csak szerettem volna kicsit megnyugtatni, de ha az érzéseim nem csalnak, csak még jobban felzaklattam.
-Ajjj… Chad, nem fog szakítani! – Teszem vállára a kezem, és nézek a szemeibe, mindvégig bizakodó, nyugtató hangnemben beszélve, hogy végre ne őrlődjön már tovább ilyen képtelenségen.
Odabent a medencében úgy érzem magam, mint egy kisgyerek, és be kell, hogy valljam, egészen jó ez a nem mindennapi érzés. Jó kicsit megfeledkezni a problémákról, még akkor is, ha egy gonddal kevesebb van, ami nyomja a vállam. Egészen addig szórakozom önfeledten Chaddel ameddig, komolyabbra nem fordul a helyzet, és cakli-pakli –magam sem tudom, hogy miért-, de elmondok egy kis töredéket neki a zűrös múltamból. Bár mindebből nem vehető ki, hogy börtönben voltam, de mégis érezhető a szavaimból, hogy nem a Bahamákon voltam nyaralni…
-Nem merem elmondani, hogy mi történt, mert félek, hogy mit gondolnál azután… - Mindig is fontos volt számomra az, hogy milyen véleménnyel vannak rólam azt emberek. Talán most, a szabadulásom után ezért is félek az eddigieknél is jobban az előítéletektől.
Ezer szerencsém, hogy eme kínos beszélgetést hamar lefújjuk. Úgy tűnik, hogy Chad sem akar alaposabban is belemenni a részletekbe, ez pedig nekem csak jó. Odabent a vízben már újból felszabadult vagyok, és már azt ecsetelgetem neki, hogy hogy is néztünk ki gimis éveink alatt.
-Megmutatom, de csak akkor, ha nem szólsz róla Charlottenak! Utálta azt a képet és azt hazudtam neki, hogy már rég kidobtam. Forradalom lenne, ha megtudná, hogy még megvan. – Fröcskölöm le mondandóm végeztével újra képen nevetve.
-Neked az akadály, hogy lány vagyok? – Nézek a szemeibe félig felvont szemöldökkel, ezennel nem próbálva meg eltávolodni tőle.
-… akkor most magadra vess! – Alighogy ezt egy gonosz fél mosollyal kinyögöm, már nyomom is le a víz alá, ha nem talál ki valamit, amivel ezt megakadályozza. Ha sikerült az akcióm, akkor jót nevetve elindulok a medence széléhez, aminek nem sokára már mind a ketten kint ülünk a peremén, lábainkat a vízbe lógatva.
-Majd kimentjük egymást! – Jelentem ki magabiztosan, és megvárom, hogy visszaérjen a saját maga poharával. Addig nem iszok az enyémből.
-Ismerem Charlotte-t, biztosan elengedne. Ha máshogy nem, akkor majd utánad küld, hogy kémkedjek kicsit. – Mondom, mindezt persze csak viccből, majd poharamat koccintásra emelem, ami után elkezdem iszogatni a tartalmát.
-Húha… - Kapok a homlokomhoz, ahogy megérzem, hogy lassan kezdi meghozni a dolog a kellőhatást. Le is teszem a poharat magam mellé.

Nagyon megdöbbent, hogy Mona 5 éve nem volt senkivel. Én – ha hozzáadjuk azt is, hogy Maryvel mióta nem voltam együtt – több mint 1 éve nem szeretkeztem senkivel, ebből fél év – vagy több – a felépülésem. Már akkor jó volt nézni Charlottet, ahogy körülöttem sürgött-forgott. Mindig azon reménykedtem, hogy valami apróság miatt bejön, vagy ha ez nem történt meg, akkor valamit kitaláltam, hogy ott legyen velem.
- Miért nem kaptál el egy srácot? Biztos bárki szívesen lefekszik veled. Elvégre jó csaj vagy. És még az alakod is jó, a többiről inkább nem beszélnék, mert a végén azt hinnéd, hogy kiakarok veled kezdeni. – Vigyorgok a végére, nem gondoltam komolyan, bár az elég kellemetlen szituáció lenne, hogyha elmondaná Charlottenak, hogy én miket mondtam neki. Egyszerűen csak önbizalmat szeretnék neki adni, hogy én, mint fiú, hogyan is látom őt.
- Nagyon látszik? – Elhúzom a számat, mert nem gondoltam volna, hogy ennyire látszik mindez rajtam. Sóhajtok egyet, majd lehajtom a fejemet, hogy összeszedjem magam, végül Monára pillantok.
- Rettentően szerelmes vagyok belé. Azt hiszem teljesen oda vagyok érte. Iszom minden szavát. – Kicsit azért halkabbra fogom a mondanivalómat, mert ez elég bizalmas, főleg, hogy pont a legjobb barátnőjével osztom meg mindezt. Ezért is félek attól, hogy szakítani fog velem, mert abban biztos vagyok – bár nyálasnak hangzik, de mégis így van -, hogy a padlóra kerülnék és nem akarnék élni. Úgy érzem, hogy már most megtaláltam az igazit, hiába vagyok még fiatal, napról napra egyre jobban érzem, hogy nekem Charlotte kell. Nem tudom, hogy mennyire látszik rajtam, hogy oda vagyok érte, de elakarom nála ezt érni, hogy ne keljen többet bizonygatnom. Halványan elmosolyodok, ahogy megpróbál megnyugtatni, hogy nem fog velem szakítani a szerelmem. Azt hiszem, hogy mindent elmondtam ezzel a pár mondatommal. Csak úgy áradoztam róla.
- Hát, akkor ne mond. Nem muszáj. Majd elmondod, hogyha felkészültél rá vagy nem. A te döntésed. – Biztatom, hogy én nem siettetem, elvégre megígértem Charlottenak, hogy nem fogom Monát faggatni a múltjáról. Épp ezért törődök bele abba, hogy nem mondja el. Igaz most már nagyon is kíváncsi vagyok, mert az, hogy én mit gondolnék róla, az egyszerűen felvillanyoz.
- Úgy is meg fogja tudni. De oké, nem szólok róla! – Elfordítom a fejemet és egyik kezemet az arcom elé emelem, hogy a víz ne konkrétan az arcomba menjen, hanem védjem magam. Amint abba hagyja, sóhajtok egyet, mert nem szeretném bántani őt, azért mert lány, de mivel lenyom a víz alá, ezért kénytelen vagyok elhagyni az úri ember énem. Elkapom a lábát és visszahúzom magamhoz.
- Jól van, te akartad! – Fogom és lenyomom a víz alá, majd elengedem. Mikor kint ülünk már a medence szélén, hozok egy poharat majd amint tele lesz kortyolok egyet.
- Eeez, kicsit úgy néz ki, mintha nem bízna bennem. Téged küldene kémkedni? – Ráncolom össze a homlokomat, elég abszurd, meg kellemetlen. Akkor már inkább Charlotte jöjjön, hogyha már meg akar arról bizonyosodni, hogy nem szedek fel senkit. Talán még észre is venném és akkor együtt is tudnánk folytatni a bulizást.
- Na, mi van megártott? – Öltöm ki a nyelvemet, mert tudtam, hogy nagyon gyenge, bár nem hibáztathatom, mert én is érzem egy kicsit a hatását egy pohár után, de csak azért, mert meleg van és kicsit erősre kevertem. Még egyet töltök, majd elkezdem iszogatni, közben hátradőlök és a lábaimmal a vízben kalimpálok, míg napozok.
- Mikor jön ma Charlotte? – Nyitom ki egyik szememet, miközben Monára pillantok. Én nekem nem rémlik, hogy mit mondott, így bízok a nőben.

Nem lep meg az az arckifejezés, amit Chad arcáról látok visszatükröződni, amint közlöm vele, hogy hány éve is már annak, hogy utoljára egy jót szexeltem. Kissé kínosnak érzem mindezt bevallani –ráadásul egy, a másik nembe tartozónak, aki a legjobb barátnőm barátja-, de ugyanakkor nem gondolom, hogy bármi rosszat tettem azzal, hogy elmondtam neki az igazságot. Kissé belepirulok a bókjaiba, és látván az értetlen kifejezést az arcán, zavaromban még a fejem is lehajtom, tenyeremmel elkezdve a víz felszínét szántani.
-Mert én nem vagyok olyan… - Simítok egy elvándorolt hajtincset vissza a fülem mögé, és csak is akkor kapom fel a fejem, és nézek bele Chad szemeibe, amikor már –a hallottak alapján-, ő is belezavarodik a saját mondandójába.
-Mindegy, hagyjuk is! Lottynak pedig semmit nem mondok, nyugi! – Zárom le végül ennyivel, továbbra is fülig pirulva zavaromba, azoktól a bókoktól, amiket az imént Chadtől kaptam.
-Hát… egy… hangyányit… - Mosolyodom el, mutató és hüvelykujjammal mutatva neki azt a kicsi, alig látható atomnyi méretet. Mosolyommal szeretném egy kis megnyugvásra kényszeríteni, miközben szinte teljesen elalélva hallgatom, amint arról számol be, hogy mennyire szereti Charlottet, és hogy a barátnőm mindennél fontosabb neki. Régen hallottam már ilyet férfi szájából, de az igazság az, hogy nagyon tetszik, hogy ennyire elszántan beszél.
-Tudom. Csak rád kell nézni. – Mosolygok rá újból, ezennel bizakodóan, bátorítóan, miközben azon gondolkozok, hogy vajon lesz-e még olyan férfi az életemben, aki majd egyszer pont így fog vélekedni rólam, és annyira fog szeretni, mint ahogy Chad is szereti Charlottet. Annak ellenére, hogy jó pár évvel fiatalabb tőlünk, és még félig gyereknek számít, nagyon érett a felfogása, és úgy tűnik, hogy már most tudja, hogy mit akar. Nagyon elhivatott, és tisztában van azzal is, hogy a „szeretlek” szó nagyon is súlyos ahhoz, hogy csak úgy dobálózzanak vele az emberek. Örülök, hogy egy-két dolgot megosztott velem. Nem tudom, hogy ezek hatására, vagy teljesen más okokból, de én is kicsit megnyílok neki, halványan, körvonalazva, mondva el neki, hogy hol is voltam éveken keresztül. Nagy kő gördül le a szívemről, hogy nem erőlteti azt, hogy mondjak el neki mindent, ami ezzel kapcsolatos.
-Köszi, hogy ennyire megértő vagy. – Sóhajtom megkönnyebbülten. Ezután pár perces csend következik, majd újra a szórakozásé lesz a főszerep, és visszaélve Chad tervével, lenyomom a víz alá, előtte még cukkolva egy kicsit, minek hatására visszakapom az iméntieket. Összeszorított szemekkel, hajamat kisöpörve az arcomból, jövök fel a felszínre.
-Nem fogja megtudni! – Ellenkezem kinyújtott nyelvvel, miközben megindulunk a medence felé, aminek a szélére mind a ketten kiülünk.
-Csak vicceltem. Nem hiszem, hogy bárkit is utánad küldene. – Vonok vállat. Soha nem volt az a kémkedő típus, és mindig tudta, hogy hol az a pont, amikor már nem bízhat meg egy emberben. Elégedettséggel tölt el, hogy végül beadja a derekát és úgy dönt, hogy ő is iszik egy kis vodkát, ami engem még úgy is fejbe üt, hogy keverem a naranccsal.
-Nem, csak… nem tudom… - Nevetem el magam, ahogy teljesen összezavarodom, majd követve Chad példáját, én is hátradőlök, kezeimet a hasamon kulcsolva össze, fejemet felé fordítva.
-Mmm… lássuk csak! Valamikor estefelé… azt hiszem. – Ráncolom össze a szemöldököm.
-De mi addig is elüthetnénk valamivel az időnket. – Ajánlom fel neki, hát ha van ötlete.

Azt hiszem most nagyon is megbántottam a kijelentésemmel, pedig csak azt hittem, hogy egy nőnek, főleg olyannak, mint Monának könnyű fiút fognia. Én úgy gondolom, hogy a kinézetével és az alakjával semmi gond nincs, amit meg is osztok vele, persze szabadkozok is, mert nem akarom, hogy azt higgye, hogy fel akarom szedni. Nekem Charlotte az igazi és nem akarom, hogy kombináljon és esetleg a szerelmemnek is bebeszélje, hogy valami hátsószándékom van. Ahogy ismerem kedvesemet tuti, hogy egyből rosszra gondolna, és a végén szakítana.
- Oké, ahogy szeretnéd. De nem kell elpirulnod azért, mert szembesítelek az igazsággal. Valóban jó nő vagy és szerintem ezt más pasi is észrevette. – Rántom meg a vállaimat, nem törődve a következményekkel, mindössze csak önbizalmat szeretnék neki adni. Beletúrok a hajamba, hogy egy kicsit felálljon, mert utálom, hogyha lelapul. Nagyon szeretem Charlottet, és oda vagyok érte, ezért természetes, hogy minden örömet meg akarok neki adni, amit Mona nagyon is lát. Halvány mosolyt erőltetek az arcomra, ahogy megmutatja, hogy mindez mennyire látszik rajtam. Az, hogy bevallom mennyire szeretem, fogalmam sincs miért teszem. Azért picit megnyugtat, hogy mindez látszik rajtam, mert így nem kell mindig bizonygatnom Charlottenak, hogy szeretem. Pont ezért nem faggatom Monát, hogy mi történt vele, pedig nagyon is kíváncsi vagyok rá. Újból egy halvány mosoly jelenik meg az arcomon, mert szerelmem is ezt mondogatja nekem.
- Tudom. Én már csak ilyen vagyok. – Rántom meg a vállaimat, és a mosoly kiszélesedik. Nem is tudom, hogy mennyi mindenki bántanék meg akkor, hogyha csak azért is erőszakoskodnék. Túlteszem magam azon, hogy nem fogom megtudni, és titkolózni fog előttem. Igaz semmi jogom nincs, hogy meg is tudjam az igazságot. Hogy ezt gyorsan el is felejtsem, a víz alá nyomom, majd már a medence szélén iszogatunk. Nekem nagyon is sikerült erősre kevernem és még a meleg sem kímél. Fejbe vágott, de csak azért, mert ritkán iszok, főleg mostanában nem sikerült alkoholhoz jutnom, mert gyógyszereket szedtem.
- Akkor jó. Szeretném, hogyha bízna bennem. – Ajkam szegletében megjelenik egy kicsi mosoly, mert ez az igazság. Úgy vagyok vele, hogy ha már járunk, akkor legyen meg az alap, ami a bizalom. Én nagyon is megbízok benne. Ahogy észrevettem Mona nagyon is becsípet és ahogy nevet, nekem is muszáj. Talán az ital miatt kezdek el így viselkedni. Egyből megfordulok és már a hasamon fekszik, alkarjaimra támaszkodva. Kicsit elszomorodok, hogy szerelmem csak este jön haza, mert már most kitaláltam, hogy mit is csinálhatnánk. De most csak Monával kell beérnem, amit nem bánok. A mutató és középső ujjammal egy „járkáló embert” formázok és a hasán lévő kezén végig „sétálok”.
- És mire gondoltál? – Nézek fel a szemeibe, ahogy a kezem irányt változtat és a mellei felé kezdenek el vándorolni. Természetesen odáig nem jutnak el, elveszem a kezemet és lefekszem, a fejemet a karomra helyezem, felé fordítva a fejemet.